LFG.HU

Alyr
ismertetőCimkek

“Az légy aki vagy,
vágd fejbe magadat”
(Szigeten keletkezett posztmodern népdal)

Nos, úgy július vége felé az a gondolatom támadt, hogy mi lenne, ha beugranék a Sziget-fesztiválra néhány röpke nap erejéig. A valószínűleg felsőbb erők által sugallt gondolat aztán gyorsan manifesztálódott, és néhány nap munka azon kaptam magam, hogy kispolgári kényelemben és nyugalomban száguldok Budapest fele a MÁV jóvoltából. Nem ez volt az első alkalom persze, hogy a gondviselés ily formában szólt hozzám, de most mégis kicsit meglepő volt, ugyanis három évvel ezelőtt nem éppen kellemes emlékekkel távoztam a Hajógyári szigetről. Persze, idén kiderült, hogy mint mindig, akkor is bennem volt a hiba.
Bemelegítésül mindjárt vulgárszociológiai eszmefuttatásra ragadtattam magam: az már régi tézis, hogy az (ex)Diáksziget a középosztályúak bulija, de a napijegyek megvásárlásakor (tömeg, meleg, miegymás) beletekintve furcsa mód kiürülőben lévő pénztárcámba, úgy éreztem, hogy talán helyesebb lenne a felső-középosztály kifejezés használata, bár az is lehet, hogy én, szegény bölcsész csúsztam le az elmúlt évek során. Bent aztán már kedvezőbb volt az ár/kínálat viszony; a sörért mindenképpen méltányosnak kell tekinteni a kétszáz alatti árat, és az íze is régi, kedves emlékeket idézett fel bennem, ahogy Redguy megfogalmazta egy azonnal szállóigévé nemesülő rövid mondatban: “Vizes mint az állat, nagyon rossz, de legalább üt”. Maradjunk annyiban, hogy az az egyszeri szigetlakó, aki esetleg itt kóstolja meg először a Sziget alapértelmezett sörmárkáját, nem biztos, hogy polgári életében is azt fogja preferálni.

Végigtekintve az ismeretlen, mégis ismerős arcokon, alakokon, éppen kezdtem volna magam otthon érezni, csatlakozva éppen nem szerepjátékkal foglalkozó szerepjátékos barátaimhoz, de nem volt sok időm akklimatizálódni, mert Iggy Pop koncertre kellett menni, ami ugyan nem volt olyan jó, mint a hat évvel ezelőtti, (hú de öreg vagyok) de még így is leesett állal csodáltuk az ötvenhatodik évében járó (pre)punkrocker hihetetlen energiáját, amivel megállás nélkül végigpörögte a másfél órát. A koncert után jövőképek felvázolása következett, még az is felmerült, hogy ellátogatunk az RPG.hu sátorhoz (aztán ez valami homályos okból kifolyólag elmaradt) (valószínűleg azért, mert habár volt szerepjáték sátor a szigeten, azt biztosan nem mi szerveztük ;)) -BePe ), aztán a sörözés mellett döntöttünk, kétségbeesett kísérleteket téve a szétszéledt társaság összehangolására. Itt kellett rájönnöm, hogy a mobiltelefon a Sziget legbosszantóbb kelléke: az ember természetesen nem hallja, hogy csörög, majd ellenőrizve státuszát, kétségbeesetten próbálja kinyomozni, hogy ki is kereshette, természetesen a visszahívás sikertelen, mert a hívott fél sem hallja a csörgést, ha pedig mégis felvenné, akkor természetesen a nagy hangzavarban senki sem ért semmit, kitűnő félreértésekre és félrenavigálásokra adva alkalmat. Megtörtént aztán a kultúrák közötti kapcsolatfelvétel is, egy valószínűsíthetően angol származású Marilyn Manson imitátor lépett hozzánk papírt kérvén. Miután ékes angolságunkkal kiderítettük, hogy füves cigaretta kreálása céljából volt szüksége arra a bizonyos papírra, törvénytisztelő állampolgárok lévén elhajtottuk.

Már úgy nézett ki, hogy az est tisztes és teljesen átlagos sörözésbe fullad, még Korda György és Balázs Klári koncertjét is kihagytuk, akik pedig gyermekkorom legcikibb dalainak elkövetői, amikor elkövetkezett az idei Sziget fénypontja, a Magic Mirrors sátor, és a Szerepjátékosok transzvesztita show-n című előadás. Itt éjszakánként a másság elfogadtatása zajlott ilyfajta performance-okkal, és az RPG.hu néhány törzsfórumozója nagy lelkesedéssel tolerált. Érdekes módon a késő esti órákban szinte csak heteroszexuális párokat láttunk, bár lehet, hogy a félhomályban néhányan az ellenkező nem tagjának álcázták magukat, elvégre manapság sosem lehet tudni… Nagyban emelte a mulatság fényét az est háziasszonya, Lédi Dömper, aki szellemes, ámde esetemben kevésbé hatékony módon buzdított az azonos neműekkel való szexuális életre: “Mennyi fiú van itt! Ti mind lánnyal jöttetek ki édeseim? És lánnyal is mentek haza? Igaza van Orbánnak: mindenki vigyen haza magával még egy embert!”
Aztán újabb sörök elfogyasztása után a szállás felé vettük az irányt “holnap is lesz nap” felkiáltással. Az utazás kitűnő alkalmat szolgáltatott némi részeg melankóliára, de ez már más téma.

A szocializálódási este után másnap a hősséggel és a porral folytattunk hősies küzdelem keretében vettünk részt a Herbaliser koncertjén, ahol gyanútlanul a Sziget egyik talán legjobb délutáni bulijába csöppentünk. Fellelkesülve rándultunk át a Táncsátorba Uhrin Benedek táncdélutánjára, ahol meg kellett állapítanunk, hogy a Mester rajongótábora stabil, új nótái korszerű hangszerelésük mellett megőrizték szövegi igényességüket. A két kimerítő koncertet még egy Stereo Mc’s bulival fejeltük meg, aztán pihenni és portalanítani kellett néhány sör segítségével.

A Pulp koncertre vissza is értünk a Nagyszínpadhoz, ami biztos jó lett volna, ha nem olyan rosszul szól. Jarvis Cocker legalábbis kitett magáért, és az nem az ő hibája, hogy a basszusgitár mindent elnyomó dübörgésétől néha még a hangját sem igen lehetett hallani. Semmiképpen sem nevezném rossznak az ezek után következő Kimnowak koncertet sem, amire betévedtünk, de újból elhomályosított mindent a Magic Mirrors és Lédi Dömper elbűvölő személye. A tolerancia gyakorlása időigényes mulatság, mi mintegy fél ötig műveltük, de aztán menni kellett a pályaudvarra, mert rövidre szabott időnk sajna lejárt.
A Szigeten töltött gyorsan elfutó napok minden esetben a legjobbat hozzák ki az emberből a kreativitás szempontjából. Ezelőtt néhány évvel a kukarockot találtuk fel, majd következő alkalommal pszichológiai tesztként az angol nyelvű katonai vezényszavak hatását vizsgáltuk a részeg embereken vegyes eredménnyel, idén pedig megállapodott emberekhez méltóan a jövőnket biztosítottuk be, legalábbis gondolati szinten. Így hát politikai mozgalom alapítására adtuk fejünket (az most állítólag bejön), elhatároztuk a Megadeth nevű metálcsapat magyarítását és lakodalmas metálosítását, orvosolván a Tolna megyei kistelepülések égető hiányát az ilyen stílusú zenekarokból, és elvégeztük a toi-toi-ok rendszertani leírását, felosztva őket erdei és városi alfajokra.

Egy fontos társadalmi kötelezettségnek tehát eleget tettünk, ez a pont mintegy egy évig kihúzva a listáról…


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.sziget.hu]
[http://www.korridor.hu/Sziget_index.php]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához