LFG.HU

Norel
novella

Tágra nyílt szemeid ide-oda cikáznak, rémült tekinteted sehol sem pihen pillantásnál tovább. Félsz. Üldöznek, tudod jól… Az éjjel hidege a csontjaidig hatol, nem csak a félelemtől remegsz… Az erdő megszokott hangjai fenyegető mordulások, eszeveszett sikítás a szél süvítése, a Telihold sápadt fénye árulóddá vált…
Feszülő tüdőd zihál, saját lihegésed, és a zörgő őszi avar hangja kísér… Lépteid botladozóak, a göcsörtös, ősöreg fák támaszát keresed. Tüskés bokrok tépnek, szaggatnak, sebeid égető fájdalma csak űz, űz egyre tovább… A véred lassan átáztatja szakadt ingedet… Nyomodban van… Követi a lihegésed hangját… A véred illatát…

A préda lassul. Fárad. Elégedett morranással nyugtázod, hogy a vadászat hamarosan véget ér. Unod már a játékot, unod a hajszát. Pofád vicsorra nyílik, érdes nyelved végignyalja csontsárga agyaraid. Vért akarsz. Húst. Izzadtság, vér és félelem szaga tölti be orrodat. Eszed veszted a hirtelen Rád törő éhségtől. Már nem játszol. Ölni akarsz. Ölni fogsz.
Pupillád kitágul, issza a Hold fényét. Minden világos, minden bántóan éles. A fák között suhansz, hirtelen négy lábra ereszkedsz. Izmaid rugóként feszülnek fekete bundás bőröd alatt, tüdőd egyenletesen pumpálja az éltető levegőt, szíved a torkodban dobog, orrodban az őrjítő vér szaga. Füledet megtölti az erdő zenéje; gyászosan süvít a szél, a madarak halálról énekelnek, a zörgő avar kakofóniája maga a káosz…
Megpillantod a prédát. Tántorgó léptekkel halad, előreszegezett tekintettel. Nem látod az arcát; nem mer hátranézni. Tudja, hogy utolérted. Tudja, hogy meg fog halni… Acélos izmaid előrelendítenek, karmos mancsaid kinyújtod, pofád maga az agyarakkal díszített tátongó halál. Szemed fehérje villan, a feltépett nyakból sugárban ömlik a vér…

Óvatosan haladsz, sok éves tapasztalatod és varázslatos csizmád segít, hogy hangtalanul mozogj, még a lehullott levelek között is. Leveszed mesterremek hosszú-íjadat válladról, közeleg a hajsza vége. Örömtelen mosoly játszik arcodon, jéghideg tekinteted kiégett lélek tükre. Hördülést, majd elhaló üvöltést hallasz. A gyilkos öl. A préda haldoklik. Közel vannak, még jobban sietsz, már azzal sem törődsz, hogy semmi zajt ne csapj; a szörny minden figyelmét leköti vad tombolása.
Hamarosan megpillantod őket, érzed, tudod. Már csak a morgást és a tépődő hús bántó zaját hallod. Bárki is az áldozat, már nem él. Nyakadban a farkasfej amulett biztos vezetője lépteidnek. Még egy lépés és… Igen, megpillantod. Ott van, marcangolja egy szerencsétlen bolond testét. Nem érzel szánalmat; már rég kihalt Belőled. Íjad húrjára mattfekete vessző kerül; korommal álcázott színezüst. Szenvetlenül feszíted meg fegyvered, hátadon, válladon csomóba feszülnek az izmok.
A szörny hirtelen felpillant! Rád néz, ereidben megdermed a vér. Félig ember, félig farkas alakja a hulla fölé görnyed, csatakos pofájában áldozata egyik bordája. Szemei jéghideg fénnyel izzanak, a Hold tükrei…
Gondolkodás nélkül engeded el a húrt, a vessző halálos ívben röppen a cél felé. Tompa puffanás, eltaláltad. A súlyos lövedék lendülete felborítja. Nem kel fel. Szíven lőtted. Sokadjára is egy vesszővel végeztél a szörnnyel. Közelebb mész, megvető tekintettel méred végig.
- Természet megcsúfolása voltál. Mocsok fajtád újból eggyel kevesebb tagot számlál. – suttogod halkan.
Hirtelen érthetetlen ürességet érzel. Megijedsz, kétségbeesetten kapaszkodsz a gyűlöletbe, de kicsúszik kezeid közül, és lassan elhal. Értetlenül állsz, és hirtelen észreveszed… …a medál… Mióta szüleidet megölte egy félig farkas félig emberi szörny, nyakadban hordod apád örökségét. Az ezüst farkasfej apró rubin szemei mindig halvány, az űzött vad közeledtével pedig erős rőtes vörösben izzottak. A fény kihunyt.
Letaglóz a felismerés. Összeroskadsz a két tetem között, arcodat könnyek áztatják. Vége, annyi év után. Vége. Nincs erőd felkelni. Mihez kezdenél az életeddel? Létezésedet egy dolog határozta meg, és már nincs mi vezesse lépteidet, nincs miért tovább haladnod.
A reggel fénye még mindig a két tetem között talál…

Az utolsó farkasember is halott. Eltűnt egy gyilkos legenda, varázslatos kor egyik utolsó emléke.
Kétes győzelem.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához