LFG.HU

Abdul
ismertetőCimkek

ujjaszuletesSemmi világrengető, egyszerűen csak piszkosul jó – nagyjából ez ugrik be, ha egy mondatban kellene értékelnem a regényt. Wyndhamtől eddig csak a borzalmasan gagyi című, viszont annál ütősebb regényét, A triffidek napját olvastam, azt is még jó régen, de emlékszem, annak idején nagyon tetszett. Mikor aztán szembejött ez az elég karcsú kis könyvecske, gondoltam, teszek vele egy próbát. A triffidek napja sem mai darab, mégis elegánsan öregedett, hátha igaz ez Wyndham az ötvenes években megjelent másik művére is.

A könyvet sci-fiként aposztrofálják, de fantasztikum, azaz technikai jellegű fantasztikum elég kevés található benne, legfeljebb az alapfelállás és a vége, de azt nem lövöm le. Én egy távoli jövőben játszódó poszt-apokaliptikus disztópiának mondanám (amivel persze félig már meg is nyert magának).

Kapunk egy Waknuk nevű, középkori szinten álló kis települést, ami elég erősen hajaz a 18-19. századi Amerika határvidékének telepes-közösségeire, egy fiatal fiút főhősnek, egy bigottan vallásos apát, aki a közösség egyik jelentős szószólója, és innen bontakozik ki szép lassan a világ. Ami, mondanom sem kell, egy disztópiában nem valami fényes hely.

Adott volt annak idején, a meghatározhatatlan múltban, ami akár ötszáz, akár ötezer évvel ezelőtt is lehetett, egy szimplán csak Csapásnak nevezett esemény, amiről semmit nem tudni. A Csapás eltüntette a régi világot, és a Régi Emberekről már csak szóbeszédek maradtak – az ismert történelem alig háromszáz évre nyúlik vissza, hogy azelőtt mi volt, senki nem tudja. Ahogyan az lassan kiderül, Waknuk valahol a jelentősen felmelegedett Labradoron helyezkedik el, egy nem túl nagy kiterjedésű, néhány más településsel, és egy tengerparti fővárossal rendelkező területen, gyakorlatilag ez a civilizáció. Északra és nyugatra ismeretlen területek húzódnak, keletre a végtelen tenger, délen pedig az őrlánccal védett Peremvidék, ahol tengődnek ugyan nyomorult emberek, de ők már nem egészen olyanok, ahogyan azt mi elképzelnénk, szóval mutánsok, elfajzottak, vagy a törvény elől menekülők, akik időnként rablóportyákat indítanak a civilizáltabb vidékekre. Peremvidéktől délebbre a Gonoszföldek húzódnak, ahol semmi nem állandó; a növények formátlanul burjánzanak és abnormális élőlények kúsznak-másznak a földön, vagy repülnek a magasban. Ettől is délebbre, a Fekete Partokra már csak néhány kósza hajós jutott el; ott már nyoma sincs életnek, a föld puszta, fekete és üvegszerű, és láthatatlan halál terjeng a levegőben.

Hogy még kevésbé legyen egyszerű az élet, a civilizációba mélyen beépült a Biblia egy szélsőséges felfogása, ami a Csapás előtti világból megmaradt kevés tényleges emlék közé tartozik.  Isten a saját hasonlatosságára teremtette az embert, mondja a Könyv, s ami ettől eltér, az Bűn. Bűn a normálisnál magasabb kukorica, Bűn a tollak nélküli kiscsibe, a kétfejű borjúról nem is beszélve, és természetesen Bűn az a gyermek is, aki valamilyen testi rendellenességgel született, legyen az akárcsak egy árnyalatnyit elszíneződött bőr, vagy egy lebiggyedő szájszél. S hogy az Ördög által teremtett Bűn ne terjedjen, és a világban lévő dolgok megmaradjanak olyannak, amilyenek a Csapás előtt voltak, és amit Igaz Képnek neveznek, Felügyelők járják a vidéket, hogy megvizsgáljanak minden elfajzást, ítélkezzenek felette, és persze elemésszék azt, ami a normalitástól eltér. Szóval dúl a rettegésre, gyanakvásra és beteges szintű világvége-félelemre épülő vallási fanatizmus rendesen.

Ebben a nem túl egészséges közegben tengeti a napjait Adam, a történet főhőse, aki egy kicsit lógós, egy kicsit lusta, nem teljesen szabálytisztelő, amellett kérdéseket feltevő és válaszokat váró srác, szóval az a tipikus kiskamasz, aki akár a szomszéd házban is lakhatna – röviden szólva ő képviseli a mai kor emberéhez legközelebb álló gondolkodást. Életének első meghatározó élményeként mély barátság alakul ki közte, és egy helybeli kislány közt, akit titkol a családja, egyszerűen azért, mert hat ujja nőtt a lábán; s amikor erre fény derül, és a családnak menekülnie kell, Adamben gyökeret ver a veszélyes kételkedés, hogy egy valóban normális világban a dolgoknak talán nem így kellene működniük. Mikor aztán rájön, hogy valamiféle telepatikus képességekkel rendelkezik, tehát ő is Bűn, mert bár nem látható módon, de eltér a normálistól, és ezt titkolnia kell, kételyei még tovább fokozódnak. Aztán társakra talál, hét, korban hozzá közel álló fiúra és lányra, akik hasonló képességgel bírnak, és ahogy telnek az évek, és lassan felnőnek, egyre erősebb közösséggé, amolyan kis titkos társasággá kovácsolódnak. Talán életük végéig el is titkolhatnák elfajzásukat, ha egyszer csak be nem lépne a körükbe egy kilencedik – innentől kezdve meg rohamosan borulnak a dolgok, és pörögnek fel az események.

Adam és társai egyre nagyobb bajba kerülnek, a fiúnak idővel szöknie kell, eljut a Peremvidékre is, és a történet mindenféle fordulatokat – bár elég kiszámíthatóakat – is hoz, de ezeket már nem írom le.

Kalandregényként olvastam a könyvet, mert persze van benne úgynevezett mondanivaló, de egyrészt nem az a nagy truváj, másrészt meg a mindenféle stílusbravúroskodástól mentesen, szépen és egyszerű szabatossággal megírt történet izgalmas, hangulatos és olvastatja magát, ennyi meg bőven elég. Mondjuk ha már muszáj, akkor legyen valami, csak a teljesség kedvéért: küzdjünk-e görcsösen a változás ellen, és betonozzuk-e be törvényekbe az állandóságot, vagy az élet lényege valóban az örök változás (Wyndham, aki az utóbbi mellett teszi le a voksát, bájos naivitással egyenlőségjelet tesz a változás és a fejlődés közé, hát, hát, a sci-fi aranykorának optimizmusa), talán ez volna a fő kérdés de nem hiszem, hogy ezt a vonalat nagyon erőltetném, mert még megpattan egy ér az agyamban a nagy okoskodástól, azt meg nem szeretném. Számomra az Újjászületés egyszerűen egy szövegileg és történetileg is piszkosul jól megírt poszt-apokaliptikus disztópia a sci-fi egyik mesterétől, valahogy úgy, ahogyan egy fantasztikus regénynek ki kellene néznie.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához