LFG.HU

dekszter
ismertetőCimkek

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2014/05/Spanish_Godzilla_2014_Poster.jpgGodzilla, a Szörnyek Királya idén 60 éves. Ezt a szép kort és a mögötte lévő számtalan filmet megünnepelve, idén érkezett Godzilla címen az amerikaiak második komoly próbálkozása a legendás óriás vászonra vitelére.
Az 1998-as Emmerich féle New York rombolás alaposan eltemette Godzillát a szélesebb nézőközönség elöl. A film nagyon gyengére sikeredett, és lényegében Godzilla eredetén kívül, ami mint az eredeti japán filmekben is a radioaktív sugárzással magyaráztak, szinte semmi köze nem volt a kaiju filmek leghíresebb lényéhez. Halk célzásként és vélemény nyilvánításként, talán innen jött a 2004-es „Final Wars” azon jelenete is, amikor Godzilla és Zilla (Emmerich lénye) megütközik egymással, de a harc alig pár másodperces…
Amikor elkezdtek az első hírek jönni az évfordulós, amerikai Godzilláról, jogosan kezdhettek el félni a rajongók, mivel már az első hírekben szerepet kapott az „emberi dráma” jelző. Mivel szerény városkámba nemrég premier mozi költözött, így a lehető leggyorsabban beültem és érdeklődve figyeltem minden képkockát.

Vigyázat, spoilerveszély!

A film nyitó, archív minőségű képsorai, hasonlóak, mint az Emmerich féle indítás: gombafelhők és hatalmas robbanások. Céljuk azonban teljesen más. Az eddigiektől eltérően Godzilla új, egyedi eredettörténetet kapott: itt nem a kísérleti atombombák sugárzásától mutálódott vagy jött létre. Az atomrobbantások Godzilla ellen irányultak, el akarták pusztítani már az 50-es években. Érdekes és ötletes.

Innen ugrunk az időben, egészen pontosan 1999-be, ahol elindul az „emberi dráma” vonal. Megismerünk egy tudós házaspárt, akik közül a kötelezően, ismeretlen okból bekövetkezett katasztrófát csak a férj éli túl, megismerjük katona fiát, annak feleségét és gyermeküket. Egy szép, majdnem teljes amerikai család, akik a rosszkor rossz helyen elvet követve megmentik a világot és elrontják a filmet – de ennyire ne szaladjunk még előre.

Rajtuk kívül megjelenik a kötelező, japán tudós, aki végig halálra vált arccal hozza a többiek tudtára felfedezéseit, és akit a sokkal többre hivatott Ken Watanabe játszik. Tőle tudjuk meg, hogy Godzilla és a hozzá hasonló méretű lények még az őskorból maradtak a Földön, amikor a felszíni sugárzás sokkal magasabb volt a mostaninál. Amikor a sugárzás, ami éltette őket, csökkenni kezdett, behúzódtak a föld alá.

Godzilla

A roppant hatásvadász és nagyon ügyesen megvezető trailer nagyon becsapós, hiszen abból csak egyetlen dolog jön le: Godzilla porig rombolja San Francisco-t. A film elején ebben elég hamar elbizonytalanodik a néző, amikor teljes életnagyságban megjelenik az első szörny… ami nem Godzilla. A MUTO (Massive Unidentified Terrestrial Organism), amit a japánok tartottak életben, radioaktív sugárzással táplálkozik, megölni pedig azért nem merték, mert féltek, hogy halálával sugárszennyezést okozna. Ezért egy elzárt helyen tartják, de ahogy 1999-ben, most is bekövetkezik a katasztrófa, és a lény kiszabadul. A film, ami eddig a lejtő szélén billegett, most szédítő tempóban elindul a lefelé.

A sors fintora, hogy miután a tudós apa is életét veszti, az árván maradt fiú hazaindul, San Francisco-ba. Természetesen a MUTO (ami rendes kaijuként irdatlan méretekkel rendelkezik) pár EMP löket után szabadon kószálva az amerikai partok felé veszi az irányt. A tudósok megfejtik, hogy Nevadába tart, ahol az amerikaik egy másik MUTO-t rejtegetnek az atomhulladék(!) tárolóban. Felbukkan Godzilla, de a japán tudós gyorsan arra a következtetésre jut, hogy Godzilla, akárcsak Darth Vader, egyensúlyt hoz a természet számára azzal, hogy majd szétdarálja a két MUTO-t. Így egy egész anyahajó flottával(!) közrefogva kísérik-követik Godzillát, aki egyetlen embert sem bánt, célja a MUTO-k elpusztítása – elvileg.
Útközben partra szállnak Hawaii partjainál, ahol a MUTO-k atomrakétákat rágcsálnak étel gyanánt, pár perc erejéig megnézhetjük Las Vegas végét, végül átgázolnak a Golden Gate-en, hogy elérkezzünk a nagy végső harchoz, ahol kiderül, hogy az emberi hülyeség határtalan, és megtekinthessünk egy igazi amerikai befejezést.

A film számos, nagyon mély sebből vérzik, de csak a számomra legdurvábbakat emelném ki.
A rendező elköveti azt a hibát, hogy picit máshogyan közelíti meg Godzilla figuráját, ahogy az a stílustól elvárható lenne. A Cloverfieldben felbukkanó szörnynél nagyszerűen működött, hogy alig-alig lehetett látni a lényt és igazából senki sem tudta, hogy micsoda. Godzilla viszont mindig is kertelés nélkül jelent meg, és eltaposott mindent az útjában – úgy, ahogy Guillermo del Toro azt nagyszerűen bemutatta a Pacific Rimben. Rettenetesen vártam, hogy teljes valójában lássam az eddigi leghatalmasabb inkarnációját, de minden esetben csalódás lett a vége. Godzilla alig több mint egy hatásvadász módon üvöltő statiszta – a saját filmjében, ahol az utolsó fél óráig, nem is látjuk teljes pompájában, pedig egészen fantasztikusan néz ki. Ennek ellenére tényleg csak statisztál a céltalanul rohangáló, tanácstalan, de elkeseredett tervekkel mindig rendelkező emberek előtt-mellett, a két MUTO pedig szinte leszorítja a vászonról, akikből sokkal többet látunk, sokkal többet szerepelnek.

Egy másik roppant módon dühítő és idegesítő dolog, hogy sok esetben semmit sem látunk azokból az eseményekből, amik miatt beültünk a moziba, és amik a filmben meg is történnek, de mi már csak a végeredményt szemléljük csalódottan. A MUTO-k letarolják Las Vegast? Látunk pár másodperces villanásokat egy monitoron, majd a szétrombolt várost. Godzilla megjelenik valahol? Üvölt egy hatalmasat, majd vágás és katonákat látunk szerencsétlenkedni teljesen máshol. Összecsap Godzilla az egyik MUTO-val? Mielőtt az első ütés betalálna vágás, és hősünk feleségét látjuk, amint a gyerekük miatt aggódik.
Az emberi szereplők hihetetlenül unalmasak és teljesen feleslegesek. Egy ilyen filmben teljesen sokadrangú dolog, hogy egy pöttöm ember felesége éppen mit csinál, ha három ekkora lény rombolja porig Amerika egyik nagyvárosát. Ha a vásznon is vannak, akkor is teljesen hiteltelenek. Elvégre, ki merne szemezni egy 100+ méteres óriással egy romokban heverő, lángoló város közepén? Főhősünk tud, és szomorú, de a vele töltött időt figyelembe véve, valóban az emberek lennének azok, még ha a végső csatát nem is ők vívják.

Mióta általános iskolás koromban megláttam, imádom Godzillát. Tetszett az egyszerűsége, hogy „gumiruhás ember széttapossa a karton Tokiót vagy hozzá hasonló szörnyekkel csatázik”. Sosem volt túlbonyolítva, mindössze egy hatalmas szörny, ami ellen a maroknyi tudós és eszement mennyiségű haderő küzdött, majd az évek múlásával Godzilla figurája új irányt vett és az emberiség védelmezője lett.
Az 1998-as botlás után hihetetlen módon vártam a filmet és reméltem, hogy az amerikaik most nem nyúlnak mellé. A trailerek bíztatóak voltak, Godzilla dizájnja a klasszikus figurát hozta (bár az ikonikus ordítás picit változott) és a történet is visszahozott valamit a „megmentő” féle karakterből, de a teljesen felesleges, a 123 perces film nagy részét elraboló emberek, és mindenre meglévő racionális válaszok úgy rombolják le a filmet, mint Godzilla egy korhadt viskót.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához