LFG.HU

HammerTimeCafe
filmkritika
ismertetőCimkek

Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron
forrás: Internetto

Hát itt van újra, a kampókezű gyilkos visszatért! De minek? Manapság
reneszánszukat élik a horrorfilmek. A folyamatot a Sikoly indította
el, ami tényleg zseniális és korszakalkotó, a műfaj megújítója és
feltámasztója. Ez a film sem kerülhette el a folytatást /sőt már
készül a harmadik rész is/, de azóta már visszatért Michael Myers
/Halloween: H20/, megismerkedtünk a Rémségek könyvével /Urban Legend/
feltűnt egy kampókezű halászruhás gyilkos is, de lesz még
földönkívliek inváziója is /Invázium-The Faculty/, újra felbukkan
Freddy Krueger/Rémálom sorozat/ és Jason is /Péntek 13 sorozat/. Sőt
utóbbi kettő egy filmben!! /Freddy vs. Jason/

Ezekben az új típusú horrorfilmekben a gyilkosok előszeretettel tűnnek
fel egyetemek közelében, diákokat öldösve, sőt nem egy esetben maguk a
fiatalok az elkövetők.

Sajnos az is megfigyelhető, hogy egyre csapnivalóbb történetek
születnek, Melrose Place-ből, és egyéb ilyen jellegű sorozatból
elővett szépfiúkkal és bombázó csajokkal, akiknek legfőbb
ismérvük, hogy valódi nemszínészek. Egyre kevesebb az eredeti ötlet,
egyik film a másikat lopja, utánozza, és egymást követik ezek
katasztrofális folytatásai is. /a hány bőrt lehet lehúzni egy
filmről? tipikus esete / Sajnos ekkor óriási logikai buktatok is
felmerülnek a filmben /hogyan lehet folytatni egy lezárt történetet
?/, ezért egyre többször befejezetlen az ilyen film, vagy pedig
sejtelmes, jelzés értékű jelenettel záródik.

Ezek után nem meglepő, hogy a Tudom, mit tettél … sikere után nem
tétlenkedtek az alkotók és 1998 nyárra el is készült a folytatás.
Visszatért tehát a kampókezű gyilkos, ahogy azt már az első részben is
sejtették az alkotók a nézőkkel, / ugye nem került elő a holttest / és
azon sem lepődhettünk meg, hogy az első rész túlélői szerencsétlen
Julie James / a totálisan tehetségtelen, nagymellű szépség Jennifer
Lowe Hewitt / és barátja Ray /khm…/ a fő áldozatok. Feltűnnek új
barátok is – hogy több legyen a hulla- Karla és barátja Tyrell,
valamint a szende /?/ Will. Ahogy azt a Sikoly 2 is megfogalmazta, egy
ilyen folytatáshoz két dolog kell: több hulla és zaftosabb
gyilkosságok. Hát itt csak ezt a két dolgot kaptuk meg, történet
nulla, színészi játékról nem beszélhetünk, izgalom –2, sematikusság
minden szinten.

A film úgy indít, hogy a történetet nem köti össze semmi az előző rész
végével / ugye ott Julie-t a végén elkapja a kampós / , de ezen már
meg sem lepődünk. Most Julie egyetemi éveit tapossa /Sikoly2/, próbál
felejteni, eltávolodott Ray-től is, és állandóan kényszerképzetei
vannak. A barátnőjével Karla Wilsonnal egy nap nyernek egy hétvégét a
Bahama –szigetekre, 4 személyre. Karla Tyrellel megy, Julie pedig
Ray-t hívja, de őt feltartja a kampós gyilkos / ugyanaz a jelenet,
mint az első részben, megállnak az autóval, és kész a baj/, de persze
meg nem öli /naná/. Mindenesetre Julie kénytelen kelettlen Will-lel
megy. A szigeteken persze egymást érik a meglepetések /?/, kiderül,
hogy holt szezon van, rajtuk és a személyzeten kívül senki nincs ott
/jéé!/, jön a hurrikán, és elkezdenek fogyni az emberek. Eközben Ray
megszökik a kórházból, és megpróbál a szigetre hajóval eljutni, ami a
hurrikán ellenére sikerül is . A halottak száma egyre nő, és a kezdeti
kételkedések után már a többiek is elhiszik: itt van újra a kampós! A
rádió persze rossz, hajó nincs a szigeten rekedtek. Meghal Tyrell,
eltűnik Will és Karla, és egyre inkább kiderül még egy amatőr mozizó
számára, hogy itt bizony két gyilkos van /Sikoly/ ! Az utolsó
pillanatban előkerül Ray és rengeteg sikongatás, menekülés, hulla és
vér után eljön a nagy leszámolás ideje: kiderül, hogy tényleg a kampós
tért vissza, ő szervezte meg, hogy eljöjjenek a szigetre és Will
pedig nem más mint a fia /Sikoly2/ , aki mindebben segített neki.
Szegény Will-t azonban a papa –akinek feltűnik az arca is- véletlenül
megöli, majd Julie egy egész tárat belelő és ő is bevégzi
végre /?/ . Eltemetik őket végre reggel lesz, elmegy a hurrikán, sőt
kiderül, hogy Karla sem halt meg. De a többiek igen /kb. 12 ember /. A
végén persze megint előkerül a gyilkos /jézusom / és behúzza az ágy
alá Julie-t…

Katasztrófa. Ez az egy szó mindent elárul a filmről. Intelligensebb
nézők kb. 3 perc után rájönnek, /ha addig még nem jöttek rá / hogy a
Bahamai út gázos, mivel a kérdésre, hogy mi Brazília fővárosa a válasz
Rio, nem pedig Brasilia, bár ennek ellenére nyernek. Kár, hogy az
USA-ban olyan a felsőoktatás, hogy ilyet sem tudnak, sőt szerintem az
amerikai mozikban senkinek nem esett le, hogy rossz a válasz. Jennifer
Lowe Hewitt megint bebizonyította, hogy csak azért van a filmben, hogy
fenekét, mellét és arcát mutassa és a rendező ezt annyiszor ki is
használja, amennyit csak a film elbír. A fekete barátok behozatalával
a rasszizmus kérdését akarták feledtetni, de azt nem tudták megoldani,
hogy az ember legalább egyszer megijedjen, vagy ne tudja előre, hogy
mi fog történni.

Az év egyik legrosszabb filmje, tipikus példája a hogyan NE csináljunk
filmet című történetnek. Talán attól nem kell félnünk, hogy még egy
folytatás megszülessen, mivel az USA-ban igen szerény volt az
érdeklődés. Bár lehet hogy legközelebb majd a “Már újra tudom, hogy
megint mit tettél 1975 őszén este 19. 55-kor” fog következni. Ki
tudja?? Csak a kampós…

Értékelés: 1

KG


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.