LFG.HU

pierredelacroix
RPG mesélőknekCimkek

„Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

(William Blake: A Tigris -  Szabó Lőrinc fordítása)

Bevezetés

Alább egy rövid Helvéczia-kaland(mag) olvasható, amelynek eseményei egyetlen éjszaka alatt játszódnak le Rhaetia Truc nevű városában. Eme város Rhaetia Nuova kantonban található Enslingen és Portezza között, a Kärnerspitze lábainál. Mind a helyszín, mind a megtörtént események szabadon variálhatóak, egy-egy nagyobb kaland közötti rövid közjátéknak vagy levezetésnek is alkalmasak.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2014/06/N-R0001-257-tiger-and-lion-hunt.jpg

Bemutatkozás

Truc püspöki városa mint a Via Nair egykori kereskedőútnak egyik fontos állomása igen nagy múltra tekint vissza. Már a régi helvét törzseknek is itt volt az egyik kultikus központja, majd a Római Birodalom alapította meg a várost. Az utóbbi évszázadokban erősen hanyatlani kezdett, amelyen tovább rontott a genéviai megszállás is. Nem sokat javított ezen, hogy az eretnekek távozásával – hosszú idő múltán – visszatért a püspök a kálomista hitre tért „városba”. Ennek jelei az állandó építkezések és a lassan-lassan meginduló forgalom az elhanyagolt hegyi úton. Ez azonban azzal jár, hogy rendszeresen különféle gyanús alakok is felbukkannak a városban, hiszen ez a legrövidebb – bár nem a leggyorsabb – út Genéviától keletre Taljánország felé

Mások azért érkeznek, mert a nagyszabású építkezések során nemcsak a korábbi uralom alatt ide menekült alkimisták elhagyatott házainak titkos termei kerülnek napvilágra, hanem a régi korok emlékei is. Egy feliratos kőlapért ugyanis a megfelelő vevő – többek között a város püspöke – jelentős összeget is képes fizetni…

A sintér siráma

Történetünk színhelye, a Fekete Hattyú nevű kocsma, Truc külvárosában található, amely viszonylag elfogadható árú ételeiről, savanyú söréről és jó boráról ismert az utazók között. A városlakók közül elsősorban a szegényebbek keresik fel, vagy akiket a munkájuk a „külvárosba” szólít. Ilyen törzsvendég a város féllábú sintérje, Heinrich is, aki napi útja végén tér be ide szintén sánta kutyájával. A többi vendég furcsállja is, hogy a mai napon már alkonyat után érkezik és láthatóan eléggé zaklatott a hangulata.

Miután fizetnek neki egy korsó sört, nagy hangon kezdi el mesélni a történetét: „Éppen a régi úton jártam, amikor egy, az úton keresztben fekvő embert láttam meg. Azt hittem, hogy megint az öreg Jan itta le magát a sárga földig. Odamentem hozzá, hogy felverjem, végül is szegről-végre feleségem rokona a lókötő. Meg aztán ne feküdjön ott az út közepén, elég dolgom van egyébként is, és mióta megszűnt a tímárok céhe a városban, a kutya***t is nekem kell feltakarítanom az utcákról. Semmi szükség rá, hogy ez a vén marha is ott csúfoskodjon, ha meg valami történik vele, akkor a városi tanácsos úgyis rajtam fogja számon kérni… Odalépek hozzá, előre is élvezve, hogy milyen szép szavakkal fogom felébreszteni. Szóval éppen emelem a lábam, amikor az arcára esik a tekintetem. Isten az égben! Láttam én már sok szörnyűséget a háborúban fiatalkoromban, és tavalyelőtt azt a vízi hullát is, amit a tóból fogtak ki, de ilyet még soha. Testén mindenhol karmolások és tépések nyomai, arcát pedig mintha megnyúzták volna. Már éppen imádkozni kezdtem volna – pedig Hofstetter tanácsos szerint első a kötelesség, utána az Isten, akármit mondanak a csuhás szentfazekak – mikor a Hündchen irgalmatlan ugatásba fogott, és odafutott az árokba. Ekkor a bozótosból egy hatalmas test vágódott ki, és egy ütéssel eltörte szegény kutyukám gerincét. Látva, hogy már semmit sem segíthetek, szedtem a lábamat, hogy ideérjek.”

A fogadóban jelenlévők nagy részét felzaklatja a fenti történet, és miközben egyre több sört fizetnek Heinrich-nek, hangosan tárgyalják a történteket. Egyesek felvetik, hogy ki kéne menni megnézni a holttestet, de a „háromszemű, hegytermetű szörnyetegtől” való félelmükben inkább egymást kapacitálják erre. Hiába ajánlanak fel ingyen söröket, végül pénzt (egy-két aranytallért) is, még senki sem eléggé ittas vagy kapzsi ahhoz, hogy kimerészkedjen. (Ellentétben a karakterekkel). Minden eltelt órában 1:3-hoz az esély, hogy 1d2 ember elindul a karakterek nyomában, hogy segítsen a nyomozásban.

 

Lehetséges események:     

- (a kaland előtt történő események) Reggel: Roswangék érkezése a fogadóba. Durien százados elhagyja a fogadót, hogy munkához lásson.

- Fél órával később: Jezabelle érkezése a reggelihez. Miután megpillantja Roswangékat pánikszerűen bujkálni kezd. Reggelijét Anton eszi meg (ha más nem tart rá igényt).

- Délelőtt: König lent iszik a fogadóban – a felesége pedig megrója ezért. A kocsmáros beszól neki, hogy miért tűri ezt el, de ezután őt is megfenyítik. Jezabelle egyre éhesebb.

- Dél: ebéd. A fogadós Roswangék asztalához óvakodva felveti a fizetés kérdését. Isabelle fintorgására riadtan visszavonulót fúj (pedig csak a leves szaga volt). Csodálatos Jezabelle még mindig éhes.

- Dél után fél órával: Jezabelle mintha már nem lenne  éhes…

- Délután: Jezabelle újra éhes, ezért leküldi Vilit, hogy harapnivalót hozzon.

- Két órával később: Vili visszatér (Mi van nála? Néhány egérürülék, a folyosón található egyik cserepes növény, egy grsch és egy csontfésű). Ezért megverik, és bezárják kalitkájába. König le szeretne menni a fogadóba, de felesége tántoríthatatlan. Durien százados visszatér (elégedetlen: nem sikerült sok embert toboroznia).

- Naplemente előtt: A Csodálatos Jezabelle úgy dönt, hogy lesz, ami lesz, lemegy este vacsorázni. Elfelejti bezárni Vili kalitkáját, aki  lopkodni és vandálkodni kezd az egész kocsmában: 25% eséllyel kiszökik a városba, ellenkező esetben a Csodálatos elkapja, miután sikerült végigkergetnie az egész fogadón (1:2  eséllyel megkéri a karaktereket, hogy segítsenek az elfogásában, 1:6-hoz eséllyel ezért cserébe pénzt is kínál, amelyről később „megfeledkezik”).

 - Naplemente után: Roswangék lemennek vacsorázni. König érdeklődésére (munkát keres) a kocsmáros Dorien századoshoz irányítja őket. A sintér megérkezik a Fekete Hattyúba és elmeséli a történetét. Jezabelle ezt kihasználja, női ruhát öltve lemerészkedik és vacsorázni kezd. Vili eközben helyet foglal a vállán.

Vili 1:1 eséllyel valami huncutságot csinál, például meghúzza valaki haját, ételt és/vagy undorító dolgokat hajít valakihez:

1-2: Jezabelle-hez,
3-4: valamelyik karakterhez, aki korábban bántotta vagy felkeltette a figyelmét,
5: Izabelle ruhájába, aki rögtön méltatlankodni kezd,
6: A mesélő sintérhez.
Ha senki sem veszi észre (közepes próba, nehéz, hogy ki áll mögötte), megismétli (próbák eggyel könnyebbek lesznek). Ezután a Csodálatos észrevétlenül megpróbál felmenni szobájába (Neki nehéz próba, Königék nem vesznek észre semmit, mert leköti őket a sintér meséje).

- „Rövid” idő múlva (egy fertályóra): Miután már többedszerre meghallgatják a sintér történetét, és az alkoholtelítettség elérte a megfelelő fokot, többen felvetik, hogy meg kellene nézni a tetemet. A legrészegebbek elkezdik szervezni az expedíciót. Eközben a százados és a két idősebb Roswang elmélyült beszélgetésbe kezd. Anton a felszolgálólánnyal és a fogadóban tartózkodó – csekély számú – nővel kezd el szemezni (egyszerűbben: nyilvánosan stírölni kezdi őket). Tíz perc múlva ezért taslit kap az anyjától.
A Gyönyörű Jezabelle úgy dönt, hogy inkább visszaül a helyére, de felkelti figyelmét az ifjabb Roswang viselkedése. Közben Vili elszökik, és lopkodni kezd (1:3 eséllyel valamelyik karaktertől, Nehéz észrevétel és Közepes elkapás, 1:2 eséllyel később kiszökik a városba).

- Hosszabb idő múlva: Az első bátor egyének útnak indulnak, sajnos a küszöb legyőzhetetlen akadálynak bizonyul. (Ha eddig nem nézték meg, ekkor kérik fel nyomatékosan a karaktereket, hogy segítsenek). A Csodálatos megrendszabályozza Vilit, majd felmegy a szobájába (ha eddig nem szökött ki a városba, akkor 1d6 perc múlva teszi. Ezután 1:3 eséllyel kárt tesz a karakterek valamilyen tulajdonában, és kiszökik a városba). Rosswangék, úgy tűnik, hogy megállapodásra jutnak Duriennel. Eközben Anton látványosan unatkozik. Friedrich érkezése után elkezd előkészülni a fogadó felgyújtására.

- Éjfél előtt: Isabelle annyira elégedett a megállapodással, hogy férjének és fiának engedélyezi, hogy rövid ideig még a fogadó földszintjén maradjanak. König és Durien százados kockázni kezd (kezdetben Durien nyer). Anton a falon lévő legyeket bámulja, láthatólag nagy lelkesedéssel. A Csodálatos – teljes pompájában – levonul az emeletről. Majdnem leesik a legelső lépcsőfokról, de sikerül visszanyerni egyensúlyát (Vili „búcsúajándéka” miatt). Kihívóan szemezni kezd Antonnal, majd elhagyja a fogadót.

- Kicsivel éjfél után: még mindig nem történik semmi. Egy kutya vonyítása frászt hoz mindenkire. Anton megtalálja a Csodálatost, aki a családjáról akar információkat kihúzni belőle (mit keresnek itt, meddig maradnak stb.). Majd megpróbálja meggyilkolni. Ha sikerül, a holttestet megpróbálja elrejteni, ha sikertelen, Anton sikoltozva fut be a fogadóba. Jezabelle mindkét esetben a lenáztatóknál lévő bozótosnál lesz megtalálható (Követése könnyű). Ha a holttest mellett találják meg, valamilyen lesben álló „szőrös szörnyeteg” támadására fog hivatkozni (1:3 eséllyel valamelyik karaktert megpróbálja elcsábítani).

- Az események felkeltik mind Friedrich, mind Pipike figyelmét. Valamelyikük (1:3 eséllyel mindkettejük) elkezd vadászni a bujkáló Jezabelle-re. A König család és Durien százados szintén a keresésére indul. Ha sikerült elfogni Jezabelle-t (vagy a holttestét), akkor Friedrich megpróbálja a csoportot megtámadni és szétkergetni (felgyújtja a bozótost, egy kezdetleges „gránátot” hajít közéjük: kén, szurok és olajos rongyok keverékével megtöltött cserépedényt, a Szabálykönyv sebzésének 1/3-a, de 1:2 eséllyel tüzet okoz). Pipike hátrébb húzódik (1:6 eséllyel megtámadja a leghátul állókat, 1:2 eséllyel az eltévedteket, lemaradókat).

- Később: Mind Friedrich, mind Pipike a fogadóhoz lopózik (előbbi, hogy felgyújtsa, utóbbi, mert meghallotta gazdái hangját, és követi őket). Ha valaki ekkor kilép, akkor 1:2 eséllyel összefut valamelyikükkel. A bozótosban maradókat Vili rémisztgeti (1:6 eséllyel megtalálja Friedrich elveszett tűzszerszámát és magára – illetve az ott tartózkodókra – gyújtja).

 

- „Csúcspont”: Friedrich és Pipike találkozása. A fogadóba pokoli hangok szűrődnek be (közepes próba esetén elkülöníthető, hogy egy ember és valamilyen állat hangjáról van szó). Lehetséges kimenetel: ha Friedrich „győz”, akkor megpróbálja felgyújtani a fogadót (az előkészítéstől függően 1:2 vagy 9:10 esélye van rá, a kimenekülőket pedig egyenként megpróbálja levadászni és előkészített csapdákba csalni). Erre bukása esetén 1:6 esély van (eldugaszolta gyúlékony rongyokkal a kéményt, és a tűzhelyt a hajnali hideg miatt be akarják gyújtani). Pipike megmenekülése vagy győzelme esetén megpróbál visszatérni a lenáztatókhoz (utóbbi esetben hajnalig nem mozdul onnan). A König család legkésőbb ekkor ismeri fel korábbi kiskedvencüket. Vili visszaszökik a fogadóba (tűzszerszáma és kése még nála van).

A fogadó közönsége (NJK-k)

Néhány városlakó, a kocsmáros és neje, átutazók és egyebek. (1d6+4 fő, 1:2 eséllyel negyedük részeg, éjfél után 1d6 fő, felük a padlón alszik)

 Heinrich Volkstall, a sintér

Sz: 1+1 HP: 10, korbács (4 et, kábító sebzés, harci manőverekre +1, 1d3, *1), +2/+0/+0 V: 9

Az – egyre színesebben – előadott történeten kívül nem sokat tud mondani az eseményekről. A fogadóból hajnal előtt nem lesz hajlandó eltávozni, és az idő előre haladtával egyre részegebb lesz az ingyen italoktól. Végig hangoztatja, hogy jobb lenne, ha hagynák a hatósági személyeket, mint amilyen ő, intézkedni (ennek érdekében azonban nem fog semmit sem tenni).

Közepes AKR próba (övé+kérdező karakter, 1d6 óra múlva már nehéz) esetén elmondja, hogy a tanácsosokat az elmúlt időben egyre inkább aggasztja néhány eltűnés a külvárosban. Egyelőre még mindenféle jöttment alakokról van szó, tehát lehet, hogy csak eltávoztak a városból, ezért nem tesznek semmit egyelőre.

Durien „százados”, toborzó

Sz: 2, Hp: 14 VO:6 (mente), Tám: +6 borotva (1d10+3, 18-20/*2), +2 pisztoly (rozsdás, 50%, hogy nem működik, 1d10, *3), +2/+1/+0 V: 7, Pénz: 2d6+12 et. Felszerelés: muskéta, megbízólevél, szerződésminták.

Jóképű és úri modorú ember, aki markáns arcával és kék szemével – őszülő haja ellenére – a szebbik nem kedvence. A pénzzel bőkezűen bánik. Jelenleg Jean-Marie le Margol burgundiai gróf új háziezredébe toboroz kipróbált, régi katonákat (még ha megszöktek valahonnan, akkor is), akik hamarosan valamilyen expedícióra indulnak. A következő nap indul az eddig összeszedett emberekkel és beszerzett felszereléssel (pl.: fekete bársony gyászruha és sötétlila nadrág, amiből az egyenruha lesz).

Mj.: A valóságban egy állástalan borbély, aki abban a hitben van, hogy a többi tiszttársa biztosan ért majd valamit a harcászathoz, és majd csak elvezetik valahogy valahová a háziezredet (ők szintén ebben a hitben élnek). Mindazonáltal a bajtársiasság sokat jelent számára (Mottó: „Ha már együtt vagyunk a szélhámosságban, együtt is kell végigcsinálnunk.”)

König Roswang és családja

A König család cirkusza már több generációnyi múltra nyúlik vissza, és éppen ezért nagy csapás, hogy szélnek kellett eresztenie a társulatot. Ennek főleg anyagi okai voltak, amelyet egy sajnálatos baleset okozott. Eme körülmény hatására kellett elmenekülnie a napfényes Itáliából és jelenleg a Fekete Hattyúban húzta meg magát.

 König Roswang

Vagabund, 2+1, VO:13, Tám: Birkózás (1d6, *2), +1 ostor, (1d3 *2),

Specz.: Kezdeményezés +4, +1/+3/+1, Állatidomítás, Schöphand imája, V:6

König volt a cirkusz vezetője és állatidomárja. Nagyon fájlalja cirkusza szétszéledését és ennek ürügyén megpróbál ingyen italt kikuncsorogni. Természetesen csak akkor, ha becses és szeretett neje nem veszi észre ezt.

„Schöphand imája” (Új képzettség) (Kar, csak deák és vagabund): A képzettség segítségével az alkalmazója úgy tud üvölteni, ordítani és kiabálni, mint egy vadállat. A vadonban ez segít távol tartani a vadakat és a nem intelligens szörnyeket. (Ahogy első alkalmazója írta: „Az oroszlánok riadtan menekülnek, a párduczok vackaikba bújnak, az egyszarvúak a víz alá buknak rémületükben, az óriásgorilla hetekig rohan üldözési mániájában, amikor meghallja.”). Az emberi intelligenciájú vagy azt megközelítő lényeket nagy eséllyel vonzza. Hallással nem rendelkező lényekre nincs hatása (kivéve: kígyók és hüllőfélék). 1d6 óra többé-kevésbé folyamatos használata után Eg/2 próbát kell dobni, különben az alkalmazója több napig bereked.

Isabelle  Roswang (vásári súlyemelő, feleség és anya)

Bajnok 2, VO: 13 (kivert bőr), Tám: +2 Birkózás, (1d6, *2), +4 súlyok (mint a nehéz bot, dobható, 1d8), +4/+2/+2, V: 10

A 46 éves, erősen ráncosodó asszony mint vásári súlyemelő működött, mígnem – „nyomatékos” noszogatásra mind a hölgy, mind a rokonok részéről  – Rosswang feleségül nem vette. Később, fia megszületése után is hasonló munkát végzett a cirkusznál is. Alt hangjától a zupás katonáknak mindig könny gyűlt a szemébe, mivel a kiképzőaltisztek orgánuma jutott róla az eszükbe. Főleg ha meghallották káromkodni is. Szigorúan, keményen fogja össze családját, amely jelenleg férjéből és fiából áll. Női erélye különösen akkor mutatkozik meg, amikor kisfiát veszélyben érzi. Tegnap is úgy vágott állon egy helvét zsoldost a fogadóban, hogy kilazult a fogsora.

Anton Roswang

Vagabund, 1+2 sz., Hp: 14 VO: 15 (posztó, Ügy), Tám: +3 Ököl (csak kábító sebzés, 1d4, *2), +2 bot (1d6+3, 1d6), Spec.: Orvtámadás,  Kezdeményezés +6, +2/+3/+0

Fiatalember, mindössze 24 éves. Arca egyik ismerőse szerint „olyan, mintha önmaga karikatúrája lenne. Egészen nagy, kerek és vastag.” Mint a „Levegő Ördöge”, akrobataként dolgozott a cirkusznál. Toulouse-ban leesett a trapézról és kicsit meghülyült. Egyéb ismertetőjel: állandóan vigyorog.

Gyönyörű Jezabelle, a kétarcú férfi (tolvaj, rabló, időnként férfiprostituált, korábban cirkuszos)

Vagabund, 2+1, VO: 13 (köpönyeg, Ügy), Tám: +3, tőr, 1d4+1, +1/+1/+3, Specz: Orvtámadás, Képzettségek: Hamisítás, Felszerelés: hamisítókészlet (sminkeszközöknek álcázva), üres, félig kitöltött és kész hamis iratok, piszkozatok stb. (köztük egy Cavelotti káplár nevére szóló), női ruhadarabok.

Egykoron mint szakállas nő, átöltözőművész és zsebmetsző dolgozott a Roswang Cirkusznál. Régi pletykák szerint Königgel együtt csapta a szelet Isabelle-nek, ekkor még fiatalsága teljében (az, hogy „virágzott” erős túlzás, maradjunk annyiban, hogy valamivel kevesebb ránc volt az arcán). Mikor az a vetélytársát választotta, mély bánatában – amit a cirkusz elemelt pénztára és egy fiatal légtornászlány sem enyhíthetett – elhagyta örökre a mulattatói pályát. Azóta többé-kevésbé mint sikertelen okirat-hamisító és betörő működik mindenfelé. Ha megszorul, időről időre női ruhát ölt, és bár álszakállt már nem ragaszt, mint régen, kiáll az út mellé éjszakánként. A kiszemelt kuncsaftokat, míg azok döbbenten állnak előtte, kifosztja. Éppen hogy csak eltengődik valahogy, így rémülten látta, hogy a fogadóban, ahol már hetek óta lakik, megérkeztek Roswangék. Azóta – a régi emlékek miatt – rendszeresen bujkál előlük.

Ha női ruhába öltözik és kellő időt tölt szépítkezéssel, akkor: Kar: 16 (egyébként átlagos)

Vili, a majom

Szint: 1, VO: 13 (Ügy, kisméretű zeke és kalap) Támadás: +2 harapás, 1d6, vagy +2, karmolás, 1d3+1, Spec: Osonás +2, Rejtőzés +2, Mászás +2, Mentők: +3/+2/0 Virtus: 2, Kincs: rozsdás kulcs, gomb, egyéb szemét, odú: 1 et

Ez a kismajom Jezabelle társa, aki vagy előadásaival mulattatja aprópénzért a vásári közönséget vagy a betöréseknél segédkezik neki. Képes ajtókat kinyitni és kulcsokat, apróbb tárgyakat (legfeljebb tőrméretűeket) szállítani. Kleptomán, gyakran elszökik gazdájától. Szereti a gyümölcsöt és a gesztenyét. Utálja a macskákat. Követése mindig Könnyű próbának minősül (de elfogni már annál nehezebb).

 

A tett helyszíne

Nappal feltehetőleg egy viszonylag forgalmas külvárosi út lehet, de most, sötétedés után a lehető legelhagyatottabb minden. Ezt tovább rontja, hogy egyik oldalról egy szúrós bozótos választja el a városi libalegelőtől, míg másik oldalon lakatlan, romos házak találhatóak. A holttest már nincsen az úton, csak egy nagy, sötét vérfolt és ruhadarabok, illetve a kutyapecér botja utal az eddig történtekre.

A játékosok a környék átvizsgálása során a következő nyomokra bukkanhatnak (Nehézséget és próbákat nem írok, ezt a mesélő feladata lesz eldönteni a karakterek képességei alapján. Bármilyen kreatív megoldás elképzelhető.):

1. A bozótoson mintha egy hatalmas test tört volna át, erre utalnak a tüskéken fennakadt szőrszálak is. Belépve a bozótosba (négykézláb kell becsúszni, a talajt tövisek és építési törmelékek borítják) pár lépés után megtalálják a kutya tetemét. Látható rajta, hogy egy állat marcangolta szét, körülötte mancsnyomok találhatóak. Sajnos tovább nem tudják követni rendesen a nyomokat, ellenkező esetben belekeverednek a bozótosba, majd a lenáztatóknál kötnek ki, amely a fogadó hátsó udvara mögött található.

2. Azon a helyen, ahol feltehetőleg a tetem feküdt, további mancsnyomokat találhatnak. Ezek kisebbek, mint a bozótosbeliek, de jól követhetőek és a városba vezetnek. (A nyom hamis: a Saraczenbergén, a városka legalacsonyabb és legmocsarasabb részén lakó boszorkány famulusa hagyta itt. Gazdája azért küldte, hogy bizonyos összetevőket szerezzen számára a boszorkányszombatra. Sajnos nem találta meg egy bátor ember szívét sem…)

3. Rá lehet jönni, hogy valaki az elmúlt órákban egy súlyos testet vonszolt végig az úton. Ha követik, egy látszólag lakatlan kunyhóhoz érkeznek.

4. A ruhadarabok szemügyre vétele után rájöhetnek, hogy nem hatalmas karmok tépték azokat szét, hanem késsel hasogatták azokat össze. (Főleg ha az egyik árokban megtalálják magát a véres kést is).

 

Lehetséges események

Délelőtt: Pipike megérkezik a városba. Előtte megeszik néhány csirkét egy közeli farmon. A gazda elkergeti (azt hiszi, egy kisméretű medve). Ezen mindketten meglepődnek. Estefelé bemegy a kijózanodott  gazda a  városba elmesélni, hogy milyen szörnyeteg horda támadta meg farmját.

Dél: Pipike a lenáztatóknál fürdik és békákra vadászik, mikor megriasztják az érkező asszonyok. Csak a farkát és a mozgó füvet látják, de rögtön elkezd terjedni a pletyka, hogy újra felbukkant a szőrös monstrum. (Utoljára ötven éve történt, azóta 1:2 eséllyel egy vándorcirkusz tartja „rabságban”)

Délután: A Roswang család városnézésen. – Antonnal néhány „hölgy” szemezni kezd a piactéren, ezért anyja nyomására a család visszatér a fogadóba. (1:6 eséllyel találkozik Pipikével, de annyira dühös, hogy nem törődik vele.) Pipike később  a bozótosban áll lesben (sikertelenül, mert egyetlen ember sem jár arra).

Naplemente előtt: Friedrich a bozótosnál áll lesben. Pipike észreveszi a konkurenciát, de mielőtt támadhatna, a sorozatgyilkos támadásba lendül. Mielőtt nekilátna áldozata feltrancsírozásának és eltemetésének, amit az oroszlán érdeklődve figyel (dupla vacsora), megérkezik a sintér. Pipikének be kell érnie kutyájával (rossz tapasztalatai vannak a korbácsokkal, amelyek mindig bizonyos karikákkal álltak kapcsolatban). A sintér menekül. Pipikét megrémiszti a visszatérő Friedrich és behúzódik a bozótosba.

 

Miközben a sintér meséjét hallgatják: Pipike úgy dönt, túl forgalmas lett a környék, ezért beljebb húzza a kutyát a bozótosba (Nyomkövetés közepes próba). Pipike megrémül néhány szekerestől az úton (félig részegek, különben nem ezen az elhagyatott és szűk úton járnának, kiabálnak és énekelnek, nem látnak és hallanak semmit, később 1:3 eséllyel megpróbálják elgázolni a karaktereket). Otthagyja a kutya maradékát és elhagyja a bozótost.

Pipike visszatér a lenáztatókhoz és békászni kezd. Ha valaki észreveszi, 1:2 eséllyel menekül, 1:3 eséllyel támad – megpróbálja elijeszteni ellenfelét és az első adandó alkalommal elszelel. Kivéve, ha Vili a környéken lófrál, őt megpróbálja becserkészni és elkapni (Ha nem sikerül, akkor 1:2 eséllyel felordít).

1:3 eséllyel, ha felkelti a figyelmét a jövés-menés (de mindenképpen éjfél előtt valamivel): Pipike a bozótoson keresztül elér a lenáztatókhoz. Ott türelmesen vár a megfelelő alkalomra. Pipike elnehezülve a békáktól (vadászata 1:2 esetben sikeres) aludni tér (a nagy zaj 1:3 eséllyel felkelti figyelmét, de ha éhesen feküdt le, 1:2 eséllyel ébred fel).

Éjfél környékén: 1:6 eséllyel a már megismert szekeresek tartanak visszafelé az úton

Éjfél után: egy „baziliszkusz” sétál az úton (átverés: utcakölykök öltöztettek be egy kakast, hogy frászt hozzanak az emberekre). A Saraczenberge irányából köd száll fel. Fertályóra múlva már senki sem lát az orráig.

Friedrich vagy a Csodálatos halála után: Pipike 1:2 eséllyel az út menti bozótosban húzza meg magát (fel van zaklatva, azonnal támad). Ha Vili is itt található, rá kezd el vadászni.

Pipike, az éhes berberoroszlán

5+2 sz., VO:15, Támadás: 2* +7 karmok 1d6+2, és +7 harapás, 1d8+2, Specziális: Ordítás (Akr-próba, bukás esetén nem támadható), Nyomkeresés +7, Osonás +7, Ugrás +7, Mentők: +6/+4/+4, Virtus: 12

Egy előadás során sajnálatos módon kiszabadult a ketrecéből és elfogyasztott néhány nézőt. Ennek oka a cirkusz éppen aktuális nehéz anyagi helyzete és egy megsértett bohóc volt, illetve a nézők meggondolatlan és elhamarkodott viselkedése. Komolyan, csak az ijedtség okozta, hogy menekülés közben szétcsapott közöttük, az egyik sikítozó hölgyet pedig csak saját nyugalma érdekében támadta meg. Az öregúr megevésében pusztán a jóindulat vezette, hogy ne a földnek adja magát, pedig – Isten látja a lelkét – a porhanyós húst jobban szereti. Sajnos az emberek nem méltányolták nemes cselekedetét, és éppen hogy el tudott szökni a felfegyverzett és dühös polgárőrök és céhtagok elől. Azóta is bolyong, és folyton a Roswangok nyomában jár, hiszen ő is tudja, hogy mi a hűség és az állhatatosság. Nem hiába mondják kegyes szerzők, hogy az Anyaszentház hatalma a földön járó oroszlánhoz hasonlatos. Sajnos az utóbbi időben koplalni kényszerült, és legutóbbi prédája, egy kisméretű kutya mellől is elzavarták a kétlábúak. Talán most nagyobb prédára is szert tehet…

 A kunyhó

Alacsony ajtajú, düledező építmény, amely semmilyen módon sem rí ki a körülötte álló építmények közül. A belépőt a rohadó húsé hasonló orrfacsaró bűz fogadja. A szoba közepén, jól látható módon, egy csapóajtó vezet lefelé. A sarokban rongyok halmaza, valószínűleg az itt lakó ágya is egyben. Ez utóbbi 1:2 eséllyel itt tartózkodik, és azonnal támad a belépőkre.

Friedrich, az őrült

3+2. sz. VO: 16 (Ügy), Tám: +4 ököl (csak kábító, 1d4, *2), vagy két tőr egyszerre (+4, 1d4+1), Kezd: +7, Osonás: +5, Rejtőzés: +5, +5/+5/+1, V: – Kincs: Gyakran még ruháinak nevezett rongyait sem veszi fel, ha „vadászni” indul…

Egy őrült sorozatgyilkos, aki az elmúlt időszakok eltűnése mögött áll. (Virtusa azért nincs, mert véleménye szerint természetfeletti küldetést teljesít, mint kiválasztott. Papokra ezért nem hallgat. És ki tudja, hogy mi mindebben az igazság?) Kannibál, áldozatai levágott testrészeit és „értékeit” (értéktelen vackok, gombok, rongyok stb.) a háza alatti „pincében” (földbe vájt gödör) tartja. Nem adja meg magát, de mindig csak egy embert támad, amíg az el nem esik. (Egy másik kaland egyetlen „túlélője”, aki az átélt szörnyűségekbe őrült bele. Tervezett cím: Itt a molnár, hol a molnár – A Via Niar titka. Egykori zsoldos, aki meglátogatja apja rejtélyes  halála után családját a malomban)

 Ha élve fogják el:

1. Hadovál egy szörnyű kicsi, szőrös teremtményről, aki erre a tettekre biztatta. Ez a leírás pedig kísértetiesen hasonlít Vilire, a majomra. (A nyom hamis, a lény csak képzeletének teremtménye).

2. Ruháját átkutatva egy rejtjeles levélre bukkanhatnak, egy levágott mutatóujj és egy marhanyelv társaságában. Latin nyelven íródott és első olvasásra is rejtjelesnek és fontosnak tűnik (Olyanok szerepelnek benne, például mint „a szív király meghal, ha a bátor herceg vadászni indul. Ha a bátor lovag leesik lováról, a pap örülni fog és a pásztorlány megkongatja a harangokat. A várost tűz emészti el, miközben a vándorkobzos lantján szerelmes dalt énekel.” stb.) A címzésből látszik a feladó lakóhelye – ha személye nem is – egyértelműen beazonosítható (Verona, Itália). [Nem összeesküvésről van szó benne, hanem két szerelmes levelezéséről, akik két egymással harcban álló család tagjai. Az egyikük száműzetésben él Helvécziában, és ezzel hívják őt haza. Ha követik a levelet, akkor hamis nyomra juthatnak).

3. A ma estéről és az úton fekvő halottról kérdezve újfent hadoválni kezd valami hatalmas, „angyalarcú és -erejű úrról”, aki megzavarta tevékenykedése közben. Miután elbújt az árokban, látta, ahogy a test felé hajol, majd emberré változva gyorsan a fogadó felé távozott. (Hamis nyom, az őrülete zavarta össze az elméjét).

4. Legvégül könyörögni kezd, hogy engedjék el, ne hagyják, hogy egy sörényes szörnyeteg megtámadja őt. Ha nem kötözték meg, támad, ellenkező esetben epilepsziás görcsök kezdik el kínozni. Ha meglazítják a kötelékeit (ellenkező esetben rövid idő alatt megfullad), felpattan és a fogadó felé szalad kiáltozva: „Gyilkosok! Gyilkosok!”

Ha nincs otthon

1. A rongyhalom legalján van egy lista, amelyen különféle nevek – alacsonyabb és magasabb rangú, akár Helvéczia egészében is jól ismertek – találhatóak fekete tintával, mellette az általuk elkövetett bűnök. Első látásra nagyon hasonlít az ördög listájára. (Hamis: az őrült találta ki magának. A nevek egy része és a bűnök többsége kitalált. De nem az összes…)

2. A falakat különféle ábrák borítják, és könnyű rájönni, hogy mindez a város egyfajta szimbolikus térképe. A Grünswald nevezetű farmot, amely a város mellett fekszik, például zöld fák, a Fő utcát egy emberfej, a templomot egy csuhás barát stb. ábrázolja. Néhány helyen piros keresztek is találhatóak (Az áldozatok elásott testei?). Egy fekete hattyút ábrázoló rész felett egy láthatólag sebtében, mostanában vérrel felmázolt macskaszerű, hatalmas ragadozó képét lehet észrevenni.

3. A pince átkutatása során egyetlen egy hóhér ruhájára lehetnek figyelmesek, mely egy szögön lóg. Ha helyiek vagy megkérdeznek valakit, az azonnal ráismer, hogy Herr Vidal, a nyugdíjas városi hóhér ruhája (de bele van hímezve a városi címer és a város színeit viseli). Ha felkeresik házát, amely a városháza mellett található, a nyugdíjas hóhér röviden elbeszélget velük udvariasan, megköszöni, hogy visszaszerezték eltűnt ruháját, majd elköszön, mivel a polgármester várja vacsorára. (Az este eseményeiről nem tud semmit).

4. A pince falán felirat: „Az Névtelen szőrös szolgája vár ma este ott, ahol Isten hófehér madara eladta magát az Ördögnek és felvette színét, a fekete éjszakáét. Ma este ünnep lesz, és én viszem a tüzelőt.” A falnál néhány fahasáb és egy tűzszerszám.

 Lehetséges események:

- Hajnal: Friedrich meggyilkolja az országúton a futárt. A levelet elteszi. (Egyetlen szemtanú egy öregasszony, aki a Saraczenbergen lakik, de rossz szeme miatt csak annyit tud mondani, hogy valami nagyon szőrös teremtmény vonszolt valamit a bozótosban. De nem biztos, mert nagyon rosszul lát már).

- Dél: Friedrich szintén ebédel. (Ez már csak ilyen rendes város). De erre senki sem kíváncsi.

- Délután: Friedrich a piactérre indul, hogy néhány barátságos rongygyűjtőnek (és egy zughentesnek) néhány ruhadarabot és csontot eladjon. Közben utcakölykök megdobálják és egyikük elveszi a nála lévő pénzt. Ezután a  piactéren őgyeleg (tűzifát és tűzszerszámot lop és/vagy koldul).
- Miközben a sintér meséjét hallgatják: Friedrich elhúzza a tetemet, majd a kunyhója melletti meszesgödörbe temeti (Észrevétel könnyű, kihúzása közepes nehézségű). A kunyhójában újra társalogni kezd a szőrös lénnyel. Elhatározza, hogy leszámol a bűn egyik fészkével, hiszen a szőrös isten urának egyik szolgája (Pipike) is biztosan erre készül. Friedrich összeszedi a tüzelőt és a tűzszerszámot, majd „imádkozni kezd” istenéhez (vagyis vacsorázik). Észreveszi, hogy eltűnt az egyik kése, de nem törődik vele (van több is). 1:3 eséllyel Vilinél van (rozsdás, tudja használni).

- Később: Vili elhagyja a kunyhót, de előtte rendetlenséget csinál (ezután 1:3 eséllyel a fogadó, az út vagy valamilyen másik helyszín felé veszi az irányt).

- Éjfél előtt valamivel: 1:6 eséllyel megérkezik a „szőrös isten” (nem jelenik meg, ha mások is tartózkodnak a kunyhóban). Mivel nem találja ott Friedrichet, rövid idő múlva távozik, de egy kis ajándékot  hagy hátra számára…

- Pipike Friedrich vagy a Csodálatos halála után 1:2 eséllyel (ha sikerült elmenekülnie) itt húzza meg magát (a rongyhalomban).

Végjáték:

Másnap reggel: Befut a városőrség (1d6+2 milicista, akik közül kettő „tiszt”), akik – ha nem állnak elő bizonyítékokkal a karakterek és/vagy nincsenek hullák – rövid úton lezárják a nyomozást (ha a karakterek gyanússá tették magukat eddigi tevékenységükkel, 1d6+4 napig a Városháza fogdájába zárják őket, majd sűrű bocsánatkérések közepette szabadon engedik őket azzal, hogy elfelejtkeztek róluk).  Ha sikerül bizonyítékokkal előállniuk (bármilyen formában), akkor megköszönik a segítséget és megtérítik esetleges kárukat és fáradozásaikat a város pénztárából, majd felkérik őket a gyors távozásra a városból (ha idegenek), vagy az eset elhallgatására (ha helyi lakosok).  A szereplők nagy része távozik a fogadóból. Cavelotti káplár Durien századossal tart, ráncos képű testvére, Marcel Cavelotti őrvezető, ahogyan harmadik, legfiatalabb, örökké vigyorgó testvérük is(ha a karakterek is csatlakoztak hozzájuk, akkor velük együtt).. Pipike, ha nem sikerült elfogni, immár tele hassal követi tovább a gazdáit. A fogadóban egyedül Vili marad az eddigi szereplők közül, mint a Hattyú saját bejáratú kopogó szelleme és házi koboldja (ha még életben van). A hely ezután kísértetjárta hírbe kerül…

 

A fedőkép Rubens alkotása:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9e/Peter_Paul_Rubens_110.jpg

 

Felhasznált irodalom

Lux Gábor: Helvéczia – Mesélői Almanach, E.M.D.T. 35. Kontraszt. Pécs, 2013.

Lux Gábor: Helvéczia – Pikareszk szerepjáték. E.M.D.T. 34. Kontraszt. Pécs, 2013.

Rejtő Jenő: A láthatatlan légió. Magvető, Bp. 1975.

Rejtő Jenő: Bradley Tamás visszaüt. Szukits, Szeged, 1993.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához