LFG.HU

Gulyás `A.T.I.` Attila
novellaCimkek

(a novella az I. RPG.HU találkozón a Magyar Battletech Lista tagjai által szervezett `Battle of Berenson` BT versenyen induló egyik zsoldos csapat alapítójának az elõtörténete)

Bevezető

Bizonyára mindannyiunk fejében megfordult már, hogy tulajdonképpen mit is jelenthet katonának lenni. Van, aki a dicsőség miatt válik azzá, van, akit a haza védelmének szükségessége hajt katonasorba, vagy pedig nemes egyszerűséggel nem ért máshoz. Persze van ezek között számos olyan ember, aki a foglalkozását a lehető legnagyobb előszeretettel űzi.
Csupán egyetlen apró dolog választhat el egy vérbeli harcost a boldogságtól, ez pedig a sokszor értelmetlen parancsok, fejvesztett felettesek, valamint a felszerelések esetleges hiánya. Bármit tesz ilyenkor, a helyzetén nem igazán tud javítani. Emellett a rengeteg őrség, a karbantartási munkálatok, és persze az általában nem épp a legkiválóbb minőségnek örvendő koszt.
Mindezen korán sem vonzó viszonyok ellenére, Belső Szféra szerte több millió újoncot vonultatnak be a nagyobb uralkodóházak hadseregeibe, közülük igen sokan önkéntesek. Ezek közül a férfiak és nők közül kerülnek ki a hírhedt alakulatok katonái, tisztjei, vagy épp egy magas politikai pozícióval járó tisztség viselői. Azonban ezen bátor férfiak, és nők csupán pár százaléka válik mech harcossá.
Mert egy Mech irányításához sok minden olyasmi szükségeltetik, amivel egy mindennapi ember nem feltétlenül rendelkezik. Kezdhetnénk a sort az átlagon felüli fegyelemmel, bátorsággal, és felelősségtudattal. Általában ez utóbbi ijeszti el a legtöbb újoncot. Azokat, akik viszont nem riadnak meg ettől a kihívástól, elképzelhetetlenül magasra emelheti eme cím.

Egy átlagos Mechezred rengeteg gyalogoskatonával van megerősítve, a tankhadosztályokról pedig nem is érdemes beszélnünk. Míg ezek az általában kevésbé veszélyesnek vélt elemek a maguk harcát vívják, addig a Mechek a saját súlycsoportjukkal mérkőznek meg. Mindeközben viszont a náluknál sokkalta kisebb társaikra is figyelniük kell, és nem ritkán segíteni rajtuk. Ez tehát óriási felelősséggel jár. Mert mit is kaphat egy Mech-harcos, ha hibázik? Legjobb esetben leszerelik, vagy lefokozzák. Ezeken felül már drasztikusabb intézkedések is következhetnek, ezek között élen jár a börtön, és szerencsére a második csak a száműzetés, és nagyritkán fordul csak elő a hazaárulás miatti kivégzés. Ehelyett az ilyen ügyekbe keveredett Mech-harcosokra jellemzőbb a rejtélyes eltűnés. Ezt minden uralkodó hírszerzése saját körben szokta elintézni.
Mit kezdhet magával egy katona, ha leszerelik, vagy lefokozzák? Nos, ez általában korfüggő. Van, akiből egy lefokozás – megfelelő tapasztalattal a háta mögött – kiváló kiképzőtisztet formál, viszont van, aki emberi roncsként éli meg. Akit leszerelnek, az pedig általában hazatér a családjához, akik örömmel fogadják a gyermeküket, és megpróbálják vele elfeledtetni a szégyent. Egy másik része ezeknek az embereknek az állomáshelyén marad, vagy egy közeli világra költözik, és családot alapít. Minden bizonnyal óvni fogja a gyermekét a seregtől, tán még ellenlépéseket is tesz a bevonulása ellen – már ha ez a szándéka egyáltalán.
A kérdés sarkalatos pontja a száműzetés. Mert mit is csinálhat egy ilyen katona, egy számára teljesen ismeretlen vidéken, egy olyan világon, ahol nem feltétlenül fogadják szívesen, sőt, tán még a nyelvet sem beszéli? Van, aki céltalanul bolyong a világok között, de van, aki képes túllépni a nehézségeken, és talpra áll. Talán jobb katona is lehet belőle, mint amilyen a seregnél valaha lehetett volna. Egy ilyen emberről szól a következő történet.

Prológus

Kiev I
Fei Ku fennsík, Előőrs I bázis
3049. Június 12.

A becsapódó rakéták kő, és földdarabokat lövelltek a magasba. A törmelék a kommunikációs épület falának repült, megrengetve az amúgy sem túl stabilnak mondható épületet.
-Az ördögbe! – káromkodta el magát Bao Lin Sung. Már két napja egy szemhunyásnyit sem aludt, vállig érő egyenes fekete haja pedig az izzadságtól odaragadt az arcához. A rengéstől majdnem elvesztette egyensúlyát, de végül sikerült megkapaszkodnia a komkonzolban. Az ujjai sebesen jártak a billentyűzeten. Egy tüzetes ellenőrzés után meggyőződött arról, hogy a kültéri antennák érintetlenek. Az épület tetején álló antennákat megerősített talapzattal rögzítették a tetőhöz, az épületen belül pedig nyolc tartóoszlop gondoskodott a stabilitásukról. Még ha az épület összedőlne is, az antennák állva maradnának, és működnének. Bao Lin Sung arrébb simította az egyik hajtincsét a szeméből, és a saját rajához szólt. Sajnálta, hogy nem lehet most kint velük, de egy dupla műszak után Hu Vong, a század parancsnoka inkább a kommunikációs részlegbe irányította -ugyanis semmiképpen sem tudta rábírni, hogy pihenjen egy keveset a barakkokban.

-Sung Markovnak, mi történt? Iszonyatos volt ez az előző találat. – szólt bele a kezében lévő mikrofonba. Pietr Malkov állt jelenleg Bao rajának az élén. A férfi egy Whitworth pilótaszékében ült, és eddig úgy tűnt, kiválóan végezte a feladatát.
-Ezek a disznók átverekedték magukat valahogy a kihordott oszlopokon, és jelenleg irtó gyorsan közelednek. Biztos, hogy nem kapunk erősítést? Mert én utálnám átadni a bolygót Hanse Davionnak. – felelt aggódó hangon.
-Nem fogunk, és ne aggódj. Nem kerül a Róka kezére sem ez a bázis, sem a bolygó. Túl sok vasérc van a hegyekben ahhoz, hogy csak úgy megkaphassák.
Ez így is volt. A tetemes mennyiségű ércet a kitermelés után a Siánra szállították, ahol a lehető legjobb – a Kapellán Konföderációban fellelhető – Mecheket gyártották belőle. Nem lehetett azt mondani, hogy összeomlott volna a kapellán ipar e nélkül a bányatelep nélkül, de hogy évente egy századdal kevesebb Mechet tudtak volna előállítani, az biztos.

Bao Lin Sung tulajdonképpen csodálkozott is, hogy Romano Liao csupán ezt az egyetlen századot bízta meg a bányatelep, és – mivel más fontos dolog a planétán nem is volt – a bolygó védelmével. De a Kancellár szavát nem lehetett megkérdőjelezni, ő pedig nem is tette – legalábbis nyilvánosan nem.
-Vissza a hármas védekező pozícióba! Nagyon jönnek. – Ezt ugyan nem neki szánta Pietr Malkov, de mégsem szakította meg a kapcsolatot. Rakéták sivítottak a háttérben, és halk robaj jelezte a találatukat.
-Malkov, mit akartok a hármasnál? Az már kevesebb, mint egy kilométerre van a kapuktól. Merre van a százados? Sikerült beszélned vele? Én képtelen vagyok rátalálni! – Arról nem is beszélve, hogy még egy ilyen jó helyre becsapódó eltévedt rakéta, és búcsút mondhatunk a rádiókapcsolatnak.
-Nem tudom, Sung, nem tudom! Már negyed órája itt kellene lenniük. Ők a kettes pontot tartották, mikor oldalba támadtak minket, azért jöttünk el onnan. Amúgy is szükségünk van egy kis újratöltésre. Fogytán a munícióm, és új hűtőfolyadék sem ártana. Amíg ezek jönnek, addig viszont nem akarunk visszatérni. Eddig egy rajt ütöttünk ki, és a most velünk szemben álló nyolc Mechből is ketten az utolsókat rúgják. – válaszolta Malkov.

-Hogy? Egy egész rajt? – Bao Lin Sung alig tudta elhinni, hogy ezek hárman már – ezzel a rajjal együtt – több, mint egy fél századot tettek harcképtelenné. – Várjatok, nemsokára jövök! Elintézek egy-két dolgot nektek, és jövök, tartani a frontot.
-De Sung, a százados nem erre utasított!
-Teszek arra, mit mondott a százados! Azt mondta, mikor beosztottak alá, hogy mindent tegyek meg a bázis védelméért, hát most ezt teszem! -mondta dühösen, és megbontotta a kapcsolatot. A mellette ülő, békésen horkoló kommunikációs tisztre pillantott, aki az előző találatot is nyugodtan végigaludta. Biztos ő sem aludt már rég, de most szükség van rá.
-Tizedes, keljen fel! – ordított rá, de a férfi meg sem moccant. Erre Bao felkelt a székéből, és megrázta a férfit. Ismét semmi hatás. Megunta a próbálkozást, és egy jókora pofont lekevert az alélt tisztnek, aki felborult a székkel együtt. Pislogni kezdett, majd Bao Lin Sung kéznyomára tette a saját kezét. Meg sem mert szólalni, csak rémülten ült a földön a másik kezére támaszkodva.
-Azonnal kerítse elő a folyadékfeltöltő személyzetét, és mondja meg, hogy készítsék elő a járműveiket. Ha Vong százados keresne, mondja meg, hogy a rajomnak szüksége volt rám! -mivel a férfi még mindig nem mozdult, Bao rárivallt – Mi van már? Gyerünk keljen fel, és tegye a dolgát! Ha pedig álmos, szolgálja ki magát. – mondta, és az asztalon álló gőzölgő kávéval teli termosz felé mutatott. Még mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, Bao Lin Sung már kint is volt az épületből, és a karbantartó állvánnyal körbevett Mechje felé rohant.

Majd egy teljes percébe került, mire feljutott az állványzat tetejére, és beugrott a Vindicator pilótafülkéjébe. A legtöbb diagnosztikai rutint mellőzve beindította a fúziós reaktort. Az egyik tech feje jelent meg a fülke tetején, és beszólt Baonak.
-Rajparancsnok, vigyázzon, a könnyűlézere hamar melegszik, ne tüzeljen vele túl sokszor egymásután! – figyelmeztette.
-Köszönöm, Ty, de mire visszaérek kész legyenek a megfelelő eszközökkel, hogy megjavítsák, különben Charlie lemondhat az esti söréről! -mondta, mire a tech sok sikert kívánt, és lecsukta az alig hetvenszer-hetven centis ajtót. No igen, hogyha Charles Wu nem kapja meg az esti sörét, az neki kész istencsapás. A közepes Mech óvatos léptekkel indult el a bázis kapui felé, Bao vigyázott, nehogy a hatalmas gép mozdulatai kárt tegyenek a javítóállványban. A Mech lába mellett a hűtőfolyadékot tároló, és töltő járművek haladtak, majd az egyik raktár mellett elfordultak.

Halk sistergés töltötte be a Mech pilótafülkéjét, a nehéz neurosisakban pedig úgy érezte magát Bao Lin Sung, mintha a fejére tettek volna egy vödröt, és alaposan rácsaptak volna.
-Mindenki a tornyokba, katonák jönnek! -zúgott egy ismeretlen hang a bázis védői által használt csatornán. A sistergésbe gépágyú, és géppuskatűz hangja vegyült, Bao Lin Sung pedig a nyitva álló kapu felé lépdelt Mechjével. Rögtön miután kilépett, a kaput figyelő őrök becsukták az ajtót, nehogy valaki is bejusson rajta.
Bao Lin Sung bekapcsolta a Vindicator célzókomputerének nagyítófunkcióját. A számítógép kiemelte az érzékelők látóterének közepén lévő pontot, és kiélesítette a képet. A fennsík kaptatóján majd félezer ember rohant, majd az addigra már halott társaik tetemén átlépdelve, emberekhez képest iszonyat gyors tempót diktálva megpróbálták elérni a falat. Miért csinálják? Tüzérségi támogatás nélkül esélyük sincs! Abban a pillanatban, mikor a gondolat megfogalmazódott Bao Lin Sung agyában, rakéták süvítettek át a délutáni égbolton, és becsapódtak az egyik toronyba. A célzókomputer a másodperc tört része alatt bemérte a rakétahordozót, a rajparancsnok pedig egyetlen PPC lövéssel kiiktatta a támadót. Újabb tank jelent meg a füstölgő roncs mellett, ennek egy újabb PPC találat vetett véget.

A pilótafülkét hőhullám öntötte el, elvégre a hőelnyelők nem éppen ilyen intenzív igénybevételre voltak tervezve. Most már ideje a gyalogosokra koncentrálnom, mielőtt még elérnék a falat. Bao Lin Sung egymás után engedte útjára a Mech nagy-hatótávolságú rakétáit nem célzott velük, csupán igyekezett olyan messzire lőni, hogy azok be legyenek élesítve a becsapódáskor -ugyanis a vezérlőegység túl kis lőtáv esetén biztonsági okokból nem élesítette be a robbanófejeket. Pillanatok alatt több, mint száz ember vált harcképtelenné, az óriási Mech pedig folytatta a vérengzést.
Ezt látván a túlélők -a támadók nagyjából fele- azonnal visszavonulásba kezdtek. Bao Lin Sung nem lőtt sokat utánuk. Miért öljek feleslegesen embereket? Valószínűleg nem fognak még egyszer támadni. Most is csak azért jöttek, mert azt hitték, hogy egyetlen Mech sem védi a bázisunkat. Pechjük volt.

Az egy héttel ezelőtt földet ért Davion Gárda nem tétlenkedett sokat. Már a második nap elérték az első, előre kijelölt védekezési pontot, és megkezdték az összecsapást. A páncélosaik egyből a bázis felé indultak, ám a nagyrészük odaveszett a kapellán páncélosok tüzétől. A maradék tán egyszázadnyi tank pedig ez idáig egyáltalán nem mutatkozott. Mindkét oldal ugyanennyi páncélos-fedezetet tudhatott most magáénak. A gyalogoskatonák viszont már nagyobb gondot jelentettek. Előzetes becslések szerint kétezer ember tartózkodhatott a leszálló dobóhajókon, de a leszállóhelyhez közeli erdőségben megbúvó megfigyelők csak ezer gyalogost jelentettek -a negyedük épp most vesztette életét, vagy vált harcképtelenné. A Gárdának csupán ezt az egységét tudták sikeresen feltartóztatni, ám a kapellán ellenállás idővel megszűnt. Kétszáz kapellán katona lelte halálát a harcmezőn, helytállásuknak köszönhetően azonban félezer Gárdás egyenruhát áztatott vér a harc végén.
Természetesen a Mechek küzdelme más dolog volt. Az elmúlt pár nap alatt számos összecsapás volt a háromszoros túlerőben lévő ellenfelek és a védők között. A hátrányból csupán a Konföderáció légiűrvadászai faragtak le valamicskét, amikor a második nagyobb előrenyomulás közben a földbe döngöltek két addig sértetlen rajt. A Gárda parancsnoka majd megpukkadhatott dühében. Az ő előnyükre szolgált viszont, hogy a Vong százados jó pár parancs kiosztása után fél napja nyomtalanul eltűnt, az egész rajával együtt. A védekezést így már csak másfél raj látta el -tekintve a két elesett Mechet-, a támadók viszont még mindig majd kétszeres túlerőben voltak. Mechjeik nagy része pedig még csak kisebb sérülésekkel rendelkezett.

A mostani helyzet pedig kritikus volt a védelem szempontjából, mivel a Gárda parancsnoka sikeresen feldarabolta a kapellán védőerőt. Az egyik rajt a bányatelep felé szorította, a másikat -Bao Lin Sungét- pedig a bázis felé hajtotta. Vong százados pedig ki tudja merre járt?
Fokozatosan felgyorsítva a Mechjét futósebességre, Bao Lin Sung megpillantotta a bajtársait. Pietr Malkov Witworthje egy szikla mögött rejtőzött, a Mech bal lábán pedig olvadt páncéllemezek lógtak. Két másik Mech -egy Quickdraw és egy Hunchback- végzetes tűzpárbajt vívott egy teljes rajjal.
-Mei, vonulj vissza azonnal, meg fogsz sülni, hogyha tovább tüzelsz! -szólt Bao Lin Sung a Quickdraw pilótájának. A kecses Mech lassú hátrálásba kezdett, társa pedig -a tetemes mennyiségű páncéllal rendelkező Hunchback- lassú léptekkel követte.
A szemben álló raj tagjai megpróbálták a Quickdrawra koncentrálni a tűzerejüket, de mivel Mei Shao kiváló pilótának bizonyult, kevés találatot tudtak bevinni. A figyelmüket pedig azonnal a Hunchbackre irányították, amint az egyetlen jól célzott gépágyúsorozattal a földre küldött egy Shadow Hawkot. Egyel kevesebben voltak az ellenfél sorai között, Bao Lin Sungnak pedig feltett szándéka volt, hogy csak javítsa ezt az arányt. Ugyan nem volt túl jól páncélozva a Vindicator, a benne rejlő fegyverek így is hatalmas pusztítás tudtak végezni, és még csak közel sem kellett férkőznie az ellenfeléhez. A fegyvereit beélesítette, és az egyik tüzelő Griffinre célzott. Először a Mechje PPCje csapódott be, az elolvadt páncéllemezeken pedig a nagy-hatótávolságú rakéták hatoltak be. A Mech törzsét megremegtette a becsapódás, majd egy másodperccel később egy hatalmas robbanás kíséretében az óriási törzs felhasadt, és tűzijátékhoz hasonló hangot adva a magasba emelkedett a hozzá csatlakozó jobb kar. A benne lévő lézerek még mindig ontották magukból az energiát, és fura fényjátékot produkáltak. Mikor azonban az utolsó milliwatt energiát felhasználták, végleg megnyugodtak, a Mech pedig -a fegyvereit elvesztvén- hátrálni kezdett. Újabb Mech.

-Malkov, fedezd őket! -mondta Bao Lin Sung, miközben Mechje jobb karját egy PPC kék lövedéke hagyta el. Ezúttal nem törődött a célzással, csak meg akarta zavarni a kegyetlenül tüzelő ellenfeleiket. Most már ők voltak előnyben, a két Gárdista Mech pedig apró, de határozott lépésekben igyekezett elhagyni a harcteret.
Mei Shao vékony hangján egy harci kiáltást hallatott, és a közepes lézereit az egyik hátráló Mechre, egy Wolfhoundra szegezte. -Az enyém leszel! -kiáltotta, és elsütötte a lézereket. Az összes sugár a Mech bal lábát érte, és térdből le is szakította azt. Mei azonban elkövette azt a végzetes hibát, hogy figyelmen kívül hagyta a másik ellenfelét, egy sérült Centuriont. Feldörgött a közepes Mech gépágyúja, és a Quickdraw mellkasába köpte a lövedékeit. A közepes Mech mozdulatlanná dermedt, Mei Shao pilótaszéke pedig biztonságban elhagyta a gépet. Pietr Malkov is előlépett a fedezékből, és látván társa életveszélyes helyzetét, igyekezett elvonni a visszavonuló Centurion pilótájának a figyelmét.
A közepes Mech azonban megtorpant, és ismét elindult feléjük, a Hunchback pilótája -Dung Wei- pedig megfordult, a hátát mutatva az ellenfelének, és Bao Lin Sung felé kezdett rohanni.
-Erősítést kaptak! -ordította.- Még két teljes raj jött ezekkel az átkozottakkal, ez még csak az egyik raj volt ebből a századból.
A helyzet a reményteljesből hirtelen kilátástalanná vált. Bao Lin Sung visszavonulást rendelt el, és ő maga is hátrálni kezdett. Mindhárman majd egyszerre értek a bázis kapujához, amit azonnal ki is nyitottak nekik. Odabent emberek sürögtek, forogtak, amint megkezdték az ostrom előkészületeit. Percek alatt egy működőképes rakétavető került mindenegyes torony mellé, a raj Mechjeinek -a maradék háromnak- pedig gyorsan lecserélték a hűtőfolyadékát. A Gárdista Mechek hirtelen nem voltak sehol. Elment volna a kedvük az ostromtól?

Negyed óra telt el feszült várakozásban, míg végül feltűntek a támadók. Kilenc darab Mech trappolt a fennsíkon. Nem ütköztek akadályba, az egykor ott álló fák már mind a tűz martalékává lettek, vagy széttaposták őket.
Nem volt nehéz azonosítani a közeledő Mecheket. Nem ugyanolyan sebességgel haladtak, hiszen biztosak voltak a győzelmükben. Legelöl egy rohammech, egy száz tonnás Atlas haladt, mögötte méltó társa, egy Warhammer hagyott szögletes lábnyomokat a porban. A kisebb Mechek pár másodperc után lehagyták őket, és futva közeledtek a védők felé. Amint beértek a frissen felszerelt rakétavetők hatótávolságába, hatvan rakéta indult az üdvözlésükre. Mind a hatvan az előző harcban megsérült Centuriont érte -Bao Lin Sung tanácsára. A füstfelhő eloszlása után csak két esetlenül kalimpáló láb maradt a Mechből.
A mögötte jövőket nem félemlítette meg a társuk brutális halála, a harmadik legnehezebb Mech, egy tüzérségi feladatokat ellátó Catapult megállt, és harminc rakétát zúdított az egyik rakétavetőre. Szerencsére a kezelőszemélyzet még a hatalmas robbanás előtt elhagyta a tornyot. A többi közeledő Mech is tüzet nyitott, amint lehetőségük volt rá. Még két sorozatot tudtak leadni a rakétavetők, mielőtt végleg kivonták volna őket a forgalomból. Ezek a rakéták a Catapultot érték, és -bár nem semmisítették meg- leszaggatták a rakétavetőit, ezzel harcképtelenné téve a Mechet.

Egymás után csapódtak be a falba a gépágyú lövedékek, és a rakéták, míg végül repedések jelentek meg rajta, és hatalmas robajjal összeomlott. Bao Lin Sung és raja felkészültek a védelemre. Két Mech szökkent át a falon, az ugrórakétáik segítségével, egy Assasin, és egy Hatchetman. Érkezésükre Dung Wei eleresztett egy gépágyúsorozatot. Az Assasin ahogy földet ért egyből el is esett a becsapódásoktól, a törzsét pedig fekete füstpamacsok hagyták el. Ügyetlenül megpróbált felkelni, de végül a földről tüzelt tovább.
-Bao, megérkeztek a nehézfiúk is! -szólt Pietr Malkov. Bao Lin Sung a radarképernyőre pillantott, és szomorúan látta, hogy az öt még a falon kívül lévő Mech sorba állt ahhoz, hogy bejuthasson. Semmi ötlete sem volt. Két Mech már a falon belül van, a többi -a nehezebbek- még csak most készül bejutni, ami nem fog gondot okozni nekik. Ők pedig összesen hárman vannak. Meg kéne adniuk magukat? Nem, ezt semmiképp nem tehetik, hiszen sokan haltak már meg azért, hogy ők élhessenek. Hirtelen eszébe jutott valami.
A Vindicator jobb karját a tőlük jobbra lévő hatalmas antennaállvány felé irányította.
-Bao, te meg mit….-kérdezte volna Dung Wei, a PPC villáma azonban fülsüketítő sistergéssé változtatta a férfi hangját. A lövedék az állványzat aljába csapódott, az pedig dőlni kezdett. Hatalmas csörömpölés hallatszott, amint az állvány ledőlt közéjük, és támadóik közé.
-Fedezéket csinálok. -mondta Bao Lin Sung.- Guggoljatok le, és úgy viszonozzátok a tüzet.

Hosszú perceken keresztül folyt tovább a tűzpárbaj, míg az első rohammech bejutott a falon tátongó résen át. Az Atlas tüzelésre emelte a két karját, ekkor azonban robbanás rázta meg a Mech fejét hátulról.
-Bao Lin Sung, mégis mi az ördögöt csinál? -dörgött Vong százados parancsoló hangja.
-Mentem ami menthető, uram! -mondta, majd az Atlasra tartotta a PPCjét. A rohammech épp a hátpáncélját mutatta neki, mivel inkább tartott a kívülről jövőktől, mint Bao Lin Sungtól, és a vele védekező két Mechtől. A férfi gondolkodás nélkül tüzelt a fegyvereivel, és telibe találta a törzse hátsó páncélzatát, az azonban meg sem kottyant ellenfelének.
-De maga megszegte a ….. -a százados hangja óriási robajba fulladt, a radaron pedig kialudt a parancsnok Mechjét jelző zöld fény.
-Százados -hallatszott egyszerre több pilóta szájából is a rémült kiáltás. Bao Lin Sung igyekezett a lehető legtöbb magabiztosságot csempészni a hangjába, és belekezdett a parancsok kiosztásába.
-Szétszóródni, ne adjatok könnyű célpontot a rohammecheknek. Mi igyekszünk leszedni a hátukról a páncélzatot. -Bao Lin Sung még csak azt sem tudta, hogy hány embernek adott most utasítást, mégis érezte, helyes, amit tesz.

A falon belüli tűzharc hamar véget ért. Dung Wei kiváló munkát végzett Mechje nehéz-gépágyújával. Miután megsemmisítette a földön fekvő Assasint, Pietr Malkovval közösen elbántak a Hatchetmannal. Mivel mindkét rájuk tüzelő ellenfelüket sikerült már kivonniuk a forgalomból, mindhárman az Atlas hátát vették célba. Az óriási gép meg sem tudott mozdulni, mert a társai elállták az útját. Végül számos rakéta és lézersugár becsapódása után a fúziós reaktor magja izzani kezdett, és felrobbant.

* * *

A csata még tíz percig tartott. Ez alatt Bao Lin Sung, és a katonái az összes ellenük vonuló egységet megsemmisítették. A Gárda dobóhajója még a harc vége előtt megkezdte a felszállását.
Mikor a Kancellár tudomást szerzett a történtekről hatalmas haragra gerjedt, amiért a hadügyi tanácsadója nem jósolta meg neki, hogy a Róka támadást intézhet ez ellen a bolygó ellen. A férfit halálra kínoztatta, Bao Lin Sungot pedig hivatalosan kineveztette századparancsnokká. Egyúttal küldött egy sajnálkozó levelet Hanse Davionnak, amiben részvétét nyilvánítja a több száz embere és a felszerelése elvesztése felett.
Azonban mivel tisztában volt azzal is, hogy Bao Lin Sung és új százada -főleg Bao Lin Sung, parancsnoki téren legalábbis- még nem rendelkezett elegendő tapasztalattal egy bolygó védelméhez, egyéb feladatokat bízott rájuk. Ezek között szerepelt zsoldosok, és banditák elleni küzdelem, de volt rá precedens, hogy fontos szállítmányok mellé adták Bao Lin Sungot kíséretként.

A férfi kiválóan fejlődött, az ezután elkövetkezendő három évben számos küldetést teljesítettek, és mindezen idő alatt egyetlen harcost sem veszített, ő maga pedig minden egyes alkalommal a saját lábán -illetve a Mechje saját lábán- hagyta el a harcteret.
Ezt a tehetséget látva a felettesei folyamatosan fejlesztették a század Mechállományát, és a kláninvázió megállítása után megjutalmazták őt magát egy új fejlesztésű Charger típusú Mechhel.
Egy nyugodt év után elérkezett 3053. Támadás érte ugyanis a Ji-on nevű bolygót, és a legközelebbi egység Bao Lin Sungé volt. A parancs gyorsan megérkezett, a századot szállító ugróhajó pedig hamar eljuttatta őket a megtámadott bolygóhoz. Onnan aztán már csak öt nap kellett, hogy földet érjenek, és csatlakozzanak a harchoz.


–1–

Ji-on
Lon Sha völgy, valahol a támadók, és a Liao csapatok között
3053. Október 4.

Pietr Malkov csak a szerencsének köszönhette, hogy talpon tudta tartani a Mechjét. A Crusader egy lábon egyensúlyozott, közel negyvenöt fokos szögben a talajhoz képest. Esetlen mozdulattal a háta mögé dobta a bal karját, és inogva felegyenesedett. A jégről vakítóan fehéren sütött vissza a délutáni nap, mégis iszonyatos hideg volt odakint.
-A fenébe százados, nem lehetett volna egy kicsivel biztonságosabb helyen átkelnünk? Két lábon sem tudok korcsolyázni, hát még egy Mechhel! -zsörtölődött. A hangra aktiválódó kommkonzol persze továbbította a hangot Bao Lin Sungnak.
-Ne félj Pietr, már csak párszáz méter és átjutunk a tavon. -próbálta kicsit megnyugtatni Bao Lin Sung izgága katonáját. A másfélnapos menetelés mindannyiukat kikészítette.
-Állj! -szólt bele a társalgásba Mei Shao. Az egész század -bízván a nő éleslátásában, és eddig jónak bizonyuló megérzéseiben, lelassította a Mechjeit.
A tó, amelyen a század átmasírozott, a korai idő ellenére teljesen be volt fagyva. Elővigyázatosságból -no meg azért, hogy ne hagyjanak nyomokat- a század Mechjei egymástól elég nagy távolságra -közel kétszáz méterre- meneteltek a hatalmas kiterjedésű víz tetején, nehogy beszakadjon a jég. A következő pillanatban megbizonyosodtak róla, hogy erőfeszítéseik hiábavalónak bizonyultak.

Apró hajszálrepedések jelentek meg a jégen, -a Mech pilótafülkéjéből nézve legalábbis azok voltak- majd az egész jégtakaró recsegve beszakadt. A század Mechjei egytől egyig elmerültek a jéghideg vízben.
-Ennyit a nyomok nélküli haladásról. -jegyezte meg Pietr Malkov. – Az apám megöl, ha megtudja, hogy ekkora baklövést követtünk el.
-Előbb ölnek meg a Davion kutyák, ha megtalálnak, úgyhogy mozgás! -szólt Bao Lin Sung.
Lassan talpra evickéltek a Mechek, és az immár a tavon úszkáló hatalmas jégtömböket kerülgetve kiértek a vízből. A talaj legalább olyan fagyott volt, mint a víz, de a hatalmas Mechek mégis majd húsz centi mély nyomokat hagytak. Miután mindannyian meggyőződtek róla, hogy a jeges fürdő nem okozott kárt a gépeikben, folytatták a menetelést.
Elöl kivételesen nem Bao Lin Sung haladt, hanem a felderítő szakasz két pilótája, Dung, és Lhia Wei. A testvérek már szinte rutinszerűen végezték a felderítő-feladatokat, a százados pedig -a munkájukat könnyebbé téve- az ő Mechjeikbe szerelte a legjobb radart, és felderítő-berendezést. Viszont, hogy ne kerüljenek bajba, Bao Lin Sung mindig rajtuk tartotta a szemét -és Chargerje nehézlézereit.

Büszke volt erre az új fejlesztésű Mechre, de tudta, hogy nem hiába kapta meg. A banditavadászatokat, és a rengeteg rajtaütést követően a Kancellár személyesen adományozta a századnak a Mechet. Hiába, változnak az idők, ahogy a kancellár személye is. Ahogy a hadviselés is. A Siáni Katonai Akadémián Bao Lin Sung még nem is sejtette, hogy egyszer századosi rangra emelkedhet. Azt ugyan a kiképzői is látták, hogy szorgalmas, és több órát tölt a szimulátorokban, mint a társai -ez meg is látszott a lövészeti pontszámain-, mégsem számított ilyen hamar ekkora lépésre.
Az első éles bevetése sokáig váratott magára, de elvégre mit is várhatott békeidőben? 3044 sem volt igazi harci helyzet, -a szó szoros értelmében legalábbis nem- mert az ellenfelük egy kalózbanda volt. Szedett-vetett egy társaság. Akkoriban még másokkal szolgált együtt. A most alatta szolgáló pilóták 3048-ban kerültek a keze alá -noha akkor még csak ágparancsnok volt. Elmosolyodott ezeken a gondolatokon. Olyan régen volt már.
-Kutyák nyolcszáz méterre, százados! Mi tegyünk? Úgy tűnik, csak egy raj. -szólt Lhia Wei.
-Megerősítve, százados. -csatlakozott a testvére.
-Század állj, ékformáció mögöttem! Tűztámogatók előre, amíg közelebb nem jönnek, akkor aztán kapnak belőlünk is. -mondta Bao Lin Sung.

A négy Mechből lassan nyolc lett, majd tizenkettő, tizenhat, és húsz.
-Na jó, ezúttal ők nyertek.
-Nem, százados, ne siessük el a dolgot. Túl rendezetlenül menetelnek. -szólt Dung Wei.
Ekkor egy eddig ismeretlen hang dörgött a kommunikátorba.
-Végre ideértek! Kapják oldalba ezeket a kutyákat azonnal, különben felmorzsolnak minket. -szólt az ismeretlen.
-Apa! -visszhangzott sokkolóan Pietr Malkov hangja.
Bao Lin Sungot mintha villámcsapás érte volna Pietr hangja hallatán. Dmitrij Malkov, az egyik legvéresebb kezű ezredes? Pont itt?
-Nincs időm ilyesmire fiam, parancsold meg a századodnak, hogy támadjátok meg ezeket a kutyákat!
A százados nem szólt egy szót sem, csak elindította az Chargerjét. A többi pilóta rövid tétovázás után követte őt. Ugyan egy keskeny erdősáv húzódott előttük, a távolban zajló csata fényei mégis tisztán láthatóak voltak.
A tűztámogató raj Mechjei egymás mellett felsorakoztak, és a célzókomputer segítségével rakétatüzet zúdítottak az erdő túloldalára -vélhetően az ott masírozó Gárdista Mechekre. Már úgy tűnt, hogy semmi hatása a becsapódó rakétáknak, mikor az eddig immár szabályos támadóalakzatban felsorakozó Mechek lassan elkezdtek visszavonulni. Egy-egy Mech pedig meg is semmisült a zárótűzben. Mikor aztán a század kitört a fák közül, végleg szétzilálták az ellenfelüket. Nem folytatták az üldözést -Dmitrij Malkov parancsára-, hanem visszamasíroztak a Konföderáció bázisára.

* * *

-Fiam! -mondta Dmitrij Malkov a karját széttárva. Pietr mosolyogva lépett oda az apjához, és megölelte. -Rég találkoztunk. Már alig vártam, hogy végre egy századot bízzanak rád. A férfi enyhén borostás arca még inkább kiemelte a fáradtságtól felgyülemlett ráncok ívét. Lassan éjfél felé járt már az idő -a helyi időszámítás szerint, amely csupán tíz perccel hosszabb napokat számolt, mint a terraiak- és az ezredes már ki tudja mióta nem pihent.
Pietr Malkov fanyar mosollyal a vállapjára mutatott.
-Apa, nem én vagyok a század parancsnoka. Bao Lin Sung az. -az százados épp ebben a pillanatban lépett be a díszes irodába. Vigyázzba vágta magát, tisztelgett, majd vetett egy pillantást a helységre. A padló parkettázva volt, a falakat pedig sötétzöld szövet borította, aranyhímzéses mintákkal. A legdíszesebb bútor egy faragott szekrény volt, -ki tudja milyen régi lehetett- amin holokönyvek sorakoztak. Az ezredes régi fazonú ruhában volt, amolyan légiós szabású zubbonyban és vastag bőrcsizmában. Olyan ez a férfi, mintha rosszkor született volna.
Mindemellett Dmitrij Malkov kiváló katona volt -nyilvánvalóan ezért kedvelte Romano Liao és Sun Tzu egyaránt. A katonái tisztelték, azokban a harcokban amiket ő vezetett, nem volt szükség improvizációra. Pedig mindenki tudta, hogy egyetlen stratégia sem éli túl a találkozást az ellenféllel. Hasonló katonát szeretett volna nevelni a fiából is, ám Pietr előtt még hosszú út állt, és ami azt illeti nem sietett az előléptetésekkel. Bao Lin Sung viszont legalább annyira megbízott benne, mint az apjában.

-Á, Sung százados, örülök, hogy megismerhetem. -mondta és kezet nyújtott Bao Lin Sungnak.
-Részemről a szerencse, ezredes. -válaszolt, és kezet ráztak.- Lenne egy kérdésem Önhöz.
-Csak bátran.
-Miért nem folytattuk annak az ezrednek az üldözését?
-Mert az csak az egyik ezred volt. A másik pedig ki tudja, hogy honnan les éppen ránk. A harmadik pedig épp útban van a Stefford hegység felé. Csupán százötven kilométerre innen. Csupán idő kérdése, hogy mikor lesznek akkora túlerőben, hogy elsöpörjenek minket.
-Engedelmével, akkor miért hívtak ide minket? -kérdezte Bao Lin Sung.
-Mert még nem tudták, hogy nincs sok értelme az ellenállásnak. A Kancellár nem szándékozik újabb csapatokat küldeni a segítségünkre, így azt hiszem, vissza kell vonulnunk.
Bao Lin Sung ismerte már annyira Pietrt, hogy tudja mi következik most. Már biztosan intézkedett. Pietr is mindig csak akkor szólt valamiről, ha már nem tudtam ellene mit tenni. Ezúttal azonban elé kerülök.
-
Mikor, és hol érnek földet az űrjárók? -mondta a százados. A homlokán ráncok gyülekeztek. Máris azt latolgatta, hogy melyik fennsík, vagy völgy lenne a legalkalmasabb.
-Hmm, százados maga is ízig-vérig katona. Ez helyes. Az űrjárók pontosan hat óra múlva érnek földet a Zeta pontnál.

A titkos jelzést használva Bao Lin Sung tisztában volt vele, hogy az ezredes tart a lehallgatástól. Ennyire a markukban tartják már őket a Davionok? Súlyosabb a helyzet, mint ahogy gondoltam. A százados mióta megérkeztek, két rajt látott a raktárak körül őrjáratozni. Ennyi Mech pedig biztosan képes felfedezni a fák között megbúvó mesterlövészeket, vagy az ajakolvasóval felszerelt kémeket. Ez a férfi tényleg olyan alapos, mint amilyennek hittem.
-Rendben ezredes. Közlöm az embereimmel a kijelölt pozíciót. Mi legyen a feladatunk?
-Önök itt fognak maradni az én századommal együtt, és felügyelik a többi emberem kimenekítését. -az ezredes a bázis személyzetére, a munícióra, és a fontosabb gépek kimenekítését végző személyzetre gondolt. -Még három és fél órára van szükségük a felpakoláshoz, utána velük együtt indulunk. Így két század marad itt, és kettő felügyeli az űrjáró leszállását. Alaposan készítse fel az embereit. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű dolgunk.

* * *

Az eligazítás után kínosan lassan teltek a percek, az órák. Mindenkin érződött az idegesség, és a fenyegetettség. A techek erőltetett tempóban rakodták be a felszereléseket a szállítójárművekbe, és tűntették el a fontos adatokat. A pilóták dolgát könnyítve Bao Lin Sung a század könnyűraját őrjáratra küldte Malkov ezredes csapataival együtt. Az ezred két másik százada már útra kelt, hogy biztosítsák a leszállóhelyet -és hogy minden bizonnyal alaposan összezavarják a Davion kutyákat. Ahányan vannak annyifelé indultak.
Bao Lin Sung, és a század többi tagja a Mechjeik pilótafülkéiben ültek, akcióra készen. A techek első dolga volt, hogy harckészültségbe helyezzék a századot.
A százados a biztonság kedvéért még kétszer lefuttatta a fegyverek, és a végtagok diagnosztikáját, és mindent rendben talált. Azután csak ült és figyelt. Számba vette a lehetséges támadási irányokat. A bázis igen előnyös helyen volt, igazán jól szervezett támadás csak a főkapu irányából érhette őket. A többi falat vagy hatalmas sziklák, vagy óriási fák vették körül. És aknák. Aki arról jött, biztosan otthagyta a fogát.

Malkov ezredes természetesen gondoskodott egy hátsó kijáratról is. Egy vékony sáv az egyik erdőn keresztül, ahol egyetlen akna sem volt -egy újabb hely, ahonnan támadás érkezhetett, ám erről a Davion haderő nem tudott. Bao Lin Sung a keleti fal felé tekintett, amely mögött az egyetlen igazi természetes védelem, egy hatalmas, csúcsos szikla volt. Latolgatta magában, hogy vajon képesek lehetnek-e ugrórakétás Mechek átrepülni a szikla felett. A biztonság kedvéért még egyszer ellenőrizte a hegy magasságát. Kétszázötven méter. Egyáltalán hogy került oda az a hegy? Olyan, mintha valaki egy óriási tüskét szúrt volna át a földön.
-Figyelem emberek, már csak öt perc az indulásig. A védelmi rendszer automatikus, bár így sokkal kevésbé hatékony. Mindegy. Azt hiszem elég lesz ahhoz, hogy a Gárdát feltartsa egy ideig. A támadásukat úgy huszonöt perc múlva fogják megkezdeni, ha ki akarják várni a napfelkeltét. Ha pedig előbb támadnának…..
Bao Lin Sung elmosolyodott. Ismerte az ezredes hátterét, Pietr rengeteget mesélt róla.
Az egyik legbátrabb, és egyben legfurfangosabb csatát -amivel sikerült elnyernie még Romano Liao csodálatát is- éjszaka vívta, majdnem hasonló erőviszonyokkal. Akkor egy erdőben ásta meg egy egész század sírját. Csupán az övén kívül két Mech állt rendelkezésére, és mindegyik ugróképes volt. A szabályos alakzatban rájuk törő századot úgy zavarták meg, hogy beugrottak az alakzat különböző pozícióiba. Így a meglepődött pilóták nagyrészt egymás Mechjét lőtték. Miután a század fele használhatatlanná vált, az ezredes folytatta a támadást, és pár perc küzdelem után már csak egy raj állt a kapellán Mechekkel szemben. Ők pedig visszavonultak.

Bao Lin Sung bízott abban, hogy a Gárda parancsnoka is tudott erről az incidensről, és meg szándékozott várni, amíg javulnak a látási viszonyok. Keleten a felhőkön már látszott a felkelő nap vöröses fénye, a bázis őrtornyain a fegyverállványok, pedig balra-jobbra forogva keresték a távolból érkező támadókat.
A százados a ma éjszakai munkát látva őszintén tisztelni kezdte a bázis ellátó-személyzetét. A harminc ember javításokat végzett a délutáni harcban résztvevő Mecheken, teletankolták, és felrakodták a kamionokat, valamint gondoskodtak arról, hogy a Gárdisták semmit se találjanak, ha beveszik a bázist. És persze aláaknázták az összes épületeket.
Újabb hatékony ötlettel rukkolt elő az ezredes alig másfél órája. Az, hogy aláaknázzák a bázist már eredetileg a terv része volt, de Dmitrij Malkov érdekesebbé akarta tenni ezt a cselt -és hatásosabbá. A parancsnoki központ ajtaja fölé egy kamerát szereltetett, és az aknákat nem élesíttette be -kivéve egyet, amit távirányítással lehetett vezérelni. A Davion kutyák nem is fogják tudni, hogy mi vár rájuk, csak mikor már túl késő lesz.
Rengeteg féle aknát fejlesztettek ki a Belső Szférában a sok évszázados háborúskodás során. Népszerűek voltak a vibrobombák, amelyeket a fémóriások léptei élesítettek be, ezeknek voltak különböző változatai. Egy másik gyakran használt változat bizonyos súlyú Mechekre volt méretezve, és csak egy bizonyos tömeg aktiválta. Ezeknek az ára, és az elkészítésükhöz szükséges technológia már nem állt mindenhol rendelkezésre.

Mivel azonban nemcsak Mechek szálltak szembe egymással a csatamezőn, szükség volt aknákra a gyalogosok, és a páncélosok ellen is. Az Dmitrij Malkov nem sajnált minden lehetséges fegyvert felhasználni, így ilyen típusú aknákat is telepíttetett.
-Jól van, ideje eltűnnünk. A parancsnoki század halad elől ékalakzatban, utána a kamionok, végül pedig Bao Lin Sung százados és az egysége. Fél óra és ott leszünk a Zéta pontnál. -mondta Malkov ezredes, és 95 tonnás Bansheejét a nyitva álló kapu felé indította. A százada Mechjei dübörögve követték, utánuk pedig a tizenöt kamion következett.
Bao Lin Sung a Mechje másodlagos képernyőjére pillantott, és sóhajtott egyet, mikor a Zéta pont felvillant a taktikai térképen. Egyszerűen túl sok út vezetett oda. Nem kellett göröngyös tarlókon, sűrű erdőkön, csermelyeken átkelniük, hogy eljussanak az űrjárókig, hanem végig földúton kellett menniük. Egyszerűen túl sok hely, ahol rajtunk üthetnek! A parancsot viszont megkapta, és nem kételkedett az ezredes szavában. Elindult az Chargerral a leghátul haladó kamion után.
Még utoljára visszatekintett a bázisra, és megnyugodva látta, hogy egyetlen kapellán sem kockáztatja az életét a megsemmisülésre ítélt bázis védelmében, csak az automatizált tornyok forgó fegyverállványai törték meg a bázis élettelenségét. Azután teljes figyelmét a visszavonuló katonákra terelte.

* * *

Már csak másfél kilométer, és odaérünk! De miért nem látom az űrjárókat?
-Ezredes, hol vannak az űrjárók? -kérdezte Bao Lin Sung.
-A Zéta pont egy völgy. Ne feledje százados, mi tudjuk, hogy ott vannak az űrjárók, a Davionok pedig nem tudják, amíg meg nem látják őket. -válaszolt Dmitrij Malkov magabiztosan.
Sajnos ő tudta meg először, hogy tévedett. Meg sem várta, hogy a célzókomputere azonosítsa az első Gárdistát, máris elsütötte Mechje két PPCjét, és a gauss ágyúját. A két kék sugár felégette az őt és a Gárdista Mechet elválasztó erdőt, a gauss lövedék pedig a távoli ellenfél törzsébe fúródott, és ott is maradt. Ekkorra már a célzókomputer is azonosította a dülöngélő Mechet. A találat következtében a számítógép piros körvonallal keretezte be az Axman törzsét, és a fegyverzetéből pedig eltávolította a nehézgépágyút. A közepes Mech felemelte a bal karját és elsütötte a nehézlézerét. A vörös sugár ártalmatlannak bizonyult a megállíthatatlanul menetelő rohammech ellen, a törzsét elhagyó PPC és gauss lövedékek pedig elmélyítették az Axmanon ejtett sebet.

A közepes Mech egyszerűen a hátára dőlt, és a motor túlterheltsége és sérülése miatt leállt.
-Még hárman vannak előttem, tűztámogatók, végezzetek velük! -parancsolta Malkov ezredes. Két Catapult és két Crusader termett az ezredes Mechje előtt, és zárótüzet zúdítottak a szemben lévő tisztásra. Mikor a füst eloszlott, a radaron a kapellán jelzésű egységeken kívül nem volt más. Az ezredes radarján legalábbis nem.
-Egy egész század tűnt fel mögöttünk, ezredes! Azt hiszem, megtaláltak minket. -mondta aggodalmas hangon Bao Lin Sung. Rakéták süvítettek át a levegőn, és robbanásokkal hintették tele a századot. – Rakétatűz alá vettek minket, azonnal szétszóródni!

Bao Lin Sung bízott az embereiben, és a már számtalanszor begyakorolt formációt követve, kitört az ékalakzatból csakúgy, mint a század többi tagja. Oda, ahol pár másodperccel ezelőtt állt, húsz rakéta csapódott be, port verve fel maga mögött. Az Charger taktikai számítógépe vijjogó hanggal jelezte, hogy egy nagy-hatótávolságú rakétaraj tart egyenesen felé. A külső mikrofonok segítségével már hallotta is Mechje háta mögül a sivító hangot. Védekezésképpen a Mechje törzsét balra fordította, és a bal karját tartotta a rakéták útjába. Robbanássorozat billentette ki egyensúlyából a rohammechet, a bal kar felső páncélzata pedig sisteregve megolvadt. A százados szembefordult a támadóival, akik közül csupán négyen voltak a látómezejében, a többiek a fák takarását használták -egyelőre. A legveszélyesebb ellenfelére célzott, ami pillanatnyilag egy 65 tonnás Catapult volt. Ez a Mech nemcsak rá jelentett veszélyt, hiszen tüzérségi célokat látott el. Mind a négy nehézlézerét a mozdulatlan Mechre célozta. Ha egy rohammech áll előtted, mindig mozogj! Jutott Bao Lin Sung eszébe a Siáni Katonai Akadémián tanult egyik alapszabály. Tisztában volt azzal is, hogy ellenfele most nem kockáztatja meg a mozgást -hiszen épp azon igyekezett, hogy a Mech törzsében megbúvó rakétákból minél többet célba juttasson. A vörös energianyalábok azonban szikrákat csapva becsapódtak a Catapult bal oldalába, és ezzel megcsavarták a Mech törzsét. Megolvadtak a rakétavetőt védő páncéllemezek, és a tizenöt rakétából csupán öt hagyta el a rakétavetőt -ezek is messze a kapellán Mechekből, a levegőt felszántva rövidesen eltűntek a láthatáron.

-Százados, kísérje tovább a kamionokat, mi majd elbánunk ezzel a századdal. Sokkal több esélyünk van ellenük. Pláne most, hogy elintéztek közülük kettőt!
Bao Lin Sung a radarjára pillantott, és örömmel látta, hogy a százada gyorsan reagált a megjelent Mechekre, és valóban megsemmisítettek két támadót. Ő pedig félig használhatatlanná tett egy tüzérségi Mechet. El tudom képzelni, hogy mennyire meglepődhettek ezek a kutyák. A százados kiíratta a másodlagos képernyőre a kommkonzol által szolgáltatott adatokat -ez a konzol pedig tájékoztatást adott a százada Mechjeinek állapotáról is. Wong és Khu bajban vannak -tekintett a Wolverine és a Centurion képére, amik bizonyos részeken sötétvörös színűek voltak.. Az ezredesnek igaza van. Ők valóban sokkal erősebbek nálunk. Az átlagtömege a parancsnoki századnak elvégre majdnem 75 tonna, a miénk alig 50 tonnájával szemben! Valóban így volt. A nagyrészt rohammechekből álló század valóban igen erős volt a Gárdához képest.
-Jól van, védelmi formáció a kamionokra. Tűztámogatók elöl, parancsnoki raj hátul, könnyűraj, felderítést kérek! -mondta a század kommfrekvenciáján.
-Vettem. -hallotta szinte kórusban a többi tizenegy pilótától.

A kamionok csupán százötven méterrel jártak előttük, könnyen beérték őket. Elhaladtak az alig két perce feltűnt raj maradványai mellett. Dmitrij Malkov kíméletlen pusztítást végzett. A négy közepes Mechből jóformán semmi azonosítható rész nem marad. Az egyik csupán gőzölgő olvadt fémtócsa volt, a másik pedig leginkább egy avantgárdé szobor benyomását keltette a természetellenes helyzetben álló végtagjaival.
Bao Lin Sung hamarosan megpillantotta az űrjárók tojásdad alakját. Mindhárom Overlord ajtaja nyitva állt. A kamionok felhajtottak az első hajó rámpáján, és eltűntek a rakodótér sötétjében. A százados megállt Mechjével, és aktív keresésre állította a radarját. Így sokkal távolabbi ellenfeleket is fel tudott fedezni, de fennállt a veszélye annak, hogy őket is megtalálják. Majdnem elakadt a lélegzete, mikor az Charger speciális szenzorai által kibocsátott radarhullámok visszaverődtek az ellenfeleiről. Két századot látott közeledni az űrjárók túloldalán, az ezredes, és az ő százada közé pedig éppen két másik század próbált éket verni. Ahhoz a századhoz amit az ezredes egysége támadott pedig még egy újabb század közeledett. A Davion Gárda mindkét ezrede megérkezett. És ki tudja hol lehet a harmadik? Azonnal fel kell szállnunk!

-Ezredes, azonnal vonuljon vissza, ez egy csapda! -üvöltötte a szájánál lévő mikrofonba.
-Nem, Bao Lin Sung, nem állhatunk meg! Már csak egy raj van hátra és…..-sistergés töltötte be az Charger pilótafülkéjét, a radaron azonban még mindig látható volt Dmitrij Malkov Bansheeje. Úgy tűnt, hogy nem esett baja.
-Bao Lin Sung, azonnal menjen, és segítsen Malkov ezredesnek. -szólt Miko Te Wong, a kapellán ezred tűztámogató rajának parancsnoka. -Mi feltartjuk a többit.
-Nem tehetem, százados, itt van mind a két ezred. -Bao Lin Sung a radarra pillantott, és látta, hogy a parancsnoki századból már csak négy gép van talpon, -köztük az ezredesé- mögöttünk viszont már közeledett a Gárda újabb százada.
-Azonnal visszavonulunk az Overlordra. Ezek túl könnyen fel tudnának minket morzsolni. -Bao Lin Sung parancsára a század Mechjei bemasíroztak az űrjáró rakodóterébe. Ott már a techek felkészülve várták őket. Miután a százados is belépett az űrjáróba, a rámpa becsukódott, és a sokszáz-tonnás űrhajó hajtóművei óriási robajjal működésbe léptek.

Kívülről az űrjáró úgy nézett ki, mint egy tojás, amiből sok apró tüske állt ki -ezek PPCk, lézerágyúk, és rakétavetők voltak. Amint elég magasra ért a hajó, a fedélzetén lévő fegyverek életre keltek. Közben az ezredes -immár teljesen egyedül- az életéért küzdött. Mechjét a felé közeledő Zeus felé fordította, és tüzelt az épen maradt PPCjéből, és a gauss ágyújából. A célzókomputer jelezte, hogy nincs több fémgolyó a tárban. A Mech az egyik legerősebb fegyverét ezzel elvesztette. A közeledő rohammech megtántorodott, és szürke füst közepette eldőlt. Megpróbált esetlen mozdulatokkal felkelni, de képtelen volt rá.
Újabb két ellenfél lépett az ezredes elé. Két közepes Mech, egy Wolfhound -épp olyan, mint amilyet Mei Shao zsákmányolt három éve Bao Lin Sunggal-, és egy Shadow Hawk. Mindkét Mech sérült volt már, de közel nem annyira, mint a sántikáló Banshee. Dmitrij Malkov lézersugarakkal és rövid-hatótávolságú rakétákkal borította be őket. Aztán visító hang ütötte meg a fülét. A Mech háta mögött egy Catapult és egy Crusader bocsátotta útjára a rakétáit. Az ezredes kétségbeesetten tüzelt a rohammech hátába épített lézerekkel, de nem tudott mit tenni.
A rakéták vérszomjas farkasként közeledtek a Banshee feje felé, és a hatvan rakéta szétolvasztotta a stabil fémszerkezetet még mielőtt a férfi katapultálhatott volna. És Bao Lin Sung az egészet végignézte az Overlord egyik külső kamerája segítségével.

-Apa!! -fakadt ki Pietr Malkov a tragikus jelenet láttán. Könnybe lábadt a fiatalember szeme, és majdnem összeesett a kétségbeeséstől. Rögtön kiugrott a Mechjéből, miután besétált az űrjáró rakodóterébe, és a karbantartóállványhoz állt a Mechjével -csakúgy, mint a század többi tagja. Ezután együtt szemlélték az eseményeket egy kivetítőn keresztül, amit Charles Wu -a század főtechje- tett lehetővé. A Wei testvérek azonnal Pietr segítségére siettek, és egy székre támogatták a könnyeivel küszködő fiút.
Közben lassan a többi űrjáró is megkezdte útját a bolygó körüli pályán várakozó űrugró felé. Természetesen minden alkalmat megragadtak még több Gárdista megsemmisítésére. Egy Catapult kiállt az egyik nyitott rámpával felszálló űrjáróra, és onnan küldte útjára a rakétáit. Sikerült is két Mechet kivonnia a forgalomból, mikor is egy PPC lövedék csapódott a lábába, és alábukott a majd százméteres mélységbe. Megpróbálta korrigálni az esését az ugrórakétái begyújtásával, de végül őrült pörgésbe kezdett a levegőben, és a földbe csapódba felrobbant.
Rakéták szelték át a levegőt, és lézersugarak villogtak, de nem tudták megakadályozni a három űrjárót abban, hogy biztonságban elhagyják az atmoszférát, és csatlakozzanak a bolygó körül keringő űrugróra.

–2–

Igen, mint látjuk elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol megkérdezhetjük, hogy mi történhet még. A bolygó elveszett, Victor Davion birodalma újabb világgal gazdagodott, a Konföderáció pedig nem rendelkezett elegendő haderővel ahhoz, hogy visszaszerezhesse. Sok hű katona lelte halálát, köztük egy kiváló stratégával, nem is beszélve a technológiai veszteségről.
Bao Lin Sung valóban sajnálta Dmitrij Malkovot, csakúgy, mint a fiát, akit csapásként ért apja halála. Tudta, hogy sokkal könnyebb lesz az elveszett Mecheket pótolni, mint az ezredest, és a veteránokból álló századát. Hiába, ekkora túlerő ellen még a tapasztalat sem volt elég.
Charles Wu csak a fejét csóválta, a Wei testvérek pedig -a század többi tagjával együtt- megpróbáltak lelket verni Pietr Malkovba. Sok idő kell még ahhoz, hogy kiheverje az apja halálát.
A legnagyobb probléma azonban még Bao Lin Sung, és a század előtt állt. Hogy mi is ez? Rövidesen kiderül.

* * *

Ji-on
Lhao Su űrugró
3053. Október 6.

Bár már nem voltak közvetlen veszélyben, a kapellánok kedvére rányomta bélyegét a katasztrofális kimenetű harc. Sérültek alig-alig voltak, a csata legmélyebb sebeit szerencsére a Mechek kapták.
-Az ördögbe, hogy nem vagytok képesek vigyázni magatokra. -morfondírozott Charles Wu. -Nézzétek meg! -mutatott a fölé tornyosuló Jagermech hátára. A mellette álló katonák elgondolkodva bámultak a felszakadt páncéllemezekre. Minden bizonnyal rakéta okozta sérülés lehetett, mivel körülötte szabálytalan alakú foltok tarkították a lemezeket. A Konföderáció kardos jelvényéből már csak a kar látszott, és a zöld-arany háromszög. Az ezred jelvénye viszont -egy üvöltő farkas- érintetlen volt.
-Mikor tanuljátok már meg végre, hogy még egy ilyen gépre is figyelni kell. Sose mutassátok a hátatokat nekik, a fene egye meg! Most javíthatom meg ezt a fúziós reaktort is. És nem biztos, hogy van itt hozzá elég anyag. -a kezében lévő noteputerre nézett- Szerencsétek. -mondta sokkal halkabban, és elindult a következő fémóriás felé. A négy Mech-harcos csendben követte a techet. Mikor odaértek a több ponton sérült Zeushoz, Charles Wu egyből a Mech fejét kezdte el megvizsgálni. Intett az egyik segédtechnek, aki odavezette a Mech mellé az egyik emelőtargoncát. Mind az öten felléptek az emelő lapjára, a gép pedig zümmögve felemelte őket a rohammech fejéhez. A pilótafülkét fedő transplex golyóálló üvegen repedés tátongott.

-Ez nem… -kezdett volna mentegetőzni az egyik katona.
-De! -Charles Wu nem hagyta szóhoz jutni.- A Zeus egy nagy-hatótávolságú fegyverekkel felszerelt rohammech, ember! Ez pedig -kopogtatta meg az üveget a repedés körül- egy gépágyú által ütött lyuk! Ha valaki ilyen közel tudott jutni, hozzátok, nem csodálom, hogy Malkov ezredes a tűztámogatókhoz osztott be benneteket.
-Elég lesz Charles! -zengett Bao Lin Sung hangja az űrjáró rakodóterében. -Elég kiképzést kaptak már ezek a srácok.
-Újoncok -dörmögte magában a tech. Az emelő lassan leeresztette őket a Mech lábához, ahol Bao Lin Sung állt.
A négy férfi tényleg újonc volt, akiket Malkov ezredesre bíztak. Tehetségesek voltak, -bár Charles Wunak erős kétségei voltak ezzel kapcsolatban- ezért a Kancellár az ezredeshez küldte őket kiképzésre. Arról nem is beszélve, hogy a Davion határvidéken mindig szükség volt jó katonákra.

-Charlie, vissza kell mennünk a mi űrjárónkra. A következő ugrásnál az ezred maradéka leválik. Mi megyünk tovább, ahogy azt a legutolsó parancsban megkaptuk. -a négy harcos arcára kiült a megkönnyebbülés. A főtech nem kimondottan örült a hírnek, de megvonta a vállát, és elindult az űrjárók csatlakozózsilipe felé. Úgy látszik ezúttal tényleg mérges volt a katonákra, nem úgy, mint általában.
Az ötvenes éveiben járó férfi már megjárta a katonai ranglétra majd összes fokát. Valaha, -még a húszas években- ő is ugyanilyen kadét volt, aztán pedig -köszönhetően a 3025-26-os konfliktusban elért eredményeinek, századparancsnok lett. Akárcsak Bao Lin Sungnak, ő is szerencsésnek mondhatta magát az alatta szolgáló katonák tekintetében. Azután több, mint tíz évig nem történt szinte semmi sem. Akkor pedig egy ugyanilyen Davion csapatnak esett áldozatul a keze alatt lévő század is azzal a különbséggel, hogy ők kerekedtek felül. Az ár, amit Charles Wu fizetett ezért, elfogadhatatlan volt. Mindkét lába térdtől lefelé megbénult egy becsapódó gépágyúlövedéktől, a technológia pedig nem tette lehetővé a végtag meggyógyítását egy egyszerű katonának. Egy egész évre volt szüksége ahhoz, hogy kiheverje fizikailag is a sérülését, -akkor még tolószékben volt- ezt az időt pedig a Mechek tanulmányozására szánta. Aztán végre elérkezett a várva várt nap, és a szerencsének -és egy Új-Avalonból lopott implantátumnak- köszönhetően újra képes volt járni. A Konföderáció hadseregéhez is visszakerülhetett, -bár csak techként- és minden rendbe is jött. Elégedett volt.

Dohos volt a levegő a zsilipben, elvégre minden egyes szétkapcsolódásnál kicsapódott a levegő páratartalma, és a techek nem fárasztották magukat a kitisztításával. Odaát, Bao Lin Sung századának az űrjáróján aztán megint a megpörkölt fém szaga ütötte meg az orrukat.
-Khmm khmm, hallanak? …. Rendben. … Három perc múlva végrehajtjuk az ugrást a Ferga rendszerbe. Ott állomásozunk egy hétig, és Bao Lin Sung századparancsnoknál lévő parancsot követve utána továbbugrunk a Jin Kuba. -az űrugró kapitánya vékony hangján értesítette az utazókat. A főtech kajánul Bao Lin Sungra nézett, és előhalászott kezeslábasa egyik zsebéből egy kis átlátszó üvegcsét. Két kis fehér tablettát vett ki belőle, az egyiket pedig a századparancsnok kezébe pottyantotta. A szokásos gyógyszeradagjuk volt, amit minden ugrás előtt bevettek. Bao Lin Sung meg volt győződve arról, hogy a genetikailag érzékeny az ugrásokra. Már előre félt a megérkezéskor rátörő émelygéstől.

* * *

A mágneses rögzítők egymás után kioldottak, és elengedték a három óriási űrhajót. Azok először a navigáló-hajtóműveikkel párszáz méterre eltávolodtak az űrjárótól, majd megfordultak. Az űrjáró felé néző négy óriási átmérőjű fúvókájukból mélyvörös sugarat okádva elindultak a bolygó felé.
A hajók körül az ezred légűrvadász rajai őrjáratoztak, majd mikor az űrjárók már eléggé felgyorsultak, a vadászok bedokkoltak, és eltűntek. Szükség volt erre, bármekkora kockázattal is járt, mert senki sem tudhatta, hogy az alig kéttucat fényévnyire lévő Davion űrjáró nem követte-e őket. A rendelkezésre álló légűrvadászok közül azonban egy sem maradt Bao Lin Sunggal és a Lhao Suval. Mivel az űrugró elegendő energiával rendelkezett még egy ugrásra, igazából nem is voltak veszélyben.
A százados a Lhao Su hídjáról figyelte az eseményeket. Eltűnődött, hogy vajon mennyit gyakorolhatták a pilóták a repülő dokkolást ekkora sebesség mellett. Úgy tűnt, hogy gond nélkül hajtották végre az egyébként nem egyszerű műveletet. Tíz-tizenöt percen belül a kapellán űrjárókból már csak a hajtóműveik fénycsóváját lehetett látni.
-Százados, mikor ugorhatunk a Jin Kuba? -kérdezte Bao Lin Sungot Kai Ling, a Lhao Su kapitánya. A nyurga férfi a szürke kezeslábasban leginkább egy ruhaakasztóra emlékeztette a századost.

-Maradjunk még egy napot, kapitány. A főtechemnek időre van szüksége a Mechek rendbe hozásához -amiből hál’ Istennek nincs sok hátra. Szegény Charlie is megérdemel már egy kis pihenést.- és én ígértem neki egy napot.
-Rendben, addig is ellenőriztetem a Kearny-Fuchida hajtóműveket.
-Később még visszajövök, kapitány. Mindig is érdekeltek az ilyesmik. -mondta Bao Lin Sung, tisztelgett, majd sarkon fordult, és elhagyta a hidat.


* * *

Ferga rendszer
Lhao Su űrugró
3053. Október 12.

-Bao, ez most jött. -nyújtotta át a fehér Komsztár jelvényes diszket Dung Wei.- Ó, igen és ez is. -a második lemezen már egy egyszerű siáni pecsét volt.
-Dung, hát itt vagy? -szólt Lhia Wei. A kabin ajtajának támaszkodva nézett a bátyjára.- Gyere, menjünk az edzőterembe. Örülök, hogy a többiek végre nem a mi termünket használják. -mondta, és játékosan behajlítva a kezét, megfeszítette a bicepszét. Már ha ezt a másfél kabinnyi szobát edzőteremnek lehet hívni. Annak is örülhetünk, hogy a megfelelő kondigépeket megszereztük.
-Engedelmével, százados. -mondta Dung Wei, és a szőke hajú lányra nézett.
-Persze. Remélem jó hírek.
A két testvér izgatottan csevegve magára hagyta Bao Lin Sungot.
Először a százados nem tudta, hogy melyik diszket játssza le, végül is a Komsztár jelvény meggyőzte. Mikor a kommkonzol életre kelt, Bao Lin Sung elképedt. Először a feladó lepte meg, aztán pedig a levél hossza.

FELADÓ: HADÜGYI BIZOTTSÁG
A FELADÁS DÁTUMA ÉS HELYE: 3053 OKTÓBER 8. SIÁN
CÍMZETT: BAO LIN SUNG ÉS A 351. KAPELLÁN KATONAI SZÁZAD

Bao Lin Sung, a 3053 Okt 4.-én vívott csatában tanúsított küzdelméért azonnal jöjjenek a Siánra, Ő mennyei fensége, Sun Tzu Kancellár látni kívánja.

Biztosan a túlerővel szemben tanúsított küzdelmünkért tüntetnek majd ki minket. De inkább megnézem a másik holodiszket is. Kivette a Komsztáros holodiszket, és betette a helyére a kapellán címeres diszket. Újabb meglepetés érte.

FELADÓ: TY SUNG
A FELADÁS DÁTUMA ÉS HELYE: 3053. OKTÓBER 7. SIÁN
CÍMZETT: BAO LIN SUNG

Fiam, azért írok most Neked, hogy figyelmeztesselek. A minap érdeklődtem felőled a Hadügyi Bizottságnál, és rettenetes hírem van. Katonai körözést adtak ki ellened, és a századod ellen. Azt mondják, hogy megszegtetek egy parancsot, és így megöltetek valami magas rangú férfit. Tán Markovnak hívták?
A Maskirovka ügynökei már szaglásznak a környékünkön, úgyhogy anyáddal együtt el kell mennünk innen. Már meg is vettem a jegyet a következő űrjáróra, a házunkat pedig már meg is hirdettük. Lehet, hogy holnap már lesz is egy vásárlójelöltünk. Csak Te ne gyere ide. Próbáld meg minél messzebb elkerülni a Siánt.
Hogyha már elcsitult ez az ügy, akkor hagyj üzenetet a Siáni Komsztár Központ 15224.-es fiókjában.
Sok szerencsét, fiam. Anyád is csókol.

Bao Lin Sung hátradőlt a forgószékben, és gondolkodni kezdett. Az apám rengeteget kockáztatott ezzel az üzenettel. A Maskirovka állandóan a sarkukban lesz… és a miénkben is. Valahogy meg kell oldanom a helyzetet. Lenyomott a kommkonzolon egy gombot, mire Charles Wu hangja reccsent meg a hangszóróban.
-Mi az, százados? -kérdezte kissé zaklatottan. Biztosan megint Ming Seda Catapultját szereli. Hogy lehet egyetlen térdizülettel ennyi probléma?!
-Hívj mindenkit a hangárba. Fontos. Egy perc és én is ott leszek.
A harmincöt fős társaság hamar összegyűlt a fémóriások körül. Mech harcosok, techek, és a tankok kezelői egyaránt nyugtalanul várták a századost. Bao Lin Sung szándékosan késett pár percet. Jobbnak látja, ha először sokszorosítja a családjától, és a Hadügyi Bizottságtól kapott üzenetet, és papíron szétosztja az emberek között. A hóna alatt a dossziéval megérkezett az emberek közé, akik rögtön utat engedtek neki az Chargerjához. A férfi felugrott a Mechje lábára, hogy mindenki láthassa. Megköszörülte a torkát, és kinyitotta a dossziét. Mindannyian elcsendesedtek.

-Mielőtt bármit is mondanék, itt van a kezemben két levél, amiket az imént volt alkalmam elolvasni. -Dung és Lhia Wei ijedten egymásra néztek.- Fontos döntést kell ma hoznunk, és szeretném, ha előbb ezt látnátok. -mondta, és odanyújtotta a mappát az egyik technek, és halkan odaszólt neki.- Ossz mindenkinek egyet. -A férfi bólintott, és sebtében szétosztotta a papírokat.
Bao Lin Sung várt. Az emberek arcát nézte, akik közül sokan csak a homlokukat ráncolták, de páran a levél végére szinte reszkettek az idegességtől. Egyen-ketten egyszerűen nem is értették.
-Ezt meg hogy képzelik? -fakadt ki Pietr Malkov.- Mi a fenét gondolnak rólunk? -már majdnem elsírta magát.- Az apám volt, az ördögbe is!
-Nyugi, Pietr -szólt Lhia Wei. Odalépett hozzá, és átölelte.
-És most mi lesz? -kérdezte a testvére.- Nekem semmi kedvem börtönben ülni.
Bao Lin Sung elmosolyodott. Pont erre a mentalitásra számítottam. Remélem a többiek is így vélik majd.

-Pont ezért hívtalak össze benneteket. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy Miko Te Wong keze lehet a dologban, és mindent meg fog tenni azért, hogy engem eltűntessen. Mellesleg nekem sincs túl sok kedvem a börtönhöz. A Maskirovkához pedig még kevésbé. -helyeslően bólogatott mindenki.- Úgy gondoltam tehát, hogy ideje itt hagynom a Konföderációt. De ezt nem szeretném egyedül megtenni. Hogyha mellém álltok, úgy gondoltam, hogy a Mechjeinkkel, és az űrjárónkkal kezdhetnénk valamit akár Solarison, akár az Outreachen.
-De hogy jutunk oda? -kérdezte Pietr Malkov.
-Ezt majd később elintézem. Előbb tudni akarom, hogy kire számíthatok.
-Rám biztosan. -válaszolt Pietr.
-Rám is -mondták majdnem egyszerre a Wei testvérek. Hat Mech harcos csatlakozott hozzájuk. Bao Lin Sung végignézett az embereken, a tankok kezelői viszont csak csóválták a fejüket.
-Nem tehetem, százados. -mondta Ty Sen, az idős tizedes. Őszes, göndör hajfürtjei kétségbe vonták a kapellán származását.- Ezek a fiúk -mutatott a mögötte álló négy katonára- túl fiatalok még ehhez. Én vissza fogok menni a Siánra velük együtt, és elviszem a hírét a disszidálásotoknak. Ne aggódjatok, nem fogunk sietni.

-Igazad van, Ty. Nektek semmi közötök ehhez az egészhez. Nem érhetnek hozzátok. Hát ti? -fordult a többiekhez, akik arrébb húzódtak tőlük.
-A századdal tartunk, de ahogy elértük a Davion határt, elválnak útjaink. -kezdte a rövid vörös hajú Tao Mon.- Én úgy döntöttem, hogy keresek egy lakást a Solarison, és kissé mélyebben beleások az ottani életbe. Vagy lehet, hogy egy másik világon telepedek le. -a körülötte álló Mech harcosok egyetértésükben bólogattak.
-Természetesen elfogadom a döntéseteket, és lehetővé teszem az utazásokat. Most pedig meggyőzöm az űrjáró kapitányát, hogy eljuttasson oda, ahová menni szeretnénk. -mondta Bao Lin Sung. Különösen hangsúlyozta a meggyőzöm szót.

* * *

Bao Lin Sung nem volt különösen ideges alkat -eddig legalábbis azt hitte magáról. Most pedig úgy feszengett az egyenruhájában, mintha épp most bírálnák el az előléptetését. Pedig nem éppen ez volt a helyzet. Végiggondolta magában, hogy hogyan is tudná kihúzni a századot a csávából, mit kell mondania Kai Lingnek, hogy kijuttassa őket a kapellán területről.
Lassan lépegetett a híd felé vezető folyosón, egyelőre nem próbálta meg leplezni az idegességét. Megigazította az egyenruhája gallérját, és az ujját, de valahogy mindig csak esetlenül érezte magát benne. Nem a ruha teszi az embert. Gondolta, és a biztonság kedvéért ellenőrizte a hónaljához csatolt Nakajamát. Nem állította teljes töltésre a lézert, hiszen nem akart ártani senkinek sem. Aztán az órájára nézett. Pontosan két perc múlva hat órát mutatott -helyi idő szerint legalábbis.

Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt, Bao Lin Sung pedig máris ott állt Kai Ling háta mögött. A kapitány még elvakkantott egy-két parancsot a kommtecheknek, majd a százados felé fordult.
-Örülök, hogy megérkezett. Már elő is keresem magának a K-F hajtómű vázlatos rajzát. -egy intésére az egyik képernyőn egy bonyolult tervrajz jelent meg.- Látja ott azt a….
-Kapitány, nem ezért jöttem. -szólt Bao Lin Sung. A kapitány felé nyújtotta a két holodiszket, amit eddig a bal kezében szorongatott. -Vigyen minket el innen. -mondta egyszerűen, majd a két holodiszket egymás után lejátszotta a kommtechek közreműködésével.
Kai Ling csak állt szótlanul, a homlokán pedig izzadtságcseppek gyűrűztek. Most vagy soha. Bao Lin Sung idegesen az órájára pillantott. Hat óra öt perc. Van még tíz percem, hogy szép szóval meggyőzzem a kapitányt, aztán a többiek akcióba lépnek. A százados alaposan kitervelt mindent. A század katonái majdnem teljesen üresen hagyták az űrjárójukat, és szétszéledtek az űrugróban. Minden fontos helyen voltak ketten-hárman, természetesen nem fegyvertelenül.

-Százados, tudja nem….. -kezdte zavartan Kai Ling, de az egyik kommtech rémült hangja elvonta a figyelmét.
-Kapitány, ezt nézze! -Kai Ling már a hangról tudta, hogy hova kell néznie. A radarképernyő tényleg nem mindennapi látványt nyújtott. Az űrugrótól mintegy ezer kilométerre egy hatalmas fénypaca tűnt fel a képen, majd el-eltűnt. A kapitány már sajnos tisztában volt a furcsa jelenség okával. Egy katonai űrugró görbítette meg a teret, és aktiválta a radarzavaróját. Ilyen jelenséggel ritkán találkozott, mivel a Lhao Su kereskedelmi űrugró volt. Sajnálatos véletlen volt csupán, hogy most egyetlen kereskedőt sem hozott magával. Sebaj, majd ha ledobjuk a katonákat, akkor felvehetünk egy-két kincha vagy naranji szállítót.
-Ezek a mieink, kapitány. -szólalt meg egy másik tech már jóval nyugodtabb hangon. Valóban, a híd középső részét kitöltő képernyő egy kapellán felségjelzésű űrugró rajzát mutatta. Rögtön miután megérkezett, két űrjáró vált le róla, és a Lhao Su felé közeledtek. Bao Lin Sung már éppen akcióba lendült volna, mikor egy érces hang szólalt meg az egyik hozzá közel lévő hangszóróból.

-Alexej Kirov hadnagy vagyok a Liu fedélzetéről a Kapellán hadsereg tisztje. Azonnal adja át az űrugróját, és a hozzá csatolt űrjárót a hadseregnek. -az utolsó mondat után Kai Ling arca érdekes árnyalatokat vett fel, majd egy olyat káromkodott, amin még Bao Lin Sung is meglepődött.
-Százados, hova menjünk? -kérdezte aztán dühösen.
-A Solarisra. -hangzott a százados válasza egyszerűen.
-Rendben, akkor a Solaris felé vesszük az utunkat. Élesítsétek be a tölteteket. Nincs szükségünk arra, hogy ezek utánunk jöjjenek. -Bao Lin Sung diszkréten a szájához emelt egy miniatűr adó-vevőt, és motyogott bele pár szót. Megnyugtatta az embereit.
A két katonai űrjáró egyre csak közeledett, mikor a Lhao Su hiperhajtóművei életre keltek, és eltűntették a két és fél megatonnás űrhajót. Azt, hogy ott volt, csupán egyetlen, az űrben lebegő konténer jelezte.

* * *

-Hadnagy, elszöktek! -kiáltotta a radart kezelő tech.
-Azonnal kutassák fel, hogy hová mentek. -Alexej Kirov tajtékzott a dühtől.
-Valamit itt hagytak. -szólalt meg egy másik tech.
-Megkezdem a bemérést. -szólt ismét a radart kezelő tech.
-Ebből a valamiből ritmikus jelek jönnek. -szólt közbe az iménti tech.
Az űrjáró orrából látható képen a konténer békésen lebegett, majd felrobbant.
-Kapitány, elvesztettem őket! Mintha csak megszakadt volna a jel! -morgott a radaros.
-Ez nem lehet! Ezek direkt hagyták ott azt a konténert! Főtech, mik a minket körülvevő mágneses mező adatai? Mi volt abban a dobozban? -kérdezte a hadnagy.
-Nem tudom, hadnagy, de úgy néz ki az érzékelők szerint, mintha egy fekete lyuk lenne előttünk. Egyszerűen majdnem minden csatorna használhatatlan. Képtelenek vagyunk kommunikálni, a radart pedig már kikapcsoltam. Nem lenne értelme használni. Semmi remény, hadnagy. Ezek számítottak ránk. Elvesztettük őket.

Epilógus


Solaris
Piszkos Fred űrugró
3054. Február 5.

Bao Lin Sung elégedetten ült a szűkösen berendezett irodában, és a tegnap csaták eredményeit olvasgatta. Elégedett volt a század teljesítményével. A tegnapi csaták közül csak Dung Weire kötött fogadást, aki Crusaderében tönkreverte a két ellenfelét -egy Assasint és egy Centuriont. Hiába, a terep kedvezett a nagy-hatótávolságú fegyvereknek. A még talpon lévő megtépázott Centurion pilótája pedig későn ismerte fel, hogy csak a gépágyúja tudna komoly sérülést okozni a nehézmechnek.
Ez a küzdelem is -csak úgy, mint az előző- C-jegy kötegeket jelentett a századnak, amit az első solarisi győzelmük után közös megbeszélés alapján Sárkánytövisnek neveztek el. Bao Lin Sung ugyan maga sem értette, hogy hogyan, de sikerült egy több, mint száz tonnányi előnyben lévő századot térdre kényszeríteniük. Csupa kiszolgált, roninnak bélyegzett kiváló drakón harcos. Talán a Mechjeik voltak túl rossz állapotban?

Miután a csaták eredményeinek böngészésével végzett, Bao Lin Sung áttért egy sokkal fontosabb dologra, mégpedig a másnapi csatákra. Ezúttal egyetlen harcos sem villogtathatta tehetségét a Sárkánytövisből, de nem is volt baj. Pénzük volt, bár a százados Chargerja kétségtelenül kozmetikázásra szorult.
Mikor megérkeztek az Solarisra már csak tizenheten álltak Bao Lin Sung oldalán, a többiek a legközelebbi űrugróval visszatértek a Konföderácó területére. A százados őszintén remélte, hogy nem esik ott bajuk. Erre sajnos a törvényeket ismerve kicsi volt az esély. Mindenesetre mindannyiuk nevére nyitott egy számlát, amire a nyeremények egy kis részét utalta -a többiek beleegyezésével természetesen. A század többi pilótái egyébként már részben techek voltak, hiszen mind kiszolgált katonák voltak. A kezdeti harcok magas oddszát kihasználva a csapat igen hamar pénzhez jutott, amiből a Mechállományt fejlesztették. A tűztámogató raj nyújtotta a csapatos harc alapját, valamint kisebb átalakításokon esett át a parancsnoki, és a felderítő raj is. A Lhao Su űrjáró pedig folyamatosan hozta a bevételt cserébe azért, hogy Bao Lin Sung megszervezte Kai Lingnek az ügyfeleket. A kapitány természetesen kifejezte abbéli gondolatát, hogy bármikor, igény szerint elszállítja a Sárkánytövist. Belátta, hogy biztonságban érezheti magát, ha egy egész Mechszázad van a háta mögött.

Bao Lin Sung szeme megakadt egy szimpatikus meccsen. A pilótákat ismerte, és nagyjából ugyanabba a kategóriába sorolta őket. Peter Robinson, és Gregor Jans. Egy Steiner, és egy Rasalhág menekült. Lám ott is voltak még jó harcosok. Vajon melyikükre fogadjunk?
Kopogás zavarta meg a gondolkodásban. Alexej Volatnyikov lépett be a keskeny ajtónyíláson, a felderítőraj parancsnoka. Robusztus termete miatt inkább első látásra tűztámogatónak nézték. Alacsony volt, vörös haját pedig katonásan rövidre nyírta. A melléről pedig egy percre sem vette volna le a kitüntetéseket, ami így a kék egyenruhával különösen kiemelte az alkatát. Egy levelet hozott, amit Bao Lin Sung legnagyobb meglepetésére igazi papírra írtak, kézzel.
-Bao, utólagos engedelmeddel elolvastam már a levelet. A Sárkánytövis csapatnak címezték. -a levél felé biccentett.- Bontsd csak ki. Tommy Marik saját kezűleg írta alá.
-Micsoda? Ugye ugratsz Alexej? -kérdezte Bao Lin Sung hitetlenkedve. Mivel barátja arckifejezése mit sem változott, kibontotta a levelet. Mielőtt viszont még elkezdhette volna olvasni, a rajparancsnok közbevágott.
-Munkát kaptunk, százados. Tommy Marik személyesen kér fel minket arra, hogy az oldalán harcoljunk egy csatában. Azért van szüksége ránk, mert biztosítani tudjuk a szállításunkat is.
-Hol kell harcolnunk? -kérdezte Bao Lin Sung izgatottan. Alexej Volatnyikov arca változatlan maradt.
-Ha jól emlékszem, a bolygó neve Berenson.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://battletech.rpg.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.