LFG.HU

Gulyás `A.T.I.` Attila
novellaCimkek

–1–

Arcadia, az Acélviperák otthona
3050. március 10.

Megint az az átkozott szerencsétlenség.
Shyla Mech harcos lehunyta a szemét és megnyomta a fúziós reaktor leállítógombját. Mély lélegzetet vett és gondolkodni kezdett. Nem lett volna értelme kimásznia Mechjéből, mivel azzal csak kudarcát vallaná be az ellenfelének és az összegyűlteknek. Tudta ugyan, hogy ezt semmiképpen sem kerülheti el, mert a csata után szembesülnie kell a következményekkel, de mégis hasznosabbnak látta gondolkodással eltölteni az időt, mert a medtechek előbb-utóbb érte jönnek.

Nem ez volt az első csatája, ami ilyen fontos volt, és így ért véget. Először a 3048-as vérjog próbáján indult az Andrews vérnévért, akkor az utolsó előtti csatában bukott el. Egy Forad nevű légivadász-pilóta volt az ellenfele, a sorsolás pedig nem Shylát jelölte meg vadásznak – szerencsétlenségére. Mechje szokás szerint a Stormcrow volt, amit már oly sokszor használt sikerrel. A csata helyszínének egy erdős részt választott meg, mivel ott a pilótának kevesebb esélye volt meglátni őt. De mivel ő sem láthatta meg könnyen ellenfelét, kisebb módosításokat alkalmazott Mechjén. Az Ultra gépágyúját egy LB-10Xre cserélte, mivel az sokkal alkalmasabb volt ilyen harcra. A könnyebb gépágyú miatt a Mechen helyet kapott két ugrórakéta is, melyek használatát a csata előtti napon szimulátorban, majd pedig élesben órákig gyakorolta.
A csatában egyiküknek sem sikerült egymást megsemmisíteni, sőt igazából súlyosabban megsebesíteni sem. Shyla tudta, hogy ezt nem folytathatják a végtelenségig, ezért úgy döntött beveti ugrórakétáit. Komputerének használatával kiszámította ellenfele röppályáját, majd egyenesen a légivadász elé ugrott, és elsütötte a gépágyút. Szerencsétlenségére ezt nem a saját röppályája csúcsán tette, így miután a légivadász mindkét szárnyát szétmarcangolta a gépágyú lövedéke, az teljes sebességgel becsapódott Mechje lábába és tőből leszakította mindkettőt. A Stormcrow ezután irányíthatatlan pörgésbe kezdett, és becsapódott az erdőbe, Shyla pedig elvesztette az eszméletét. Forad még a légivadász és a Mech ütközése előtt katapultált, így a csatát ő nyerte.
Ezen a két évvel későbbi vérjog próbáján még rosszabbul szerepelt, ismét a szerencse nem volt mellette. Ezen a próbán már a döntőbe jutott.

Az ellenfele Hoffar Mech harcos volt, a sorsolás során Shyla lett a vadász. A csata fegyveréül a Mecheket választotta. Nem is tehetett mást. Mech harcos volt. Ő ismét a Stormcrowjában ült, ellenfele pedig egy Cauldron Born pilótafülkéjében várta a csata kezdetét. A csata helyszíne egy közeli bolygó volt, amit Hoffar választott, mivel a csatára alkalmasnak találta a terepet. Egyetlen egy dolog volt, amivel egyikük sem számolt. A bolygó geológiailag még nagyon fiatal volt, így rengeteg földmozgás rázta meg a tájat nap, mint nap. Egymástól két kilométerre tették le őket, egy erdő két oldalán. Az erdő egyik oldalát egy hegy szegélyezte, Shyla pedig úgy gondolta, hogy erről az oldalról közelíti meg ellenfelét, mivel a sziklák rengeteg ércet tartalmaztak, és érdekes dolgokat tudnak művelni a radarral.

A terv ismét tökéletes volt, minden kockázatot nélkülöző. Hoffar megkísérelt átvágni az erdőn, mert úgy gondolta, hogy Shyla nem meri megkockáztatni a szemtől szembe támadást. Hoffar pedig teljesen otthon érezte magát az erdőben. A Cauldron Born madárszerű lábai nagy könnyebbséget jelentettek, mivel a Mech súlyát az útba kerülő akadályok átlépésekor vagy eltaposásakor egyenletesen osztotta el. A pilótának így nem kellett küzdenie a talpon maradásért. Shyla ezzel szemben a tiszta terepet kedvelte, mivel ott Mechjének Ultra gépágyúja teljes pusztítást tudott végezni. Erre a terepre pedig úgy akarta kicsalni Hoffart, ahogy azt egy igazi vipera tenné. Köröz a célpontja körül, végül fogait beledöfi ellenfelébe, és a mérgével megöli. Shyla az erdő felgyújtásával akart próbálkozni, mivel a nagy hő felmelegíti Hoffar Mechjét így kénytelen lesz a ballisztikus fegyvereire hagyatkozni.

Shyla a Stormcrowjában épp egy nagy hegycsúcs előtt haladt el, mikor bekövetkezett az, amire egyikük sem számított. Megremegett a föld, ahogy a mélyben a kőzetlemezek egymásnak ütköztek. Hoffar Mechje felborult, letarolva a körülötte levő fákat, és megriasztva az erdő közeli állatait. Shylának nem volt gondja Mechjének talpon tartásával. Mindig is büszke volt arra, hogy még egyszer sem esett el Mechjével. Egyensúlyának megtartása pedig létfontosságú volt, de megzavarta szenzorjainak figyelésében. A földrengés során a dombról kisebb, majd nagyobb kövek kezdtek el a Stormcrow felé gurulni. Shyla ezt csak későn vette észre, és nem tudott a kőzuhatag elől kitérni. A lezuhanó kövek betemették a Mech lábát és törzsét, a pilótafülkén pedig kisebb kövek kopogtattak. Mivel a Mech összes fegyvere a kövek alá került, az gyakorlatilag harcképtelen is lett. Ezzel gyakorlatilag Hoffaré lett a győzelem, és a vérnév.

* * *

Arcadia, az Acélviperák otthona
3050. március 11.
Kórház szektor

Hoffar Andrews büszkén lépett be a kórterem ajtaján, egyből kiszúrta Shylát. Nem voltak sokan a kórteremben, csupán három ágy volt foglalt a tízből. A falak zöldek voltak, az ágyakat és a betegeket durva szövetből készült takaró fedte. Shyla mellett épp egy medtech állt a kezében lévő műszeren lévő gombokat nyomkodta. Valószínűleg Shylát vizsgálta. A nőnek nem lett komolyabb baja a csata során, de a Törvénymester mégis jobbnak látta, hogy befektessék a kórházba egy pár napra pihenni. A vérnévért folyó küzdelem igen sokat kivett a huszonnégy éves nőből. Megsérült a bal karja, arcát és testét kisebb zúzódások tarkították. Tán észre sem vette volna Hoffart, ha az nem szólítja meg.
-Üdvözlöm Shyla Mech-harcos, -Hoffar öblös hangját hallva a medtech rögtön arrébblépett.- remélem, javul az állapota.
-Üdvözlöm Hoffar Andrews, -hallható irigységgel mondta ki a vérnevet- miért jött ide?
-Azután értesültem a balesetéről miután sikerült a Mechemet talpra állítanom. Higgye el, őszintén sajnálom, hogy nem került sor küzdelemre. Megfigyeltem az eddigi teljesítményét, és meg kell, hogy mondja egy kicsit féltem Öntől. Egy ajánlattal jöttem.
-Ugyan miféle ajánlatot nyújthatna nekem az Andrews vérnév tulajdonosa, aki épp tegnap győzött le?
-Nos mint tudja, a vérnevem megszerzése bizonyos előléptetésekkel is együtt jár. A tegnapi naptól fogva novaezredesi rangban szolgálok. Parancsnokságom alá helyezték a Belső Szféra határánál állomásozó 43. Inváziós Galaxis Méregfog Trináriáját. Mivel nem sokára sor kerül az invázió megindítására, úgy gondolom részt vehetünk a hadműveletben, méghozzá a frontvonalon. Természetesen nem biztosíthatom az embereim, hogy egytől-egyig részt fognak venni a csatában, de igen nagy az esély, hogy a teljes 43. Inváziós Galaxisra szükség lesz.
-Ehhez nekem mi közöm van?
-Remélem nem fog megharagudni rám, de kérvényt nyújtottam be az Ön áthelyezésére a Méregfog trinária Ostromló csillagának csillagkapitányi posztjára. Ha jól tudom eddig nem szolgált tiszti rangban.

Shyla homlokán izzadtságcseppek kezdtek el gyöngyözni Hoffar mondatai hallatán. Először a düh öntötte el az ajánlat miatt, majd el kezdett rajta gondolkozni. Nem volt ritka, hogy a vérnév megszerzése után a győztes harcos a vesztes dühítésére ilyen ajánlatot tett, ezzel is a saját dicsőségét hangoztatva. Azok viszont csak üres posztok voltak, amelyeken a harcosok nem szerezhettek maguknak dicsőséget, sem később vérnevet. Amit Hoffar kínált, az viszont egész más volt. Egy ilyen poszt lehetőséget nyújtott a harcosi és vezetői képességek kihasználására, fejlesztésére és az ellenség kiismerésére.
De miért tesz nekem ilyen ajánlatot? Mi köze egy legyőzött további sorsához?
-
Várom a válaszát…..csillagkapitány.
-Miért Hoffar?
-Mert maga egy remek harcos Shyla. Láttam az előző vérjog próbájáról a felvételeket. Nem sokan mertek volna egy Stromcrowban kiállni egy légivadász ellen, pláne egy ilyen taktikával. A csatánk után kielemeztem milyen taktikát eszelt ki ellenem, és el kell ismernem nem biztos, hogy most maga feküdne itt, ha nem lett volna az a földrengés. Szükségem van az ilyen harcosokra. A Belső Szféra elleni invázió nem gyerekjáték. Mióta Alexander Kerenszkij kivezetett minket a Csillagligából erre készültünk, és nem hibázhatunk. Ezért vagyunk Acélviperák. Csatlakozzon a Trináriához, és segítsünk Nicholas Kerenszkij álmának valóraváltásában.
-Rendben Hoffar Andrews. Jó alku volt. Elfogadva.
-Jövő héten indulunk, remélem addigra teljesen felépül.
-Biztos lehet benne.
-Viszlát Shyla Csillagkapitány.
Hoffar Andrews nem várta meg míg Shyla is elköszön tőle. Magára hagyta a nőt az új poszt felelősségével. A próba előtt még ő sem gondolta, hogy ilyen remek harcossal kerül szembe. Semmi kétsége sem volt afelől, hogy a döntőig eljut, mivel már az első nyolc közé jutáskor a Mechje sértetlenül került ki az összecsapásból. Ő lőtt először, és ő lőtt pontosabban. Mindkét nehézlézere az ellenséges Mech fejét találta el. A csata csupán öt percig tartott. Most pedig, hogy vérneve is lett, lehetővé tették neki egy teljes trinária vezetését a Belső Szféra elleni invázióban. Ez talán még többet jelentett neki, mint a vérnév.

–2–

Arcadia, az Acélviperák otthona
3050. március 16.
13-as űrjáró hangár
Boa űrjáró

Shyla vegyes érzelmekkel lépett be a hangárba, vállán ruháival és személyes tárgyaival. A klánokon belül egyik sem volt túl jellemző, mivel nem sokra tartották sem az öltözködést, sem pedig egyéb személyes dolgokat. Shylának sem volt belőlük sok. Magával hozott három sortot és atlétát, -a Mech harcosok szokásos Mech vezető ruháját- négy szürke kezeslábast, valamint a hűtőmellényét. Személyes tárgya pedig igazán csak egy holokép volt. A Mechjét ábrázolta a Besorolás Próbájának utolsó percében. A jobb keze működésképtelen, a bal kézből pedig mind a hat közepeslézer tüzel..

A Stormcrow szállításáról már az indulás előtt napokkal gondoskodott Hoffar Andrews Novaezredes, csakúgy, mint Shyla informálásáról az egységgel kapcsolatban. A Méregfog Trinária alapvetően egy kicsit eltért a szokásos trináriák felépítésétől. A három csillagból ugyanis kettő nehéz Mechekből állt, csupán a harmadik tudott felderítő-feladatokat ellátni közepes és könnyű Mechjeivel. Az Ostromló csillag -aminek vezetésével Shylát megbízták- két Gargoyleból egy Warhawkból, egy Dire Wolfból és parancsnoki Mechként egy Timber Wolfból állt. A Romboló csillag is hasonló felépítésű volt, a Felderítő csillag viszont kizárólag közepes Mechekből állt, a parancsnok Hellbringerét kivéve. Shyla Stormcrowja is a Felderítő csillagot gazdagította. Mivel Shyla Mechjén kívül csak egy Novát kellett az Averyre szállítani, a csapat elfért egy Broadsword típusú űrjáróban, amit -a külső páncélzatra festett minta miatt- Boának kereszteltek el.

A hangárban három űrjáró kapott helyet, körülöttük eltörpültek a Mechek. Az egyikbe éppen egy csillagnyi Mech masírozott be, lépteiktől kongott a hangár fémpadlója. A másik űrjáró üresen állt nyitott rakodótérrel, amiben épp techek szorgoskodtak kisebb belső és külső páncélzati sérülések javításán. Úgy tűnt, a hajó éppen túl volt egy kényszerleszálláson. A harmadik űrjáró volt mind közül a legkisebb, Shyla rögtön megismerte: a Boa volt. Az űrjáró körül számos tech járkált. Ládákat pakoltak be az űrjáróba, amelyeken különböző jelzések voltak. A legtöbbön katonai jelzés volt látható, de volt rengeteg medikus felszerelés, és étel is. Köztudott volt bár, hogy az űrjárókon való élelmiszer nem volt túl jó minőségű. Csupán egyetlen egy társaság nem mozdult, ők éppen noteputerüket nézték, és minden bizonnyal a ládák számát ellenőrizték.

A Boa rakodóteréből ekkor egy kis ember lépett ki. Ahogy meglátta Shylát, rögtön elindult felé.
-Üdvözlöm Shyla csillagkapitány! Hoffar Andrews novaezredes már várja önt. Egy órája utasított, hogy szóljak neki, ha megérkezik. Elnézést, segíthetek? -Azzal szó nélkül lekapta Shyla válláról a zsákot amiben a cuccai voltak.- Oh, azt hiszem még be sem mutatkoztam. A nevem Jarwis segédtech. Én intézem az űrjáró technikai ügyeit. Szállítmányozás, a hajó állapota, a Mechek, ládák bepakolása meg miegymás. -Lassan elindult a Boa felé, Shyla pedig követte- Megaztán egyébként is afféle mindenes vagyok a hajó körül. Komputerek, célzókomputerek, hőelnyelők, fegyverek, élelmiszer, túlélési eszközök, amit csak akar meg tudom szerezni. Ha esetleg fussionairre vágyna? Csak szóljon, és rögtön hozom is. Egyébként igen jó minőségű kis holovidlejátszóim is vannak, ha szükség lene rájuk. Bármilyen Mech felvételét le tudja játszani. Sőt, komputerterminálokra is rá lehet vele csatlakozni, és akkor azt tölt le, amire csak szüksége van, és…..
-Jarwis segédtech.
-Igen?
-Hallgasson már el.
-ÖÖ… hmm… rendben. De ha szüksége van valamire, nekem szóljon.
-Rendben, csak maradjon csöndben.

A segédtech hangját és beszédstílusán tisztán lehetett hallani, hogy szabadvérű volt. Shyla ugyan sosem nézte le a szabadvérűeket származásuk miatt, noha tudta, hogy őmaga sokkal jobb képességekkel rendelkezik az eugenetikai programnak köszönhetően. Rövidesen megérkeztek az űrjáró fedélzetére, ahol már várta őket Hoffar Andrews novaezredes.
-Üdvözlöm Shyla csillagkapitány!
-Üdvözlöm Hoffar Andrews novaezredes!
-Gondolom ismeri már Jarwis segédtechet.
-Túlságosan is.
-A többiek már várják odabent. Átrendeztem az egyik lakóhelységet egy konferenciateremmé, és bevitettem oda egy mini holotankot. Meg ne kérdezze kitől szereztem.
-Jarwis segédtech ekkor szélesen elmosolyodott.- Kérem jöjjön velem.
Elindultak a legközelebbi ajtó felé. Az űrjáró sokkal nagyobbnak látszott belülről, mint kívülről. A rakodóhelységben voltak a Mechek -a Nova és a Stormcrow- valamint az összes az útra szükséges felszerelés. Techek gyülekeztek a rakodótérben, majd mikor mindegyik felért a rámpán, Jarwisra néztek, aki bólintott. Ekkor az egyik Tech elkezdett babrálni az űrjáró rakdoóajtajának nyitómehanizmusával, mire az ajtó lassan becsukódott.
Az ajtó, amin Hoffar, Shyla és Jarwis beléptek, egy lift ajtaja volt. Amint mindhárman a liftben voltak, Jarwis megnyomott egy gombot az irányítópanelen. A lift elindult felfelé.
-A többiek már izgatottan várják magát csillagkapitány. Megmutattam nekik a felvételeket, amit végignéztem, és higgye el, örültek, hogy önt választottam a csillagkapitányi posztra.

* * *

Amint kiléptek a liftből Jarwis betessékelte mindannyiukat egy kis szobába, amelyben csupán három szék volt, mindegyiken biztonsági övvel. Jarwis rámutatott a székekre, majd mindhárman leültek, és beszíjazták magukat. A hajó hirtelen elkezdett rázkódni, ahogy a hajtóművek megpróbálták a sokszáztonnás monstrumot az ég felé tornászni. Majd egy perc után a remegés abbamaradt.
-Elnézést, hogy nem szóltam -mondta Jarwis-, de az indulást egy kicsit előbbre kellett, hogy hozzuk, mert az Avery rendszer közvetlen környezetében Jádesólyom űrugrót észleltek, így jobbnak gondoltam, hogy minél hamarabb odaérjünk. Az út így is eltart legalább három hétig, mivel az Avery innen három ugrásnyira van, a hajtóműveknek pedig fel kell töltődniük.
-Semmi baj Jarwis. Kérem csillagkapitány, jöjjön velem a konferenciaszobába.
Kicsatolták magukat és elindultak.

A konferenciateremnek nevezett helység valóban igen kicsi volt, majdnem másfélszer akkora, mint egy lakóhelység. Nyolcan álltak a mini holotank körül, mindannyiuk szemében aggodalom tükröződött. A holotankban az Avery rendszer és közvetlen környezete volt látható. A tank jobb felső sarkában kicsiny zöld pont villogott, mellette pedig különböző adatsorok futottak végig a képen. Mikor Hoffar belépett a szobába mindannyian felé fordultak, Shyláról majdnem tudomást sem vettek. Egy kicsit csalódott volt emiatt.
-Hoffar Andrews novaezredes, -mondta az egyik magas fiatal harcos- most kaptuk a hírt, hogy az Avery rendszertől 25 fényév távolságnyira egy Jádesólyom űrugó tűnt fel, és számításaink szerint egyenesen az Avery felé tart.
-Mit gondol, időben oda tudunk érni?
-Nem valószínű, bár ha csak egy ugrásra töltetjük fel a hajtóművet, mikor megállunk, akkor talán nyerhetünk egy-két órát.
-Remek. -mondta Hoffar csillogó szemekkel- Végre szembenézhetek a sólymokkal. Tájékoztasson a helyzetről! Jarwis, maga pedig kísérje el Shyla csillagkapitányt a szobájához, őt majd később személyesen informálom.
Hallva a parancsot Jarwis rögtön sarkon fordult, Shyla pedig követte. Nem volt jó ómen Shyla számára a Jádesolymok jelenléte, mivel az Andrews vérnév előző tulajdonosa is a sólymok által veszett oda.
Nem kellett egy perc ahhoz, hogy odaérjenek Shyla lakóhelységéhez, ami csak nevében volt lakóhelység, mivel két katonai láda is alig fért volna el benne. Bútorként csupán egy ágy, és egy szekrényféle volt a helységben. Az egyetlen előnye az ablak volt a falon, amin keresztül Shyla a távolodó bolygót láthatta. Tulajdonképpen nem is volt szükség a klánokban kényelemre, de mindenkinek jól esett a minimális komfort, ami egy űrjárón szinte soha sem volt meg. Jarwis egykedvűen ledobta Shyla csomagját az ágyra. Megvárta, míg a nő belép, majd kilépett az ajtón. Shyla lefeküdt, és hamar el is aludt.

Fers rendszer
3050. március 27.
Oázis Űrjáró töltőállomás
Boa űrjáró

Az űrjáró indulása óta Shylának nem voltak unalmas pillanatai. Miután felébredt, első útja Hoffar Andrews novaezredeshoz vezetett, aki rövid eligazítást tartott neki, és bemutatta csillaga többi tagját, valamint a hajón tartózkodó harcosokat. Shylára nagy benyomást tett az elmúlt majdnem két hét, mivel jobban megismerte Hoffart és rájött, hogy jobb helyre még a kán sem tudta volna beosztani. Hamar összebarátkozott a beosztottjaival és kiismerte jól használható tulajdonságaikat. Legjobban a magas rövid, fekete hajú Loas harcos győzte meg, csillaga Warhawkjának pilótája. Igen jól értett a Mechekhez, de nem csak mint pilóta, hanem mint mehanikai szakember is. A többiek is mesélték, hányszor húzta már ki őket a bajból, mikor Mechjük egy-egy aktuátora felmondta a szolgálatot. A csillag számítógép-agyú zsenije Hebger Mech harcos volt. Eredetileg tudósnak készült, de egy genetikai “baleset” során tudós-harcost faragtak belőle. Ő már közel sem volt olyan magas, mint Loas, inkább hasonlított magasságban Jarwishoz. Fél fejjel volt alacsonyabb Shylánál.

A csillag keményfiúja Mark Mech harcos volt. Ő is olyan magas volt, mint Loas, de sokkal erősebb és vadabb. A legvéresebb harcokból is ki tudta hozni a bajtársait, és a legkeményebb csatákban sem futamodott meg. Öregebb volt a többi harcosnál, már majdnem solahma korba lépett, mikor Hoffar áthelyeztette a Méregfog trináriához. A csillag ötödik tagja Jayce volt, a “Felderítő”. A Mech elhártás nagymesterének tartották, hiszen a csillagból egyedül ő volt az, aki tökéletesen oldotta meg a tesközben az efféle feladatokat, és egyedül ő kamatoztathatta tudását élesben is. Eddig öt Mechet sikerült -majdnem- puszta kézzel ártalmatlanná tennie. Ezzel hívta fel magára Hoffar figyelmét, aki azonnal gondolkodás nélkül áthelyeztette a trináriába.
Ők négyen is csak annyi ideje ismerték egymást, mint ő Hoffart, de úgy tűnt, mintha egy tesközből származnának mindannyian. Bár a klánok szerint csatában ez nem számított, Hoffar és Shyla tisztában voltak vele, hogy a csapatmunka nélkül bármely egység -Acélvipera vagy sem- halálra van ítélve. Shyla már a tesközben is érezte az efféle kötelékek fontosságát, de sem kiképzőtisztjei, sem testársai nem értettek vele egyet.

Rövid idő alatt felfedezte az űrjárót, végignézett minden szobát, beszélt minden techhel és mindenkiből kiszedte a lehető legtöbb információt önmagáról és az egységről. Egy idő után Hoffart kezdte zavarni a dolog, de nem szólt Shylának mert neki is időre volt szüksége, hogy kiismerje a trinária tagjait és Shylának csupán ezen idő töredéke állt rendelkezésére.
Éppen a bárban múlatta az idejét, mikor belépett Hoffar Jarwissal az oldalán.
-Figyelem mindenki! Kifutunk a töltőállomásról és holnap 0-6-0-0 órakor végrehajtjuk az utolsó ugrást az Avery rendszerbe. A sólymok egyenlőre mögöttünk vannak, de ha még sokat lustálkodunk, megelőznek bennünket. Itt hagyom Jarwist, ő majd elmondja milyen módosítások történtek a Mechjeiteken az Averyn. Ha valakinek valami problémája lenne a Mechjével az nekem szóljon.
Hoffar megfordult és kiment az ajtón, Jarwis pedig izgatott tekintettel leült egy üres székre. Mindig is élvezte, ha dicsekedhet.
-Végre sikerültek azok az átépítések, amiket már`gyhete terveztem. Sikerült megszerezni a dupla hőelnyelőket, és…..
Nem lehetett hallani a mondata végét, mivel az űrugró nagy robajjal kifutott a töltőállomásról, és elindult uticélja, az ugrópont felé.

–3–

Avery rendszer
3050. március 29.
Az Avery légtere
Boa űrjáró

A Boa üstökösként ért be az Avery légterébe, mikor azon az ugróponton, amin a Viperák űrugrója jött, megérkezett a JádeSolymok űrugrója is. Senki sem lepődött meg mikor megpillantották a radaron a Sólymok űrugróját, sőt szinte örültek neki, hogy csak most értek ide. Az űrugróról számos kis fénypont vált le és megkezdték útjukat az Avery felé. A Boa földetérését a fedélzeti komputer két és fél órára becsülte, és ez épp elég volt ahhoz, hogy mindenki a helyére menjen és felkészüljön a landolásra. A techek leszíjazták a ládákat a rakodótérben, összepakolták a szerszámokat és gépeket, és visszamentek a kabinjaikba. Shyla az egyikkel a kabinja előtt talákozott.
-Ugye maga is egy tech? -kérdezte kicsit kételkedve.
-Szolgálatára, Shyla csillagkapitány -felelte a tech szolgálatkészen. Majdnem szalutált is.
-Mondja, van itt azokból a Mechre szerelhető ugrórakétákból, amiket a landoláskor alkalmaznak?
-Természetesen.-válaszolt a tech tágra nyílt szemekkel.
-Mennyi időbe telik, amíg felszerel egyet a rakodótérben lévő Stormcrowra?
-Egy óra csillagkapitány.
-Akkor szereltessen rá egyet. Azonnal. Ez parancs. Megbeszélem Hoffar Andrewssal és ha ellene van, szólok a kommunikátorán. Ja és táplálja be a Mech fedélzeti komputerébe a bolygó térképét a bázist pedig jelölje rajta.
-Rendben csillagkapitány, már megyek is.
Shyla azonnal elindult Hoffar lakóhelysége felé. Az ajtó nyitva volt, Hoffar pedig bent ült az ágyon holovid képeket nézegetve. Shyla egyből a tárgyra tért.
-Hoffar Andrews novaezredes, egy kérdésem lenne.
-Előre Shyla csillagkapitány, mondja.
-Szét szeretnék nézni a levegőből egy kicsit. Parancsba adtam az egyik technek, hogy hordozható ugrórakétákat szereljen a Mechemre. A földetérés előtt kb. 2 kilométerrel kiugranék, és szétnéznék. Ehhez szeretnék engedélyt kérni.
-Miért akar egy ugrást megkockáztatni?
-Még sosem jártam az Averyn, és lehet, hogy jó légifelvételeket tudnék készíteni.
-Én sem voltam az Averyn, mégsem akarok a Boából kiugrani.
-Csak engedje meg!
-Rendben van, ha ragaszkodik hozzá.
-Köszönöm novaezredes.
-Nincs mit. És szólítson csak Hoffarnak.
-Köszönöm. Magától is elvárom, hogy csak Shylának szólítson.

Fél óra múlva Shyla lent állt a rakodótéren és a Mechjén dolgozó techet nézte. A tech a Mech törzsére kétoldalra szerelte fel a hordozható ugrórakétákat, a csatlakozásukat a Mech pilótafülkéjénél rögzítette. Elég bonyolult volt a hordozható ugrórakéták szerelése, és használata, így nem is volt túl elterjedt a klán harcosai között. Biztosítani kellett a Mechen helyet az ugrórakétáknak, és valahogy össze kellett kapcsolni a Mech pilótafülkéjével. Ez utóbbi volt a legbonyolultabb, mivel a csatlakozást kizárólag a Mech belső struktúrájába történő beszereléssel lehet megoldani. Shyla sosem gondolta volna, hogy a techek ilyen gyorsan meg tudják ezt oldani. Minden ilyen ugrórakétás Mech egyedi munka volt, ez a munka sosem volt rutinfeladat.
Mikor a tech az utolsó simításokat is elvégezte, intett Shylának. A nő lassan elindult a Mech felé, alaposan megnézte a Mechet és a rakéták rögzítését. A tech elindította a szerelőliftet, és lement Shyla mellé. Shyla fellépett a liftre, a tech pedig felvitte a Mech pilótafülkéjéhez. Shyla beszállt a Mechbe és elindította fúziós reaktort, majd intett a technek, aki arrébbvitte a szerelőállványt a Mechtől. Lassan életre kelta Mech fúziós reaktora, és felvillantak a képernyők.
Remélem működni fognak az ugrórakéták.

Beállította a kronométerét 30 percre, majd elkezdte kielemezni a terepet. Leginkább a vérjog próbájára hasonlított az Avery bázis körüli felszíne. A bázis egy erdő mellett helyezkedett el, egy hegy tövében. Tökéletes hely volt egy Vipera bázishoz. A hegy tetejére egy antennát építettek, így majdnem 100 kilométerre a bázistól a kommunikációs vonalak tiszták voltak. Az Avery felszíne majdnem mindenhol ilyen volt. Hegyek, völgyek, erdők, dombok, és lankák váltogatták egymást. A növényzet és az időjárás nagyjából hasonló volt, mint a Terrán, bár a flórában és a faunában -főként a faunában- jelentős eltérések mutatkoztak. Az állatok általában nagyobbak voltak, mint a Terrán, bár itt is voltak rovarok, de leginkább a 2-3 méteres állatok voltak elterjedtek a bolygón. Víz is volt bőven, mivel a bolygó 68.5 százalékát víz borította, tehát általában véve hasonlított a Terrához. Az északi kontinens teljesen a Viperáké volt, tehát valószínű volt, hogy a Jádesolymok a déli kontinensre landolnak.
A huszonkilencedik perc leteltekor a tech kinyitotta a rakodótér ajtaját, Shyla pedig lassú léptekkel elindította Mechjét az ajtó felé. Könnyed léptekkel kilépett az ajtón és átengedte magát a gravitációnak. Az ugrást előbb nem végezhette volna el, mivel a Boa az út nagyrészét az atmoszférában 1,5 Gvel tette meg, csak az utolsó tízezer méteren haladtak 1 Gvel. A levegőből a bolygó felszínét tökéletesen lehetett látni. Shyla kihasználva az alkalmat légifelvételeket készített a bázisról, és környékéről. Mikor elérte a 2 kilométeres magasságot, begyújtotta az ugrórakétákat és felkészült a biztonságos landolásra.

* * *

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Avery I bázis

Christopher Sinclair bázisparancsnok volt az első, aki észrevette az új csillagot az égen és ő volt az első, aki szólt a komtechnek, hogy vegye fel a kapcsolatot az űrjáróval. Christopher Sinclair galaxisparancsnoki rangban szolgált már egy éve, mikor kinevezték a 43. Inváziós Galaxis parancsnokává. Azelőtt pedig csillagkapitány volt, amíg meg nem szerezte vérnevét. Az Averyre pedig a 43. Inváziós Galaxissal együtt érkezett. Az akkori bázisparancsnok önként adta át neki a helyét, mert alakulata a Jádesólymok elleni vereség miatt dezgrává vált. Nem akarta megvárni, míg a klántanács váltja le, inkább önmaga mondott le. Átadta a helyét egy fiatal ambiciózus harcosnak, akit mindenkinél jobban ismert, hiszen genetikailag a fia is lehetett volna. A bázisparancsnok Teddy Sinclair volt, Christopherrel azonos génbankból való, hasonló tulajdonságokkal rendelkező harcos. Egyetlen egy dolog volt, amiben különböztek: a tisztánlátás. Ezért maradhatott még mindig galaxisparancsnok Christopher Sinclair, és ezért nem ijedt meg mikor az új fény elkezdett közeledni a bolygóhoz.

Az űrjáróval könnyű volt felvenni a kapcsolatot, mivel az időjárás teljesen tiszta volt, a hegyen lévő antennák pedig nagyban könnyítették a kommunikációt. A rádió ismerős recsegő hangon szólalt meg:
-Üdvözlöm. Hoffar Andrews novaezredes vagyok, a Méregfog trinária és a Boa űrjáró parancsnoka. -mondta Hoffar magabiztos hangon.
-Üdvözlöm. A nevem Christopher Sinclair galaxisparancsnok, az Avery I bázis parancsnoka. Ugye Ön küldte azt a HPG üzenetet, amiben ismertette a Méregfog trinária pilótáinak adatait?
-Igen galaxisparancsnok. Tudom, hogy az Alfa Galaxisnak a Méregfog trinária egy új tagja, ezért úgy gondoltam, segítek az adatok átküldésével és személyes tapasztalataim hozzáfűzésével.
-Köszönöm, nagyon helyesen tette. Köszöntöm az Avery I bázison. A hármas leszállópálya szabad.
A leszállópályán techek járkáltak össze-vissza, megpróbálták a leszállópályán levő ládákat biztonságos helyre vinni. A bázisparancsnok úgy gondolta, inkább kimegy és felügyeli a műveletet. Mikor kiért, észrevette az újabb fényes pontot az égen a Boától nem messze. Szabálytalan pályát írt le a levegőben, végül az erdőben landolt. Nem lehetett látni mi volt a tárgy, ezért Christopher Sinclair azonnal elküldött egy ágnyi elementált a becsapódás helyszínére. A tárgy becsapódása után csaknem tíz perccel érkezett meg a Boa. Az űrjáró gond nélkül érkezett le a talajra, hajtóművei nagy szelet kavartak a leszállópálya körül. Lenyílt a rakodótér ajtaja és Hoffar Andrews lépett ki rajta feldúlt arckifejezéssel.
-Végre személyesen találkoztunk bázisparancsnok -mondta Hoffar Andrews, majd körülpillantott a bázison.

Az Avery I bázis tulajdonképpen inkább épületek halmazára hasonlított, mint egy jól szervezett katonai bázisra. A legnagyobb épületek a Mech hangárok voltak. Mindegyik hangár egy csillagnyi Mechet volt képes befogadni és javítani. Mindegyik hangárhoz külön erőmű tartozott, ezek pedig közvetlenül csatlakoztak a bázis közepén lévő főerőműhöz, amely a bázis energiaellátását biztosította. A főerőmű mellett volt a parancsnokság, és a kommunikációs központ. Ezek az épületek jelentették a bázis szívét, és a bolygón állomásozó egységek agyát. Ha ezek az épületek elvesznek, az Acélviperák uralma a bolygón megszűnik.
-Én is örülök, hogy találkoztunk novaezredes. -válaszolt Christopher Sinclair- Hogy telt az útja?
-Most nincs időnk ilyen értelmetlen dolgokra bázisparancsnok! Nézzen oda!
Felemelte kezét és az égen megjelenő kis fénypontra mutatott. Christopher Sinclair elképedt. Hogy értek ide ilyen hamar?
-Csillagkapitány, landolás előtt a Boa mellett valami más is repült a bázisunk felé, és itt az erdőben ért földet. Nem tudja mi volt az?
-Bizonyára Shyla csillagkapitányra gondol. A Mechjével repülő landolást hajtott végre az én engedélyemmel. Gondolom nem kért leszállási engedélyt.
Ekkor egy komtech rohant a bázisparancsnokhoz, és meghallgatást kért.
-Jöjjenek gyorsan! -mondta a tech- A rendszerbe lépett Jádesólyom űrugróról levált három űrjáró és mindhárom a bolygó felé tart. Az egyik hajó parancsnoka azonnal beszélni akar a bázis parancsokával, és ……

Nem tudta befejezni mondanivalóját, mert a közeli fák nagy recsegéssel kidőltek, és egy Stormcrow lépett ki az erdőből öt elementál kíséretében. A Mech megállt, a pilótafülke ajtaja kinyílt és egy nő mászott ki belőle. Pillanatok alatt leszökkent a Mech lábához, odarohant Hoffar Andrewshoz, és szalutált.
-Elnézést a késésért uram, de egy kicsit elszámoltam a landolásomat. A Mechem szerencsére érintetlen maradt. Shyla csillagkapitány szolgálatra jelentkezem!
-Örülök, hogy itt van csillagkapitány -mondta Hoffar Andrews- jöjjön velünk.
Mindhárman elindultak közeli kommunikációs központ felé, ahol már komtechek várták őket. Az egyikük egy hadijelentést tartalmazó dossziét szorongatott, a másik egy noteputerbe írt be adatokat. Mindkettejükön látszott egy kis ijedtség. Ahogy a bázisparancsnok, Shyla és Hoffar Andrews odaért, a techek bementek az épületbe.
A kommunikációs központ nem volt egy bonyolult épület. Egy szobából állt az egész központ, melynek közepén foglalt helyet a holotank. A holotank körül kör alakban helyezkedtek el a komtechek pultjai. Miután mindhárman beléptek a helységbe, Christopher Sinclair egyből a holotank felé vette útját. A többiek az egyik tech pultjánál vártak.
A holotankban egy középkorú férfi arca kezdett körvonalazódni. Az arcán látszott, hogy már rengeteg csatában vett rész, a bal füle alatti heg bizonyította, hogy mindegyikből kivette a részét. Megvárta, míg a kommunikációs vonalak megtisztulnak, majd beszélni kezdett:
-Hadre Folkner csillagezredes vagyok a Jádesólyom klánból. A bolygón lévő bázis birtoklásáért és a csapatom a Belső Szféra elleni invázióban való részvétel jogáért egy Birtoklás Próbájára hívom ki a bolygón tartózkodó Acélviperákat. Kérem, közölje mivel kíván védekezni…..

–3—

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Avery I bázis

Nem lehetett ijedtséget, vagy pánikot felfedezni Cristopher Sinclair arcvonásaiban. Sosem vette még uralmába egyik érzés sem. Mint bázisparancsnok, nem is engedhetett meg magának efféle érzelmeket, mivel ezek lerombolták volna tekintélyét a harcosai előtt. Ők pedig nagyon megbecsülték a parancsnokot. Ez nem is volt meglepő, mert Sinclair parancsnok kiváló taktikai érzékét talán csak a harci képességei múlták felül. Nem egyszer mentettem már meg harcosai életét, miközben a sajátja is veszélyben volt. Emellett igazságos parancsnok volt, nem kivételezett a tisztavérűekkel, bár nem igazán kedvelte a szabadszülötteket. Most sem lepődött meg senki, hogy egy kissé arrogánsan válaszolt a sólymok kihívására.
-A kán személyes engedélyével tartózkodunk itt csillagezredes!
-Én pedig kánom személyes parancsával jöttem önöket megfosztani az invázió jogától.
Ekkor megszólalt a harci riadó az Avery I bázison. Minden harcos izgatottan figyelte az övén lévő kis fekete dobozt, amin a kis piros fény jelezte, hogy részt vesznek-e az elkövetkezendő csatában. A techek pedig egyre gyorsabban ellenőrizték a harcra alkalmas Mecheket és kezdtek neki a legsürgetőbb javításoknak.
-Rendben csillagezredes. Kezdődjön hát a licitálás.

A kihívásoknál kulcsfontosságú szerepet játszott a licitálás, a harcban részt vevő egységek “megtárgyalása”. Sokszor a jó licit a csata megnyerését jelentette még mielőtt elkezdődött volna.
-Előbb kérem azonosítsa magát és közölje velem a bolygón tartózkodó sereg nagyságát.
-Christopher Sinclair galaxisparancsnok vagyok, a 43. Inváziós Galaxis parancsnoka az Acélvipera klánból. A kihívását a Klán törvényének megfelelően elfogadtam. A bolygó védelmét az Alfa csillagkép látja el, valamint egy trinária légivadász, és egy csillagnyi elementál.
Ekkor a bázison tartózkodó harcosok nagyrészének övén kialudt a kis piros fény.
-A bolygót minden erőmmel támadni fogom. Ez két csillagképnyi Csatamechet jelent.
-Jó alku volt, elfogadva.
-Részemről is rendben csillagezredes.
A kommunikációs központban mindenki ereiben megfagyott a vér. Még Shyla Mech harcos is tágra nyílt szemekkel bámult a holotankba, csupán Hoffar Andrews mosolygott sejtelmesen.
-Mikor legyen hát az összecsapás Hadre Folkner csillagezredes?
-Legkésőbb három órán belül landolunk az önök által Geldon síkságnak nevezett helyen. Legyen hát az összecsapás öt óra múlva!
Mindenki tisztában volt vele, hogy a csata nem ér véget az este beköszönte előtt.
-Jó alku volt, elfogadva. A csata legyen a Tedyn erdőségnél. Átküldöm önöknek a terület térképét.
Mostmár Shyla csillagkapitány is mosolygott.
-Jó alku volt, elfogadva. Akkor találkozunk a csatamezőn galaxisparancsnok!
Mikor Shyla csillagkapitány Mechjével kiugrott a Boából és repülő landolást hajtott végre, megkapta a bolygó északi kontinensének térképét a tájegységek nevével együtt. Pontosan tudta, hogy hol van a Tedyn erdőség, és teljesen tisztában volt az ottani terepviszonyokkal. Azt is tudta, hogy Hoffar Andrews novaezredes fontos szerepet szán majd neki a csata során. A Tedyn erdőség ugyanis kísértetiesen hasonlított második vérjog próbájának helyszínére, amin Hoffar Andrews elnyerte vérnevét.

Látva a kommunikációs központban elterjedt pánikhangulatot, Christopher Sinclair galaxisparancsnok az emberei felé fordult.
-Ugye nem tudják miért licitáltam alá ennyire a Jádesólymoknak? -a teremben levő értetlenkedő arckifejezésekből könnyen kiolvasta a választ- Nos mint látják a Jádesólymok három űrjáróval érkeznek a bolygóra. Hadre Folkner csillagezredes két csillagképet említett, csakhogy ez a két űrjáró nem képes két akkora csillagképet szállítani, mint az Alfa csillagkép. A csillagezredes ezen kívül nem licitált légitámogatást, sem gyalogságot..
-Galaxisparancsnok! Figyeljen ide! -szólalt meg az egyik komtech ijedten. Ezért a közbeszólásért normális esetben az Egyenlőség körében kellett volna felelnie, bár ez inkább harcosok között volt elterjedt. Viszont biztos, hogy bárki más megbüntette volna ezért a komtechet. Azonban hallva a tech hangjában rejtőző aggodalmat, a bázisparancsnok inkább arra figyelt, amit a tech mutatni akart.

A radaron újabb fénypont kezdett villogni a három Jádesólyom űrjáró mögött. Az azonosítás után a komputer automatikusan kiírta a gépről beérkező adatokat: Jádesólyom űrjáró**típus: Overlord.
Ekkor már Christoper Sinclair galaxisparancsnok arca is elfehéredett. Rövidesen elvörösödött, majd arca agresszív grimasszá torzult, és nem bírta visszatartani az indulatait.
-Ezek a stravag mocskok, a Belső Szférában lenne a helyük! Hát ezért kértek öt órát a csata kezdetéig!
Hoffar Andrews arcáról is lehervadt a mosoly, majd halkan megszólalt:
-Galaxisparancsnok.. Ki kellene dolgoznunk egy taktikát.
A galaxisparancsnok Hoffar felé fordult, az arca még mindig az előbbi fintor volt. Lassan elfoglalta agyát a rengeteg gondolat, amelyet az új fordulat váltott ki. Csak nézett Hoffarra aki folytatta mondanivalóját.
-Azt hiszem van egy ötletem, hogy hogy nyerhetnénk meg a csatát. De inkább hagyom, hogy Shyla csillagkapitány mondja el. Elvégre ő találta ki.

* * *


Avery rendszer
3050. március 29.
Avery légtere
Árnyéksólyom űrjáró

-Sikerült csillagezredes! Elfogadták a licitet!
-Ne örüljön előre csillagparancsnok. Aggódom egy kicsit a terep miatt.
-De ekkora túlerő ellen még az Acélviperák sem tudnak mit tenni poz, csillagezredes?
-Neg, csillagparancsnok. Igaz, hogy nekünk több Mechünk van, de ők ismert terepen harcolnak és licitáltak légitámogatást.
-Ez nem gond. Kiküldök egy légivadászt, hogy végezzen felderítést a terepen, a csata közben pedig felküldhetjük az Árnyéksólymot, hogy végezzen felderítést.
-Kaptunk térképeket az Acélviperáktól, és az Árnyéksólyom szenzorjai is megerősíteni látszanak őket. A csata közben pedig meg ne próbálja felküldeni az űrjárót, vagy különben az Egyenlőség körében találkozunk a csata után.
-Ahogy parancsolja csillagezredes.
Noha Hadre Folkner nem volt híve a taktikázásnak, most mégis szüksége volt a később belépő űrjáróra, mert az elkövetkező csata létfontosságú volt az invázió szempontjából. Tudta jól, hogy a 43. Inváziós Galaxis nem zöldfülűekből állt, ezért biztos győzelmet akart, amit csak az ilyen alantas taktikázgatással érhetett el. Az Acélviperák köztudottan ragaszkodtak a klán hagyományaihoz, tán még a Jádesólymoknál is jobban, ezért nem félt attól, hogy a Viperák is ilyen cselt használnának.

Már egy ideje csillagezredesként szolgált, egy évvel a vérneve megszerzése után kapta meg a kinevezést. Volt némi tapasztalata a nagyobb haderők irányításában, így ebben a csatában is inkább vezetni akarta a támadó alakulatot, ezért az egyik komtechhel felállítatott egy mini holotankot a saját szobájában is, amellyel közvetlenül tudott kommunikálni a csata minden egyes katonájával, így sokkal jobban átlátta a csatát. A csatamezőn a parancsnokságot John Grey csillagezredesnek adta át, mivel a harcos tapasztalt volt, és a legváratlanabb helyzetekben is a Mechjében ülve tudott kisebb csapatmozgásokat geometriai pontossággal vezetni.

A csata eredeti taktikája a szemtől szembeni harc volt, de a kijelölt terepen kis esély volt arra, hogy a csata ilyen módon fog folyni. Nem esett kétségbe, mivel majdnem kétszer annyi Mechhel léptek a csatamezőre, mint az Acélviperák. Ha a parancsnoksága alárendelt harcosok fele olyan jók, mint amilyennek mondják őket, akkor pedig nem érthet véget a csata a Viperák győzelmével.
Ezek a gondolatok jártak a fejében miközben a Tedyn erdőség térképét tanulmányozta. Nem tudta igazából, hogy mire vélje az Acélviperák választását, mert az erdőségben csupán két olyan hely volt, ahol szemtől szembe találhatták magukat az ellenséggel. Ők az erdőség északi szélénél szálltak le űrjáróikkal. Az erdő déli részéhez két út vezetett. Az egyik az erdőn vitt keresztül a másik pedig egy hegy lábánál, ahol valami ismeretlen okból -bizonyára a köves terep miatt- nem nőttek fák.. Csak nézte a térképet, és gondolkozott, hogy vajon miért választották ezt a terepet a Viperák.

–4—

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Avery I bázis

Az Acélviperák még azelőtt ott voltak a csata helyszínen mielőtt a Jádesólymok űrjárói földetértek. Stratégiailag fontos helyeken távirányítású aknákat helyeztek el, és helyet csináltak a fák között az egy csillagnyi elementálnak. Shyla csillagkapitány terve nagyon meggyőzte Christopher Sinclair galaxisparancsnokot. Annyira, hogy mindenben a csillagkapitány tervét követte, leszámítva a Mechek elosztását. A terv igen egyszerű volt. Egy csillagnyi könnyű Mech becsalja a Jádesólyom erők egy részét az erdőn átvezető útra, ahol a távirányítású aknák vártak az ellenségre. Ezek elvágták az egység egy részét a többitől, mire a terv szerint előjön majd egy csillagnyi ostromló Mech és kivégzik a közeledő ellenfelet, míg a könnyű Mechek hátrébb futnak. Közben a hegy mellett elvezető úton az Alfa csillagkép bizonyos elemei -közöttük a Méregfog trinária- várják az arra közeledő ellenfelet, amelyet egy csillagkép nagyságúra becsültek.

Az Alfa csillagkép elosztását Shyla csillagkapitány inkább Christopher Sinclairre bízta, mivel ő jobban ismerte a csillagkép harcosainak képességeit. Valamint a galaxisparancsnok irányította a légivadász csillagot is, amit eredetileg az ellenfél légi megfigyelésére szántak.
A terv végrehajtásában a legtöbb segítséget Delson elementálparancsnok nyújtotta. Delson már rengetegszer járt kint a Tedyn erdőségben, mivel az ő által vezetett ágnyi elementált bízták meg az erdőség felderítésével. Ő javasolta a távirányítású aknák használatát. Két típusú ilyen akna állt rendelkezésükre. Az egyik típusú aktiváláskor rögtön robbant, míg a másik aktíválás után aknaként viselkedett, és csak a közvetlen kontaktus során robbant. Az egész készletet felhasználták.

* * *

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Árnyéksólyom űrjáró
A csata kezdetének időpontja

Hadre Folkner csillagezredes magabiztosan ült a mini holotank előtt az ellenség és saját erejét összehasonlítgatva. Minden variáció az ő győzelmükkel végződött. Biztos kezekben tudta a parancsnokságot is, hiszen saját Dire Wolfját adta oda John Grey csillagezredesnek a csata vezetésére. Végszükség esetén természetesen tartogatott magának is egy parancsnoki Mechet, egy Warhawkot. De úgy érezte, hogy az elkövetkező csatát Mechje az űrjáró rakodóterében fogja tölteni.
Mivel a csata kezdetének időpontja elérkezett, jobbnak látta a kapcsolatot felvenni John Grey csillagezredessel.
-Csillagezredes, megtörténtek az előkészületek?
-Természetesen a haditervet mindenkivel közöltem.
-Nos végül melyik mellett döntött?
-Úgy gondoltam, hogy egy-egy csillagképet küldök mindkét irányba. Az Acélviperák biztos nem tudnak ekkora haderőt ellenük kiállítani, mert ha a teljes haderejükkel az egyik helyre koncentrálnak, akkor védtelenül hagyják a bázisukat. Ezt pedig biztos nem teszik poz csillagezredes?
-Poz, csillagezredes. Viszont egy kis változtatást javasolnék. Lassan meneteljenek az erdőben. Úgy talán nem csapnak akkora zajt, és ha abból a csillagképből elküldenek egy trináriát a hegyi úton, akkor a Viperák azt hihetik minden erőnkkel a hegy felől közelítünk.
-Közlöm a módosítást a harcosokkal uram.
-Jó lenne, ha sietne csillagezredes. A csata már elkezdődött. Majd én kiosztom az újabb parancsokat.

John Grey csillagezredes büszkén ült új Dire Wolfjában, a csillagképe Mechjeit figyelve. Az ő parancsnoksága alá a Karom csillagképet helyezte Hadre Folkner, ez volt a nagyrészt nehéz Mechekből álló csillagkép, míg a Toll csillagkép leginkább felderítő, és közepes harci Mechekből állt. Mindkét csillagkép 75 Mechet számlált. A Toll csillagképet küldte a csillagezredes az erdőn keresztül, viszont a haditerv módosítása miatt csak három trinária menetelt végig az erdőn. A többire szükség volt a Karom csillagkép “megnöveléséhez”. A Toll csillagkép vezetésével a csillagezredes Sam Gordon csillagezredest bízta meg. Sam Gordon jó harcos volt, a felderítésben pedig különösen jeleskedett, ezért kapta ő meg a csillagkép vezetését, és ezáltal a kinevezést.
Hadre Folkner elérkezettnek látta az időt a menetelés elkezdéséhez, és kiadta a parancsot a haditerv végrehajtására. Elégedetten látta, hogy mindkét csillagkép a megadott irányba indul.

* * *

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Tedyn erdőség

Sam Gordon haladt elöl a 45 tonnás Ice Ferretjében az erdei ösvényen. Ő volt legelöl a parancsnoki csillagban, elvégre ő vezette a csillagképet. Szélesebb volt az ösvény, mint amire számított. Négy Mech kényelmesen el tudott menetelni rajta. Egyetlen hátránya az volt, hogy kanyargott, és néhol t annyira összeszűkült, hogy csak egy Mech tudott elférni. Ez néhol kisebb fennakadásokat okozott a menetelésben. Általában egy jól irányzott karcsapással ki tudták szélesíteni az ösvényt, de néhol a Mech méretű fákat lehetetlen volt kidönteni. Ő mégis bízott abban, hogy ez nem jelent majd akadályt a csillagkép előrehaladásában.
A Toll csillagkép alapvetően könnyű és közepes Mechekből állt, így tudták tartani a hegy lábánál haladó Karom csillagképpel a tempót. Az erdőben menetelő három trinária közül Sam Gordoné volt a legnehezebb. A parancsnoki trinária állt a legnehezebb Mechekből, bár igazából egyetlenegy nehéz Mech volt benne, egy 65 tonnás Hellbringer. Ez a Mech Sam csillagában volt, és leginkább kommunikációs feladatokat látott el. A többi Mech súlya valahol 25 és ötven tonna között mozgott. Sam leginkább mégis a Bravo csillagára volt büszke, mert az volt az egyetlen csillag az egész csillagképben, ami ugyanolyan Mechekből állt. Öt 35 tonnás Adder volt a csillagban, ők szolgáltatták a tüzérségi támogatást a PPCikkel. Általában a klánok nem használtak tüzérséget, mivel a tüzérek sosem néztek szembe ellenfeleikkel, és ez a klánok szokásainak ellent mondott. Ez a csillag tehát nem a szokásos értelemben volt tüzérség. Mikor a trinária portyázni ment, nem mindig volt szükséges megközelíteni a küldetésük célpontját, hanem Sam egyszerűen kiadta a tűzparancsot a Bravo csillagnak, és az épület egy szempillantás alatt felrobbant. Ez volt a terv ebben a csatában is. Míg a Toll csillagkép lefoglalja a védőket, addig a Bravo csillag szétzúzza az ellenség kommunikációs központját.

A terv tehát kész volt és egységek a lehető legjobbjukat nyújtották a terv végrehajtásához és a csata megnyeréséhez.
Épp a leendő veszteségeket becsülte fel Sam Gordon, mikor rakétazápor borította be a Mechjét. Egy 60 tonnás MadDog állt előtte és három másik Mech, amiket a füst miatt nem látott tisztán. Csillagának többi tagja nem habozott az ellentámadással. Lézersugarak cikáztak, rakéták hagyták el kilövőiket és gépágyú lövedékek repkedtek a levegőben. Mikor a füst eloszlott, Sam Gordon látta, hogy nem sok lövedék találta el célját, mert az ellenséges Mechek hátat fordítottak neki és elkezdtek fejvesztve rendezetlen formációban az ösvényen rohanni.
-Kapjuk el ezeket a stravagokat! -üvöltött a csillagezredes nyílt csatornán a rádióba. Legalább öten reagáltak a parancsára, mindannyian a harci láztól fűtve rohantak a frissen feltűnt célpontok után. A csillagkép hátsó két trináriája is megpróbálta tartani a parancsnoki trinária sebességét, de a terep és a néhol keskeny ösvények miatt fellazult a Toll csillagkép formációja.

* * *

-Ezek tényleg nagyon akarnak bennünket! -hallatszott Joe Mech harcosnak, a Mad Dog pilótájának kiáltása nyílt harci frekvencián. Delson elementálparancsnok is hallotta az adást, és felkészült feladatának végrehajtására. Már hallotta a közeledő Mecheket, látta az Acélvipera elterelő csillag Mechjeit áthaladni azon a bizonyos kijelölt vonalon. Pár másodperccel később megérkeztek a Jádesólyom Mechek is. Delson ekkor a mobil radarra pillantott, és elkezdte magában számolni az áthaladó ellenséges Mecheket. 12.. 13.. 14.. 15.. Majd megnyomta a kezében lévő távirányítón lévő piros és zöld gombot. A mellette ülő páncélos elementálok ránéztek, majd intettek kezükkel. Delson bólintott.

* * *

Sam Gordon óriási robbanást hallott maga mögül, és hirtelen megszaporodtak a kis piros pontok a radarján. Gondolt rá, hogy megforduljon, és megnézze mi történt, de inkább az előtte lévő Mad Dogra koncentrált. Az ellenséges Mech megfordult, majd pilótája nyílt csatornán szólt a csillagezredeshez.
-Joe Mech-harcos vagyok az Acélvipera klánból. Kihívom önt egy halálig tartó viadalra. Küzdjön meg velem, vagy vigye a Sólymait vissza az űrjárókhoz!
Ezután számos kihívás történt mielőtt elkezdődött volna a tűzpárbaj, mivel a Mad Dog mellé az erdőből, vagy ki tudja honnan, előkerült egy trináriányi Mech. Sam Gordon tisztában volt a Toll csillagkép veszteségeivel, de mielőtt válaszolt volna, felvette a kapcsolatot egyik harcosával.
-Lear Mech harcos, jelentsen!
-Kétcsillagnyi Mech odaveszett a robbanásban uram. Szerencse, hogy csak 20 méteres szakaszon volt aláaknázva az ösvény. Megpróbálunk felzárkózni önökhöz, de a roncsok elzárják az utat. Még legalább öt perc mire átérünk!
Az ördögbe! Hogy mernek ilyen taktikát alkalmazni ezek a stravagok!
Sam Gordon landolásuk óta először, kételkedni kezdett a csata kimenetelét illetően. Eme kételyeit csak megerősítette Lear parancsnok kétségbeesett hangja.
-Mi történik? A stravagok! Teljes visszavonulás! Két csillag menjen és védje az Árnyéksólymot, a többi kettő pedig zárkózzon fel a Karom csillagképhez! Nem szabad elvesznünk. Én és a csillagom mindjárt csatlakozunk, csak lerázzuk magunkról ezeket az áááááááá…… -Lear hangja helyét átvette a sercegés, Sam Gordon pedig csatornát nyitott a Mad Dog pilótájához.
-Harcos, kihívását elfogadom.
Még ki sem mondta az utolsó szót, már lendítette is Mechje karját, és a benne lévő PPCből kék villámot szórt a Mad Dog felé. Ugyanebben a pillanatban a másik Mech is megindult és mindkét LRM20 kilövőjét rakétarajok hagyták el.

* * *

Refa elementál rontott ki elsőként az erdőből célpont után kutatva. Az elhelyezett aknák kiváló munkát végeztek. Azon kívül, hogy megzavarták az ellenfelet és számos Mechet kivontak a forgalomból, el is zárták az ösvény egy részét, így nehezítve meg a többi Mech áthaladását. A harcos huszonhárom társával együtt rontott neki a roncsokkal tarkított ösvényen álló Mecheknek. Ő és két másik társa egy közeli Myst Lynxet szemeltek ki maguknak. Köztudott volt, hogy ez egy igen gyors Mech, így nyílt terepen esélyük sem lett volna a Mech ellen. Az ösvény és a többi mögöttük álló Mech viszont megfosztotta a könnyű Mechet a manőverezőképességgel. Felugrottak a Mech lábára, majd a hátára, és a páncéljukra szerelt karmokkal felfeszítették a páncélzatot. A Mechben ülő harcos erről mit sem tudott, csak a kongást hallotta, és a másodlagos képernyőn látta a páncélzat sérülésének nagyságát. A következő pillanatban leugrottak a Mechről, ami nagy lendülettel eldőlt, mivel az egyik elementál könnyűlézerével a Mech gyroit találta el. A következő célpontjuk egy 35 tonnás Adder volt. A Mech nem volt magas, így Refa egy pillanat alatt felugrott a Mech pilótafülkéjéhez. A pilóta arca ijedt grimaszba fordult, amint feltűnt a kétméteres páncélos szörnyeteg csupán fél méterre előtte, és elkezdte vadul össze-vissza rángatni a Mech joystickjét. Ennek eredményeképpen nekiment a mögötte lévő Mechnek, ami felborult, és magával rántotta a mögötte álló másik Addert is.

Ekkorra a Jádesólymok kezdték összeszedni magukat, és majdnem rendezett formációban elkezdtek kifelé vonulni az erdőből az ösvényen át. Alig tettek meg 100 métert, ismét robbanások hallatszottak. Kiváló, tehát elérték a többi aknát. Eközben az elementálok visszarohantak az erdőbe, a parancsnokukhoz. Delson elementál parancsnok a radart figyelte miközben harcosai visszatértek.
-Kiváló, Refa harcos! A támadó Mechekből már csak egy csillagnyi maradt. Ők pedig már nem okozhatnak túl sok kárt.
-Elvesztettünk nyolc harcost, hárman pedig megsebesültek.
-Szólok a medtecheknek a bázison. Hárman vigyék vissza a sebesülteket. Maga és a maradék többi harcos pedig figyelje a többi támadót az ösvényen, hátha a mieinknek gondjaik lennének.
Voltak gondjaik bőven. Az első kihívások során négy Acélvipera Mech esett áldozatul, míg a sólymok csak három Mechet vesztettek.
Joe Mech harcos még mindig Sam Gordonnal harcolt. Ők harcoltak legtovább, a többi harcos -akik még éltek- már túl volt a második, vagy harmadik kihíváson. Joe harcos Mechjéből már kifogytak a rakéták, így csak a pulzuslézerekre hagyatkozott. A harcok folyamán rengeteg fát kidöntöttek a Mechek, vagy egy pár félrement lövedék, így a harctér némiképp nagyobb lett. Ez pedig mindenképpen a Jádesólymoknak kedvezett.

Sam Gordon felemelte Mechjének karját és a PPCvel újabb lövést adott le a közeledő Mad Dogra. Féltonnányi páncélzattal rövidítette meg ez a találat a Mech bal törzsét. Mennyi páncél van ezen a stravag Mad Dogon? Válaszul a vipera Mech mind a négy pulzuslézerével végigszántotta az Ice Ferret bal lábát. Azonban a nagy páncélveszteség miatt Joe Mech-harcos kibillent egyensúlyából, és egy pillanatra egy helyben tartotta a Mechjét. Sam Gordon nem hibázott. A PPC lövése ugyanoda talált, mint az előző. Megpördítette a Mech törzsét és páncélzat helyett szürke füstöt hagyott maga után. Valószínűleg valamilyen létfontosságú belső szerkezetet találhatott el, mert Joe röviddel a találat után katapultált. A csillagezredes újabb célpontot keresett magának. Hozzá legközelebb egy Summoner küzdött egy 50 tonnás Novával. Nem törődött már a kihívásokkal, mivel a Mechje már nem biztos, hogy mégegy lövést kibírt volna. A törzsén már csak lehellet vastagnyi volt a páncélzat, az egyik kar teljesen működésképtelen volt, a fúziós reaktor pedig vészesen melegedett. PPCjét tehát a Summonerre célozta, ekkor azonban Mechje jobb oldala megrázkódott….

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Tedyn erdőség, a hegy melletti ösvény

Hoffar Andrews novaezredes büszkén lépdelt Mechjében, mikor hírt kapott az erdei ösvényen történtekről. Tisztában volt avval, hogy túlerővel kell a hegyen szembenéznie, de Shyla csillagkapitányak erre is meg volt a megfelelő ötlete. Felküldték az Albert kötelék öt légivadászát légifedezetnek. Nem volt valószínű, hogy ék is harcba keverednek, de létfontosságú volt a jelenlétük. Minél többnek látnak, annál erősebbnek hisznek. Shyla csillagkapitány ott lépdelt Timber Wolfjában Hoffar mellett.

Szokatlan volt számára az új Mech, de a Stormcrowra szükség volt az erdei ösvényben vívott csatában. A nehéz Mech nem volt olyan mozgékony, mint az előző, de a nehéz Mechek között mégis az egyik legkedveltebb típus volt. Shyla egy D variánst vezetett. A Mech két PPCje és négy Streak osztályú SRM6os rakétavetője meggyőzte a nőt, hogy jó Mechet választott. Noha a Mech irányításával és a neurosisak beállításával még voltak gondok, Shyla úgy érezte, kezdi megszokni az új Mechet.
Hamarabb odaértek a hegy lábához, mint a Jádesólymok, mivel nekik csak négy trináriájuk volt, míg a Jádesólymok ezen a fronton -a légifelderítés szerint- hét trináriával közelítettek. A túlerő elrettentő volt, de Shyla tudta, hogy valahogy ki kell mászniuk ebből. Az egész 43. Inváziós Galaxis jövője ezen múlt. Volt még egy fontos oka annak, hogy hamarabb odamentek a hegy lábához. A hegy tele volt valamilyen érccel, ami a radarokat teljesen összezavarta. Shyla is legalább nyolc trináriányi Acélvipera Mechet számolt össze a radarján, noha tudta, hogy közel sincsenek ennyien. Remélem a Jádesólymok majd hisznek a radarjuknak. Röviddel az érkezésük után feltűnt az első zöld mintás Csatamech. Hoffar élt az alkalommal, és Mechje kezének felemelésével jelezte a kihívását, az ellenséges Mech pedig elfogadta a kihívást. Hoffar Andrews 95 tonnás Executionerében ült, így nem volt sok félnivalója a 65 tonnás Hellbringertől. Mégsem a Mechjeik közti súlykülönbség döntött. A kihívás megtétele után a Jádesólyom Mech oldalazó manőverbe kezdett, miközben mindkét PPCjével a csillagkapitány Mechjét lőtte. Egyetlenegy lövése sem talált. Zöldfülűeket küldenek az élvonalbeli egységükbe? Vagy csak egy solahma harcossal akadtam össze? Hoffar csupán egyszer sütötte el a PPCt. A kék villám egyenesen a rohanó Hellbringer fejét találta el. A Mech tett még három lépést, majd összecsuklott. Lassan felzárkóztak a többi Jádesólymok is. A következő kihívást a bázisparancsnok személyesen tette egy 95 tonnás Supernovának. Tisztában volt a Mech fegyverzeti előnyében, mégis bízott saját képességeiben. Ő egy 80 tonnás Gargoylet vezetett, mely csupán két gépágyúval, és két SRM6os rakétavetővel rendelkezett. A Supernova a kihívás megtétele után a magasba emelkedett, és a bázisparancsnok Mechje felé repült. Eközben a nyílt harci rádióadások megteltek kihívásokkal és azok elfogadásával. Megkezdődött az igazi összecsapás, és -ezt minden Acélvipera tudta jól- az Acélviperák erőinek felmorzsolása.

A bázisparancsnoknak nem volt ideje ezen elmélkedni, mivel a Supernova vészesen közelített Mechje felé. Tüzelt mindkét gépágyújával, és eleresztett két sorozat rakétát is. Lövéseinek nagy része eltévesztette az ellenséges Mechet, de egy pár rakéta mégis sikeresen lefaragott egy kevés páncélt a Mech jobb lábáról. A Supernova nagy dobbanással földet ért, és egyből tüzet nyitott a bázisparancsok Mechjére két nehézlézerével. Mivel Christopher Sinclair tudta, hogy egy ilyen küzdelem hamar felemészti Mechje minden páncélját, új taktikát gondolt ki. Elfutott a Supernova mellett, és mikor az utánafordult, mindkét gépágyújával megcélozta a Mech jobb lábán az aktuátorokat, és tüzelt. A lövedékek nagy része eltalálta a lábat, átrágta magát a páncélzaton, és lerombolta a Mech lábát mozgató myomert, így a Mech lába térdtől lefelé mozgásképtelenné vált. A bázisparancsnok tisztában volt azzal, hogy ez a másik pilótának mennyi kellemetlenséget okozhat. De az Gargoyle is számos találatot kapott a Mech nehézlézereitől. Christoper Sinclair Mechjének bal karja majdnem teljesen védtelen volt. Látta, hogy gyorsan ki kell végeznie ezt a Mechet különben az öli meg őt. Minden fegyverével az akkor már nem sokat mozgó Mech bal vállára célzott. A lövések eldördülte után a kar ártalmatlanul hullott le a földre. A Supernovának már csak három használható lézere maradt, és ez nagyjából kiegyenlítette az esélyeket. Mindhárom lézert az Gargoyle mellkasára célozta. Sikerült is páncélt lefaragnia a Mech törzséből, de komoly kárt nem okozott. A következő pillanatban a Supernova másik karja is a földön hevert mozdulatlanul. Sinclair bázisparancsnok ekkor üzenetet küldött a Mech pilótájának.
-Harcos, bátran harcolt, de tudom, nincs több fegyvere. Nem akarom megölni, inkább felajánlom a hegirát. Katapultáljon.
Az üzenet elküldése után a Supernovából fénycsóva szállt fel a koraesti égbolt felé. Egy következő Mech, egy Summoner intézte kihívását Christopher Sinclairnek.

* * *

Sam Gordon még azelőtt sikeresen katapultált, hogy felrobbant volna alatta a Mechje. A levegőből látta, hogy a Toll csillagkép parancsnoki trináriájából már csak egy Mech van talpon, és már az sem sokáig. Még azt is látta, hogy a csillagépből öt Mech volt működőképes, a többi mind roncsként füstölgött a felrobbant aknák helyén. A maradék egy csillagnyi Mech pedig nem volt a legjobb állapotban. Visszamentek az Árnyéksólyomhoz, majd védő alakzatot vettek fel.
Hadre Folkner csillagezredes elérkezettnek látta az időt, hogy őmaga is a tettek mezejére lépjen. Lement a Mechjéhez, kilépett az űrjáró rakodóajtaján, majd elindult a Karom csillagkép felé. Közben a pilótafülkéből bőszen osztogatta az utasításokat. Két trináriát visszarendelt az Árnyéksólyom védelmére, míg utasította az űrjáró techjeit, hogy ha tehetik gyors javításokat hajtsanak végre az érkező egy csillagnyi Mechen.

* * *
-Mindnek vége James csillagkapitány, poz?
-Poz. Nincs ellenség a radaromon.
-Mit tegyünk most?
-Heten maradtunk. Induljunk el az Árnyéksólyom felé!
-Miért csillagkapitány? A parancsunk szerint az itteni csillagkép felmorzsolása után csatlakoznunk kellene a csillagkép többi egységéhez a hegynél.
-A Jádesólymok nem küldték ide az egyik egész csillagképüket. Maximum 50 Mech lehetett itt. Az egyetlen esélyünk, hogy ha kilőjük a kommunikációs központjukat. Ehhez viszont szükség lesz az elementálokra.
Átkapcsolt külsö hangosításra.
-Refa elementál -visszhangzott a hangja- ugorjon fel a maradék harcosaival a Mechemre! Levágjuk a sólyom fejét.
Az elementálok felugrottak a Mechekre, majd a maradék hét Mech elindult a roncsokon keresztül amilyen gyorsan csak tudott.

* * *

Christopher Sinclair megkapta az újabb kihívást miután a Jádesólyom Summonert megfosztotta a bal lábától. Ezúttal a harcos be is mutatkozott.
-John Grey csillagezredes vagyok, a Karom csillagkép parancsnoka. Kihívom önt egy halálig tartó harcra.
A bázisparancsnok a kihívást tevő harcos Mechje felé fordította a sajátját. Elképedve látta a szinte még érintetlen Dire Wolfot. A klán törvényének viszont mindenképpen engedelmeskednie kellett.
-Elfogadom a kihívást.
Tisztában volt vele, hogy nincs esélye a 100 tonnás Mech ellen, de nem adhatta fel. Mechje törzsén rakétaütötte lyukak tátongtak, a bal kar leszakadt az előző csatában, a bázisparancsnok mégis ismét minden fegyverét egyszerre sütötte el. Minden lövés eltalálta a Dire Wolfot, de azon kívül, hogy a pilótafülke körül új mintát rajzoltak a Mech páncélzatára, semmi kárt nem tettek. Válaszul az a két Ultra gépágyújával és a hat közepes pulzuslézerével valósággal felnyársalta a 80 tonnás Mechet. A bázisparancsnok rögtön fegyverei elsütése után katapultált, és a katapultszéket az Avery I bázis felé irányította.
Hoffar Andrews eközben épp egy felé rohanó Myst Lynxet fosztott meg fejétől egyetlen ökölcsapással. Az Executioner a csata hevességéhez képest nagyon jó állapotban volt. Ultra gépágyújában még tíz sorozatra elegendő lőszer volt, PPCje teljesen működőképes volt, csupán két könnyűlézere semmisült meg bal törzsének páncélzatával együtt. Látva a parancsnok katapultálását, kihívást intézett a Dire Wolf pilótájához.
-Hoffar Andrews novaezredes vagyok a Méregfog trinária parancsnoka. Kihívom önt egy halálig tartó küzdelemre.
-John Grey csillagezredes vagyok, a kihívását elfogadom.

A két nehéz Mech egymásnak esett. Az első lövések Hoffar Andrews Ultra gépágyújából dördültek el. A lövedékek felszántották a Dire Wolf bal karját, a törzsén viszont csak ártalmatlanul kopogtak. Épp a karját találtam el. Még két ilyen lövés és megfelezem a Mech tűzerejét. A lövedékek becsapódása megzavarta John Greyt a célzásban, így a hat közepes pulzuslézerből, és a két Ultra gépágyúból csak három pulzuslézer érte az Executionert a jobb törzsén. Az egyetlen egy helyen, ahol a páncélzat még érintetlen volt. A következő lövést ismét Hoffar adta le Mechjének PPCjéből. Most nem a kart találta el a lövés, de nem is volt szándékában ismét a kart eltalálni. A PPC lövedék közvetlenül a pilótafülke mellé csapódott be.
John Grey Mechjének irányítópultjából szikrák csaptak elő, a csillagezredes kezén pedig fájdalom söpört végig. Lenézett a bal kezére, és rémülten látta az égett húst. Most nem szabad ilyesmivel törődnöm. Elvégre harcos vagyok, és nem is akármilyen. Mechjének minden fegyverét az ellenséges Execturioner törzsére célozta. Ekkor azonban a 80 tonnás Mech emelkedni kezdett. Mi a…? Tudta, hogy a Mech rendelkezik ugrórakétákkal, de nem hitte, hogy egy ilyen kaotikus csatában a novaezredes használni is fogja őket. Lövéseinek nagy része így az emelkedő Mech lábát találta el.

Az ugrás pontosan ki volt számítva, így Hoffar Andrews épp a 100 tonnás fémmonstrum mögé érkezett. Lassan megfordult, és PPCjének egy lövésével leszakította a Mech bal karját. A Dire Wolf is lassan megfordult, erre Hoffar felemelte Mechje Ultra gépágyús karját.
John Grey teljes lendülettel fordította meg Mechjét. Érezte amint a PPC lövéstől a Mech bal karja leszakad, de nem foglalkozott vele, mert még éppen elég fegyverzettel rendelkezett. Mikor az Executioner felé fordult, csak egy nagy fekete csövet látott pilótafülkéje előtt. Életében utoljára az Ultra gépágyú jellegzetes dum-dum-dum hangját hallotta.

A két küzdő féltől nem messze Shyla csillagkapitány küzdött Mechjének talpon tartásáért. Egy másik Timber Wolf volt az ellenfele, de nem ugyanolyan fegyverzettel. A Jádesólyom Mech tele volt lézerekkel. Shyla Mechje pedig már messze nem volt a legjobb állapotban. A Mechje bal törzsében lévő Streak SRM6 kilövőket egy nagy lézer találat roncsolta szét, a Mech hátán pedig jókora lyuk tátongott, közvetlenül a kar felett. Valamit tennem kell, különben itt végzem. Szerencsére a másik Mechnek sem ő volt már az első ellenfele. A Mech sántított, pilótafülkéjének ablakát pedig korom borította. A pilóta minden bizonnyal a szenzorjaira hagyatkozva küzdött. Lépett egyet hátra, hogy biztosabban be tudja fogni Shylát, majd egy kisebb sziklában megbotlott. Most vagy soha. Shyla mindkét PPCjével a Mech sérült lábára lőtt. A láb tövestől szakadt ki a helyéről, megpördítve a Mechet. A 75 tonnás fémszörny arccal a földre esett. Shyla odapillantott Hoffar Andrews és a Jádesólyom Dire Wolf küzdelmére. Látta a novaezredes manőverét, látta a pontosan kiszámított ugrás, és látta képzeletben a pilóta félelemtől eltorzult arcát.
Ekkor azonban egy újabb pont villant fel a radaron, Hoffartól mintegy 200 méterre. Mikor a Dire Wolf pilótafülkéje felrobbant, az újonnan érkezett Mechből -amit a Timber Wolf komputere Warhawknak azonosított- négy villám csapott ki, és egyenesen a novaezredes Mechje felé haladt.
-Hoffar vigyázz!!

* * *

-Itt az Albert kötelék, elegünk volt már a légifelderítésből. Segíthetünk, poz?
Jimmy Binetti légivadász pilóta kiválóan látta a Sólymok és a Viperák kiegyenlítetlen küzdelmét. Minden szétlőtt Jádesólyom Mech helyére egy újabb lépett, és kihívta bajtársának legyőzőjét. Mivel választ nem kapott, utasítást adott a kötelék többi pilótájának a Jádesólymok kihívására. Tudta, hogy nehéz dolguk lesz a rengeteg energiafegyverrel felszerelt Mech ellen, de végülis a bázisparancsnok ezért küldte fel őket. Az öt légivadász igazi viperaként csapott le a kihívott ellenfeleikre.

–5—

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Jádesólyom leszállóhely

A hét Acélvipera Mech nagy zajjal csörtetett keresztül az erdőn, számos ronccsá vált Mechet kikerülve. Végül kikeveredtek az erdei ösvényről, és szemük elé tárult az, amiért jöttek. Az Árnyéksólyom. Az űrjáró előtt egy csillagnyi Mech állt rajtuk techek dolgoztak. Ahogy feltűnt az Acélvipera támadó csapat, az összes alsóbb kasztú hanyatt homlok bemenekült az Árnyéksólyom óvó rakterébe, a kint álltó Mechek fúziósreaktora pedig feléledt.
-James csillagkapitány vagyok az Acélviperák klánjából. Kihívom a csillag parancsnokát egy párviadalra.
Egy bátortalan hang válaszolt a kommunikátorban. A beszédéről lehetett tudni, hogy szabadszülött volt.
-Esa Mech harcos vagyok a…. a Jádesólyom klánból… a kihívását…öö … elfogadom.
Ezekkel nem lesz nehéz dolgunk. Majd személyesen szólt Refa elementálnak.
-Szálljanak le a Mechjeinkről, amíg végzünk ezekkel. Utána szabad az út.
Előrelendítette Summonerjének PPCjét, és elkezdett rohanni a Jádesólyom Ice Ferret felé.

* * *

-Itt az Albert kötelék! Minden Acélviperának. A Jádesólymok a túlerejük ellenére visszavonulnak az űrjáróik felé. Ismétlem, visszavonulnak!

* * *

James csillagkapitány csillagának minden tagja el volt foglalva, mikor számos fénypont villant fel a küzdő Mechek felé tartva. Az Acélviperák maradék két Mechje támadó alakzatot vett fel.
-James csillagkapitány, ezek erősítést küldtek! Nem bírunk el velük!
A hír váratlanul érte a harcost, miközben LB10es gépágyújának utolsó sorozatát lőtte bele a haldokló Ice Ferretbe. Mivel a gépágyút ezután már nem tudta mire használni, nagy lendülettel belevágta a másik Mech bal törzsén tátongó lyukba. A könnyű Mech reaktora abban a pillanatban leállt, a pilóta katapultszéke pedig kirepült a mozdulatlan Mechből.
A csillagkapitány megfordult Mechjével, majd külső kommunikációra állította be a rádióját.
-Refa elementál! Hatoljon be az űrjáróba, és foglalja el. Mi megpróbáljuk feltartani a közeledő Jádesólymokat. Biztos, hogy óvatosan fognak lövöldözni az űrjárójuk miatt.
Közben előkerült a Jádesólymok gyalogsága is. A sok páncél nélküli katona kézi lézerpuskájukkal próbálták megsebezni az elementálokat, nem túl nagy sikerrel. Refa elementállal az élükön, az öt páncélos katona berontott az űrjáró rakodóterébe.

* * *

Hoffar Andrews már nem hallotta Shyla figyelmeztetését. A négy villám Mechje hátát érte, átrágták magukat egyhamar a páncélon és belevájtak a fúziósreaktorba, ami ennek következtében azonnal tűzgolyóvá változtatta az Executionert és az előtte éppen eldőlő Dire Wolfot.
-Szabadszülött! -kiáltotta Shyla csillagkapitány, majd teljes sebességgel elindult a Jádesólyom Warhawk felé. Mivel az mind a négy PPCjével egyszerre lőtt, Shyla nem félt egy ideig ellentámadástól. A PPCk ugyanis igen sok hőt termelnek. Shyla a saját PPCit a vele szemben rohanó Mechre célozta. A kék lövedékek a Mechet a bal lábán találták el, amelynek következtében az elvesztette egyensúlyát, és nagy sebességgel ráesett egy földből kiálló sziklára. A szikla a Mech bal lábát szúrta át, noha nem nyomorította meg. Mikorra azonban Hadre Folkner talpra állította a Mechet, Shyla csillagkapitány odaért és eleresztett egy sorozat rövid hatótávolságú rakétát, egyenesen bele a sérült bal lábba. A madárszerű láb térdből leszakadt, és belefúródott a földbe.

Még nem tettem harcképtelenné. Remélem még maradt egy lövésem.
Az eséstől és a láb elvesztésétől Hadre Folkner egy kicsit elkábult. Megpróbálta a PPCivel befogni a Timber Wolf pilótafülkéjét, de a 85 tonnás Mech nem engedelmeskedett. Leszakította fejéről a neurosisakot, és kézi irányításra kapcsolt. Ahogy az aranyszínű célkereszt pirosra váltott, elsütötte a fegyvereket. A négyből két lövés mellé ment a kézi célzásnak köszönhetően, a többi kettő viszont eltalálta a Mechet a bal lábán. A Timber Wolf kibillent egyensúlyából.
Shyla megrémült, mikor a két PPC lövés eltalálta Mechje bal lábát, mert tudta, hogy nem képes talpon tartani a Mechet. Lassan dőlni kezdett, és félő volt, hogy nekidől a Warhawk PPCinek. Az esést azonban sikerült a saját javára fordította. Előrelendítette Mehjének bal karját, és elsütötte a PPCt. A Warhawk törzse végképp elvált a lábától és a Mech a hátára esett. Shyla csillagkapitány talpra állította a Mechet, és becélozta a Warhawk pilótafülkéjét. Már épp elsütötte volna a PPCt, mikor a rádióban ismerős hang szólalt meg.
-Refa elementál vagyok az Acélvipera klánból. Jádesólymok, adjátok meg magatokat, elfoglaltuk az Árnyéksólymot, ezáltal megbénítottuk a kommunikációs vonalaitokat. A győzelem a miénk.
A Jádesólyom pilóták egymás után hagyták abba a tüzelést és szálltak ki Mechjükből. Egyik harcos sem tanúsított ellenállást, mikor a személyszállító járművekbe vezették őket, és rájuk adták a jobbágyzsinórt. A csata így hamar véget ért. Az Acélviperák a csatatéren maradt Mecheket összeszedték, amelyeket tudtak, megjavítottak, a többiből kiszedték a használható alkatrészeket. Rengeteg jobbágyot és Mechet szerzett az Acélvipera klán, nem is beszélve a négy űrjáróról, amelyek elősegítették az invázióra való felkészülést.



–6—

Avery rendszer
3050. március 29.
Avery, Acélvipera terület
Avery I bázis

Shyla csillagkapitány a dühtől remegve szállt ki Mechjéből, kirohant a Mech hangárból, majd berontott a parancsnoki épületbe. Ő a saját Mechjén tért vissza a bázisra, jelezve ezzel társainak, hogy valóban megnyerték a csatát. Ez pedig egy olyan állapotú Mechhel, mint Shyla Timber Wolfja, nem volt egyszerű dolog. A csata során a Mech bal törzsén helyet foglaló rakétavetők megsemmisültek, a törzs páncélzata nagyrészt hiányzott és a Mech bal lába térdtől lefelé működésképtelen volt.

A parancsnoki épületben csak négyen öten tartózkodtak. Christopher Sinclair bázisparancsnok, Jimmy Binetti, az Albert kötelék parancsnoka, James csillagkapitány és egy harcos, akit Shyla nem ismert. A Jádesólyom klán harcosa volt, még nem fosztották meg státuszától, nem viselt jobbágyzsinórt. A csillagkapitány nem szándékozta eltitkolni indulatait
-Hol az a stravag, aki megölte Hoffar Andrews novaezredest? Maga az a harcos, poz?
Hadre Folkner egy ideig habozott a válasszal, majd felállt és a nő szemébe nézett.
-Én öltem meg a novaezredesét, és….
-Szabadszülött! Kihívom magát az Egyenlőség Körébe. A harcunkat vívjuk meg itt kint a parancsnoki épület előtt most azonnal!
-Elfogadom a kihívását.
Christopher Sinclair tágra nyílt szemekkel hallgatta az előtte történő diskurzust. Shyla csillagkapitány minden klánetikettet áthágott azzal, hogy észre sem vette saját felettesét. Ha ezt a csillagkapitány különleges ok nélkül tette volna, perceken belül ő állna vele szemben az Egyenlőség Körében.

A két harcos és kíséretük kivonult a parancsnoki épület elé. Egy-két harcos a nagy mozgolódást látva csatlakozott hozzájuk. Az Averyn az időjárás kifejezetten kellemes volt az évnek ebben a szakában. A terrai nyárnál öt fokkal hűvösebb volt, de mindenképpen kellemes. Szürkület volt, így fel kellett kapcsolni a harchoz a bázis reflektorait. A reflektorok felizzottak, fénnyel borítva el a parancsnoki épület előtti teret. Az emberek egy pár méter átmérőjű kört alkottak, és a két harcos felállt egymással szemben.
Hadre Folkner egy fejjel magasabb volt Shylánál, a teste is izmosabb volt, de legalább tíz évvel idősebb volt -körülbelül ennyit saccolt Shyla. Mindketten fegyvertelenül álltak, mikor Christopher Sinclair odalépett közéjük.
-Shyla Mech harcos, és Hadre Folkner Mech harcos! Ti ketten, bátor harcosok, sérelmeiteket az Egyenlőség Körében kívánjátok rendezni. Ezért most bázisparancsnoki jogommal élve a csata idejére megfosztalak benneteket rangotoktól és beosztottjaitoktól, hogy valóban egyenlők legyetek. Csupán az egyikőtök marad állva a csata végén. Ez fogja eldönteni, hogy ki tudja bizonyítani igazát.
A bázisparancsnok rengeteg ilyen csatát vezetett már le. A klánokon belül nem volt szükség ilyen szónoklatokra, de a bázisparancsnok megtanulta, hogy jobb, ha szól a harcosokhoz. Nem egyszer történt már meg ugyanis, hogy mikor egy magasabb rangú szabadszülött küzdött igazáért és vesztett, a beosztottjai rögtön nekirohantak ellenfelének. A szabályos kihívást így tömegverekedéssé változtatták.
-Kezdődjön hát el a harc! -mondta a bázisparancsnok, majd kilépett a körből.

Shyla Mech harcos remegett a dühtől, amit ellenfele iránt érzett. A harcos szabadszülött taktikát alkalmazva gyilkolta meg felettesét, és egyben egyik legjobb barátját. Az Averyre tartó úton igen sokat volt együtt Shyla a novaezredessel. Rengeteget meséltek egymásnak a tesközbeli éveikről, melyekre mindketten szívesen emlékeztek. Hamar kiderült, hogy rengeteg közös vonásuk van, ami nem is volt meglepő, mivel mindketten Andrews tesközökben nőttek fel, és előttük évekkel élt Andrews vérnevű harcosok génjeit hordozták. Noha igen közel kerültek egymáshoz, szexuális kapcsolatot mégsem létesítettek. Nem volt ritka, hogy bizonyos parancsnokok, ellenekező nemű harcosaik képességeit nem csak a harcmezőn kamatoztatták. Hoffar Andrews ilyen szempontból kivételes volt. Nem akarta kényszeríteni a nőt semmi ilyesmire. Talán ezért is érezte Shyla magához ilyen közel a novaezredest. A halálát meg kellett bosszulnia.

Mikor a bázisparancsnok elhagyta a kört, a két harcos rögtön egymásnak esett. Shyla ütött először. A harcost a mellkasán találta el, és kiszorította belőle a levegőt. Hadre Folkner egy rövid szusszanás után újra észbekapott, és nem késlekedett az ellentámadással. Ütése viszont nem érte váratlanul Shylát, aki a fejére célzott ütést bal kezével hárította, majd jobb kezével Hadre Folkner gyomra felé ütött. A harcos gond nélkül hárította az ütést bal kezével, azonban felordított fájdalmában, mikor az ütés eltalálta megégett bal kezét. Nem volt idő arra, hogy kezeljék sérülését, mivel percekkel a bázisra érkezése után kapta e kihívást. Nem morfondírozott ezen tovább, mert hárítania kellett a nő szűnni nem akaró támadásait. Minden irányból cikázta az ütések és a rúgások, Hadre Folknernek pedig ideje sem volt reagálni rájuk. Shyla egyetlenegyszer találta el Hadre Folknert, de az bőven elég volt. A gyomrára mért rúgást a harcos nem tudta hárítani, a rúgás erejétől hátratántorodott, majd a hasához kapott. Shyla nem hagyta ki az alkalmat, egyenesen Hadre Folkner szeme közé mérte a csata utolsó ütését. Hadre Folkner úgy érezte, mintha saját Mechjének PPCivel találták volna el. Kibontakozott előtte egy női alak, majd pedig egy reflektor fénye vakította el, ahogy háttal a földre esett. Ezután elsötétült előtte a világ és csak a nő hangját hallotta.
-Maga mostmár az én tulajdonom Hadre jobbágy- mondta Shyla a vérnevet szándékosan kihagyva.- Mostantól nincs vérneve, sőt, meg harcosi státusza sem. Amíg végre nem hajtja a Besorolás Próbáját, addig semmi keresnivalója egy Mech pilótafülkéjében!
Hadre tudta, hogy semmi esély sincs az újabb Besorolás próbájára. Ezzel a gondolattal a fejében elvesztette eszméletét.
Christopher Sinclair belépett a körbe, majd a odahajolt Shylához.
-Jöjjön negyed óra múlva a kabinomba. Valamit közölnöm kell önnel. -sugta a nő fülébe, majd elhagyta a kört.
A techek és a harcosok lassacskán szétszéledtek. Mindenki folytatta a félbehagyott munkáját. Csak Hadre jobbágy feküdt a téren elájulva.

* * *

A bázisparancsnok már várta Shylát, aki szokásához híven pontosan érkezett. Kinyitotta kabinja ajtaját, és betessékelte a nőt. Miközben Shyla leült a bázisparancsnok asztala előtti székre, Christopher Sinclair elővett kezeslábasa zsebéből egy holodiszket és az asztalon lévő holovid-lejátszóba tette.
A lejátszó képernyőjén egy emberforma alak kezdett kibontakozni, és lassan felvette Hoffar Andrews novaezredes arcát. Shyla rezzenéstelen arccal figyelt, mikor az alak megszólalt.
-Tudtam, mikor a bázisparancsnok megtette licitjét, hogy hatalmas túlerővel fogunk szembenézni, ezért gondoskodtam ennek a felvételnek az elkészítéséről. Sajnálom, hogy nem mondhatom el ezt magának személyesen, Shyla csillagkapitány, de átkozottul büszke vagyok, hogy a trináriámban szolgált. Már mikor a Vérjog Próbáján szembe kerültünk tudtam, hogy maga egy rendkívüli harcos, és szerettem volna magam mellett tudni. A szerencsémnek köszönhetően ez sikerült is. -Shyla arca még mindig rezzenéstelen volt, noha igencsak zavarodottnak érezte magát. Tekintetét egy pillanatra sem vette le a képernyőről.- Most viszont, hogy a csatából túlságosan is kivettem a részemet, bizonyos feladatoknak eleget kell tennem. Mint tudja, a Méregfog trinária kulcsfontosságú szerepet játszik az invázióban. Mi leszünk az elsők, akik az Acélviperák klánjából megjelenünk a Belső Szférában, és mi leszünk a legfélelmetesebbek. Erről mostmár én sajnos nem tudok gondoskodni, ezért szükségem van egy megbízhtó harcosra, aki jól tudja vezetni a Viperákat az invázió során. Ezúton adom át Önnek a Méregfog trinária parancsnokságát, és a novaezredesi rangomat. Biztos vagyok benne, hogy a bázisparancsnoknak nem lesz ellenvetés ez ellen. Harcoljon hát bátran, és keményen!
-Van azonban egy másik dolog is amit el kell mondanom.. – ekkor a bázisparancsnok leállította a holovid-lejátszót, és eltette a holodiszket. Shyla furcsállóan nézett rá.
-Ezt miért csinálta?
-Még nem jött el az ideje, hogy megtudja, amit Hoffar Andrews közölni akar magával. Az invázióval kell most foglalkoznunk. -mondta a bázisparancsnok, majd lenyomott egy gombot a holovid-lejátszón, mire az asztalból egy billentyűzet emelkedett ki. A bázisparancsnok beírt egy-két utasítást, és a képernyőn adatok jelentek meg.
-Biztosan tudja Shyla csillagkapitány, hogy a Sólymok jelentősen visszavetették az invázióra való előkészületünket, azonban a pontos adatokról még nem tájékoztattam. A Sólymok vesztesége 50 százalék, a maradék Mechjeik legalább fele pedig javításokra szorul. Nekünk gyakorlatilag nem maradt sértetlen Mechünk, a veszteségeink pedig körülbelül 75 százalékosak. Ön is tisztában van azzal, hogy ezek milyen borzasztó adatok, poz?
-Poz, bázisparancsnok. Ezek szerint késlekedni fogunk az invázióval, poz?
-Neg, novaezredes. Mint tudja, a Jádesólymok összes Mechje a miénk. Az adatokat összevetve, képesek vagyunk két héten belül három trináriányi Mechet működőképes állapotba hozni. Úgy gondolom, hogy ennyi Mech elég lesz a Chatea elfoglalására.
-De bázisparancsnok, az eredeti terv szerint a Steelto és az Icar rendszert kell először elfoglalnunk!
-Csak azt az egyetlenegy tényt felejti el, hogy a többi klán már megkezdte a támadást. Nem maradhatunk le tőlünk, mert akkor nem érjük el a Terrát. A Farkasok az első támadásukat már egy fél éve jelentették, a Füstjaguárok pedig már jelentős területeket foglaltak el. A célpont tehát a Chatea. Ez a világ két állam határán van, ezért erősebb ellenállásra számíthatunk. Pontosan ezért fogja az Alfa csillagkép ezt a bolygót elfoglalni. A 43. Inváziós Galaxis többi egysége pedig a többi kijelölt világ felé indul el.
-Teljesen biztos benne, hogy elegendő Mech áll rendelkezésünkre, bázisparancsnok?
-Poz. Teljesen. Viszont egy kicsit változtattam a csapatbeosztáson. -Christopher Sinclair egy holodiszket vett elő az asztal egy fiókjából, és odaadta Shylának. – Menjen a kommunikációs központba, és adja oda ezt a holodiszket a kommtecheknek. A trináriák parancsnokai ott várják majd. Nekem most a Mechekkel kell foglalkoznom.
Shyla eltette a holodiszket, majd elhagyta a bázisparancsnok kabinját. Nem értette teljesen, amit eddig hallott, de biztos volt benne, hogy a holodiszkről majd magyarázatot kap.

–7—

Avery rendszer
3050. április 7.
Avery, Acélvipera terület
Avery I bázis

A Mech hangárakban lázasan dolgoztak a techek, hogy elkészüljenek a Mechekkel a megadott időre. Bár rengeteg Mechet meg tudtak javítani, a Jádesólyom Mechek biztonsági rendszereivel rengeteget kellett vesződniük. A jobbágyok nem voltak túl kooperatívak ezen a téren. Shyla személyesen is részt vett a javításoknál, noha a techek nem sok hasznát látták. Leginkább csak kíváncsiságból ment oda a ronccsá lőtt Mecheken dolgozó szabadszülöttekhez. Kíváncsi volt arra, hogy hogy beszélnek egymás közt, mik a szokásaik és hogy honnan tudnak a bázisparancsnok tudta nélkül fussionairet szerezni. Ez utóbbin kívül majdnem mindenre választ kapott. Nem volt a fussionaire rabja, de néha úgy érezte, hogy jól esne az ital által nyújtott melegség, és jókedv. Mivel a szabadvérűekkel nem szeretett vegyülni, a kantin pedig tele volt velük, nem igazán jutott alkalma efféle örömökre.

Az elmúlt hét leginkább tervezgetéssel, és a javított Mechek tesztelésével telt el. A techek általában remek munkát végeztek, bár volt egy pár Mech, aminél tudni lehetett, hogy több fussionaire fogyott a javítás során, mint olaj. Ennek ellenére Shyla nagyon elégedett volt a munkájukkal. A tervezett három trináriányi Mechből már két trinária és egy csillag teljesen működőképes volt, tökéletes páncélzattal. A maradék Mechek készenlétbe állítása pedig már csak napok kérdése volt. Mindenképpen szükség volt arra a maradék két csillagra.
A Méregfog trinária a Jádesólymok elleni harcban majdnem 50 százalékos veszteséget szenvedett. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a völgyben közeledő Jádesólymok elcsalogatására használták fel a trinária két csillagát. A parancsnoki csillag természetesen a hegyi ütközetben vett részt. Ennek köszönhetően gyakorlatilag nem volt tökéletes állapotban lévő Mech. Shyla Timber Wolfja elég súlyos sérüléseket szenvedett a Hadre Folknerrel vívott csata során, három napba telt, mire rendbe hozták. Mivel a Sólymok nem használtak a támadás során ilyen típusú Mechet, igen nehéz volt megfelelő alkatrészeket találni hozzá.
A csata során a Mech harcosok csillag szerinti beosztása egy kicsit megváltozott. Hoffar Andrews jobbnak látta átrendezni a trináriát, és mindenkit a maga képességei szerint beosztani. Ennek következtében a Trináriából csupán három harcos vesztette életét a csata során, két pilóta pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. Az elesettek között volt Jayce Mech-harcos is, Shyla csillagának egyik tagja. Az ő Mechje hullott el elsőként az Acélviperák közül. Ő is a hegyhez lett beosztva, 65 tonnás Hellbringere miatt. A többi harcos mindkét fronton jól harcolt, a Mechjeik nagy része azonban a túlerő miatt nem úszta meg a csatát egy végtag elvesztésénél kevesebbel.
Mikor Shyla találkozott harcosaival a medikai szektorban, nem hitte volna, hogy már egy héten belül mindannyiuk talpon lesz. Nagyon fontos volt ez, mert az új haditervet tudatnia kellett velük is. A Méregfog trinária ugyanis speciális feladatot kapott.

Christopher Sinclair nem véletlenül beszélt vele bizalmasan. A Chatea rendszer az Egyesült Nemzetközösséghez tartozott, közvetlenül a Szabad Rasalhág Köztársaság határán. Minden bizonnyal számos Nemzetközösségi egység állomásozott a bolygón békefenntartó szerepben, ezért is döntött úgy a bázisparancsnok, hogy az Alfa csillagkép fő célpontja a Chatea elfoglalása lesz. Az Acélviperák így valóban bebizonyíthatják erejüket.
A Méregfog trináriának pedig még különlegesebb szerepet szánt a bolygó elfoglalásában. Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy egy invázió során a megszállt terület kormányzata még a csata alatt megpróbál üzenetet küldeni a világhoz legközelebb álló egységeknek, amelyben közlik a támadó sereg nagyságát, a veszteségeiket, és segítséget kérnek. Mivel az Alfa csillagkép nem rendelkezett elegendő haderővel, hogy az ellentámadásokat visszaverje, Shyla és a Méregfog trinária a bolygón lévő hiperpulzus generátort kapta célpontjául. Az esetlegesen a bolygót elhagyó üzeneteket pedig az egyik Jádesólyom űrjárón talált zavaróval semlegesítenék. Ez a feladat természetesen speciális egységet és harcmodort kívánt, és a Trinária épp megfelelő volt a célra.

Miután Shyla novaezredes megkapta a feladatot, egyből nekilátott a Trinária Mechejinek átszervezéséhez. Felbontotta az egység csillagait, és mindegyiknek új szerepet adott. A parancsnoki csillagban helyet kaptak közepes Mechek is, a Bravo és Charlie csillagot pedig ostromlócsillaggá változtatta. Nem kellett sok idő, hogy ezt a beosztást kidolgozza, elvégre rengeteg csatában vett már részt, és rengeteg stratégiai húzást ismert.
Csupán egy dolog volt, amit nem értett. Az Avery rendszer a Chateától majdnem hatvan fényévnyire volt, azaz egy űrugrónak négyugrásnyi távolságra. Négy ugrás megtételéhez pedig az űrugrónak meg kellett legalább két hétre állnia egy rendszerben a Keanry-Fuchida hajtóművek feltöltéséhez. A Chatea rendszerig pedig nem volt Acélvipera kézen lévő bolygó. A bázisparancsnok hamar felfedte előtte a rejtélyt. Az űrugró pilótája mindig is ismert volt kockázatos manőverei miatt, az Averyre is csak az ő segítségével értek a Jádesólymok előtt ide. A terv szerint a pilóta a Steelto rendszerben állna meg a hajtóművek feltöltésére egy olyan ponton, amely távol esik a benépesített planétáktól. Shyla egy kicsit kétkedve fogadta az ötletet, de mivel ennél jobbal ő sem tudott előállni, inkább az előkészületekkel foglalkozott. A bázisparancsnok utasítása szerint a Méregfog trináriának két nappal a javítások után indulnia kell.

* * *
Chatea rendszer
3050. április. 16.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville

Sandsville felett sűrű felhők gyülekeztek, és ezen még Peter Summers jó kedve sem segített. Elérkezett az esős évszak. A Chatea éghajlata teljesen más volt, mint a Terráé, vagy mint a legtöbb benépesített bolygóé. Az év háromnegyed részében zuhogott az eső, csupán a nyolcból három hónapban volt elfogadható az idő. Ez bizonyos szempontból nehézzé tette az életet a Chateán. Gyümölcsöt, zöldséget, és az összes növényt -a rizst kivéve- csak melegházakban lehetett termelni. Ahogy Victor Davion egyszer megjegyezte: Ez a bolygó inkább a Drakónis Szövetséget illetné meg.

Peter Summerst nem igazán zavarta az eső, inkább a felhőtlen eget utálta. Ezért is kérvényezte Hanse Daviontól, hogy ide, a Chateára helyezzék át. Két évvel ezelőtt került Hanse Davion szolgálatába, két évvel azután, hogy megalapította saját zsoldosegységét, a Summers Árnyékjáróit. Nagybátyjától James Summerstől örökölte az egység alapításához elegendő pénzt, és a hajlamot is arra, hogy képességeit a csatamezőn kamatoztassa. A halála után egy napot sem késlekedett, egyből az Outreachre utazott, ahol kétheti keresgélés után sikerült három Mechhel rendelkező katonát, és egy működő Warhammert találnia és megvennie. Egyből be is nevezte csapatát egy Outreachi játéksorozatra, amelyen -kis segítséggel- rengeteg pénzre tett szert, így sikerült csapatát egy század nagyságúra növelnie. Ezután egyből sikerült munkáltatót találnia egy gazdag Nemzetközösségi személyében, aki számos birtokkal rendelkezett a Nemzetközösség egy kalózokkal határos vidékén.

Az első küldetésük sikerrel végződött, de nem kapták meg a teljes bérüket, mert a megbízójuk a szerződés lejárta előtt ismeretlen módon meghalt. Ez egy cseppet sem vetette vissza a csapatot a fejlődésben. Két hónap sem telt bele, máris új megbízóra akadtak, így biztosítva volt a második század létrehozásának a költsége. Ezúttal a megbízó pedig nem volt más, mint Hanse Davion, a Róka. A küldetésük idehozta őket a Chateára. Peternek különösen tetszett a bolygó időjárása, ezért a hirdetéseikben “esős időjárást szerető” pilótákat kerestek. Ezután nem sokkal Outreachen csak Summoner Mocsárjáróinak kezdték hívni őket.
Azóta pedig csak őrzik a Rasalhág határvidéket, nem mintha az elmúlt két hónapban csinálniuk kellett volna valamit is. A legutóbbi veszély, ami a bolygót fenyegette, egy kalózbanda volt, amit kerek egy óra alatt sikerült visszazavarni a leszállóhelyükre, különösebb sérülés nélkül.
Ma is csak ültek a bárban és harci történeteket meséltek egymásnak és a többi odagyűlt embernek. Már egy hete nem szálltak a Mechjükbe.
-Hé, Pete! Nem láttad a tegnapi holovid közvetítést arról a támadásról? -kérdezte Terry Doomsdale hadnagy, a Zárótűz század parancsnoka.- Azt mondták, hogy valami ismeretlen csapat támadta meg.
-Szerintem csak a jó öreg Hanset megszivatták a kalózok, és takarózni akar valamivel.

A kocsma hangzavarában nem értették tisztán egymás szavait. Mindenki beszélt, a sarokban egy elektromos zongora állt, amin egy ötven körüli férfi játszott. Jó volt a hangulat, mint ahogy az egy Belső Szférabeli lebujban lenni szokott. A bárpult fölötti holovid képernyőn éppen egy Solarisi meccs összefoglalója ment, majd váltott a kép, és egy nő elkezdte felolvasni a híreket.
-Ezt nézzétek! -szólt valaki a bárpulttól. A hangzavar lassan elült, és mindenki a holovid képernyőt nézte. A pultos észrevette az érdeklődést, és hangosabbra állította a szerkezetet, majd ő is odafigyelt.
-Ismét folytatódik a támadássorozat a Drakónis szövetség ellen. -kezdte a fiatal nő a hír olvasását. Semmi izgatottság sem látszott az arcán, noha sejteni lehetett, hogy nem örömmel olvassa a hírt- Március harmincadikán támadás érte a Drakónis szövetséget a Teknőcparton. A támadók ismeretlenek voltak, és hasonló harcmodorral harcoltak, mint az eddigi rajtaütések során. A Drakónis Szövetség hadserege teljes kudarccal zárta a csatát, és a Teknőcpart a támadók kezére került. Az idegenek Mechjei sokkal jobb technológiával rendelkeztek, mint a DCMS katonasága. Mai vendégünk pedig Hanse Davion, aki szintén mélyen érintett az ügyben.

Hanse Davion hangja elveszett a bár vendégeinek hangjában. Volt, aki folytatta a beszélgetést, volt aki visszament a biliárdasztalhoz, volt aki pedig egy újabb italt rendelt. Egyedül Peter ült szótlanul, bámulta a poharát, és eltűnődött.
Már megint ezek a támadások. Mi történik, ha ezek egyszer ide is eljönnek? Túl közel vagyunk a határhoz, hogy nyugodt legyek, de túl messze ahhoz, hogy váratlanul rajtunk tudjanak ütni. Fel kell készítenem az Árnyjárókat a támadásra. Szereznem kell valahonnan egy üres űrjárót vész esetére.
Peter Summers kiegyenlítette számláját, és kiment a bárból. A katonai barakkok felé indult nehéz gondolatokkal a fejében.

–8–

Steelto rendszer
3050. április. 22.
Steelto II, Egyesült Nemzetközösség
Anakonda űrugró, a bolygó körüli pályán

Shyla novaezredes magabiztosan lépett be az űrjáró konferenciatermébe. Az összes csillag parancsnoka és a főtechek jelentésekkel a kezükben ültek a teremben helyetfoglaló kör alakú asztal körül. Shyla megállt egy üres széknél, és végignézett az összegyűlt tiszteken. Mindegyik tudja, hogy nem engem jelölt ki a parancsnok a hadművelet vezetésére, de mégis vezetőként kezeltek. Szerencse, hogy ez így van. Lassan leült és előhúzott egy holodiszket kezeslábasa zsebéből, majd megnyomott egy gombot az asztalon, mire az asztalból mindenki előtt egy holovid lejátszó emelkedett ki. A képernyőn egy csillagtérkép rajzolódott ki, mellette pedig a készenálló egységek listája.
-Gondolom nem lepődnek meg, hogy összehívtam ezt a tanácskozást még a támadás megkezdése előtt. Mint tudják, már a Belső Szféra területén vagyunk. Csak az űrugró pilótáján múlt, hogy itt lehetünk anélkül, hogy a Steelto I-en felfedeznének.
-Az előttünk álló csata bonyolultabb lesz, mint az eddigi csatáink valaha. Noha nem én vezetem az Alfa csillagképet, mégis Karl Dumont csillagezredes engem bízott meg az eligazítás vezetésével. -A csillagezredesre pillantott, aki bólintott.- Joggal kérdezhetik, hogy miért vannak itt a főtechek is. Ebben a csatában kulcsfontosságú a szerepük. A Belső Szféra egy határmenti világát támadjuk meg, a Chateát. Csupán egy három trináriából álló csillagkép áll rendelkezésünkre a bolygó elfoglalására. Az én parancsnokságom alatt a Méregfog trinária áll, mi ebben a harcban különleges feladatokat látunk el. Gondolom észrevették a módosításokat a Trinária összeállításában. Nos, most a szokásunktól eltérően nem egy helyen fogunk támadni, noha ez a klán stratégiája. Nem szabad kiderülnie, hogy megtámadtuk a Chateát. Nem követhetjük el ugyanazt a hibát, amit a többi klán. A bolygót elfoglaljuk, jobbágyokat gyűjtünk, majd visszatérünk az Averyre. Természetesen a Chateán hagyunk egy trináriányi helyőrséget. A Méregfog trinária feladata lesz a bolygón található kommunikációs berendezések semlegesítése. Tudják, hogy ez azt jelenti, hogy városi küzdelemre alkalmasnak kell lennie az egységnek. A techekre pedig most nagy szükségünk lesz. Mivel igen kevés egységgel támadjuk meg a célpontot, kulcsfontosságú az utánpótlási vonalunk működőképessége. Ezt mobil javítások elvégzésére alkalmas járművek használatával oldjuk meg. A jelenlévő főtechek irányítják majd az utánpótlást. Mivel a Chateáról nem áll térkép a rendelkezésünkre, majd a rendszerbe érkezés után kapják meg a haditervet.

Shyla még egyszer végignézett a jelenlevőkön, majd felállt.
-Ez egy nagyon fontos csata lesz. Evvel tesszük meg az első lépést a Terra felé. Viselkedjen mindenki a klánhoz méltóan.
Megfordult és elindult kifelé a teremből, de még mielőtt kilépett volna a teremből visszafordult a többiek felé.
-Ja, még mielőtt megkérdeznék, Jarwis segédtech nem jött velünk.
Erre a mondatára a legtöbb jelenlévőnek halvány félmosoly kúszott az arcára. Noha Jarwis kiváló tech volt, mikor megszólalt, még a legnyugodtabb harcost is ki tudta hozni a sodrából. Shyla visszament a kabinjába és lefeküdt aludni. Az indulás óta semmit nem tudott csinálni, és ez jobban lefárasztotta, mint ha egész nap harcolt volna. Alig volt két nap hátra az indulásig, és ez megnyugtatta, de ugyanakkor egy kicsit zavarta is. Először életében harcolt olyan terepen, amit nem is látott a harc előtt, és először kapott ilyen bonyolult feladatot. Ezeken kívül még sok ilyen apró kis részlet volt, ami nem hagyta nyugodni.

Zavaros álmok jártak a fejében alvás közben. Az első két Vérjog Próbája, Hoffar Andrews halála, és a harc Hadre Folknerrel, és csupa olyan emlék, amely harcos mivoltára emlékeztette. Számtalanszor eszébe jutott az, hogy hogy próbált szólni Hoffar Andrewsnak, számtalanszor álmodta azt, hogy Hoffar begyújtja Executionerének ugrórakétáit és felugrik a négy PPC lövés elől. De utána mindig felriadt, és villámként csapott tudatába az igazság. Aztán az indulásra gondolt, az átalakított Méregfog Trináriára, és a feladatra. Ezek a gondolatok lassan ismét álomba ringatták.

* * *

Chatea rendszer
3050. április. 24.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville, SV1 támaszpont

Peter Summers elégedetten nézett végig az emberein. Az elmúlt hét rengeteg változást hozott a szolgálatuk során. Naponta négy órát edzettek a támaszpont tornatermében, a többi hatot pedig a szimulátorban töltötték. Elég öreg modell volt, de a pilóták célzóképességének szintentartásához elég volt. Sok újítást hajtott végre az egység Mechjein. A Summers Árnyjárói jobb formában voltak, mint valaha. Ha most ajánlanám fel a csapatom Hanse Davionnak, legalább másfélszer annyit kérnék, mint amennyiért most itt vagyunk.
Nem kellett sokat győzködnie Cedric Cameron őrnagyot -a támaszpont parancsnokát-, hogy használhassák a támaszpont bizonyos részeit. A bolygó helyőrsége, a 31. Davion Gárda nem ált ugyanis a helyzet magaslatán. Ha zsoldoscsapat lett volna, még a Galateán sem fogadták volna fel. A legrosszabb állapotban a nehéz Mechek voltak. Az egység legnagyobb Mechje egy sok csatát megélt Battlemaster volt. Még 3025-ben állították hadrendbe, a Nemzetközösség oldalán. Mikor az Árnyjárók megérkeztek, Cedric Cameron láthatóan örült a segítségnek. Azóta a támaszponton többet voltak, mint a Davion Gárda.

Az Árnyjárókat -a többi zsoldoscsapat nagyrészétől eltérően- fegyelmezett zsoldosokként ismerték. Ehhez természetesen hozzátartozott a reggel kilenc órai sorakozó. Peter Summers azért választott ilyen késői időpontot, mert a Chateán kiváló éjszakai szórakozóhelyek voltak, amelyet őmaga is gyakran látogatott. Egy-egy ilyen éjszaka után pedig nem kel fel az ember szívesen.
Ezen a reggelen sem volt ez másképp, de Peter Summers szeme előtt most nem az a szedett-vetett álmos banda álldogált, amit már megszokott, hanem egy teljesen új csapat. Mindegyik harcoson az Árnyjárók szabványos uniformisa volt. Éjfekete ruha, rajta a bal válltól a jobb csípőig egy szürke sáv, az uniformis elején pedig az Árnyjárók címere, a PPCit elsütő Warhammer. Az uniformisokat és a címert még a bolygóra érkezés előtt kézhez kapta a csapat, Peter személyesen intézkedett erről.

Büszkén mustrálgatta embereit, és osztotta ki a feladatokat, mikor a támaszpont parancsnoki épületének ajtaja kinyílt, és Trevor Baumann tizedes lépett ki rajta. Halkan odasétált a felsorakozott katonákhoz, majd Peter Summers felé fordult.
-Elnézést Summers ezredes, Cedric Cameron őrnagy hívatja. -mondta, majd sarkon fordult és visszament a parancsnoki épületbe. Peter szó nélkül követte, miután a többieknek oszoljt intett.
Az épület is olyan modern volt, mint a védői. A falakon képek lógtak, minden ajtó felett egy poros tábla volt, amely arról tájékoztatta a betévedteket, hogy az az ajtó hová is vezet. Az ablakok piszkosak voltak, a padló pedig már régóta nem volt renoválva. Belülről az épület inkább nézett ki egy antik lakóhelynek, mint egy katonai támaszpontnak. Természetesen rendelkezett kommunikációs teremmel, és holoszimmel, de korántsem olyan technikai színvonalon tett eleget a katonai elvárásoknak, mint ahogy kellett volna. Egyedül az őrnagy szobája ütötte meg a Nemzetközösségi normát.

A falakon képek lógtak, amin a Nemzetközösség uralkodója volt látható, valamint az előző uralkodók kronológiai sorrendben. A plafonról egy csillárnak nem igazán nevezhető fényt szolgáltató dolog lógott le. Erre szükség volt, mivel a szobának nem volt ablaka. A levegő tisztaságát csupán a légkondicionáló biztosította, amely morgó hanggal töltötte be a helységet. Középen volt az őrnagy asztala, rajta aranyszínű kis névtábla, és egy holovid-lejátszó. Az őrnagy bágyadtan bámult a lejátszóba, éppen valami sorozatot nézett. Mikor segédje és Peter Summers belépett, kikapcsolta a lejátszót és az asztala előtti székre leültette az ezredest. Trevor Baumann szó nélkül távozott. Az őrnagy hangja nyugodt volt, mikor megszólalt.
-Miért csinálja ezt? -kérdezte.
-Mire gondol, uram?
-Nos, tudja figyelem magát meg az Árnyjárókat egy ideje. -kezdte, majd felállt a székéből és járkálni kezdett.- Az elmúlt héten több időt töltöttek a holoszimben, mint az én embereim az egész hónapban. A tornateremben pedig naponta három órát dolgoztatja őket. Mire jó ez? Talán tud valamiről, amiről én nem?
-Gondolom uram hallott az idegenek támadásáról.
-Azok csak ostoba híresztelések. Szerintem csak egy erősebb kalózbanda lépett be a Szövetség és a Rasalhágok területére.
-Hajlamos voltam én is ezt gondolni uram, amíg egy Gotterdammerumi ismerősöm nem tájékoztatott arról, hogy a kalózok rosszabb bőrben vannak, mint valaha, ezen kívűl őket is folyamatosan támadás éri.
-Honnan van magának ilyen “forrása”?
-Tudja uram, volt egy-két zsoldos az Outreachen, aki úgy gondolta, hogy jobb módszert is tud a pénzszerzésre. Véletlenül ismertem az egyiket.
-Tehát ha jól értem azt mondja, hogy tartanunk kellene nekünk is ilyen támadásoktól, ugye?
-Én csak azt mondom, hogy nem árt, ha készenlétben tartom az embereimet. A maga helyében én felfrissíteném az embereim tudását.
-De maga nincs az én helyemben! Igazából azért hívattam ide, hogy megkérjem, hogy egy hétre adja át az embereimnek a holoszimet. Tudni szeretném, hogy milyenek a srácok.
-Természetesen uram!
-Ezt megbeszéltük, elmehet.

Peter Summers felállt a székből, szalutált, majd elhagyta a szobát, és visszaindult embereihez. Micsoda balfácán. Ha az én parancsnokom lenne, már rég dezertáltam volna. De ez most mindegy. Azt hiszem a srácok már elég felkészültek. Adok nekik két nap kimenőt.
Visszament az udvarra, és közölte a többiekkel a hírt. Mindegyik embere nagyon örült, elvégre az emúlt hét igencsak megviselte a katonáit. Még legalább egy hónapig kell gyakorlatoznunk, hogy az Árnyjárókat biztonsággal a csatamezőre küldjem. Egy biztos. Nem mi leszünk az elsők, akiket lemészárolnak.

–9–

Steelto rendszer
3050. április. 28.
Steelto II, Egyesült Nemzetközösség
Anakonda űrugró, a bolygó körüli pályán

Az űrjáró belsejét piros fény borította el, ahogy az ugrást jelző szirénák kigyulladtak. Shyla novaezredest váratlanul érte az ugrás, bár ígyis két nappalkésőbb sikerült csak, mint ahogy tervezték. Odarohant a legközelebbi székhez, és leszíjazta magát. Belenyúlt a zsebébe, és elővett egy kapszulát. Nem volt jellemző a klánharcosokra, hogy efféle szereket használnának a hiperűrugrás utáni émelygés ellen, de Shylának mindig szüksége volt rá. Ha megkérdezték, mindig azt mondta, hogy ha émelyeg, csökken a “harci potenciálja”. Valójában nem volt biztos a szó jelentésében, de abban biztos volt, hogy akinek mondja, az még ennyit sem tud az egészről.
A szirénák elhallgattak, majd egy hang szólalt meg a belső kommunikátoron.
-Mindenki készüljön fel a hiperűrugrásra. Aki eddig nem szíjazta be magát, most feltétlenül tegye meg. Ugrás tíz másodperc múlva. 9.. 8..7..6..5..4..3..
Shyla lassan felkészült az ugrásra. Összeszorította fogait, és megmarkolta a széke mindkét karfáját.
-2..1.. Ugrás!

Shyla úgy érezte, mintha mérete lecsökkenne agy atoméra, aztán pedig úgy érezte, mintha akkora lenne, hogy az egész Belső Szféra egy molekulájában elférne. Látta ismét Hoffar Andrewst Executionerében, látta a közeledő Warhawkot, és ismét megadta az utolsó ütést Hadre Folknernek. Majd végül úgy érezte, mintha eggyé vált volna a rakodótérben lévő Timber Wolfjával, és együtt bármit le tudnának győzni. Ekkor hirtelen minden visszament az eredeti méretébe, és Shyla ismét ott ült a széken leszíjazva, összeszorított fogakkal, és ismét az űrugró pilótájának a hangját hallotta.
-Az összes űrjáró legénységének! Figyelem! Készüljenek fel az űrugróról való leválasztásra. Leválasztásig két perc.
Shyla feltápászkodott a székből, és az asztalán lévő holovid lejátszóhoz ment. Egy kép jelent meg rajta, az Árnyéksólyom kommtechjének az arca. Még jó, hogy megkértem Jarwis segédtechet, hogy ezt a mobil holovid lejátszót alakítsa át mobil kommunikátorrá.
-Shyla novaezredes, megvannak a felvételek a bolygóról. Ezzel még nem megy sokra, de a tervezés elkezdéséhez már elég. Mikor közelebb érünk a bolygóhoz, küldök újabb képeket.
-Köszönöm, jó munkát végzett. -mondta Shyla, majd a kapott felvételeket kezdte tanulmányozni. Hirtelen remegni kezdett az Árnyéksólyom, a leválás megkezdődött.
A Chatea hadművelethez eredetileg az Acélviperák űrjáróin érkeztek volna, de Christopher Sinclair jobbnak látta, hogyha a Sólymoktól elfoglalt négy űrjárót bízza Karl Dumont csillagezredes irányítása alá, aki az Árnyéksólymot -a feladat nehézsége miatt- rögtön felajánlotta Shyla novaezredesnek.

A tech által készített képek elég jó minőségűek voltak, Shyla könnyen be tudta tájolni, hogy hol lehet lakott település a bolygón, de a Méregfog Trinária célpontját egyelőre nem találta meg. Viszont rengeteg lehetséges támadási utat eszelt ki a többi egységnek. A bolygón lévő legnagyobb lakott település egy dombra épült, ezen kívül csak pár épületből álló kisebb település volt a bolygón, legalábbis erről tanúskodott a légifelvétel. Shyla nem értette teljesen, hogy miért csak egy nagyobb város van a bolygón, hiszen a Chatea majdnem akkora volt, mint a Terra. Egyetlenegy különbség volt látható már a légifelvételen is. A Chateának ugyanis 92-95 százalékát borította víz, így közel nem volt akkora a szárazföld mérete, mint a Terrán.
Shyla sokáig gondolkodott ezen, mikor megszólalt a kommunikátora.
-Jöjjön gyorsan a kommunikációs terembe novaezredes, ezt látnia kell!
Egy percet sem habozott, felpattant és már rohant is. A kommunikációs terem leginkább egy hangyabolyra hasonlított. Techek szaladgáltak össze-vissza, minden képernyőn adatok százai peregtek. Egyedül Loas Mech-harcos ált mellette egyhelyben.
-A többieket elkapták, novaezredes.
-Mit beszél?
-Terv szerint a Sólyomvércse és a Vadászsólyom félórával az Árnyéksólyom előtt váltak le az űrugróról, így nemrég léptek be a Chatea légterébe. Úgy tűnik, zuhog az eső. A légivadászok felderítése szerint valami készülődik odalent. Itt vannak a legújabb légifotók. -mondta, és átnyújtott Shylának egy holodiszket.- A két űrjáró most jelentette, hogy támadás alatt vannak. A jelentés szerint a bolygó felszínéről lövik őket, egyelőre csak rakétákkal, de ki tudja mi lesz még ebből?
-Reméljük semmi -mondta Shyla és visszament a kabinjába.
A holodiszken már sokkal tisztább képeket talált a bolygó felszínéről, és az éppen alattuk elterülő városról. Tudta, hogy a Sólyomvércse és a Vadászsólyom pályája nem biztonságos, ezért nekilátott új leszállóhelyet keresni.

Chatea rendszer
3050. április. 22.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville, SV1 támaszpont

Cedric Cameron büszkén figyelte, ahogy a légielhárítók egymás után lövik ki a rakétákat az azonosíthatatlan repülő objektumra. A dolog fél órával ezelőtt tűnt fel a radaron, nem adott le semmilyen rádióadást és nem is azonosította magát, így az őrnagy úgy döntött beveti a légielhárítókat. Továbbá parancsot adott a 31. Davion Gárdának az azonnali harckészültségre, valamint a bolygón állomásozó négyrajnyi légiűrvadász készenlétbe állítására. Meg sem próbált kapcsolatba lépni Peter Summerssel és az Árnyjárókkal, mert -a jelentések szerint- ők már az idegen objektum feltűnésekor hadrendben álltak Sandsville különböző kerületeiben.

A légiűrvadász század már jobb formában volt, mint a Davion Gárda. A században kizárólag Shiloneok és Stukák voltak. A kalózokat kizárólag ez az egy hónapja ide vezényelt légiűrvadász század tartotta távolt a bolygótól. A vadászok most azonban földalatti hangárokban pihentek, és a feltöltésük sem haladt a megfelelő ütemben, ezért az őrnagy nem küldte fel őket.
Peter Summers épp a statisztikákat nézte a támaszponton, mikor az egyik vadászpilóta közölte vele a hírt. Egy percet sem késlekedett azonnal a Mech hangárba sietett, és elindította CPLT-C1 Catapultját. A Mechet nem éppen parancsnoki feladatok ellátására tervezték, inkább tüzérségi feladatok ellátására volt alkalmas a Mech vállaira szerelt LRM15 kilövői miatt. Mivel azonban szükség volt egy parancsnoki Mechre, ellátták a Catapultot a Belső Szféraszerte ismert Cyclops III kommunikációs komputerrel.

Az Árnyjárók minden tagja készenlétben volt, de ez az elmúlt hét kemény tréningje miatt nem volt meglepő. Peter igencsak megszorongatta a srácokat. Gyakran tartott rutinellenőrzéseket a legváratlanabb alkalmakkor. Előfordult, hogy felbérelt egy utcai bandát, hogy verjék meg az Árnyjárók kimenőn lévő tagjait. A bandatagok két kórházi kórtermet foglaltak el a küzdelem után.
A csapat Mechjeit Peter Summers stratégiailag előnyös helyekre helyezte el. Megtartotta a csapat a rajformációt, az egy századba tartozó Mechek pedig igyekeztek egymáshoz közeli poszton őrködni. Most, hogy az egész csapat a város nyugati részét őrzi, nem kell meglepetésektől tartanunk. Akárkik is ezek, visszaverjük őket.

* * *

Chatea rendszer
3050. április. 22.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Chatea légtere, Sólyomvércse űrjáró

-Azonnali jelentést kérek a hajó állatpotáról -kiáltotta a legközelebbi technek Karl Dumont, a Sólyomvércse kapitánya. A hangját ígyis alig lehetett hallani a hajó rázkódása miatt. Mióta a Sólyomvércse és a Vadászsólyom beléptek a Chatea légterébe, állandó rakétatámadás alatt tartották őket. Bár mindkét hajó fel volt szerelve rakétaelhárító rendszerrel, néhány rakéta mégis megtalálta célpontját. Minden egyes becsapódást nagy remegés és újabb piros lámák kigyulladása követett. Látszott, hogy a két hajó nem bírja már sokáig.
-A hajtóművek működnek, a páncélzat 50 százalékban sérült, a leszállótalpak pedig megsemmisültek.
-Mekkora sebességgel haladunk?
-1,5 Gvel uram. Mikor a támadás megkezdődött, akkor gyorsítottunk fel. A Vadászsólyom is ugyanekkora sebességgel közelít a bolygóhoz.
-Még 0,5Gvel növelje a sebességet, és riadóztassa a Mechpilótákat. Repülő landolást fognak végrehajtani. A parancsot továbbítsa a Vadászsólyomnak. Remélem sikerül az űrjáróknak elterelni a figyelmüket amíg a Mechek megérkeznek.
-Azonnal uram.
Az űrugróban felbőgtek a szirénák, és jól tudta mindenki, hogy ez mit jelent. A Mech harcosok az űrjárók rakodóterébe futottak, a techek pedig ellenőrizték a Mecheket védő bábokat. A Mechek komputerébe másodpercek alatt sokezerbyte adat került, a haditerv minden egyes részlete, és a résztvevő egységek pontos listája.
Karl Dumont pedig utasította a komtecheket, hogy az összes frekvencián tegyék hallhatóvá a hadeket.
-Karl Dumont csillagezredes vagyok, az Acélviperák klánjából. Kihívom a bolygó védelmi erőjének parancsnokát a bolygó birtoklásának próbájára! Közölje mivel kíván védekezni! Az Acélviperák egy csillagképnyi Mechet vonultatnak fel ön ellen.

A csillagezredes türelmetlenül várt, majd mikor perceken belül nem érkezett válasz, elindult az űrjáró rakodóterébe a Mechjéhez. A 100 tonnás Dire Wolf biztonságban volt a bábjában. A többi Mechharcos már a Mechjeik pilótafülkéjében volt, mikor a csillagezredes megérkezett. Az egyik tech a rakodótér ajtajához sietett, míg másik öt a rakodótéren álló daruk segítségével sorban egymás után a Mecheket kijuttatták a rakodótér ajtaján. Még mielőtt az utolsó Mech kikerült volna a rakodótérből, a hajó megremegett, és fejjel lefelé fordult. Minden bizonnyal az egyik hajtóművet érte találat.
A Vadászsólyom sem volt jobb színben. A négyből két hajtóműve már működésképtelen volt, a pilótának mégis sikerült a pályáján tartania a hajót. Lassan kinyílt a rakodótér ajtaja, és a Vadászsólyomból is lassan elkezdtek bábok zuhanni a bolygó felszíne felé. Mikor az utolsó báb is elhagyta az űrjárót, mindkét hajtóműből hatalmas lángcsóva csapott fel. A pilóta minden bizonnyal jobbnak látta elhagyni a Chatea légterét.
Eközben a Sólyomvércse védtelenül zuhant lefelé…

–10—

Chatea rendszer
3050. április. 22.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Helmgart völgy

A tojásalakú űrjáró legalább ötször akkora volt, mint a körülötte lévő fák. A pánélczata érintetlen volt, a rakodótérben techek nyüzsögtek. Egy csillagnyi Mech vigyázott az Árnyéksólyomra, és a Méregfog Trinária többi tagjára, nem mintha az űrjáró nem tudta volna megvédeni magát. A leszállás könnyen ment, mivel a Helmgart völgyben volt egy nagy kiterjedésű természetes tisztás. Bőven volt hely az űrjárónak, sőt még egy-két mobil ellátó járművet is sikerült az űrjáró mellé kirakodni.

Shyla novaezredes a kabinjában volt, épp a Csörgőkígyó hadműveletet tervezte. Hirtelen kopogást hallott, majd mielőtt válaszolhatott volna, az ajtó kinyílt. Loas Mech harcos hangja megzavarta a novaezredest.
-Novaezredes, mikorra tervezi a támadást? Öt órán belül sötét lesz.
-Kiváló! Épp erre várok.
Loas arcán meglepődés látszódott.
-Sötétben támadunk? Ez nem méltó a klánhoz!
-Nem, Loas. Röviddel azelőtt, mielőtt besötétedik. Körül-belül két órával előtte.
-Megkezdjük a készülődést, pozvál?
-Poz. Mindenki tanulmányozza a támadási útvonalunkat. Letöltöttem a Mechek komputerébe.
Loas Mech harcos szó nélkül kilépett az ajtón, és magára hagyta Shylát. Jó, hogy vannak ilyen beosztottjaim, mint Loas. Nélkülük mindent egyedül kellene csinálnom.

* * *

Chatea rendszer
3050. április. 22.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville

Nagy hangzavar volt a Rakodótér kocsmában már órák óta. Cedric Cameron őrnagy az egész Davion Gárdát meghívta, miután sikerült az utolsó idegen űrjárót lelőniük. Az űrjáró hihetetlen nagy sebességgel csapódott be a Sandsvilletől több, mint kétszáz kilométerre lévő Snowcap hegységbe. Az eseményt fél óra múlva Sandsville minden tévé csatornáján közvetítették a civilek -és nem utolsó sorban a katonák- nagy örömére. Nem volt hát meglepő, hogy már ilyen kora este tömve volt az összes szórakozóhely, kocsma és az összes egyéb vendéglátó-ipari egység.
Cedric Cameron legalább a hatodik PPCjét itta, és legalább a nyolcadik háborús történetét mesélte el, mikor nagy csapódással kinyílt a kocsma ajtaja. Peter Summers ezredes állt az ajtóban, elképesztő dühhel az arcán. Lassan odasétált az őrnagyhoz, és kivette a kezéből a poharat.
-Mit csinál, maga bolond?! -üvöltött rá az őrnagyra.
-Mit képzel ezredes, kivv. kivel beszél? -válaszolta az őrnagy. A hangján érezni lehetett, hogy már eléggé részeg. És a lehelletén is.
-Azt hiszi, hogy elmúlt a veszély?
Erre az őrnagy feltápászkodott a helyéről.
-Az idegeneket elűztük, az egyik hajójuk lezuhant, a másik pedig visszafordult!
-Nem látta, hogy még mielőtt a két nagy hajó semlegesítve lett, rengeteg ismerelten valami repült ki belőle?
-Azok ugyanúgy szétrobbantak, mint a lezuhant hajó! -mondta az őrnagy. Úgy hangzott, mintha a halálnál is biztosabb lenne benne.
-Őrnagy, ezennel felmentem parancsnoki feladatai alól, és rangomnál fogva átveszem a 31. Davion Gárda irányítását. Sandsvillet valakinek meg kell véd…

Nem volt ideje az utolsó szót kimondani, mert a parancsnok felemelte öklét, és megkísérelte megütni Petert. Az ezredes könnyedén kitért az ütés elől, és reflexszerűen gyomorszájon vágta az őrnagyot, aki fuldokolva összeesett. Ekkor azonban egy másik ember állt előtte, a Davion Gárda nehéztüzérség egyik rajparancsnoka, Jackie Portman. Egy fejjel az ezredes fölé magasodott, azonban a véralkohol szintje bőségesen kompenzálta ezt az előnyét. Megpróbált lecsapni az ezredest, aki könnyedén arrébblépett, és így a katona saját parancsnokát találta el. A négykézláb álló őrnagy a hatalmas ütéstől a földrerogyott, és elhányta magát. Jackie Portman megrökönyödött tettétől, bocsánatot azonban nem kérhetett Cedric Camerontól, mert Peter Summers térde az arccsontjában landolt. A hatalmas ember háttal a mögötte levő bajtársai közé esett.

A tömegből egy vézna katona szólalt meg.
-ÖÖ.. Peter Summers ezredes….parancsnok, akkor most mi legyen?
-Mindenki azonnal jöjjön velem. Szüksége van magukra a városnak!
Az ezredes elindult az ajtó fel, majd visszafordult.
-Ja, és az italokat írja az őrnagy számlájára.-mondta a kocsmárosnak.
Peter Summers lassan kisétált a kocsmából. Először csak egy-két katona követte, majd egy perccel később az egész egység az ezredes mögött menetelt az utcán. Végre jó helyre került ez az ütődött. A Davion Gárdából így akár egy jó egység is lehet.
-Mivel jöttek ide? -kérdezte az ezredes.
-Három kisbusszal uram. Itt parkolnak a sarkon jobbra.
-Szálljon be mindenki a buszokba. Lehetőleg a kevésbé részegek vezessenek. Minél hamarabb a Mechjeikbe kell, hogy kerüljenek. Út közben találják ki, hogy önök közül ki alkalmas még Mech vezetésre. Nem akarok fölösleges veszteségeket.
Az ezredes beugrott az első kisbusz vezetőülésére, két viszonylag józan katona pedig a másik kettőjére. Elindultak a támaszpont felé. Alig haladtak háromsaroknyit, mikor robbanásokat hallottak.

* * *

Shyla novaezredes életében először kényelmetlenül érzte magát Mechje pilótafülkéjében. Még nem volt alkalma lakott területen harcolni, így a környezet egy kicsit idegen volt számára. A rengeteg ház remek búvóhely volt könnyű, vagy akár közepes Mechek számára is. Bármelyik ablakban bármikor feltűnhetett egy elrejtett SRM kilövő, ami ugyan nem tudott volna túl nagy kárt tenni 65 tonnás Hellbringerében, de mindenképpen megijesztette volna.

A Csörgőkígyó hadművelet első fázisával nemrég végzett a Méregfog Trinária, a második fázis -a védelem felszámolása- azonban érdekes feladatnak bizonyult. A város, amit a bevezető út melletti tábla alapján “Sandsville”nek neveztek el, bővelkedett széles utcákban -a klánok szerencséjére, így a város felderítése nem tűnt nehéz feladatnak. Mikor Shyla Mechjével egy nagyobb épület mellet haladt el, rövid recsegés után az egyik taktikai képernyőn Karl Dumont ezredes arca jelent meg.
-Üdvözlöm novaezredes. Gondolom, nem tudja mi történt velem, mikor ezt az üzenetet hallja, de ez igazából nem is fontos. -Shyla teljesen elképedt. Előre beprogramozott üzenetet senki sem szokott egy ilyen fontos küldetés közben használni. -Ami viszont most nagyon is fontos, az a maga feladata. Tudom, hogy erről nem tájékoztattam, de az Acélviperák a klánok közül NEM nyerték el a jogot a Belső Szféra megrohanására. -De hát akkor ez árulás!!- Most arra kérem, hogy figyeljen. Az ön, és az én érdekemben sem szabad, hogy kiderüljön, hogy az Acélviperák támadták meg a bolygót. Nem véletlenül érkeztünk a Jádesólymok űrjáróival, és nem véletlenül a Hiperpulzus-generátor a küldetése célja. Nos, egy kicsit megváltoztak a küldetés paraméterei.
-A Mechje pilótafülkéjében a széke alatt talál egy kis csomagot, és ha kinyitja, egy robbanószerkezetet talál benne, -Egy bombán ülök! – mellette pedig egy holodiszket. Menjen be a Komsztár hiperpulzus-generátorához, és küldje el azt az üzenetet, ami a holodiszken van, utána pedig semmisítse meg az épületet! A klán jövője múlik ezen. Bízok magában.
A taktikai képernyő rövid sistergés után elsötétült. Shyla teljesen tanácstalan volt. Tudta nélkül részt vett egy klánszintű árulásban, egy akkora bomba volt Mechjében, ami egy épületet könnyedén a levegőbe repített, és mindezt a parancsnoka parancsára tette. Meg kellett, hogy tegye. Azonban nem volt sok ideje ilyesmin gondolkozni, mert a Mechje harci komputere vad sivítással jelezte, hogy egy rakéta-célzórendszerrel becélozták.

Egy pillanatot sem késlekedett, aktíválta a Mechjére szerelt ECM-et. A szerkezet képes volt -bizonyos távolságon belül zavarni az ellenfél célzó, azonosító, és egyéb berendezéseit. A Hellbringer ezen kívűl rendelkezett rakételhárító-rendszerrel is, és egy Beagle típusú energiaforrás-keresővel is, ami képes volt a radarján feltűntetni a lekapcsolt reaktorú Mecheket, tankokat, vagy légijárműveket. Ez a Mech volt a klánok előrehaladott technológiájának egyik legkiemelkedőbb példája. A fegyverzete, sebessége bármilyen típusú feladat végrehajtására alkalmassá tette, a dupla hőelnyelők pedig mindig biztosították a pilótafülke optimális hőmérsékletét. Az hiányzik, hogy felrobbanjon ez a bomba alattam!
Shyla az új támadó felé fordította Mechjének törzsét, és elsütötte a Mech karjaiba szerelt két PPCt, és csak ezután célozta be a Belső Szférás Mechet. Egy Dervish típusú közepes Mech állt előtte, ami közismert volt a Belső Szférában, ő azonban nem ijedt meg tőle. A két kék lövedék a Mech bal karját érte, ami a lövésektől le is szakadt, meglökve ezzel a Mechet. Azonban nem zavarta meg a pilótát abban, hogy mindkét LRM kilövőjéből eleresszen egy sorozatot a 10 tonnával nehezebb Mechre. A rakéták egy része a Mech lábát érte, a másik része pedig a jobb karját. A Hellbringer megremegett a találatok miatt, és a taktikai képernyőn a kar és a láb sárga színben pompázott. Azt hittem ennél azért jobban tudnak célozni. Mivel a Dervish már Shyla megnövelt hatótávolságú közepeslézereinek hatósugarán belül volt, a novaezredes minden fegyveréből tüzet nyitott. A két PPC lövedék megnyitotta az 55 tonnás Mech törzsét, a közepeslézerek az egyik LRM kilövőt roncsolták szét, a rakéták pedig a ballábba csapódtak be egyet kivéve. Az ugyanis megtalálta a PPC lövedékek által ütött lyukat páncélon, és becsapódott a fúziósmotor védőburkába. Csodával határos módon a Mech nem robbant fel, azonban pilótája látva reménytelen helyzetét, katapultált.

Shyla novaezredes ismét szemügyre vette a város térképét, és megkereste rajta a HPG épületét. Avatatlan szemlélőnek is feltűnt volna a nagy kerek korong Sandsville nyugati kerületeinek közepén. Csak két és fél kilométernyire van. Hamar odaérek. Megragadta a Mech botkormányát, és előrelendítette, mire a Mech gyors léptekkel elindult.
A rádióját harci frekvenciára állította, mire az egyik harcosának hangját hallotta.
-Novaezredes hall engem? Shyla novaezredes! -hallotta Loas Mech-harcos kétségbeesett hangját.
-Mi az Loas? Mi történt? Jelentsen!
-Megtámadtak minket! Legalább háromszor annyian vannak, mint mi. Tankokat is bevetnek, és kaptunk lövéseket felülről is. Legalább kétszázadnyi Mechet látok a radaromon.
-Tartsanak ki, odaküldöm a parancsnoki csillag többi tagját is.

A novaezredes felderítési okokból más-más irányba küldte a Trinária három csillagát. A parancsnoki csillag a Komsztár épülete vette célba a John Davion sugárúton, míg a többi két csillag a sugárút környékét fésülte át. Shyla pedig nem tartott a parancsnoki csillaggal, hanem a John Davion sugárúttól délre lévő George Avenuen haladt a HPG felé. Nem volt szokása, hogy egyedül menjen, de most volt egy baljós előérzete amikor elindultak a város felé. Igazából nem is lepődött meg mikor Loas Mech-harcos, illetve csillagparancsnok támadás jelentett. Harminc másodpercen belül az Üldöző csillag is támadást jelentett. Shyla tudta, hogy jelentős ellenállásba ütköztek, így visszahívta magához a parancsnoki csillagot. A két Warhawk, az Executioner, és a Summoner hamar felfejlődtek mögé ékformációba, majd a csillag elindult a Komsztár épület felé.
A többi két csillag azt a parancsot kapta, hogy próbálják meg a parancsnoki csillagot követni, miközben az ellenálló egységekkel csatáznak. Sandsville épületei közül egymás után emelkedtek fel a Méregfog Trinária ugróképes Mechjei. A parancsnoki csillagon kívül húsz Mech rendelkezett ugrórakétákkal, ezek közül Shyla csak háromcsillagnyit látott a levegőben. Tudta, hogy már eddigis sikerült a surrat Belső Szférásoknak bizonyos veszteségeket okoznia. Szerencsére azonban az Üldöző és az Elfogó csillag elég messze csalta az ellenséges Mecheket a Komsztár épülettől, így amíg elértek az épületig csupán három Mech és két tank került az útjukba.
A hiperpulzus-generátor óriási méretű volt, először Shylát majdhogynem megrémítette. A Komsztárosok hangyaként rohantak a generátor előtt parkoló járműveikhez, a biztonsági őrök egymás után dobták el fegyvereiket, a Komsztáros tankok pilótáinak fejében meg sem fordult, hogy használják a közepes fegyverzettel rendelkező harci gépeiket. Shyla látta, hogy mire odaér, hogy behatoljon az épületben egy lélek sem lesz.
-Figyelem! Mindenki tartsa a pozicióját a HPG generátornál. Ne lőjétek! Ismétlem, egy karcolás se érje a hiperpulzus generátort! -mondta Shyla a Méregfog Trinária frekvenciáján.
A harcosok kör alakzatot vettek fel a Komsztár létesítmény körül, néhányan pedig Mechjükkel bementek az épület előtti parkolóba, miután szétlőtték az utolsó pár kocsit, amikben -valószínűleg- emberek is voltak. A HPG generátor és a mellette lévő épület teljesen elhagyatott volt, minden bizonnyal a személyzetet a támadás kezdetekor evakuálták Annál több élet volt a John Davion sugárúton.

Megjelentek az első Mechek a tankok kíséretében. Legelöl egy Enforcer haladt, mögötte két Centurion, a rajt pedig egy Awesome zárta. A klános technikának köszönhetően a Trinária harcosai sokkal hamarabb használhatták fegyvereiket, mint a város védői. Shyla sóhajtott egyet, majd Mechjével előrelépett a parancsnoki csillag többi Mechjeihez, és PPCit az egyik Centurionra célozta.

* * *

Clark Sunders rajparancsnok Awesomejának PPCit megpróbálta az egyik támadóra célozni, miközben az őt érő találatok megrengették alatta a 80 tonnás óriást. A Mechje előtt két Rommel típusú tank ment, folyamatosan tüzelve az ismeretlen Mecheket. Clark Sunders csillaga csak késve érkezett a támadók megfékezésére, mivel Sandsville keleti kerületére volt beosztva. Eredetileg a Davion Gárda tisztje volt, de amióta -majdnem egy egész órája- ez a Peter Summers kisajátította az egységet, egy kicsit átformálódott a tisztek beosztása.
A jelentések szerint eddig a támadó 15 Mech sikeresen megsemmisített egy századnyi Mechet az Árnyjárók közül, egy másikat pedig a 31. Davion Gárda Mechjei közül, valamint sikeresen megsemmisítette a 223. Davion Tankezred nagyrészét. Még három tank volt működőképes, abból kettő pedig előtte haladt, a harmadik lövésztornya egy sérülés miatt pedig beragadt, így az csak hátul, a Mechek mögött ment.

Viszont ők is jelentős sérüléseket okoztak a támadóknak. Négy Mechet végleg kivontak a forgalomból, öt pedig komoly sérülésekkel szenvedett. Biztos volt benne, hogy ők képesek lesznek megállítani a betolakodókat. Ugyanis nemcsak ez az egy raj vett fel támadó poziciót. Rögtön mögöttük jött egy ugrórakétás raj is, a század harmadik raja viszont egyelőre ismeretlen helyen volt. A légiűrvadászok pedig bármikor megérkezhetnek a támaszpontról, ahol újratöltötték őket.
Clark Sunders alatt ismét megremegett Mechje, mindek eredményeképp mindhárom PPC lövedéke a betont szántotta fel. A taktikai képernyőn látta, ahogy Mechje törzsének bal oldala pirosra színeződik a páncélveszteségtől. Ismét elsütötte PPCit, de mostmár nagyobb sikerrel, mint az előbb. Mindhárom PPC egy madárszerű lábakkal rendelkező tömzsi Mechet talált el, ami rövid rázkódás után oldalra dőlt, és mozgás közben szinte megfagyott. A pilótája rövidesen katapultált. Mostmár csak tizen vannak. Jó lenne, ha megérkezne a nehéztüzérség is. Szinte parancsszóra újabb négy zöld pont jelent meg a Mech nagy-hatótávolságú radarján, a levegőben pedig két Shilone és két Stuka száguldott a támadók Mechjei felé.
-Megjöttünk Clark, remélem még jókor. -hallatszott Jackie Portman hangja.

* * *

Shyla novaezredes kétségbeesetten vette észre az újabb négy piros pontot a radarján. Nem volt ideje megfordulni sem, mikor minimum 40 LRM csapódott be Mechje hátába. Harci komputerén kigyulladt a katapultálás felirat. Még mielőtt azonban elhagyat Mechjét, a rádióhoz kapott.
-Méregfog Trinária! Shyla novaezredes vagyok! Mindenki azonnal vonuljon vissza, ismétlem, teljes visszavonulás! Azonnal. -mondta, majd rácsapott a katapultálás gombra.
A pilótafülke legalább 100 méteres magasságba vitte fel a novaezredest, hogy azután egy háztömb tetején landolhasson. Shyla még nyugodtan végig tudta nézni a csatát. A Méregfog Trinária ezúttal súlyos vereséget szenvedett, a veszteségekről nem is beszélve. Összesen nyolc Mech élte túl a csatát, és természetesen egyik sem sértetlenül. A védők vérszomjasan rohantak Mechjeikkel a menekülők után. Itt az idő.

Shyla összeszedte a küldetéséhez szükséges felszerelést a Mech katapultszéke alól, biztonságos helyre tette a bombát, a holodiszket pedig kezeslábasa zsebébe tette. Mindig tartott egy kisebb méretű hátizsákot a Mechjében, és az most a bomba miatt éppen jól jött.
Nem telt bele negyed órába, hogy kint állt a Komsztár épület előtt, akcióra készen. Könnyedén bejutott a bejáratnál lévő biztonsági irodába, és kinyitotta a vészkijáratokat. Az egyiken bement, és fél óra alatt bejárta az épületet. A holodiszkről leadta az üzenetet, és reménykedett benne, hogy az atmoszférában magasan lebegő űrjáró ezt az adást nem zavarta meg. Karl Dumont a holodiszken mégegy üzenetet hagyott neki, amin szóról szóra elmondta, hogy mit tegyen, hova tegye a bombát, és hogy hogy küldje el az üzenetet. A csillagezredes különösen jó kapcsolatban volt a tudós kaszt tagjaival, akik között számos komputerszakember akadt, és briliáns kódfeltörő programokat tudtak írni. Shyla, életében először hasznát is látta a tudósoknak.

Az elküldött üzeneten a bolygó támadása kezdetekor a Komsztár alkalmazottai által leadott üzenet módosított változatát hallotta. Minden ugyanaz volt, leszámítva, hogy Acélviperák helyett Jádesólymokat mondott az ember. Ha a csillagezredes mindent ilyen jól megszervezett, akkor biztos gondoskodott arról, hogy ez az üzenet ki is jusson a bolygóról. Shyla megfelelően elhelyezte a bombát az épület fűtőrendszeréhez, ami a HPG generátor irányítórendszere és az adatbankja között helyezkedett el. Beállította a visszaszámlálást öt percre, és elindult a kijárat felé. Mikor kilépett az épületből fehérruhás alakokat látott közeledni. Gyorsan elbújt az épület egyik helységében, majd mikor a fehérruhások elhaladtak mellette, hangtalanul kisurrant. A kétszáz méterre lévő háztömbhöz futott, aminek a tetejére Mechje katapultszéke landolt.

–12–

Chatea rendszer
3050. április. 23.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville, Komsztár létesítmény

George Harrison furcsállotta a Komsztár épület kihaltságát. Nem értette, hogy miért menekültek el az alkalmazottak, mivel -mint ahogy a legtöbb Komsztár létesítményben lenni szokott- a földalatti emeletek igencsak biztonságosak voltak.
A kommunikációs terem felé tartott éppen, amikor figyelmes lett egy nyitott ajtóra. Kollegáit otthagyva, odament az ajtóhoz, és önkénytelenül benézett. A szobában teljesen sötét volt, és már éppen becsukta volna az ajtót, amikor kis piros fényre lett figyelmes. Odament a fény forrásához, és legnagyobb meglepetésére egy piros folyadékkristályos kijelzőt látott, amin lassan peregtek a számok. 15…14…13…12…11…10…9…8…7…6…5…4…3…2..1.. George elfehéredett.

* * *

Shyla leguggolt a tető téglapatkája alá, mikor látta az óriási fényt. A robbanás elsöpörte a Komsztár épületet a HPG generátorral együtt, és még másik három-négy háztömböt is a Komsztár épület körül. Ez a bomba tényleg nagyon hatásos volt. De hogyha nem erre a háztetőre érkezek, akkor valószínűleg nem lett volna időm erről meggyőződni. Az utcákon az épületek maradéka hevert, nem is beszélve a rengeteg halottról.
Röviddel a robbanás után életre keltek Sandsville utcái. Hangszórós járművek járták a várost, hirdetve, hogy elmúlt a veszély. Shyla tudta, hogy nemsokára fel fog tűnni valakinek a ház tetején lévő katapultszék, ezért inkább elindult egy éjszakai rejtekhelyet keresni, mivel az idő már este felé járt. Igen hamar talált is egy kényelmesnek ugyan nem nevezhető, de mindenképpen praktikus helyet egy közeli sikátorban. Rajta kívül csak egy koldus feküdt ott a rengeteg szemeteszsák között, akivel megpróbált szóba elegyedni. Mivel ez nem igazán sikerült, úgy döntött, hogy inkább kipiheni a csata fáradalmait, és álomra szenderült.

Chatea rendszer
3050. április. 23.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville, keleti kerületek

Karl Dumont csillagezredes rendíthetetlenül tört előre Dire Wolfjában.
A repülő-landolás óta a Mech a bal lábára sántított, de ez a csillagezredest különösen nem zavarta. Hol a taktikai képernyőt figyelte, hol pedig a Mechje fölé tornyosuló fákat, amelyek magassága még egy elementált is megrémített volna. Biztos volt benne, hogy nem téved el, hiszen -a térkép szerint már csak 500 méter választotta el az erdő szélétől és a városhatártól. A többi Mech harcos már rég ott volt és tartották a pozíciójukat.
Az űrjáró lezuhanásának köszönhetően csak hét Mech érte túl sértetlenül az utat, tizet a chateai támaszpont légvédelme semlegesített, öt sérülést szenvedett a zuhanás közben, a maradék nyolc pedig bentrekedt a zuhanó űrjáróban és valószínűleg odaveszett. A csillagezredes Mechje volt az egyik, ami megsérült. A Mechet védő báb találatot kapott a légvédelem egy lövedékétől, így nem tudta biztosítani a Mech biztonságos földetérését. A Dire Wolf bal lábának csípője a becsapódás pillanatában óriásit reccsent, a Mechet pedig nem sok választotta el attól, hogy feldőljön.
Nem sokkal a földetérés után sikerült kiszabadítania a 100 tonnás Mechet a bábból, majd elindult megkeresni a túlélőket. Megtalálta az összes épségben földetért harcost kevesebb, mint másfél óra alatt. Már szürkület volt, ezért nem adta ki a parancsot a Chatea védelmének felszámolására. Ez nem lett volna méltó a klánhoz. Jobbnak látta, hogyha egy napot a felszereléseik elvégzésére fordítanak. A techek másnap szerszámok hiányában csak kisebb javításokat tudtak elvégezni a Mecheken és a járműveket. Ahogy végeztek a javításokkal, Karl Dumont elkezdte szervezni a közelgő támadást.

Szerencsére tudták követni a csillagezredes és Shyla csillagkapitány által elkészített tervet, mivel nem estek túl messze a kijelölt pozíciójuktól. A zuhanást túlélte a Mecheken kívül még két ellátójármű is, amik nagyrészt muníciót szállítottak a bináriának. A harmadik ellátójármű is megérkezett ugyan, de a zuhanás közben megsérült a jármű motorja, így nem követhette az egységet a támadásban.

Egyetlen dolog nyugtalanította Karl Dumontot. A földetérésük óta nem hallott a Méregfog Trináriáról, nélkülük pedig nem volt sok esélyük a város védőivel szemben. Előzetes becsléseik szerint minimum négy, de valószínűleg ötszázadnyi Mech állomásozott ezen a bolygón, de az űrjárók ellen végrehajtott támadásból ítélve komolyabb haderőt feltételeztek. Azonban ez nem rémítette meg a csillagezredest. Bár tisztában volt azzal, hogy a kiszabott feladatot nem lennének képesek végrehajtani, mégsem ettől félt legjobban. A kán speciális feladatot bízott rá, és az Alfa csillagképre, amit képtelen lett volna végrehajtani.
Kilépett Mechjével a fák közül, és rádióját taktikai csatornára kapcsolta a kommunikátorát.
-Ostrom csillag! Észleltek Mecheket a közelben?
-A radar 750 méterre hét … nem, nyolc ….. nem, egy egész századnyi Mechet mutat. -mondta Gera Mech harcos- Tartsuk a formációt?
-Vegyenek fel tág defenzív formációt!
-Defenzívet csillagezredes?
-Poz harcos! Nem ez az egyetlen század amivel találkozunk. A sérült Mechek maradjanak hátul!
A csillagezredes teljesen átszervezte az Alfa csillagkép megmaradt Mecheinek beosztását. A sérült Mecheket egy csillagba osztotta be, a maradék hét Mechet pedig egy bővített csillagba. A hét közepes és nehéz Mech lazább csillagformációt vett fel, és elindultak a legközelebbi széles út felé. Az utcatáblára a “Sárkány sugárút” felirat volt írva. A csillagezredes Mechjének radarján egymás után közeledtek a kis piros pontok. A Dire Wolf is a Tartalék csillagban volt a lábsérülése miatt. Rövidesen az Ostrom csillag támadásba lendült.

Az első lövést Gera Mech harcos adta le 60 tonnás Mad Dogjából. A Mech törzsébe szerelt LRM20as kilövőket egyszerre hagyta el a negyven robbanófejes rakéta. Több mint harminc be is csapódott a legközelebb lévő Vindicatorba, amit hátratántorodott, így sikeresen eltorlaszolta az utat társai előtt. Gera Mech harcos nyílt harci csatornán hívta ki a pilótát. Mivel a két Mech között 15 tonna súlykülönbés volt, nem volt kétséges, hogy Gera Mech harcos könnyen végez majd ellenfelével.
Mivel az úton egymás mellett három Mech is kényelmesen elfért, feltűnt a látóhatáron a többi Szférás Mech is. A klánharcosok a harctól fűtve rohanni kezdtek az ellenségeik felé, és egymás után vitték be pusztító találataikat. Karl Dumont tisztán látta, hogy harcosai gond nélkül földre kényszerítik ellenfeleiket, amikor a radaron hirtelen feltűnt újabb tizenkét pont a Tartalék csillagtól délre. Nyílt területen közeledtek feléjük, így a csillagezredes tudta, hogy csillaga hátrányban van. Utasította harcosait a támadásra mivel tudta, hogy nincs más választása. Ez volt a klán útja.

–12—

Chatea rendszer
3050. április. 23.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville, keleti kerületek

Peter Summers diadalittasan sütötte el Catapultjának LRM kilövőit. A rakétazápor beborította az előtte 100 méterre tornyosuló Mechet. A Catapult harci komputere nem volt képes azonosítani a humanoid Mechet, csupán azzal volt tisztában, hogy a gép fegyverzete sokkal nagyobb hatótávolságú volt, mint az ő Mechjéjé.
Az előző nap csatája után Peter nem adott kimenőt az embereinek, mivel biztos volt benne, hogy az ellenséget csak egy időre űzték el. Arról viszont, hogy egy teljesen új alakulattal találják szembe magukat, még álmodni sem mert. Bár az ellenséges Mechek nem néztek ki igazán újnak, és -ami még meglepőbb volt- nem az eddigi taktikát alkalmazták. A támadók csupán fele bocsátkozott harcba velük, a másik fele a harcoló Mechek hátát védte. Szerencsére az Árnyjárók parancsnoki százada éppen a hátulmaradt Mechek felé tartott.

A legfeltűnőbb egy szürke mintás óriási gép volt, amely mintázatában és fegyverzetében is elütött a többiektől. Peter Summers erre lőtte ki az első sorozatot. A hatalmas Mech megremegett a rakéták becsapódása miatt, majd egy másodperc múlva viszonozta a tüzet. Két azúrkék töltet csapódott a Catapult törzsébe, a Mech pilótafülkéjében pedig egymás után gyulladtak ki a piros vészjelző fények. Mégegy ilyen találat és a Mechemnek vége.
Rövidesen kiderült, hogy a raja többi tagja sem áll jobban.
-Ezredes, ezek nagyon erősek! -hallatszott Roger Baker tizedes hangja a rádióban- Már egy egész századnyi Mechet vesztettünk, és még csak két mumust ütöttünk ki!
-Tartsátok a pozicótokat.. Ha a veszteségeitek ötven százalék fölé emelkedenek, kezdjetek el szétszóródni. Nem szabad egymáshoz közel hagyni őket. A fenébe! A tegnapi csata után a Davion Gárda maradék Mechjeit nem lehetett egy nap alatt jó állapotba hozni!
-De már ötven százalék felett vagyunk!
-Rendben, akkor kezdjétek meg a szétszóródást! A Bravo Árnyjáró század kezdjen gyors visszavonulásba, majd miután elcsaltuk őket, kapjátok egyenként őket.
Noha Peter Summers nem látta a 31. Davion Gárda Első Nehéz Mechszázadának parancsnoki Mechjét, biztos volt abban, hogy Roger Baker már ki is adta a visszavonulási parancsot az alá beosztott egységeknek. Lassan Peter Summers is hátrálni kezdett Mechjével, az Alfa árnyjáró század parancsnoki raja pedig követte a mozdulatait. Közben lézerek cikáztak, és rakéták szelték át a levegőt. Némelyik célt tévesztett, a többségük viszont jelentős sérüléseket okozott a gyenge páncélzatú Davion Mecheken. Viszont az ismeretlen Mechek sem bírták olyan jól a többszörös túlerőt. A tíz támadó Mechből csak öt volt talpon, mire az Árnyjárók befejezték a visszavonulást. A zsoldosok és a Davion Gárda pedig összesen tizenegy kevésbé sérül Mechhel rendelkeztek. Peter Summers körül rajának két Mechje feküdt mozdulatlanul, a harmadik, a még éppen működőképes Banshee egy humanoid formájú Mech lövéseit viszonozta Gauss ágyújával.

A kiadott parancsot minden katona teljesítette, azonban a visszavonulás végére nem maradt jó állapotban lévő Davion Gárdához tartozó Mech a csatamezőn. Csupán Roger Baker Enforcere támolygott, majd eltűnt Peter Summers radarjáról. Ezt a csatát elvesztettük. De van még időnk és haderőnk rajtuk ütni. Az ismeretlen Mecheket már csak az Árnyjárók tudták megállítani.
Az első támadás előtt a bolygóra vezényelt légivadászok majdnem az összes municiójukat felhasználták, így ők már nem segíthettek túl hatékonyan a védekezésben. Az Árnyjárók pedig Mechek tekintetében nem vehették fel a versenyt a fejlett fegyverekkel rendelkező Mechek, és minden bizonnyal jól képzett pilótáik ellen. Ők azonban ismerték Sandsvillet.

* * *
Chatea rendszer
3050. április. 22.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Helmgart völgy

Loas Mech harcos gondterhelten ült az Árnyéksólyom rakodóterében. Kezében egy noteputert tartott, a kétes kimenetelű tegnapi csata statisztikáival. Hoffar Andrews parancsnoksága nélkül nem volt olyan egységes a Méregfog trinária, mint azelőtt. Shyla novaezredes is kiváló képességekről tett tanúbizonyságot, azonban a csatában a Mechje odaveszett, és képtelenség volt megállapítani, hogy túlélte-e a katapultálást.
Riadtan nézett fel, mikor egy csizma koppant előtte az űrjáró fémes padlóján. Bernard Mech harcos a neurosisakját a hóna alá fogva leült Loas mellé. Kicsit figyelte a noteputeren futó adatokat, majd megszólalt.
-Loas, van még értelme várni?
-Mindig van értelme.. Még legalább egy hetet várnunk kell.
-Egy hetet Loas? Ennyi ideig a kiképzés alatt sem kellett kibírnunk. Az egyhetet a túléléssel kellett ugyan eltöltenünk, de legalább nem ellenségektől hemzsegő városban! Ez nem élheti túl.
-Bízom a novaezredesben.
-Viszont a Belső Szférások bármikor megtámadhatnak minket. A légivadászaik különösen veszélyesek lehetnek.
-A többi harcos mit gondol?
-Azt hogy indulnunk kellene.
-Rendben. Mondja meg nekik, hogy hat óra múlva indulunk. Ennyit még megérdemel a novaezredes.

* * *

Chatea rendszer
3050. április. 22.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Sandsville, Sárkány sugárút

A szürke Dire Wolfot páncélzata feketére égett a becsapódó rakéták által okozott hőségtől, a pilótafülke egyre inkább hasonlított egy fúziós reaktorra. Karl Dumont csillagezredes azonban folyamatosan tüzelt a létszámfölényben lévő ellenségre, súlyos sérüléseket okozva. Eddig három Mechet sikerült kivonnia a forgalomból, ebből kettőt egyedül, a harmadiknak pedig a kegyelemdöfést adta meg.

Miután sikerült az utolsó működőképes Mechet -egy Blackjacket- leterítenie, megvárta míg Mechje hőmérséklete kellően lecsökken. Sokkal jobb állni egy hűvös Mechben, mint meghalni a hőségtől. A parancsnoki csillag Mechjei valóságos szobrokként emelkedtek Sandsville egyik legnagyobb sugárútja fölé, azonban a védő Mechek furcsa módon nem voltak sehol. Csak ennyien lettek volna? Az nem lehet. Legalább háromszoros volt a túlerejük a tankokat leszámítva.
-Parancsnoki csillag! Elfogytak, pozvál? -szólt a csillagezredes a kommunikátorába a parancsnoki csillag frekvenciáján.
-Poz, csillagezredes. A radaron egy stravagot sem érzékelek. -válaszolt rögtön Joel Mech harcos, a parancsnoki csillag helyettes csillagparancsnoka.
-Rendben, akkor kövessetek! -mondta Karl Dumont, ezt azonban már mindenki hallhatta.
Előrelendítette Mechjét a Sárkány sugárúton egyenesen előre. Remélem pontosak a légifelvételek. A Viperák az átlagos klánharcosoktól eltérően kivételesen ügyesen manővereztek a város keskeny utcáin. A szabályos csillagformációt a kis hely miatt nem tudták tartani, viszont aktív védelmi formációban ígyis biztonságosan tudtak közlekedni.

Rövid menetelés után kiszélesedett a sugárút. A csillagezredes lassabbra vette a menetelést, és nagy hatótávolságúra állította a radart. Nem látott semmi ellenséges objektumot, így kilépett a Sárkány sugárút és a Sandsville sugárút kereszteződésébe. Mivel még mindig nem látott ellenséges egységet, utasíotta a binária maradék harcosait, hogy kövessék. A Mechek hármasával kezdtek átvonulni a kereszteződésen.
Hirtelen rengeteg piros fény gyulladt ki Karl Dumont Dire Wolfjában, a harci komputer pedig célzott rakéták közeledtét jelezte. A Mecheket a támadás négy irányból érte. A leghátul menetelő két Mech -egy Hellbringer és egy még éppen működőképes Executioner- robbantak fel először, mire az előttük menetelő két Mech az újonnan jött ellenség felé fordult.

A rakétazápor nem érte meglepetésként a csillagezredest, Mechjével reflexszerűen behúzódott egy mellékutcába, így a rakétazápor egy épületet ért. Csillagának többi Mechje halálos össztüzet zúdított a bátor támadóra. A Mech felrobbanása után a csillagezredes azonnal kitört a kis utcából és rohanni kezdett a hozzá legközelebb lévő Mech felé. A harci komputere a támadót Dervishként azonosította, és kékkel jelölte a Mechen az LRM kilövőket. Biztos ő is küldött nekem egy pár rakétát. Könyörtelenül végezte ki az 55 tonnás Mechet egy Ultra gépágyú sorozattal, azonban ezzel a sorozattal el is fogyott a Mechben tárolt összes gépágyútöltény is. Nem hiába van ezen a Mechen hat darab lézer. A Mech lézereit a harci komputere által Enforcerként azonosított Mechre célozta. Noha biztos volt benne, hogy nem Enforcer típusú Mechhel áll szemben, mégis magabiztosan sütötte el a Mechje energiafegyvereit. Ez az átkozott sérült komputer!! Az ellenfele már a második nehézlézer találatánál katapultált. Biztosan sérült volt ez a Mech is. Legalább valami a mi oldalunkon áll.
A Viperák elől elfogytak a támadó Mechek, azonban az egység oldala és a hátsó Mechek kemény támadás alatt voltak. A hét Mechből sikerült a Szférásoknak hármat semlegesíteni, míg a Viperák hét Mechet semmisítettek meg. Karl Dumont lassú léptekkel indította el a 100 tonnás Mechet, de azonnal meg kellett állítania, mert egy 65 tonnás katapult állt az útjában.

* * *
A 65 tonnás Catapult pilótafülkéjében vibrált a levegő a hőségtől. Peter Summers torka teljesen kiszáradt a harc során. A rajtaütés első hullámát csodával határos módon túlélte, mert az egyik harcosa Mechje elé állt, mikor azok PPCikkel és lézereikkel viszonozták a tüzet. A többieknek nem volt idejük visszavonulnia a közeli mellékutcákba. Peter már csak egyetlenegy esélyt látott a támadói megfékezésére. Ehhez azonban meg kellett állítania az embereit.
-Árnyjárók figyeljetek! Vonuljatok vissza azonnal. -mondta kemény hangon a katonáinak.
Hogyan is csinálták ezek azt a kihívásos dolgot?
Kilépett a Catapultjával a mellékutcából, és azonnal szembetalálta magát a nagy szürke Mechhel. Nyílt harci frekvenciára kapcsolta a rádióját, majd megszólalt.
-Kihívom önt abban a szürke Mechben egy halálig tartó viadalra. -mondta lassan és megfontoltan. A következő pillanatban lepergett szeme előtt az élete.

* * *

Karl Dumont tágra nyílt szemekkel hallgatta az üzenetet. Meglepte a katona “klánszerűsége”, de nem tudott ellenállni a kihívásnak.
-A kihívást elfogadom! -zengett a hangja.
A két Mech lassan elindult egymás felé, míg a klánmechek egyhelyben maradtak, Belső Szférás társaik pedig felzárkózak ötven méterrel mögéjük. Remélem azért egy páran figyelik a Szférás Mecheket.
Az első lövést Peter Summers adta le, Catapultjának LRM kilövőjéből. A harminc rakéta cápaként közeledett a sérült klánmechhez, becsapódásukkal megvilágították a közeli még ép ablakokat. A robbanás során leszakadt az óriási Mech bal karja, a törzséből pedig szürkés füst szállt fel. A sérülést és a páncélveszteséget kihasználva Peter Summers elsütötte a közepes lézereit is. Mind a négy energiadárda a Mech törzsét érte, de nem tettek túl nagy kárt, a Mechet pedig viszonylag kiegyensúlyozta.

Karl Dumont kemény küzdelmet vívott a gravitációval, de sikerült talpon tartania Mechjét. A karjának elvesztése gyakorlatilag megfelezte Mechjének tűzerejét. A maradék négy lézer azonban eltalálta célpontját. A két közepes lézer a baloldali LRM kilövőt érte, a nehézlézerek pedig a Catapult majdnem legsérülékenyebb részét, a bal térdét érték. A Mechnek azonban még szüksége volt egy rakétasorozathoz, hogy felboruljon.

Peter Summers körül forgott a világ, mikor Mechje a hátára dőlt. A pilótafülkében fullasztó volt a hőség, mivel a rakétavetők és a lézerek használata rengeteg hőt termelt. A Catapult hőelnyelőit nem ilyen mennyiségű hő elnyelésére tervezték. Lassan lábra állította a Mechjét, majd jobb ötlet híján beletaposott a Mech ugrórakétáinak pedáljaiba. A Dire Wolf lézerei centiméterekkel tévesztették csak el a 65 tonnás Mechet.
A repülés gyakorlatilag irányíthatatlan volt, mivel erre már nem volt elég üzemanyag az ugrórakétákban. A 65 tonna fém bombaként közeledett a földön álló Mech felé. Karl Dumont azonban nem esett kétségbe, Mechjét hirtelen előre indította el. A zuhanó Mech nagy sebességgel csapódott a betonba, Peter Summers katapultszéke rakétaként tört az ég felé. Egyetlenegy klánharcos sem próbálta meg lelőni.

Karl Dumont nem állt meg Mechjével. A Komsztár létesítmény felé indította el a Dire Wolfot.
A háttérben csak robbanásokat hallott, amint a többi harcost megtámadta a maradék három védő Mech. Könnyen kiderült volna, hogy a zsoldosoknak nincs esélyük a sokkal fejlettebb klános Mechek ellen, ekkor azonban újabb négy gyorsan mozgó pont jelent meg Karl Dumont Mechjének a radarján. Csak két szót lehetett tisztán hallani a klános harci frekvencián.
-Vigyázzatok, légivadászok!!

* * *

Shyla meglepődött, mikor meghallotta a Mechek által keltett zajt. Egy bárban üldögélt az egyik asztalnál, és éppen egy nála kicsit magasabb, őszes hajú férfivel beszélgetett. Napfelkelte után röviddel felkelt a sikártori fekvőhelyéről, körülnézett a környéken, majd megpróbált egy kis élelmet szerezni. Furcsállotta, hogy itt az emberek mindenért amit egy élelmiszerelosztóban maguknak kiválaszottak, zöld kis papírosokat adtak. A zöld kis papírosokat C-billnek nevezték, legalábbis a harcosnő a városiak beszélgetése alapján így vélte. Rövid séta után keveredett be ebbe az épületbe. Amint belépett, az idősödő férfi odalépett hozzá, és felajánlotta, hogy meghívja valamire. Shyla hamar elfogadta a meghívást, és leült egy asztalhoz. Kedélyesen elbeszélgettek, bár Shyla nem igazán értette, hogy miért húzódik hozzá egyre közelebb a férfi.

A bárban lévő kronométer fél egyet mutatott, amikor robbanások hallatszottak az egyik távoli utca felől. Shyla felpattant az asztaltól, és kirohant a bárból. Nem volt messze a Komsztár létesítménytől, épp biztonságos távolságra ahhoz, hogy senki se találja őt gyanúsnak. Lassan elindult a zaj irányába. Alig ment két háztömbnyit előre, körülbelül háromszáz méterre kibontakozott előtte Karl Dumont Dire Wolfjának alakja. Hirtelen egy kisebb Mech lépett a hatalmas monstrum útjába. Leginkább egy Timber Wolfra hasonlított, de Shyla még nem látott ilyen típust. Egy-két lövésváltás után a kisebb Mech felborult, majd miután talpra állt a levegőbe emelkedett, és egyenesen Karl Dumont Mechjét célozta meg. A csillagezredes viszont hamar észrevette a manővert, és egyszerűen kicselezte a repülő Mechet, mire az a betonba csapódott. Egy másodperc törtrésze múlva a Mech katapultszéke az ég felé repült.

A parancsnok Mechje nem állt meg, folytatta útját a Komsztár épület felé. Shyla kilépett az út közelébe, és megpróbált visszaemlékezni a felderítő kézjelekre, amiket a tesközben tanult. Rövid gondolkodás után, megpróbálta elmutogatni a “vegyetek fel” jelet. A csillagezredes Mechje már csupán ötven méterre volt a harcosnőtől, és a pilótája nem igazán lassított.

* * *

Rengeteg fény villódzott Karl Dumont Mechjében. Szinte észre sem vette az út közepén álló nőt. Valahonnan ismerős volt neki a nő testtartása, és az alkata. Csak azt nem értette, hogy mit hadonászik a kezével. Mechje optikai rendszerét használva kinagyította a nőt. Elképedt, mikor a számítógép által generált nagyított képről Shyla novaezredes arca köszönt vissza. Gyorsan megállította Mechjét, és leguggolt vele. A Mech épen lévő karját letette az aszfaltra, és megvárta, míg a nő felmászik rajta. A pilótafülke ajtaján rövidesen kopogást hallott. Kicsatolta magát a pilótaszékből, és beengedte Shylát. A nő egyből helyet foglalt a másodpilóta ülésen.

Eközben a Dire Wolftól alig kétszáz méterre véres csata dúlt a város védői és a maradék klán csillag között. A maradék három közepes és nehéz Mechhez csatlakozott egy rajnyi légiűrvadász is, így noha a földön nem is, de túlerőben voltak a védők.
-Már nem bírjuk tartani őket sokáig, csillagezredes! Mit csináljunk? -szólt kétségbeesetten Joel Mech harcos, az utolsó Vipera Timber Wolf pilótája.
-Hagyjátok abba a harcot és kövessetek, amilyen gyorsan tudtok!! -dörgött Karl Dumont hangja a rádióba, majd Shyla felé fordult, miközben elindította Mechjét a Komsztár épület felé.
-Hol szállt le az Árnyéksólyom? Egyáltalán le tudott biztonságosan szállni?
-Egy völgyben szálltunk le, csillagezredes. Nincs túl messze a várostól. Majd navigálom.
A Dire Wolffal az élen, a klán maradék Mechjei elindultak a HPG generátor feltételezett helye felé. Amint közelebb értek Karl Dumont megnyugodva látta a romhalmazt ami egykor a HPGnek adott otthont. Szóval megcsinálta.

A támadó Mechek ötven százalékát sikerült ártalmatlanná tenniük, mire a Komsztár létesítményhez értek, a légivadászok közül egy pedig éppen egy parkba zuhant le a már rommá lőtt tankokra. A város védői már nem voltak képesek ellátni feladatukat, azonban a támadó Viperák sem voltak sokkal jobb helyzetben. Három működőképes Mech maradt meg az Alfa csillagkép Karl Dumont alá osztott egységéből, és egyiknek sem volt már sok hátra. Szerencsére azonban egyik Mech lába sem sérült meg súlyosan, így tudták tartani a csillagezredes -amúgy sem gyors- tempóját.

–13—

Chatea rendszer
3050. április. 23.
Chatea, Egyesült Nemzetközösség
Helmgart völgy

Loas Mech harcos lassan beletörődött parancsnokának elvesztésébe, noha igen nagyra értékelte a nőt. Már órák óta az űrjáró nagy-hatótávolságú szenzorait figyelte, de semmit sem látott. A völgy és a város között egy hegység húzódott, amely ugyan a Mecheknek nem jelentett akadályt, a szenzoroknak viszont annál is inkább. Mivel már nem látta sok értelmét a további várakozásnak, a Chatea légterében szálló űrjáró frekvenciájára állította a kommunikátort, majd megnyomta a kommunikációs pult “kapcsolat létrehozása” feliratú gombot. Rövid sercegést hallott, majd végül kitisztult az adás.
-Sólyomszem űrjáró, itt az Árnyéksólyom. A fenébe ezekkel a sólymos űrjárónevekkel. Loas Mech harcos vagyok, Shyla novaezredes helyettese. A novaezredes valószínűleg odaveszett a támadás során, ezért úgy döntöttem, hogy elhagyjuk a bolygót. Az itt tartózkodó erőink elégtelenek a védőerők felszámolására. Légitámogatást kérünk a felszálláshoz.
-Vettem Árnyéksólyom, amint elhagyják a felszínt, jönnek a légiűrvadászok.
Loas egy utolsó pillantást vetett a szenzorokra, azonban még mindig nem látott rajta semmit. Shyla ha életben van biztos gondoskodott volna róla, hogy tudjuk. Küldött volna egy rádióüzenetet, valahogy egy jelzést a radaron, vagy ellopott volna egy Mechet. Lassan odafordult az ügyeletes pilótához, és kiadta neki a parancsot a felszállásra. A pilóta elindult az űrjáró pilótafülkéje felé, azonban a folyosóról egy komtech rontott be a helységbe fellökve őt.
-Loas Mech harcos! Most kaptuk a hírt, hogy Karl Dumont és Shyla Mech harcos életben vannak! Három Mech megmaradt az Alfa csillagképből. Állítólag teljesen felszámolták a város védelmi erejét. Tán még tudunk tenni valamit.

Egy másodperc múlva valóban felvillant három zöld pont a radaron, azonban rögtön utánuk három gyorsan mozgó piros fény is feltűnt. A Sólyomszem komtechjének arca ismét megjelent a kommunikátoron. Nem tűnt túl boldognak.
-Jádesólyom űrjárók a rendszerben. A bolygó túloldalán vannak, még egy ideig nem látnak meg minket, azonnal kezdjék meg a felszállást.
Teljesen váratlanul érte Loast a hír. Sólymok ebben a rendszerben? De hát legyőztük őket!
A számítógép elemzése szerint Shyláéknak még negyed óra kellett ahhoz, hogy odaérjenek az űrjáróhoz, azonban a három vörös pont aggasztotta Loast.
-Rendben. Azonnal menjen ki három légvédelemre alkalmas Mech a novaezredes fogadására. Ahogy visszaérnek, indulunk. Készüljetek fel, nem lesz egy sima út.

A Méregfog Trinária súlyos veszteségeket szenvedett az előző napi csatában. Csupán egy teljes csillagnyi Mech maradt teljesen működőképes, három javítás alatt volt, kettőt pedig alkalmasnak ítéltek az újrahasznosításra. A többi kint maradt a csatatéren.
Röviddel a csillagezredes és a novaezredes megérkezése után az Árnyéksólyom a levegőbe emelkedett. A bolygót védő légivadászok nem jelentettek túl nagy kihívást az Árnyéksólyom fegyverzetének és a klán légiűrvadászainak. A Chatea atmoszférájában már indulásra készen várta őket a Sólyomszem, párszázezer kilométerrel odébb pedig az Anakonda űrugrója. A Jádesólymoknak esélyük sem volt észrevenni őket. Miután a két űrjáró rácsatlakozott az űrugróra, az űrugró körül meggörbült az idő és a tér, és egy pillanat múlva nyoma sem volt az Acélviperák támadóalakulatának.

Epilógus

Avery rendszer
3050. május 7.
Avery, Acélvipera terület
Avery I bázis

Hárman voltak Christopher Sinclair galaxisparancsnok szobájában. A galaxisparancsnok szokásához híven a székén ült, Shyla novaezredes és Karl Dumont pedig az asztalával szemben lévő székeken foglaltak helyet. Shyla arcán leginkább az értetlenség látszott. Christopher Sinclair rájuk nézett, majd megszólalt.
-Büszke vagyok magukra, harcosok. Mindketten bebizonyították, hogy az Acélvipera klán jó harcosokat nevelt ki. Azonban van itt egy fontos tény, amit közölnöm kell magukkal, különösképpen Shyla novaezredessel. Karl Dumont csillagezredessel már a küldetés előtt megbeszéltem ezt a dolgot és ő egyetértett velem.

Shyla nem értette teljesen, hogy mire akar a parancsnok kilyukadni. Nemrég értek földet az űrjárókkal, a parancsnok máris behívatta őket a szobájába. Útban a parancsnoki épület felé, rengeteg mosollyal találkozott, és rengeteg gratulációt kapott a küldetése végrehajtásáért. Christopher Sinclair arca ennek ellenére igen komor volt.
-A Nagytanács 3048-as döntése alapján az Acélviperák nem vehetnek részt a Belső Szféra elleni invázióban.
-Nem mondott újat, galaxisparancsnok -mondta Shyla novaezredes- Karl Dumont csillagezredes tájékoztatott erről. De hát nekem eddig azt mondták, hogy a Próbát a kiküldött Acélvipera egység megnyerte!
-Téved novaezredes. Én mondattam azt magának. Ön akkoriban ugyebár az Ilno II-n teljesített szolgálatot, és a Vérjog Próbája után került csak ide az Averyre?
-Igen galaxisparancsnok.
-És ha jól tudom ott hallott először a Próba kimeneteléről.
-Ig… -nem tudta befejezni a szót Shyla, mert hirtelen világossá vált előtte, hogy hogy manipulálták mindvégig.
-Nos mindezt a kán személyes utasítására tettem. A többi klán akik elnyerték a jogot, rövid idő alatt rengeteg területet fog elfoglalni, és mi addig nem kapunk semmit, pozvál?
-Poz.
-A kán a jog elvesztése után azonnal belátta, hogy majd ha a mi időnk eljön, sokkal kisebb eséllyel indíthatjuk meg a saját inváziónkat, mivel nem ismerjük az ellenséget. Ezért megbízott engem, hogy alapítsam meg a 43. Inváziós Galaxist, és “szerezzek tapasztalatokat” a Belső Szférások harcmodoráról, eszközeikről és a hadseregeikről.
-Ezért küldte tehát az Alfa csillagképet a Chateára. De hát akkor mi vanaz Icarral és a Steelto rendszerrel?
-Nem indítottunk ellenük támadást. Túl feltünő lett volna még két helyen ugyanezt az akciót végrehajtani.
-De ez ki fog derülni galaxisparancsnok!
-Nyugodjon meg novaezredes, nem fog. -mondta Christopher Sinclair, és lenyomott egy gombot a komputerén. Alig egy percen belül ott állt a szoba ajtajában két Acélvipera ugróruhába öltözött ember. Shyla rögtön felismerte az egyiket. Hadre jobbágy volt az. Borzongás futott végig a nőn, ahogy a terv minden egyes részlete összeállt. Visszanézett a bázisparancsnokra, majd halkan megszólalt.
-Maga az Acélviperák szégyene, bázisparancsnok…
-Az Ön helyében ugyanezt mondanám, novaezredes. Gondoljon erre majd akkor is, mikor a Méregfog Trinária a maga vezetése alatt fog részt venni az invázióban, és ismerni fogják az ellenségük harcmodorát. Gondoljon bele magát az én, vagy akár a kán helybe. Ez a legjobb a klánnak amit tehettünk. -mondta, majd Hadre jobbágyra mutatott- Ha pedig kérdezősködnének, majdnem egy egész csillagképnyi Jádesólyom jobbágy, akarom mondani Acélvipera harcos fogja a vallomásával az igazunkat alátámasztani. Karl Dumont előzetes jelentése alapján pedig azt hiszem, hogy a Chateán nem hagytak tárgyi bizonyítékot ellenünk, poz? Hiszen ott egy Jádesólyom űrjáró zuhant le.

Shyla arcán önkéntelenül egy mosoly futott végig. El kellett ismernie, hogy Christopher Sinclair nyugodtan megállta volna a helyét a politikus kasztban is. Azonban nem vonta kétségbe a terv alantasságát sem, így a mosoly hamar elszállt az arcáról.
-Poz, galaxisparancsnok. A szándékaival egyetértek, csupán a módszereit vonom kétségbe.
-Remélem mostmár eléggé részletesen beszámoltam Önnek a részletekről ahhoz, hogy világosan lássa az Acélvipera klán sorsát. Csillagezredes, novaezredes, kérem térjenek vissza a szolgálati helyeikre.
A két harcos felkelt a székekből, és elindultak kifelé a szobából. A bázisparancsnok Shyla után szólt.
-Novaezredes, van itt még egy fontos dolog, kérem maradjon itt mégegy percre.

A bázisparancsnok becsukta Shyla mögött a szoba ajtaját, majd az asztalán lévő lámpán kívűl minden fényforrást lekapcsolt a szobában. Shyla egy kicsit meglepődött. Meglepetését fokozta az is, hogy a galaxis parancsnok a saját székébe ültette le a harcost. Elővette a zsebéből a Hoffar Andrews által felvett üzenetet, és betette a holovid lejátszóba.
-Nos a múltkor nem volt alkalmam ezt megmutatni magának. Nem akartam a küldetést egy perccel sem elhalasztani.
A holovid lejátszó képernyőjén Hoffar Andrews arca látszott. Épp egy mondat közepén volt.
-…is amit el kell mondanom. Az eddig nyújtott teljesítményét és a Vérjog Próbáin való pechsorozatát figyelembe véve benevezem Önt az Andrews vérnévért folyó viadalba. Mikor ezt a felvételt látja, már biztos, hogy a Nagytanács elé kerül a nevezési kérelme az én ajánlásommal együtt. Továbbra is küzdjön bártan, és harcoljon klánharcoshoz méltóan!
Az utolsó szavak után szertefoszlott Hoffar Andrews arca. Shyla üres szemekkel nézett Christopher Sinclairre, aki eközben felkapcsolta a világítást.
-Nem akartam, hogy tudja ezt a csata előtt, mivel biztos voltam benne, hogy akkor nem vállalná el a Méregfog Trinária vezetését, hanem rögtön Acadiába utazna a vérnév megszerzéséért. A Nagytanács a vérjog próbáját kerek egy hónap múlvára hirdette meg. Addig nyugodtan odaérhet. Az Árnyéksólymon fog utazni.

* * *

Arcadia, az Acélviperák otthona
3050. június 10.

-Shyla novaezredes vagyok, a Méregfog Trinária parancsnoka. Azért vagyok itt, hogy az Andrews vérnevet megszerezzem. A Méregfog Trinária előző parancsnoka -Hoffar Andrews- jelölt a vérneve örököseként erre a próbára, aki az Avery ellen irányuló Jádesólyom ostrom alatt bátor harcban esett el. A tesközben mindenből kiváló eredményeket értem el, eddig két vérjog próbáján indultam, de sajnos a döntőig sikerült csak eljutnom.
-Rendben, Shyla novaezredes. Most pedig Ön mondja el, hogy hogy jutott el idáig. -mondta Loren Andrews Törvénymester.
-A nevem Refa csillagparancsnok. Egy csatában harcoltam Hoffar Andrewssal és Shyla novaezredessel is az Averyn, ahol sikerült egy teljes csillagnyi Mechet ártalmatlanná tenni az alám beosztott huszonöt elementállal. Ezek közül három Mech az én fegyvereim által hullott el. Engem nem Hoffar Andrews nevezett, hanem a Nagy Viadalon és számos csatán keresztül jutottam el a döntőig.

A Törvénymester lassan a gravitációs kúthoz lépett, majd a tetején lévő nyílásba dobta a két harcos érméjét.
-Ez a kút jelzi a csata hevességét, a pillanatokat, amelyben döntenünk kell, és a körülményeket, amelyeket nem befolyásolhatunk. Amelyikőtök érméje előbb hagyja el a kutat, az lesz a vadász szerepében. -mondta, majd lenyomott egy gombot a gravitációs kúton.
Az érmék lassan eltűntek a nyílásban, hogy megkezdjék táncukat a kút falai között. Hol Shyla érméje vezetett, hol pedig Refáé tűnt mélyebben levőnek. Egy fél percnyi kavargás után mindkét érme eltűnt a kút alján. A Törvénymester odalépett a kút túloldalához, amit egyik harcos sem látott, majd felemelte a kútból kieső egyik érmét, és a levegőbe emelte. A másik érme ekkor érkezett meg a kútból nagy koppanással.
-Az érmék tánca eldöntötte a szerepeteket. A vadász Refa elementálparancsnok lesz.
Shyla szája kínos félmosolyba húzódott.

* * *

Arcadia, az Acélviperák otthona
3050. június 11.
Kórház szektor

Refa Andrews büszkén lépett be a kórterem ajtaján, egyből kiszúrta Shylát. Nem voltak sokan a kórteremben, csupán három ágy volt foglalt a tízből…..


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://battletech.rpg.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához