LFG.HU

lanozzunk
chomy
EseményekCimkek

Sokszor kapunk elmarasztaló megjegyzéseket, hogy nem írunk beszámolót a rendezvényeinkről, íme hát – és rögtön három szervező egyéni szemszögéből! (Megjegyzés: a képek minőségéért előre is elnézést kérünk.)

Chomy:
Azok kedvéért, akik nem voltak ott és nem is követték figyelemmel az előkészületeket: július 17-e és 20-a között rendeztük meg az első Hősök Hajnala Tábort a gyömrői Teleki kastélyban. Amikor Godpower noszogatására belekezdtünk, még alighanem egyikünk sem sejtette, mekkora fába vágjuk a fejszénket. Az elejétől kezdve jó kozmopolita szemlélettel álltunk hozzá, és igyekeztünk a geekség minél több válfajában szenvedő hobbistát lecsábítani. Célunk az volt, hogy teremtsünk némi “átjárást” a szubkultúrák között, lehetőséget adjunk megismerni egymás játékait.
Ennek jegyében kitartó szervezéssel, utánajárással, noszogatással (ezek jó része megint csak a fáradhatatlan és ambiciózus Godpower érdeme), illetve barátaink és szervezőtársaink lelkes együttműködésével végül sikerült egész sok és sokféle játékossal feltöltenünk a tábort: voltak jelen wargamerek (a D21 egészen impresszív felszereléssel vonult le, és tartott bemutató játékokat és festő workshopot – az ő saját beszámolójuk itt olvasható), társas- és kártyajátékosok (a Gémklub is hozott magával némi forró anyagot, ami a visszajelzésekből ítélve feledhetetlen perceket okozott), és persze szerepjátékosok, egészen eltérő érdeklődéssel és ízléssel.

Festő workshop level over 9000

Festő workshop level over 9000

Utóbbival muszáj egy külön bekezdésben foglalkoznom: bár a Hősök Hajnalát úgy ismerhetitek, mint egy, a D&D 4. kiadását népszerűsítő rendezvénysorozatot, a táborban szándékoltan szerettünk volna minél többféle szerepjátékot felvonultatni. Végeredményben – a teljesség igénye nélkül – volt mindenféle sztorijátékunk, meséltek Helvécziát, Pathfindert, Magust, Cthulhut, 13th Age-et, és kipróbáltuk a D&D legújabb, ötödik kiadását is. A laikus kísérők részére is igyekeztünk alternatív programokat biztosítani – pingpong, tollas, röplabda -, de ezekre végül nem mutatkozott igény.
Néhány szó a dolgok menetéről: a játszós programokat délelőtti, délutáni illetve egész napos blokkokra osztottuk. Reggel és délután kiplakátolták, majd szóban is meghirdették a mesélők/játékvezetők a programjaikat, és érdeklődőket toboroztak maguknak – nem akartuk ugyanis előregisztrációval kőbe vésni, hogy ki mit fog csinálni, inkább szerettünk volna esélyt adni rá, hogy bárki spontán kipróbálhassa ami megtetszik neki. Benyomásom szerint alapvetően jól működött a dolog, bár a nappal főleg a szerepjátékoké volt, a társasjátékozás és a wargame inkább este és éjjel lendült be.
Én magam csak péntek este értem le – hiába, dolgozni is kell néha, – és rögtön belevetettük magunkat az egyik “alternatív” programunkba: a bográcsozásba. Ezt egy kicsit elkalkuláltuk – annyi kaja készült, hogy még szombat este is a maradékát ettük.

Hátul wargame és társas, elől sárkánypókerizé és (a szokásos) sörreklám

Hátul wargame és társas, elől sárkánypókerizé és (a szokásos) sörreklám

És ha már a szombat este is szóba került: számomra ez volt az egész tábor csúcspontja. Túl voltunk egy egész napos, rendkívül lelkesítő játékon, ami eleve feldobott (erről a bizonyos játékról lentebb majd mesélek még egy picit). Aztán a tábor népe a kastély hatalmas aulájában egyszercsak elkezdett óriási geek házibuliként működni; a teraszon ment a terefere és a bagózás, odabent az emberek elárasztották a terepasztalokat, csörögtek a pókerzsetonok (amúgy Three-Dragon Ante-t játszottunk) és előkerültek a partitársasok is (meg persze nem kevés sör és bor fogyott – köszönjük az áldást, Tibi atya!).
A vasárnapot is végigtoltuk, elrámoltunk, majd holtfáradtan, de elképesztő élményekkel és pozitív töltéssel gazdagodva hazautaztunk. Tanulság? Persze az is volt. Tengernyi kisebb-nagyobb dolgon lehetne – és fogunk is – javítani, hogy a következő HH tábor még szuperebb legyen!

 A szót ezzel átadom szervezőtársaimnak.

Glowface:
A Hősök Hajnala Tábor király volt!

Egy remek hangulatú, négynapos buli, kitűnő társaságban. Igen vegyes volt a résztvevők ízlése: a wargamerek, MAGUS-kedvelők, D&D-sek, indie gamerek, társasjátszók, meg mondjuk a kísérő-barátnők nagyon nem homogén társaság. De pár napig prímán elökörködték magukat együtt, sokan kipróbáltak új játékokat, mindenki boldogan vegyült el új játékosokkal, nyitott volt, jó fej, lelkes.

Az elvegyülő, nyitott, jó fej, lelkes játékosok tolják a Conceptet.

Az elvegyülő, nyitott, jó fej, lelkes játékosok tolják a Conceptet.

Izgalmas vitatkozások voltak, de nem emlékszem durvulásra; senki nem szólta le kapásból a másik rendszerét, nem zárkózott el másoktól. Mindenki megértő volt, együttműködő, és csak jól akarta magát érezni!
Hihetetlenül feltöltött ez a pár nap. Sikerült otthon hagyni a melót, a stresszt, és csak a játékra és a társaságra koncentrálni. Az esti (meg napközbeni) fröccsözések, a laza dumálás ugyanúgy király volt, mint a bábutologatás és a kockacsörgetés.
Viszont a Tomb of Horrorsra nem sikerült elég játékost szereznem… sebaj, már alakul egy itthoni pót-party!

Callinicus:
Az első Hősök Hajnala Tábor igen újszerű élmény volt nekem. Három éjszaka egyenként kevesebb mint négy óra alvással, az éber időben összesen legalább 20 órát meséltem, 6 órát szerepjátékoztam, és olyan 8-­at társasjátékoztam. Emellett rengeteget beszélgettem olyan arcokkal, akiket eddig vagy csak online ismertem, vagy hónapok, esetleg már egy év óta nem láttam.
Pénteken egy Marvel Heroic RolePlaying játékkal kezdtem a sort, amire 3 jelentkező volt, és félidőnél becsatlakozott még egy 4. lelkes játékos is. Az időből enyhén kifutottunk, a végső abszurd és epikus megmérettetésre nem került sor. Talán egy játékos kivételével, akinek nem sikerült megbarátkoznia a rendszerrel, a történetemmel és a mesélői stílusommal, mindenkinek bejött. A többségnek utólag esett le, hogy a titkos S.H.I.E.L.D. kapcsolatuk az 1981­-es Magyarországon Hofi volt, de Kolosszus kellemesen elvodkázott vele.
A második mesém a tábor első DnD Next ülése volt, szintén 3 jelentkezővel, akik viszont egy másfél órás hosszabbítás után is folytatni akarták a kalandom felfedezését, pedig a fő­gonosz Lich­et (5. szintű kaland!) már sikerült hamuvá égetni, de fél tíz felé már nem akartam belekezdeni egy újabb történetszálba. A történetet Rejtő Jenő Csontbrigádja ihlette, és a Csontbrigádhoz még nem jutottak el. Ha valaki még nem tette meg előttem, úgy érzem, szabadalmaztatni fogom a zombivá alakított goblin testrészekből, félbe vágott zombi­goblinokból, és re­animált goblin érrendszerekből álló csapdarendszert.
Este játszottam egy Lords of Waterdeep­et, ahol kellemes második helyet értem el az ötfős társaságból. Majd lehetetlenül későig beszélgettünk, közben kifőtt bográcsban a kaja, ami a következő két napra ki is tartó, kellemesen csípős paprikás krumpli volt.

Azért volt, aki (néha) lazított is.

Azért volt, aki (néha) lazított is.

Szombaton egy 4. kiadásos DnD mesével nyitottam 4 játékos számára. Egy rövid kaland erejéig visszakísértem a csapatot Jo’hara csodálatos városába, egy veszedelmes alvilági túrára. Végig volt bennem egy kis szorongás, hogy le tudok-­e mesélni egy érdemi DnD4 történetet 4­-5 órában, de végül sikerült. Két derék kalandozó tűzhalált halt a félszerzet varázsló rablógyilkos família bosszúszomjas leányának pálcája által (volt alkalma végignézni ahogy kalandozóink kardélre hányják szeretett édesanyját), a másik kettő közül a goblin azonnal távozott a harctérről, a sárkányszülött megkísérelte megadni magát, de az már örök rejtély marad, hogy utána tényleg elmenekült-­e vagy csak megpróbálta. Viszont a goblin sikeresen begyűjtött magának 3 vérpatkány feleséget, szóval a mese egyértelmű nyerteséhez kétség sem férhet. Remélem mindegyik játékossal találkozom a Hősök Hajnala őszi folytatásán!
Miután kiéltem a vérgőz és iszonyat iránti, hosszú távon persze olthatatlan vágyaim, szombat délutánra megérkezett egy játékos, aki kizárólag a Golden Sky Stories mesém kedvéért jött le a táborba. Megtisztelő jelenlétével 3 főnek kezdtem el mesélni a Karóra tűzött sárkányfej című szívmelengető történetem. A tábor fő Cthulhu mesélője, Cápa, miután végzett a saját játékosaival meséjével, szintén csatlakozott hozzánk. Kedves kis henge csapatunk a végén komédiába illő véget varázsolt a mesének, de úgy érzem mindenki felhőtlenül szórakozott, az erőszakmentesség és a műfaj kereteinek feszegetésének jegyében.
Este megint játszottam egy Lords of Waterdeepet, ezúttal győzelmet aratva a másik 4 Lord felett. Hiába csak annyi kellett, hogy Glowface a végkimerülés határán küzdve ne tudja keresztül húzni számításaimat. Az éjszaka további része végtelenített szuperhősös beszélgetéssel, és White Wolf kritizálással telt.

Waterdeep urainak kíméletlen hatalmi harca

Waterdeep urainak kíméletlen hatalmi harca

Vasárnap bedobtam talonba mind a négy mesémet, de délelőtt olyan mennyiségű lehetőség gyűlt össze, hogy erre nem volt szükség, így végre kipróbálhattam valami játékot én is.
A 13th Age vegyes élményt nyújtott. Nem kizárt, hogy online egyszer még mesélni/játszani fogom az LFX­-en, de élő játékra nekem marad a DnD4 és a jövőben esetleg a Dark Heresy, mint etalon.
Délutánra kissé szétesettnek éreztem a tábort, lementek az utolsó félbe maradt játékok, sokfelé játszotta sokfélét, de lehet csak komoly büntetések voltak már az észlelés dobásaimon, mert 3 napja nem tartottam szabályos 6 órás, zavartalan hosszú pihenőt. Némi tömény kíséretében sikerült megbékülnöm egy korábban igen kellemetlen élményeket okozó, nagyon indie, nagyon alternatív, nagyon story játékkal, a Swords Without Masterrel.
Éjjel segédkeztem az elrámolásban, bepakolásban, az utolsó távozók között voltam. Másnap úgy éreztem, szívesen visszamennék még egy hétre.

Külön köszönet az időjárásnak, a kávéfőzőnek, Glowface­nek és a bográcsozásért felelős derék művészembereknek, nélkülük nem lehetett volna ugyanaz, ez az tábor!

Egy rövid utószó erejéig vissza a szót Chomynak:
Feljebb említettem, hogy mondok pár szót a szombati mesémről. Eleinte nem terveztem szombaton és vasárnap is mesélni – éreztem én, hogy sok lesz az a logisztikai feladatok, a lenti szervezői munka és (főleg) az éjszakába nyúló mókázás mellett. Társaságunk öt kísérője – teljesen kezdő, huszas-harmincas hölgy – azonban feldobta, hogy mi lenne, ha mesélnék nekik egy zártkörű bevezető kalandot, amely során megismerkedhetnek a hobbival, ha már úgyis szerepjáték-táborban vannak.
Egy ilyen kérésnek nem lehet ellentmondani. Bár egyes mesélőtársaim (egyben barátaim) – kezdő hölgyekre való tekintettel – valami rules-light sztorijátékkal vezette volna be őket a szerepjáték rejtelmeibe, és bár kétségbeesetten tiltakoztak, az én választásom a D&D Next Basic-re és a DCC RPG-hez készült “Doom of the Savage Kings” modulra esett. Ezt a modult Harley Stroh írta, akiről Bryce Lynch, a Ten foot pole blog híres kritikusa úgy nyilatkozott: “Harley Stroh now join the ranks of David Bowman, Matt Finch, and Gabor Lux (igen, az a Gábor Lux) as MUST BUYs. is there name attached? Buy it. And since only he & Finch seems to be currently producing work … that must mean he’s either #1 or #2 in the ranks of current adventure designers.”
Elég jó ajánlás, de ez csak az egyik ok, ami miatt épp ezt a modult választottam. A másik, hogy egészséges arányban tartalmaz felfedezést, szociális interakciót, morális dilemmákat, dungeonkúszást és akciót, az alapsztori pedig afféle feldolgozása a Beowulf-mítosznak, persze egy-két meglepő csavarral.

Kezdő lányok akcióban

Kezdő lányok akcióban

Nos. A karaktergenerálás eltartott egy ideig, de végül nem tévedtem. A lányok – azt leszámítva, hogy kezdők – pont olyan diverz módon gondolkodtak, mint a fiúk. Volt köztük, aki jobban élvezte az akciójeleneteket, volt, aki természetesen és azonnal felvette a csapatvezető szerepét és a beszélgetés nagyját lefolytatta, meg olyan is, aki ugyanezt csinálta a comic relief szerepével, és mindenkinek ugyanúgy csillogott a szeme, amikor csöppent egy kis loot, vagy huszason állt meg a kocka.
És persze felgyújtottak egy falusi kunyhót, hogy eltűntessenek néhány bűnjelet. Oh, D&D. :)
A lányok másnap, egy másik mesében, másik mesélőnél már tovább is kalandoztak, és valószínűleg még a nyár vége előtt folytatódik a történetük… szóval úgy tűnik, nyertünk pár új rajongót a hobbinak.
Az egyik zöldfülű hölgy visszajelzése a táborról meg a játékról:

Én nagyon jól éreztem magam. Köszönöm a lelkes mesélőinknek az élményt! Hétfőn a munkában nagyon rossz volt, mert vissza kellett zökkenni a valóságba. Sokkal inkább kaszaboltam volna szörnyeket :)
Tényleg szuper volt. Én nagyon szívesen folytatnám a játékot
[...]
Köszi az élményt mind a mesélőknek, mind pedig a kalandortársaimnak!

És zárszóként még néhány kiragadott komment az elégedettségi kérdőívünkből:

  • „Volt minden mi jó, inkább idő kellett volna még, mert több dolgot amit szerettem volna így sem tudtam kipróbálni (de időt még a nagyhatalmú szervezők sem tudnak teremteni)”
  • “Egyszóval mesélők: csillagos ötös.”
  • “A magust leszámítva az összes játékkal most játszottam előszőr, és kitűnőek voltak. Élveztem őket, jók volt a mesélők, érdekes volt.”
  • “Nagyon elégedett vagyok a mesélőkkel! Nagyon magas színvonalon képviselik a szerepjátszást!”
  • “Nagyon jó volt sokféle társast kipróbálni úgy, hogy nem csak 1-2 emberrel lehet játszani, hanem akár heten is összeülhetünk.”
  • “Teljesen, meglepően jó meséken sikerült részt vennem.”
  • “A tábor fantasztikus volt! Ha legközelebb is rá érek, biztos, hogy megyek! Másokat is megpróbálok rávenni!”
  • “Köszönöm, hogy vagytok! Ne hagyjátok abba! Imádok veletek játszani!”
  • “Nagyon jó fej és türelmes mesélők voltak. :)“
  • “A Gém Klub társasok közül kettőt próbáltam (Concept és Dobble), mindkettő nagyon tetszett, de különösen a Concept, azzal órákon át nagggyon jól szórakoztunk, dőltünk a nevetéstől. :)”

Nos, ezek után azt hiszem, a tábor megért minden fikarcnyi befektetett energiát. Összesen 51 személy fordult meg nálunk, a legerősebb, szombati napon kereken 40-en voltunk. Szerintem gyertek legközelebb Ti is! :)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához