LFG.HU

Nocturna
VegyesCimkek

[Előző rész]

Alább a „Legend of the Four Dragons” krónika második beszámolóját olvashatjátok. Ezúttal Baka-sannak köszönöm az észrevételeit, és a lektorálásban nyújtott segítségét!

Egyezségek (7. játékülés: 2014.05.23. péntek)

A határvidéki fogadóba betérve két Rák utazóval, és egy hájas, dúsgazdag kereskedővel és szótlan yojimbojával [testőr] találkozom. A kalmár ebédelni invitál asztalához, majd udvarias szóváltásunk a testőr szakítja félbe, mikor magából kikelve rám förmed: egy daimyoval [szamuráj uraság] beszélek! [Tudás: Rák Klán (54!) – a férfi nem más, mint Yasuki Jositacu, a Rákok híres, minden földet bejárt kereskedőura; családja 700 évvel ezelőtt a Daru klántól pártolt át a Fal védelmezői közé.] Hidegvérem megőrizve úgy teszek, mintha látszólagos tudatlanságom csak az úr álcájának fenntartását szolgálta volna – hiszen egy daimyonak nyilván jó oka van rá, ha rangrejtve utazik [Ez az apró „alakoskodás” akár Becsület vesztéssel is járhatott volna, ha a Mesélő szigorúbb.] Kiderül, hogy az általam keresett Teknős, az öreg Adzu Matahachi, a Rák daimyo régi barátja – még egy fogadás kötelékén is osztoznak, melynek célja a „Rokugani Mesterhetes”: az nyer, aki előbb visz ágyába hét előkelő, a legnagyobb Klánokból származó szamuráj nőt. J A harsány daimyo történetmondásra ösztökél, így elmondom hát az esetet a bányáról, ám anonim módon. Több, a Bushido szellemiségével harmonizáló tanulság is kikerekedik a históriából, és a szamuráj úr nagyon elégedett. Cserébe ő is történetekbe kezd utazásairól, s megtudom, hogy a Sáska Klán az újévkor üli titkos ünnepét, amikor is villámokkal és szélviharral koronázva elúszik a partjaik közelében az a tengeri sárkány, akitől a legendáik szerint klánjuk alapítója származik. Miközben mértéktelenül zabál, a daimyo megosztja velem a bölcsességét a nőkről, az életről, a nőkről, a pénzről, a nőkről, az utazásról, és a nőkről. „Soha ne házasodj!” Mikor kiderül, hogy egy darabon egyfelé visz az utunk, jókedvében még egy ajánlólevelet is ír, mely a Százlábúak földjén lévő Templomvölgy főpapnőjéhez, Moshi Kegisha-hoz ajánl engem. A Moshikról megtudom, hogy a Napistennőt imádják [ő minden kami anyja], s társadalmukat női shugenják irányítják – s bizony előfordul, hogy sajátos „vámot” szednek a férfi utazóktól.

Utazásunk alatt a dörzsölt kereskedő több üzletet is rám tukmál. Az első kontraktus értelmében, a Rák földekre eljutva majdan tizenkét, általa kijelölt, tehetős hajadonnal kell elhálnom egy-egy éjszakát – cserébe baráti fogadtatásra és ellátásra számíthatok a Rákoknál. [Tudás: Rákok – a klán szűkölködik shugenjákban, s a daimyo abban bízik, hogy a Sárkány véremmel együtt misztikus képességeim is öröklődnek]. A másik megállapodásunk révén a pénzzel való foglalkozás kellemetlenségeit kívánom elkerülni, így átadok 15 kokut a kereskedőúrnak [ez egy földműves 15 évnyi keresete!]; a summáért kiállított értéklevéllel sokfelé ingyen ellátáshoz és szórakozáshoz juthatok, ahol csak a Yasuki daimyonak üzleti kapcsolatai vannak [dicsőség: +1]. Felbérelhető testőr felől érdeklődve a Yasuki daimyo Tsuruchi Itakagi Jirot ajánlja [ő a másik JK, az álombéli „jáde harcos”], aki megbízható embervadász és yojimbo hírében áll a vidéken. Végül a folyamnál búcsút intek a Rákok kompániájának [dicsőség: +10; kitüntetett személyként utaztam egy daimyo társaságában].

A rév túloldalán, a Százlábúak földjén lángáldozatot mutatok be a kamiknak, majd jóslatért folyamodom a szellemekhez [54!]. A lángokban nem várt látomás kél: bambuszerdőben rohanok, sarkamban egy félig tigris-félig ember veszedelem, ki hol négy-, hol pedig két lábon üldöz. Jiro után kiáltok, ám a felkavaró látomás itt megszakad.

L5R Templom

Esteledik már, mire elérem a Templomvölgyet: ősi vidék ez, számos titokkal és ember előtti időkből fennmaradt épülettel. [Tudás: ősi fajok – a kígyó szimbólumok és az embertől idegen geometriájú építészet egy mára letűnt fajra, a Nagákra utal]. Napszállta előtt egy sárga szárit viselő papnő, Moshi Yoriko és kísérete keresztezi utam – a papnő vacsorára, majd pedig kertelés nélkül az ágyába invitál. Megállapodás születik közöttünk [dicsőség: +1]: amennyiben Yoriko leánygyermekkel foganna meg az éjjel, úgy önként lemondok az utódról; ha fiú lesz, úgy felküldi a Sárkányok földjére. A rítus előtt felkínált raksasza gyökeret udvariasan visszautasítom (tudatlanságból), ennek hiányában pedig a nász kis híján végez velem [35 TN, de szerencsémre összejön egy emberfeletti 64-es állóképesség próba]. Yoriko termékenységi szertartása kizsigereli a testem és az elmém: érzem, amit ő érez, atavisztikus emlékek támadnak fel bennem. [Szerencse próbák: a nő megfogan, a gyermek fiú lesz, és varázsvérű]. Végül hosszasan beszélgetünk még a datolyából készült bor fölött [ez nagyon ritka élvezeti cikk], és a papnő elárulja, hogy Jiro jelenleg a Moshik küldetésében jár, egy ellopott Naga ereklye nyomában. Azzal, hogy klánja e szégyenét megosztja velem, félreérthetetlen tanújelét adja bizalmának. A Moshi papnők között az a szóbeszéd járja a vadászról, hogy Sárkány ősök is vannak a felmenői között – ez megmagyarázhatja a köztünk feszülő köteléket…

A Róka és a Sárkány (8. játékülés: 2014.05.30. péntek)

Tsuruchi Itakagi Jiro, Darázs fejvadász bushi, a szamuráj kaszt tagja (110 XP, rank 2). Elárvult második fiú, aki a Sáskák Itakagi családjában nevelkedett, miután övéivel egy vérmágus végzett; ez az esemény azóta is kísérti álmaiban, és az a karmája, hogy bosszút álljon a felelősön. Fiatal kora ellenére ismert fejvadász és nyomkereső, jelentős alvilági tapasztalattal. Életét kettősség jellemzi: kötelessége sokszor az emberi aljasság birodalmába vezeti, ahol a szamuráj elvárásoknak szinte lehetetlen megfelelni. Álmai újabb kérdést vetettek fel: vajon mi és miért köti őt a Daichi-sanhoz, és a Sárkányok Klánjához?

Reggel, Yoriko asztalánál különleges kulináris élményekkel gazdagodom, ajándékul pedig egy raksasza gyökeret kapok, mely szintén a Nagák öröksége, mint oly sok minden itt. A Napistennőhöz celebrált, ősi rítus után elbúcsúzom Yorikotól – találkozásunkkal többnek érzem magam, mint egy nappal ezelőtt.

A Templomvölgy közepén álló templom meditációs kamrájában megtalálom Kegisha Moshit, a főpapnőt, a völgyben áramló chi erők fókuszában. Miután az illemszabályoknak megfelelően átadom az ajándékom (egy különleges, magashegyi bonsait), elbeszélgetünk, s korábbi szándékommal ellentétben jobbnak látom inkább nem említeni a dúvad Rák daimyo ajánlólevelét. Megtudom, hogy a vén Teknős az Oroszlán és Sáska földek mezsgyéjén álló határvárosba, Akodoba indult. Jiro, a vadász szintén ott van – s a papnő elárulja azt is, hogy van itt a völgyben egy másik idegen is, aki szintén feladatot szán a vadásznak. Elbeszélgetünk a Templomvölgy titkairól, Yorikonál tett látogatásomról, végül a papnő különös bókkal bocsát utamra: „Kár, hogy nem nőnek születtél.” :)

Azzal a szándékkal keresem fel a völgybéli idegent, hogy amennyiben indokai fontosabbnak bizonyulnak az enyéimnél, úgy a javára elállok attól, hogy a zsoldomba fogadjam a Tsuruchi vadászt. Az idegen Kitsune Ochiba, egy fiatal, bájos arcú, vörös-fehér kimonót viselő, törékeny nő. [Tudás: klánok – a Róka klán szinte szimbiózisban él az állat kamikkal, a szállásterületükként szolgáló rengetegből, a Kitsune Moriból több kapu is nyílik Chikushudo világára, az állatszellemek birodalmába. Hosszú go-játszmába kezdünk, s mikor már bizton fölém kerekedne, inkább udvariasan ebédelni invitál, így megkímélve büszkeségem. Főztjét egy Chikushudoból származó fűszerrel bolondítja meg: az étel, mintha változtatná az ízét a nyelvemen, szinesztézia zavar össze – az eufória hatása alatt önkéntelenül közvetlenebb hangnemre váltok [Becsület: -1]. Ochiba-san végül elárulja, miért keresi a vadászt: földjükről egy veszedelmes Hengeyokai, egy alakváltó tigrisszellem szabadult el, mely rákapott a vérontásra. Mind jobban mímeli az emberi alakot – félő, hogy hamarosan tökéletessé válik az álcája, s akkor megállíthatatlan lesz. Felajánlom a nőnek a segítségem, mert bízom benne, hogy a tárnák mélyén is alkalmazott litániát kissé módosítva a hatalmamban áll a veszett szellemet visszaküldenem saját világára. Cserébe azt kérem, hogy a Róka nő avasson be a Kitsunék néhány titkába…

Akodo felé, a kéthetes vándorút során egyfajta baráti kötelék szövődik közöttünk. A Rák daimyotól kapott értéklevelem Ochiba-chanra bízom – mivel elmondása szerint nem a szamuráj kaszt tagja, így kezelheti a pénzügyeim, míg együtt járjuk az utakat. Egy bensőséges beszélgetés alkalmával Ochiba-san megosztja velem legintimebb titkát is: ledobja ruháit, majd a válla felett hátrasandítva szája kaján mosolyra görbül… s a szemem láttára húzódik fel egészen a füléig, miközben hegyes fogak bukkannak elő cseresznyepiros ajkai mögül. A nő fájdalmasan nyüszít és vonaglik, ahogy emberi bőre recsegve-ropogva szakad le róla, míg végül egy lángvörös róka néz rám fel a fűből. Minden lelkierőmre szükségem van, hogy a borzalmas látvány ne hozzon ki nyugalmamból [akaraterő: 52!]. Az alakváltó felfalja levetett, véres gereznáját, majd versenyre hív, s eliramodik az erdőbe. Felnyalábolom a holmiját, s a hegyek kövei közé lépek; a földben utazva jóval előbb érem el az estére kijelölt táborhelyünket. A tábortűz mellett Ochiba-chan elmeséli, hogy nászéjszakáját elhálva örökre elveszíti majd az alakváltás képességét – ekképp az alakváltók házasodás után holtukig hűségesek, hiszen párjuknak legnagyobb kincsüket adják oda.

Akodot elérve megtudjuk, hogy egy Oroszlán és egy Sáska daimyo is a városban van. A város ura két nappal ezelőtt kívánta megünnepelni születésnapját, egy sárkányröptető verseny keretei között [ez elég deviáns, szokásokra fittyet hányó magatartás, Rokuganon mindenki az újév napján ünnepli születésnapját]. Az ünnepség alatt azonban kiderült, hogy titkon Oroszlán kézre akarta játszani a Sáska várost! [Ez volt a Darázs szamuráj, Jiro saját történetszála.] Becstelensége oly mérvű lehetett, hogy végül nem csak az Oroszlánok, hanem maguk a Hatalmak is ellene fordultak: amikor ugyanis istenítéletet kért, az égen repülő leghatalmasabb sárkány egy robajló bömbölés kíséretében elszabadult! [Ez volt az interaktív, kolostorban átélt álmom.] Tsuruchi Itakagi Jiro szállását végül egy bordélyban, a Vörös Kakasban leljük meg, a nagyváros egy émelyítően bűzlő negyedében. Legnagyobb meglepetésemre a Teknős, Adzu Matahachi és a vadász kettesben poharaznak – kétségtelen, hogy ő a „jáde harcos”, aki a tárnákban a segítségemre sietett. A Tsuruchi annyira meglepődik felbukkanásomon, hogy még a szakés csészét is kiejti a kezéből: kiderül, hogy ő is többször látott már álmában engem. Végül egy városon kívüli, csendes kis teaházban ülünk le négyesben, hogy megbeszéljük jövőnk, s megpecsételjük szövetségünket. Jiro-san elárulja, hogy ő is álmodott a bambuszerdőről, a tigrislényről, s álmában Ochiba-chan és én is jelen voltunk – sorsunk szálai tehát egybefonódnak. Ochiba-chan átadja a vadásznak a jáde nyílhegyeket, mivel közönséges fegyver nem ütheti át a lény irháját. Az ajánlólevelem olvasván Adzu Matahachi, a Teknőc daimyo engem is a kíséretébe fogad, majd sanpant [kisebb folyami hajó] bérel, s a tengeren át megindulunk új úti célunk, a Sáska földeken szerveződő Téli Udvar felé. Jiro-san azt is elmondja, hogy közel s távol csak ott sarjad bambuszdzsungel…

A Téli udvar: a négy út összefut (9. játékülés: 2014.06.04. szerda)

Hida Yamato, Rák bushi, a szamuráj kaszt tagja (110 XP, rank 2). Életét a Fal védelmének szentelte, célja, hogy apja nyomdokain majdan ő is családja fegyverforgatóinak tanítója lehessen. Ezt elérnie nem lesz könnyű, mert Yamato többszörösen átkozott: a Holdúr időről-időre őrületet küld rá, emellett a Gaki-do lényei, az éhes holtak is kiemelt figyelemmel kísérik, s rendszeresen az életére törnek – ha a Föld kamik nem veszik pártfogásukba, s adnak neki hatalmas erős és termetet, mostanra bizonyosan halott lenne. Yamato a leghírnevesebb a csapatból: torna győztes, nikutai [tizedes] rang birtokosa, több csatlóssal is rendelkezik. Az Árnyékföldeket megjárván Hiruma Hano, a rátermett felderítő (bushi, 110 XP, rank 2) személyében barátra és társra lelt, s együtt indultak egy Maho ereklyét, a porcelán maszkot elorzó renegát Kuni shugenja nyomába – ez a maszk körül bonyolódó a történetszál központi témája lesz a krónikánknak.

A közelmúlt: miután az Árnyékföldeket megjárták, és ráébredtek, hogyan játszották ki őket, és akaratlan segítségükkel miféle sötét ereklye jutott át az Ács Falán, a két Rák szamuráj, Hida Yamato és Hiruma Hano tüstént délnek indultak a Rák daimyo, Yasuki Jositacu kompániájának tagjaiként. [Ez ugyanaz a Rák daimyo, akivel Daichi, a Sárkány shugenja is utazott hetekkel ezelőtt.] Úti céljuk a Sáska-földön megrendezésre kerülő Téli Udvar. A tengerpartot elérve vitorlát bontanak, s a kéthetes tengeri utazásuk csak egy alkalommal zavarja meg Wako hajók [ronin kalózok] felbukkanása – ám a Yasuki lobogó kibontása elejét veszi a vérontásnak. Sőt, a kalózok „díszkíséretet” biztosítanak a Rákok dzsunkáján a trópusi szigetvilág útvesztőjében. „Szívességüket” a Rák daimyo kövér erszénnyel honorálja, Yamato pedig alig képes palástolni megvetését. Amikor a Hold arca kikerekedik, Yamato napokra a kabinjába zárkózik meditálni, hogy úrrá legyen a rászálló őrületen. Végül a dzsunka befut Kyuden Gotei, a híres Sáska főváros tengeröblébe [ez egész Rokugan egyik legnagyobb települése]. A városban szinte tapintható a gazdagság: számos épület malachit lapokkal burkolt s rézzel futtatott, így a napfény olvadt aranyként csorog végig a háztetők és csúcsdíszek tengerén.

Eközben a Teknőc daimyo, Adzu Matahachi és a Darázs szamuráj társaságában hajóra szállok északon, célunk szintén Kyuden Gotei. A Selyem és Fűszer szigetek között hajózva számtalan legenda kerül felemlegetésre – itt szinte minden földdarabhoz történet tapad. A Sellő-part zátonyai alatt a szóbeszéd szerint mindmáig Sellők élnek, egyes shugenják pedig a könnyeikért vadásszák őket, mely az Árnyékföldekről beszivárgó rontás egyik legjobb ellenszere. Jiro-san éjjel ismét álmodik: egy gaijin [nem rokugani ember] férfit lát, porcelánfehér maszkkal a kezében. A jelenés sárkányt szimbolizáló tetoválást visel az arcán, s a félelem aurája lengi körbe. Másnap Jiro-san megosztja velem álmát, s meséjéből körvonalazódik [Tudás – Vallás: 32], hogy a tetoválás a Semmi Száját, az Űr Kapujának Őrét szimbolizálja, ki az élet-halál közötti mezsgyét vigyázza. Ő a „Hullafaló”, a „Lelkek felzabálója”, egy sárkány, ki megméri, s elemészti a könnyűnek ítéltetett lelkeket. Ősi entitás, még a kamik alászállásának ideje előtti vallások hordaléka – amit képvisel, az a reinkarnáció tanaival teljesen ellentétes; az efféle hitek mindmáig búvópatakként vannak jelen a rokugani uralkodó vallásfilozófiák mellett. Csalódottság lesz úrrá rajtam, mikor Jiro-san bevallja: fogalma sincsen, hogyan lehetett álmában befolyása az életemre. Egyheti vitorlázás után a sanpanunk végül horgonyt vet Kyudan Gotei öblében. A parton a Rák és a Teknőc daimyo régi barátokként üdvözlik egymást, s kíséretükként a négy szamuráj útja végre-valahára összefut.

L5R Hajó

A csapat tekintélynek (és a Teknőc daimyo nyakában lógó császári passzusnak) köszönhetően egy étkezdét azonnal kiürítenek számunkra [dicsőség: +5]. Ebéd közben Hano-san véletlenül szóba hozza az Árnyékföldeket [-1 Becsület pontja bánja], s a kíséretükben utazó egyik Kuninak [e Rák család főleg az Árnyékföldekre specializálódott, festett arcú shugenjáiról híres] több sem kell: nyíltan az Árnyékföldekről, s a Mahoról kezd beszélni, miközben arcizma sem rándul. Történetéből kiderül, miért vagyunk itt, s mi lesz a célunk: hetekkel ezelőtt átjutott a Falon egy förtelmes ereklye, egy hófehér maszk, mely egy áruló Kuni shugenja kezei közt ide, a Téli Udvar helyszínére vándorolt. A klánom tekercseiben olvasottakat [Tudás: történelem, Maho (44!)], s a Kunik szavait összefűzve a régmúlt idők sötét titkai elevenednek meg előttünk: a vérmágia alapjait egykoron maguk a Kunik dolgozták ki, s az onik [démonok] elleni harcra szánták; azonban tekercseik rossz kezekbe, az akkori Császár testvéréhez kerültek. A férfi sötét, legyőzhetetlen hatalomra tett szert: a történelem során többször pusztították már el a Birodalom legjobbjai, ám mindig visszatért – még a Jáde Labirintusból is kiutat lelt. Ő és szárnysegédei évszázadok óta léteznek már, s a fehér maszkok is az ő kezeik közül származnak. Hajdanán több tucatnyi létezett e tárgyakból, ám mára alig maradt néhány, s ezek holléte sem volt ismert – idáig… E maszkot holttetemekre helyezve azok mozgásra bírhatók; ám ha valaki élő húzza az arcára, úgy hatalma megnő, s még parancsnokolni is képessé válik e holtakat!

L5R Maszk

A Kuni vészterhes beszámolóját követően a két Rák szamuráj, Hano-san és Yamato-san kezd történetbe: tömören szólnak arról, hogy az áruló Kuni küldetésében járva hogyan lelték meg a maszkot egy bőreváltó Penanggalan [vámpír szellem] fészkében, majd utóbb miként hagyta a Kuni shugenja az egész helyőrségüket a bőreváltó martalékául. [Ez a két Rák szamuráj történetszála volt]. A feladat tehát adott: kézre kell kerítenünk a Téli Udvarba beszivárgó árulót, mielőtt tervét, bármi is legyen az, keresztülviszi. A nyomozás során érdemes lesz felkeresnünk a „Bűnök Városa” névre hallgató alvilági fészket is, továbbá nagy segítségünkre lehet a Sárkány küldöttségben Kitsuki Yogo-sama is, ki messze földön híres éles eszéről s mindenre kiterjedő figyelméről. Ekkor válik világossá számomra az eddigi történések sorsszerűsége: Kenji-sama hetekkel azelőtt indított útnak engem ide, hogy a Maho maszk még egyáltalán felbukkant volna…

Délutánba torkollóan szakézunk, beszélgetünk és tervezgetünk még – egyelőre nem jutunk dűlőre azzal, hogyan egyeztessük össze a Hengeyokai vadászatát a városi nyomozással. A délután folyamán Ochiba-chan finoman, de határozottan visszautasítja Yamato-san burkolt közeledését, többször utalva a velem való „kapcsolatára” – bármit is jelentsen ez az enigmatikus nő szájából. Végül útnak indulunk szállásunk felé, a Belső Város küldöttségi palotái felé.

[Következő rész]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához