LFG.HU

Vorador
ismertetőCimkek

X-Men logoEzúttal az Uncanny X-Men által képviselt főszál mellett futó egyéb X-Men sorozatokról lesz szó. 1984 és 1988 között az előző cikk végén említett New Mutants mellett két új sorozat is indul X-Factor és Classic X-Men címmel. Az előbbi a legelső X-Men csapatot hozza újra össze, az utóbbi pedig egy kihagyott oldalakkal és új történetekkel bővített reprint széria.

New Mutants (v1)

1984-ben a New Mutants új rajzolót kap Bill Sienkiewicz személyében, aki sokkolóan újszerű, szürreális stílusával az újságot teljesen más vizuális irányba viszi el, mint amit a nagyon ügyes, de jóval konzervatívabb Sal Buscema alatt eddig megszokhattunk. Claremont azonnal nekilát kiaknázni Sienkiewicz különleges művészi adottságait és olyan történeteket kezd írni, melyekben fontos szerepe van a látomásoknak és a valóság más síkjainak. Dani rémálmait egy démoni medve kísérti, Roberto és Rahne egy új drog hatása alá kerülnek, a csapat megmártózik a tudathasadásos Legion kaotikus elméjében, stb.
Akiknek esetleg nem tetszettek a New Mutants kezdeti számai, azoknak ajánlom, hogy tegyenek egy próbát a Sienkiewicz-érával is (a 18. számmal kezdődik), mert egy kívül-belül megújult képregényről van szó. De további beszéd helyett nézzünk inkább néhány rajzot, mert most különösen igaz a mondás, hogy egy kép többet mond ezer szónál!

X-Men 05-02 X-Men 05-03 X-Men 05-04
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Jelentősebb új szereplők ebben a négy évben:

  • Selene, több ezer éves mutáns, aki mások életenergiájának elszívásával képes fiatal maradni. Már réges-régóta élősködött Nova Roma elszigetelt városának lakosságán, de az Új Mutánsokkal való konfliktust követően rászabadul a külvilágra.
  • Hellions egy fiatal mutánsokból álló csapat, akiket Emma Frost gyűjtött össze, hogy megtanítsa nekik képességeik használatát. Bár úgy tűnhet, hogy ők Xavier professzor Új Mutánsainak gonosz tükörképei, de igazából nem erről van szó, Empath kivételével egyiket sem mondanám kifejezetten negatív karakternek.
  • Legion (David Haller) Xavier tébolyult fia, akinek elméje darabokra hullott és folyton változik, hogy éppen melyik személyisége a domináns. Ha helyreállna a tudata, akkor Legion valószínűleg a leghatalmasabb mutáns lenne, de jelenlegi állapotában mindegyik személyisége az erejének csak egy-egy aspektusához fér hozzá.
  • Magus, idegen techno-organikus élőlény, aki az Új Mutánsokhoz csatlakozott szökevény Warlock után kutatva érkezik a Földre.

Az 55. számban igazi szörnyűség történik, ugyanis Louise Simonson lesz a New Mutants új írója. Félreértés ne essék, elsősorban nem az a bajom, hogy leváltották az általam nagyra tartott Chris Claremontot, sokkal inkább az, hogy Simonson egy gyenge író és gagyi, buta színvonalra süllyesztette az újságot. Ennek igazolására bemutatom, hogy szinte azonnal milyen gyatra karakter megalkotásával gazdagította az Új Mutánsok csapatát.
Az új hősünk Bird-Brain, egy szellemileg retardált madár-ember hibrid, akit Simonson a legizzadságszagúbb erőfeszítései dacára sem képes viccessé tenni. Pedig nagyon akarja: hónapokig másról sem szól a képregény, csak Bird-Brain szerencsétlenkedéseiről. Mindössze néhány számból is túl sok kínosan vacak példát tudok felidézni:

  • Bird-Brain edzés közben teljesen megkergül, ezért odateleportálnak neki egy hűtőt, hogy telezabálja magát és lenyugodjon. Ám mivel nem képes lecsavarni egy üveg kupakját, ezért segíteniük kell neki. Erre Rahne reakciója: „He is smart! And he’s so beautiful!”
  • Bird-Brain megpróbál megenni egy monitort, mert a kijelzőn a betűket bogaraknak hiszi. („No! No! Bad, bad Bird-Brain!”)
  • Az Új Mutánsok el akarják vinni Bird-Braint a városba, ezért csapatosan álruhába öltöztetik, nagy nehezen nadrágot húznak rá, ballonkabát alá rejtik a szárnyait, stb. Ez nyilván tökéletes álruha, így már teljesen beleolvad a tömegbe a 2,5 méter magas, maga alá szart járású, tollhajú, madárfejű mutáns.
  • A gyorsétteremben lefoszlik az álca, mivel Bird Boy feneketlen étvágyú és befalja a hamburgerét, majd eszeveszetten megeszi a többiekét is, így nagy felfordulást csinál.
  • Öt perccel később a moziban a film előtt egy hamburger reklámot vetítenek, amitől Bird-Brain megint bevadul és nekirepül a vászonnak. Nagyjából 20 oldal alatt ez már a harmadik komikusnak szánt jelenet, amelyben Madárfiú fékezhetetlenné válik a falánksága miatt.
  • Illyana rágóból lufit fúj, amit Bird-Brain kipukkaszt és tiszta ragacs lesz.
  • Bird-Brain lát a TV-ben egy tigrist, amitől megijed és szétszórja a pattogatott kukoricát, de aztán átváltják a csatornát egy McBurgers reklámra, ami jótékonyan lenyugtatja.
  • Bird-Brain első szavai: hamburger, french fries, chocolate shake. Ugyanakkor kajához nem kötődő, egyszerű, egy szótagos szavakat (pl. wolf) hiába próbáltak megtanítani neki.
Bird-Brain okos és szép? Beteg vagy, Rahne? (Egyébként a kép azt is mutatja, hogy Simonson gyűlöli ponttal lezárni a mondatait.)

Bird-Brain okos és szép? Beteg vagy, Rahne?
(Egyébként a kép azt is jól mutatja, hogy Simonson gyűlöli ponttal lezárni a mondatait.)

Louise Simonson szándékosan sem rajtolhatott volna ennél gyengébben – szégyenletes, bárgyú, ócska munka. Komolyan jó ötletnek tartotta valaki a Marvelnél, hogy erre cseréljék le Claremontot? Érthetetlen. Gyakorlatilag rosszabb még a 60-as évekbeli X-Mennél is, mert ott a gagyiság legalább néha vicces volt, itt viszont szörnyen idegesítő.
Ám ezzel nincs vége, mert az újság hirtelen vizuális téren is imitálni kezdi a történet minőségzuhanását: az új rajzoló, Bret Blevins kínosan ügyel rá, hogy végig a legrusnyább stílusában alkosson. A New Mutants a Sal Buscema-érában ragyogóan festett, Sienkiewicznél pedig forradalmian, most meg szabályosan rossz ránézni.

Bret Blevins, Uncanny X-Men. Nagyszerű képek. (Kattintsatok nagyobb méretért!)

Bret Blevins, Uncanny X-Men. Nagyszerű képek.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Bret Blevins, New Mutants. Üres hátterek, fura anatómia, igénytelen arcok. Mi történt vele? (Kattintsatok nagyobb méretért!)

Bret Blevins, New Mutants. Üres hátterek, fura anatómia, igénytelen arcok. Mi történt vele?
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Totális megsemmisülés, minden téren.

Különszám - Marvel Team-Up Annual 6 (írta: Bill Mantlo)

New Mutants, Cloak & Dagger, illetve Pókember történet. Cloak és Dagger két fiatal, akik egy kísérleti drog hatására szupererőre tettek szert, mely azóta is megkeseríti életüket. Az annualban egy bűnbanda újra szintetizálni próbálja a drogot, amihez kísérleti nyulaik az Új Mutánsok! Nem esszenciális képregény, de eléggé élveztem. Claremont még egy folytatást is ír hozzá később a New Mutantsban.
Kronológiai hely: a New Mutants 3. és 5. száma között.

***

X-Factor (v1)

Az X-Factor létrejöttének oka, hogy a Marvel szeretett volna indítani egy újságot, melyben együtt van az öt eredeti X-Men (Cyclops, Iceman, Angel, Marvel Girl, Beast). Vajon miből gondolták, hogy ez a koncepció hatalmas vásárlótömeget fog megmozgatni? Elvégre az eredeti X-Men elég vacak volt, nem pedig egy mestermű, ami után azóta is vágyakozva nosztalgiáznak a rajongók. Vagy az olvasók széles köre valóban szívesen emlékszik vissza az X-Men azon felállására, mely olyan korlátolt hősökből állt, akik nagyítóval papírt gyújtogató gyerekeket pirokinetikus mutánsoknak hittek?

A 60-as évek X-Menje teljes pompájában.

A 60-as évek X-Menje teljes pompájában.

Mindegy, tegyük fel, hogy profitáló ötlet összeszedni a régi csapatot. Ám problémát jelentett, hogy az egyik alapító X-Men halott volt, hiszen Claremont évekkel korábban megölte az egyik történetében. Az X-Factor szellemi atyjait (Kurt Busiek, Roger Stern, John Byrne, Bob Layton) azonban nem hátráltatta sokáig ilyen jelentéktelen apróság és egy hatalmas retcon bevetésével hirtelen kiderült, hogy mégsem halott, akit idáig annak hittünk. (Érdekesség: a szerkesztő, Ann Nocenti egyszer azt mesélte, hogy csak péntek este merte elmondani Chris Claremontnak a megölt karaktere feltámasztásának hírét. Ugyanis félt attól, hogyha hét közben tudatja vele, akkor Chris dühében bement volna a Marvelhez felmondani vagy annyira beolvasni valakinek, amiért kirúgták volna. Így viszont volt egy hétvégéje lenyugodni.)
Cyclops besorozása is bajos volt, mivel őt Claremont gyakorlatilag nyugdíjazta. A karakter szuperhős korszaka véget ért, elköltözött Alaszkába, megházasodott, gyereke született. Ennek mi lett a megoldása? Cyclops fogta magát, elhagyta a feleségét, az újszülött fiát és belépett az X-Factorba. Morálisan elég szemét húzás, de az igazi probléma, hogy abszolút hiteltelen is. Az X-Factorban pedig Cyclops nagyjából visszaesik az 1975 előtti színvonalra, és csak 2 dolog határozza meg a személyiségét: önmarcangolás és Jean Grey. Olyan károsodások következnek be, hogy 15 évet kellett várni, míg Grant Morrison író újra épkézláb karaktert formált Cyclopsból.
Ja, egyébként sebtében Bestia szörnyszerű megjelenését is eltörlik és visszaváltoztatják emberi alakjába. Gondolom ennek mindössze annyi az oka, hogy a 60-as években még emberi külseje volt és ahhoz akartak közeledni. De aztán két évvel később újra szörnnyé alakítják, szóval nem volt túl sok értelme.

Az újság írója fél év után Louise Simonson lesz, aki itt valamivel jobb, mint a New Mutantsban, de azért ne számítsatok tőle kimagasló sztorikra. A főhősök megalapítják az X-Factort, melyet egy mutánsvadász szervezetként reklámoznak, ám a felszín alatt valójában a mutánsok segítése a céljuk. Működésük során védelmükbe vesznek pár fiatal mutánst, akik azóta méltán elfelejtődtek (pl. Rusty, Skids), valamint megküzdenek elkeserítően fantáziátlan ellenfelekkel (The Alliance of Evil!) és olyanokkal is, akik miatt már az olvasó szégyelli magát az író helyett (Infectia and the Anti-Bodies). Persze van kivétel, pl. itt szerepel először Apocalypse, aki idővel fontos karakter lesz, de semmi olyasmit nem tudunk meg róla az X-Factorban, amit a későbbi szereplései során ne foglalnának össze mindig két mondatban.

Ez egy bágyasztóan semmitmondó képregény, csak ritkán haladja meg az átlagos szintet és nagyrészt inkább alatta van. Simonson gyenge írói képességei miatt még a sokkoló, nagyobb horderejű események is erőtlenek (pl. Angel szárnyainak elvesztése). Majd a Peter David érában visszatérünk az X-Factorra, de addig nincs itt különösebb látnivaló.

***

Classic X-Men

1986-ban Chris Claremont egészen különleges lehetőséget kapott a régi X-Men történeteinek kibővítésére. A Classic X-Men az 1975-ös Giant-Size X-Mentől kezdve adja ki újra hőseink kalandjait, ám távolról sem szimpla reprintről van szó!
Először is Claremont mindegyik számba beépít három új oldalt, amik egyrészt anno helyhiány miatt kimaradt jelenetek (pályája kezdetén csak 17 oldalas volt az X-Men), másrészt hibajavítások, kevésbé logikus események kiigazításai. Például a Classic X-Men 4. az Uncanny X-Men 96. számát kibővíti egy epizóddal, melyben Storm meztelenül úszik a kerti medencében, és ezzel teljesen zavarba ejti a többieket, leszámítva persze Rozsomákot. Az egész nagyon vicces és kiválóan érzékelteti hőseink eltérőségét. Storm frissen érkezett Afrika pusztáiból, ahol fel sem merült a fürdőruha használata, így most érthetetlen számára társai reakciója. Kolosszus, Nightcrawler és Banshee szemérmesen viselkednek, de Rozsomák egyáltalán nem zavartatja magát. Szerintem ezek a hozzáadott jelenetek minden esetben hasznára váltak az eredetiknek, javították vagy gazdagították azokat. Sajnos azonban csak az első 27 szám tartalmaz ilyen ráadás oldalakat, mert 1988-ban Bob Harras lett a szerkesztő, aki a Claremont/Byrne X-Men képregények nagy rajongója, és nem tudta elviselni, hogy Chris megszentségteleníti az imádott történeteit. Harras kissé elvakult csávó és sajnos nem ez volt az utolsó húzása, pár év múlva sokkal nagyobb gondokat is fog okozni.

X-Men 05-09

Kattintsatok nagyobb méretért!

Másodszor a reprintelt/bővített sztorik mellett a Classic X-Men 1-44. számai tartalmaznak egy-egy teljesen új, 12 oldalas történetet is. Ezeknek több mint felét Claremont írta és néhány kivétellel a tudása legjavát nyújtja bennük. Némelyik szorosan csatlakozik az első történethez, pl. a Classic X-Men harmadik része reprinteli Thunderbird halálát és ezt rögtön követi a szívszorító „Mourning”, melyben hőseink visszaviszik társuk holttestét a szüleinek. Viszont vannak olyanok is, melyek nem csatlakoznak az első sztorihoz, sőt, adott esetben az X-Men helyett az ellenségeikről szólnak, pl. az „Out with the old” a Hellfire Club intrikáiba enged bepillantást. Külön öröm, hogy a jobbnál jobb történetek hozzájuk méltó minőségű rajzot kapnak a kiváló John Bolton által, akinek szépséges, finom, lágy képeihez foghatót ritkán látni. A Classic X-Men ajánlott képregény, nagy kár, hogy a 45. résztől nem tartalmaz új dolgokat és szimpla reprint szériává válik.
(Ha valakit csak Claremont érdekelne, akkor az alábbi számokban írta ő a 12 oldalas sztorikat: 1-24., 29., 41-43. De általában a többi író se volt rossz.)

John Boltonnál soha senki nem rajzolt jobb Emma Frostot.

John Boltonnál soha senki nem rajzolt jobb Emma Frostot.

 LEGKÖZELEBB: az 1984-1988. közti időszak bemutatásának második (és fontosabb) része, vagyis az Uncanny X-Men!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához