LFG.HU

Vorador
ismertetőCimkek

X-Men logoAz előző rész az Uncanny X-Men mellett futó egyéb X-Men sorozatokról szólt. Ma az Uncanny X-Men lesz a középpontban.

Az elmúlt évek során fokozatosan erősödő ember-mutáns ellentét 1984-től kezdődően éri el tetőpontját, erős és koherens központi témát biztosítva az újságnak. Nagyon ritkán fogunk olyan élesen elütő stílusú történetekkel találkozni, mint pl. Kitty esti meséje vagy a Drakula horror, zömmel az X-Men társadalomból való kirekesztettsége áll a középpontban. A sorozat stílusa valamivel nyomasztóbb és sötétebb irányt vesz, miközben a főszereplők nyaka körül egyre inkább szorul a hurok. Néhány példa a helyzet radikalizálódására:

  • Az USA-ban egyes politikai erők komoly lépéseket indítanak a mutánsveszély elfojtására, így a kongresszus elé kerül egy szélsőséges törvényjavaslat, ami elfogadása esetén kvázi a mutánsok rabszolgaságba taszítását legalizálná (The Mutant Affairs Control Act).
  • Megpróbálják hivatalosan szankcionálni az X-Ment, aminek ürügyéül természetesen nem szívbajosak koholt vádakat és elferdített tényeket is felhasználni. A Pentagon közellenségnek nyilvánítja Rogue-ot múltbeli tettei és egy SHIELD ügynök megölése miatt, Magnetot emberiség elleni bűnökért a hágai Nemzetközi Bíróság elé állítják.
  • Az átlagemberek körében is növekednek a mutánsokkal szembeni ellenérzések, ami egy különösen megrázó jelenetbe torkollott Xavier és néhány diákja között. A professzor ekkoriban a Columbia Egyetemen oktatott, a külvilág pedig még nem tudott telepatikus képességeiről. Egy előadása után az utcán körülvette néhány hallgatója, akiknek nem tetszett, hogy egy mutáns-szimpatizáns tanít az egyetemen. Xavier természetesen még a támadó fellépésük ellenére sem ártott volna nekik, csak konfliktus nélkül el akart jutni az autójáig, mégis brutálisan megverték és vérbe fagyva otthagyták a földön. Dermesztő, különösen annak tükrében, hogy ez egy karácsonyi szám volt.
X-Men 06-02

Peace on earth… good will to men…
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Kemény korszak volt ez a mutánsok számára, akik váratlan lépésekkel próbáltak alkalmazkodni és túlélni. Az X-Men a törvények fölé helyezte magát és saját belátása szerint kezdte el bírálni a bűnöző mutánsok tetteit. Ha például a múltban hőseink találkoztak Juggernauttal, akkor annak harc lett a vége. Most viszont együtt kellett küzdeniük a mindannyiukat fenyegető mutánsvadász Nimrod ellen, akinek legyőzése után sem estek egymásnak. Az X-Men egyszerűen hagyta, hogy Juggernaut elszökjön, nem próbálta leverni és rendőrkézre adni. Még meglepőbb Mystique 180 fokos fordulata, aki eddig szélsőséges mutánsjogi terrorista volt, de úgy döntött, hogy a túlélés mindennél fontosabb, így felajánlotta szolgálatait a kormánynak. Nagyszerű ötlet, igazán elmélyíti Mystique karakterét, aki annyira azért nem elvakult fanatikus, hogy életét áldozza az ügyért. Azt tudtuk róla, hogy alakváltó, de csak most derült ki, hogy ha reménytelen a helyzet, akkor az elveit is olyan könnyen átformálja, mint a külsejét.

X-Men 06-03

Juggernaut és az X-Men – bár nem egy baráti viszony kezdete, már nem is esnek reflexből egymásnak.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Az új rajzoló, John Romita Jr. (JRJR) realista stílusa kiválóan illeszkedik az újság megváltozott, súlyosabb hangvételéhez. A 90-es években JRJR valamiért másképp kezdett rajzolni, kicsit blokkos és szögletes lett, amit nem kedveltem, de itt még szuper volt. Különösen tetszenek a harci jelenetei, az egyéni és a csapatos küzdelmek ábrázolása is magas szinten van.

X-Men 06-04

A világ egyre inkább a mutánsok ellen fordult, ami által komorabb lett az újság hangulata, de szerencsére Claremont azért rendszeresen talál helyet vicces jeleneteknek is. Egyáltalán nem megyünk át Uncanny Emo X-Menbe.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Jelentősebb új szereplők:

  • Valerie Cooper, ügyesen lavírozó kormányzati megbízott, mindig sikerül nagyon magas és befolyásos pozícióba kerülnie, főleg mutánsokkal kapcsolatos ügyekben. Döntő szerepe van abban, hogy Mystique és a (Freedom Forcera keresztelt) Brotherhoodja szövetségi alkalmazásba kerülnek.
  • Forge, indián származású mutáns, különleges ereje, hogy ösztönösen képes megépíteni olyan szerkezeteket, melyek fejlettségben vetekednek pl. Tony Stark (Iron Man) találmányaival is. Forge közvetve felelős az egyik X-Men szuperképességeinek elvesztéséért, ami többek közt olyan nagyszerű történetek előtt nyitja meg az utat, mint pl. a „LifeDeath”. Chris öt évvel korábban már elvette egy másik X-Men mutáns erejét, de az inkább csak azt a célt szolgálta, hogy kiírja a szereplőt a sorozatból. Most viszont az áldozat főszereplő marad, ami által egy sokkal érdekesebb szintre emelkedik a koncepció.
  • Warpath (James Proudstar) az elhunyt X-Men, Thunderbird (John Proudstar) öccse, aki Xavier professzort okolja fivére haláláért. Claremont az igazán jó, jubileumi 193. számban lehetőséget ad Jamesnek bosszúja beteljesítésére. (Azért jubileumi, mert a 94. résztől írja Chris az X-Ment, tehát a 193. szám kereken a századik képregénye a sorozatban.)
  • Nimrod, mutánsvadász robot a jövőből. Széleskörű fegyverarzenállal rendelkezik és szinte elpusztíthatatlan, ezért hőseinknek minden tudásukra szükségük van, ha túl akarják élni a támadásait. Az összehangolt csapatmunka és a szupererők kreatív felhasználása miatt kiemelkedően élvezetesek a Nimrod elleni harcok.
  • Crimson Commando (Frank Bohannan), Stonewall (Louis Hamilton) és Super Sabre (Martin Fletcher). Három öreg, második világháborús, mutáns katona, akiknek szolgálataira a háború után nem tartott igényt a kormány és nyugdíjazta őket. Frank és társai azonban egyre elégedetlenebbek lettek az ország helyzetével (növekvő bűnözés, erőszak, drog…), ezért egy halálos játékba fogtak. Elrabolnak egy-egy bűnözőt, aki kapcsolatai által vagy bizonyítékok híján elkerülte az igazságszolgáltatást, és egy erdőben szabadon engedik, majd vadászni kezdenek rá. A prédára két sors várhat: ha elkapják, akkor megölik, ha kijut az erdőből, akkor futni hagyják. Mivel azonban Frankék mutánsok, így a bűnözőnek nincs sok esélye… Tetszett, hogy érezni lehetett az öreg katonák korát, pl. Martin még mindig szupergyorsan tud futni, ám már nem olyan villámsebes, mint fiatalon. Viszont ezt ellensúlyozandó, az évek során megtanulta kreatív módokon felhasználni az erejét (mikroszónikus csettintés, stb.).
X-Men 06-05

A mészárlás kezdete – torokszorítóan remekül megírt jelenet Claremonttól.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Mutant Massacre

A crossover egy általában nagyobb lélegzetű történet, amely több, különböző képregény lapjain bontakozik ki. Ez a későbbiek során nagyon szoros összefonódást fog jelenteni, pl. az első rész az X-Menben van, a második az X-Forceban, a harmadik az Excaliburban, tehát ha nem olvasod mindegyik cím crossoverhez tartozó számait, akkor alig lesz érthető a sztori. Viszont a Mutant Massacre az első X-Men crossover és itt még lazább a helyzet, az egyes képregények a központi eseményt más oldalról, elkülönülve mutatják be, így nem szükséges mindegyiket elolvasnod, hogy megértsd a cselekményt.
A Massacre egy brutális sztori, melyben a Marauders nevű bérgyilkos csapat lemészárolja a Manhattan csatornáiban élő, nagyrészt torz külsejű mutánsok közösségét (Morlocks). A konfliktusba az X-Men, illetve az X-Factor is belekeveredik, és mindannyian nagy veszteségeket szenvednek el. Az alábbi táblázatban összefoglalom az egyes részek időrendi helyzetét és félkövérrel jelölöm a szerintem olvasásra érdemes számokat.

X-Men 06-06

Az X-Factor 9-11., a Thor 373-374. és a Power Pack 27. a Simonson házaspár gyenge alkotásai, nem tudtak megragadni. Különösen ellenszenves a Power Pack, melyben néhány 10 év alatti kisgyerek (akik egy űrpónitól kapták a szuperképességeiket) jobban helytáll a tömeggyilkos Maraudersszel szemben, mint az X-Men – nevetséges. Louise Simonson újból bizonyítja, hogy nincs sok érzéke az íráshoz.
A Daredevil írója Ann Nocenti, aki határozottan nem rossz és most is korrektül teljesít. Csak annyi a kifogásom, hogy a crossover szempontjából abszolút periférikus történet és Daredevil is tetszés szerint helyettesíthető lenne bármely szuperhőssel. Nyilván rá akarták tenni a Mutant Massacre logot a címlapra, hogy egy picit meglökjék az újság eladásait.

Az érdemi részek tehát gyakorlatilag azok, melyeket Chris Claremont írt: a crossover esszenciája az Uncanny X-Men 210-213., a New Mutantsban pedig kapunk néhány érdekes oldalt, ami az Új Mutánsok szemszögéből mutatja be az eseményeket. Egészen dermesztő szemlélni a szerencsétlen mutánsok lemészárlását és az X-Men erre adott válaszát. Amikor például Storm elküldi Rozsomákot, hogy levadássza a gyilkosokat, akkor tapintani lehet, hogy itt valami megváltozott, és az X-Men egészen távol sodródott a Pókember, Superman vagy Amerika Kapitány által képviselt hősideáltól. Pár éve Storm nem csupán a gyilkosságtól, de (végszükséget leszámítva) még a karmaival való vagdalkozástól is eltanácsolta Rozsomákot, most pedig úgy használja a barátját, mintha egy véreb lenne: leoldja a láncait és ráküldi a prédára. Ragyogó kontrasztot jelent, hogy ugyanekkor viszont Magneto életében először gyógyításra használja a mutáns erejét.

X-Men 06-07

(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Érdekesség: az 1986-os Mutant Massacre alatt kerül először szembe egymással Rozsomák és Sabretooth (Victor Creed), ám a két karakter közti kapocs bizonyos szempontból egészen a 70-es évekre nyúlik vissza. 1977-ben John Byrne lesz az X-Men rajzolója, és megtervezi Rozsomák arcát, ahogy ő képzeli el civilben, jelmez nélkül. Ám Claremont szól neki, hogy ez nem lesz jó, mivel az előző rajzoló, Dave Cockrum, a korábbi részekben már lerajzolta Logant a maszkja nélkül. Byrne viszont nem akarja veszni hagyni az arcot, így „ráadja” az Iron Fist képregényben debütáló Sabretoothra.

X-Men 06-08

„In case the Wolverine should ever decide to take off his mask – tah dah!”

A Massacre után négy új tag is csatlakozik az X-Menhez, ami az 1975-ös Giant-Size X-Men óta az első nagyobb méretű változás a csapat összetételében. Küklopsz öccsét, Havokot (Alex Summers) már láthattuk korábban az újságban, de csak most válik jelentős szereplővé. Dazzler (Alison Blaire) teljesen megváltozott a saját sorozatában látottakhoz képest, többé nem az a görkorcsolyás, flitteres, diszkós mutáns, aki a sikernek és a csillogásnak él. Pontosabban továbbra is mindennél jobban szeretne híres sztár lenni, de a mutánsellenes közhangulat szétzúzta a karrierjét, így lassan kénytelen rádöbbenni, hogy az álmok nem mindig válnak valóra. A csapat új telepatája, Psylocke (Elizabeth Braddock) a Marvel brit részlegéből lett importálva, ahol sokat szerepelt bátyja, Captain Britain oldalán harcolva, míg sajnos egy ellenfelük meg nem vakította Betsyt. Longshot egy mesterségesen tenyésztett ember, akit szolgának alkottak Mojoworld szószerinti és átvitt értelemben is gerinctelen urai. Mojoworld alternatív létsíkján a média eluralkodott a lakosokon, a műsorokat összeállító Mojo teljhatalmat élvez. Még arra is módot lel, hogy az X-Men életét egyfajta reality show formájában sugározza népének. Sőt, idővel kitalálja, hogy egy élő shownak még jobb lenne a nézettsége, így elhatározza az X-Men elrablását. Tervét mozgásba hozandó, elküldi a Földre az emlékeitől megfosztott Longshotot…
Ez a Mojoworldös téma elég extrém, és bár nem a kedvencem, de ha jól írják meg, akkor van benne potenciál. Az Uncanny X-Men 248. számában pedig lesz egy olyan fantasztikus jelenet, hogy szinte már pusztán amiatt érdemes ismerni Longshot múltját. Akit érdekel a Mojoworld, az Uncanny X-Menben fel-feltűnő rejtélyes Spiral, Longshot háttere és Psylocke szerepe Mojo tervében, az belenézhet az alábbi képregényekbe (nem túl sokkal a Mutant Massacre előtt játszódnak):

  • Longshot (6 részes minisorozat, írta: Ann Nocenti)
  • New Mutants Annual 2 (írta: Chris Claremont)
  • Uncanny X-Men Annual 10 (írta: Chris Claremont)
X-Men 06-09

Az X-Men régi és új tagjai, ahogy Colossus lerajzolta barátait a vázlatfüzetébe.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Az új karakterek mellett új állandó rajzoló is érkezett, mégpedig az egyik kedvencem, Marc Silvestri. Egyszerűen kifogástalan a munkája, mindent képes megrajzolni. A harcok ábrázolása szuper, az X-Men vs. Freedom Force jelenetnél jobban megkoreografált összecsapást talán nem is láttam képregényben. A testbeszéd és mimika a kisujjában van, minden érzelmet tökéletesen átad. Részletgazdagok a képei, olyan apró dolgokra is odafigyel, amik közül több csak most, az újraolvasás során tűnt fel. És végül gyönyörű nőket rajzol, de szerencsére itt még nem ment el abba a túlszexualizált stílusba, ami a 90-es években a Top Cownál védjegyévé vált. Tehát az X-Men csajok topmodell alkatúak lettek, ám ez nem befolyásolja a történetek hangulatát, mert Silvestri nem erőlteti őket minden képkockán softpornó pózokba.

X-Men 06-10

Silvestri-aprólékosság: az árnyékoló egyik támasztéka a terepjáró lökhárítójából készült.

The Fall of the Mutants

A második crossoverben mindegyik X-Men cím részt vesz (Uncanny X-Men, New Mutants, X-Factor), de ez ne tévesszen meg senkit, valójában egyáltalán nincs köztük kapcsolat, mindegyik újság a maga történetét adja elő. A Marvel homályos indoklása a crossover titulus jogosultságára, hogy mindegyik sztori nagy változást hoz a status quoban. Mindegy, az igazi ok természetesen a Mutant Massacre magas eladási mutatója, ami a kiadó számára kívánatossá tette a crossover modellt.
A New Mutants 59-61. egy Bird-Brain központú történet Louise Simonsontól. Ugye ennyiből máris jól be tudjátok lőni a színvonalat?
Az X-Factor 24-26. számaiban Simonson túlteljesít önmagán, így egy egészen középszerű történetet sikerül összehoznia. Itt alakítják át Angelt a Négy Lovas közül a biomechanikus szárnyú Halállá. Mármint itt alakítják át először, mert már a Halál se biztos.
Az Uncanny X-Men 225-227. Claremont újabb kiemelkedő alkotása, minden téren magasan veri a másik két X-Men újságot. Destiny, a látnoki képességű mutáns felfedezi, hogy az X-Men nem szerepel többé az általa érzékelt egyik lehetséges jövőben sem. A haláluk szerinte valószínűleg Dallas környékén fog bekövetkezni, ám sajnos úgy állnak a dolgok, hogy hőseink a figyelmeztetés dacára is kénytelenek Dallasba utazni… Igazából ez az egyetlen történet, amelyik beváltja a crossover ígéretét és valóban gyökeresen átalakítja a status quot.
Egyszerűen összefoglalva: a Fall of the Mutants Uncanny X-Menes része ajánlott, a többi pedig nem.

X-Men 06-11

Colossus a lehető legjobb időpontban tér vissza. Úgy látszik, hogy hosszú távolléte alatt (nagyon helyesen) megnézte a Gyalog galoppot.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Különszámok

Magik (4 részes minisorozat, írta: Chris Claremont)

A Magik gyakorlatilag az Uncanny X-Men 160. részében olvasott Illyana Rasputin történet eddig rejtett részleteinek feltárásra. Nagyon kedvelem ezt a démoni létsíkon játszódó, bizarr és érdekes kalandot, ilyesmi színvonalat várnék el minden minisorozattól.
Kronológiai hely: az Uncanny X-Men 160. számával párhuzamosan játszódik, előbb azt olvasd el, ez ráér később is (de még a New Mutants 14. előtt keríts rá sort, ha azt is nyomon követed).

Secret Wars (12 részes minisorozat, írta: Jim Shooter)

Beyonder, egy szinte végtelen hatalmú lény a Föld szuperhőseit és bűnözőit elviszi egy idegen bolygóra, hogy ott legyilkolják egymást. Rengetegen szerepelnek a szériában (X-Men, F4, Avengers, Pókember, Dr. Doom, Galactus, stb.), tehát ez nem X-Men központú sztori, viszont ajánlom, mert nagyon jó és lesznek következményei. Ha az alapszituáció hallatán valaki sok harcra számít, akkor jó nyomon jár: bőséges és nagyszerű küzdelmekkel van tele a Secret Wars. A hősökre egyszer még egy hegyet is rádobnak, de Hulk megtartja az egészet – ez annyira extrém és állati, hogy muszáj látni! A verekedés mellett persze egyéb érdekességek is történnek, Pókember szert tesz a fekete szimbióta ruhájára, mindkét oldalon belső viszályok keletkeznek, Fátum merész ambíciókat táplál, stb.
Kronológiai hely: az Uncanny X-Men 180. és 181. száma között.

Kitty Pryde and Wolverine (6 részes minisorozat, írta: Chris Claremont)

Kitty bajba kerül Japánban, ezért Rozsomák utána utazik, hogy megmentse egy ninja rossz befolyásától. Logan és Kitty érdekes mentor/tanítvány viszonya mellett azért szeretem ezt a szériát, mert nagyon helyén kezeli a dolgokat. Egy képzett ninja valóban komoly ellenfélnek számít, nem pedig ágyútölteléknek, akit a hős csukott szemmel is elintéz. Rozsomák regenerálódása sem olyan nevetségesen erős, mint manapság, pl. eltalálja egy paralizáló méreggel bekent nyílvessző, ami eléggé lelassítja, hogy ne tudjon helytállni ellenfelével szemben. Mit tesz Logan? Felméri, hogy ilyen gyenge állapotban harcolva csak megöletné magát, ezért elmenekül és egy sikátor szemeteszsákjai alatt rejtőzik el, miközben reménykedik, hogy regenerálódása hamarabb semlegesíti a mérget, minthogy rátalálna a ninja. Ez az igazi Rozsomák: kőkemény, veszedelmes gyilkos, de nem legyőzhetetlen és főként nem ostoba. Ha teljesen reménytelen a harc, akkor nem öleti meg magát fölöslegesen, visszavonul és kedvezőbb körülmények közt vág vissza.
Kronológiai hely: az Uncanny X-Men 183. és 192. száma között.

X-Men 06-12

Befáslizott Rozsomák. Ilyen manapság nem fordulhat elő, mert mire kinyitnák az elsősegélydobozt, már rég be is gyógyultak a sebei.

X-Men and Alpha Flight (2 részes minisorozat, írta: Chris Claremont)

Loki létrehoz egy mágikus forrást, mely olyan óriási erővel ruházza fel a normális (szuperképesség nélküli) embereket, hogy az elég lenne a világ Édenné változtatásához. Ám mivel Lokiról beszélünk, így van rejtett hátulütője a dolognak, egy olyan ár, amit nem biztos, hogy érdemes megfizetni… Amit a múltkori cikkben írtam a God Loves, Man Kills kapcsán, az nagyjából erre a minire is igaz: érdekes a felhozott morális kérdés, de Claremont rá nem jellemző, kissé mesterkélt stílusban adja elő. Az sem segít, hogy a rajzoló, Paul Smith teljesítménye szembeötlően gyengébb, mint pár éve az Uncanny X-Men lapjain, pl. Kittynek egészen borzalmas frizurát adott. Azért a hibái ellenére sem mondható rossznak az X-Men and Alpha Flight, egyszer érdemes átfutni.
Kronológiai hely: az Uncanny X-Men 192. száma körül.

Secret Wars 2 (9 részes minisorozat, írta: Jim Shooter)

Az isteni hatalmú Beyonder eljön a Földre, hogy megtapasztalja a halandók életét. Szörnyű sorozat, össze sem lehet hasonlítani az eredeti Secret Warsszal. Jim Shooter ezúttal valami nagyon intellektuális, nagyon filozofikus történetet akar elmondani, de már az első számban nyilvánvalóvá válik, hogy ez messze meghaladja az írói képességeit. Végtelennek tűnő oldalakon keresztül olvashatunk klisés okoskodásokat az élet értelméről és a mindenhatóság terhéről. A mondanivaló nagyjából a következő: egy ember röpke élete csupán apró vízcsepp a Beyonder létezésének végtelen tengeréhez képest, ám Ádám gyermekei a nekik rendelt idő alatt nagyon intenzíven tapasztalnak és éreznek, így ők a legszerencsésebb lények az univerzumban. A Beyonder ezért emberré változtatja magát, aztán olyan monológokkal kínozza az olvasót, mint pl. „Minden egyes lélegzetvétel egy csoda! Minden másodpercet megismételhetetlennek és egyedinek érzek! Milyen elviselhetetlenek voltak az isteni lét könyörtelenül egyforma pillanatai!”
A Secret Wars 2 gyakorlatilag élvezhetetlen alkotás, óvakodjatok tőle. Lesz rá utalás az Uncanny X-Men és a New Mutants néhány számában, de inkább ezeket ne értsétek tökéletesen tisztán, minthogy végigszenvedjétek a SW2 kilenc részét.

New Mutants Special Edition (írta: Chris Claremont)
Uncanny X-Men Annual 9 (írta: Chris Claremont)

Az X-Men and Alpha Flightban elszenvedett sérelmeit megtorlandó, Loki elraboltatja Stormot, ám tévedésből a vele együtt levő Új Mutánsok is Asgardra kerülnek. Pergő, kalandos történet, Art Adams bombasztikus rajzaival. Király.
Kronológiai hely: az Uncanny X-Men 199. és 200. száma között, illetve a New Mutants vonalon a 34. és 35. szám között.

X-Men 06-13

Art Adams impresszív Magmája.

Fantastic Four vs. X-Men (4 részes minisorozat, írta: Chris Claremont)

Az egyik X-Men megsérült a Mutant Massacre során, ezért a többiek Reed Richardshoz, a Fantastic Four vezetőjéhez fordulnak segítségért. Sajnos Reed nem tudja meggyógyítani, ám „véletlenül” éppen érkezik egy üzenet Dr. Doomtól, aki állítása szerint kész és képes segítő kezet nyújtani az X-Mennek.
A széria fő témája a család, a bizalom és a szeretet erejének kifejezése, amely mondanivalót könnyű nyálasan vagy naivan előadni, de ezt most nincs így! Claremont ízlésesen közelítette meg a dolgot és egy csodálatos, szívmelengető történet lett a végeredmény. Nem is kedvelem különösebben a Fantasztikus Négyest, de itt olyan erőteljesen és áthatóan vannak megírva, hogy annyira együtt éreztem velük, mintha már évek óta nyomon követném a képregényüket.
A rajzoló a roppant tehetséges Jon Bogdanove, a tus, a színek és a betűk pedig az álomcsapat (Austin, Oliver, Orzechowski) munkáját dicsérik, szóval grafikailag is a legmagasabb szintről beszélhetünk. A Fantastic Four vs. X-Men egy megható, ragyogó történet, a valaha volt egyik legjobb X-Men minisorozat.
Kronológiai hely: az Uncanny X-Men 219. és 220. száma között.

LEGKÖZELEBB: Inferno!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához