LFG.HU

Abdul
ismertetőCimkek

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2014/09/B3281461.jpgSzerintem George R. R. Martinról és a Tűz és Jég dala ciklusról felesleges regélnem, főleg, hogy az HBO-sorozat elindításával már nemcsak a fantasy- és a monstruózus áltörténelmi regények kedvelői ismerik, hanem időnként még a csapból is ez folyik. Én mondjuk annak idején kétszer is belefogtam a könyvsorozat elolvasásába, és mind a kétszer feladtam valahol a második kötet közepén – hiába nyűgözött le Westeros színpompás világa, Martin zseniális írói stílusa, a történet felépítése, a szereplők plasztikussága, a fordulatok, és hiába tudnék még most is csak szuperlatívuszokban beszélni az egész műről, nem tudom értelmesebben megfogalmazni, de egyszerűen túl hosszú volt. Alkati kérdés, pár kivételtől eltekintve prózában jobban szeretem a novella, kisregény, regény műfaját, a terjedelmes sorozatokat egy idő után feladom.

Ezért is élveztem annyira Martintól a Kóbor lovag történetét, amiben nagyon sok minden megtalálható a Tűz és Jég dalának erényeiből, kisregényként mégis pár óra alatt elolvasható.
A történet száz évvel a Trónok harca cselekménye előtt játszódik, a Targaryenek uralkodása idején – az utolsó sárkány ugyan már halott, de a család még hatalma teljében vezeti az országot, és a tagjai közt sem csak belterjességben tobzódó őrültek, hanem kimondottan szimpatikus alakok is előfordulnak. A sztori főhőse Dunk, a nem túl éles eszű, tizenhét éves kóbor lovag, aki sokáig szolgált apródként egy idős lovagot westerosi vándorlásaik során, míg halála után megörökölte annak fegyverzetét és páncéljait. Az egyszerű, alantas származású, de lelkében talán éppen ezért a legtisztább lovagi erényeket őrző ifjú a történet kezdetén eltemeti idős mesterét, majd útnak indul Ashford közeli városa felé, hogy részt vegyen az ott meghirdetett lovagi tornán. Útja közben hozzácsapódik a pimasz, de annál éleseszűbb Egg, egy kilencéves, vézna kisfiú, akit Dunk apródjául fogad, s a maga egyszerű, kicsit bumfordi módján igyekszik tanítgatni a lovagi erényekre.

A nem túl bonyolult cselekmény a grandiózus regényciklussal ellentétben gyakorlatilag néhány napot ölel fel, s helyileg Ashford városának lovagi viadalára, és annak környékére szorítkozik. Martin zsenijét dícséri, hogy a szűk idő-, tér- és terjedelmi határok közé mégis szinte mindent be tudott sűríteni, ami a sorozat nagyszerűségét adja. Ebből adódóan persze kimarad a világ felfedezésének aspektusa, ami a regényekben fontos szerepet játszott, de nekem valahogy nem is hiányzott.

Mert van itt aztán minden más, mi szem, s szájnak ingere: lovagi torna, királyi hercegek politikai csatározásai, becsvágy és árulás, egy-két meglepő, de teljesen hihető fordulat, a regényekből ismerős lovagi házak, kedvelhető és gyűlölhető, sajnálható és megérthető szereplők (szokás szerint nincs fekete és fehér), egy tiszta szívű fiatalember csetlése-botlása a számára ismeretlen, korrupt világban, halál és dráma, éppen kellő mennyiségű pátosz és még annyi minden – irigylésre méltó, üresjáratok nélküli egységben. És persze az egész milliő úgy pezseg és él, ahogyan csak Martin tudja ábrázolni – az ember olvasás közben szinte maga előtt látja a történteket, érzi az ízeket, az illatokat, hallja a hangokat, átéli a történetet a az első mondattól az utolsóig.

Nem is áradozok tovább, csak ajánlani tudom. Azoknak, akiket elrettent a könyvsorozat terjedelme, de szeretnék megismerni Martin grandiózus álomvilágának hangulatát; azoknak a rajongóknak, akik minden szereplőt és címert betéve tudnak, és hónapokig képesek kombinálni, vajon ki, hol, merre és miért (bár ők valószínűleg ezt a történetet is betéve tudják); azoknak, akik kíváncsiak Westeros múltjára, és a Targaryenek uralkodására; de azoknak is, akik egyszerűen “csak” egy piszkosul jó történetet szeretnének olvasni az igaz szívről és a becsületről, George R. R. Martin, a nagyszerű mesemondó tollából.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához