LFG.HU

HammerTimeCafe
Vorador
ismertetőCimkek

X-Men logoOtt folytatjuk, ahol az előző rész abbamaradt: a ’80-as évek végén. Chris Claremont fedélzeten töltött éveinek majdnem a legvégén járunk már. A mai cikkben végignézzük, miként alakult 1988 és 1989 között a már ismert X-Men sorozatok sorsa (New Mutants, X-Factor és persze Uncanny X-Men), illetve, hogy ebben az időszakban milyen új szériák jelentek meg (Excalibur, Wolverine).

New Mutants (v1)

A Fall of the Mutants crossover során Bird-Brain távozott a sorozatból, ami által ugyan egy leheletnyit emelkedett a színvonal, de sajnos még így sem került a béka segge fölé. Nézzük meg pl. a „Promise” című részt, melyben Cannonball (Sam Guthrie) szeretne elmenni egy koncertre. Az Új Mutánsok mentora csak azzal a feltétellel engedi el, ha Cannonball megígéri, hogy a koncert alatt nem használja a szuperképességeit, mert azzal feltűnést keltene és veszélybe sodorná magát. Sam megesküszik és elmegy a koncertre, ahol rövidesen űrlények támadnak rá a jelenlevőkre. Főhősünk viszont nem használja a mutáns erejét, hogy megmentse az embereket, mert nem hajlandó megszegni az adott szavát! Csak akkor veti be magát, miután odateleportálnak a társai és valami ilyesmit mondanak: „Sam, te azt ígérted meg, hogy a koncert alatt nem használod a szupererőd. De az űrlények kinyírták a zenekart, tehát gyakorlatilag vége a koncertnek, szóval már repülhetsz!” Utána pedig felháborodnak, hogy milyen idióta a mentoruk, amiért majdnem megölette Cannonballt azzal, hogy ilyen ígéretet csikart ki belőle.
Nos, szerintem a komplett rész egy égbekiáltóan nagy hülyeség. Az író azt akarta bemutatni, hogy Cannonball állati becsületes és minden körülmények közt tartja magát az ígéretéhez, de csak annyit sikerült elérnie, hogy Sam értelmi fogyatékosnak tűnjön. A mentor kérése teljesen érthető és logikus: nem szerette volna, ha fiatal tanítványa a koncerten menőzni kezd a szupererejével, mert azzal a jelenlegi mutánsellenes közhangulatban veszélybe sodorhatja magát. Főhősünk viszont úgy értelmezte az ígéretet, hogy jöhet vulkánkitörés, űrlények vagy akármi, ő inkább megdöglik, de akkor sem fogja a képessége használatával veszélybe sodorni magát… Ráadásul még a csapattársai is úgy viselkednek, mintha a mentoruk egy aljas rohadék lenne, akinek valójában az volt a terve, hogy ezzel az ígérettel likvidálja Cannonballt. Értelmetlen és primitív sztori, tehát a szokásos Louise Simonson anyag.
Sajnos a rajzoló, Bret Blevins is képes hónapról-hónapra alulmúlni önmagát, itt van példának okádék az alábbi kép, ami egy professzionális grafikustól elfogadhatatlan. Ha nem lennének a szövegbuborékok, akkor azt hinném, hogy Illyana a földön fekszik, kicsavarták a kezét, kifolyt a vére és nagy fájdalmai vannak. Valójában viszont áll, beszélget a csapattársával és közben dühösen gesztikulál egy értelmezhetetlen háttér előtt.

X-Men 07-02

***

X-Factor (v1)

Küklopsznak végre feltűnik, hogy egy éve elrabolták a csecsemő fiát. Jó apához méltóan keresni kezdi, de azért nem ez élvezi a legfőbb prioritást, így csak két évvel később találja meg. Azonban a családi idill nem tart sokáig, pár perc múlva a fiút már el is rabolják a démonok, mert következő számban kezdődik az Inferno crossover, amihez gyorsan elő kell készíteni a terepet.
Mást nem is nagyon akarok/tudok mondani. Remélem senkinek sem lesz hiányérzete, amiért elmarad a részletes beszámoló pl. a Carbon Copy Avengers elleni harcról, akik pont olyanok, mint az Avengers, de (spoiler!) igazából csak alakváltók. Szörnyen érdektelen az X-Factor, haladjunk is tovább.

***

Excalibur (v1)

Új széria, író: Chris Claremont, rajzoló: Alan Davis.
Az Excaliburban három X-Men (Kitty Pryde, Nightcrawler, Rachel) összeáll Captain Britainnel és kedvesével, Meggannel, hogy megalapítsanak egy angliai szuperhős csapatot. Utóbbi két karakter a Marvel UK részlege által kiadott brit képregényekben már elég sokat szerepelt, de az amerikai olvasók eddig nem sokat találkozhattak velük.

  • Captain Britain (Brian Braddock) misztikus úton, magától Merlintől kapta szupererejét, melyet Britannia védelmezésére köteles fordítani.
  • Meggan egy ún. empathic metamorph, aki képes érzékelni mások hangulatát és ennek megfelelően változtatni a külsején. Nagyon kedves, jóságos lány, de kicsit fura, mert gyerekkorában koboldszerűen nézett ki, amit a szülei roppantul szégyelltek és elrejtették lányukat az emberek elől. Meggan így nem járt közösségbe vagy iskolába, gyakorlatilag egész nap csak bezárva tévét nézett, és főleg ezen műsorok alapján alkotta meg a világképét. Nagyon bizonytalan önmagában, sokszor akaratlanul is olyan alakot ölt fel, amivel idomul a környezetében levőkhöz. Szinte már kórosan szereti Briant.

Az Excalibur egy könnyedebb hangvételű újság, amelyben szinte bármi megtörténhet. Vannak benne komoly elemek is (pl. Captain Britain alkoholproblémája), de inkább komikus, groteszk és szokatlan történetekkel találkozhatunk. Az alábbi néhány borító talán érzékelteti, hogy mire lehet számítani:

X-Men 07-03 X-Men 07-04 X-Men 07-05
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Az újság nekem nem jött be maradéktalanul. Elég sokszor mosolyogtam rajta, de túl furcsa volt ahhoz, hogy hosszú távon is lelkesedni tudjak érte. Viszont semmiképpen sem mondanám rá, hogy rossz, mindössze ez nem annyira az én stílusom. Sőt, tulajdonképpen becsülöm is, hogy az Excaliburnak saját, összetéveszthetetlen hangja van. Annak kevés értelme lett volna, ha Claremont szimplán egy Uncanny X-Men klónt ír, annyi különbséggel, hogy a helyszín USA helyett Anglia. Így viszont van létjogosultsága az Excaliburnak, mert alternatívát kínál azon olvasók számára, akik az egyre komolyabb anyaszéria mellett egy lazább, viccesebb X-Men újságot is igényelnek.
Összefoglalva: az Excalibur korrekt újság, de nem mindenki fogékony a szokatlan stílusára. Ha van kedved próbát tenni vele, akkor olvasd el a bevezető különszámot (Excalibur: The Sword is Drawn), aztán folytathatod a széria 1. részével.

***

Wolverine (v2)

Új sorozat, író: Chris Claremont, rajzoló: John Buscema.
Rozsomák első önálló, havonta megjelenő képregénye, melyben Logan Madripoor fiktív szigetén próbál rendet tenni. Nekem egyáltalán nem tetszett a széria, szürke és semmitmondó, kb. annyiból állt, hogy Rozsomák keres egy értékes kardot és leveri az útjába akadó ázsiai bűnbandákat. Vagy valami ilyesmi. Igazság szerint homályosan emlékszem rá, és bár a cikk írása előtt megpróbáltam újra elolvasni, hátha most jobban tetszik alapon, de az első szám után már nem volt kedvem a folytatáshoz. A 70-es és 80-as évekbeli Rozsomákot imádom, de ettől még fölöslegesnek tartom, hogy havonta megjelenő, saját sorozatot adjanak neki. Pláne egy ilyen unalmasat. Az eddigi rendszer (havi szereplés az Uncanny X-Menben, illetve néha egy-egy különszám) jól működött, ennél többet nem igazán érdemes szerepeltetni egy karaktert. Úgy látszik, hogy Claremont is hamar ráunt, mert egy év se telt el, aztán már át is passzolta egy másik írónak a szériát.

***

Uncanny X-Men (v1)

A végére hagytam a legjobbat, az Uncanny X-Ment, melyben mint mindig, Claremont most is remekel. A Fall of the Mutants crossover következtében a világ halottnak hiszi hőseinket, akik hamarosan egy lakatlan ausztráliai városban állítják fel új főhadiszállásukat. Az utóbbi években megfigyelhettük, ahogy az X-Men egyre inkább számkivetetté válik, az ún. Australian Outback érában pedig a koncepció eléri a végső határait.

Ekkortájt felbukkanó új szereplők:

  • Reavers: egy kiborgokból álló bűnbanda, amit az Ausztráliába érkező X-Men likvidál és átveszi a bázisát. A jelentősebb tagjai Bonebreaker, Skullbuster és Pretty Boy voltak.
  • Gateway: néma ausztrál bennszülött, aki képes másokat nagy távolságra teleportálni. Egy ideig a Reavers foglya volt, kiszabadítása után meg az X-Men hasznos, ám rejtélyes szövetségesévé vált.
  • Jubilation Lee: árva utcagyerek, aki az X-Men bázisán rejtőzködik és dézsmálja az élelmiszer-tartalékaikat. Jubilee is mutáns, általa csak tűzijátéknak becézett, viszonylag kisebb erejű energiagömböket tud teremteni.
X-Men 07-06

Az X-Men a Reavers sorsáról tárgyal.

Brood

Visszatér a Brood, az űrbéli Alien-szerű bestiák faja, mely történetet Claremont érdekes vallási elemekkel ötvöz Conover tiszteletes szerepeltetése által. Csavar a dologban, hogy a God Loves, Man Kills Stryker tiszteletesével ellentétben Conover nem mutánsellenes propagandát folytat, hanem az emberek és a mutánsok békés együttéléséért kampányol.
A Brood trilógia mellékesen tartalmaz egy briliáns álom jelenetet is, melyben Madelyne-t azon félelme kísérti, hogy Küklopsz csak azért vette feleségül, mert hasonlít a halott szerelmére, Jean Greyre. Figyeljétek az alábbi részletben a kifinomultságot, amikor Küklopsz áthelyezi Madelyne szemeit a Jean bábura: a könnycsepp megmarad, de míg Maddie-nél a félelmet/bánatot szimbolizálta, Jean arcán már örömkönny. Mondja valaki, hogy Claremont nem volt zseniális!

X-Men 07-07

Kattintsatok nagyobb méretért!

Genosha

A korszak kiemelkedő története a Genosha, melyben Claremont egy apartheid rendszer ihlette államba vezet el minket, ahol a mutánsok kegyetlen elnyomás alatt élnek. Genosha virágzó ország, de gazdagságát nem ásványkincseinek vagy fejlett iparának köszönheti, hanem a mutánsok kizsákmányolásának. Ráadásul nem is szimpla testi rabszolgaságról van szó, mivel Genosha felfedezett egy eljárást, ami többek közt háziasítja, kezessé teszi az alanyokat, így a mutánsok többségében fel sem merül a lázadás gondolata. Gyakorlatilag munkagépekké válnak, amik vakon követik az utasításokat.
Írói és rajzolói oldalról is számtalan kiváló, apró részlet emeli a legjobb X-Men történetek közé a Genoshát, most ezek közül szeretnék bemutatni néhányat.

X-Men 07-08

Kattintsatok nagyobb méretért!

Rögtön az első jelenet megadja az alaphangulatot, melyben egy mutáns próbálja kimenekíteni a fiát Genoshából, miközben az állami rendfenntartók (Magistrates) üldözik őket. Felhívnám a figyelmeteket Claremont nyelvi ötletességére, amely pl. olyan szavak alkotásában nyilvánul meg, mint a genejoke vagy a genegineer. Nem mellesleg az is kiderül, hogy a mutánsokat tenyésztik.

X-Men 07-09

Kattintsatok nagyobb méretért!

Psylocke betekint egy genoshai katona elméjébe, Marc Silvestri fantasztikus képeinek illusztrálásában. Dicséretet érdemel Petra Scotese is a kiemelkedően jó színhasználatáért.

X-Men 07-10

Rogue-ot elkapják és semlegesítik a mutáns képességét, ami ugye az, hogy akivel érintkezésbe kerül, annak magába szívja a tudatát. Rogue mindig arról álmodozott, hogy ha egyszer a mutáns ereje már nem jelent akadályt, akkor ő is nyugodtan átölelhet, megcsókolhat valakit, mint a normális emberek. Annyira vágyott évek óta az érintésre, hogy nem is feltételezte, hogy az esetleg nem a képzeletében élő gyönyörű élmény lesz… A genoshai őrök molesztálása ezért különösen nagy traumát jelentett számára, amire egyáltalán nem volt felkészülve. A börtöncellája sarkába húzódott, összegömbölyödött Rogue-nál kevés megrázóbbat láttam képregényben.
A négy részes Genosha hatalmas erejű, elgondolkodtató történet, mely bizonyítja, hogy Chris Claremont a 17 éves Uncanny X-Menes korszakának még az utolsó éveiben is a csúcson volt.

Inferno

Az 1989-es crossover, melyben a démonok elözönlik New Yorkot és megpróbálják a saját létsíkukhoz hasonlatossá alakítani. Az inváziónak elég sok köze van az X-Menhez, de spoiler nélkül nem igazán tudok többet elárulni. Valamit viszont érdemes tudni az Inferno valódi hátteréről: részben azért íródott, mert a Marvel szerette volna tisztára mosni Küklopszot, aki sok olvasó számára ellenszenvessé vált, amikor az X-Factor széria beindításakor szó nélkül elhagyta a feleségét és csecsemő fiát. Ennek érdekében eldöntötték, hogy egy másik szereplőre kenik a felelősséget, ami által Küklopsz talán visszanyerheti népszerűségét. Sajnos az ostor Claremont egyik karakterén csattant, aki az eddigi történetek alapján egyáltalán nem okolható Küklopsz tetteiért, de a Marvel szerkesztősége ennek ellenére eldöntötte, hogy ő lesz a bűnbak.

X-Men 07-11

Szerkezetét tekintve az Inferno eltér a korábbi két crossovertől. A Mutant Massacre és a Fall of the Mutants esetében az egyes képregény szériák cselekménye (szinte) teljesen elkülönült egymástól, így pl. nem volt szükséges olvasnod a Massacre során az X-Factort az Uncanny X-Men megértéséhez. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy az Infernora ez csak részben igaz.
Az X-Terminators 1-4. egy minisorozat, totál félrevezető címmel. A főhőse többek közt Taki, kódnevén Wiz Kid, a nyomorék japán kisfiú, aki mutáns erejével képes piros tolószékét mindenfélévé átalakítani, pl. Pepsi kóla automatává. A végén megmenti a világot és olyan szinten elpusztít egy fődémont, hogy abból „egyetlen molekula sem marad”. Az író természetesen nem is lehetne más, mint Louise Simonson.
Az Excalibur 6-7. teljesen mellékszál, nem rossz, de ha idegen tőled az Excalibur stílusa, akkor ez sem fog tetszeni.
A New Mutants 71-73. cselekménye elkülönül a főszáltól, nagyrészt Illyanára koncentrál. Szinte hihetetlen, de Simonson a korlátozott képességeihez mérten meglepően tűrhető színvonalat produkál. (Sajnos több ilyen fellángolás nem lesz tőle.) Ami miatt ajánlom elolvasni, hogy az itt történteknek fontos szerepe lesz egy 20 évvel későbbi, igen kiváló New Mutants szériában.
A főtörténetet az Uncanny X-Men és az X-Factor tartalmazza, mégpedig az UXM 241. számától kezdve stafétaszerűen váltakozva. Ebből következik, hogy az Inferno során mindkét sorozatot muszáj olvasni, mert különben hatalmas lyukak keletkeznek a sztoriban és nem fogod érteni. Kicsit furák lesznek a számonkénti váltások, mert az X-Factorban Simonson azon van, hogy feloldozza Küklopszot a bűnbak befeketítése által, az Uncanny X-Menben viszont Claremont próbálja enyhíteni a szereplőjét ért vádakat.

X-Men 07-12

Gyerekkoromban ettől a jelenettől nem bírtam aludni.
Őszinte leszek, most is beleborzongtam.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

Az X-Men feloszlása

Az Inferno után Claremont nekilát, hogy megszüntesse az X-Ment. Ez nem valami trükk, szép lassan szétszedi a csapatot, míg végül senki sem marad. Különösen tetszett, hogy még a teljesen lagymatag Wolverine (v2) szériát is ötletesen beépíti a tervébe, ugyanis amíg Logan a saját sorozatában magánakciózik, addig Claremont nem szerepelteti az Uncanny X-Menben. Ebből ragyogó konfliktus keletkezik, mert Rozsomák csapattársai (némileg jogosan) azt érzik, hogy Logan cserbenhagyta őket, amikor nagy szükségük lett volna rá. Egy ilyen húzás természetesen manapság teljesen megvalósíthatatlan lenne, mert kevés író törődik azzal, hogy a karakterek ne legyenek egyszerre két helyen, így Rozsomák gond nélkül szerepel minden hónapban párhuzamosan 6-8 újságban is…
A lényeg, hogy mire Rozsomák visszatér az X-Men bázisára, addigra csapattársai mind szétszéledtek, ő maga pedig a Reavers csapdájában találja magát. A kiváló „Fever Dream” című számban a keresztre feszített, hallucináló Logan szemszögéből élhetjük át az Australian Outback korszak epilógusát.
Mi lesz ezután az X-Mennel? Ha valaki arra tippel, hogy a következő hónapban összeáll a csapat, az téved!

X-Men 07-13

Kattintsatok nagyobb méretért!

LEGKÖZELEBB: Chris Claremont utolsó 2 éve az X-Mennél!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához