LFG.HU

csibu
ismertetőCimkek

Zombik. Nagyon jól emlékszem még azokra az időkre az ezredfordulón, amikor egy zombifilm-rajongó és azokat gyűjtő barátom rendkívül különcnek számított. Mi csak értetlenül bámultunk rá, miközben ő átszellemülten ecsetelte Romero legnagyobb alkotásait. Azóta nagyot fordult a világ és az élőhalottak mára a popkultúra fősodrában evickélnek. Kezdődött talán az egész a 2004-es Holtak hajnala film re-make-kel, amit a 28 nappal később követett, majd jött az igazi áttörés, a Walking Dead képregény, amely óriásit ütött, az abból készülő sorozat pedig szintén. A World War Z könyve egy újfajta megközelítéssel mutatta be zseniálisan a zombiapokalipszist (az már más kérdés, hogy a filmadaptációja nem nőtt fel hozzá), aztán jött a Cockneys vs Zombies, azaz az angol humor kedvelői nyerhettek bepillantást, hogyan veszik fel a harcot a nyuggerek a zombikkal. Olyannyira a mindennapi életünk részei az élőhalottak, hogy engem szerintem simán megharapna az utcán egy valódi zombi, mert valószínűleg Walking Dead cosplaynek nézném elsőre…

Ezzel együtt zombis társasjátékból sem volt hiány, és az elmúlt években teljes zombidömping árasztotta el a piacot; dobozok tele hiányos arcú figurákkalKezdésnek itt volt a Mall of Horror, mely komoly ráncfelvarrást követően City of Horror néven került be a top 150 tematikus játékba. Ezek többnyire nem is a zombikról, hanem inkább arról szóltak, hogyan túrjuk ki egymást a helységekből, és hogyan vetjük a többi játékos karakterét a zombik elé. A kiszorítósdi nem volt rossz, a remek látványvilágú játék gépezete néhol mégis akadozott. A Walking Dead-ből készült társasjátékok (The Board Game, Card Game, The Best Defence, Risk – Survival) pedig sokkal inkább a “nem-gémer” közönségnek készültek. A Zombi a zsebemben c. szóló-menekülés a Tabula magazinnal együtt vált hazánkban ismertté a Print ‘n Play játékosok számára, de az meg nem igazi “társas”játék. Jelentős előrelépést a City of Horror mellett két játék tudott bemutatni: a Zombicide a könnyedebb, kockadobálós zombihentelés kedvelőinek nyújt örömöt, míg a Last Night on Earth az Odalenten és Arkham Horroron felnövőknek nyújthat igazi ameritrash élményt. Ami felzárkózhat hozzájuk, az a tavalyi Carnival Zombie, mely egyelőre csupán párszáz szavazatot kapott a boardgamegeeken, de a játék kifejezetten jó, és biztosan előrébb szerepelne a világranglistán, ha műanyag figurák lennének benne fakockák helyett…

Láthatjátok: Zombitársasok mindenütt! Elképzelek egy társasjátékboltot tíz év múlva, ami tele van zombitársasokkal és már csak egy utolsó polc van, ahol meghúzzák magukat csendben a szakadt, poros, “meg nem fertőzött” eurok és amerik. Lehet Ignacy Trzewiczek-nek (51st State, Robinson Crusoe) is van egy ilyen rémképe, mert nemrég azt nyilatkozta félig viccesen egy interjúban, hogy szíve szerint bevezetne egy törvényt, amely kimondja, hogy 100 db zombi témájú játék éppen elég. Ha egy kiadó mégis ragaszkodik az élőhalottakhoz, fizessen 1000$-t jótékonysági célokra.

(bevezető: csibu és flyinghair)

fotó: PlaidHat Games

Klasszikus születőben

Ebből a hatalmas felhozatalból kívánkozik kitörni mai ismertetőnk alanya, a hatalmas visszhangot keltő, pár hónapja kiadott Dead of Winter. Isaac Vega és Jonathan Gilmour játékának megjelenése jelentősen csúszott, így az érdeklődés iránta folyamatosan csökkent és ki is került a látókörökből – hogy aztán még nagyobbat robbantson, így 2014 őszén. A Plaid Hat Games nem bízta a dolgot a véletlenre: olyan irgalmatlan mennyiségű kártyát, karaktert és tartozékot pakolt a dobozba, melyre örömmel nézünk és tudjuk: kiegészítő nélkül is minden benne van, ami egy élvezetes játékhoz kell. Ettől függetlenül le merném fogadni, hogy hamarosan jön hozzá kieg, de ezt nem is bánjuk. Az viszont dicséretes, hogy nem követték a mai trendet (lásd: Eldritch Horror esete), és tényleg annyi anyagot pakoltak bele, hogy egy csepp hiányérzetünk se legyen.

Pontosan mi van a dobozban? 54 titkos küldetéskártya, 30 túlélőhöz tartozó karakterkártya és vastag kartonra nyomtatott figurája, 145 tárgy kártya, 80 történet kártya, több mint 100 jelölő, 30 zombi kartonfigura, 1 közepes méretű tábla és 6 helyszín-táblácska, valamint 31 dobókocka. Ráadásul mindez kiváló minőségben, még a doboz is csili-vili felületet kapott. Tényleg jó elővenni a játékot, vagy akár csak a polcon látni!

Túlélők – fotó: Mike Hulsebus – BoardGameGeek.com

A kártyák számából is lehet már következtetni rá: ez bizony nyelvfüggő móka. Viszont azért megijedni sem kell tőle, közepes angol nyelvtudással simán játszható, a tárgykártyák és titkos küldetések nagyon egyszerűek, a karakterek nyilvánosak, a történetkártyát meg elég, ha az húzza fel, aki a legjobban tud angolul. Persze az élmény magyarul lenne teljes, így most jelezném mindenkinek: a Kártyagyárral koprodukcióban már folyamatban van az összes lap honosítása, hamarosan tehát ez az akadály is elhárulhat!

Küldetésed van!

Miről is szól a Dead of Winter? Minden játékos túlélőket irányítva törekszik arra, hogy saját küldetését minél jobban teljesítse. Ha letelik a megadott számú kör, vagy a főküldetés végérvényesen teljesül/elbukik, véget ér a játék és a titkos küldetéskártyák alapján meghatározzuk a győztest. Ilyen egyszerű. A játék elején választunk a 10 küldetésből egyet. A küldetéseket akár egymást követően is játszhatjuk, így egy kerek történetet kapunk, de ha elég merészek vagyunk, akár a küldetések nehezített verziójának is nekieshetünk. Ha korlátozott idő áll rendelkezésre a játékhoz, ez alapján is választhatunk küldetést, ami lehet Short, Medium, vagy Long. A legrövidebb játékhoz is kell azonban 1,5-2 óra, a leghosszabbhoz pedig ennek duplája. (No persze az is előfordulhat, hogy fél óra alatt kudarcba fullad a kaland.)

A küldetés meghatározása után összeállítjuk a titkos célkártyák pakliját. Fejenként 2, a küldetés sikerét támogató és 1 “áruló” kártyát keverünk össze, majd húz mindenki egyet-egyet és megnézi, hogy a fő cél elérése mellett (vagy helyett) pontosan milyen egyéni feltételeket is kell teljesítenie, hogy ő legyen a játék győztese. Majd mindenki kap 2-2 túlélőt a kolóniára, az ő segítségükkel boldogulnunk ebben az apokaliptikus világban. Ezután dobunk a kockáinkkal (mindig a meglévő túlélőink száma + 1 kockával), felcsapjuk az aktuális körhöz tartozó kríziskártyát és kezdetét veheti a küzdelem a zombik, a krízisek, a játék és persze egymás ellen.

Áruló! – fotó: PlaidHat Games

Na de hogyan lehetséges az, hogy megjelenését követően 2 hónapon belül máris a 106. helyre ugrott a BGG-n? E kérdésre számtalan választ lehet adni. Az én elméletem így hangzik: Jonathan Gilmour és Isaac Vega tökéletes hibridet alkotott. A korábban felelevenített ameritrash jellegű zombis játékokból áthozta a kockákat, de a Troyes-hoz, vagy az Alien Frontiers-hez hasonlóan átalakította ezt kockamenedzsmentté. Így a szerencsefaktort is lecsökkentette, a tervezhetőséget pedig megnövelte. Az akciók egy részéhez a karakterünk értékeitől függően kell bizonyos kockaértéket beadni (támadás, keresés), az akciók másik részéhez mindegy milyen kockát adunk be (lomtalanítás, barikád lehelyezés, zombicsalogatás) és van pár olyan akció is, amihez egyáltalán nem kell kocka (mozgás, kártya kijátszás, szavazáskezdeményezés).

fotó: PlaidHat Games

A taktikai vonal mellett ott van ráadásul a nagyfokú variálhatóság. Ehhez nem csak a 30 különböző karakter, de a küldetéskártyák, játékvariánsok (akár kooperációs módban is tolhatjuk árulók nélkül, vagy akár annak az esélyét is megnövelhetjük, hogy áruló kártyát húz mindenki) is hozzájárulnak. Mindemellett ott van a 80 történetkártya, amelyet minden körben felhúzunk, de csak bizonyos esetben szövődnek bele a cselekménybe. Például lehet, hogy a kártya így kezdődik, “ha a játékos a körében a kórházban keresgél” – és ha ez tényleg így történik, akkor felolvassuk a kártyát. Ilyenkor minden esetben az adott játékos, vagy az egész csapat választásra, illetve szavazásra kényszerülhet. Mivel ezeket a kártyákat mindig a szomszéd játékos húzza fel, így sosem tudod, mit tegyél, vagy épp ne tegyél, csak mész a saját fejed (és célod) után, próbálsz ügyes lenni és bízol benne, hogy szerencsével jársz.

A Battlestar Galactica-hoz hasonlóan itt is fontos lebuktatni és kiszavazni az árulót/árulókat, de a játék ebbe is hozott egy csavart: a kiszavazott játékos beismeri, hogy áruló volt-e vagy sem, majd ezután új, száműzött-küldetést kap, amely összhangban van az addigi küldetésével, és így – a bosszút forralva magában - továbbra is megnyerheti a játékot. Ráadásul ezekhez mind egyedi történet is tartozik, ami a játék végén a szabályfüzetből elolvasható. Ha két nem-áruló játékost is kiszavazott a 2-5 fős társaság, a küldetés azonnal kudarcba fullad. Ugyanez történik akkor is, ha 0-ra csökken a morál. Az pedig gyorsan fog zuhanni!… Meghalt egy túlélő? -1 morál! A kör végén nincs elég kaja a kolónián? -1 morál! Nem sikerült teljesíteni a krízist? -1 morál! A történetkártya szavazása félresikerült? -1 morál!

Sok apró, egyszerű, zseniális mechanizmus

A krízis kártyák egy az egyben a BSG-ből ismert mechanizmuson alapulnak: a megoldáshoz adjatok be x számú y tulajdonságú kártyát. (De bármilyen kártya beadható, így növelve vagy csökkentve a célszámot.) Túlteljesítés esetén +1 morál a jutalom, de ez azért ritka lesz!

A kör végére nemcsak ezt kell megoldani, hanem a kolónián maradtak étkeztetését is. A létszámot osztani kell kettővel: ha nincs ennyi étel a raktárban – ami sejtitek, hogy gyakran megesik – morált vesztünk. Persze ételt nem csak betenni lehet a közösbe, ki is lehet venni onnan, lévén egy-egy étel egy-egy dobókocka értékét növeli meg eggyel, ami néha jól jöhet (főleg az árulónak, hehe).

fotó: Mike Hulsebus – BoardGameGeek.com

Ha mindez nem lenne elég, a kör végén özönlenek a zombik is: a helyszínekre annyi új zombi érkezik, ahány túlélő van ott, a kolóniára 2 túlélőként pedig 1-1 zombi jön. Azaz folyamatosan irtani kell őket, de akkor nem marad akció a keresésre, amivel értékes és a játék megnyeréséhez nélkülözhetetlen lapokhoz lehet jutni.

A keresésben az a jó, hogy itt tényleg számolatlanul gyűjtögetheted a kártyákat. 1 akcióval biztosan szerzel legalább 1 kártyát. Ha tovább kutatsz, több kártyát húzhatsz (persze továbbra is csak egyet tarthatsz meg), így megnövelheted az esélyét, hogy megleld amiért jöttél. Csakhogy minél többet keresel, annál nagyobb zajt csapsz, amivel megnő az esélye, hogy még több zombi érkezik a helyszínre, úgyhogy ezzel is csínján kell bánni. Ha ugyanis már nem fér el újabb élőhalott körülöttünk, akkor a legalacsonyabb vezetői értékkel rendelkező túlélő meghal… Nem kell persze aggódni, ha valakinek az összes túlélője halott, azonnal kap egy újat. De a morál attól függetlenül szépen csendesen csökken, szóval csak óvatosan.

A túlélőink száma viszont nem csak csökkenhet, növekedhet is. Keresésnél vagy egy-egy történetkártya bekapcsolása során szerezhetünk új túlélőket, akikkel azonban „helpless” tokenek, azaz rászorulók is a kolóniára kerülnek. Ezek nem csak foglalják az ottani helyek számát, de őket is etetni kell, miattuk pedig újabb zombikkal kell számolnunk. Sőt, ők is elhalálozhatnak, úgyhogy gyakorlatilag „csak a gond van velük”.

Jaj ne, megharaptak!

Szintén egy eszeveszetten imádnivaló része a játéknak az „exposure die”, azaz a veszélykocka. Egyetlen, piros színű, 12 oldalú kockáról van szó, mellyel minden mozgást és zombitámadást követően dobni kell. 6 oldala üres, ilyenkor megkönnyebbült sóhajok szakadnak fel belőlünk. 3 oldalán sima sebzés van, 2 oldalán fagyott sebzés (ez a következő körökben is tovább sebzi áldozatát), 1 oldalán pedig a harapást jelképező, a Mérhetetlen Vének veszedelmével egyenértékű FOG.

A veszélykocka! – fotó:Mike Hulsebus – BoardGameGeek.com

A sebzések nem okoznak nagy aggodalmat, simán gyógyíthatók kártyákkal. Csak arra kell vigyázni, hogy ne kerüljön egy túlélőre 3 sebzés, ekkor ugyanis azonnali halál a “jutalma”. A FOG azonban ennél jóval brutálisabb: a zombi-mennyországba távoztál és beindul a fertőzés! Azonnal meghal a túlélőd, a helyszínen lévő legalacsonyabb vezetői értékkel rendelkező túlélőt pedig megpróbálod megharapni. A túlélő játékosa dönthet, bevállalja-e a harapást. Ha igen, képletesen fejbe lövi önmagát, mielőtt zombivá válna: meghal az ő karaktere is, de ezzel megállítja a fertőzést. Ha inkább megpróbálja kivédeni a harapást, akkor a veszélykockával kell dobnia. Üres oldalt gurított? Sikerült megállítani a fertőzést és nem is harapták meg! Nem üres oldalt gurított? Akkor őt is megharapták, meghalt, zombi lett és tovább fertőzi a társaságot. Király, mi? Persze több kártya és tulajdonság lecsökkenti az ilyen veszélykockával való dobálózás mennyiségét, mégis arra kell készülni, hogy előbb vagy utóbb, valakit megharapnak! Hát nem remek?

Összegz… khrr.. harrrgh!

A játék számtalan meglepetést tartogat. Szerencse, taktika és a csapat összehangolt munkája kell ahhoz, hogy te nyerd a játékot. Szóval itt neked kell irányítanod. Ha meg ezért kinyírnak? Sebaj, mindjárt kapsz egy még fincsibb küldetést! Nincs holtidő, nincs megállás, nincs analízis-paralízis veszély. A BSG-ből és Aranyásókból ismert ki-kivel van kérdéskör, a krízisek, az ételbeadás, a zombik megjelenése, a veszélykocka, a szavazások mind egy felejthetetlen zombi-kaland részévé tesznek. Hangulatos, látványos, izgalmas, minden felesleges cicomát nélkülöző, de kiváló mechanizmusokkal telepakolt, egyszerű de nagyszerű játék a Dead of Winter. Minden bizonnyal ezért is sikerült bejutnia a BGG TOP 100 játéka közé, és ezért nem teheted meg, hogy agyatlan zombiként elsétálsz mellette kipróbálás nélkül!

Jó játékot, az Essenbe igyekvőknek pedig gondtalan utazást és jó 3-4 napos társasjáték-zombulást kívánunk.

fotó: Morten Elgaard – BoardGameGeek.com

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához