LFG.HU

Nocturna
VegyesCimkek

[Előző rész]

Alább a „Legend of the Four Dragons” krónika harmadik beszámolóját olvashatjátok. Baka-sannak ezúttal is köszönöm az észrevételeit, és a lektorálásban nyújtott segítségét!

Sértés és párbaj (10. játékülés: 2014.06.10. kedd)

Útban a szállásunk felé ízelítőt kapunk a Sáskák fővárosából: Kyuden Gotei hatalmas, zsúfolt, ezerarcú és borzasztóan büdös. A piactéren áthaladva Ochiba-chan, a Róka lány, engedékenységem kihasználva a vagyonom tekintélyes hányadát költi női portékára. Szépsége és elevensége akaratlanul is túl nagy figyelmet kelt a piacon, ám a fellépésem elejét veszi a további bonyodalmaknak [Becsület: +1]. A Belső Város azonban éles ellentétben áll Kyuden Gotei eddig látott mocskával: merőlegesen futó útjain a tisztaság és nyugalom az úr, a biztonságot a küldöttségek saját fegyveresei szavatolják. Az egyik szoborparkban Yamato-san ijesztő ám fenséges szoborra figyel fel, mely egy kuporgó ogrét ábrázol – az alakban visszafojtott erő lapul, mintha bármikor készen állna levetni magát a talapzatáról. Egy füstölő mellett a Rák szamurájjal közös imádságra telepszem le, s bár az ogre körül valósággal rajzanak a kamik, a szoborban lapuló entitást nem sikerül megszólítanom. Az ima után egy Skorpió diplomata, Bayushi Daigo keresztezi ösvényünket, s rövid csevej után egy későbbi látogatásra invitál küldöttsége hajlékába – bár ilyen meghívást visszautasítani sértés, a Skorpiókkal jobb, ha nagyon óvatosan jár el az ember.

Míg a két Rák és a Darázs a Rákok palotaerődjében kap szállást, addig Ochiba-channal a Sárkányok kétszintes pagodáját keressük fel, mely minden küldöttségé közül a legkisebb. Az épületet erős mágia óvja, őrségét pedig mindössze nyolc szamuráj adja, mindannyian a niten [a Sárkányok legendás, kétkardos vívótechnikája] bajnokai. A diplomáciai küldöttséget Kitsuki Jogo egymaga képviseli. A mesterrel folytatom az egy éve félbehagyott go-játszámát, ám szemernyi esélyem sincs ellene [gyászos 13 vs. 32] – ellenben legnagyobb megrökönyödésünkre Ochiba-chan két perc alatt leszedi a go-mester korongjait a tábláról! Csakhamar kiderül, hogy a játék fogásait a Chikushudo, az Állatszellemek birodalmának entitásaitól tanulta…

Később ugyanitt, a két Kuni boszorkányvadásszal négyesben megült tanács során kiderül, hogy az áruló társuk évekkel korábban e városban szolgált, az egyik Jáde Magisztrátus tanácsadójának segédjeként. [E szervezet a Jáde Bajnok irányítása alatt lévő alakulat, a Maho, avagy a vérmágia ellen dolgozó, befolyásos shugenják]. E tanácsadót, bizonyos Otomo Maszasiget akkoriban hatalommal való visszaélés okán buktatták meg. [Az Otomo a Császári Udvar családjainak egyike, nagyon befolyásos diplomaták.] A múltbéli ügy kényességére való tekintettel ennél több részletet hivatalos úton nem deríthetünk ki, ám a Skorpió delegációban biztosan többet tudhatnak erről is – hiszen nincs olyan sötét titok a Birodalom ege alatt, melyről a Skorpiók ne tudnának valamit… A két Rák Kuni azonban egyelőre vonakodik a Bayushi diplomata elé tárni az ügyet, ami a Rák klán Skorpiókhoz való hozzáállását tekintve nem meglepő. Elhatározzuk, hogy a korábbi invitációt elfogadva másnap protokolláris látogatást teszünk a Skorpió enklávénál, egyelőre csak puhatolózni.

Eközben a Rákok palotájában Yamato-san és Hano-san semmittevéssel múlatja idejét, míg délután Jiro-san kardtechnikáját tökéletesíti az udvaron – ami felettébb szokatlan egy Tsuruchi íjásznál. Néhány Rák szamuráj nem is állhatja ezt szó nélkül, s egyikük vívni hívja a Vadászt – ám a kihívó, felmérvén Jiro-san képességeit, még a kardrántás előtt kihátrál az összecsapásból, így kerülvén el az arcvesztést. Másikuk, egy arrogáns Hida bushi, íjászatra hívja a vadászt, s dacára annak, hogy Jiro-san először kettélövi a Hida nyílvesszejét, a próba végül döntetlennel zárul [elfogyott a Void pont…]. A gőgös Hida nem elégszik meg ennyivel, előbb finoman, majd egyre durvábban inzultálja a vendéget, s mikor klánját „katicabogárnak” titulálja, a Darázs menten párbajra hívja. A megérkező Yamato és Hano-san csak elodázni tudják a vérontást, végül a Yasuki daimyo hívatja maga elé a két felet. Mikor a szamuráj úr bocsánatkérésre szólítja fel arrogáns katonáját, annál elpattan a húr, s magából kikelve nem átallja a daimyot és családját becsmérelni. [Hiába, a Rákok között a Daru klántól hajdanán átpártolt Yasuki családot övezi a legkisebb tisztelet]. A szamuráj úr menten megfosztja emberét státusszimbólumaitól, majd elrendeli, hogy a keresztre feszítés előtt vessék még az eták falujába egy időre. [Az etáké a legalantasabb társadalmi kaszt, ők az „érinthetetlenek”]. Yamato és Hano-san hiába folyamodnak enyhébb ítéletért: a Darázs elégtételt akar a sértésért, és a daimyo is tántoríthatatlan – nyilvánosan kimondott szavát visszavonni nem fogja. Noha az igazság mellette volt, a történtek után Jiro-san inkább a Rákok palotáján kívül keres szállást magának a Téli Udvar idejére…

 

Merénylet (11. játékülés: 2014.06.13. péntek)

[Ezen a játékülésen nem voltam jelen, így tömören foglalom össze az eseményeit, mert lényegesek a későbbi történések megértéséhez.]

Éjjel, a Teknőc daimyo kíséretében a két Rák felkeresi a „Bűnök Városát”, ahol egy ópiumbarlangban merényletet kísérelnek meg az öreg szamuráj úr ellen. Kiderül, hogy Matahachi-sama koránt sem védtelen: az egyik támadót puszta kézzel tépi ketté. [Az öreg a Sárkány Klán Togashi szerzeteseinek több, varázserejű tetoválását is viseli, de hogy hogyan tett szert rájuk egy másik Klán fiaként, az rejtély]. A két Rák szamuráj másnap nyomozni kezd a támadás ügyében, ám az alvilág nincs az ínyükre, így nem is jutnak sokra. Ezután a Skorpiókhoz mennek, diplomáciai látogatásra. A Teknőc daimyo eközben szállást intéztet Jiro-san számára a palota negyeden kívül, egy városi fogadóban, ahová az egyik roninja kíséri el. A Darázs szamurájt kisvártatva megtámadják a szállásán, s bár mindkét támadóját levágja, komolyan megsérül. Seborvoshoz szállítják, ahol sorsa nem várt fordulatot vesz majd…

 

Az Oroszlán barlangjában (12. játékülés: 2014.06.19. csütörtök)

 [A mostani játékalkalmon Jiro játékosa nem tudott jelen lenni, így a Darázs csak a narratívában volt jelen.]

A Kunikkal való, éjszakába nyúló tanácskozást követően jósálomba révedek [42 vs. 30 TN, -2 Void pont] – valahogyan közelebb kell jutnom a Hengeyokai nyomához is, hisz a Róka lánynak tett ígéret köti a becsületem. Révületemben újra látom a telihold korongja alatt terpeszkedő bambuszdzsungelt: a táj természetellenes csend leplébe burkolózik, talpam alatt csontok roppannak, a vadont az elhagyatottság érzete lengi körül. Mintha hatalmas, ősi temetőben járnék… Az időnk fogytán, a tigrisszellem már nem csak levadássza az embereket, hanem bele is zabál áldozataiba.

Másnap késő délelőtt, egy frissítő teaszertartás [mely az elköltött Void pontok regenerálásának egy módja] után felkerekedek, hogy tanácskozzam a két Rák szamurájjal. A Hirumát és a Hidát azonban nem találom a palotaerődjükben, a Skorpióknál vannak diplomáciai látogatáson – órák múltán keresnek fel a Sárkány követségen, s tapasztalatokat cserélünk. Mikor a két Rákkal megosztom a Hengeyokai ügyét, Hano-san egy korábbi víziójával felel: beszámol az árnyakból szőtt sárkányról, mely hetekkel ezelőtt kivezette csapatukat az Árnyékföldekről [szintén a két Rák történetszála], s látomást mutatott neki rólam és a bambuszerdőről. Az álma végre értelmet nyert. Immáron kétségem sincs a felől, hogy négyünket a Sors terelte közös útra, s a mindannyiunk életében felbukkanó sárkánynak tervei vannak velünk. A két Rák elmondja, hogy a Teknőc daimyo hamar kiderítette, hogy az ópiumbarlangi merényletért a Benkei felel. [Ez egy főleg az Oroszlán földeken tevékenykedő bűnszervezet]. S mindez nem elég, mert a Skorpió diplomatától újabb, nyugtalanító értesülést szereztek: múlt éjjel, a városban Jiro-san életére is rátörtek, aki azóta felszívódott. Vajon összeköthető-e a két támadás? Újabb kérdések…

Oroszlan_erod

Míg töprengünk, a Sárkány palota rajzolatai egy idegen akarat tapogatózó csápjait semlegesítik. Hogy a fürkészést visszafejtsem, a levegő kamijait szólítom: a barátságtalan légszellemeknél könyörgőre fogom, hízelgek nekik és drága tömjén füstjét ígérem a segítségükért. [Daichi egyik hátránya, hogy a levegő kamik nem kedvelik.] A szemtelen lények végül kötélnek állnak, s elárulják, hogy a varázslat a közeli Oroszlán erődből érkezett, majd illékony arcot formáznak a füstből: a shugenjáét, aki az igét szőtte. Lassacskán Hano-san is magához tér ijedelméből – a két Rák számára meglehetősen idegen és ismeretlen dolog a mágia.

Elhatározzuk, hogy utána járunk az otromba Oroszlán kémnek, méghozzá az udvariasság útján. Ehhez kapóra jön, hogy Yamato-san tarsolyában akad egy Akodo szamurájtól származó meghívólevél, így nem állítunk be hívatlan vendégként. [Az Akodo az Oroszlánok egy nagy renoméjú családja. A Két rák és az Oroszlán még az összemesélés során, a Keserűvíznél tartott torna alkalmával találkozott.] Ajándékul egy kalligráfiával díszített nyílvesszőt készítünk elő, mely az Akodo szamuráj és Hano-san az íjászversenyen vívott döntőjére hivatott emlékeztetni a házigazdánkat. Az Oroszlán palota kapujában azonban kiderül, hogy nincs szerencsénk: meghívónk házon kívül van; ám ennek dacára beinvitálnak bennünket, talán túlságosan is szívélyesen… Az Oroszlánok katonai jelenléte nyomasztó: erődjükben legalább száz, teljes harckészültségben lévő szamuráj állomásozik, lépteinket mindenhova felfegyverzett őrök túlereje kíséri – a keresett shugenját azonban egyikünknek sem sikerül megpillantania. Egy Oroszlán udvaronc, Akodo Mino fogad bennünket, s az udvariassági körök után elárulja harckészültségük okát is: néhány nappal ezelőtt, a város egy kétes hírű „teaházában” egy Akodo diplomatájukat élve kibelezték… A tettesek természetesen a Skorpiók voltak, az Oroszlánok ebbéli hitükben rendíthetetlenek. A diplomata túlontúl közlékeny, s rájövünk, hogy az érintettségünket akarja kipuhatolni az ügyben; a beszélgetés ezután néhány cirkalmas fordulat után burkolt szópárbajjá alakul, mikor megérzem, hogy a Levegő és Tűz kamijai sűrűsödni kezdenek köröttünk. Yamato-san megneszeli, hogy a sokszoros túlerőben lévő Oroszlán bushik lassan, de biztosan lopják a távolságot közöttünk. A pattanásig feszült helyzet rögtönzött megoldást szül: rosszullétet színlelek, s a kis küldöttségünk így még épp időben hátrálhat ki a kutyaszorítóból, mert az udvaronc az illem keretein belül már nem képes újra az irányítása alá vonni a helyzetet. Mire az Akodo összeszedné gondolatait, már a kapun kívül vagyunk – bár az őrök valósággal rajzanak a nyomunkban, direkt parancs hiányában tanácstalanok. Végül, néhány Oroszlán bushi „féltő” kíséretében épségben visszaérünk a Sárkány pagoda biztonságába [Dicsőség: +2]. Mindannyian tudjuk, hogy az imént hajszál híján az Oroszlán mancsa alatt végeztük, csak egyelőre azt nem értjük, miért mutatta ki a foga fehérjét? A Téli Udvar diplomatáinak legyezői mögött természetesen azonnal pletykák és találgatások kapnak szárnyra. Az Oroszlán shugenja felelni fog még ezért…

Míg engem Ochiba-chan Yamato-san szándékairól és a férfi-női viszony fonákságairól faggat, addig a két Rák szamuráj állhatatosan várja az Akodo ismerősük visszatértét egy téren. Rejtjeles, anonim üzenetet kapnak: „A találkozás tárgytalan, kérlek, bocsáss meg, mentsd az életed!”. Hano-san összeveti a kézírást az Oroszlánokhoz szóló meghívóéval, így a sejtés beigazolódik: ez a Keserűvízben megismert Akodo szamuráj figyelmeztetése. A két Rák már torkig van az udvari élet csalfaságaival, s paranoiájukban odáig jutnak, hogy már senkiben bíznak – még a minden lében kanál Teknőc daimyo is gyanússá válik szemükben. Hogy négyünk egysége helyreálljon, azonnal Jiro-san felkutatására indulunk, s az éjszakai várost járva társunk nyomai végül egy külvárosi orvos házához vezetnek. Itt orvlövész támad ránk – a Rákok pár pillanat alatt túszul ejtik a támadót, míg én rejtekbe húzódva beforrasztom a nyílvesszeje által okozott sebet [Path to Inner Peace, Víz 2]. Hano-san felismeri a támadónkat: a ronin szintén a Teknőc daimyo kíséretében volt, mikor a „Bűnök Városába” látogattak. A viskóba lépve varázslat sül el, s a Hida pórusaiból patakzani kezd a vér – szerencsénk, hogy a Maho shugenja ezt a jelet csak afféle névjegyként hagyta hátra a küszöbön. A ház alatti raktárból előkerül a felcser is, bár nem úgy, ahogy várjuk: a fültől-fülig átvágott torkú, megelevenített tetemmel az Ács Falán edződött, biztos kezű Rák szamurájok végeznek – a kamiknak hála, hogy a termetes Hida alakja kitakarja a szemem elől a látványt. Ezt csakis a fehér maszk idézhette elő! A nyomokból és az orvtámadó vallomásából összeállnak a közelmúlt eseményei: a múlt éjjel ez az áruló ronin kísérte el Jiro-sant új szállására, majd ő rendezte el azt is, hogy a mai estén, a sérülései után ide kerüljön. Itt a terv szerint a „Mester” vette volna gondjaiba a sérült Darázs szamurájt, ám annak nagy szerencséjére a Teknőc daimyo előbb érkezett, s egy kiadós vérengzés során kimenekítette innen Jirot, majd minden vérnyomot eltűntetett utána. Hano-san a férfi fejét veszi [de szemből, mert hátulról egy fogoly fejét venni olyan kiváltság, mely az erényes életet élt szamurájok jussa], majd elhagyjuk a házat. Vajon hol lehet most a Teknőc daimyo, s vele a társunk…?

Tűz, jöjj velem…! (13. játékülés: 2014.06.25. szerda)

Hogy az orvos házában tett felfedezésről értesítsük a hatóságokat, egy óriási sárkányt formázó tűzijátékot lövök fel az égre – a fényvarázs bizonyosan felkelti a figyelmet, ám a papírházakat nem égetheti le. Nos, elszámítom magam: a környéken elszabadul a káosz, ahogy a „szörny” láttán az álmukból ébredő emberek hanyatt-homlok menekülnek házaikból. Hano-san eközben egy öreg heimint [közrendűt] igyekszik szóra bírni, aki érdekes dolgokat láthatott az orvos háza tájékán. Végül három tucat fegyveres fut be a helyszínre, és kiderül, hogy a kontómat tucatnyi kisebb tűzeset és sérülés terheli – leforrázva állok [-4 Becsület], ám tetteimért nyilvánosan felelősséget vállalok [+6 Becsület]. Míg a Rákok az őrparancsnok szamurájjal tárgyalnak, én a két Sáska shugenjával szólok, és megmutatom nekik az orvos házát, a Maho nyomait. Pár perc sem telik bele, mire az őrvezető szamuráj beront, s tajtékozva megvádol: miattam lángol a város túlfelén lévő kikötő! Nyilvánvalóan téved, s többszörös sértése elégtételért kiált, ám a kikötőt megmenteni most előrébb való, így mindannyian a dokkokhoz sietünk.

A kikötő maga a lángoló pokol. A két, parancsoláshoz szokott Rák hamar csapatot szervez és az oltás élére áll – elkezdik bedönteni a környező, könnyű vázas házakat, hogy a tűz további terjedésének elejét vegyék. Mikor az egyik kőtorony olvadt viaszként mállik szét, ráébredek: ez nem közönséges tűzvész. Ezzel egy időben az egyik shugenjára kicsapnak a lángok, szemei olvadt masszaként folynak ki szemgödréből. Ezt poklot megrontott kamik gerjesztik, s az őrjöngve tomboló, eltorzított szellemek senkinek nem fogják hagyni, hogy elrontsa szórakozásukat. Mivel a tűz szellemei gyakran csak az erőből értenek, rizikós terv születik a fejemben: meg kell félemlítenem őket, bízva abban, hogy az egyik legerősebb Gyűrűm, a Tűz, ereje kitart. [A Víz Gyűrű varázslataiból még az este kifogytam]. Megszólítom a lényeket, s az elpusztításukkal fenyegetőzöm [Banishing Spirits], mire óriási tűzkígyó képében gyűlnek körém, megpörkölnek, s az arcom felé kapkodnak. Már éppen azt fontolgatom, hogy a kikötőt mentve az eták faluját ajánlom nekik martalékul, csak hogy innen eltakarodjanak (a kisebb rossz…), mikor felülkerekedem az akaratukon, s a lángok egy szempillantás alatt kihunynak – épp, mikor Yamato-san egy vödör vizet loccsant az engem borító lángörvényre. [A körülötte állóktól csak döbbent pislogásra futja, a Rák pedig felettébb elégedett magával, +4 Dicsőség jár neki. A történelem pedig emberöltőkkel később, a tűzoltók védőszentjeként ismeri majd a Hida Yamato nevet. :) ] Nincs azonban vége, mert ebben a pillanatban a város túlsó peremén, az eták falujában szöknek fel a lángok az égre – a kamik nem tűntek el, csak odáig takarodtak!

Eközben, a város másik szélén a sérült Jiro-san tántorog elő egy kalyibából, mákonytól kábultan. A közeli, lángoló eta falu felé indul, majd az utcákon rálel a felfordulás okozójára: a házak között egy tébolyultan kacagó alak jár, nyomában tüzek csapnak fel. „Vegyétek el tőle a daishot, fosztassék meg rangjától, és mielőtt keresztre feszíttetik, még dobjátok az eták közé” – csendül fel a Yasuki daimyo hangja Jiro emlékezetében. Ez az alak a párbajt kiprovokáló, rangfosztott Hida szamuráj! Hano-san ekkor érkezik, és kettejük nyílvesszei azelőtt ütik át a tűzgyújtó mellkasát, hogy az rájuk is lángot vethetne. Mikor a halott arcán egy maszk égetett billogként sötétlő körvonalát fedezik fel, a Darázs szamurájon dühroham lesz rajta úrrá, s miszlikbe aprítja a holttestet. [Jiro a Maho minden megnyilvánulását rosszul viseli, az előtörténetéből fakadóan; ez az alantas tett azonban csak -1 Becsület neki, mivel Becsülete már így is elég alacsony.]

Mire a Hidával megérkezünk, már félszáz ház áll lángokban; az emberek tehetetlenek, a szellemek véres tort ülnek a lángoló pokolban. Kőből idézek kérget magamra [Armor of Earth, Föld 1], majd a tűzbe lépvén igém nyomán felhasad a valóság: Kapu nyílik Toshigoku világára [Bonds of Ningen-do, Föld 3. Toshigoku a pusztítás, az esztelen és őrjöngő mészárlás birodalma, maga a pokol; mostanra tudom, hogy a tűzvészben tomboló több entitás – ún. satsugai – is innen származik]. Míg a lények az irhám perzselik, az erőm demonstrálva egyiküket vissza is vágom a Kapun túlra. Noha ettől meghőkölnek kissé, az odaátról átsugárzó parttalan düh maga alá gyűr: irányíthatatlan gyilokvágy lesz úrrá rajtam [elrontott Akaraterő próba], s halálra sújtok egy romok között bujkáló eta kisfiút [-3 Becsület]. Tovább tárgyalván a szellemekkel még egyet a Kapun túlra utasítok [itt erősen hazardíroztam, mivel a védelmem már a végét járta, s egyetlen további lény száműzésére elegendő erőm maradt]. A varázslat azonban ezúttal is „túlcsordul”, és patrónusom, a föld kami a „segítségemre siet”: másfél tucat etát fogdos össze, s hajigál át a Kapun, mire a legerősebb tűzszellemek éhesen a martalék után vetik maguk. Gyengébb társaiknak már nem kell sok, hogy valljanak: megmutatják a „Mester” képét, aki idehívta őket otthonukból – a hamuszín hajú gaijin az, a „Semmi Szája” tetoválással az arcán, akit már Jiro-san is leírt nekem az álmából. A tüzek kihunynak, a tűzszellemek nyom nélkül eltakarodnak – a városrész megmenekült, de tucatnyi élet árán…

Hano-san kivallatja az orvos házánál fogott heimint: kiderül róla, hogy a Tatako besúgója [ez a Sáskák bűnszervezete]. Az öreg elárulja, hogy a kibelezett Oroszlán udvaronc nemi betegséggel járt az orvoshoz. Mivel Yamato-san nem tűrheti, ha aprópénzre váltják tisztes szamurájok becsületét, kivágatja a pimasz alak nyelvét. Tanácsot ülünk, a lángokban megmutatom társaimnak a „Mester” arcát, majd kiderül, hogy a két Kuni boszorkányvadász sem tétlenkedett idő közben – kinyomozták, hogy a Jáde Magisztrátus hajdani, megbuktatott segédjének, Otomo Maszasigének két mágiaforgató segédje is volt: az egyik az Ács Falának árulója, a maszkot elorzó Kuni Agasu, a másikuk pedig egy gaijin, kinek neve Sunjaj!

Toshigoku

A városért tett szolgálatainkért mindegyikünk 10 koku értékű jutalomban részesül, továbbá a daimyok személyes testőreként részt vehet a Téli Udvar nyitóünnepségén [+2 Dicsőség]. Yamato-san egy újabb, készséges szolgálólányt kér; Hano-san nagylelkűen az újjáépítés céljának adományozza részét [+10 Dicsőség jár neki ezért!]; Jiro-san a pénz javát a templomvölgyi Moshi papnőknek küldeti el [ők indították a Naga relikvia felkutatását; +3 Dicsőség]; én pedig új varázslatokat rejtő shugenja varázstekercsekkel gazdagodom szolgálataimért. Végül, sérelmem nem feledve nyilvános bocsánatkérésre szólítom fel az őrparancsnok szamurájt, aki a becsületembe gázolt a tűzvész éjjelén – a férfi egyszerű kimonót ölt, s mélyen megalázkodik [+2 Dicsőség] az udvar színe előtt. Ezzel azonban még nincs vége, mert a követő napokban a Sáskák udvarában végeláthatatlan kihallgatások sora vár mindnyájukra, a Téli Udvar diplomatái mindent tudni akarnak…

[Következő rész]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához