LFG.HU

HammerTimeCafe
Nocturna
VegyesCimkek

[Előző rész]

A csapdába esett Oroszlán (14. játékülés: 2014.07.09. szerda)

A Sáskák bürokráciájának bugyrai napokra elnyelnek bennünket, s a három bushi türelmét alaposan próbára teszi a napokon át húzódó faggatózás. Jiro-sant névtelen szolga keresi fel, a Tatako üzenetével: elérkezett az idő, hogy a bűnszervezet behajtsa tartozását a Darázs fejvadászon. A „kérés” egyszerű: a Vadásznak kérdés nélkül fel kell majd nyitnia egy zárt ajtót a Téli Udvarban, ha ennek eljön az ideje. [A Tatako, a Sáskák bűnszövetkezete még Akodo városában „segítette ki” Jirot, egy jövőbeli szívességért cserébe – ez a Darázs bevezető történetszálában szerepelt.] Yamato is szabadul, s a várakozásokkal ellentétben új szolgálólányát, Kikut, nem az ágyába rángatja be, hanem parancsba adja neki: legyen az ő füle és szeme az udvaroncok legyezői mögött folyó játszmákban – hiába, mostanra a Rákra is ragadt valami az udvarban folyó csatározásokból.

earth magic

A kikötői lángvihar megzabolázása óta az udvari shugenják tisztelettel vegyes óvatossággal tekintenek rám, így hamar szabadulok kérdéseik elől. Megtudom, hogy a tűzvész éjjelén az eták falván és a kikötőn kívül volt még egy gócpont, egy fogadó, ahol a tűzszellemek gyülekezni kezdtek – a Sáska shugenjáknak azonban még azelőtt sikerült elcsitítaniuk őket, hogy elszabadulhattak volna. Elhatározom, hogy utánajárok ennek, míg társaim a bürokraták kérdésekből szőtt útvesztőjéből kiutat lelnek. A Sárkány enklávé egy Mirumoto joyimbojának kíséretében, szerzetesi álcát öltve felkeresem a helyet; a Fogadó a Hét Pontyhoz jó hírű és nagyon zsúfolt épület. Levesestálam fölé hajolva, rizskalapom árnyékában a hely kamijait szólítom, ám megdöbbenésemre egyetlen tűzszellemet sem lelek a környéken: a Sáska shugenják együttes erővel szőtt, megelőző varázslata minden tűzkamit agyonsújtott a környéken. A víz talányos, tűnődő szellemei azonban segítségemre vannak, s a szakémban tükröződő képet látok: egy ismeretlen shugenjáét, amint csészéje fölé hajolva varázslatot sző – hasonlóan ahhoz, ahogyan most én is. A tükröződés ajkairól sikerül leolvasnom, hogy a hatalmas tűzvarázslatért cserébe a fogadóépület száz lelkét a megrontott tűzszellemeknek, a környék több száz lakójáét pedig a Semmi Szájának ajánlotta! Ez az ember velejéig rothadt, semmi kétség.

Napok múltán végre mindnyájan szabadon járhatunk. A Yasuki és Matahachi daimyok vacsorával egybekötött tanácskozásra hívnak bennünket, tizenkét szemközt – a hangnemük szokatlanul közvetlen, s elismerő szavaik nagy megtiszteltetést jelentenek mindnyájunknak [+2 Dicsőség]. Újabb értesülések birtokába jutunk a múltról: megtudjuk, hogy Otomo Maszasige, a Jáde Magisztrátus egykori tanácsadójának bukásáról szóló udvari feljegyzéseket egytől-egyig meghamisították [ld. a 10. játékülés beszámolóját]. Noha a Jáde Magisztrátus kivégzést akart, a Császári Udvar nem hagyta kiszivárogni a skandalumot, és eltussolta az ügyet. A bukott Otomo mindkét segédje (a renegát Kuni és Sunjai, a külhoni) számkivetettekké lettek, míg Otomo további sorsa ismeretlen… Az éji tanácskozás hosszas esélylatolgatásba torkollik, ám a két varázshasználó céljaihoz, vagy lehetséges búvóhelyéhez nem jutunk közelebb. Végül a Rákok állnak elő meglepő ötlettel: a Maho mágusok egyike talán az eta faluban rejtőzhet, hisz ott egy szamuráj sem keresné őket; ráadásul a gyújtogató is ott bukkant fel. De mégis melyőnk mocskolná be hírnevét azzal, hogy az érinthetetlenek közé megy nyomozni…? Végül én vállalkozom a tettre, mivel bűntudatom mardos, és egyébként is kötelességemnek érzem felszentelni az újjáépülő városrészt.

A tanácskozást követően, két üveg rizsborral felkeresem Ochiba-chant, a Róka lányt. Feledni akarom a tűzvészben, a varázslatom árát megfizetett eták arcát; mert bár az érinthetetlen kaszt tagjai – ekképp a legtöbb szamuráj számára az állatoknál is alantasabbak –, számomra mégis emberek. Emellett tudom, hogy az akaraterőm megbicsaklása bármely társam halálát okozhatta volna, s az már csak a Sors akarata, hogy kardom elé éppen egy eta fiúcska került. Mielőtt az ital letaglóz, még valamelyest nyugalmat lelek a gondolatban, hogy az ő életük többszáz másik emberét váltotta meg [Akaraterő dobás: 53!]. A hajnal sugarai hozzám bújva találják az apró Róka lányt.

Másnap a kötelesség mindnyájunkat eltérít terveinktől, mivel a Téli Udvar hivatalos nyitányaként a daimyoink kíséretében a helyünk. Az ünnepséget kísérő fényűzés minden képzeletünket felülmúlja: a Klánok küldöttségeinek bevonulását egzotikus fenevadak, gaijin tűznyelők, ételosztás, tűzijáték, és még ki tudja mi minden követi. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a múltkori incidens mögött álló Oroszlán shugenja is jelen van a tömegben [ld. a 13. játékülés beszámolóját]; márpedig vele még elszámolnivalónk van, hisz egy szamuráj soha nem hagyja beváltatlanul az ígéretét…

Míg a többiek testőrködnek, én a daimyok jóváhagyásával, Jiro-san kíséretében a kastélypark egy kicsiny, teljesen félreeső udvarára vonulok, hogy varázslathoz folyamodjak. Jáde áldozatot mutatok be, majd a föld egy nagyhatalmú entitását szólítom, hogy mutassa meg a hátán hordott emberparányok közül az Oroszlán shugenját, kinek arcvonásait felidézem előtte a porban. Míg én a rítusba merülök, a Tatako embere bukkan fel, s emlékezteti a Vadászt: elérkezett a fizetség ideje. A Darázs ismét két kötelesség közt vívódik, ám végül a Tatako emberének engedelmeskedve védtelenül hagy, s a palota pincéjében felnyitja a kért ajtót – arra azonban még ő sem számít, hogy az ajtó mögött állig felfegyverzett árnyékharcosokkal találja szembe magát. A ninják közül kettő tüstént jellegtelen udvaronccá vedlik át (az egyikük Bayushi Daigo, a Skorpió diplomata), míg a harmadik egy szellőzőaknában tűnik el – egyértelmű, hogy merényletre készül, Jiro pedig ehhez nyújtott segédkezet. Bár lelkiismerete ágál, mégsem tehet semmit, hisz az adott szó kötelezi – újabb makula a Darázs fejvadász egyre fogyatkozó becsületén…

Míg Jiro a ninjákat segíti a föld mélyén, a varázslatom működésbe lép [50 vs. 35 TN!]: gigászi száj nyílik az udvar földjében, ahogy az entitás felébred. A kami megérzi rajtam a Föld bélyegét, és áldozatom is elnyeri tetszését: kérésem kissé túlteljesítve nem csak megleli, hanem sziklamarkában szorongatva elém is citálja a megdöbbent Oroszlán shugenját – több tucat udvaronc szeme láttára. Hogy a vallatáshoz időt nyerjen nekem, kérésemre a kami a terecskére vezető egyetlen folyosót sziklatorlasszal zárja el, melyen csak a hamar ocsúdó Hano-san képes idejében átbújni. A shugenja képtelen megtörni a varázslatom, így kérdéseim nyomán végre fény derül az Oroszlánok agresszív fellépésének okára: meg voltak győződve róla, hogy soraik közt a Rákoknak jelentő áruló lapul, méghozzá annak az Akodo szamurájnak a képében, akivel Yamato és Hano-san kötött barátságot még a Keserűvízi tornán, s akitől az Oroszlánokhoz szóló invitáló levél is származott. Mivel pedig a két Rák szamuráj többször is megfordult a Sárkányok pagodájában, a paranoid Oroszlánok tudni akarták, milyen szövetség bontakozik ki éppen az orruk előtt… Az ide vezető eseményekért tehát mindössze egy eldurvult félreértés, és az Oroszlánok agresszivitása a felelős. A varázslat végén engedek a föld kami óhajának, s egyúttal korábbi ígéretem is betartom [+6 Becsület] – így az Oroszlán shugenját a föld nyomtalanul elnyeli.

Míg a Sáskák udvari shugenjái a sziklatorlasszal bajlódnak, én a földbe lépve visszatérek a daimyoim mellé, Hano-san pedig egy falon felkapva hagyja el az apró terecskét – s éppen arra az erkélyre jut, ahová a pincéből vezető kürtőn a ninja is felkapaszkodott. Helyzeti előnyét kihasználva meglepi az éppen álöltözetet váltó merénylőt, s mire az felocsúdna, a Rák felderítő már ártalmatlanná is teszi. [Puszta kézzel foglyul ejteni egy ninját nem csekély tett!]. A férfit a palotaőrök elé vetve a tetoválásaiból menten kiderül, hogy az Oroszlánok embere… azt pedig csakis Jiro-san látja, ahogy az immáron diplomataként a tömegben ácsorgó Skorpió, Bayushi Daigo arcán egy pillanatra elégedett mosoly terül szét. A Darázsnak semmi kétsége afelől, hogy minden a Skorpiók tervei szerint zajlott: a „lebukott” ninja nem több, mint martalék, ki az Oroszlánok lejáratásában önként vállalta szerepét…

Mark_of_the_Taint

Rontás (15. játékülés: 2014.07.16. szerda)

[A mostani alkalmon nem tudtam jelen lenni, így a Sárkány shugenja csak mellékszereplő.]

Az Oroszlán klántetoválást viselő ninja elfogása méhkasként bolydítja fel a Téli Udvar egyébként is nyugtalan vendégseregét. A felbőszült Oroszlán daimyo menten kihallgatást követel, s önuralmát elveszítve előbb Hano-sant, majd urát, a Yasuki daimyot sérti meg nyílt színen. A vérontást csak Yamato-san ádáz tekintete odázza el [38-as megfélemlítés], s a pattanásig feszült helyzetben a két Rák már éppen fegyvert rántana ura becsületének védelmében, mikor a házigazda, Joritomo Ashikaga közbelép. Azonnal zártkörű kihallgatások sorát rendeli el, a Téli Udvarnak helyszínt adó kastélyt pedig lezáratja a nyomozás idejére. Míg az ünnepség folytatódik, a kihallhatások szűk körben, csakis az érintettek bevonásával kezdődnek meg. Bár az udvaroncok hada úgy tesz, mintha mi sem történt volna, a legyezők mögött találgatások garmadája kél szárnyra…

Elsőként Hano-san kihallgatására kerül sor, hiszen egyedül ő jutott át a sziklatorlaszon. A Rák felderítő azt hazudja, hogy a téren senki ember fiát nem látott [ezzel az önzetlen tettel megmenti a Sárkány shugenja bőrét, „jutalma” pedig -6 Becsület, a hazugságért]; ellenben felfigyelt egy gyanús alakra, és rajtaütve ártalmatlanná is tette a ninját. Az Oroszlánok Akodo daimyoja kétségbe vonja Hano-san szavait, arra alapozván vádját, hogy a Rák nem lehetett volna ellenfele egy árnyékharcosnak. Majd, mikor újra vét az etikett ellen, az ajtó előtt álló testőrei mozgolódni kezdenek – ám a szintén ott posztoló Yamato Hida fenyegetően tornyosuló alakja jobb belátásra téríti őket.

Eközben az alagsorban megkezdődik a ninja vallatása – s minden bizonnyal a Hatalmak kegyetlen játékának köszönhető, hogy a kínzás lebonyolítására a fejvadászként is ismert Jiro-sant kérik fel. A Darázs szamuráj kénytelen-kelletlen belemegy a dologba, noha titkon erősen feszélyezi saját szerepe az árnyékharcos bejutásában. Bár a kínvallatást próbálja kíméletesre venni, de azt is tudja, hogy túlzott finomkodása fényt vethetne a Skorpiók tervére, s ezzel saját, becstelen tettére is. A Skorpió Fullánk több fogásán is végigmegy, mire az agyagtálból végre előkerül a szív szimbóluma, s a kegyelemdöfésnek köszönhetően a ninja magával viszi titkait a következő életébe. [A „Skorpió Fullánk” ősi kínzási módszer. A procedúra során egy urnából lépésenként egy-egy testrészt szimbolizáló érmét húznak ki, amit aztán a kínzómester kezelésbe vesz. A metódus pszichésen is felőrli az áldozatot.]

Később a Tsuruchit íjászversenyre hívja az Unikornis klán egy vágtázója. A látványos és kiegyensúlyozott viadalban végül a Darázs kerekedik felül, ezzel nem kevés pénzt hozva a Yasuki daimyo konyhájára – a Rák uraság ugyanis nem szégyellte fogadások tucatjait köttetni Jiro-san győzelmére.

Eközben Yamato-san újdonsült szolgálólánya, Kiku, fontos értesüléssel keresi fel urát: a legyezők mögött elhallott szófoszlányokból úgy sejti, hogy a Skorpiók a vacsora ideje alatt merényletet készülnek megkísérelni a kastély nagy becsben tartott gyógyítója, Saigo mester ellen. Ezután, egy gyanúsan a Darázs szamuráj közelében ólálkodó inast nyakon csípve Hano-san azt is megtudja, hogy akupunktúrás kezeléssel éppen a gazdája, Saigo mester volt az, aki talpra állította a Jiro-sant a fogadóbéli támadás után [ld. a 12. és 13. játékülés beszámolóit]. A Rákok azonnal megosztják értesüléseiket urukkal. Az udvari lakoma ideje alatt, Yamato-san széptevésével újfent ostrom alá vonja a Róka lányt, aki naiv bájával és éles nyelvével üde színfoltként csillog a népes társaságban. Eközben a Rákok ura úgy dönt, hogy két csendes mozgású harcosát, Hano-sant és Jiro-sant küldi a doktor megfigyelésére. Ezek ketten az orvos lakrészét szemmel tartva kikémlelik, amint a korábban látott inas derékig lemeztelenítve áll mestere előtt, aki jáde tűket szurkál a férfi testének különböző pontjaira. Az orvos a szertartás közben valamiféle „szent szigetről”, „csodálatos gyógymódról”, és egy „mesterről” beszél. A két szamuráj ekkor hátborzongató felfedezést tesz: az inas testét sötét erek hálója szövi át, viselkedése pedig akár egy féken tartott állaté – s bestiális jellemvonásairól tesz tanúbizonyságot akkor is, mikor a levegőbe szimatolva kiszagolja a két leselkedőt, s acsarkodva rájuk ront. Jiro-san még fel sem ocsúdik meglepetésből, mikor a lény csontrepesztő ütéssel küldi át a papírfalon. A szörny a Rák felderítőn is felülkerekedik, mivel Hano fegyvere alig képes felsérteni a gránit keménységű bőrt. A két bushi sorsa hamar kétségessé válik, mikor egy sötét ruhás alak bontakozik ki az árnyékokból, és jáde dobónyilaival a nemlétbe küldi a lényt, kinek teste porrá omlik. Az árnyékharcos, ahogy jött, úgy is tűnik el. A két összevert szamuráj előbb az öreg orvost faggatja, aki zavaros történetet ad nekik elő a mindenek fölött álló gyógymódról, a szent szigetről és a mesteréről – majd jobb híján magukhoz veszik a naplóját, és magára hagyják, hogy a Yasuki daimyonak jelentsenek. Noha ekkor még nem tudják, ám az orvost ekkor látják utoljára – később újra felkeresve csak a feldúlt szobáját lelik…

A „Szent Sziget” Kyuden Gotei történelmének egy sötét foltja, melynek története az évszázados múltba nyúlik vissza. Akkoriban pusztító ragály tombolt a vidéken, mely számolatlanul aratta az emberéletet. Végül oly sok volt már a halott és a fertőzött, hogy a holtak elégetésére sem volt mód, nem hogy a betegeket gyógyítsák – így a fertőzötteket a tenger egy névtelen szigetére toloncolták ki, ahol a csodás gyógyulás reményében sorsukra maradtak. Bár a járványt végül megfékezték, a Sáskák azóta nem lépnek a helyre – kivéve a reménytelen betegségekkel küzdőket, kiknek utolsó, kétségbeesett útja mindmáig erre a szigetre vezet… Bayushi

Maszk nélkül (16. játékülés: 2014.07.22. kedd)

Ahogy két nappal ezelőtt, úgy ismét kihallgatáson találom magam – ezúttal a Téli udvar hat Sáska shugenjája, és egy veszett hírű Yogo shugenja faggatózik a palotában lejátszódott eseményekről. [A Yogo család adja a Skorpiók rettegett varázstudóit, kik mindnyájan alapítójuk sötét átkát viselik]. Bár lelkem mélyén felkészülök a legrosszabbra, szerencsémre sem a ninjával, sem az Oroszlán shugenja elleni támadással nem hoznak közvetlen összefüggésbe; sőt, még a föld kamik is hallgatnak előttük. [Én ugyan nem tudom, de Hano-san a saját becsületét megtiporva hazudott az érdekemben – ld. az előző játékülés beszámolóját.] Kérdéseik elől kitérve végül hazugságba sem kell keverednem, ahogy komolyabb gyanú sem terelődik személyemre; végül megállapodunk abban, hogy a szálak vélhetően annak a Maho mágusnak a kezében futnak össze, aki a várost is lángra lobbantotta a minap… A procedúrát elunva végül a Skorpió shugenja áll a pártomra, s vészmadárkodásával, valamint azzal, hogy vendéglátóink alkalmatlanságát pedzegeti és az alvilág bevonását javasolja, rövidre is zárja a tárgyalást. Négyszemközt a Yogo varázstudó elárulja nekem, hogy a tűzvész kitörése előtt a fogadót meglátogatván felismert ott egy inkognitóban járó Kunit, s szavaiból kiviláglik: ezt a férfit láttam a víz tükröződésében! Talán gyümölcsöző volna együtt működnünk a jövőben is…

A kései órára a szinte kiürült bálteremben végül találkozom viharvert társaimmal. Rögtönzött tanácsot ülünk, mialatt próbálom távol tartani közelünkből a kíváncsiskodó légkamikat – a Sáskák gyanújának árnyékában nem lehetünk elég óvatosak. A közelmúlt eseményeit összegezve oda lyukadunk ki, hogy a Téli Palota blokádja talán azt a célt szolgálja, hogy bennünket idebent tartson, míg a palotán kívül készül valami. Az események szálai átláthatatlanul kuszák előttünk, és hiába töprengünk, a ninja lehetséges céljára nem tudunk fényt deríteni – Jiro-san pedig mélyen hallgat előttünk ebbéli bűnrészességéről, s igazságról, melyről négyünk közül csak ő tud. Az orvos szobájában történtek nyilvánvalóvá teszik, hogy ellenségeink ármányai még a palotába is képesek utat lelni, így elhatározzuk: a várakozást feladva elébe megyünk a további eseményeknek. A Hangeyokairól korábban látott jósálmom [ld. a 12 játékülés beszámolóját] csak tovább tudatosítja bennünk, hogy az idő ellenünk dolgozik. Döntés születik, miszerint a tiltó rendelet ellenére kijutunk a Téli Udvarból, s felkeressük a rosszhírű szigetet, hiszen mind az alakváltó szörny, mind a Maho mágus ott rejtezhet. Yamato-san azonban több ponton sem illik a tervbe: egyrészt, egyikőnk, a szigettel kapcsolatos víziójában sem szerepelt soha, másrészt az átka miatt a sziget dzsungeleiben kóborló halálon túli lényeket hozzánk csalogatná, ezzel pedig szavatolná küldetésünk bukását – afelől ugyanis nincs kétségünk, hogy a Maho mágus élőhalottakkal veszi körbe magát. [Yamato átka, hogy a Gaki-do, az Éhes Holtak Birodalmának összes lakója vonzó csemegének tartja, s már messziről megérzi őt.] Ahogy az várható, a Hida rendíthetetlen abbéli szándékában, hogy a szigetre lépjen, s önként vállalja a martalék szerepét, hogy nekünk utat nyisson – Hano-san pedig, hű bajtársa lévén, mellette kíván maradni a végsőkig. Én azonban tartok tőle, hogy a végső összecsapásban nem nélkülözhetjük a Rákok harci tapasztalatát. Mivel a két Rák szamuráj hajlíthatatlan, már csak abban bízom, hogy tervünket a Yasuki daimyo elé tárva, az átlátja a helyzet súlyosságát, és más utasítást ad a két katonájának…

Késő éjjelre jár már, mikor a Rák és Teknőc urak színük elé idéznek bennünket. A két daimyot a két Skorpió, a Bayushi diplomata és a Yogo shugenja társaságában találjuk – ez utóbbi mély árnyékokból sző puha falat körénk, míg a Bayushi teaszertartást celebrál, majd a varázslat oltalmában kijelenti: egy füstölőnyi időre leveszi maszkját, s felhagy a megtévesztéssel. Eddig is éreztük az események súlyát, azonban ha egy Skorpió szövetséget ajánl, s szertartásos igazmondásra kötelezi magát, akkor már bizton nem rizsgombócra megy a játék. A Bayushi elárulja, hogy az orvos elleni merénylet megelőző lépés volt a részükről: a hatalmi viszonyok megőrzésének érdekében nem hagyhattak egy olyan embert a Sáska Klán uralkodójának közvetlen közelében, akiben a rontás csírája lappanghat. Márpedig Saigo mester akupunktúrás „gyógymódja” sötét hagyományokban gyökerezik, amit a Rontást hordozó segédje is demonstrált – noha a megtévesztetett, öreg doktor mit sem tudott arról, milyen veszedelmes ösvényre tévedt kutatásaiban. A tanács során kölcsönösen kiterítjük lapjainkat, s megállapodás születik: a Skorpiók és Teknőc daimyo együttesen bírják mozgásra az alvilági hálózatokat, s most, hogy már ismert a renegát Kuni valódi arca, akár a föld alól is előkerítik, ha az a városban tartózkodik. Cserébe mi a Szent Szigetre hajózunk, s felkutatjuk az ellenség másik vezérét, a gaijint. A küldetéshez megkapjuk a megfelelő eszközöket: jáde bevonatú fegyvereket a holtak ellen, s néhány tégelyt, melyekbe shugenják a Sárkány tomboló tüzét zárták. Végül a Yogo shugenja kénytelen-kelletlen átnyújt nekem egy jáde legyezőt [+3 Dicsőség], mely szükség esetén korlátozott ideig megoltalmaz a rám olvasott vérmágiától. E titkos szövetség, s a birodalom ügyének szolgálata mindnyájunkat büszkeséggel tölt el [+2 Dicsőség].

A tanácskozás után elválnak útjaink: míg a két Rák az utolsó evilági éjjelére készülvén vedelni s üzekedni indul, addig én Jiro-san sebeinek ellátásába fogok – azaz, csak fognék, mert feldúlt szolga hozza a hírt: Ochiba „úrnőt” baj érte a lakosztályában! A Róka lány szobájába lépve Maho varázsjel sül el, s szét is tépne, ha az obimba tűzött legyező nem semlegesíti az erejét. A hálóhelyiség falait vér mocskolja, a komorna nyakát fültől-fülig felnyitották, a nyomok pedig arról árulkodnak, hogy Ochiba-chant elhurcolták, méghozzá a palotakerten át. Jiro-san lábnyomot lel a küszöbön is – márpedig minden rokugani tudja, hogy véletlenül a küszöbre lépni nagy balszerencsét idéz az ember fejére, szándékosan így tenni pedig a harag és dac jele. Mindkettő a gaijin személyére utal. Miközben a két Rákért szalajtunk, az erkélyen föld kamit szólítok, aki kérésemre izzó magma fényével rajzolja ki a szobából a kerten át távozó ember nyomait [31 vs. 30 TN]. A kilobbanó nyomokat egyedül Hano-san képes elég sebesen követni, s a palota falán átmászva egészen a kikötőig jut, ahol még lát egy sanpant kifutni a holdfényes öböl vizére, nyugatnak, amerre a sziget is fekszik…

Az éjjeli felfordulás (Ochiba-chan és az orvos eltűnése) miatt a Sáska udvar vezetése forr a dühtől. Másnap reggel a palotaőrségből tíz főt taszítanak le a falakról a halálba, az őrparancsnok szamurájnak pedig fejét veszik – a Téli Udvar renoméja nem szenvedhet több csorbát, a Sáskák hírneve már így is kockán forog. Másnap mindnyájan felkészülünk az utazásra, noha sejtjük, hogy a Róka lány elrablójának nyomait követve felállított kelepcébe sétálunk bele. A Bushido azonban nem hagy számunkra más választást…

[Következő rész]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához