LFG.HU

flyinghair
ismertetőCimkek

Nem játszok számítógépes játékokkal – egyszerűen nem kötnek le hosszú távon, és stílustól függetlenül nagyon hamar rájuk unok. Nagyjából két kezemen meg tudom számolni azokat a játékokat, amiket végigvittem. Már gyerekkoromban sem tudtam túl sokáig játszani egy játékkal, hármat leszámítva: Warcraft, SimFarm és a Settlers. Ez utóbbit különösen élveztem. Órákig tudtam örülni az épülő birodalmamban fel-le járkáló mókás kis embereknek, és bár nem mindig értettem mi történik pontosan, vagy mit miért csinálok, de azért összességében működött a virtuális kis ország. A Blue Byte mára már szériává érett sorozatának első és második része a mai napig mosolygós emlékeket ébreszt bennem. Így lehet ezzel Ignacy Trzewiczek (Stronghold, Robinson Crusoe) is, mert ezt a témát választotta új szerzeményének. Az idén megjelent kártyajátéka elég népszerű volt a nagy társasos rendezvényeken hiszen a GenCon-on 26 perc alatt elfogyott a néhány százas készlet, míg Essenben a harmadik nap délutánján már nem volt kapható az Imperial Settlers.

Hangulatkeltő és emlékfelkavaró

Aki játszotta már valaha Neuroshima világában játszódó 51st State-et, annak nem lesz nehéz dolga beletanulnia az Imperial Settlersbe. A szerző ugyanis, ezen társas alapjaira húzta fel új szerzeményét, és ezt nem is rejti véka alá. Ahogy azt a saját blogján is gyakran kifejti, utálja a saját játékait, mert nem sokkal a boltokba kerülés után jön rá, hogyan lehetne még jobbá tenni a játékot. Így született meg anno a 51st State nyomán a The New Era majd később ezt toldotta meg a Winter-rel. Aztán 2013-as modenai társasjáték-kiállításon döbbent rá a szerző, hogy a 51st State tele van korlátokkal, és hogy ez mennyire idegesítheti a játékosokat, hogy folyton a játék határaiba ütköznek. Miért csak 3 egyezménye lehet egy játékosnak? Miért csak egyszer használja körönként a contact képességét? Miért csak 3-szor termel győzelmi pontot egy lap? … Hazatérvén elkezdte lecsupaszítani a játékot, kidobálta a feleslegesnek érzett elemeket, leásott a játék alapjaihoz, és arra építette fel az Imperial Settlers-t, amely így a 51st State sormintájába illeszkedik, igaz,  a posztapokaliptikus USA területét felváltja egy távoli misztikus vidék…

Előzetes

Mi van a fedél alatt?

Ha leemeljük a bajszos-bácsis doboztetőt, egy szépen illusztrált, jól felépített, példákkal gazdagon ellátott szabálykönyvre bukkanunk először. Ez alatt találjuk a 220 kártyát amik a játék fő komponensei, továbbá egy jó marék formás fa jelölőt (alma, kő, fa, munkás), illetve karton tokeneket (arany, fosztogatás, pajzs stb.). Akad itt ezeken kívül 4 darab frakció- , 1 db pontozótábla és jó sok hely a kiegészítőknek. A játék kivitelezése egyébként jóra sikeredett: a kártyák vastagsága megfelelő, a fa jelölők aranyosak, a kartonok vastagok, és szerintem a lapok grafikája rendkívül hangulatos lett. Ugyanakkor olvastam olyan véleményt, amely szerint a kártyákon a képek nem elég élesek. Nekem ez nem tűnt fel, de lehet, hogy a 1080p-hez szokott szemünk találhat rajta kivetni valót. Egyetlen megjelenésbeli probléma, hogy a kártyákon található szövegek elég aprók lettek. Ez sajnos sokaknak igen zavaró lehet. Ezt leszámítva azonban elégedett vagyok a minőséggel.

A doboz tartalma – fotó: Mirosław Gucwa (forrás: BGG)

Milyen a motor?

Az  Imeprial Settlers-ben 2-4 játékos feszül egymásnak, akik a római, a barbár, az egyiptomi vagy a japán nép egyikét irányítják. A party elején minden résztvevő megkapja a saját frakciótablóját és a saját frakciópakliját. A tokenek kikészítése és a kártyák megkeverése után mindenki kap két lapot a saját paklijából és kettőt a közös “általános pakliból”. Ez lesz a kezdő kezünk, és már kezdődhet is a játék.

A kártyák, amik a játék folyamán a kezünkbe kerülnek helyszíneket ábrázolnak. Ezek lapok a játék kulcselemei, ugyanis ezeket fogjuk különböző módon felhasználni, így bővíthetjük és gazdagíthatjuk a birodalmunkat. A kártyáknak 3 fajtája van. A termelő lapok különböző javakat termelnek a megfelelő fázisban. A képesség lapok valamilyen permanens képességgel ruházzák fel a birodalmunkat, míg az akció lapokkal speciális akciókat hajthatunk végre a körünkben. A játékostabló segít abban, hogy a lapokat a célszerűen elrendezve helyezzük le, hogy így átláthatóbb legyen mindenki birodalma.

A party fixen 5 körös. Minden kör elején kártyákat húzunk, ez az úgynevezett Kilátó fázis. Ekkor kerülnek a kezünkbe ugyanis azok a helyszínek, amiket valamilyen módon felhasználunk. A kártyák felhúzására a szabályrendszer több alternatívát is kínál. Egy biztos, hogy az osztozkodás folyamán egy saját frakciólapot húzunk, és további  két általános laphoz jutunk majd. Ezután a Termelő fázisban  megtermeljük a tablónk (később a termelő kártyáink és alkujaink) biztosította javakat. Ezek lehetnek nyersanyagok, munkások, további kártyák, győzelmi pontok, vagy a fosztogatás előfeltételei: a kard tokenek. Ha mindenki összeszedte, amit a birodalma megtermelt, jöhet a kör érdemi része az Akció fázis. A kezdőjátékostól kezdve mindenki felváltva cselekszik, addig amíg mindenki nem passzol. És hogy miket tehetünk?

  • Építünk: A kezükben lévő kártyák egyikét bekötjük a birodalmunkban. Ehhez ki kell fizetnünk az építéshez szükséges nyersanyagokat továbbá gyakran egy már korábban  megített lapot is fel kell áldoznunk. A játék végén a birodalmunkban lévő frakciókártyák 2 pontot érnek, az általános helyszínek pedig 1-et.
  • Alkut kötünk (csak frakciólappal): A helyszínt nem kötjük be a birodalmunkba, de egy élelemért cserébe alkut kötünk vele. A megkötött alku értelmében a helyszín lap minden termelési fázisban a kártya alján jelzett jószágot szállítja nekünk, viszont a játék végén nem ér majd pontot.
  • Fosztogatunk (csak általános helyszínlappal): A kezünkben lévő általános helyszínlapot kifoszthatjuk, cserébe a lapon jelzett két nyersanyaghoz jutunk. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha elköltünk egy fosztogatás (kard) tokent. Kifoszthatjuk egy az ellenfél által már megépített helyszínt is, de ez 2 vagy több fosztogatás tokenbe kerül. Az ellenfél kifosztott lapja nem vész teljesen kárba, mert később felhasználhatja alapként, egy új lapja megépítésekor.
  • Kártyák akcióit használjuk: Az akció típusú helyszínekkel pontot szerezhetünk, vagy nyersanyagot cserélhetünk, interakcióba léphetünk a többi játékossal.
  • Elköltünk 2 munkást: A munkásokért cserébe kérhetünk valamilyen nyersanyagot, vagy kártyát húzhatunk.

Miután minden játékos passzolt jön a Takarítás fázis és minden el nem használt  nyersanyagot, munkást, fosztogatás tokent visszatesszük a készletbe, csak a kártyákat tartjuk meg. Ezután kezdődhet az új kör.
Az 5. forduló végén megszámoljuk az megépített helyszíneinkért járó pontokat, ezt hozzáadjuk a party közben elért pontjainkhoz. A legtöbb pontot szerző játékos nyer. Aki szeretne többet megtudni a szabályokról, nézze meg ezt az angol szabályismertető videót!

A leírásból gondolom már kiderült, hogy alapvetően egy laphúzó, “hand management” játékkal van dolgunk, ahol át kell gondolnunk, hogy a lapokat milyen sorrendben játsszuk ki, hogy kihozzuk a körünkből a maximumot. Emellett fontos szerepe jut “kombóépítésnek”, hiszen csak úgy nyerhetünk, ha jól működő lapkombinációkat hozunk össze az asztalon a kártyáinkból.

A japán birodalom játék közben – fotó: Mirosław Gucwa (forrás: BGG)

Hová vezetnek a játék útjai?

Biztosan nem csak Rómába. A játék könnyedén bővíthető, és a Portal Publishing boszorkányháján már készül az új faj. De az új nép(ek) mellett, már az alapjáték szabálya is felvázolja a jövőt: a frakciópaklikat ugyanis úgy tervezték, hogy átalakíthatóak legyenek, így ha valakinek van affinitása, az újonnan érkező kiegészítőkkel személyre szabhatja a frakciópaklikat. Az első ilyen jellegű csomag idén decemberben kerül a boltok polcaira, és a “Why can’t we be friends? (Miért ne lehetnénk barátok?)”címre keresztelték. Az új lapok ugyanis a játékosok közötti pozitív interakciókra lesznek kihegyezve és bevezeti a 51st State-ben ismert “nyílt termelés” funkciót. Sokan attól félnek, hogy a játék ezekkel a kiegészítőkkel elindul az új generációs, gyűjtögetős kártyajátékok (LCG) irányába, amelyek esetében gyakorlatilag havonta jelennek meg újabb paklik. Én nem igazán tartok ettől, hiszen a Portal Publishing a maga 5 alkalmazottjával nem valószínű, hogy tudna ilyen mértékű tempót tartani és ennyi energiát az Imperial Settlersbe fektetni, ráadásul nem gondolom, hogy a kiadónak ilyen jellegű tervei lennének…

Milyen játék  az Imperial Settlers?

Az Essenből hazahozott 4 nagydobozos játékomból ezt az egyet tartottam meg. No persze ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a játék jó, ezért most külön leírom: Az Imperial Settlers egy jól sikerült game. Nem kiemelkedő, nem korszakalkotó és nem is paradigmaváltó, de egy jól működő kártyajáték. Érződik, hogy a szerző évek óta érlelte magában a motort. Nagy előnye az elődökhöz képest, hogy letisztult a mechanika, egyszerűsödtek a szabályok, és örvendetes, hogy az ikonokat angol szövegre cserélték ezzel egyértelművé tették a kártyákat. Külön izgalmas, hogy a 4 különböző civilizációt különböző módokon kell menedzselni: A barbárok fosztogatásban erősek, a rómaiak építkeznek, a japánok kereskedők stb. A játékban végig izgulunk, hogy milyen lapokat húzunk, aztán folyton dilemmázunk, hogy melyik lapot mire használjuk: Építsem meg? Legyen belőle alku? Netán fosszam ki? Az erőforrásaink azonban végesek, így aztán  agyalunk, és próbáljuk kitalálni, hogy az adott kezet hogyan lehet optimálisan kijátszani, úgy hogy a lehető legtöbb ponthoz jussunk.

Ami a témát illeti, azt nem mondanám, hogy ez lett a “Settlers: a társasjáték”, mivel a játék ugyanúgy működhetne mondjuk kifőzde menedzselős témával, mint ahogy korábban ráhúzták a posztapokaliptikus cyberpunk világot. Ugyanakkor a kártyagrafikák kedvesek és aranyosak, megidézik az egykori Settlers számítógépes játék hangulatát. Ráadásul a kiterített kártyák segítségével látom ahogy épül és szépül a birodalmam.

Hogy mi van az árnyékos részeken? Nem az elefánttemető, de egy-két negatívum azért felmerült a “túl apró betűkön” kívül is. Az első, hogy a játék nem túl interaktív, mindenki a saját kis birodalmát építgeti, és azon töpreng, hogy a megfelelő sorrendben játssza ki a lapjait. Ugyan a kártyák felvételénél van egy minimális lehetőség  taktikázni, illetve lerombolhatjuk az ellenfél helyszíneit , de nem ez a játék vezérmotívuma. Ez nem mindenkinek probléma, de biztosan akadnak olyanok akiket ez zavar. (Az 1. kiegészítő által játékba hozott “nyitott termelés” azonban biztosan javítani fogja az interakciót.) Néha az is előfordul, hogy egy játékos beragad,  mert képtelen felhúzni a megfelelő kártyáit. Ez viszont egy apró háziszabállyal módosítható, hogy a játék elején mindenki termelő lapokkal a kezében indulhat. Továbbá azt is érdemes megjegyezni, hogy a játékidő 4 töprengő játékos esetén simán 2 óra fölé nyúlhat, már ha ez valakinek probléma.

Mindezek ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy a játék jó: nem túl bonyolult, de bőven ad lehetőséget taktikázni. Az egyszerűsödött szabályok és barátságos témaválasztás miatt szélesebb körben játszható, mint a korábban felsorolt elődök, így azok is nagyon élvezték, akik a 51st State-et és a New Era-t egyáltalán nem szerették. Összességében egy Kennerspiel súlyú játékkal van dolgunk, és nem csodálkoznék, ha kapna is Kennerspiel des Jahres jelölést a későbbiekben. Ezért aztán bátran ajánlom mindenkinek, akit nem zavar az alacsony interakció és a kártyákon található egyszerűbb angol mondatok.

fotó: Mirosław Gucwa (forrás: BGG)

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához