LFG.HU

Mile Csaba Károly
humorkaCimkek

Drámai mű egy nemrég lemesélt DnD kaland alapján
Klubunkban egy bizonyos hétfői napon elég nagy volt a pangás, így nem lehetett a szokásos meséket folytatni. Megoldást kerestünk, amikor az egyik srác felajánlotta, hogy valami könnyedebb hangulatú mesével szolgálhat számunkra. Ne számítsunk semmi komolyra, lényegében jórészt rögtönzés lesz. Az ajánlatot persze elfogadtuk – végre valaki felajánlotta, hogy mesél – és a karakterek megalkotása után neki is kezdtünk.
A mese kezdése meglehetősen standard volt. A leendő csapat különböző tagjait megkereste egy küldönc, aki úgy hallotta, pénzszűkében vagyunk. Mit tesznek az istenek, mindünkre igaz volt a fenti állítás, így kapva kaptunk az alkalmon, hogy valami pénzhez jussunk.

A megbízó – bizonyos Alderich úr – a következő nap delét jelölte meg, mint a találkozó időpontját, és a négy kalandozó (majdnem) pontosan érkezett a gazdag kereskedő városi házában levő dolgozószobájába. A díszes társaság furán nézett egymásra: valahogy nem illettünk össze. Először egy bivalyerős ember harcos érkezett. Könnyű vértezetét nehéz fegyverei ellensúlyozták. Baromúrként mutatkozott be, és mint kiderült, “A név előjel”. (ember harcos) Ott volt még Meldor, egy szintén könnyű felszerelésű törpe, akit nem az inas kísért be a szobába, hanem két őr. (törpe csavargó) Harmadikként Tudor érkezett: már nem annyira fiatal törpe, teljesen fegyvertelenül. Saját bevallása szerint túlzottan laborpatkány a külső munkákhoz, de még nem rendelkezett saját laborral. (törpe jós specialista) Végül megérkezett Freddy Krüger, egy hatalmas fekete csuhában, arcán csontmaszkkal, kezében kaszával (ember, a holtak és a háború papja).
Miután jól megnéztük egymást, belépett Alderich úr is. Öltözete tökéletesen illett a szoba gazdag berendezéséhez. Helyet foglalt íróasztala mögött, és hozzá is kezdett a munka ismertetéséhez.
Mint elmondta, a lányának kellett különböző feltételeknek megfelelő – gazdag, lehetőleg nemes, aki tovább vinné a kereskedelmet, miután Alderich úr visszavonul – kérőt találnunk. A kalandozók ekkor összenéztek, mert meglepte őket a szokatlan megbízás. Rosszat sejtettek.
De nem eléggé.

A kereskedő ugyanis némi kényszeredett műmosolygás után bemutatta Lujzát. Az ifjú hölgy bedübörgött a szobába, majd nem kevéssé esetlen pukedlivel üdvözölte a megrökönyödött társaságot. A kisasszony ugyanis annyira ronda volt, hogy arra szavak nincsenek. Képzeljétek magatok elé a legrondább dolgot, amire gondolni tudtok! Ugye milyen undorító? Ekkor ránéztek Lujzára, majd visszakapjátok tekinteteteket az előbb elképzelt dologra, és gyönyörködtök annak kivételes szépségében. (Belépésekor Akarat mentő 20-ra, aki elvéti, annak Kitartás 15-re, különben viszontlátja a reggelit.) Rövid bájcsevely után az illető szerencsére távozott – apuci ekkor megtörölte gyöngyöző homlokát – a szobából, majd a kölcsönös részvétnyilvánításokat követően ismét a tárgyra tértünk. A kereskedő fejenként 50 aranyat ajánlott fel, ha megoldjuk a problémáját.

A munkával megátkozott csapat a fogadóbeli – innentől ingyenes – szállására vonult, és elkezdte az érdemi munkát – csüggedten bámult a sörébe az ivóban, és nem tudta, mit tegyen. Nemsokára azért a feladatra terelődött a szó, és elkezdtünk terveket kovácsolni. A megbeszélést ugyan félbeszakította az éjszaka (Akarat mentő 15-re, különben rémálmok), de másnap már az érdemi munkát is elkezdtük. Baromúr távozott, mondván, hogy ezért kevés az 50 arany. Megbeszélések folytak, tárgyaltunk többször egy “toborzóval” és apukával is, majd sorra végignéztük az esélytelenebbnél esélytelenebb terveket, és nagy nehezen megegyeztünk, hogy melyikkel próbálkozunk meg.
Íme, a tervek felsorolása:
1. – Találunk Lujzának egy megfelelő kérőt.
2. – Találunk egy feleséget Alderichnek, aki szül egy örököst, és a probléma (félig) megoldódik.
3. – A szomszéd város közelében élt egy vörös sárkány, és egy hirdetmény nyomán azt gondoltuk, fizetne egy megehető fiatal lányért. Lemondunk a fizetésről, ha megevés előtt emberi alakban látszólag elveszi Lujzát.
4. – Kiderült, hogy a szomszéd város keres lányokat “sárkánnyal való felfalatás céljából”. Odaadjuk Lujzát. (A város egyébként 5000 aranyat kínált azért, ha megszüntetjük a fenyegetést, amit a sárkány jelent.)
5. – Találunk egy kérőt, aki a hozomány egy részéért elveszi a lányt, majd hazafelé elhaladnak, amerre a sárkány lakik, és az megeszi a nőt. (Persze a sárkány és megevés helyett megtette volna egy íjász is.)
6. – Egyikünk egy idősebb nemes álcája alatt egyszerűen elkártyázza Lujzát és a hozományt.
7. – Meggyőzzük, hogy milyen nemes cselekedet lenne feláldozni magát a szomszéd városért.
8. – Az Obscuring Mist nevű varázslat segítségével ködös esküvőt tartunk, így a kérő nem veszi észre a menyasszony hiányosságait.
9. – ? (Erre sajnos nem emlékszem.)
10. – Kreálunk egy zombit, és ahhoz adjuk hozzá Lujzát, majd eldugjuk valami távoli helyre.
11. – Egyszerűen megöljük. (Itt már elegünk volt az egészből.)
12. – A pap elveszi feleségül (itt a pap majdnem szívrohamot kapott), hazamennek, majd még aznap este előtt “szent küldetésre vonul a SARKI TEMETŐBE, mely kb. három hónapig tart, és mire visszaér, Lujza balesetet szenvedett.
13. – Kibulizzuk, hogy bemenjen a sárkányhoz. (Itt Meldor kétségeinek adott hangot, hogy mi van, ha a sárkány ijedtében elmenekül. Tudor és Freddy összenéztek, és egyszerre felkiáltottak: ÁLLJ, ÁLLJ! 5000 ARANY! A party dőlt a röhögéstől.)
14. – ? (Erre sajnos nem emlékszem.)
15. – Átkot bocsátunk a csajra, amit csak egy nemes lovag törhet meg azzal, ha feleségül veszi. (Elképzeltük, ahogy a lovagok sorsot húznak, hogy melyikük legyen a szerencsétlen áldozat.)
Végső eset: Baromúr egyszerűen elveszi Lujzát. (Nagyon gyorsan visszautasította.)
Nos, tippeljetek! Melyik bizonyult végül a megoldásnak? (A válasz lejjebb látható.)



Természetesen a 13. számú.
Persze azért nem ment ilyen könnyen. Először is, meggyőztük a sárkány által gyötört város toborzóját, hogy van egy jelöltünk, aki önként menne a sárkány torkába, ha ezzel megmenthetné sok ember életét. Az önként vállalkozó családjának felajánlott jutalomból azonban nem kér, mert nincs kinek adnia, és nem szeretné, ha nyilvánosságot kapna, hogy jelentkezett, mert ehhez ő túl szerény és jámbor. A város polgármesterével is csak egy pillanatra hajlandó találkozni, hogy az kezet csókoljon neki, de inkább intézzük csöndben az ügyet. Megbeszéltük Alderich úrral, hogy neki tulajdonképpen mindegy, hogyan tűnik el a lánya a házból. Végül bementünk Lujzához.
A kisasszony éppen a szalonban hímezett. Jöttünkre érdeklődve felkapta fejét (mi meg “udvariasan” elnéztünk mellette), majd érdeklődve végighallgatta, hogy a sárkány, aki tulajdonképpen szívesebben járkál fehér lovon egy jóképű herceg alakjában (Lujza rákérdezett, hogy arról a hercegről van-e szó, akiről a könyvében – egy mesekönyvben – is. Mi hevesen bólogattunk.), szeretné megismerni, mert már hallott felőle, és házassági ajánlatot fontolgat. A többi városbeli lánynak azonban nem beszélhet erről, mert vannak irigyek, akik biztos eloroznák előle a helyet. (Erre az esetleges későbbi bonyodalmak és kérdezősködés elkerülése végett volt szükség.) Lujza izgalomba jött, és azonnal beleegyezett. Távozásunkkor kézcsókra nyújtotta kezét.
Mikor végre kiszabadultunk, kiadtuk magunkból reggelinket a már előre odakészített edényekbe, és remegő kézzel töltöttünk magunknak a szintén rendelkezésre álló, erős italokból. Néhány perc múltán már alig remegett a kezünk.
Az utazást már tapasztalt szolgák szervezték meg. Lujzán három réteg ruha és két réteg fátyol volt. Zárt kocsiban utazott, egyedül. Mi persze saját lovainkon elkísértük, de a kocsitól minimum öt méter távolságot tartottunk.
Végre megérkeztünk a barlanghoz. Az utat két katona mutatta, akik a másik városban csatlakoztak hozzánk. Lujzát egészen a barlang szájáig kísértük, majd miután bement, távolodni kezdtünk. Nemsokára karmok csikorgása hallatszott, egy morranás, éles sikoly, egy cuppanás, rövid csönd… végül éktelen üvöltés, toporzékolás, és dobogás. A party hanyatt-homlok menekült.
Alderich úrhoz visszaérve a házát gyászba öltöztetve találtuk. Időközben nyilvánosságra hozták Lujza nemes cselekedetét. Kopogásunkra a komor inas nyitott ajtót, majd a dolgozószobába vezetett minket. A kereskedő már várt, szintén szomorú arccal. Amint az inas kiment, és eltávolodott, mindenkiből kibukott a féktelen röhögés. Alderich pezsgőt nyitott, és kifizette a jól megérdemelt jutalmat, sőt, némi prémiumot is, mert megspóroltuk neki a hozományt.
A kaland be is fejeződhetett volna.
Mi azonban kíváncsiak voltunk, mi történt a sárkány barlangjában (esetleg torkán akadt a falat), ezért a következő hónap során visszamentünk a barlanghoz, hogy megnézzük, hogyan zajlik a következő áldozat.
Az esedékes ifjú hölgy kíséretével együtt megérkezett a helyszínre. Az áldozat megkapta az utolsó áldást, majd elindult befelé. Röviddel ezután visszajött, vállát vonogatva. Mögötte jött a sárkány, nyakában egy hatalmas bilinccsel, amihez egy lánc csatlakozott. A katonák ijedten hátráltak, mi pedig döbbenten figyeltük a közeli bokrokból, ahogy kijött Lujza, és rikácsolni kezdett:
- Nem mész vissza a barlangba?! Megmondtam, nincs több szűzevés! Nem kell ide konkurencia! – Erre a sárkány csalódott morgással visszakullogott a barlangba.
A katonák ezt persze már nem hallották, mert fejvesztve menekültek. (Később a városban a sárkányról beszéltek, meg “valami szörnyről”.)
Mi elégedetten dörzsölgettük kezeinket, és szintén a városba mentünk, ahol a polgármesternek megmondtuk, hogy a sárkány meghunyászkodása a mi érdemünk, mert mi vittük Lujzát a barlanghoz. A polgármester persze bizonyítékot akart, mire mi elhívtuk Alderichet. Erre a polgármester azt mondta, hogy csak Lujzának adhatja a jutalmat (ekkor már 10000 aranyat), mert ő “intézte el” a sárkányt, de segítségünkért fejenként 100 aranyat kapunk. Alderich persze, mint a lány apja, át akarta venni a jutalmat, de a város erősködött. A meggyőző érv végül is a “Tulajdonképpen én vissza is hívhatom Lujzát!” volt. A savanyú képpel kicsengetett jutalmon végül – hosszas alkudozás után – egyenlően (25%) megosztoztunk.
És amikor már kifele tartottunk a városból, Meldor hozzánk fordulva a következőket mondta:
- És most menjünk, és mentsük meg szegény sárkányt!


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához