LFG.HU

HammerTimeCafe
Marvin
ismertetőCimkek

 „And Dungeons & Dragons were his only joy…”
 – Current 93: The fall of Cristopher Robin

A szabadság és várakozás semmihez sem hasonlítható érzése, fél másodperccel az új doboz kinyitása előtt. Kamaszkorunk messzi nyara. Az átfordulni képtelen húszoldalú perdülése az utolsó, kábé száz évig tartó pillanatban. És akkor a patetikus képek elején sem járunk, de ebben talán DnD Next Logosemmi meglepő sincs, ha az állítólagos felnőttkor mélyéről nézünk vissza ifjúságunk meghatározó vonulatára. A 20 év múlva sorozat célja, hogy személyes vonatkozásoktól sem mentesen, sőt ahol lehet, pont rájuk építve mutassa be az ős-  és a hőskorszak, vagyis nagy vonalakban az 1989-1999 közti évek élményeit, főleg ami a klasszikus világokat és játékokat illeti. Hogy miért éppen most, arra a választ nem árulom el, mindenesetre ebben az évben volt a negyvenedik születésnapja minden szerepjátékok ősnemzőjének. Ha minden jól megy, szép sorban végigjárunk a dobozos szettek éráján, némi kitekintéssel előre és hátra. Remélem minden belefér időben, ha netán mégsem, jövőre lesz a negyvenegyedik évforduló.

Gygax pincéjétől Zagyg váráig – az originál dungeon

A magyar vonatkozásoktól az ősforrásnál még el kell tekintenünk, mivel Greyhawkról (egyes honi nyelvjárásokban Szürkesas, még ha ez madártanilag nem is teljesen helytálló) létrejötte után még legalább másfél évtizedig nem hallottak hazánkban. A messzi Wisconsinban a hetvenes évek elején egy hadijátékokért rajongó biztosítási ügynök, Gary Gygax haladt lassan arrafelé, hogy a csataszimulációkban használt figurákhoz egyéni vonásokat rendeljen és a kötött szabályokból kiemelve őket egy gyökeresen új, párbeszédes játékformát hozzon létre.A történetnek ez a része viszonylag közismert, de az talán nem, hogy az első fennmaradt, hivatalos háttérvilágnak számító képződmény mégsem Gygaxtól, hanem társszerzőjétől, Dave Arnesontól származik. A Blackmoor az 1. kiadású D&D vékony barna “supplement”-füzeteinek sorában másodikként jött ki, kezdetleges szabálykiegészítésekkel és a Béka temploma c. kalanddal, minimális háttérinformációkkal a „világról”. Emlékét ODnD Supp1 GreyhawkGreyhawk későbbi térképein az északnyugati csücsökben fekvő Blackmoor országa őrzi. A világteremtésről akkoriban még különben is furcsa elgondolások járták. A vázlatosság és a levegőben lógás nem zavart senkit, hiszen a játék legalapvetőbb vonásai, a később közhelyszámba menő, mégis máig megbízható alapkőként használatos „kocsma-labirintus-város” triász éppen csak kialakulóban volt. Greyhawk évekig csak a „várost” jelentette, ahová a kalandozók ősnemzedéke, Gygax barátai és családtagjai a kincset eladni és gyógyíttatni jártak. Mire a D&D első doboza 1974-ben eljutott a kiadásig, az őrült varázsló, Zagyg (figyeljük a zseniális anagrammát) negatív várának 13 szintje készült el, egyelőre kockás füzetekben, és a mitikus hősök, mint Robilar (elsőnek jutott el a legmélyebb szintre, és ki is esett az alján), Mordenkainen, a mágus, a Nyolcak Köre és a többiek is fokozatosan arcot öltöttek. DnD Greyhawk HeraldryA teremtőnek viszont esze ágában sem volt kiadni házi kampányának részleteit. Egyrészt a befektetett munkához képest nem érezte megtérülőnek, másrészt ekkor még az volt az általános elvárás, hogy minden mesélő csináljon saját szettinget. A világtörténelem legelső D&D-kiegészítőjének, az 1975-ös Greyhawk füzetnek ily módon elég megtévesztő a címe: valójában szabálybővítésekből, pl. a tolvaj osztályból, új varázslatokból, szörnyekből és hasonlókból áll. A világról összesen két helyen tesz említést, egy kőfej és egy kígyókat okádó forrás kapcsán. A mesélők és játékosok második, harmadik generációja viszont helyet követelt magának, ahogy a D&D sikere nyomán a hősök egyre messzebb kóboroltak a Gygax pincéjében felskiccelt alapoktól. Maga az alkotó eleinte nem nagyon erőltette magát. Leheletfinom allúzióval egyszerűen Észak-Amerika térképét feleltette meg a tágabb világnak, és Greyhawktól meg a közeli, kifosztásra váró helyektől eltekintve ötletszerűen dobált szét rajta bármit, amire éppen szükség támadt. Nyr Dyv beltengere eképpen a Michigan-tó másik énje lett a párhuzamos világban, Dyvers városa Milwaukee stb.

A dobozon kívül

Az egyre profibb megjelenésű cuccok és főleg a D&D továbbfejlesztése az Advanced kiadásra, valamint a klasszikus óriásos-sötét elfes modulokban (Vault of the Drow, …of the Giants sorozat) és a Dragon magazin cikkeiben elejtett célzások viszont nem hagyták nyugodni a célközönséget. 1980 táján Gygax is belátta, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható háttérvilág mégsem az ördög találmánya. Kezdetnek megkérdezte a TSR nyomdáját, mekkora a legnagyobb lap, amit egyben ki tudnak nyomni (86×56 centi), és bolygó helyett erre a kontinensnyi méretre csonkolta a területet. A színes hextérképet egy helyi grafikus, bizonyos Darlene Tekul rajzolta, és annyira megtetszett Gygaxnak (mármint a térkép), hogy az álamerikai hátteret kidobva ezt tette meg hivatalosnak.

DnD Greyhawk Logo

A párhuzamok nem tűntek el teljesen. Az ötletgazda például az egzotikus Oerth nevet ragasztotta a világra (próbáljuk kiejteni, és csodálkozzunk nagyokat), és előfordult olyan is, hogy a gyerekeiről vagy egy ismerőséről nevezte el a sokadik fejedelmséget. A világépítés során vezérlő elve egyébként a kultúrák periodikus hanyatlása, a népvándorlás és a teremtő feszültség megteremtése volt a jó és a gonosz erői közt. A végeredmény egy mai szemmel az átlag fantasy háttér kereteit alig feszegető, mégis valamely mitikus ködöt hordozó színhely lett: a lehanyatlott óbirodalmak népeit a szuelek és baklunik képviselték, akik a régi idők háborúiban mágikus kataklizmákkal teremtették meg a praktikus romokat és a hozzájuk tartozó sivatagokat a nyugati végeken. Ők áramlottak be Oerth kontinensének ágas-bogas tájaira kelet felé, kiszorítva vagy beolvasztva a jámbor őslakosokat (egyik népük a flan, innen a földrész másik neve, a Flanaess). A hódítók legnagyobb birodalma, stílszerűen a Nagy Királyság évszázadokkal később kezdett zsarnokságba hanyatlani, a világ többi részén pedig a szokásos feudális öröklétbe dermedt grófságok, királyságok, szultánságok találhatók a helyi érdekű elnyomóktól a fényes és bátor lovagrendekig. Nem-emberi kultúrák csak elvétve, elzárkózó törpék hegyi városaikban vagy még izolacionistább elfek a térkép egy-egy eldugott, zöld zugában, netán szervezetlen orkok sivár pusztái. Szóval tényleg semmi forradalmi – de ne feledjük, az „átlag” akkor még nem is létezett.

A valóban kész világleírásnak nevezhető kiadványok pionírja, az 1980-as World of Greyhawk 32 oldalon jelent meg, plusz a térkép. Mivel Gygax a dungeonkúszás után a bullák & bányajogok-stílushoz vonzódott leginkább, a terjedelem nagy részét az országok pár bekezdéses leírása tette ki, alapanyagként a diplomáciához és a háborúkhoz. A kisebb lépték kidolgozása láthatóan az egyéni mesélőkre maradt még mindig.

World Map

A fentiek továbbfejlesztése a pompázatos kiállítású dobozos készlet 1983-ból, teljes nevén a World of Greyhawk Fantasy Game Setting. A „gygaxi realizmus” kifejlett példányaként 2 térképlapból és 2 füzetből állt, immár naptárral, időjárási és nyelvi táblázatokkal, részletes történelmi összefoglalóval és egy ódon tanulmánnyal, ami faarccal magyarázta, hogyan került ide ez a dokumentum a létező párhuzamos világból – szóval ekkor még nem a gémista poénkodás az alapállás, már ha a belterjes szóviccektől eltekintünk. Érdekesség, hogy istenekről ekkor még kevés szó esik, mivel az ősidőkben valószínűtlen volt, hogy alacsony szintű kalandozók találkozzanak velük, vagy akár érdekelje őket, kitől jönnek a varázslatok. Gygax később is csak viccből talált ki két néven nevezett istent, a botjával népnevelő Szt. Cuthbertet és a szigorúan kirekesztő Pholtust. A greyhawki panteon többi tagja, mint Iuz, Trithereon, Ehlonna stb. később kilenc félistenből lett, őket Robilar szabadította ki még Zagyg labirintusának sokadik szintjén.

Nemesedés a hátsó polcon

Saga of Old CityMire a TSR sufnicégből évi sok millió dolláros forgalmat bonyolító kiadó lett, Gygax Kaliforniába ment, hogy filmes promóciót gründoljon szellemi gyermekének (ennek összes eredménye az eredeti című Dungeons & Dragons rajzfilmsorozat lett, idősebbek tán még emlékeznek rá a Sat1 szombat reggeli műsorsávjából, német szinkronnal – Im Land der fantastischen Drachen!), a kreatívok pedig a marketingosztály új termékeire, a Dragonlance eposzra és a tervbe vett Forgotten Realmsre koncentráltak. Az alapító jól ismert kiakolbólítása a cégtől 1985-ben nem kedvezett az ő személyes világának sem, így évekig csak eklektikus hangvételű kalandok, ill. klasszikus modulok reprintjei jelentek meg hozzá. A dungeonkúszó stílus egyik csúcsa, a Temple of Elemental Evil még az alapítótól jött ki, ahogy az utolsó pillanatban az ő games literature regénye, a Saga of Old City is. Az efféle derivatív irodalom elsőségének kétes dicsősége is Szürkesast illeti, a tervező nem kisebb nevet, mint Andre Nortont kérte fel az első célirányos D&D-promóregény, a Quag Keep megírására még 1976-ban, az írónő pedig játszott is a kampányban!

ChildsPlayEz az éra, amelynek termékeivel a ’80-as évek legvégétől nálunk is találkozhatott az érdeklődő ifjúság. Gondolom sokaknak megvan a Puppets amúgy közepes moduljának címlapja a kristálygömbjét bűvölő boszorkánnyal, vagy a kissárkányt gereblyével sakkban tartó kiskölök a Child’s Playből (bár hogy honnan szedték, hogy oktatókalandként bárkinek lesz hozzá 13-15. szintű karaktere, azóta is rejtély…) A honi RPG-történelem szempontjából kétségkívül Len Lakofka pár évvel korábbi modulja, a Lendore-szigeteken játszódó Secret of Bone Hill számít, elég annyit mondani, hogy Skandar Graun és a Káosz szava se lenne nélküle, ill. az előbbi mintakarakterként tán igen, regényhősként tuti nem. A színfalak mögött ekkoriban a világ, de legalábbis a TSR már zászlóshajójának második kiadására készült. Az átmenet korában nemes egyszerűséggel ráütötték mindenre a „mindkét kiadással kompatibilis”-pecsétet, függetlenül attól, hogy telivér 1. vagy 2. kiadású cuccról volt-e szó. In-game húzásként mindenféle katasztrófák, háborúk és isteni eljövetelek lettek az átmenet bevett eszközei, ezt Greyhawkon a Fate of Istus című, valóban epikus ívű kampánykönyv szolgálta. Istus, a sors istennője avatkozott be a földi dolgokba, a vándorok bejárhatták Flanaesst egyik végétől a másikig, minden lépésnél egy-egy részletesen kidolgozott városban kavarva a rejtély megfejtése felé. A mediterrán lelkületű, szőrös gnómokkal és hobbitokkal megpakolt Verbobonctól a totál züllött kalóz-életérzést megtestesítő Elredden át a titkos ügynököktől és még titkosabb kínzómesterektől rettegő Rauxesig a Nagy Királyságban volt itt minden. A kiadvány világleírásnak is remekül beillik, ilyen tömör és változatos sorozatát fantasy-városoknak ritkán látni.

És ha már városok, coming out következik: negyedszázad alatt kevés dolog érintett meg annyira, mármint a szerepjáték terén, mint az 1989-es City of Greyhawk csodás kék doboza. Talán betudható fiatal koromnak, talán annak, hogy akkor még a Silverland se nyílt meg, így a Pecsából külön expedíciókat kellett szervezni a mitikus bécsi Spielereibe, megbízásos alapon. Pedig akár a Titánnál, valójában itt sincs semmi rendkívüli: menő és sunyi tolvajok az Óvárosban, szorgos mesteremberek az Újban, rejtelmes bölcsek (úristen, a Nyolcak Köre és Mordenkainen, Nystul meg a többi, az a Mordenkainen!), Zöld Sárkány fogadó, Vörös Sárkány fogadó, némi nagyon gonosz rothadás a folyami negyedben (emberrabló agyszívók, rabszolgavadász sötét elfek, juj!), de az is csak annyira, hogy pár bátor kalandozó pont leverhesse, ha arra jár. És az egész felett egy varázsszőnyegén piknikező ifjú varázslónő, amint éppen befűzi Tensert, a főmágust. A doboz amúgy formátumát tekintve is iránymutató, ez a klasszikus boxed set prototípusa: 2 könyv vagy inkább füzet 128 oldalon, 4 színes térkép (kihajtható, mint a Playboyban), és 24 darab szinte mindenre használható színes, kemény lap, melyek igen változatos, rövid kalandokat plusz pletykákat tartalmaznak – tessék, az egyoldalas dungeon sem mai találmány.

City of Greyhawk Box Set

Emberek és romok

A daliás ’90-es évek még daliásabb első felében, a műfaj addig sosem látott burjánzása mellett a TSR úgy havonta adott ki több kilós dobozokat a fenti fajtából, és az eleje felé még legpatinásabb világát sem hagyta az út szélén. Szürkesas átvezetése egy modern, setétebb életszakaszba már bőven a 2. kiadás idején egy profi tervező, Carl Sargent vezényletével ment le, melynek első terméke a Greyhawk Wars stratégiai játéka. Gyökeres újításokat szokás szerint nem hozott, de ha az ember életében először teríti ki a fél nappalit beterítő dupla Flanaess-térképet, és pattintja ki a zsetonokat, annak megvan a hatása. A háborúban 3-6 nagyhatalom vesz részt, a hagyományos vonalvezetés szerint gyűjtik a seregeket, csatáznak, hősökkel mászkálnak kincset vagy szövetségesek után kajtatva, hogy a végén kellő számú vazallust begyűjtve döngessék földbe az ellent, a jó vagy a gonosz tengelyt. A messzi vidékeken manőverező seregek és a szövetségesek toborzása amúgy a szintén klasszikus Lords of Midnightra emlékeztet  (Spectrumon, emulátoron és nyugdíjas otthonokban fut).  Szóval az élmény grandiózus, főleg, ha személyes emlékek is kötnek a világhoz, anélkül nagyszabású, standard fantasy stratégia. A teljes háborúba egy nap alatt nem is érdemes belekezdeni.

DnD Greyhawk Wars

Függetlenül attól, ki mit játszott, a háború eredménye gyárilag dőlt el, szóval az átkos metaplot sem a mai kor szülötte. Itt éppen jól sikerült: az 1992-es From the Ashes doboz megreccsent, homályba borult világot ábrázol a gonosz határozott fölényével. Iuz, az északnyugaton ármánykodó féldémon-félisten ledarálta a Pajzsföldek vitéz lovagjait, délen a gondtalan törpéket és laza tengeri városállamokat a Skarlát Testvériség zsarolja. Ez a bagázs eddig az ismertetőkben sem zavart sok vizet, most kopaszra borotvált szerzetes-terrorista übermenschekként messzebb ért a kezük, mint az asszasszinoknak. Greyhawk városát árulás és gyilok tépi, ennek következtében a Nyolcak Köre és a közbizalom egyaránt megrendült.

From the Ashes Box Set

A csúcsteljesítmények mellett szóljunk az aljáról is: a főmágusok kapcsán nem tudom tovább takargatni pályafutásom, meg úgy általában a szerepjáték-irodalom esélyesen legbénább csőkalandját, ami ehhez a korszakhoz kapcsolódik. Zeb Cook Vecna lives! című művében a nevezett ős-lich ijesztgeti a népet, az epikus nagyságot pedig a fenti notabilitások hoznák. Igen, a csapat Mordenkainen & Co. bőrébe bújhat, kár, hogy nem sokáig – a Nyolcak Körét cakumpakk, forgatókönyvileg elintézi egy… sírdomb, pár közepesen ratyi mágikus csapdával. Vita nincs, a második epizódtól ugyanis az eltűnt gazdáik után nyomozó csatlósokat játszanánk, már akinek van hozzá humora. Nekünk nem volt, maradtunk Vecna óriási koponyaformájú városának nézegetésénél a térképen, és köszöntük.

A periodikus megújulás után megjelent pár zordabb modorú kaland/kiegészítő hibrid, főleg Iuz viselt dolgairól meg a neki ellenállókról (Patroits of Ulek, Marklands és társaik), de a piaci trendek viharában ez is legfeljebb lepkesóhaj maradt. 1994-ben a vezetőség szó nélkül lőtte le Sargent kiadás előtt álló háttérkönyvét a Nagy Királyság zsarnokáról (Ivid the Undying), a mű szamizdatban, vagy ahogy ma mondanánk, netbookként terjedt el. Nem sokkal később a TSR hivatalosan is leállította a GH termékvonalát, aztán jött az egészségtelen kapitalista vörös óriássá fúvódás, a koncepciótlan kapkodás, legvégül Richard Garfield és az ő dinoszauruszirtó nagy találmánya, a Magic: the Gathering nevű ötletes kártyajáték. A szerepjátékpiac összeomlott, régi formáját többé nem is nyerte vissza, Greyhawk szempontjából viszont szerencsésen alakultak a dolgok.

Feltámadunk – Living Greyhawk és az utóélet

Még egy vallomás, a kevésbé ábrándos fajtából: ekkoriban szoktam rá a kockás ingre meg a fekete pólóra, és kissé kiestem a képből. A gyalogjáró mezei fantasy unalmasnak tűnt, szóval amíg a régisuli-reneszánsznak hála jóval az ezredforduló után vissza nem kanyarodtam, nem követtem nyomon. A személyes sztorik száma innentől meredeken zuhan, legfeljebb a historikus szemével tudok reprodukálni ezt-azt. A szerencsés alakulásnál hagytuk abba: a TSR megmentésére/felvásárlásra siető Wizards of the Coast CEO-ja, Peter Adkison gyerekkorától fogva D&D- és Greyhawk-rajongó, és amikor helyzetbe került, kedvenc világát tette meg a közelgő D&D3e hivatalos hátterének. Hogy érzékeljük a dolog jelentőségét: ez az első alkalom, hogy ajánlott háttérvilágot csatoltak az alapjátékra. Hacsak direkt nem helyezte máshova, elvileg minden 3e-mesélő kampánya Greyhawkon indult. Living GreyhawkA legambíciózusabb vállalkozás a Living Greyhawk masszív megosztott kampánya lett. Flanaess eddig legrészletesebb ismertetője, a Living Greyhawk Gazetteer a GenCon 2000-en debütált, a 3. kiadású alapkönyvekkel együtt. A valós idővel párhuzamban haladó kalandokban több mint tízezer játékos vett részt, bár a megtermelt elképesztő mennyiségű anyagból semmi sem lett hivatalos, főleg azért, mert WoTC megfigyelőinek elég dolguk volt az adminisztrálással is. A kampány 2008-ban jutott el a hivatalos lezárásig. A D&D 25. születésnapján, 1999-ben a kiadó nem feszegette a kereteket, egy nagyszabású Return to… sorozat formájában klasszikus kalandok újrázását nyomta ki, mint a Keep on the Borderlands és a Tomb of Horrors. Mindeme modulok és még oly sok minden szülőatyja, maga Gygax addigra elég ellentmondásosan viszonyult első teremtett világához. Mióta a rég elmúlt ’85-ben összerúgta a port a cégével, saját szakállára írta tovább alternatív Greyhawk-regényeit (Sea of Death, City of Hawks, ilyesmik – minőségükről nem tudok nyilatkozni, a főszereplő mindazonáltal ugyanaz a Csavargó Gord a Saga of Old Cityből, akinek a tulajdonjoga minden jogi tetvészkedés ellenére nála maradt).  A bosszú egészen odáig ment, hogy a Dance of Demons lapjain végleg elpusztította a „hamisítvány” Greyhawkot. Zagyg várának jegyzetei viszont valahol ott voltak. Az évek során számos próbálkozás történt az őseredeti dungeon felidézésére, de ezek, pl. a Castle Greyhawk vagy a Greyhawk Ruins legfeljebb paródiának mentek el azzal együtt, hogy az utóbbit tényleg humorosnak szánták. A legilletékesebb, Gygax régi harcostársával, Rob Kuntzzal majdnem három évtizedes kitérő után látott neki, hogy összerakja.

A kétszeresen is alternatív világ csendben lappangott a hivatalos mellett. A nagyratörő terv szerint 6 kötetben (!) dolgozták volna fel a gigászi dungeont és felette Greyhawk városát, ami persze nem sokban hasonlított a régi kék dobozos verzióra. Magát a helyet is Yggsburgh-nak kellett átnevezni jogi okokból, vázlata Gord kalandjaiból itt látható az oldal eleje felé. Lejjebb az elorzott Greyhawk City szép színesben és Yggsburgh az új évezredből, sokatmondó jelszava szerint „no one can deny us independence”. YggsburghAz első kötet, a 256 oldalas Castle Zagyg: Yggsburgh a Troll Lord Gamesnél jelent meg 2005-ben, már nem is az aktuális D&D, hanem a Castles & Crusades rendszerében. És több nem is lett: a teremtő betegsége, majd halála után egy ideig csak afféle viccek láttak napvilágot, mint az Óriások billiárdterme vagy a Palackozott város (Giants’ Pool Hall, Bottled City és hasonló vidámparkok) Kuntz tollából. Bonyodalmas körülmények közt, a legvégén már csak pdf-ben csordogáltak azért a CZ-sorozat további eresztései. Példaként lelkivilágukra a CZ10 címe –  The Free Town of Yggsburgh: Town Halls, vagyis amit csak tudni akartunk a városháza környékének összes utcasarkáról és a korbácsolási ügymenetről. Hogy a minden értelemben utolsó nagy dobást mennyire lehet leválasztani Gygax legendájáról, az óhatatlan bálványimádásról, nem tudom, se legális, se illegális példányokhoz nem volt szerencsém. A recenziók szerint bevett barokkos, meghatóan túldíszített cuccok a katalógusfantasy és a mitikus nagyság határán, csöppet sem zavartatva magukat múló trendektől. Különös, mégis tán jellemző befejezése egy világnak, ami alkotójával együtt magára vette a pionírok minden nyűgét, de lelke mélyén valószínűleg mindig csak szórakoztatni akart. És véget sem ért: örök jelenbe ragadt korunk nagy előnye, hogy a Facebook-lebegés meg a blogoszféra mellett oda-vissza eltolta az idő határait, más szóval a rajongóknak hála Greyhawk-anyagok széles köre elérhető a neten. A legnagyobb tárház a GREYtalk levelezőlistájából alakult Canonfire! („editions change, Greyhawk endures”), de természetesen van Greywiki, Greyhawk Online, Greyhawk Gmapsen, Greyhawk Grognard, Castle Greyhawk netképregény, magyarul webcomic, Greyhawkery, GH-térképblog és a velünk élő történelem ezer más nyoma.

A folytatásban: az Advanced Dungeons & Dragons második kiadása


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához