LFG.HU

Urban
ismertetőCimkek

Egy évvel ezelőtt, 2014. január 9-én, az LFG.HU támogatásával nyitotta meg kapuit az LFX – Innovatív, Kölcsönösségen alapuló Szerepjáték” közösség a Google Plus-on. A nyár elején már írtam egy, az első félévünk tevékenységét összefoglaló cikket, érdemes lehet felelevenítésként újraolvasni, mert az ott leírtak nagy részét a mai napig érvényesnek tartom. Az alábbiakban az éves tanulságokra, összegzésre koncentrálok.

Az év nyers summája 210 darab olyan „nyílt” játékalkalom, amelyen bármely tag részt vehetett. Váltakozó aktivitású, cserélődő összetételű tényleges tagságunk konstans módon 50-60 főre tehető. Körülbelül 70-80 kipróbálható játék került a palettánkra, attól függően, hogy mit, milyen kiadást tekintünk önálló játéknak. Az elfeledett, ősrégi játékoktól kezdve a klasszikusokon át egészen a népszerű kortárs címekig és indie ínyencségekig mindenféle játék előfordult. Nem egy nemzetközi játék tesztjében is részt vettünk, és akkor még nem is beszéltem a saját kezdeményezésekről, házi alkotásokról. A tételes listát lásd ITT.

KÖZÖSSÉGSZERVEZÉS

Ugyebár a csoportunk online eszközökkel asztalizik. Ennek ellenére, vagy pontosabban emellett szerveztünk három minitalálkozót is „LFX Füles nélkül” címmel. Itt a Véletlen Találkozásokon már meghonosodott formátumot alkalmaztuk, nem versenyt hirdettünk, hanem többféle kipróbálható játéklehetőséget. Ami izgalmasabb, hogy a játékokon kívül a hazai szerepjáték-szervezőket is megbeszélésre hívtuk a lehetséges együttműködési módokkal kapcsolatban. Ezen a kerekasztal-beszélgetésen számos társaság és klub képviseltette magát (bocsi, akiről nem tudtunk!), és bár nem történt csoda, a szavak szintjén túl is történt már némi előrelépés.

Személyes meggyőződésem például, hogy a legtöbb hazai RPG-s szervezet csak profitálhat abból, ha időnként egy helyszínen, egy időpontban közös rendezvényeket tartana. Nem kell valami hatalmas dologra gondolni. Senkinek sem adná fel az önállóságát, senki sem nőne a többiek fölé, egyszerűen csak rendszeres időközönként, afféle klubos expó módjára átjárhatóak lehetnének az egymáshoz közel lévő, párhuzamos programok. Csak mondjuk nyáron, amikor jobban ráérünk. Jelentős pluszmunkát pedig nem igényelne a projekt, elvégre mindenki amúgy is megszervezi a saját programjait.

Ezt a víziót több szervezői gárda is támogatta, a hosszú távú folyamat első lépéseként pedig a Szíriusz Kulturális Egyesülettel szövetkezve meg is tartottuk az első közös nyári táborunkat, amelyen több más társulat is képviseltette magát. Fantasztikus volt ismerkedni egymással, egymás játékaival, stílusával, történeteivel, szokásaival. Éljen, és így tovább előre!

A privát szerepjátékos vlogunk viszont 9+1 adás után, időhiány miatt bezárta kapuit. Szerencsére e téren is tapasztalhatóak olyan előjelek, amelyek afelé mutatnak, hogy a példánk ragadósnak bizonyul.

JÁTÉKFORDÍTÁS

A cikk elején linkelt féléves beszámoló részeként már elérhetővé tettünk két ingyenes szerepjáték-fordítást, a Ghost Lines-t és a Lasers & Feelingset. Decemberben végre sikerült megjelentetnünk a már régóta húzódó Lady Blackbird magyarítást is Holló úrnő néven.

John Harper 2009-es minijátékát széles körben az egyik legjobb ingyenes bevezető/átvezető történetalkotó szerepjátéknak (story game) tartják. Egyrészt bevezető, mert játékosi előkészület nélkül alkalmas a szerepjátékok iránt nyitott, de tapasztalattal nem rendelkező laikusok megismerkedtetésére a hobbival. Másrészt, ami még fontosabb lehet, tökéletes választás, ha egy hagyományos szerepjátékok által „szocializált” társaság szeretne nyitni az utóbbi évek újhullámos trendjei felé.

Néhány oldalban egy komplett játékot kapunk, amely egyszerre rendszer, világ és kaland/kampány is egyben. Vad Kékség világa rendkívül érdekes keverék, érezni rajta a steampunk és talán a D&D-s Spelljammer hatását is, a kaland maga pedig a ’77-es, eredeti Star Wars: Új remény, illetve a Firefly sorozat hangulatát idézi. Előre meghatározott helyzetből („bang”) és karakterekkel indul, de nyitott szerkezetű: a résztvevők fantáziája ténylegesen alakítja nem csak a karaktereket, de a játékmenetet, a szituációkat, sőt magát a világot is. A rendszer néhány perc alatt elsajátítható, történetalkotó jellegű (legnagyobb hatással talán a The Shadow of Yesterday volt rá) és csak D6-ot használ. Az egész játék nagyszerűen demonstrálja a szerző méltán híres képességét: hatékony tömörséggel, jól megválasztott, hangulatos kifejezésekkel és karakteres dizájnnal többet mond, mint mások oldalak százain.

VÉLEMÉNYEK

Az év vége közösségünkben is a számvetés időszaka volt, a két ünnep között több tagunk is megosztotta álláspontját, élményeit az LFX-ről. Ezekből fogok az alábbiakban idézni, egyrészt „több szem többet lát” alapon, másrészt mert megítélésem szerint szerepjátékokkal kapcsolatban túl kevés hasonló marketingszöveg olvasható magyarul. J Először persze az összeollózás miatt az egész egy borzalmas marketingszövegnek tűnt, de ezt igyekeztem kritikák, negatív élmények szerepeltetésével is egyensúlyozni, csak, hogy látható legyen, mindennek van árnyoldala is.

Miért jöttél az LFX-re? Mi volt a benyomásod? Mi miatt maradtál? 

“Egy lehetőségként tekintettem az LFX-re, család és munka mellett rendkívül kevés játék volt megvalósítható. […] Mikor idejöttem, tartottam attól, hogy az LFG.hu is jelenlévő ismertebb „hardcore” RPG-sek hogyan fogadják majd a kevésbé ismertebbeket. Kellemesen csalódtam ezekben a személyekben. [Az LFX] Minden hozzá fűzött reményemet beváltotta így talán nem kérdéses az, hogy miért maradtam. [..]. Mostanra megszokottá vált és az újdonság elmúlásával csökkent a nyüzsi, de az az érzésem hogy az újévben megint lesz nyüzsi.”  (MI)

“Bevallom, az elején próba szerencse alapon néztem fel ide. Részben az motivált, hogy a már egy ideje elköltöztem otthonról, viszont az ottani partival próbáltunk játszani, de lehetetlen volt közös időpontot találni. […] Az elején még kicsit furcsa volt az LFX – nekem az jött le, hogy nagyon „erőltetik” a mini-játékokat és épphogy eltűrik a hagyományos, hosszabb kampányokat. Aztán idővel vagy ez változott, vagy én kezdtem máshogy látni.” (AB)

“2010 óta egyre ritkábban tudtam az asztali szerepjátékot megoldani. 2012 óta már gyakorlatilag eme elfoglaltságom megközelítette az évi 0 alkalmat. A fórumos játékok nem adják vissza az érzést annyira, nem volt már szinte semmi reményem, hogy szerepjátékot játsszak. Aztán jött az LFX. [Az első] benyomásom abszolút pozitív volt és ez nem változott, sőt, csak tovább mélyült.” (GSz)

Hogy magyaráznád el az LFX lényegét másoknak?

“Kb. bármikor lehet játszani, nem kell odamenni, sokkal kényelmesebb. Hétköznap este, amikor úgysincs más dolga az embernek belefér egy játékülés. Nem mondom, hogy teljes mértékig felér egy asztali üléssel, de azután a második legjobb módszer, ahogy játszani lehet.” (AB)

“Számomra az LFX egy nagy lehetőséghalmaz. Új játékok kipróbálására ad esélyt. […] A legtöbb ember azt mondja, ez nem olyan, mint asztalnál játszani és ezért inkább nem teszik. Szerintem, ha éhes vagy, akkor keresel valami ételt. Ha nincs, veszel, szerzel. Az LFX pont ilyen, ha játszani szeretnél, de nem ér rá a banda, nézz fel biztos, hogy találsz valamit. […] Most elég csak egy olyan nap, amikor másnap nem kell menni melózni és máris szervezhetem a játékot.” (MI)

“Online közösség, ahol utazás és helyszínszervezés nélkül tudsz játszani, játékostársakat találni. Nem a középiskolai barátaid, sőt először még vadidegenek, de valami hasonlót keresnek itt, mint te. Ha meg úgy döntesz, hogy működik és fontos neked, akkor menthetetlenül meg fogod ismerni őket.” (CzP)

“Az LFX tényleg sokaknak hiánypótló. Vagy a jáccótársak, vagy az eleddig ismeretlen (de érdeklődésre számot tartó) rendszerek okán. Példának okáért; saját társaságomban azon rendszereket, amiket itt eddig sikerült megtekintenem, és kipróbálnom, olyan húsz-hetvenezer év alatt bizonyosan ki tudnám próbálni. S bár nem vagyok egy kapkodós fajta… ennyit tán mégse várnék ilyesmire.”(VJ)

Milyen élményeid voltak? Mi tetszett? Mi nem? Mi változott?

“Rengeteget játszottam, az elmúlt 3 év alatt nem játszottam annyit, mint az elmúlt évben (ebből így is kiesett 6hónap), […] de fontosabb, hogy ezek a játékok minőségben is megfelelőek voltak. Emellett jó volt megismerni jó pár embert. Új játékokat.” (MI)

Szívesen emlékszem vissza a jól sikerült játékokra – azokra is, amiknél csak nézőként osztozhattam a jó hangulatban –, de a legütősebbek azok az emlékek, amikor egy-egy résztvevő kicsit bizonytalanul ült le játszani és az élmény végül felülmúlta minden várakozását. Többünkkel is történt ilyen és ez hatalmas dolog. […] Jó, hogy az LFX egyszerre hoz stabilitást és változatosságot. (CzP)

“Nekem igazán messiásként jött az LFX, soha nem játszottam ennyit, és a színvonal is, amit a kedves társaság képvisel mámorítóan hatott (ez az igényesség az, ami hiányzott. Valószínűleg a sok játéktesztelés, ugyanennek a belső késztetésnek a megnyilvánulása, tehát mindenféleképp jó az a tesztelgetős vonal, mert fenntart valamit, amit nem tudok megfogalmazni, hogy mi. Az újonnan kijött Marco Polo sorozatban ezt hívták Kung-funak). Szinte minden mese, amiben részt vettem nagyon profi volt. Kicsit tartottam a meséléstől, mert nem tartom magam a legjobbnak, és itt azért könnyen hozzá szokik az ember. [Viszont] rájöttem, hogy nekem a karakterek kijátszása a legfontosabb.” (SFÁ)

“Örülök neki, hogy egyik kedvenc játékomból sok alkalmat meg tudtunk valósítani az LFX-en, annak ellenére, hogy ez az egyik legfurcsább szabályokat használó játék itt, ami éppen ezért elsőre kifejezetten nehéz. […] Nem örültem ugyanakkor a közösség működésével kapcsolatos harcoknak és sajnálom, hogy ezeket nem mindig sikerült elsimítani.” (CzP)

“Ami engem zavart, az az volt, hogy próbálok mindent elkövetni, hogy, ha valahova beígérem magam, akkor ott is legyek, de voltak, akik ezt nem így kezelik, persze volt, hogy én sem értem oda, de akkor legalább írok, hogy bajom volt.” (SFÁ)

„Ami valahogy mindig elszalad mellettem az a Alapító Atya/Atyák elgondolása. Azt értem, hogy kellenek egyfajta keretek, meg meghatározott célok, ha valaki veszi a fáradtságot oszt ilyen közösségszervezésbe fog, de… valahogy az esetek többségében túl van lihegve a dolog.” (VJ)

“Hála az LFX-nek kiszélesedett a szerepjátékos látóköröm, fejlődtek a készségeim, végre megint belekerültem a pezsgő, szerepjátékos légkörbe, ami meglehetősen hiányzott már több év kihagyás után. […] Ennél jobban megváltozni ilyen rövid idő alatt nem lehet.” (GSz)

CSATLAKOZÁS

“LFX – Innovatív, Kölcsönösségen alapuló Szerepjáték”

Győr, 2015.01.09.

Urban 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához