LFG.HU

garw
ismertetőCimkek

A játék a Babylon5 című sci-fi sorozat alapján készült, melynek világa tökéletesen megfelelt egy szerepjáték kidolgozására. Minden kis epizódból új és új ötleteket kapunk a világból, apróságokat, melyek nem (csak) a történet szempontjából érdekesek, hanem a világot színesítik. A történet egyébként a 2250-60-as évek fordulóján játszódik, és egy űrállomásról szól, melynek neve Babylon5. Van benne egy nagy forradalom, amiről végülis kiderül, hogy ennél még sokkal-sokkal nagyobb, a galaxis népei történelmi fordulópontra érkeztek, stb, stb. De ez a szerepjáték szempontjából szerencsére nem lényeges, mert előtte játszunk (ami persze nem kötelező, de szerintem ez az igazán érdekes, ja, és a készítők szerint is:), 2250-54 körül, és a játékosok tudják, hogy közelg az Aaapokalipszis. (ettől kicsit WoD-os, ott is minden szinten ez van:). Akit a sorozat érdekel, nézelődhet a “hivatalos” Magyar Babylon5 Klub-nál www.babylon5.hu.

1, a Világ – (scifi/cp)
Ami nekem megtetszett ebben a világban(játékban, történelmi szituációban és abban a játékstílusban, amit mindez számomra sugall), az a sci-fi elvek, és a kegyetlenül következetes külvilág, a CyberPunk:) érdekes keveréke.
Ebből persze legfontosabb a sci-fi(tu-fa). Szükség van a technikai és társadalomtudományi fejlődés által nyújtott lehetőségekre, mert ezek nélkül nincs meg az a szabadság, az a lehetőség és véletlenhalmaz, ami lehetővé teszi, hogy keresztül-kasul bejárd a galaxist és parasztgyerekből Dzsedi-lovaggá válj. Ha nem tudsz elindulni ezen az úton, ott ragadsz a tanyán, és kiutat keresve azon rágódsz, hogy elüsd-e Owen bácsit a kombájnnal, vagy sem, akkor ez egy Dosztojevszkij-i mélységű lélektani dráma lesz(ami nem baj, csak kijátszani nehéz), de nem sci-fi. Sok múlik tehát a lehetőségeken, a MadMax például anti-sci-fi, mert “csupán” arról szól, hogy hogyan őrizd meg emberségedet, amikor már semmi mást nem tehetsz, nincsenek lehetőségeid (és ilyetén-formán több mondanivalóval rendelkezik, mint némely “igazzy” sci-fi:).

A másik stílusbeli adalék a JövőPunk, az, hogy nem tudsz elbújni. Vannak persze üres házak, meg elhagyott bányatelepek, de nem ez a lényeg; nincsenek rejtett kolóniák, nincsenek lakatlan, “kellemes” bolygók, ahol élni lehet, ott már élnek, ha lakatlan bolygót találsz, biztos nem akarsz majd ottmaradni. A Világ elől nem tudsz elbújni, aprólékosan reagál mindenre amit teszel, és ott van körülötted, azon túl pedig semmi. (persze, azon túl az ismeretlen, de ennek meghódítása nemhogy technikailag, de morálisan is kivitelezhetetlen, általában nem perspektíva egy Babylon Project(továbbiakban BP:) karakternek).
Pontosan a XX-XXI. Század elvei jelennek meg; regisztrálva vagy, az űrhajód, a fegyvered, és ezeket nem lehet csak úgy a feketepiacon beszerezni. A kormány szemmel tart mindent. Olyan mint most, csak nem országokkal, hanem kolóniákkal. Még nem nőtték ki magukat kontrollálhatatlanul nagy szövetségekké, amikben jobbra-balra rohangálhatsz és a (gép)kutya se bánja. Ez kicsit visszavesz a “klasszikus” elvekből. Sokan vannak a világban, akiknek valóban nem adatik meg, hogy elinduljanak az úton, de ők is aktív részei a világnak; ők építik az űrhajódat és csomagolják neked az útravaló Neptunusz csokit. És a legfontosabb: Ők azok akik hazafelé menet, bánatosan nézik a fejük fölött repkedő űrhajókat. Ez is játszható stílus (VAN is rá játék, az Armageddon nevű magyar fejlesztésű, ql kis játék. Legalább olyan népszerű, mint a Babylon, ha jól csalódom;). (tegyük hozzá, hogy egy sci-fi játékban csakis féllábú koldúst játszva nyílik alkalom “igazzy” szerepjátékra:)))
A BP-ben nem itt vannak korlátozva a játékosok, hanem egy szinttel, csak egyetlen egyel, feljebb.

2, a Karakterek – (a párhuzamos szórakoztatás)
A sorozatban megismerhetünk és megszerethetünk sok-sok érdekes lényt(köztük sok embert is), ezekkel csupán annyi a probléma, hogy túl nagy arcok; és nem egyszerre tevékenykednek(ez egy parti esetében kifejezetten hátrány), a tévében is általában nem egyszerre látjuk őket, hanem felváltva, jelenetenként. Ezen megoldás helyett valami jobbat kell kitalálni, mert a játékosainkat nem sorosan, hanem párhuzamosan szeretnénk szórakoztatni (ez az elsődleges cél:), mint az fentebb már kiderült.). Azonkívül az ilyen nagy arcoknak biztos sok-sok papírmunkát kell végezniük, valamint sok-sok unalmas tárgyalást, meghallgatást, beszámolót kell végigülniük/állniuk. (A tévéből is látszik, hogy hetente csupán 45 percnyi izgalom jut nekik, persze van akinek ennyi bőven elég). Ezek az emberek a pozíciójukból adódóan kerülnek veszélyes helyzetekbe, abban pedig nincs SEMMI különös, ha valaki végzi a munkáját (ha az mégoly veszélyes is) és kész. (nem az első karakterötletek között merül fel pl., hogy aktív SzpészMarín leszek)

Bár ha a karakternek vannak dédelgetett álmai elnök/nagykövet/céges genya vagy diktátor leszek, az jó. De nem így kezdi a játékot, nem is fair, és kevésbé érdekes (a nagymenők is végigjárták a maguk útját). Lendületes, törekvő figurákra kell gondolni, akik mindent bevetnek a siker érdekében, de sosem kerül(het)nek annyira komoly pozícióba, mint pl. a sorozat főszereplői. Mert onnantól kezdve, csak egyszerű Föld-Erő, vagy Psi Corps alkalmazottak, olyan Karakterek, akik a JK-kat körülvevő rendszert mozgatják, Ők a világ, amibe belecsöppen a Karakter. A Karakter pedig valamiért különbözik a világtól, (ez amolyan alap JK dolog:) és nem is a beilleszkedés a célja, hanem a saját érdekeinek egyengetése. Ami egyedül nem menne könnyen, de pont erre van kitalálva a csapat (egy maroknyi ilyen figura, akit a véletlen(=mesélő) hoz össze); üzletemberek, politikusok, kereskedők, vállalkozók, technikusok, diplomaták, zsoldosok, mindazok, akik a B5 sorozatban a mellékesnek tűnő külvilágot alkotják, de mégis ők minden project alapja. Ilyeténformán tehát a Babylon Project Szerepjáték ugyanaz a világ, mint a sorozatban, csak más szemszögből.

3, A Karakter és a Világ
Hogyan is viszonyul a világ a karakterhez? (és viszont). Ez főleg a mesélőre van bízva. És Babylon-t is, mint sok minden mást, sokféleképpen lehet mesélni. De mi lenne az igazán célszerű?
Első a sci-fi megközelítés; a karakterek senkik. Tehetnek bármit, jót, rosszat, a galaxis túl nagy ahhoz, hogy számítson. De ez itt a szoros környezet miatt nem alkalmazható.
Második a CP, itt is a senkik nyomulnak, itt már “kisebb” a világ, számolniuk kell a konzekvenciákkal; Nna ezeknek a levét isszák meg a kis senkik, a játékosok. Ez elég nyomasztó, ezt hívják CP, Armageddon, stb. szerepjátéknak.
A Harmadik te magad légy, mr. Nagy Senki. Plusszosabb vagy az átlagnál, megvannak a lehetőségeid, szabadon “mozoghatsz” a világban, elboldogulsz. De a többi bekezdésben leírt hátrányok mind rád vonatkoznak.
De nem is a hősök, az első ligás politikusok, vagy a vezető üzletemberek a fontosak, hanem a világot ténylegesen benépesítő, boldogulásukat kereső embermilliók. Persze keveseknek adatik meg, hogy szép karriert fussanak be, de erről szól a játék. Sok-sok átvirrasztott éjszakán, és hálátlan küldetésen, méltánytalanságok, hazugságok és megalkuvások tengerén keresztül visz az út, sokan elbuknak (meghalnak, elbizonytalanodnak, meghasonlanak), de néhányaknak – akik igazán megérdemlik, a Mesélő, és Saját Lelkiismeretük szerint is – megadatik, hogy olyan hatalmat kapjanak, amivel örökre beírhatják nevüket a történelembe. Bár Szerepjátékban ez ritkán történik meg:)

Nem is a hírnév a cél. Ha ennyi elegendő lenne, a karakter lelőhetne egy elnököt, vagy 20 évnyi kutatás után felfedezhetne valamit, ami biztosítja nevének halhatatlanságát. Persze ilyen is megesik, de Karakter ritkán választ ilyen pályát, az első túl rövid, a másik túl hosszú távú. Arany középút? Hagyjuk. Tekintsünk inkább a valódibb figurák felé, akik egy életen át küzdenek, és a végén a kutya sem emlékszik rájuk, és mégis; csak ők értik a világot, mert ők teremtették. Ha fel is tűnik néha egy felejthetetlen név, amit kimondhatnak ezerszer, százmilliószor az elkövetkező évszázadokban, örökké csak név marad (Molotov…). De a névtelenség viszi előre a történelem kerekét, azok a tettek, amiket meg sem tudunk, ha nem pont az orrunk előtt történnek, és amik nem is azért történnek, hogy megemlékezzenek róluk, hanem, mert valakinek muszáj megtennie. Meg kell tennie valakinek, ugyanazokért a nemes vagy nemtelen célokért, melyekért a Legendás Nevűek is teszik, csak ebben az esetben, ha elbukunk, mindig valaki más áll a helyünkre. Hát ezért nem kerülünk be a történelemkönyvekbe, mert nem a név a fontos, hanem a szerep (akár történelmi, politikai, tudományos, vallási, kulturális), melyet a történelem ruházott ránk, el kell végeznünk, és nem lehetünk olyan önzőek, hogy nem tesszük, vagy, hogy a végén benyújtjuk a számlát, hiszen csak Egy vagyunk a sorban. Ha győzünk, minden megy tovább, ha elbukunk, akkor is. Ez amolyan álszerény, fél-híró megközelítés, de most az alkotók kedvéért, hívjuk legbabylonibb megközelítésnek.

Remélem nem voltam mereven logikus, lényegre törő, objektív és átfogó, íly módon teremtve alkalmat egy kis szellemi orgiára a Babylon Project Szerepjátékkal foglalkozó fórumon; http://rpg.hu/forum/viewthread.php?tid=2055


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/forum/viewthread.php?tid=2055]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához