LFG.HU

lethys
novellaCimkek

Hatalmas előtér. Néma csend. A padlót mindenhol bíbor-fekte márványkövek borítják. A fal fekete, néhol királykék minták törik meg egységességét. Az egész hely olyan, mintha a végtelen űrből kivágtak volna egy darabot. Még az idő is lomhábbá válik itt. A terem végén kis íróasztal, rajta számítógép, papírok, irattartók, egy cserepes növény.
Az asztal mögött egy ötvenes évei végén járó hölgy, fekete kosztümben. Arca, mint valami márványszoboré. Hulla sápadt, csak a ráncai vágnak bele ezer barázdát. Fakó, göndör haj, amit rövidre vágva visel. Épp dolgozik valamin, iratokat rendezget.

Az egész hivatalos, és kimért fellépését, egyedül félelem szülte összerezdülései teszik tökéletlenné, amit, a duplaszárnyas acélajtó mögül kiszűrődő kiabálás vált ki belőle:
– Ez egyszerűen elfogadhatatlan. – mondta egy világoskék öltönyt viselő úriember. Harmincas évei vége felé járhat, apró, kék szemei idegesen remegnek. Magas, széles vállú, erős testalkattal. Kissé kopaszodó. Szőke, rövid, haj. Kipirosodott arc. Markáns, tiszteletet parancsoló megjelenés. Talán valami skandináv lehet.
– Ugyan Mr. D. ! Lássa be, kérem, kedves barátom, hogy az általam képviselt cég pocskondiázásával, az önök helyzete nem javul. Elismerem bizonyos területeken a mi invesztícióink nagyobb profitot, eredményeztek, mint az önöké, ez az üzlet- válaszolt egy alacsony, barna öltönyt, és vörös inget viselő férfi. Nem lehetett sokkal több huszonötnél. Kreol bőr, fekete, mélyen ülő, ravasz szem. Hátrazselézett, gondosan ápolt haj, kissé ívelt orr. Olasz, vagy talán távoli rokonságból arab, netán mexikói. Rettenetesen nyájas és sima modorral.
– Azt hiszem Mr. L. Ön félreérti a mondandómat, a mi vállalatunk egyezséget kötött az önökével, amit Önök felrúgni látszanak. Mondta D., közben hátradőlt bőrszékében és dörzsölgette a szakállát.
Önök olyan befektetési területeken folytattak agresszív terjeszkedést, melyeken, mi, piac meghatározó szerepet töltöttünk be.
– Nem értem Önök miért nem teszik ugyanezt, ha megengedi a kérdést- kontrázta erre vitapartnere.
– Elég legyen! Harsant föl az üvegasztal harmadik végén helyet foglaló alak. Hangja olyan volt, mintha kongó, mély űrből tört volna elő, és csak pár másodperce formázódott volna valami morajlássá. Egy fekete öltönyös férfi. Kortalan, sápadt arca valami szigort és kérlelhetetlenséget sugárzott, s mégis vékony, vértelen ajkai körül, mintha mosoly okozta ráncok lettek volna. Hosszú egyenes haja mélyen arcába lógott, de egy kimért mozdulattal elsöpörte onnét, láthatóvá téve mély, fekete, üres szemeit.

Ujjait összefonva kissé előredőlt, majd végighordozta a tekintetét a termen. Jobb oldalt a falnál bárszekrény, majd, ahogy siklott tovább a tekintete, néhány dísznövény, elsötétített, hatalmas ablakok, két partnere, a hatalmas üvegasztal. Az egész teremben, mintha hiányoztak volna a fények, a hangok, a színek, az illatok, de ez nem különösebben zavarta a három alakot. Végül pillantása megállapodott az asztal közepén lévő két darab dosszién.
– Mióta itt ülök, azt hallgatom, hogy önök, hogyan dobálóznak mindenféle üres vádakkal, és vitatkoznak, mint két kisgyerek.

Nos mindkettejük cége egy héttel ezelőtt küldött az enyémnek egy-egy szerződést, melyben az önök itteni tőkéjének minél előbbi kimentését akarják elfogadtatni velünk. Egyszerre. Nem találják ezt egy kicsit furcsának, mert én igen. Önök a helyi leányvállalatok képviselői, és ekképp vezérigazgatói, azon túl, mint cégeik delegáltjaitól kérdem önöktől, miért született ez a döntés? Minő észérvekkel tudnák határozatukat alátámasztani?
– Nos, mélyen tisztelt Mr. T. ! A mi cégünk senior tagjai abszolút mértékben elégedetlenek a helyi leányvállalatok termelési rátájával. Hogy pontosabban a fejezzem ki magam, hosszú ideje stagnálunk, aminek felelősségével nem az Ön cége, és annak üzleti manőverei, terhelhető.- közölte Mr. L. legnyájasabb hangnemében, szándékosan is a “nem az Ön cége” részét kihangsúlyozva a mondatnak.
– Ezt talán értsem úgy, hogy mi vagyunk, az önök termelésének megakasztói? Kétlem. Nekünk kellene panaszkodnunk, nálunk hosszú ideje figyelhető meg egy restriktív folyamat, minek hatására invesztált tőkénk és energiánk elveszni, vagy megszűnni látszik. Köszönhetően önöknek. Már jó ideje csökken a piacon, irántunk, és az általunk kínált áru kereslete.- Bár Mr. D. szűkülő szemei nem erről árulkodtak, a lehető legnyugodtabb hangnemben adta elő ezeket a tényeket.
– Mint előbb is említettem, ezért nem okolhat minket, tehetünk mi arról, hogy nem propagálják magukat? Talán, ha többet fektetnének az image javításba. A mi profil management-ünk esetleg tudna pár hasznos tanácsot adni önöknek- válaszolta L., kissé széttárva kezeit, majd az asztalon pihentetve meg azokat, összefont ujjakkal. Közben a legártatlanabb tekintettel nézve, amit csupán az a kis kárörvendő mosoly rontott el a szája szélén.
– Micsoda arcátlanság, hiszen pont önöknek köszönhetjük az egészet, ellopják a befektetőinket, a vásárlóinkat, sőt még a terjesztőinket is! Teszik úgy, hogy mindenféle háttérfedezet nélkül magasabb fizetéssel, olcsóbb árakkal, és egyéb hazugságokkal etetik őket. Ne is beszéljünk mindazon üzletágaikról, melyben szinte, vagy akár teljes egészében monopolhelyzetben vannak. Gondolok például az alvilági ügyleteikre, hogy mást nem mondjak: drog, illegális fegyverkereskedelem stb., stb. Ne értsen félre, a mi érdeklődési körünkbe mindez nem fér bele, de olyan jelenségek, melyek fölött már hosszú ideje csak önök rendelkeznek.
– Alkalmazottjaikat csak a gyors gazdagodás vágya hajtja! Ahelyett, hogy örülne, hogy eltávolítjuk, a gyenge elemeket, agresszívan viselkedik velem és elferdíti a cégem módszereit. De beszéljünk csak az ön vállalatáról! Mint tudjuk, Önök nem is oly régen egy elég hosszú, magas profitokkal teli periódust tudhatnak maguk után, amit a mi kárunkra értek el. És most nem tetszik önöknek, hogy fordul a kocka? Ez az egyensúly. Egyszer fenn, egyszer lenn. Régen tűzzel-vassal irtottak minket. És ne feledjük, hogy a helyi megmozdulások, és irányelvek nagy rész még mindig az önök égisze alatt bontogatják szárnyaikat, vagy teljesülnek ki. Mindazonáltal meguntuk az önökkel való rivalizálást. És valamilyen furcsa módon az invesztícióinkból várt profit nem jelentkezik, mintha elcsordogálna a befektetett tőke, pedig a piacon határozott sikereket érünk el.
– Értem- kongott újra Mr. T. hangja.
– Már megbocsásson, de ez kétséges. Az Ön cégétől, már régóta nem hallunk panasz szavakat. Furcsa is, hogy a mi hasznunk nem jelentkezik, Önöknek pedig változatlanul folynak az összegek.
– Elfelejteni látszik Mr. L., hogy a mi üzletünk meglehetősen stabil, és már igen régóta, eltekintve néhány elképesztően ritka esettől, állandó, stagnáló bevétellel rendelkezünk. Ami nem azt jelenti, hogy nem vagyunk meghatározó elemek a piacon.
– Ez így igaz. Ekképp nem is meglepő, hogy Önök semmiféle kivonáson nem gondolkoznak. Azt hiszem, Mr. L. helyzete leginkább a miénkhez hasonló, Mr. T. A szituációnk már-már aggasztó. A senior-partnereink nem hajlandóak tovább beruházni az itteni érdekeltségeinkbe és így a tőkekivonást láttuk a leghelyesebb megoldásnak, számunkra az itteni területek érdektelenek a továbbiakban.
– Dettó – helyeselt Mr. L.
Mély lélegzetvétel az asztal másik végéből.
– Nos. Mr. D. önöknek, ha jól értem a népszerűségük visszaesése okoz gondot, valamint az ebből fakadó profithiány, illetve a monopóliumaik csökkenése. Ha jól emlékszem, nem is, olyan régen nem is egy monopóliummal rendelkeztek. Helyzetük a piacon több mint meghatározó volt. Nem?
– De igen, ha…
– Még nem fejeztem be. Önök csak saját maguknak köszönhetik, hogy ez már nincs így, ha nem hagyták volna elfajulni a dolgokat, ha nem lépnek fel olyan agresszívan, most nincsenek ilyen helyzetben. És, ha nem kötik alkalmazottjaikat oly erősen, akkor nem lépnek a másik cég szolgálatába, DE. Mindez orvosolható. Talán, ha nem a régi marketing stratégiát próbálnánk továbbvinni, hanem valami újat dolgoznának ki rentábilisabbak lennének. Egy kis pozitív propaganda mindenképp meghozná az eredményét, még, ha csak hosszútávon is.
– Mr. L. Nem értem magát és a cége direktíváit. Hiszen önök egyértelműen felfelé ívelő pályán vannak. Rapid terjeszkedésüknek hála nemsokára lokális leányvállalataik termelése sokszorosára fog növekedni. Biztos vagyok benne, hogy itt olyan kiaknázatlan termelési irányzatokra lelhetnek, melyek mindenképp ellensúlyozzák az önök megmagyarázhatatlan bevétel kiesését. Valamint javasolnám Önnek, hogy tartsa magát az Ön és Mr. D. által képviselt kirendeltségek megállapodásához. Mint tudjuk ezek az enyhe feltételek, miszerint egymás érdekszféráiban nem korlátozzák partnerüket, stb., közel sem olyan teljesíthetetlenek, hogy ne tudnák tartani magukat hozzá. Nem?
– Valóban igaza lehet- kezdte a válaszadást Mr. D. Én is átgondoltam természetesen ezt, és még sok más lehetőséget is. Közel sem kilátástalanak a helyi viszonyok. DE a senior tagok támogatják a befektetéseinket, és, ha ők a helyi viszonyokat nem találják kielégítőnek kivonják a tőkéjüket. Ezzel a problémával küzd Mr. L. is.
– Mi sem vagyunk kezdők. Tudjuk nagyon jól, hogy a hely nem kiaknázott, különösen a mi részünkről nem, de már egy ideje nem tudunk eredményt felmutatni, számunkra is érthetetlen okokból…
– Megértettem Önöket. Javaslatom a következő: Próbáljanak meg egy kis haladékot kicsikarni főnökeiktől. Talán már nem is kell sok idő, és a mindkettejüket érintő kiesések kompenzálódni fognak, talán profitba is átmennek. Én megértem motivációkat. Ennek megfelelően biztosíthatom Önöket cégem, és saját részemről is a maximális támogatottságról. Nézzék. Az önökkel való együttműködés a helyi piacon, tökéletes lehetőségeket teremt mindannyiunk számára a választott területünk belüli gazdaságban meghatározó szerep betöltéséhez, és a tőke kiaknázásához, ezt a vezetőségüknek is be kell látniuk. Ezért biztos vagyok benne, hogy észérvekkel rávehetik őket, az itteni leányvállalataik további üzemeltetésére.
– Nos mindent megteszünk ennek érekében. Bár kétlem, hogy, ha adnak is nekünk haladékot, az, hosszú távú lenne.
– Próbálkozni kell Mr. D.
– Remélem fáradozásainknak eredmény is lesz a seniorok előtt, és megoldódik a csökkenő profit rébusza- tette hozzá Mr. L.
– Én is. Szerintem akkor, be is fejeztük- mondta Mr. T.

Illedelmesen felállt, hogy búcsúztassa partnereit. Mr. D., és Mr. L. követték példáját, és elindultak az ajtó felé. Kezet ráztak Mr. T.-vel. -az élelmesebb megfigyelő mind Mr. D., mind Mr. L. kezén észrevehette a libabőrösödét, ahogy Mr. T. csontos, hosszú ujjai körbefonták a kezét-, majd távoztak mindketten a teremből.
“Idióták.”- gondolta Mr. T. És a felvette a két dossziét az asztalról. Gyorsan végigpörgette a lapokat az ujjai közt, míg mindkettőnél meg nem állapodott a tekintete a cégek logóján és a két partnere nevén. Mr. Deus a Good Company-tól, és Mr. Lucifer az Evil Inc.-től. Hány hasonló jellegű tárgyalást kellett már végigülnie ezekkel.

“Ezt a szemetet majd küldhetem az iratmegsemmisítőbe, megint. És értesíthetem a vezetőségemet, hogy a másik kettő valószínűleg szelet kapott valahonnét, a köddé váló befektetési eredményekről. Természetes, hogy nem áramlik be hozzájuk a tőkéből származó profit, hiszen a hasznot a mi cégünk, a Death Corp. szerzi meg. Gondoskodni kell arról, hogy ez feltűnés nélkül tovább folyhasson. Ez a Lucifer talán tud valamit. Igaza hogy, a Good Company valóban a csúcson volt pár száz éve, de lecsúsztak. Most az Evil látszik felemelkedni, nem is csoda, ha körülnézünk itt. Azonban arról mindketten megfeledkeznek, hogy kettejük csatározásában csak egy nyertes lehet, mi. Rá kell kényszerítenünk a jó és gonosz erőit, hogy irtsák egymást, végül is nekünk ez az üzlet…”

– Mrs. Kór!- Kinyílik az ajtó, belép rajta a titkárnő.
– Igen Mr. Thanatos?
– Kérjen kihallgatási időpontot számomra a Senior Tanácstól.
– Igenis Mr. Thanatos.
Mindketten eltűntek a teremből. Mintha az idő újra normális sebességgel haladt volna. Megjelentek a színek, a hangok, az illatok. A teremben fényesebb lett, délután három körül lehetett. Épp valami marketing stratégiát tárgyalt pár öltönyös figura.
Kint emberek jelentek meg, mintha a semmiből fakultak volna vissza a valóságba, végezve mindennapi dolgukat. Nyüzsgő hangyaboly ez a hatalmas irodaház, valahol a Föld egy belvárosában…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához