LFG.HU

Gulyás `A.T.I.` Attila
novellaCimkek

/Az írás a Méregfog Trinária befejezõ epizódjának második része/

A Csempész Útvesztője
Trell I
3053. április 20. 22:50

-Csillagezredes, befejeztem az őrjáratot! -mondta Refa Andrews. Még mindig rajta volt az elementál páncél, és ilyen veszélyes helyzetben nem is állt szándékában levenni. Shyla utasítását követve alaposan bejárta a csillagával együtt a Csempész Útvesztőjét. Alapos térképeket készítettek, és nagyjából behatárolták a Jádesólymok tartózkodási helyét.
Különböző nevekkel látták el a felfedezett barlangokat, és alaposan megvizsgálták a barlangok falában található ásványokat. A hegység gazdag volt vasércben, és foszforban. Sajnos semmi olyasmit nem találtak, amit használhattak volna a Sólymok ellen.
-A részletes adatokat, és a jelentéseket megnézheti a Mechje fedélzeti számítógépében. -mondta, és a Timber Wolfra mutatott. Az óriási Mech mellett mind a ketten eltörpültek, és Shyla így még alacsonyabbnak tűnt a teljes páncélzatot viselő Refa Andrewsnál. A ’Wolf egyelőre érintetlen volt, a Gamma Galaxis frissen felfestett szimbólumát sem tarkították kormos találatok.

-Köszönöm, csillagkapitány. -mondta a nő, és tisztelgett az elementálnak. Lenyűgözte a férfi magassága, a páncélzata pedig egyszerűen félelmetessé tette. Egy igazi Acélvipera harcos. Most is olyan nyugodtan bízom rá az embereim életét, mint a saját Mechemre.
-Engedélyt kérek arra, hogy szabadon beszélhessek, csillagezredes. -mondta a férfi. Nem volt gyakran alkalmuk beszélni, és eddig sem voltak szorosan katonai viszonyban. Ez valószínűleg annak volt betudható, hogy az elementál előbb kapta meg a vérnevét, mint Shyla. A csillagezredes beletúrt a hajába, és egy kicsit megigazította -ezzel palástolta a zavarodottságát.
-Az engedélyt megadom, csillagkapitány. -mondta. A válasza közvetlen volt, bár a rang használata bizonyos fokú távolságtartást hordozott magában.
-Nem bízom Hadre Mech harcosban. -Refa Andrews hangja gépiesnek tűnt a páncélruha audio-áramkörein keresztül. – Mióta szembe kerültünk a Jádesólymokkal, gyengült a figyelme. A Mechje lábánál álltam, mikor sor került az első összetűzésre, és egy másodpercen múlt csak, hogy nem lépett rám. Attól félek, hogy még nem szakadt fel a kötelék teljesen közte, és a Jádesólyom klán között. -Shyla összeráncolta a homlokát. Látta az érvelés logikáját az elementál szavaiban, de nem akart semmilyen széthúzást. Vállalnia kellett a kockázatot.

-Ne aggódjon Hadre Mech-harcos miatt. Figyelemmel fogom kísérni a cselekedeteit az elkövetkezendő napokban. Majd ha visszatérünk a Walddorfra, időt fogok szakítani arra, hogy megbizonyosodjak az aggodalmai jogosságáról. Hadre Mech harcos tisztességes harcos. Annak ellenére, hogy Jádesólyom volt. -mondta, majd sarkon fordult, és elkezdett felfelé mászni a Timber Wolf lábán. A mozdulatai kecsesek voltak, mint mindig. A hosszú utazás alatt igyekezett megtartani a kondícióját.
Nem volt ideje elgondolkodni azon, amit az elementáltól hallott, bár tudta, hogy érdemes lett volna. Érezte, hogy túlságosan is megbízik a férfiben. Eddig úgy tűnik, hogy erre rá is szolgált. Ahogy beindította a Mechje fúziós reaktorát, -és a fedélzeti számítógép is elegendő energiát kapott a működéshez- egyből az elementálcsillag jelentését kezdte el böngészni. Huszonöt katona jelentését pedig hosszú ideig tartott átnézni. De nem baj. Ha nem mozdulunk, akkor nem sétálunk csapdába sem.
Shyla hamar rájött, hogy nem két trinária védi a bolygót. Nem félt attól, hogy rajtuk ütnek, mert bízott az embereiben -és a nehéz csillagokat küldte őrjáratra. Az elementálok térképe alapján számos jó támadási útvonalat talált. Végül úgy határozott, hogy egyszerre több úton is meg fogják támadni a Sólymokat. Bejelölt pár koordinátát a térképen, és továbbküldte a csillagkép összes Mechjének. Bekapcsolta a Timber Wolf külső hangszóróit -nem törődött azzal, hogy meghallhatják őket. Ha elementálok vannak a közelben, akkor úgysem érnek időben oda a Mechjeikhez.

-Acélvipera harcosok! Foglaljátok el a Mechjeiteket. Itt az idő, hogy kiűzzük a Sólymokat ebből a barlangból. -mondta. Szavaira az összes harcos azonnal abba hagyta a pihenést, az őrjáratozók visszatértek a csillagképhez, a techek -akik nemrég érték csak utol a Mecheket- pedig befejezték a szükséges javításokat.
A csillagezredes önkéntelenül is elmosolyodott, mikor két perc múlva a csillagkép összes Mechje harcra készen állt a Timber Wolf mögött. Minden egyes harcos megkapta az utasításait a feljebbvalójától, és a rengeteg fémóriás megkezdte az útját a “Kék verem”-nek keresztelt barlangba, ahová a Sólymok beásták magukat.
Shyla nem látta értelmét komoly taktikai húzásoknak. Szemtől szemben akart harcolni a Sólymokkal úgy, ahogy harcosokhoz illik. Bízott a Sólymok a becsületében, és önhittségében. Inkább ez utóbbiban.
A Méregfog Trinária egyenesen indult el a barlangból, ők támadták meg a Sólyom véderő gerincét. Lassabban mentek, hogy a csillagkép összes egysége egyszerre érjen oda a Kék Veremhez. A kőfalba vésve különös alakzatokkal találkozott szembe. Némelyben érdekes szobrokat vélt felfedezni. Ezt a saját fantáziájának számlájára írta. Az egyik ilyen szobor egy embert ábrázolt, aki valamiféle jármű mellett álldogált, és egy noteputerhez hasonló eszközt tartott a kezében. A csempészek minden bizonnyal ilyen szobrok segítségével igazodtak el a kőlabirintusban. Az eddigi útjukra visszagondolva látott már ilyen szobrokat, de azokat a természet furcsa alkotásainak tartotta, nem bírtak különösebb jelentőséggel.

-Joel elementál, Shyla Andrews csillagezredes vagyok. Hall engem? -szólt a neurosisakjának mikrofonjába. Azzal az elementállal akart beszélni, aki a Kék Vermet a főbejáratán keresztül közelítette meg.
-Poz, csillagezredes. Mi a parancsa? -kérdezte a férfi. A hangja sugárzott az erőtől, és a magabiztosságtól, még így az éteren keresztül is. Ebből a katonából egyhamar vérneves harcos válhat.
-Látott ön valamiféle szobrot a Kék Verem főbejáratának falában?
-Milyen szoborra gondol, csillagezredes?
-Egy falba vésett szoborra, vagy valamilyen jelre célzok. -a csillagezredes nem tudta, hogy hogyan magyarázza el jobban az elementálnak. Nem is tudta, hogy mit magyarázzon el.
-Most, hogy mondja, láttam valamit. Egy ember, a kezében egy pohárral, egy nagy tó mellett ült. Nagyon nagy tó mellett. Ez segít valamit, pozvál? -kérdezte, de a mondata végét elnyelte a zaj.
-Poz, köszönöm.

Hogyha minden ilyen jel a helységben végzett tevékenységre utal, akkor valamiféle víztároló lehet ott, ahol a Sólymok vannak. Shyla a másodlagos monitort feltöltötte az elementálok térképeivel. A Kék Verem nagy része a térkép szerint valóban kék volt. Ez azt jelentette, hogy egy hatalmas tó terpeszkedett a barlangban. A csillagezredes már eddig is tisztában volt a természeti képződmény létezésével, de nem értette, hogy hogyan került oda. Ha sikerül beszorítanunk a Sólymokat oda, akkor kénytelenek lesznek megadni magukat. A jobb kezével a pilótaszéke oldalához nyúlt, és kihajtotta a teljes billentyűzetet. Elkezdte beírni az újabb utasításokat, de fél szemmel az előtte feltáruló folyosókat figyelte. Nem volt egyszerű a Kék Veremhez eljutni, még a főbejáratán keresztül sem. Ha a Jádesólymok helyében lennék, ugyanide bújtam volna. Az újabb parancsokat továbbította a csillagkép többi Mechjeinek a számítógépére, majd az útra koncentrált.

Egymás után haladtak át újabb és újabb barlangokon. A Mechek tetejét hatalmas cseppkövek súrolták. Némelyiket le is kellett törniük, hogy tovább haladhassanak. Olyan párás volt a levegő, hogy a Mechek légszűrői sem tudták kiszűrni a folyadékcseppeket. Ezek a cseppek szép lassan elvegyültek a Mech harcosok testét beborító izzadtsággal. Shyla érezte, hogy közel járnak. Rövidesen meg is pillantotta a Kék Verem főbejáratát. Ismét a taktikai térképre pillantott, amin a radar adatai segítségével a számítógép feltüntette a csillagkép összes egységét. Mindenki a helyén van. Shyla a kronométerre pillantott. Még volt egy fél perc a tervezett időből. Nem szándékozott ennyi időt sem hagyni a Sólymoknak.
-Rendezett támadó alakzatban megkezdjük a bevonulást. Ne hagyjanak egyetlen Sólymot sem élve. -mondta a harcosainak. Természetesen ő ment legelöl a Timber Wolffal. Beélesített egy rakétasorozatot, és maga elé célozta a két kar PPCit.

Ahogy belépett a Kék Verembe, megpillantotta a Sólymok Mechjeit. Mindegyik fémóriás harcra kész állapotban volt, de Shyla félelme egyből beigazolódott, ahogy a Mechje reflektora egy Hellbringerre tévedt. A Mech tökéletes állapotban volt, és teljesen újra volt festve. Ezek nem azok a banditák, akik ellen ide küldtek bennünket. De nem hátrálhatunk meg. Nem hozhatunk szégyent a klánra. Élesen jobbra kanyarodott a Timber Wolffal, és elsütötte mindkét részecskeágyút. A kék lövedékek két fekete krátert égettek a Mech mellkasára összekormozva a frissen felfestett Jádesólyom címert.
A Hellbringer pilótája megpróbálta ugyanilyen jól eltalálni a csillagezredest, de a nő túl gyorsan manőverezte a Mechjét. A Timber Wolf mögött kövek záporoztak a barlang falából. A Jádesólymok idő közben elkezdtek felkészülni a harcra. Már egy egész trinária ostromolta őket, mikor Shyla Loas csillagparancsnok hangját hallotta a neurosisakjában. Figyelt a férfi szavaira, de azért kilőtt egy rakétasorozatot.
-Csillagezredes, a Bravo Trinária bent ragadt a járatban! Azt mondják, hogy a Sólymok aláaknázták azt a bejáratot. Nem vesztettek Mechet, de nem tudnak csatlakozni a harchoz. A radaromon ötven Jádesólyom Mechet látok. Nagyrészt közepes és könnyű Mechek, de van egy pár nehézmech is köztük. -mondta. A háttérzörejből hallatszott, hogy miközben beszélt, vadul küzdött a Summonerével. Miközben igyekezett a célpontra tartani a fegyvereit, Shyla a csillagkép taktikai frekvenciájára hangolta a rádióját.

-Visszavonulás a parancsomra. Túl nagy fölényben vannak a Jádesólymok. Ezt a harcot megvívhatjuk máskor is. Loas csillagparancsnok, fedezzen a nehézcsillaggal.
A Hellbringer lézerei felizzottak, és nagy páncéllemezeket szakítottak le a Timber Wolf törzséről. Ezt hamar be kell fejeznem. Shyla megpróbált a nehézmech lábára célozni, mert tudta, hogy a térdizületei egy erősebb találattól felmondhatják a szolgálatot. Én is rengeteget bajlódtam ezzel, mikor egy Hellbringerem volt. Egyszerre sütötte el a Mechje PPCit, és a három impulzuslézert. Bár a Mech jobb lábára célzott, az lépett egyet, így az összes energiát a bal láb nyelte el. Először elkezdett gőzölögni a Mech lába, majd az olvadt páncél folyékonnyá vált, és megindult a boka felé. A pára hamar lehűtötte az olvadt ferroszálas acélt, így az félúton megdermedt, szabadon hagyva a térdizületet és a fémcsontot összekötő myomerköteget.

Válaszként rakéták röppentek ki a Mech törzséből, és lángokba borították a Timber Wolf bal karját. Shyla is ugyanennyi rakétát próbált célba juttatni, de a nehézmech rakétaelhárító-rendszere sikeresen semlegesítette mind a hat lövedékek, így azok a levegőben pukkantak szét, célpontjuktól mindössze pár méterre. Shyla külön választotta a PPC-ket és az impulzuslézereket. Először a lézereket irányította ellenfelére. A sugarak a Hellbringer csípőjébe csapódtak, majd mintha ismerték volna a Mech gyenge pontját, lassan lefelé kezdtek kúszni, és mire elhaltak, elérték a Mech térdét. A csillagezredes ekkor sütötte el a két PPC-t. Az azúrkék lövedékek halvány fénybe borították mindkét Mechet, és egy pillanatra a körülöttük hasonló hévvel harcoló többi harcost is. Szikrákat szórtak magukból, mielőtt odaértek volna a célpontjukhoz, majd a maradék energiájukkal elmetszették az ép myomereket, és megolvasztották az éppen mozgásban lévő térdizületeket. A találat kibillentette a nehézmechet az egyensúlyából, és bármennyire is igyekezett a benne ülő harcos a Mechje állva tartásával, kudarcot vallott. A 65 tonnányi acél, és vas hatalmas por kavart fel a már amúgy is szinte átláthatatlan ködben.

-Azonnal kezdje meg mindenki a visszavonulást. -utasította Shyla a csillagképet. Ekkora erőfölénnyel szemben esélytelenek vagyunk, bármennyire kiválóak a harcosaink. -Loas csillagparancsnok, fedezze a Méregfog Trinária visszavonulását. Charlie Trinária ugyanazon az útvonalon vonuljatok vissza, amin jöttetek, Bernard csillagkapitány vonják el a Sólymok figyelmét a Charlieról.
Ezzel az 51. csillagkép harcoló alakulatai megkezdték a visszavonulást. Shyla hagyta el utoljára a Kék Vermet, de még eresztett két sorozat rakétát a rohamozó Sólymok feje fölé, nehogy követni akarják őket.

–5–

A Csempész Útvesztője
Trell I
3053. április 21. 14:13

A nap egy árva sugara sem tudott behatolni a Csempész útvesztőjébe, de ez az Acélvipera klán harcosait egy cseppet sem zavarta. Már megszokták a sötétséget, és egy ideje a Mechek keresőfényeit sem használták, csupán a magrez érzékelők adatai alapján tájékozódtak. A hegység eme részében amúgy is annyi fém volt a vastag kőzetben, hogy csak egy vak ember nem tudott a magrez adatok alapján biztonsággal tájékozódni.
Shyla terve sajnos nem hozta el a várt sikereket, de a hadművelet kivitelezése továbbra is sikeresen haladt. Nem sokkal a tegnapi visszavonulás után újult erővel támadták a Sólymok állásait, és kiűzték őket a víztározón keresztül. Shyla csak azt nem vette számításba, hogy a tó egy másik barlangba is átnyúlt, így aztán hosszas keresés után sem találták meg az ellenfelüket.
Ezzel időt nyert mindkét fél a felkészülésre. Bár az 51. csillagkép fegyverzetben felülmúlta a Jádesólymokat, a létszámfölény még így is nyilvánvaló volt. Shyla az eddigi információk alapján rájött, hogy valójában a 8. helyőrségi galaxis ellen intéztek támadást. Arra is rájött, hogy az egység mérete messze meghaladja a két trináriát. Nem hibáztatott senkit a tévedésére, hiszen rég nem kaptak már információt a bolygóról, de a Sólymok rejtőzködő taktikája felettébb zavarta.

Ők birtokában voltak minden bizonnyal a Csempész Útvesztőkének teljes térképének, és kiválóan kihasználták a labirintus adottságait. Az egység vezetőjének nyilvánvalóan nem ez az első összecsapása. Jó taktikai elmével van dolgunk. Az ilyen fajta hadviselésben pedig majdnem minden a támadó ellen dolgozott. Míg a védőnek elegendő volt egy korlátozott számú őrjáratot ébren tartania, addig a támadó majdnem minden egyes harcosát állandóan szolgálatba kellett, hogy parancsolja. Vigyáznia kellett arra, hogy nehogy rajtaüssenek, de meg is kellett találnia az ellenfelét.
A 51. csillagkép is pont ugyanebben a helyzetben volt. Jarvis főtech találékonyságának köszönhetően sikerült egy belső fényforrásokkal ellátott nagy sátrat felállítani a javítás alatt álló Mechek közé. Ezt a sátrat használta Shyla parancsnoki központként. Hadre Mech harcos tanácsait követve meghatározták a Sólymok lehetséges tartózkodási helyeit, és több rajtaütést is megterveztek.
Számos dolog megváltozott a férfiben, amit Shyla az utóbbi időben észrevett. Ezek a változások egy cseppet sem tetszettek neki. A férfi igyekezett távol tartani magát a nyílt összetűzésektől a Sólymokkal, és Shyla mintha félelmet látott volna megbújni a férfi ezüstös tekintetében. A tartásában pedig egy kicsit meggörnyedt. Betegség is okozhatta volna ezt, de Shyla biztos volt benne, hogy a test parancsait a férfi is épp úgy tudja befolyásolni, mint ahogy ő maga. Ennek ellenére semmi hibát nem talált a férfi taktikai meglátásaiban, és igen vonzónak találta az általa feltálalt lehetőségeket.

A megbeszélések után a sátrat a techek percek alatt lebontották, a csillagkép pedig felkészült a továbbhaladásra. A rajtaütésekben részt vevő csapatok elfoglalták a helyüket. A harc Kék Veremnél sokat kivett az Acélvipera harcosokból. Ilyen harcban még egyiküknek sem volt része. A Méregfog Trinária Mechállománya két Mechhel fogyatkozott meg, és számos gép sérült meg. Sanda Mech harcos Ice Ferretje használhatatlanná vált, miközben Bernard csillagkapitánnyal fedezték a Charlie trinária visszavonulását. Era Mech harcos Black Pythonja pedig pilótájával együtt a támadásban lelte halálát.
A Charlie trinária nem szenvedett komoly sérüléseket, mert nem volt elég idő arra, hogy az egész trinária bevonujon a Kék verembe. A harc oroszlánrészét a Méregfog Trinária, és Refa Andrews csillagkapitány elementáljai vívták. Az elementálcsillagból öten lelték halálukat a Sólymok keze alatt, de számos Mechet sikerült megrongálniuk. Refa Andrews harcosai egyedül elbántak egy egész csillag Mechhel -ugyanannyival, mint amennyit a csillagkép többi harcosa összesen kivont a forgalomból.

Shyla nem különösebben aggódott a következő rajtaütésük miatt. Feltételezték, hogy a Jádesólymoknak eszük ágában sincs elhagyni a barlangrendszert, viszont a rengeteg Mechnek nagy helyre volt szüksége. Nem sok ilyen tekintélyes méretű barlang volt a Csempész Útvesztőjében. Ezúttal az egyik járatban akartak rajtaütni a Sólymokon. A járat a Timber Wolffal szemben álló fal túloldalán volt. Az előzetes számítások szerint elég volt egy rakétasorozat ahhoz, hogy átszakítsa a falat. Ezt a rakétasorozatot pedig a Shyla Mechje mellett álló Crossbow fogja kilőni. A pilótájának, Richard Mech harcosnak különösen tetszett az ötlet. A járatba Shyla Refa Andrewst küldte személyesen. Elterelésként pedig a Bravo trinária könnyűcsillagát küldte portyázni. Bár a Mechek nem keltettek volna különösebb riadalmat a Sólymok soraiban, minden bizonnyal meg fogják zavarni őket, amíg Shyláék megkezdik a támadást.
-Csillagezredes, a Bravo Trinária a Kappa útpontnál van. -jelentkezett Bernard csillagkapitány. Shyla rá bízta ennek a trináriának a vezetését, mert a Kék Veremben történtek után szerencsésebbnek tartotta felosztani a parancsnokságot, hogy ne érjék újabb meglepetések.- Elinduljunk, Shyla?

-Neg, Bernard. Várjátok meg amíg a Sólymok odaérnek hozzátok. -válaszolta nyugodtan a nő. Tudta, hogy már nem kell sokáig várniuk. Refa Andrews csak megerősítette ebben.
-A Jádesólymok elhagyták a Téta egyes jelzésű útpontot, és teljes sebességgel a kettes felé haladnak. …… most értek önök elé. Visszavonulok a többi elementálhoz. -mondta a férfi, majd megszakította a rádiókapcsolatot, mielőtt Shyla válaszolhatott volna. Biztosan már így is túl közel volt a Sólymokhoz.
-Richard Mech harcos, törje át azt a falat! -szólt Shyla a mellette álló Crossbow pilótájához. A Mech felemelte két karját, és két rajt küldött el a fal irányába. A Méregfog Trinária már azelőtt mozgásba lendült, hogy a rakéták célt értek volna. Biztos ami biztos, Shyla is elsütötte a Mechje rakétavetőjét. A hat rövid-hatótávolságú rakéta zúgva csapódott bele a már omlófélben lévő kőzetdarabba, kirobbantva azt a helyéről.
Eközben a fal túloldalán egy Jádesólyom színekben pompázó Adder haladt el a vékony kőzetréteg mellett. Még ha a pilótája észre is vette volna, hogy mi történik, akkor sem tehetett volna semmit. Először csak két-három -a Mechjéhez képest apró- szikladarab kopácsolt az Adder páncéllemezein, aztán pedig egy óriási szikla lapította oda a könnyűmechet a szemben lévő falhoz. A reaktora azonnal leállt, még mielőtt a fúziós motor felrobbanhatott volna.

Azt már nem láthatta a harcos, amint szép sorjában tizenöt Mech lép elő a robbanástól támadt lyukon, és hátba támadják a menetelő Jádesólyokat. Azokat a harcosokat, amelyeket elvileg az ő feladata lett volna védelmezni.
A PPC lövedékek kék fényei beborították a járatot, és könyörtelenül csaptak le az áldozataikra. A Sólymok a meglepetés ellenére igen hamar átrendezték a soraikat, és egymás mellé állva élő falként kezdtek el menetelni az Acélviperák felé. Némely nagy-hatótávolságú fegyverzettel rendelkező Mech behúzódott a nagyobb sziklákhoz, hogy onnét nagyobb biztonsággal tudják használni a fegyvereiket. Az első sorokat a közepes és nehézmechek foglalták el -köztük számos Stormcrow típusú Mech, amelyek kiválóak voltak a közelharcban. Arra persze nem számítottak, hogy a Bravo trinária egy percen belül hátba kapja őket.
-Ezek nagyon kevesen vannak, csillagezredes! -mondta Bernard csillagkapitány. – A becslésünk alapján legalább kétszer ennyien lehetnek. Megkezdjük a támadást.
A Jádesólymok hátsó soraiból robbanások rázták meg a járatot, de még mindig jól tartották magukat. Az egység legalább olyan gyorsan reagált a Bravo trináriára, mint a Méregfog Trináriára.

-Zúzzátok össze őket! -rikoltotta Shyla ahogy az elméjét teljesen betöltötte a harci láz. A Timber Woffal kitört az alakzatból, és az ellenfelei felé kezdett el csörtetni. Rögtön egy egész csillag eredt a nyomába. Richard csillagparancsnok a Crossbowval zárótüzet zúdított a csillagezredest becélzó Sólymokra, a csillag többi tagja pedig az ellenfeleik nehézmechjeire koncentrált. Idő közben a teljes Charlie trinária is átvergődött a berobbantott járaton.
-Hátba támadtak minket, csillagezredes! A támadók nagyrésze közepes és nehézmech! Nem tudom, hogy meddig tudunk kitartani. -zökkentette ki Shylát Bernard csillagkapitány kétségbeesett hangja. Ugyanabba a csapdába sétáltunk bele, mint amit mi állítottunk. De nekünk több vesztenivalónk van rajta.
-Méregfog Trinária, Charlie trinária, söpörjük el a Sólymokat, a bajtársaink veszélyben vannak! -bíztatta Shyla a harcosait. Az Acélvipera harci gépezet a parancsára beindult. Loas csillagparancsnok vezette a Charlie trinária rohamozó harcosait, akik valósággal átgázoltak a Jádesólymok védelmi alakzatán. A csillagparancsnok szinte megállás nélkül tüzelt a Summoner fegyvereivel, egyik gépágyú sorozatot lőtte ki a másik után. Eddig három Mech harcost győzött már le a Jádesólyom klánból. Nem is sejtette, hogy ilyen dicsőséges küzdelemben lesz része.

Beállította a célzókomputerén a legközelebbi ellenfelét, és elsütötte a gépágyú mellett a PPC-t is. A lövedékek fülsüketítő dübörgéssel hagyták el a fegyver csövét, a torkolattűz pedig fénybe borította egy pillanatra a Mechet. A PPC megvilágította a találat helyét -egyik ellenfele Mechje élettelenül bukott fel a fején tátongó rés miatt. Újabb célpont felé fordult, de ezúttal nem lőtt. Ő maga sem vette észre, de Mechjével sikeresen átcsörtetett a Sólymok vonalain. A Meh szenzoraival pontos képet kapott a háta mögötti eseméynekről. Közel harminc Jádesólyom, és tíz Acélvipera Mech radarjele aludt ki. A többiek lassan közelítettek az ő poziciójához, némely Mech sántikálva, némely pedig úgy mintha most került csak volna le a gyártósorról. A fémóriások pilótáinak nem volt könnyű dolguk a társaik roncsainak kerülgetésével, de lassan utolérték Loast.
-Bravo trinária, kész vagyunk a támogatásra, engedjetek előre! -parancsolta Loas, miközben sorra diagnosztizálta a számítógép segítségével a Bravo trinária Mechjeit. Először két Battle Cobra típusú Mech tűnt fel a képernyőjén, -az egyik hiányzó karokkal, a másik pedig súlyosan sérült gyroval- aztán egy Ice Ferret, amelynek a reaktora alaposan túlmelegedett. A csillag élén álló Nova és Myst Linx is hasonlóan elgyötört állapotban volt. Loas a nehézcsillaga élén mihamarabb a segítségükre akart sietni. Átverekedte magát Mechjével a védekező alakzatban felsorakozott Acélviperák között, és szembe nézett az ellenfeleivel.

Ismét tüzelésre emelte a Mechje PPC-jét, és becélozta a legközelebbi Mechet. Legnagyobb meghökkenésére egy Gargoylelal nézett farkasszemet. Megjelölte a Mechet a radarján, nehogy más is tüzet nyisson rá, és belevetette magát a csatába. A Summoner bal keze egy találattól már így is megváltoztathatatlanul derékszögben állt, ezért különösen figyelnie kellett a karra. Három sorozat volt még az LB típusú gépágyú tárjában, és mindhármat célba akarta juttatni. Megcélozta a Mech jobb karját, és tüzelt. Hangos robajjal hagyták el a lövedékek a fegyver csövét, és meglökték a kart.
Miután visszanyerte az eredeti pozicióját, a Gargoyle pilótája elsütötte a kar PPC-it. A két lövedék a Summoner törzsébe csapódtak, és felszakították a gyrokat védő páncéllemezt. Ki kell azonnal végeznem, különben rongybabát csinál a Mechemből! Loas elsütötte a PPC-t, és a nagy-hatótávolságú rakétákat. A robbanófejek tűzbe borították a Gargoyle törzsének jobb oldalát, és a jobb felkart, a PPC pedig érdekes szögbe fordította a végtagot. A myomerszálak elpattantak, és a kar a föld felé mutatva megdermedt. A másik kar fegyverzete viszont korán sem elhanyagolható. Ebben a pillanatban négy lézernyaláb világította meg Loas pilótafülkéjét. A sugarak a fülkétől fél méterre tovább mélyítették a törzsön már korábban ejtett sebet.

Loas egy újabb sorozatott lőtt ki a gépágyúból, de ezúttal a rohammech bal lábát célozta meg. A lövedékek a térdbe csapódtak, ettől a Mech amúgy is imbolygó járása ügyetlen sántikálássá vált, és a pilótája elvesztette az egyensúlyát. Az esés közben Loas betöltötte az utolsó sorozatot a gépágyúba, és a földön fekvő Mech bal karjába pumpálta a fegyver robbanólövedékeit. A Mech ügyetlenül feltápászkodott, ám a karja ott maradt ahol előzőleg volt. Ezzel a rohammech fegyverzete egyetlen könnyűlézerre fogyatkozott.
Eljátszotta az utolsó lehetőségét. Mostmár az enyém. Loas stabil pozícióba állította a Mechét, és egymás után küldte a PPC lövedékeket a Jádesólyom Mechbe. A pilótáját azonban a Gargoyle állapota egy cseppet sem szomorította el, lassú léptekkel elindult a Summoner felé. A kék villámok sorra szaggatták le a rohammech páncéllemezeit, a köztük lévő távolság pedig másodpercről másodpercre fogyott.
A rohammech végül szemtől szembe állt a Summonerrel, de egyáltalán nem állt szándékában megállni. Loas észrevette, és egy lépést hátrált a Mechjével. Jobbra fordította a Summoner törzsét, így maga elé tartotta a már használhatatlan gépágyút. A Gargoyle iszonyatos erővel csapódott bele a gépágyú csövébe. Az ütés hatalmas ereje hátratántorította Loas Mechjét. Szikrák járták át a Summoner testét, ahogy a Gargoyle fúziós motorja az utolsó joule energiáját is kiadta magából.

Loas alakja árnyékba burkolózott, mikor a túlterheléstől egy pillanatra lekapcsolt a fúziós motor pilótafülkét ellátó egysége. Semmit sem látott, de érezte, ahogy megremeg a Mechje, de valami csoda folytán nem dőlt fel. Apró villanásokat követően ismét visszatért a vezérlő-számítógépbe az élet, és megjelenítette Loas előtt a külvilágot. A rohammech koponyaszerű fejével nézett farkasszemet. A fej tetején egy apró kis ajtó nyílt ki, és egy emberalak tűnt elő belőle.
-Loas, vissza azonnal! -hallotta Shyla Andrews hangját. Azonnal reagált, és hátrafelé irányította a Summonert. A nehézmech ügyetlenül hátrébb lépett, és kirántotta a gépágyút a Gargoyle gyomrából. A rohammech teljes súlyával a Summonerre nehezedett és majdnem magával rántotta.
-Poz, csillagezredes. Hogy állunk?
-A Jádesólymok visszavonultak, de rengeteg sérültünk van. Nem folytatjuk az üldözésüket. Zárkózzon fel a Trináriához.
Loas egy erős mozdulattal ellökte Mechjétől a ránehezedő terhet, és csatlakozott a rendezett sorokban visszavonuló Acélviperákhoz. Dicsőséges küzdelmet vívtunk, de hatalmas árat fizettünk érte. A Bravo trinária siralmas állapotban van. Ki kell űznünk a Sólymokat a Csempész útvesztőjéből, különben lehet, hogy ez lesz az utolsó bevetésünk.

* * *

Békeidőben a termet színházi pódiumnak használták, de most a bíborvörös függöny és a septében felállított díszletek a sarokban hevertek, hogy ne zavarják a ceremóniát. A karnison hatalmas Jádesólyom lobogók vették át a színház egyhangú lepleit. A színpadot is némiképp átalakították. Az újonnan lefektetett linóleum padló alatt ugyan még hallatszott a korhadt tölgypallók hangja, a sötétbordó szín mégis nemes hangulatot kölcsönzött neki. A techek egy emelvényt vonszoltak a színpad közepére, és egy kezdetleges felszereléssel megoldották a hangosítást. A modern klántechnológia ugyan lehetővé tette volna a tökéletes térhatású hangzást, a színházban felszerelt hangfalak mégsem voltak hajlandóak együttműködni vele. A gyorsaság pedig jelen esetben fontosabb volt, mint a tökéletes hangzás.
Hadre Mech harcos díszes palástban közeledett a színpadhoz. A palást szélét a lábánál fehér tollak díszítették amelyek a nyakáig fokozatosan elszürkültek. Az anyaga tiszta selyem volt, világoszöld sólymot mintázó fonallal, szürke alapon. Nem voltak átlagosak a palástot díszítő gombok sem. Mindegyiket egy-egy Mech domborműve díszítette -azok a típusok, amelyeket Hadre már eddig használt- a Mechek alatt pedig a klán rangjelzései.

Méltóságteljes léptekkel végiglépdelt a számára leterített szőnyegen, és egy pillanatra megállt a színpad előtt. Ez alatt a pillanat alatt a székeken helyet foglaló vérneves harcosok megjegyezhették azt, akik a vérörökségük része lett. Mikor úgy érezte, hogy az összes harcos örökre az emlékezetébe véste, Hadre elindult fel a színpadra.
Az emelvényen álló férfi intett a mögötte álló két technek, akik Hadreval egyszerre léptek elé.
-Hadre Mech harcos! Azért állhat ma itt előttem, mert elérte azt, amit Nicholas Kerensky tűzött célul a harcosok kasztja elé. A mai naptól a genetikai anyaga a Jádesólyom klán génbankjába kerül, és halála után harcosok új genereációjának válik részévé. -mondta a férfi, aki a Folkner ház vezetőjének szertartásos ruháját viselte.
-Seyla! -válaszoltak az ősi szóval rá a harcosok. Hadre is velük együtt kántált.
-Ezen felül sikeresen részt vett a végső próbán, amelyben eldől, hogy kik kerülnek a klánunk élére. Kik kaphatják meg az egységek irányítását, és kivel bízzuk meg a Belső Szféra meghódítását. Ön részt vett a harcban amellyel megszerezhette Nicholas Kerensky és az itt összegyűlt harcosok örökségét. A mai küzdelemben Ön elnyerte a Folkner vérnevet!

A harcosok éljenzésben törtek ki. Az első sorban ülő harcosok -a Folkner ház tagjai- a ceremónia etikettjét megsértve felkeltek, és állva éljeneztek. A Hadreval szemben álló férfi egy darabig hagyta őket, de aztán két kezével feléjük intve lecsendesítette őket. Fegyelem és engedelmesség.
-Ezzel a harccal bebizonyította a rátermettségét, és a képességei minőségét. Bebizonyította azt, hogy a legkaotikusabb helyzetekben is képes igazi Jádesólyomként harcolni, és igazi ragadozóként lecsapni ellenfelére. Ezeknek a képességeknek a tudatában Önre ruházom a csillagkapitányi rangot, és egy trinária irányítását.
-Seyla! -kántálták ismét a harcosok.
Az emelvényen álló férfi Hadre elé lépett. Az egyik tech közelebb lépett hozzájuk, és egy mélyzöld szövettel bélelt dobozt vett elő. A férfi a Hadre mellkasán fénylő Mech harcosi jelvényhez nyúlt. Egy óvatos mozdulattal leemelte onnan, és a dobozból egy csillagkapitányi rangjelzést rögzített a helyére.
-Szolgálja a klánunkat a nevéhez méltóan.
-Seyla -válaszolta Hadre Folkner csillagkapitány.

-Hadre Mech harcos! -mondta a férfi. Furcsán hangzott, mivel Hadret épp az imént nevezték ki csillagkapitánnyá. -Hadre Mech harcos! -mondta ismét, majd erősen vállon lökte. Hadre Folkner már nem tudta, hogy miért is tesz ilyet a férfi.
Aztán hirtelen fénybe borult a terem. A harcosok hangja eltompult, csak a férfi hangja maradt meg. -Hadre Mech harcos! -Hadre a mellkasához kapott, mert érezni akarta a rangjelzésének hűvös, de megnyugtató érintését. A fémdarab nem volt sehol. Hadre a mellkasára nézett, és szinte égett a dühtől. Úgy érezte, hogy azonnal szétrobban. Rettenetesen becsapták, és szembe akart nézni a férfival.
Pislogott, de így is először csak foltokat látott. A férfi arca elmosódott. Megváltozott az orra, a szája, még a haja is. Hadre lassan felismerte Bernard csillagparancsnokot. Megdörzsölte a szemeit, így végre tisztán látta a férfi arcát.
-Azonnal szálljon be a Mechjébe, végre itt az alkalom, hogy kiűzzük őket innét. Sólymok, kiűzni, micsoda? Hisz én is a Jádesólyom klán tagja vagyok. …….Csillagkapitány…. Mech harcos? A zavarodottságáról megfeledkezve felkelt, és leporolta magát. Alig látott valamit, a reflektorok világították be a helységet. Fájdalom hasított a hátába. Csak ekkor jutott eszébe fekvőhelye -egy Mech lába. A saját Mechjének a lába. A saját Acélvipera Mechjének a lába.
Üres tekintettel felmászott a fémóriás lábán, beszállt a pilótafülkébe, becsatolta magát, és felkészült a harcra.

* * *

A Csempész Útvesztője
Trell I
3053. április 23. 5:32

Shyla csak a megfelelő alkalomra várt, hogy végre előtörhessen a fedezékéből. A Sólymok viszont minden tekintetben túl sokan voltak, és a Bravo trinária maradéka egyszerűen eltűnt. A Charlienál csak a rádiókapcsolattal voltak problémák. Azok a Mechek legalább rajta vannak a radaromon. És mióta áthelyeztem oda Loas csillagparancsnokot, az egység jobban működik.
Becélozta a Sólymok egyik Summonerjét. A Mech egy volt azok közül a nehézmechek közül, amik túlélték az elmúlt három nap csatározásait. Az eddigi harcokat alapul véve körül-belül kétcsillagnyi nehézmech maradt állva, és négy csillag könnyű és közepes Mech harcolt még az Acélviperák ellen. Ez már tényleg csak két trinária. A Méregfog Trinária bináriává fogyatkozott, a Bravo trináriából kétséges volt, hogy maradt-e még ép Mech, a Charlie viszont még úgy tűnt, nagyrészt működőképes. Két Mechet vesztettek összesen. Refa Andrews két ág elementáljának mondott búcsút.

Gépágyú robaja töltötte be a Timber Wolf pilótafülkéjét. A sorozat a Mech mellett zúgott el. Shyla elfordult a Mechjével, és kilépett a szikla mögül. A Mech törzsét a Summoner felé fordította, és elsütötte a Mechje ép PPCjét, és a két működőképes impulzuslézerét. A sugarak fényárba burkolták a Summoner karját, és használhatatlanná tették a gépágyút. Remek, mostmár csak a rakétavetőjét kell kiütnöm, és fegyvertelenül marad. Shyla tette egy lépést a Mechjével, majd megállt. A számítógép vad vijjogással jelezte a várt rakétaraj közeledtét. Egy erőteljes rántással a nő elfordította a Mechje törzsét, hogy a találatok a hátpáncélt érjék. Ott legalább még érintetlen a páncélzat.
Öt rakéta a már amúgy is használhatatlan rakétavetőbe csapódott, a többi tíz apró robbanásként ért célt a Timber Wolf törzsén. Ahogy a robbanások zaja elmúlt, és a számítógép is módosította a Mech rajzát, a sérüléseket jelölve, Shyla ismét szembe fordult az ellenfelével. Ismét rászabadította a fegyverei energiáját a Summonerre. A PPC lövedék a törzset érte, és átégette az utolsó páncéllemezt is. A fémdarab szikrázva hullott alá a nehézmechről. A sugarak sikeresen eltalálták a rakétavetőt, és a tizenötből hét nyílást megolvasztottak. A Summoner rendszerei biztosan automatikusan kikapcsolták a rakétavetőt. Most már könnyű dolgom lesz.

-Méregfog Trniária azonnal kezdjük meg a Sólymok visszaverését! -mondta Shyla, és a térképre pillantott.- Már csak százötven métert kell az útvesztőben megtennünk, és végre a szabadban kaphatjuk el őket. Ne hagyjuk, hogy megint beássák magukat.
-Poz, csillagezredes. -válaszolta Bernard csillagkapitány.
-Refa Andrews csillagkapitány. Hagyja itt az egyik harcosát, hogy továbbítsa az üzenetet a Charlie és a Bravo trináriának.
-Értettem, csillagezredes.
A Jádesólymok látva a támadó alakzatot, és az egyik nehézmechjüket használhatatlanul hátrálni, szervezett visszavonulásba kezdtek. Két közepes Jádesólyom csillag szinte egyszerre tűnt el a sötétben. Az Acélviperák támadó alakzatának a gyökerét a nehézcsillaggá degradált rohamcsillag vette át. Az irányítását Bernard csillagkapitány kapta meg, aki nagyon elégedett volt a feladattal -bár a rangja a Méregfog Trinária élére is juttathatta volna.
Cour Mech harcos tört előre a Phoenix Hawk IIC típusú, újonnan fejlesztett Mechjével. Négyesével lőtte ki a sorozatokat a törzsében rejtőző Ultra gépágyúkból. Minden egyes lövésével egy végtagot metszett le a visszavonuló Sólymokról. Mellette Shyla csillaga törte előre az utat, szinte megállíthatatlanul. Lövedékek és lézersugarak cikáztak a barlang levegőjében, és páncélok tonnáit olvasztották meg.
Aztán Shyla megpillantotta az első fénysugarat. A hajnal vörös fénye délibábként, fordított árnyékot vetett a kijárat melletti fákra. A Sólymok a két nehézcsillagot hagyták meg hátvédként. A szándékuk nyilvánvaló volt, csapdát akartak állítani. A tervük egyetlen hibája az volt, hogy az Acélviperák legalább akkora sereggel rendelkeztek, mint ők. Egyetlen Mech is elég ahhoz, hogy valaki csapdát állítson. Ezt már Twycrosson is megtanulták.

-Csillagezredes, Loas csillagparancsnok vagyok. Megtaláltuk az egyik csillagukat, és épp egy lehetséges kijárat felé üldözzük őket. Látom önöket a radaron, igyekszem maguk felé terelni őket. A Bravo pedig összefutott a másik csillaggal. Ez lesz a Sólymok utolsó csatája a Trell I-en! -mondta a férfi büszkén.
Tökéletes. Azt hiszik, hogy csapdába csalhatnak, de ők esnek csapdába! A sólymok egy perc alatt elérték a kijáratot, és eltűntek a fák között. A Méregfog Trinária egyre erőszakosabban folytatta a Sólymok visszaszorítását. Mire a Trell rendszer napjának első sugara elérte Shyla Timber Wolfját, a Sólymok egyik nehézcsillagának utolsó Mechje is kicsavart füstölgő roncsként omlott össze.
Zöld tisztás tárult fel Shyla szeme előtt, de a látvány nem vakította el annyira, hogy ne lássa a fák között megbúvó Mecheket. A nő mozgását követve a Méregfog Trinária megtorpant, hogy szemtől szembe kerülhessen ellenfeleivel. Shyla a neurosisakjában ismét Loas csillagparancsnok hangját hallotta. Az adást minden bizonnyal valami zavarta. Vagy szikla, vagy egy elektronikus zavaró. Lehetséges, hogy a Jádesólymok egyik Mechje rendelkezik ilyen berendezésekkel.

-Ismétlem csillagezredes……. robbantották…….beragadtunk, de sietünk….. odaérni. -Shyla nem sok jót jósolt a támadásoknak ezek után. A Méregfog Trinária nagyrésze pedig már meg is kezdte azt a rohamot, amit az utolsónak szántak. A Sólymok is előtörtek a rejtekhelyükről, és megkezdték a támadást.
Shyla sem akart lemaradni tőlük, vadul vetette bele magát a harcba. Egy Novát vett célba a lézereivel. A közepes Mech bal karja már hiányzott, a másik karban viszont mind a hat lézer tökéletesen működőképes volt. A két fémóriás egyszerre nyitott tüzet egymásra. A lézersugaraikkal egymás testébe vájtak, a Timber Wolf PPC-je pedig megolvasztotta a Nova lábfejét, így megnehezítve a járást.
A Timber Wolf pilótafülkéjében piros fény közölte Shylával, hogy egy újabb impulzuslézere vált használhatatlanná. A nő ismét elsütötte a Mech PPC-jét. Ugyanarra a lábra célzott, és most a Nova térdizületét rögzítette nyújtott állapotba. A közepes Mech pilótája józan eszének köszönhetően, meg sem próbált mozdulni, ezzel megkönnyítette Shyla dolgát. Újabb hat lézersugár csapott ki a karból, és leszakította a Timber Wolf sérült karját. Sebaj, a PPC már úgysem működött benne.

Shyla adta le az utolsó lövést. A PPC, és a két lézersugár megszakította törzs és a láb kapcsolatát. Ezzel a Mech jobb karja is leszakadt. A Nova esetlenül elfeküdt a földön. A következő célpont egy Stormcrow típusú Mech volt. Furcsa módon a Mech teljesen azonos működő fegyverzettel rendelkezett, mint az előző társa. Viszont sokkal kevesebb páncél van rajta. Ezt ki kell használnom, különben én végzem a harcot a levegőben repülve a pilótaszékemmel.
Hatalmas remegés futott végig a Timber Wolfon, ahogy hat jádezöld lézersugár szántotta végig a Mech bal lábát. A Mech térdizülete természetesen ismét beragadt. Shyla a Stormcrow törzsén tátongó egyik lyukat célozta meg a PPCvel, és a lézerekkel. A PPC lövedéke szikrákkal borította be a Mech törzsét, és a Stormcrow remegni kezdett. A bal karja emelkedni kezdett, és lézersugarak csaptak ki a fegyverekből. A pilóta minden bizonnyal elvesztette az irányítást. Shyla megpróbálta ugyanazt a sérült részt eltalálni a lézereivel.

A sugarak berobbantották a lyuk melletti páncéllemezt, a Mech törzse pedig elkezdett forogni. A mozgás közben a törzs megállt, és a Mech pilótája katapultált. Shyla újabb célpontot akart magának keresni, de ebben a pillanatban újabb két csillag jelent meg a radaron. Megérkezett a Jádesólymok két közepes csillaga. A Bravo és a Charlie pedig még mindig nincs sehol. Nem tehetek mást, visszavonulunk. A nő tett egy lépést hátrafelé a Timber Wolffal.
Két lézersugár vakította meg egy pillanatra, amit egy hatalmas acélgolyó követett. A lézersugarak egy közeledő Ice Ferretbe csapódtak, az acélgolyó pedig ledöntötte a lábáról a rohanó Mechet. A számítógép a lövedékek forrásaként Hadre Mech harcos Executionerjét azonosította.
-Azonnali visszavonulás! Megérkezett a Sólymok erősítése. -üzente Shyla a Méregfog Trinária harcosainak. A legtöbben az ő Mechje előtt voltak, közelebb a Sólymokhoz, Shyla pedig nem akart az első visszavonulók között lenni. Elterelő manőverbe kezdett, és egy harmincöt tonnás Horned Owl típusú Mechet vett ezúttal célba. Legnagyobb meglepetésére a könnyűmech szinte sértetlen volt. A pilótája pedig meglehetősen gyakorlott harcosnak tűnt. Nocsak, a Sólymok kineveltek egy hatékony szabadvérűt? És honnan szerezték ezt a Mechet? Friss fejlesztés lehet.

A nehéz impulzuslézer skarlátvörös sugara a Timber Wolf bal lábába csapódott, és immár teljesen használhatatlanná tette a lábat. A két közepes impulzuslézer sugara pedig a Timber Wolf csípőjében okozott maradandó kárt. Ahhoz, hogy a Mech visszanyerje a mozgékonyságát, a teljes járási mechanizmust át kellett konfigurálni. Shyla kiadta a feladatot a számítógépnek. Addig azonban, amíg az ehhez szükséges percek letelnek, Shylának meg kellett védenie magát.
A jobb kart a könnyűmech felé lendítette, és elsütötte a PPC-t. A Horned Owl ebben a pillanatban a magasba emelkedett, és a Timber Wolf felé kezdett el repülni. Rövid becslések után Shyla alig fél méterrel a Mech elé célzott az impulzuslézerekkel. A sugarak a levegőben úszó Mech oldalát érték, és berobbantották az ugrórakétákat, amik szétzúzták a reaktorát. A Mech a darabjaira robbant. Micsoda szerencsés találat!
-Kitörtünk, csillagezredes, tereljék felénk a Sólymokat! -hallatszott Loas zilált hangja a kommunikátorban. Shyla a számítógép egyszerűsített parancsnoki konzoljával kiadta a megfelelő utasítást a Méregfog Trináriának. A radaron a zöld pontok óvatosan dél felé kezdték terelni a vörös kis háromszögeket. Velük együtt kis katona alakok is megjelentek -ezek Refa Andrewst és az elementálcsillagot jelképezték, akiket Shyla épp most vetett csak be. Ők is csatlakoztak a vonuló Acélvipera sereghez.

Shyla a következő ellenfele felé fordította a Mechje törzsét: A sántikáló Nova két másik társával együtt kellemetlen meglepetést tudott volna okozni a Trináriának. A mellette haladó két Kit Fox típusú Mech tűnt a kevésbé veszélyesnek. Shyla abban biztos volt, hogy képes egyedül is elbánni a súlyosan sérültnek látszó Mechekkel.
A Timber Wolf megremegett. A számítógép vörösre festette a Mech hátpáncélját, és lekapcsolta az életfenntartásért felelős rendszereket. Egy ilyen bolygón, mint a Trell I ugyan nem volt szükség ezekre, a Mechek biztonsági protokollja, azonban kötelezővé tette az aktiválásukat. A találat erejéből Shyla két nehéz lézerre tippelt. Magában végigsorolta a Kit Fox és a Nova összes variánsát, de nem emlékezett olyan konfigurációra, ami egynél több nehézlézert használt volna. A lövés mögülem érkezett. Bekerítettek? A lehetőség is nevetségesnek tűnt, hiszen alig egy perce még a Trinária nehézcsillaga állt a nő háta mögött, és az egyik Mech még mindig őt fedezte.

Megfordította a Mechje törzsét, de még mielőtt teljesen megfordulhatott volna, tizenkét lézersugár szabdalta fel Mechjének törzsét, az utolsó működőképes lézereket is megsemmisítve. A számítógép pedig jelezte, hogy ismét becélozták, és az egyik ellenfele tüzelésre készül. A fegyvert a számítógép egy Gauss ágyúként azonosította. Az egyik Kit Fox pilótája megszegné a harc törvényét? Ez nem méltó a Sólymokhoz. A nő megpróbált minden Mechre odafigyelni, és eközben utolsó fegyverével -a PPC-vel- semlegesítette a lassan vánszorgó Novát. Füst szállt fel a közepes Mech törzséből, ahogy a földre zuhant. Shyla a látómezejében tartotta mindkét könnyűmechet, de ismét találat érte. Mi a …? Megfordult a Timber Wolffal, de csak gomolygó füstöt látott maga előtt. A Mech amely megtámadta, nyilván maga is támadás alatt állt. A nő egy pillanat alatt meghatározta a gauss lövedék forrását, és megpróbált ugyanoda lőni a PPC-vel. Kék villámok jártak végig egy, a füsttől kivehetetlen testet, a lövés talált.

Hatalmasat rántott Shylán a pilótaszék biztonsági öve, és a számítógép szirénázó hang kíséretében javasolta, hogy katapultáljon. Egymás után kapcsoltak le a nehézmech rendszerei, de Shyla nem adta fel a harcot. Megpróbálta gyorsabban lekapcsolni a rendszereket, hogy a reaktor az utolsó lehelletével még energiát tudjon adni a PPC-nek egy-két lövés erejéig. Az utolsó kép a másodlagos képernyőn a Mech diagnosztikai ábrája volt. Szinte meztelen volt a Mech törzse, egyedül a karpáncél volt nagyrész ép. A reaktor burka már megsérült, és folyamatosan melegedett. Shylának kiszáradt a torka, ahogy az utolsó lövésekért erőlködött.
A füst lassan elkezdett szertefoszlani, és egy hatalmas fémóriás karja bontakozott ki belőle. Shyla elsütötte a fegyvert, ahogy szembenézett a Gauss ágyú csövével. A kék lövedék magába burkolta a kart, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy használhatatlanná teszi a fegyvert, de aztán a villámok eltűntek, és a fegyver még mindig szinte sértetlen volt, ahogy kiköpte magából a fémgolyót. A lövedék közeledtével kitisztult a füst, és Shyla megpillantotta a támadóját. A hatalmas rohammech arcára halálos vigyor volt festve, amely mintha egyre szélesebbre húzódott volna, ahogy a fémgolyó egyre közelebb ért a Timber Wolf pilótafülkéjéhez. Aztán a Shylától alig egy méterre lévő transplex üveg elkezdett repedezni. Mielőtt az anyag megadta volna magát a többszáz kilométer per órával repülő mázsás súlynak, és üvegszilánkokkal tűzdelte volna tele a nő védtelen testét, Shyla felismerte a Mechet. Az arcára megvetés, és meglepődés ült.
Hadre…………Folkner?!

* * *

-Stravag!!! -üvöltötte Refa Andrews, akik az elementálcsillaggal együtt megrökönyödve nézte végig, ahogy Hadre Mech harcos egyik Gauss lövedéket a másik után küldi Shyla Mechjére.
Refa Andrews az ugrórakétájával a magasban termett, és az Executioner felé vette az útját az elementálága többi tagjával együtt. Már csak pár méterre volt a Mechtől, amikor szíven ütötte a csillagezredes földön fekvő Mechjének a látványa. A Timber Wolf pilótafülkéjének a bal oldalán hatalmas, kör alakú lyuk tátongott. Az öt katona szinte egyszerre kapaszkodott meg a rohammech törzsén, és kezdték el letépni a páncéllemezeket, hogy hozzáférhessenek a fúziós reaktorhoz. Refa Andrewst azonban jobban érdekelte a pilóta, mint a Mech. Az Executioner elindult előre, és elkezdte vadul össze-vissza forgatni a törzsét. Az egyik elementál majd harminc métert repült, mikor leszakadt a páncéllemez, amibe kapaszkodott. Refa Andrews páncéljának bal karját belevágta az Executioner vállába. Már csak két méter és elkapom ezt a surratot!

-Csillagkapitány, kinyílt a csomag. -reccsent az ág egyik harcosának hangja Refa Andrews fülében. A rövid mondat annyit jelentett az elementáljai között, hogy az egyik harcos sikeresen felbontotta a Mechet védő páncéllemezeket, és szabadon hozzá fér a fémóriás motorjához. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy pár másodpercen belül el kell hagyniuk a Mechet, különben a robbanás áldozatává válnak. Már csak egy méter. Az én kezemtől fog meghalni. Nem fogom hagyni, hogy egyszerűen csak szétrobbanjon! Lassabban fogja végezni.
Refa Andrewst hirtelen hatalmas tűz vakította meg. A következő kép amit látott, egy repülő pilótaszék volt. Megpróbálta a levegőben eltalálni a jobb kar könnyűlézerével, de az ide-oda dülöngélő, rángatózó Mechről képtelenség volt célozni. Stravaaaag! Nem tudott tovább figyelni a székre, és tulajdonosára, mert egy erős kar ragadta meg a páncélját és rántotta le a Mechről.
Az Executioner törzse hatalmas robbanással enyészett porrá, de ekkorra Refa Andrews és az elementálága már biztonságban, a földről szemlélhették végig a rohammech végzetét. A csillagkapitány büszkén nézte végig, ahogy a csillagból megmaradt maradék két elementálág legyőzi a két össze-vissza hadonászó Kit Foxot.
Neki, és a parancsnoki ágnak viszont sokkal életbevágóbb feladata volt.

* * *

A lebegőautó hatalmas port vert fel. Jarvis kezeiből az összes vér kifutott, olyan szorosan markolta a kormányt. A jármű a barlangrendszerből kiérve ugratott egyet egy kövön, majd hatalmas puffanással földet érve folytatta az útját.
Kikerülte az útjába kerülő roncsokat, és igyekezett mihamarabb a csillagparancsnok által megjelölt helyre érni. Hátrapillantott utasára. A medtech a hátsó ülésen kuporgott, és úgy szorította magához az elsősegély ládát, mintha az bármikor megmenthetné az életét. A csomagtartó így is tele van orvosi felszerelésekkel, nem tudom, hogy miért is hozott magával olyan felszerelést, amivel még egy könnyebb sérülést is csak kis biztonsággal lehet ellátni.
Elviharzottak egy Summoner teteme mellett. A Mech törzse teljesen ki volt csavarodva, és úgy tűnt, mintha a PPC-je bele lenne fúródva a földbe. A kar páncélzata, a lábak, és a csípő még épnek tűnik. Bernard csillagkapitány örülni fog, hogy nem kell sokat várnia a Mechje javítására. A következő roncs egy Gargoyle roncsa volt -ezen egy Acélvipera jelvény díszelgett. A Mech mellett egy nő integetett és ugrált. Marie Mech harcos a Méregfog Trináriából. De most nincs rá időm. Jarvis a visszapillantó tükörből látta, hogy a nő milyen elképedt arcot vág, ahogy a vörös keresztes szimbólumot viselő lebegőautó elsuhan, vele mit sem törődve.

Egy Jádesólyom Nova, és két Kit Fox maradványai mellett kellett elhaladniuk, még végre megpillantotta a Timber Wolfnak aligha látszó fémtömeget. Az egyik karja hiányzott, a törzsön még rajta lévő páncéllemezek fel voltak hullámosodva az azokat ért hatalmas hőtől. Jarvis feltépte a lebegőautó ajtaját és a Mechhez rohant. Megpillantotta a Timber Wolf pilótafülkéjét. A transplex egy része még ép volt, Jarvis egy pillanat alatt felmászott rá. A csillagezredes nem volt sehol. Csak a vére.
-Erre, Jarvis! -hallotta Refa Andrews dörgő hangját. A férfira nézett. Nem viselt páncélt, ez pedig némiképp meglepte a főtechet. Odarohant a férfihez, aki egy szót sem szólt. A jobb kezével a háta mögé mutatott, az ott guggoló medtechre.
A földön Refa Andrews páncélzata feküdt, a medtech pedig azon erőlködött, hogy kinyissa. Jarvis odalépett a páncélhoz, és a mellkasára térdelt. Belenézett a V alakú szemnyílásba, de nem látott semmit. Pára borította az üveget. Jarvis az ingujjával sebtében áttörölte a vörös üveget, de semmi változást nem tapasztalt. A pára belülről rakódott rá.
-Hogy kell ezt kinyitni? -kérdezte megszeppenten a páncélt feszegető medtech.

-Menjen onnét -intett Jarvis. Odalépett a páncélhoz és gyakorlott mozdulattal először megkereste a két kart, a törzset, és végül a két lábat rögzítő csatokat rejtő lemezeket. Halk szisszenéssel engedett a páncél külső nyomásnak. Jarvis nekifeszült, hogy felnyissa a nehéz páncélzatot.
-Jöjjön, és segítsen. -szólt oda Refa Andrewsnak, akinek az arcát a düh és a megvetés ragadózószerű grimaszba torzította. Szótlanul megfogta a páncélt, és egy laza mozdulattal leemelte a felső, lecsatolt lemezeket.
A medtech elfordult az iszonyattól, és kiadta gyomrának tartalmát. Jarvis arcából kifutott a vér, ahogy meglátta a szinte alaktalan női testet a fekete folyadékban fetrengve. Refa Andrews csillagkapitány szinte nem is tehetett volna többet a csillagezredesért, mint hogy a páncélját ajánlja fel neki. Az elementál-páncélzat egyik alapvető tulajdonsága volt, hogy addig tartsa életben a tulajdonosát, amíg az élet utolsó szikrája ki nem huny belőle. Azonnal érzékelte viselőjének sérüléseit, és a páncélba épített felszereléseknek köszönhetően gyors kezelést is biztosított. Fájdalomcsillapítók, érzéstelenítők, fertőtlenítőszerek, és enzimkészítmények sokasága készült az elementálok életben tartására.

Különleges helyzetekben -súlyosabb, vagy nagyobb kiterjedésű sérüléseknél- a páncél a sérült területet egy fekete masszával borította be, amely erős fájdalomcsillapító hatása mellett teljesen elszigetelte a testrészt, a kiömlő vért alvadásgátló anyagokkal töltötte fel -a vérrögök kialakulásának megakadályozása, és a vér recirkuláltatása miatt-, és a fertőtlenítésben is nagy részt vállalt. Ezen kívül olyan tápanyagokat tartalmazott, amik a hámszövetbe felszívódva segítették annak regenerálódását. Ezt a folyadékot leginkább a végtagokon keletkező sérülések kezelésére fejlesztették ki a klánok techjei.
Shyla Andrews testét az arcát kivéve majdnem mindenhol beborította a massza. Jarvis megrökönyödötten nézett a nő arcára. Shyla szemei fennakadtak, de képtelen volt becsukni őket. A teste remegett a fájdalomtól és a sokktól. A szájából fehér habcsík bukkant elő, ám a legborzasztóbbat eltakarta a fekete massza. A nő jobb karját, a kulccsontjától, a lábát pedig térdtől lefelé amputálta a becsapódó gauss lövedék. A bordái össze voltak zúzva, és vérző sebek borították az egész testét a berobbanó transplex darabjaitól.
A medtech visszanyerte önuralmát, a lebegőautóhoz szaladt, és kikapta a csomagtartójából a legszükségesebbeket. Az elementálpáncélban fekvő nő felnyögött.

-Kerensky nevére, kapkodd már magad, te surrat! -üvöltötte Jarvis a tech felé, mire az ügyetlenül odagaloppozott mellé, egy hatalmas bőröndszerű dobozzal. Rengeteg olyasmi rejtőzött benne, amiről Jarvis nem is tudta micsoda. Csak ült némán, és nézte, ahogy a férfi sorra veszi Shyla Andrews sérüléseit. Nagyjából ellátta a nőt, és egy erős nyugtatókból és altatókból álló koktéllal álomba ringatta.
-Főtech, a csillagezredes állapota kielégítő. Minden bizonnyal túl fogja élni. Belső sérülése nincs, a sokk pedig rövidesen elmúlik. Többet nem tudok itt tenni érte. Még az indulásunk előtt megadtam ennek a tisztásnak a koordinátáit az orvosi szekció techjeinek. Bármely pillanatban itt lehetnek.
-Rendben. Addig is figyelje az állapotát. -válaszolt Jarvis olyan magabiztossággal, mintha maga orvos, vagy legalábbis medtech lenne. A férfi visszaült a páncél mellé, Jarvis pedig Refa Andrewshoz lépett. Felnézett a férfira, aki minimum másfélszer akkora volt, mint ő.

-Mi történt, csillagkapitány? -kérdezte.- A Sólymok már az utolsókat rúgták, pozvál? -meglepődött azon, hogy akaratlanul is kicsúszott a száján a kifejezés. Refa Andrews ránézett. A férfi tekintete megfagyasztotta ereiben a vért.
-Poz, főtech. Ők nem lettek volna képesek legyőzni a csillagezredest. -a válasz sok kérdést vetett fel Jarvisban, de először a legnyilvánvalóbbat tette fel.
-Egy másik klán is földet ért, és harcba bocsátkoztak önökkel? De akkor hol? Itt csak Acélvipera és Jádesólyom Mechek roncsait láttam. -kérdésére az elementál a tekintetét ismét a párszáz méterre húzódó erdőre emelte.
-Shyla Andrews sérüléseiért Hadre Mech harcos a felelős. Egyetlen más klán sem mert volna szembeszállni velünk.
A főtechet ez a mondat legalább annyira sokkolta, mint az összetört nő látványa a páncélban.
-Elkapták a stravagot? -kérdezte. Homlokán kidagadtak az erei, ahogy a düh egyre inkább az uralma alá vonta.
-Neg Jarvis. A gyáva surrat katapultált, és azt hiszem túlélte. De akárhová is bújik, meg fogom találni, és több darabra szedem szét, mint ahány Mechet legyőzött az eddigi harcaiban.

* * *

Hammond erdőség
Trell I
3053. április 23. 21:50

A levelek halk susogására ébredt fel a férfi. Fájdalom hasított a hátába, a karja pedig teljesen el volt zsibbadva. De túléltem, és megfizettem annak a boszorkánynak azért, hogy elvette tőlem az egységem, a vérnevem, és a klánom. Körülnézett a fekhelyén. Magasan a fák koronájában talált menedéket. Majdnem egy fél napot gyalogolt, miután földet ért a pilótaszékével. Repülés közben megpillantotta a Sólymok űrjáróját, és az egyik állomáshelyüket. A bal zsebében rejlő iránytű segítségével megpróbált a megfelelő irányba sietni. De a kronométere szerint este hét órakor úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Szerencséje volt, hogy egy sűrű erdőbe hozta az útja. Egyből kinézte magának ezt a szimpatikus fát, és felmászott rá. Szinte rögtön elnyomta az álom.
Most pedig végre alkalma volt jobban körül nézni -bár a sötétben nem látott már sokat. A távolban pislákoló fény viszont felkeltette a figyelmét. Átkozta magát, hogy nem hozott magával infra távcsövet, de azzal valószínűleg felhívta volna magára a figyelmet. Egy zseblámpát viszont sikerült észrevétlenül magához vennie, így legalább az iránytűt látta a sötétben.

Ez csak még biztosabbá tette számára, hogy az fénylik a távolban, amire gondol. Összepakolta a hátizsákot, amit magával hozott -amiből még a harc előtt kivette a haszontalannak tűnő csizmát, így elég helyet teremtett egy kiskaliberű fegyvernek- és lemászott a fáról.
A Trell I holdja különös, ijesztő árnyakká varázsolta még a leges legártatlanabb kis esti növényevőt is, de Hadre -Hadre Folkner- nem törődött velük. Hogyha eddig eljutott, akkor már semmi sem állhatja az útját. Egymás után hagyta maga mögött a hatalmas fákat. Ügyesen lépdelt a földből előtörő vastag, erős gyökerek között, majd később ez a lépdelés szökelléssé, végül futássá változott az éjszaka zajai közepette. Egy tisztásra ért. Már nem látta a fényeket, de ez egy cseppet sem zavarta. Az iránytűvel ellenőrizte, hogy jó felé halad-e, majd folytatta útját.

Még két tisztás, és legalább két óra kellett ahhoz, hogy végre elérje a célját. Leguggolt egy bokor tövében, és szétnézett. Bár nem lett volna mitől tartania, mégsem akart belefutni egy esti őrjáratba. Csak felesleges kellemetlenség lenne. Tekintetével a parancsnoki sátrat kereste. Megismerte az ezüst szegéllyel bekeretezett Jádesólyom szimbólumot. Végre, annyi idő után először, otthon érezte magát.
Gondolatban már ezerszer megízlelte ismét elméjében a nevét. Hadre Folkner. Attól a pillanattól fogva, ahogy megérkezte a Trell I-re, ezt a pillanatot várta. Mennyi tervezés, mennyi munka rejlett a terve mögött. Aztán mégis milyen egyszerűvé vált hirtelen, amikor az összes többi harcos otthagyta őket. Nem akart nyilvánosan támadni Shyla Andrewsra, de sajnos nem tehetett mást. Az utolsó lehetőséget ragadta magához, a következmények -Refa Andrews elementálága- pedig nem számítottak. Milyen dicső is lett volna bemasírozni a Sólymaimhoz az Executioneremben! Személyesen vittem volna eléjük a kínzójuk szívét!

Alaposan körülnézett, majd mikor látta, hogy senki sem keresztezi útját, megindult a parancsnoki sátor felé. Útközben majdnem belebotlott egy őrjáratba, de szerencsére sikerült meglapulnia az egészségügyi sátor árnyékában. Nem sokáig kell már elbújnom. Hisz magasabb a rangom az összes őrjáratozó harcosnál, és vérnevem is van. Micsoda visszatérés lesz!
Halkan odalopózott a parancsnoki sátor bejáratához. Furcsamód egyetlen őr sem volt ott. Biztosan már kiűzték az Acélviperákat. Belemarkolt a sátorvászonba, és hatalmas lendülettel megemelte. A vászon felcsapódott a sátor tetejére, a bent lévők mégis teljesen nyugodtan fogadták. A férfi szíve majd kiugrott a helyéről.
-Roger Grey csillagezredes! -mondta, ahogy felismerte a tisztet. John Grey testársa. Biztosan John után kapta meg a rangot A férfi az asztalnál ült, vele szemben pedig egy hatalmas termetű elementál állt. Mindketten érdeklődve néztek rá. Azonban Hadre nem hagyta őket.

-A nevem Hadre Folkner. Egykor a Jádesólyom klán tagjaként nyertem számos ütközetet. Megszereztem a vérnevem, és megvívtam a csillagezredesi rangomért. Mikor távoznom kellett a klánból, az Acélviperák fogságába kerültem. Azonban ott is kivívtam a harcosi státuszt, és most pedig átnyújtottam nektek ezt a bolygót úgy, hogy megöltem Shyla Andrews csillagezredest. Azért jöttem ide, hogy végre visszatérhessek a klánomhoz, visszakapjam mindazt, ami valaha voltam, és amit az Acélviperák elvettek tőlem.
Az asztalnál álló elementál arcára értetlen kifejezés ült. Már épp megszólalt volna, mikor az asztalnál ülő feljebbvalója válaszolt Hadre Folkner követelésére.
-Valóban ismertem egy Hadre Folkner nevű csillagezredest. Kemény harcos volt, szerettem volna a csillagomban tudni. De az Acélviperák iránt érzett gyűlölete legalább olyan értékes volt számomra, mint a képességei. A vérnévért folyó küzdelemben a földbe tiporta az összes többi jelöltet, a szolgálatot pedig csillagparancsokként kezdte. Tudtam a nagyobb ütközeteiről, sőt néhányban személyesen harcolhattam az oldalán.

Hadre elmosolyodott. Ismét megízlelte elméjében a vérnevet. Hadre Folkner. Ismét fellángolt lelkében az, amiről már azt hitte, hogy örökre kialudt. Harcolni akart, és kiüldözni az összes Acélvipera fattyat a Jádesólymok megszállási zónájából. Szinte érezte, ahogy ismét eggyé válik a Mechjével, és egymás után küldi a halálba az Acélvipera harcosokat. Szemei előtt megjelentek a menetelő Jádesólyom Mechek, ahogy a hazatérés tudata teljesen elkábította. Egy galaxis Mech harcos előtt állt, akik készek voltak osztozni céljaiban, és akár meghalni a klánért. Ahogy azonban az ezredes szavai kibillentették a látomásából, és ismét a való világ tárult a szemei elé.
-Poz, Hadre Folkner valóban kiváló harcos volt. De maga nem az a Hadre Folkner, akit én ismertem. -mondta, és az asztal fiókjából elővett egy lézerpisztolyt. Hadre fejével egy magasságba emelte, és meghúzta a ravaszt.
Hadre teste ösztönösen elugrott volna a halálos sugár elől, de az elméjével egy pillanat alatt lebénította önmagában a harcost. Nincs hová mennem. A becsületem odaveszett, és nincs lehetőségem visszaszerezni. Még ha meg is menekülnék, hová mehetnék? Megöltem Shyla Andrewst, úgyhogy legalább egy trinária loholna a nyakamban. Most pedig a saját klánom árult el. Pedig egy egész planétát adtam a kezükbe. Mekkora árat kellett volna fizetnem azért, hogy visszakaphassam, amit az Acélvipera klán megpróbált kiölni belőlem? A zavaros gondolatok közepette Hadret olyan nyugalom árasztotta el, amelyet még sohasem érzett.

Ekkor egy egész parányi ponton hőséget érzett a homlokán. Ha felnézhetett volna, látta volna, ahogy a rubinvörös lézersugár megpörköli a bőrét, majd a kis kráteren keresztül belefúródik a koponyájába. A hatalmas energia hamar megbontotta a csontszerkezetet, a kemény anyag a másodperc töredéke alatt szürkés-fehér füstté változott. Hadre úgy érezte, hogy hirtelen hihetetlen fény burkolja be a testét, és a Belső Szféra planétái között repül az űrben. Nincs rajta semmiféle védő felszerelés, mégis képes életben maradni. Űrjárók repülnek el mellette, és észrevette egy jórészt vízzel borított bolygó felé száguld. A Terra. Visszafordult, hogy megnézze az űrjárókat, amelyek közben egy hatalmas, ám de régi konstrukciójú űrugróra csatlakoztak fel. Nehezen tudta csak kivenni a jelzést, de a színek összeállításából felismerte, hogy ezek az űrjárók a Csillagliga birtokában vannak. Ismét a bolygó felé nézett, de egy újabb űrjáró került a szeme elé. Ezen már egy másfajta jel volt. Az a jel, amelyektől minden egyes klánharcosnak a hideg futott át a hátán. Amaris. Ahogy Hadre egyre gyorsabban repült a bolygó felé, az űrjáró egyre kisebbnek látszott.
Aztán mikor Hadre már majdnem belépett a Terra légterébe, a bolygó hirtelen eltűnt, és egy óriási fekete lyuk volt a helyén. Hadre üvölteni akart torka szakadtából, de nem tudott. Megkapaszkodott volna bármibe, hogy nehogy a gravitációs anomália összeroppanthassa, de semmi sem volt körülötte. Becsukta a szemét, és várta a végzetet. Már oly rég óta először, félt. Nagyon félt.

A férfi teste szánalmasan terült el a földön, a csillagezredes pedig csak a fejét csóválta.
-Az a Hadre Folkner, akit én ismertem, sosem árulta volna el a klánját. Mindegy melyik is legyen az. -mondta undorral, majd az elementálhoz fordult.- Csillagparancsnok, holnap reggelre szedje össze a maradék harcosainak a szállítási szükségleteit. Az Acélviperák reggel kilenc óráig engedik még, hogy a bolygón tartózkodjunk, aztán mennünk kell, különben lemészárolnak mindannyiunkat.
Az elementál tisztelgett, majd sarkon fordult, és távozott. A csillagezredes odasétált a földön fekvő tetem mellé, és leguggolt. Megvizsgálta a férfi ruháját. Acélvipera kezeslábasban volt, de biztosan Hadre Folkner volt az.
-Az olyan harcosok, mint maga, nem méltóak a klánhoz. Inkább maradt volna az Acélviperáknál. Közéjük való. -mondta halkan majd felkelt, és kisétált a sátorból, magára hagyva a merevgörcsben fekvő hullát.

–6—


Arcadia, az Acélviperák otthona
Viperafészek, Egészségügyi központ, harcos negyed
3053. május 20.

-Látják, felébredt, mondtam, hogy nem kell félni! Aki legyőzi a Jádesólymokat, annak egy ilyen kis kórházi fiaskó sem árt meg. -mondta egy hang a nő bal oldala felől. Valahonnan ismerősnek tűnt Shylának, de nem tudat, hogy honnan. Még mindig az álma fogságában volt. Az utolsó emléke az volt, hogy a Timber Wolf botkormányait vadul rángatva igyekszik kitérni egy gauss lövedék útjából. Arra már nem emlékezett, hogy sikerült-e neki. A hang mondata alapján nem.
Lassan megpróbálta kinyitni a szemét, hogy megláthassa a hang tulajdonosát, de úgy érezte, mintha összevarrták volna. A kíváncsiságon kívül amúgy sem hajtotta más. Minek is nyitná ki a szemét? A testében ernyedt érzés terjengett, még levegőt is nehezére esett venni. De az megnyugtatta, hogy nem egy gép lélegzik helyette. Még mielőtt tovább próbálkozott volna a szemével, megpróbálta felmérni a testét. Kötés nyomta a fejének a bal oldalát, ezt már korábban is észrevette. Máshol is voltak rajta kötések, érezte magán őket. Egy csomó apró kis sebesülést varrhattak össze rajta, mert az egész testén apró kis hegeket érzett. Némelyből még ki sem szedték a varratokat. Ezek aztán különösen zavaróak voltak. Aztán megpróbált a végtagjaira koncentrálni. Érezte a karján a szoba levegőjének nedvességét a lábát pedig az ablakon befújdogáló szél csiklandozta. Ez mindenképpen jó jel volt, bár egy kicsit zavarta, hogy a jobb karján, és lábán alig érez valamit.

Most már eljöttnek látta az időt, hogy végre vizuálisan is befogadja a külvilágot. Először a jobb szemét próbálta meg kinyitni. Először még nem bírta a pupilláját érő fényt, de aztán a második-harmadik alkalommal már nyitva bírta tartani a szemét pár másodpercre. A szeme elé táruló képet Jarvis főtech borostás arca töltötte be. De nem ezért csukta be a szemét megint.
-Ugye mondtam, ma felébred, holnap után pedig csapatbirkózás edzést tart nekünk! -mondta Jarvis.
-Hagyja már békén. Ha maga az arcomba bámulna mikor egy egyhónapos kómából ébredeznék, komolyan mondom, hogy inkább még egy hónapig feküdnék eszméletlenül. -mondta egy újabb ismerős hang, ismét a nő bal oldala felől. Megpróbálta még egyszer kinyitni a szemét. Ezúttal sikerrel járt, de csak foltokat látott. Jarvis segédtech végre hátrébb hajolt.

-Csillagezredes? -kérdezte ismét az előző hang. Shyla megpróbálta a hang forrása felé fordítani a fejét, de iszonyatos fájdalom hasított a nyakába. Aztán lassan kitisztult a látása.
Hárman álltak az ágyánál, Loas, Bernard, és Jarvis. Mindhármuk szeme vörös volt a fáradtságtól.
-Mióta….. -próbált meg egy összefüggő mondatot kimondani, de már az első szónál elakadt. Pedig mennyi mindent akart kérdezni! Az altatók hatása még mindig nem múlt el teljesen, és a nő elméje még zavaros volt. Enyhe zsibbadás töltötte be a testét. Olyan érzés volt, mintha egy nagyon hosszú álomból ébredt volna fel. Sejtette, hogy ez az érzés több, mint valóságos. Abba már beletörődött, hogy a karjai, és a lábai nem engedelmeskedtek neki, de az megrémítette, hogy nem tud beszélni.
-Már régóta, csillagezredes. -válaszolt Loas- Hogy pontos legyek, három nap híján egy egész hónapja.
-Ho….hol…..-próbált meg ismét beszélni. A torkát kaparó érzés fogta el, és vad krákogásba folytak a szavai. Aztán köhögött, perceken keresztül, köhögött. Nem látta, ahogy Loas és Bernard kiszaladnak a medtechért, csak az apró szúrást érezte, amikor beadta neki az újabb adag fájdalomcsillapítót. Aztán hirtelen megszűnt a kaparó érzés, és a tüdeje ismét megkönnyebbült. A feje elbicsaklott a párnán, és farkasszemet nézett Jarvis segédtechhel. A férfi arca ismét elmosódott, a nő pedig álomba merült.

A medtech aggódó tekintettel nyújtotta át Bernard csillagkapitánynak a csillagezredes állapotáról szóló jelentést. A férfi valaha harcos kiképzésen esett át, ezért ismerte fel azonnal a csillagkapitányi rangjelzést. Most is harcoshoz méltóan viselkedett, és úgy tűnt, mintha átérezte volna azt, amit a nő csak ezután fog átélni.
Loas odalépett Bernard mellé, hogy ő is láthassa a papírt. Mindkét férfi arca elkomorodott. Jarvis főtech a két férfi mögé állt, és lábujjhegyen megpróbált ő is egy pillantást vetni rá.
-Most mi fog történni? -kérdezte Loas. A hangját áthatotta a bizonytalanság, és -bár ezt nem vallotta be magának- a félelem. Letérdelt a nő ágya mellé, és megfogta a takaró alól kilógó kezét. Az ép kezét. Furcsának találta így látni a nőt gépektől függve. Gépektől, amelyeknél sokkal bonyolultabbat kezelt mesterien.
-Ezt a jelentést azonnal továbbítanunk kell a megfelelő személynek. -mondta Bernard halkan. Loas felpattant.
-Kerensky nevére ki lenne az a megfelelő személy, aki bármit is tudna tenni Shyla Andrewssal?! -üvöltötte. Jarivs megrémült, még sosem látta a férfit ilyen indulatosnak. Bernardra nézett, aki csak az ajtó felé biccentett. Az alacsony férfi egyből megértette a célzást, és kiment a kórteremből.
Bernard még mindig ugyanolyan halkan válaszolt Loasnak.
-Natalie Breen.

* * *

Arcadia, az Acélviperák otthona
Viperafészek, a kán lakrésze
3053. május 25.

-Maga megőrült? -ordította Perigard Zalman. Az ajtónál álló két elementál is összerezzent a kán hangjától. Natalie Breenen viszont a meglepődés legkisebb szikrája sem látszott.
-Neg, kánom. Azt akarom tenni, ami a klánnak a legjobb. -mondta higgadtan. Ezt két módon lehet elintézni. Vagy a legkönnyebben, vagy a leges legnehezebben. Először megpróbálom a legkönnyebb úton.- Ezért fordultam magához.
-A tudós kaszt tagjai a hajukat tépnék, hogyha ezt hallanák!
-De akkor is végrehajtanák, ha ön parancsolja. -mondta Natalie Breen. A keze akaratlanul is ökölbe szorult. A lakrész padlóját díszítő hatalmas kárpit mintájára nézett, hogy egy kicsit megnyugodjon. Koncentrálnom kell, most nem engedhetem szabadjára a dühöm. Arra ott vannak a szabadvérűek.
-Neg, nem utasíthatom arra őket, hogy rúgják fel a klán törvényeit. -a kán kelletlenül nézett a nőre.- Nem áll szándékomban teljesíteni a kérését.
-Kánom, ön mióta megkapta a címét, csupa olyan dolgot vitt véghez, amely hasznosnak bizonyult a klánnak, pozvál? -kérdezte Natalie Breen, és fürkésző tekintettel a kán szemébe nézett.
-Poz.

-Ezeknek egy jó részét én nem tehettem volna meg, mert engem túlságosan hagyománytisztelőnek ismert a többi kán, és a saját klánom harcosai is. Többek között, maga is. Pozvál?
-Poz. -mondta a kán. Zavartnak tűnt. Natalie Breen érezte, hogy a kán a markában van.
-Ön viszont, ahogy megkapta a káni címet, véghez vihette ezeket a dolgokat. Véghez is vitte, mégpedig az én tanácsomra pozvál?
-Hová akar kilyukadni?
-Arra kánom, hogy amit most kérek öntől, nem kevésbé újszerű, mint amiket eddig tett az én tanácsomra.
-Viszont sokkal inkább ellentmond a klánunk törvényeinek. A kérését visszautasítom. -monda a kán. Úgy tűnt, hogy megnyugodott. Natalie Breen vett egy nagy levegőt.
-Perigard Zalman, mégis mi az ördögöt képzel? -a nő szándékosan nem a rangján szólította a férfit- Nem vettünk részt az invázióban, és a Farkasok békéje tizenöt évre megköti a kezünk! A Jádesólymok, és a Füstjaguárok ugyan szenvedtek el vereséget, de a harcosaiknak volt lehetőségük tapasztalatot gyűjteni. Ezen felül fejlesztették a genetikai állományukat, amire nekünk nem lesz a jövőben lehetőségünk. Egy klán, és egy kán jövője pedig a harcosaiban rejlik. Maga most a saját jövőjének az egyik pillérétől foszthatja meg magát, és a klánt.

-Natalie Breen, a viselkedéséért azonnal az Egyenlőség Körébe hívhatnám, de tudja, hogy nem fogom. Bármennyire is logikusnak hangzik a terve, és bármekkora eredményekkel kecsegtet, nem fogadhatom el. -mondta a férfi, és a tekintetét az asztalon fekvő iratokra terelte- Alexandr Kerensky azért vezetett ki minket a Belső Szférából, mert felmérte a birodalmak jövőjét, és az uralkodókat. -elfordult a nőtől, és a szőnyeg mintája mentén kezdett el lépdelni. Óriási volt, még Natalie Breen sem hozatott ilyen díszes kárpitot kán korában. Ez egy újabb dolog, ami lenyűgöz Perigard Zalmanban. És egy újabb dolog, amit nem értek.- Rájött, hogy a Belső Szférát az zilálta szét, hogy senki sem arra koncentrált, ami a Csillagligát, és az emberiséget egy újabb arany kor felé vihette volna. Minden egyes utódúr a hatalmával törődött ahelyett, hogy a Csillagliga alapjait egyengették volna. Azért foglalkoztak ezzel, mert emberek voltak. Emberek, akiket elvakított azoknak a javaknak a birtoklása, amire valójában nem is lett volna szükségük. -mondta, majd megállt, és ismét a nőre nézett- Nicholas Kerensky ezért alkotta meg a klánok szigorú rendszerét, és a szabályainkat. Ezeket a szabályokat nem szabad megszegnünk, és bár amit kér, nem mond konkrétan ellen egyiknek sem, nem áll szándékomban engedélyezni.

Hát jó, itt az ideje, hogy a nehezebb útra lépjek.
-Rendben kánom, nem hagy más választást számomra. Kihívom Önt a Visszautasítás Próbájára. A küzdelem helyszínéül ezt a szobát választom. Nem szándékozok fegyvert licitálni. Elfogadja?
-Natalie Breen, ez tűrhetetlen! -mondta a kán. Az arcát elöntötte a veríték, a homlokán kidagadtak az erek.- Ön nincs abban a kondícióban, sem abban a korban, hogy felvehesse velem a harcot!
-Neg! -ordította a nő.- Ha kételkedik a harcosi képességeimben, akkor dobja le a zubbonyát, és készüljön fel a harcra! -Natalie Breen kibújt az Acélvipera emblémákkal díszített kabátjából, amit a hűvös esti szél miatt volt kénytelen felvenni, és küzdő állásba helyezkedett. A kán követte a nő mozdulatait, és megállt vele szemben. A szemében forrt az indulat.

-Rendben, Natalie Breen. Úgyis sok harcos állítja önről, hogy Tukayyid óta hanyagolja a fizikai erőnléti edzéseit. -mondta, és a két elementálhoz fordult.- Lisa, Hugh, ti lesztek a Próba szemtanúi. -vett egy nagy levegőt, és áttért a ceremónia stílusára- A harcot maguk fogják felügyelni. A végkimenetelét -szándékosan egy kis szünetet tartott- egyedül önök ismerik majd. Viselkedjenek Acélviperához méltóan.
A két elementál a hatalmas szőnyeg két széléhez állt, és behajtották a négy sarkát. Így ugyan nem volt teljesen kör alakú, de a célnak megfelelt. Bárki, aki a körön kívülre lépett, vesztett.
Az első támadást -kihívóhoz méltóan- Natalie Breen hajtotta végre. A kán felé ugrott, aki azon nyomban kiperdült az útjából. Natalie Breen egy tigrisbukfenccel landolt a szőnyegen, épp egy Mechet ábrázoló mintára. Még fel sem kelt teljesen, mikor a kán rárontott. A férfi a jobb öklével a nő fejére célzott, aki viszont egy ügyes mozdulattal elfordult, így a vállát érte az ütés. Így nem volt már olyan megrendítő erejű, mint amilyennek azt Periard Zalman szánta. A férfit előrevitte a lendülete maradéka, és hasra esett. Aztán azon nyomban a hátára fordult, hogy hárítani tudja az esetleges támadást. Natalie Breen hagyta felkelni a férfit.

-Látja kánom, nem mindig szabad hinni a szóbeszédnek. -mondta.
-Örömmel látom, hogy nem igaz. -válaszolt a férfi, és azonnal támadott egy ragadozó mosolyával az arcán. Egy rúgást indított el a bal lábával, de a mozdulat csúcspontján elrugaszkodott, és a jobb lábát a nő feje felé lendítette. Natalie Breen védekezés helyett egy hatalmasat ütött a férfi lábába pont azelőtt, mielőtt a rúgás célt ért volna. A kán egy pillanatra megállt a levegőben, aztán visszaesett a földre. Az elementálok felszisszentek a kivételes reflexek láttán. Natalie Breen megropogtatta az öklének azt a részét, ahol az imént találkozott a férfi lábával. Most rajtam a sor. A nő elindult a férfi felé, és egymás után megcélozta a kán legkülönbözőbb testrészeit, és másodpercek alatt ütések sorozatát indította meg. Az első két ütést, ami a férfi bal vállát, és a mellkasát célozta meg a kán könnyedén hárította, ám a további ütések elől vagy hátrébb lépett, vagy csak az izomzatával védte őket. Natalie Breen a többi ütésit már a Perigard Zalman feje felé indította. Látta a férfin, hogy nem inog meg az ütések kivédése közben, de célját elérte. Folyamatos sorozatokkal foglalta le a férfit, aztán mikor Perigard Zalman már szinte élvezte a forgószélként csapkodó kezeket, egy jól irányzott rúgással teste teljes súlyát a férfi térdére koncentrálta.

A kán majdnem összeesett, mikor a súlypontját képtelen volt tovább megtartani, és a nő a helyzetet kihasználva a könyökével hatalmasat sózott a férfi fejére. Perigard Zalman nem engedhette meg, hogy a hátára essen, így a zuhanás közben a lendületét egy bukfenccel fékezte le. Így megfelelően távol került a nőtől ahhoz, hogy felkészülhessen. A szeme előtt összemosódtak a színek, és a szoba egy kicsit mintha forogni kezdett volna. Natalie Breen viszont még mindig ott állt, ahol befejezte a támadását. Láthatóan rengeteget kivett belőle a harc. Lihegett.
Perigard Zalman nem akarta kihagyni az alkalmat, egyik lábára koncentrálva támadott. Az ütése kibillentette a nőt az egyensúlyából, de az ellentámadásban nem akadályozta meg. Rúgáshoz készülődött, de a kán látta a mozdulatot, és a két kezével védte mindkettőt. Aztán ismét lecsapott. Két kezét összekulcsolva fejbe vágta a nőt, Natalie Breen pedig elterült. A földön fekve vércsík indult el az orrából, és folyt végig a nyakán. Elveszette az eszméletét. Perigard Zalman elindult a nő felé, de a lába nem bírta a megterhelést, és összeesett.

Lassan, óvatosan mászva megközelitette a nőt, aki idő közben feleszmélt. Megpróbált felülni, de a kán izmait megfeszítve ráugrott. Pokoli fájdalom ásta be magát a térdébe, mikor lendületet vett, de megérte a kín. A férfi teljes súlyával a nő mellkasára esett, aki a súlya alatt hatalmasat szusszant. A kán a levegőbe emelte a jobb kezét, miközben a ballal a nő torkát szorította.
-Ismerje el a vereségét, Natalie Breen. Nem akarok maradandó sérülést okozni a legjobb tanácsadómnak. -mondta vicsorogva.
A nő megerőltette magát és a tüdejében található utolsó levegőfoszlányt próbálta meg szavakká formálni.
-N..nn….neg -suttogta, és a könyökével hatalmasat ütött Perigard Zalman térdére. A férfi felordított a fájdalomtól, és képtelen volt a nőre összpontosítani. Engedett a szorításon, és ösztönösen félig ülő helyzetbe süllyedt a nő mellett, aki közben a combjaiba akasztotta a lábait, és egy hatalmasat lendített a férfin. Perigard Zalman kapálózva az egyik elementál felé repült, aki az utolsó pillanatban ugyan elkapta a kánt, mégsem tudott állva maradni és hátra esett. Mindketten a szőnyegen kívül voltak.

Egyikük sem mozdult majdnem egy percig. Natalie Breent a kimerültség tartotta lent a földön, Perigard Zalman elájult, a két elementált pedig teljesen lesokkolta a harc. Aztán Natalie Breen nyögött egy nagyot, a hasára fordult, és a kezére támaszkodott. Felnézett, és az arcán mosoly terült szét. Köhögni kezdett, ahogy mélyet akart szippantani a lakosztály áporodott levegőjéből, de végül nagy nehezen feltérdelt, és felállt.
-Kánom…-mondta halkan. Perigard Zalman felemelte a fejét, és a nőre nézett. Vércsíkok folytak végig az arcán, az orrából és a bal szemétől kezdődően. Lekászálódott az elementálról, aki azonnal felugrott, és felsegítette feljebbvalóját.
-Kánom…-szólalt meg ismég Natalie Breen.- Látja, még önt is érheti meglepetés, pozvál?

-Poz, Natalie Breen. -válaszolta a férfi. A bal karját az elementál nyaka köré fonta, hogy meg tudjon állni. A térde nagyon rossz állapotban volt, természetellenes szögben hajlott be. Borzalmas fájdalmai lehettek, ennek mégsem mutatta a legkisebb jelét sem -a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppeket leszámítva. Az elementál átkarolta a férfit, és igyekezett a legegyenesebben tartani. -Megkapja, amit kért. Elhiszem amit mond, és bizonyos körülmények között egyet is értek vele. A Jádesólymok, és a Farkasok is jelentős veszteségeket szenvedtek el, mégsem folyamodtak ilyesmihez. Épp ezért figyelmeztetem, hogy egy szó sem hagyhatja el ezt a szobát. -mondta Perigard Zalman, és a két elementálra nézett. Mindketten szótlanul bólintottak.
-Természetesen, kánom. Ha nem bánja, most elhagyom a lakosztályát. Közölnöm kell Shyla Andrewszal az új beosztását. Attól félek, hogy ez nem lesz sokkal egyszerűbb, mint az iménti harcunk. Tegnap értesültem róla, hogy három nap múlva átszállítják a rehabilitációs központba. A csillagezredes kivételesen gyorsan épül fel.

* * *

Arcadia, az Acélviperák otthona
Viperafészek, Rehabilitációs és Korrekciós Központ
3053. május 31.

A két rúd más környezetben akár sportszer is lehetett volna, most viszont Shyla Andrews gyógyulását szolgálta. Egy állványra volt mindkét fémdatab felfüggesztve, alattuk pedig egy állítható sebességű mozgópadló segítségével tanították meg a nőt ismét járni.
Mesterséges végtagokkal is ellátták, még mielőtt felébredt volna. A legjobb medtechek gondoskodtak arról, hogy az új kar és láb tökéletes egyensúlyban legyen az élővel. Mindkét végtagra műbőr került, ezt a tudós kaszt tagjai növesztették a nő testszövetéből. A bőr szerkezetét módosították, és egy olyan anyaggal vonták be amely megakadályozza a szövetek bomlását. Ennek eredményeként a növesztett szövet tökéletesen illeszkedett a végtagra, az állaga, vastagsága, és a színe pedig megegyezett a nő másik karjának és lábának a színével. Egy újabb kezelés segítségével pedig a varratok felbontása után hozzávarrták a szövetet az élő bőrhöz. A nő teste nem dobta ki a szövetet a techek legnagyobb meglepetésére -és legynagyobb megelégedésére. Néha Shyla úgy érezte, mintha még mindig nem lenne karja és lába, de ez csak a mesterséges neuroimplantátunomknak volt köszönhető. Akár a műbőr, ezek is csak kísérleti stádiumban voltak. Tökéletesen működtek, de problémák mutatkoztak az energiaellátásukkal. A mesterséges végtagok épp ezért egy-egy apró “erőművet” is tartalmaztak.

Shyla mindezen nehézségek ellenére meg volt elégedve az új karjával és lábával. A végtagjaival persze még messze nem volt olyan ügyes, mint a bal karjával és lábával, sem olyan gyors. A techek erről is megnyugtatták, azt mondták, hogy a mesterséges nauroreceptorokat irányító rendszer adaptív korrekciós algoritmussal működik. A nő természetesen egy szót sem értett belőle, de felvilágosították, hogy csak arról van szó, hogy idővel jobb lesz. Idővel, és gyakorlással.
Azóta Shyla a nap nagyrészét ebben a tornateremben töltötte. Rajta kívül még tizenöten voltak a komplexumban, akik hozzá hasonló kezelésben részesültek, de mindannyiuk közül Shylának volt a legsúlyosabb az állapota. Naponta háromszor tartott nekik egy kiképzőtiszt közös edzést -persze csak az erejükhöz méltóan. A csillagezredesnek főként a kezét tornáztatták, a lábát saját magára bízták, de végülis a nő így akarta.
Így minden edzés után egy órát töltött ebben a teremben. Minden egyes gyakorlat után engedélyezett magának egy-két perc pihenőt. Mivel ez az idő most letelt, erőt vett magán, és a jobb karjában lévő botra támaszkodva felkelt. Gyűlölte a mankót. Egyszerűen nem illet hozzá. Harcos vagyok. Acélvipera harcos.
Csupán két lépésre volt tőle az állványon lógó rúd, mégis nehezére esett a két lépés. Aztán rátámaszkodott a rudakra, és aktiválta az irányító konzolt. A rudak lassan felemelkedtek nő a hónaljáig, és egy kicsit megemelték. Két kis kiszögellés volt a rudakon, hogy a nő kapaszkodhasson miközben a járógyakorlatot végzi.

-Egy kilométer per óra. -mondta nyers hangon. A konzol két sípolással jelezte, hogy megértette a parancsot. A futószalag lassan elindult. Shyla egymás után tette meg a nehézkes lépéseket, és egy idő után érezte, hogy a műláb alkalmazkodott a mozgáshoz. Aznap, mikor áthozták ide, és először megpróbálta a futószalagot, majdnem fél óra kellett ahhoz, hogy a láb jól mozogjon. Ezúttal alig volt szükség fél percre.
-Három kilométer per óra. -adta ki Shyla az újabb parancsot. A szalag sebessége felgyorsult, a nő pedig próbálta követni a mozgást. Az első nyolc-tíz lépést csak botladozva sikerült megtennie, de aztán már ugyanúgy járt, mint az előbb. Halk, aztán egyre hangosabb taps szakította félbe a gyakorlatában.
-Állj! -adta ki a parancsot. A számítógép engedelmeskedett, és leállította a szalagot. Shyla a közönségére nézett. A terem ajtajában Natalie Breem állt.
-Üdvözlöm, csillagezredes! -mondta, és elindult Shyla felé.- Örülök, hogy már ilyen jól tudja irányítani a végtagokat. -Shyla ábrázata savanyú maradt.

-Neg, Natalie Breen. Ha jól tudnám irányítani őket, akkor nem lenne szükségem ezekre.-mondta, és a két rúd felé biccentett. -De ennek ellenére én is örülök, hogy látom.
-Volt már alkalma beszélni a medtechekkel, az állapotát illetően?
-Poz. Egy egész órán keresztül magyarázták a neuroimplantátumok, és a műbőr működését. Azt viszont nem voltak képesek elárulni, hogy mikor ülhetek ismét a pilótaszékbe. A jobb fülemről pedig még mindig nem szedték le a kötéseket. -mondta, és megtapogatta a gipszpamacsot ami a füle helyén volt.
-Szóval még nem tudja. -mondta Natalie Breen. Zavart volt, nem találta a szavakat. El akart kezdeni beszélni, de aztán meggondolta magát. Végül körbe-körbe kezdett el járkálni.
-Mi az? -kérdezte Shyla indulatosan.
-Nos…. A füléről azért nem vették még le a kötéseket, mert csúnyán megsérült, és azért,….. hogy ne tűnjön fel magának, hogy a jobb fülére nem hall. -mondta. Közben a földet nézte. Nem akarta, vagy inkább nem bírta volna eltűrni Shyla tekintetét.

-Neg!! -ordított Shyla magából kikelve -Ezzel is kell, hogy csináljanak valamit. Új kart, és lábakat kaptam! Még bőr is van rajtuk, ugyanolyan, mint máshol a testemen. Kerensky nevére, néha úgy érzem, mintha még viszketne is!
-Sajnálom, csillagezredes. Új füleket is kaphat, de a dobhártyáját és a csontokat, amik átviszik a rezgést, nem tudják pótolni. Még ha megpróbálnák, akkor sem lenne esélye. Ugyanis ha a műtét rosszul sikerül, akkor akár bele is őrülhet a végeredménybe. El tudja képzelni, hogy milyen lehet az, ha a hangom a jobb fülével sokkal mélyebben hallaná? Ezen felül az új szervek képtelenek lennének egy Mech irányítására. A kán pedig kivégeztetne azért, mert ennyi időt és munkát pazaroltam egyetlen harcosra.
-De… de.. akkor most mi lesz velem? -kérdezte Shyla, de még mielőtt meghallhatta volna a választ, már rengeteg lehetőséget számba vett.- Neg.. ne mondja ki! Asztal mögé küld, ameddig meg nem öregszem? Vagy techkiképzésnek vet alá? -mindkét lehetőség borzalmas volt, de még mielőtt a harmadik is megfogalmazódott volna benne, a kán kimondta a szavakat.

-Kiképzés, csillagezredes, kiképzés. Önt mától fogva az Arcadiára helyezem. Az irányítása alá pedig a 4. kiképző csillagképet osztom. Önt teszem felelőssé a következő harcosgeneráció kiképzéséért.
-Így hogyan vehetek részt a Belső Szféra elfoglalásában? -kérdezte felháborodva. Ugyan tisztában volt vele, hogy a Tukayyidot követő béke kifulladására ő már régen túl lesz azon a koron, ahol még harcosként az első vonalban küzdhet az ellenségeikkel, mégsem volt példátlan a klánok között a magas kort megért harcosok jelenléte. A legjobb példa erre a Farkas klán.
-Az ön által kiképzett harcosok tehetségében, és képességeiben. -Natalie Breen is tudta, hogy üres szavak csupán amiket mond, mégsem jutott eszébe más.
-Akkor tehát mi marad nekem, Natalie Breen? Talán egy tesköznyi harcos? A génjeim talán fennmaradhatnak, de mégis mit tehetek még? Az egységemmel elfoglaltam a Trell I-et, részt vettem egy olyan hadműveletben, amely ha kitudódik nyilvános árulás lesz.

-Csillagezredes, ne féljen. Több maradt magának, mint hinné. -mondta a nő. Hosszú fekete haját hátrasimította. Láthatóan megkönnyebbült. Shyla Andrews nem omlott össze, ahogy oly sokan mások, hanem még mindig azt figyelte, hogyan szolgálhatja a klánt. Már elmúlt huszonhét éves, de nem omlott össze. Natalie Breen elmosolyodott, és Shyla vállára tette a kezét. Végigsimította a művégtagot, és elismerően bólogatott. Aztán elengedte a kezét, és elmosolyodott.- Nem ma, talán nem is holnap, de meg fogja látni, hogy a klán hálás önnek. Kap az Acélvipera klántól még egy esélyt.
Natalie Breen sarkon fordult, és kisétált a tornateremből, magára hagyva Shylát aki teljesen összezavarodott. Miről beszélhetett? Miféle második esélyt kaphat egy magam fajta harcos? Örülök, ha egyáltalán ugyanúgy fogok tudni járni, mint eddig. Bár harcosokat fogok kiképezni, én magam nem harcolhatok. Hogyan kaphatnék még egy esélyt? Talán egy olyan rendszeren dolgoznak, amely automatikus gyrokkal biztosítja a Mech talpon maradását? De mi maradhat nekem? A szavai alapján úgy értettem, hogy fontos szerepet szánt nekem valamiben. Meg fogom válaszolni ezeket a kérdéseket előbb-utóbb. Először viszont meg kell tanulnom járni.
-Öt kilométer per óra!

Epilógus

Arcadia, az Acélviperák otthona
Viperafészek
3061. január 10.

A helység poros ablakain halványan sütött csak be az Arcadia kékes-sárgás fényű napja. Megint nem jó. Shyla összegyűrte a papírt, és mesterséges karjának markába szorította. Rángott egyet a végtag, ahogy egy bizonos szögnél jobban be akarta hajlítani a mutatóujját. Ez volt az egyetlen hiba amit Shyla nem tudott kiküszöbölni az elmúlt majdnem nyolc évben. Hosszú-hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy ugyanolyan aprólékos mozdulatokra is képes legyen, mint az élő karjával. Megtanult futni, ugrani, sőt, még egyensúlyozni is a jobb lábán. Egy ízben még egy elementál páncélt is képes volt uralni. Mégsem olyan érzés, mint egy Mechben.
A nő óvatosan meglendítette mesterséges karját, és eldobta a galacsint. Az egy szép íves repülés után a sarokban pihenő papírkosárban landolt. Shyla újabb ceruzát vett elő, és az egyik fiókban rejtőző dossziéből előhalászott egy régi, még nem befejezett rajzot. Egy vad harc bontakozott ki a papíron. Egy hatalmas rohammech volt a kép középpontjában, rajta elementálok csüngtek, és számos másik Mech közelített a monstrum felé. Az egyik elementál a bal karja karmával a hátpáncéljába kapaszkodott, ketten csüngtek a lábán, és még ketten a jobb karján. Lézersugarak fonták be a gép törzsét, a rajta lévő Acélvipera jelvénynek már csak a sarka volt kivehető a törzs páncélján.

Már csak egyetlen részlet maradt ki a képből, a rohammech feje. Shyla nekilátott hát. A nyakkal kezdte a rajzot, ez nem volt túl nehéz eset. Alaposan, minden egyes négyzetmillimétert besatírozott, kiemelte a páncéllemezek kontúrját, végül pedig befejezte az árnyékolást. Mikor az utolsó vonal is a helyére került, kopogtak.
-Jöjjön! -mondta, és letette a ceruzát a rajz mellé.
Az ajtó résnyire kinyílt, és egy kócos fej kandikált be rajta. Shyla elmosolyodott.
-Azt hittem, hogy már sosem ér ide az Exomar, Jarvis. Mi történt, Füstjaguárokkal találkoztak? -kérdezte. A keserű humoron mindketten nevettek. A Huntress ostroma viszont mindannyiuknak kiváló lecke volt.
-Nem, csillagezredes, csak útba ejtettünk még egy rendszert. Tudja, szükség volt egy pár alkatrészre a Trinária legújabb….-mondta, de Shyla felemelte bal kezét, és csendre intette.

-Tudom, csak ne folytassa. Inkább küldje el a szokásos jelentését pozvál?
-Öh… Igen csillagezredes. Megkérdezhetem, hogy hol tart?
Shyla nagyot sóhajtott. Még mindig fájt, hogy nem azt kérdezik tőle, hogy “Készen áll a harcra, csillagezredes?”, vagy hogy “Kívánja vezetni a licitet, csillagezredes?”. Az utóbbi pár évben gyakrabban kérdezték tőle, hogy “Elkészült már, csillagezredes?” vagy hogy “Hol tart?”. Természetesen ezeket nem a harcostársai kérdezték, hanem Jarvis. De régen még Jarvis is a harckészültségére volt kíváncsi. Shyla emlékezett a férfi arcára, ahogy a Trinária harcba indult. Látta maga előtt az üveges tekintetet, ahogy a dagadt férfi elképzelte azt a rengeteg munkaórát, amit a Mech hangárban fog eltölteni a következő harc után. Az idő még ezen a szabadvérű főtechen is otthagyta a nyomát. A férfi szinte egyik évről a másikra nagyrészt megőszült -mindenhol utánabámultak ahol csak megfordult- és már egyáltalán nem volt olyan fitt, mint Shyla parancsnoksága alatt. Persze még most is a nőnek engedelmeskedett, de már nem volt senki, aki a kondijával foglalkozott volna. Viszont Shyla örült neki, hogy legalább a higiéniai tanácsait megfogadta -és végre rászokott a fésű használatára.

-No jöjjön. -mondta és az asztal szélére tette a legutóbbi rajzát. Aztán előhalászta a fiókból a borítékot. Mire felnézett a férfira az már arcán széles mosollyal vizslatta a képet, és bólogatott.
-Ez óriási csillagezredes! -mondta.-Ugye megvárhatom, amíg befejezi?
-Poz, Jarvis. Azt hiszem, még finomítok az Executioner bal karján. Adja csak ide! -mondta. A férfi odalépett mellé, az asztal túloldalára. Shyla ismét a kezébe kapta a ceruzát. Nem tagadta, hogy kellemetlenül érintette, a balkezes rajzolás. Akárhogyis, megszokta.
Először a fejet vette célba. A szenzorokkal kezdte, eköré építette fel a fej többi elemét, és magát a tejes struktúrát. Nem kellett sokat vesződnie a pilótafülke ablakával az Executioner felépítésének köszönhetően, végül pedig aprólékosan szétválasztotta a fej alakot a különböző páncéllemezek szerint. Besatírozta a fej alsó részét a pilótafülke alatt, és pár laza dörzsöléssel elkente a grafitot.

A kar következett ezután. Shyla óvatosan kihúzta a páncéllemezek vonalát, majd azt is óvatosan elkente. Egy nagy fekete foltot satírozott két páncéllemez közé, és egy-két kilógó mymoerszálat rajzolt a páncélra díszítőelemként. Igyekezett az élethűségre törekedni, és Jarvis arckifejezését látva ebben sikeres volt.
-Tessék Jarvis! Mostmár kész. -mondta, és a főtech kezébe adta a lapot.- Megnézte a többit is?
-Gratulálok csillagezredes, ismét lenyűgöző, amit alkotott. -mondta, és csak tovább mosolygott.
-Ezek hová fognak kerülni? -kérdezte Shyla.
-A dolgozói negyedben van egy kantin, ami a dekorációjáról híres. Oda fogom elküldeni ezt a Nagát. -mondta, és előhúzott egy lapot a dossziéból. A képen egy hatalmas Mech volt. Eredetileg a Farkasok tervezték a tüzérségi feladatokat ellátó Mechet, de azóta szinte bármely klán szert tett egy párra. – Azt hiszem, hogy ezt pedig maga a kán fogja megkapni. -a legutóbbi rajzra mutatott.- A többit pedig a Walddorffra fogom szállíttatni. Van ott egy galéria a dolgozó negyedben. Nem tudom, hogy tud-e róla, de a népszerűsége töretlen.

Shyla arcára elégedett félmosoly ült ki. Hosszú történet volt az övé. Először esze ágában sem volt művészi karrierbe kezdeni, de aztán mikor hat évvel ezelőtt Jarvis meghívta egy kantinba, és Shyla egy pár perc alatt lerajzolta a gyakorlatoztatott csillagát, a kantint vezető szabadvérű annyira megörült neki, hogy különleges finomságokkal halmozta el a nőt, és társaságát egész este -no persze a rajz fejében. Aztán azóta Shyla minden egyes szabad percét rajzolással töltötte. Jarvis elintézte a megfelelő ceruza és papír utánpótlást, és Shyla műveinek az elszállítását is. Többszáz képe volt már a megszállási zónában és az Arcadián szerte-szét. Általában a szabadvérűek értékelték a nő rajzait, de voltak jópáran a tisztavérűek között -például Perigard Zalman- akik szintén csodálták a kivételes tehetséget.
Természetesen Shyla nem fedhette fel magát. Ehelyett minden rajzát “Alia” néven írta alá. Mindenki azt gondolta róla -és azt is akarta, hogy gondolják-, hogy egy olyan szabadvérű, aki részt vett ugyan harcoskiképzésen, mégsem vált azzá.
Shyla számára a rajz volt maga a harc. Ő maga már nem ülhetett Mechben, és meg akarta osztani az élményeit másokkal. Furcsának tartotta, de valamilyen szinten kielégítette a rajzolás is. Odaadta Jarvisnak a dossziét, amiben harmincnégy újabb alkotás pihent. Már épp az aktuális jelentését szerette volna kérni Jarvistól, amikor ismét kopogtak.

-Jöjjön. -mondta. Az ajtón egy harcos lépett be. Tisztelgett, Shyla felkelt, és viszonozta. A férfi egy szürke-kék mintás kezeslábast viselt, mellkasán az Acélvipera címerrel. A vállapján egy egyszerű tőrcsillag volt. Bár ez csak egy Mech harcos szimbóluma volt, itt, a Kiképzőközpontban mégis rangos egyénnek számított.
-Csillagezredes, megérkezett a legújabb tesköz. Brett Andrews szerint kiváló harcosokkal van dolgunk. Kérem jöjjön, és fogadja őket! -mondta. Ismét tisztelgett, majd kiment.
-Menjen Jarvis, ha akarja, végignézheti ahogy beavatom az új tesközt.
-Sose hagynám ki, csillagezredes. -mondta, a hóna alá kapta a dossziét, és kiment a szobából.
Shyla örült, hogy egy újabb tesközt kapott a keze alá. Végülis ez volt a dolga már majdnem nyolc éve. Az újabb lehetőséget, amit Natalie Breen említett, még mindig nem kapta meg. Már harmincöt éves volt, így szinte semmi esélye sem volt bizonyítani a harcmezőn. Ebben a korban már nem engedték a harcosokat túl gyakran a parancsnoki székbe. Shyla pedig -minden bizonnyal a kánnak köszönhetően- már végigvezényelt egy pár csatát űrjárók hídjáról. Nyertes, és vesztes csatákat egyaránt. Kilépett az ajtón, és jobbra fordult a folyosón. A bal oldalon a fal üvegből volt, így tiszta kilátás nyílt a hatalmas beton alapú térre. A kadétok most szabályos négyzet-alakzatban álltak. Shyla gyakran állt ki, és szemlélte, ahogy a kiképzők mindent megtesznek azért, hogy a legjobb harcosokat faragják az éretlen fiatalokból.

Lassan besétált a folyosó végén lévő liftbe. Pár másodperc alatt lent volt az udvaron, és elindult a kadétok felé. Tisztában volt vele, hogy aprónak, és sérülékenynek tűnik a többi kiképzőtiszt mellett, de pont ez volt a szándéka. Mióta kiképző lett az Arcadián, számos új módszert talált ki a kadétok megdolgoztatására, és a képzésükre. Rengeteg új Meches gyakorlat, szabadkézi tusák, és valahogy mindig kihozta azt a kadétokból, amit egy Sérelem Próbája követett. Ő maga ritkán vett részt bármilyen harcban, inkább egymásnak ugrasztotta a kadétokat. Az volt a taktikája, hogy először meggyűlöltette egymással a kadétokat, majd utána egységes csapattá kovácsolta őket. A Besorolás Próbáján aztán minden kadétnak olyan ellenfelet választott, aki ismeri a gyenge pontját, és ki is használja. Ennek ellenére a tesközök igen nagy százaléka válik harcossá.

A legújabb tesköznek is jó gyakorlatokat eszelt ki. Az első megmérettetést mindjárt az éjszakára tette. A tisztavérű tesközök barakkjától alig két kilométerre voltak a szabadvérű harcosok szálláshelyei -a színvonaluk alapján korántsem voltak barakkok. Azoknak a kadétoknak azt a feladatot fogja adni, hogy vegyék be a tisztavérűek barakkját. Meg fogja nekik mondani, hogy melyik barakkot kell elfoglalniuk. A sikeres támadás díja a barakk birtoklása lesz a kiképzésük végéig. Tudta, hogy nem képesek teljesíteni a feladatot, mert a tsiztavérű kadétok erre születtek, erre tervezték őket. Már elárulta a tervét a többi kiképzőnek is, akik nagyon pozitívan álltak hozzá. Shylának egy szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy más kiképzők is alkalmazni fogják ezt a módszert, amely -bár nagyban eltért a bevett kiképzési tervtől- hatékonynak tűnt. Már csupán tíz méterre volt az új tesköztől, mikor a kiképző elordította magát.

-Vigyázz! Ismerjétek meg Shyla Andrews csillagezredest! Ő az, akit nagyon ritkán fogtok látni, ő mégis mindig veletek lesz, és figyelni fog benneteket. Ott lesz minden egyes megtett kilométerben, minden egyes végigdolgozott órában, és minden egyes hadgyakorlaton is. Ő tudni fogja, hogy kik vagytok, és miért teszitek azt, amit tesztek. A Besorolás Próbájáig kísér benneteket, mármint azt a pár kadétot, aki egyáltalán Mechet fog látni, és minden egyes mozdulatotokba beléneveli azt, amitől ő csillagezredessé vált, és azt, amitől most kétezer ember teljesíti a parancsait.
Az előző mondat egy apró túlzás volt, de ha a Kiképzőközpont személyzetét is beleszámolták, akkor valóban megvolt kétezer. Shyla lehorgasztotta a fejét, és lelassította a lépteit. Elindult a kadétoktól csupán egy lépésnyi távolságra, és hangos, de méltóságteljes léptekkel haladt a kadétól előtt. Csak a kadétok cipőjét látta, de már megszokta, hogy a cipő szinte mindent elárul. Egy rosszul befűzött lábbeli, egy-két piszokfolt -biztos hibás öltözködést jelentett. Tiszta, és rendesen befűzött bakancs pedig pedáns leendő harcost takart.

Egyszer ezekből a kamaszokból még Mech harcos lehet. Ezzel mindannyian tisztában voltak. Shyla is emlékezett ezekre az időkre. Ő is ugyanilyen izgatott volt, és ugyanennyire meg volt ijedve. Bár az ijedtség nem épp a megfelelő szó arra, amit épp akkor érzett. Büszke volt arra, hogy az Acélvipera klán tagja, és arra, hogy eddig is eljutott. Érezte magában azt az energiát, ami bármely Acélvipera harcos szívében ott volt. Akkortól fogva, mióta kivették őket a tankból, azon keresztül, ahogy végigmentek a kiképzésen, addig ameddig eljutnak a Besorolás Próbájáig. Aztán végre Mechekbe ülnek. Shyla sorra nézte a cipőket, és néhány kadétot már ki is nézett magának. Ezek különleges elbánásban fognak részesülni. Nem biztos, hogy jobb harcosok lesznek belőlük, mint a társaikból, de az ilyenekből általában harcosok lesznek. Mechek pilótafülkéjében fognak dicsőséget hozni az Acélviperákra.

Mechek… Mikor ülhetek ismét Mechekbe? Csillagezredes vagyok Kerensky nevére! Vezettem már csatákat így is! El tudok vezetni egy Mechet neurosisak nélkül is, ebben biztos vagyok. Natalie Breen miért mondta, hogy kapok mégegy lehetőséget? Milyen lehetőség maradt a számomra. Kiképzőként biztosan nem halhatok meg akkora dicsőséggel, mint egy harcban, mi maradt hát nekem? Életem vége után kerülhetnek csak be a génjeim a génbankba. Addig a rajzaimban élnek tovább a harcaim, és a kiképzőprogrammal talán fennmaradhat belőlem is valami. De hogy adhatnám tovább a tulajdonságaim minél hamarabb. Most, hogy a Füstjaguárokat a porba döngölték, az Acélviperáknak is szükségük van a legjobb harcosokra. Az ördögbe is, mit tehetnék a klánért? Szükségünk van a jó harcosokra! Szükségük lehet rám is! Nem kerülhetek harc közelébe amíg ide nem jönnek a Belső Szféra harcosai, akkor pedig már lehet, hogy késő lesz. Natalie Breen, miféle második lehetőséggel áltattál?
Ebben a pillanatban egy hang megállította Shylát. Úgy érezte, mintha fejbe vágták volna. Érzett már ilyesmit néhányszor, és mindannyiszor megérte hallgatni a hangra. A mellette álló kadétra nézett.

A lány egy szürke nadrágot viselt. Hanyagul volt bekötve a cipője. A zubbonya ugyan alaposan be volt gombolva, mégis apró gyűrődések tarkították a ruhát. Az ujja kimondottan sima volt. Shyla a kadét arcára pillantott. Enyhén ovális alakja volt vékony ajkakkal, barna, kerek szemei voltak. A haja hosszú volt gesztenyebarna és egyenes, a végén lágy hullámokkal. Shyla elámult. Képek villantak az elméjébe a régmúltból, még kadétkorából. Majdnem egy percre volt szüksége ahhoz, hogy összerakja a mozaik apró kockáit. A végeredményen azonban még jobban meglepődött. A tények is alátámasztották a gondolatait, és nem talált más magyarázatot. Ott voltak az emlékei is, a képek amiket sosem felejt el. Ezek a képek és a gondolatok is igazolták azt, ami már nyilvánvaló volt.
Aki vele szemben állt nem volt más, mint saját genetikai utódja.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.