LFG.HU

szekam
RPGCimkek

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának I. verse
Tûz: a változás maga, a sors fegyvere, Sogron hatalma. A káosz – mi kavarogva, hullámokat szülve próbál menekülni izzó belsejébõl – teszi igazán veszélyessé, de nekünk, a Tûzkobra igaz híveinek megadatott, hogy tomboló erejét a rend szolgálatába állítsuk.

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának II. verse
Szelíden nevelõ, kinek szívetmelengetõen bájos mosolya sokszor fékezte meg az érzelmek tomboló áradatát. Igen, õ az édesanyám Ryleia Vornan. A bátyám, és én nem voltunk épp rossz gyerekek, de egy gyerekcsíny elkövetését mi sem gondoltuk át kétszer, ha jónak tûnt egy ötlet azonnal cselekedtünk. Apánk hirtelen lobbanó haragjától gyakran, csak ez a mosoly mentett meg minket. Persze a büntetést így sem kerülhettük el, ami általában a ház körüli munkába való besegítésbõl állt. Bizony, ha a nevelésünkrõl volt szó, anyánk is tudott szigorú lenni, hisz “…a játéknak, a tanulásnak, és a munkának is megvan a maga ideje. Ha magad körül nem tudsz rendet tartani, hogyan gyõznéd akkor le a világban uralkodó káoszt?…”. De igazán sosem tudott ránk haragudni, és a mosolyában mindig benne volt a megbocsátás.

Szülei, és bátyja egy kis ruhaboltot tartanak fenn, mely soha nem hozott számukra nagy hasznot, a megélhetésüket azonban mindig biztosította, s erre a mai napig felettébb büszkék. Anyámat is ebben a szellemben nevelték: “Mindig annak örülj, ami van, s ne azon szomorkodj, ami lehetne!”. S nem szomorkodott, soha nem voltak nagy igényei. “Az egyszerû szépség, mi belülrõl fakad, fényûzõ ruhák nélkül is megmutatkozik.” Ennek is köszönhette, hogy rengeteg udvarlója akadt. A szerelem végül az ordani tó partján lobbantotta lángra szívét… De errõl soha nem meséltek részletesebben szüleim.

A házasságuk ellen egyik családnak sem volt kifogása.

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának III. verse
Az erõ, mely tiszteletet parancsol, védelmez, és fegyelemre nevel. Nem tûri az engedetlenséget, s hirtelen lobbanó haragjának senki nem mer ellenszegülni. Apám Elrano Gilnhar, kinek azért helyén van a szíve, nem tagadhatná, és soha nem is tagadná le, hogy katona. Egy vérbeli, született Fõnix, aki már számos Sogron szentély védelmét látta el alakulatával szerte Dél-Yneven, s néhány sebesüléstõl eltekintve, mindig épen és egészségesen tért haza.

Bátyám és én a hõst láttuk benne; a pédaképet, akinek egyetlen dícsérõ szava mindennél többet ért számunkra. Mindig különleges alkalom volt, ha elmehettünk vele a Fõnixek gyakorlótermébe, ahol különbözõ feladatokkal tartott minket edzésben. Persze otthon magunktól is gyakoroltunk, hogy felnõve olyan erõsek legyünk, mint õ.

Apám szüleire már nem nagyon emlékszem. Úgy négy éves lehettem, mikor nagyapám, ki maga is Fõnix volt, meghalt, és két évre rá a nagymama is követte.

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának IV. verse
A testvérem, s egyben a legjobb barátom is, akire mindig számíthattam. Lehetett szó bármirõl: munka, csínytevés, vagy akár büntetés, a bátyám Keldorn volt az, aki mindig mellettem állt. Még ma is mosolyt csal arcomra, ha kedvenc gyerekcsínyünkre gondolok: fogtunk egy ostorkígyót, s egy üres dobozba tettük. E kígyó sajátossága, hogy nagyon jól tud ugrani. A doboz köré gyûjtöttük a lányokat, akik nem tudták legyõzni kíváncsiságukat, s ha elegen álltak minket körbe, felnyitottuk a fedelét…Sikítozás, rohangálás, mi meg a földön fetrengve fogtuk hasunkat a röhögéstõl.

Mennyire örült, mikor betöltötte 12. életévét (én ekkor 9 voltam), s felvételt nyert a Fõnixek közé. Rám viszont szomorú napok vártak, hisz nem volt ott mellettem, s ettõl minden megváltozott. Szabadidõm nagy részét a könyvtárban töltöttem legendák, és történelemkönyvek társaságában. Mindkettõnket anyu tanított írni, és olvasni, s már akkor érdekesnek találtam ezeket a régi korokba visszanyúló történeteket, de míg testvérem mellettem volt, jobb elfoglaltságom is akadt az olvasgatásnál.

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának V. verse
Szerelem: csábító veszély, édes mámor, gyönyörök birodalma, összetört szívek sokasága. Mily sokszínûség, káosz szülte zûrzavar, de mindez távol maradt szívemtõl.

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának VI. verse
A tudás hatalom! Hányan, és hányszor mondhatták már e szavakat Ynev majd minden táján. De ki is vehetné ezt komolyabban, mint a tudás istenének felszentelt szolgái? A válasz egyszerû: azok, akik tanítanak.

Betöltve 12. életévemet én is válaszút elé kerültem, s bár nagyon vonzott, hogy apám, és bátyám nyomdokaiba lépjek, végül úgy döntöttem megpróbálok felvételt nyerni a tûzvarázslók rendjébe. A bátyám nélkül töltött 3 év alatt sok könyvet olvastam, s kedvenc témaköreim mellett vallásunk alapjaival is mélyebben megismerkedtem. Ebben édesanyám is nagy segítségemre volt, nélküle aligha értettem volna valamit is a hosszú, és bonyolult körmondatokkal leírt szövegekbõl. Apám se ellenezte döntésemet, bár szavamat vette, ha esetleg nem sikerülne bekerülni, a bátyámat követve, én is a Fõnixek közé állok. Ezt megígértem neki.

De sikerült. Igen fárasztó, de annál érdekesebb 8 év következett. A szigetet, melyen az iskola áll, alig hagyhattam el ezalatt a hosszú idõ alatt. Kedvenc tanárom Raim Tr’merkin, ki késõbb mentorommá is vált, Ordan egyik legjelesebb történésze, és legenda ismerõje. Hozzá fordulnak, ha egy fontos ereklye nyomára akadnak, de a kutatás zsákutcába jut.

Az idő múlásával egyre tisztábban láttam az utat, melyet Sogron nekem rendelt. Tudtam, hogy egyszer én leszek az, aki Raim atya utasításait követve ősi ereklyék nyomába eredek.

Sogron Ötödik Tûzzsoltárának VII. verse
Tűz, mélyben szunnyadó, a fájdalom szikrájára váró fékezhetelten erő. Lángját az idő megfékezheti, felperzselt szíved nem gyógyíthatja be semmi.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=2245]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához