LFG.HU

HammerTimeCafe
media
RPGCimkek

Yneven közismert alak a Névtelen Szerzetes. Titokzatos figura, ki hosszú idővel ezelőtt vetette papírra az alább következőket. Munkája azt a titkot próbálja felfedni, hogy az élőlények hallhatatlan lelke évtízezredekig tartó fejlődése során milyen utat jár be, hogy épül fel lépésről lépésre.

“…Az élőlények mind bírnak lélekkel, legyenek emberek, állatok, rovarok, vagy akár növények. Természetesen ez utóbbi két csoportba tartozó lények lelke rendkívül kezdetleges, úgy is fogalmazhatnánk: nem több lélekcsíránál. A Lélek ugyanis nagy utat jár be, akár a test. Megfogan – az Istenek által -, kialakul, megszületik, fejlődik, talán még öregszik is. Ám soha el nem pusztul: a LÉLEK HALHATATLAN!
Eleinte valamely tudattalan, kezdetleges létformában nyilvánul meg. Fejlődése során Anyagi teste növényi életek sokaságán át, később a rovarlét különféle állomásain keresztül válik egyre bonyolultabb, egyre kifinomultabb alkotmánnyá. A nagybetűs Lélek megszületése az állattá válás pillanatára tehető, mikor már nem pusztán Anyagi, de Asztrális Teste is jelentősnek, kialakultnak mutatkozik.
Állomások hosszú sora követi egymást ezután is, míg végül felépül a Mentális Test: megszületik a Tudat, és vele az Emberi Lélek, mely tucatnyi porhüvelyben ölt testet. Ekkor már minden szempontból felnőttnek tekinthető. Anyagi megnyilvánulásai egyre emelkedettebb, egyre intelligensebb emberek. A varázslók, még inkább a Mágusok, már öreg lélekkel bírnak.

A Lélek aggkorára nézvést csak találgathat az emberi elme. A legközelebb talán akkor járunk az igazsághoz, ha így valljuk: elfekben lakozik.
Íme a lélekvándorlás.
A Lélek akkor lesz képes a Személyes Aura kisugárzására, mikor Asztrális Teste kialakul – ez az állati és annál fejlettebb létformákra igaz. Ettől kezdve megvédi Anyagi Testét a közvetlenül rá ható mágiáktól. Ezért nem lehet az tárgya a Természetes Anyag Mágiájának, vagy a testen belül irányított fizikai rombolásoknak.
Attól kezdve, hogy a Lélek Mentáltesttel bír, közvetlenül a Tudatra gyakorolt asztrális és mentális hatásoknak is ellen tud szegülni; mi több, képessé válik arra, hogy másokra hasonló hatást gyakoroljon. A csiszolt elmével rendelkező ember megtanulta, hogyan fejlesztheti és emelheti tudatossá a lélek eme tudatalatti képességét…”
A mester munkája örökbecsű és nagy többségében helytálló, mindazonáltal az újabb kutatások fényében hiányosságokat mutat fel.

Minden faj önálló teremtésmítosszal rendelkezik. Vegyük őket sorra:
Elfek
A Nagyok távozta utáni Első Korban kerültek Ynevre. Alapvető mítoszuk szerint Urria, az Élet megtestesülése teremtette őket. A legenda szerint őshazájukban súlyos bűnt követtek el, megsértették az Élet szentségét, melynek őrei voltak. Urria büntetése, a szélförgeteg hozta őket erre a kontinensre, és lelkük körforgásra kényszerítése is a büntetés része. Szintén ehhez tartozik, hogy Urria megtiltotta gyermekeinek, hogy őt imádják, csupán arcaihoz, a kalahorákhoz fordulhatnak.

Törpék
A Beriquelről (vanirul: Bórog) magukkal hozott kőtáblák tanúsága szerint két harcoló istenség kövekre hullott véréből születtek a kőfiak, a törpék. A két küzdő halhatatlan Bul Ruurig, a törpe panteon főistene, és Tyrrano, a tűzdémon volt. A vérből és a kőből a Kőatya teremtette meg a törpéket “kiknek keze-lába, feje s minden tagja éppen olyan volt, mint az övé”. A Démoni Úr szerepe ugyan még vitatott, mivel a törpék nem szívesen származtatják le magukat a Káosz ellenséges erőinek leghatalmasabbikától, de az elfogulatlan elemzők szerint ő is részese volt a teremtésnek – ha csak vére hullásával is.

Orkok
A Kitaszított teremtményei kivételesnek számítanak. Ugyanis – bár szintén egyetlen istentől eredeztetik magukat – teremtőjüket mélyen megvetik és gyűlölik. Csupán egyetlen törzsük, a Hűségesek imádják, őket azonban az egész orkság lenézi és utálja. Lelkük azonban nem vesz részt a körforgásban: egyetlen élet vár rá – az is csupán harminc-negyven év -, utána szertefoszlik.

Amundok
E más létsíkról származó nép teremtésében két halhatatlan játszhatott szerepet: Themes (Theemeth), a napisten, a Teremtő és Pusztító, valamint Refis (Reefith), a föld istennője, az Életadó. Mindkét vallás híveit kiirtotta isteni fiuknak, Amhe-Ramunnak egyháza – a kérdés már csak ezért is nehezen tisztázható. A rendelkezésre álló információk nem tartalmaznak az amund nép teremtésére vonatkozó mítoszokat.

Dzsennek
Róluk még annyit sem tudunk, mint ellenségeik, az amundok népéről. Mindössze annyit lehet kirakni az információ-töredékekből, hogy három dzsenn hős az ősidőkben tetteivel kivívta a dzsinnek síkján a Hatalmasok rangját, és később a dzsadok, a dzsennek kevert vérű leszármazottai őket kezdték istenként tisztelni. A dzsennek csupán mélységes tisztelettel tekintenek rájuk – isteneknek kijáró hódolattal soha. A dzsennek teremtésmítosza tehát feledésbe merült – vagy csupán soha nem vált közkinccsé.

Kyrek
Az Északot tizenhétezer évig uraló nép partraszállásakor öt istent tisztelt. Ezek közül Igere, a Nagyasszony viselte a Teremtő melléknevet, mindazonáltal valószínű, hogy nem egymaga vitte véghez ezt a munkát, hanem más entitások is segítségére voltak.

Emberek
Ahány embernemzet él Yneven, annyi istent tisztelnek. Az emberi nem a Negyedkorban tűnt fel a történelem színpadán – az viszont, hogy eredendően melyik halhatatlan műveinek tekinthetők, mostanra már tisztázhatatlan. Nagy valószínűséggel valamely nemlétbe sápadt crantai isten keze munkája a faj, de ez mára a feledés homályába tűnt.

Aquirok
Az ősnépek maradékai rengeteg fajba csoportosíthatók, az összefoglaló nevet az emberek adták nekik. Amikor felfedezték a kontinenst, sok dologgal találkoztak, amivel nem kellett volna. Némelyik élő volt, némelyik halott, némelyik valahol a kettő között. Közös nevet adtak nekik, pedig csak egy volt bennük közös: hogy egyiket sem értették. Isteneik mára szinte kivétel nélkül a nemlétbe sápadtak, némelyikük létezik csupán Káosz-angyalként – példa erre Yukk’rt, aki egy évtízezredekkel ezelőtt kiveszett tengermélyi ősfaj istene volt, és csak a Kosfejes Úrral kötött alkunak köszönhetően emelkedett fel újra, és nyerhette vissza egykorvolt hatalmának csekély töredékét.

A fentiek szerint minden faj egy, esetleg két halhatatlan égi hatalmának köszönheti létét. Ezek a fajok jó része Ynev első évezredeiben jelent meg. Ez viszont feltételezi azt, hogy a teremtés pillanatában megfelelő számú és fejlettségű lélek állt az isten rendelkezésére. Az Első Korban – de még a Másodkorban is – ez komoly akadályokba ütközött. Ha nem tételezzük fel az istenekről, hogy képesek teljes mértékben kialakult, fejlett lelket teremteni – amire még a Szerzetes munkája szerint se képesek – akkor az lehet az egyetlen magyarázat, hogy a Nagyok, miután megalkották a kristályszférákat, hogy élet sarjadhasson az Ynevet hordozó planétán, a Jóslatok mellett hátrahagytak az utánuk érkező halhatatlanoknak lelkeket is, mégpedig a fejlődés minden szintjén. Csak így magyarázható, hogy a Nagyok távozta utáni Első Korban mind növényi, mind állati, mind értelemmel bíró lények éltek Yneven.

Kérdés továbbá, hogy melyik értelmes fajt tekinthetjük a legfelső lépcsőfoknak. A törpék az emberek felett, de az elfek alatt helyezkedhetnek el, a hátralévő fajok besorolását pedig több probléma hátráltatja. Az amundok és a dzsennek más létsíkról keveredtek ide, így lelkük voltaképp jövevény ezen a világon. Fejlettség dolgában leginkább az látszik valószínűnek, hogy a törpékkel egy szinten áll. Az aquirok pedig – akik közé Ynev értelmes fajainak majd’ háromnegyede tartozik – még súlyosabb kérdéseket vetnek fel. Ugyanis minden fajuk minden tagja rendelkezik azzal a képességgel, hogy testében megkösse a nyers manát, az odot. Ezt az Ochak Va’Maadadok, az ediomadi, néma Korcsok kivételével támadó jelleggel is használni tudják. Lelkük többekben eltér az emberek, de a többi értelmes faj tagjainak lelkétől is. Igen valószínű, hogy aquirként csak a legfejlettebb lelkek öltenek testet. Közülük a legmagasabban az Ediomad mélyén szunnyadó, mintegy húsz Valóvérű, valamint a kráni Tiltott Tartományokban nyugvó maroknyi ősaquir áll, kik végigélték a kontinens szinte teljes történetét. Fajtájuk legvénebbjei és leghatalmasabbjai, haragjukat még a Tizenhármak is félik. Mindazonáltal a többi aquir faj besorolása a lehetetlenséggel egyenértékű. Mindaz, amit jelenkori létükről tudunk, a legendákból és egyes hihetetlenül szerencsés kalandozók – olyanok, akik megjárták Ediomadot, és csodával határos módon túlélték – elbeszéléseiből származik. Néhány sigranomói tudós újabban azt az eszmét hirdeti, hogy az aquirokkal nem fejeződik be a lélek fejlődése. Következő lépcsőként a sárkányokat, közülük is a korcssárkányokat említik, lévén, hogy őssárkányok manapság már nem születnek. Ha hitelt adunk eszméjüknek, akkor a legfejlettebb lélekkel az őssárkányok rendelkeznek. Ebből a fajból csupán maroknyi egyed él Yneven, a magashegységekben szunnyadva. További probléma az orkok léte, kikre egyetlen élet vár csupán. Ez Orwella Átka; egyes vélemények szerint orktestben azon lelkek születnek újjá, kik végzetesen megterhelték karmájukat, és önnön gonoszságuk miatt kell veszniük – így lehet, hogy anyagi testének pusztulásakor a lélek is szertefoszlik. Ez az esemény bármikor bekövetkezhet, tehát akár egy ember, akár egy nemes aquir is újjászülethet orktestben.

Hosszú viták folynak a kontinens tanult elméi között arról, hogy mi terhelheti meg a karmáját egy léleknek. Az uralkodó felfogás szerint nem lehet minden tettet emberi mércével mérni, hiszen egy ember és egy elf vagy aquir lelkivilága, világszemlélete gyökeresen eltérő. Tehát a “gonosztett” fogalma sem határozható meg egységesen, hanem fajonként kell definiálni. Példa: ha egy elf hátulról, lesből végez egy elftársával annak valamely tulajdonáért, a faj alapvető szemlélete szerint súlyos bűnt követett el, a gyilkosság tehát terhelő hatással van a karmájára. Ha ugyanezt egy sa-quad teszi, mondjuk, hogy közelebb élhessen egy managóchoz, az teljesen elfogadott tettnek számít, tehát lelkét nem érinti hátrányosan.

Ami a Lélek útjának végét illeti, efelől csak találgatni lehet. Több feltételezés is létezik. Egyikük szerint, mikor a lélek eléri a legeslegfelső lépcsőfokot – bármi legyen is az -, és azon élete is véget ér, az Asztrál- és Mentáltest lebomlik, és visszakerül a legelső szintre, majd újra elkezdi bejárni az utat. Ez a Körforgás Körforgásának Tana. Egy másik elmélet, mely inkább egyházi körökben elismert, azt tanítja, hogy a Lélek útjának végeztével az Istenek mellé tér, a Dimensio Sacrae öröklétébe, és többé nem fenyegeti az újjászületés.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához