LFG.HU

Lekrinszki Rita
novellaCimkek

– Miért sírsz?
– Tessék?
– Azt kérdeztem, miért sírsz?…Talán szomorú vagy? Vagy netalán bántott valaki?
– Nem tudom. Azt sem tudtam, hogy ez a sírás.
– Talán még soha nem sírtál ezelőtt?
– Nem, nem tudok róla.
– Furcsa. Pedig így ránézésre lehetsz vagy húsz éves. És azt mondod, hogy még sosem sírtál…érdekes.
– Húsz éves lehetek szerinted? Hát ez fura, nem hittem hogy ennyire fiatalnak nézek ki.
– Talán idősebb vagy?
– Sokkal…nagyon sokkal.
– Mégis hány éves vagy? Nem lehetsz több harmincnál.
– Ó pedig sokkal de sokkal öregebb vagyok. Te talán el sem hinnéd, hisz ti olyan keveset éltek.
– Mi? Már úgy érted, hogy mi emberek?
– Igen, úgy értem. Alig éltek egy keveset.
– Ezek szerint te nem ember vagy?
– Nem, Ez csak amolyan álca. De ez egy hosszú történet.
– Mond el, kérlek. Igazán kíváncsivá tettél.
– Hát jó legyen. Elég régen történt, hogy az én fajtám úgy döntött, hogy itt hagyja ezt a világot. Már akkoriban is éltek emberek, és mi már akkor sem értettük őket. Furcsák voltak. alig éltek egy keveset. Hozzánk képest az emberek élete olyan rövid, mint a szúnyogok élete az emberekéhez képest. De ezt a világot nem olyan könnyű elhagyni. A lelkünk egy darabkája itt maradt. Ezek a lelkek hozzánk korban legközelebb álló lényekhez kötődtek ebben a világban. Ezek a fák. Az életük hasonlóan hosszú, mint a miénk. Így éltünk mi. Testünk valahol a semmiben lebegett, míg lelkünk egy-egy fához kötve figyelte ezt a világot. De az utóbbi időben egyre kevesebb a fa. Amikor valamelyikünk elveszíti a fáját, nem talál helyette másikat. Ilyenkor a test visszajön a semmiből. De hogy ne legyen nagyon feltűnő, emberi álcát vesz fel. És mivel ti már rég kiöltétek fajtátok minden mágiaérzékeny tagját, így nem veszitek észre. Persze azért újabban fel-feltűnik köztetek egy-két olyan, aki rendelkezik a képességgel, de ők sem tudják igazán használni. Mi itt csak élünk. Persze teljesen nem tudunk beilleszkedni közétek, hisz nem értünk titeket teljesen. Bárhogy figyeltünk is titeket, nem tudtunk rájönni, hogy hogyan lehetséges az, hogy elégedettek vagytok ezzel az életmóddal. Érzelmektől befolyásolva, a száz évet is csak ritkán megélve…nem lehet jó élet. Bár most mintha már kezdeném érteni. Most mikor itt van ez a dolog. Olyan mintha fájna, de nem találom a sebet, melynek meggyógyításával elmúlna a fájdalom.
– Hol érzed a fájdalmat?
– Nem tudom pontosan behatárolni. Azt mondanám, hogy a szívem környékén. De bárhogy is vizsgálom magam, nem találok sebet. És mégis fájdalmas.
– Mond mielőtt ez a fájdalom kezdődött, mit éreztél arról a helyről? Esetleg valami kellemeset?
– Igen, pontosan. Te talán tudod mi ez?
– Még nem vagyok benne biztos. De lehet, hogy igazam van. Mond mikor még nem fájdalom volt, nem merült benned fel gyakran egy lény képe, vagy akár csak egy név.
– De, sokszor eszembe jutott egy lény, akit ismerek.
– Egy fajtársad?
– Furcsamód nem. Egy ember. Egy férfi, ahogy ti nevezitek a hímjeiteket.
– És mi történt?
– Egy közületek való nőstényt választott helyettem. mielőtt elment, még azt mondta, hogy túl hideg vagyok. amit nem értek, hisz mivel titeket másoltunk le az álcánkhoz, ezért a testhőmérsékletünk, ugyanolyan, mint a tiétek.
– Mikor hidegnek nevezett, nem a testhőmérsékletedre célzott. Azt értette ezalatt, hogy túl kevés érzés van benned.
– Hát persze. Hisz ez népem áldása. A hosszú élet egyetlen elérési lehetősége az érzelemmentes élet. Hosszú ideig tökéletesítettük ezt az életmódot és még mindig nem teljesen tökéletes.
– Ti nem is ismertek semmilyen érzelmet? Barátság, szerelem, öröm, bánat és a többi?
– Nem, de tanultunk róla, hogy a régiek még rendelkeztek ezekkel a hibákkal, és feltételezzük, hogy nálatok embereknél is ez a helyzet. Ezt a hibát kéne kiküszöbölnötök ahhoz, hogy az elmétek tökéletesedhessen, mint a miénk.
– Higgy nekem, nem véletlenül maradunk ennél a hibánknál. az érzelmek fontosak. Vannak köztük jó, kellemes érzelmek, mint a barátság, az öröm és a szerelem. De vannak fájdalmasak, az elárultság, az egyedüllét és a csalódottság, és néha a szerelem. Igen a szerelem nem mindig kellemes érzés. Amit te érzel az a szerelemnek ez a fájdalmas fajtája. Nincs rá igazán gyógyír. Ez a seb örökké megmarad, vagyis csak addig, amíg vannak érzelmeid.
– Tehát ezek az érzelmek. Nem tudom igazán, hogy hasznosnak tartsam-e őket. A kellemes szerelem jó volt, de ez a fajtája nagyon rossz. Nem lehet hogy csak az egyik fajta, a jó érzelmeket érezzem?
– Nem, erre nincs mód. A kettő összefügg. Mint ahogy fény nélkül nincs sötétség.
– Tessék? Mit mondtál a fényről?
– Fény nélkül nincs sötétség.
– Ezt, ezt már tudjátok?
– Ezen mi a meglepő?
– Megengeded, hogy átnézzem a tudásod?
– Azt hogy kell?
– Csak megérintem a homlokod, és már látom is, amit tudsz.
– Hát jó, de remélem nem fog fájni
– Nem dehogy, és csak egy pillanat az egész…na így ni. Meg is vagyunk. Hihetetlen!
– Mi hihetetlen?
– Ez a sok minden, amit már tudtok. Pedig nincs is elég életetek, és mégis mennyi mindenre rájöttök. Hogyan lehetséges ez. És hányszor meg hányszor hallgattok az érzéseitekre közben. Lassan mindent megtanultok, amit mi is tudunk. Pedig érzelmeitek vannak. Nem értem.
– Talán sosem fogod megérteni. Ki tudja, miféle összefüggés lehet az érzelmek és az értelem között. Talán minden összefügg, talán semmi kapocs sincs. Ez úgy tűnik, mindkettőnk tudását meghaladja ezt megválaszolni.
– Igen. Érdekes gondolatok. Érdemes rajtuk gondolkozni. Igen roppant érdekesek.
– Hát jó gondolkodást.
– Várj, szeretnék adni neked valamit. Ez az egyik…az egyik könnycseppem. Már ha jól tudom, hogy így nevezitek. Énnekem nem kell, társaim szemében ez nem más, mint a gyengeség egyik jele. És most ég veled.

Sokáig álltam ott dermedten. A sárkány, mellyé az a gyönyörű lány alakult, már messze járt. Már csak egy pont volt az égen. Lassan kinyitottam a kezem, melybe a lány a könnycseppét tette, s melyet azóta is összeszorítva tartottam. Egy gyémánt volt benne. A leggyönyörűbb, tökéletes könnycsepp formájú gyémánt. Egy könnycsepp. Egy sárkány könnycseppé. Egy sárkányé, aki soha többé nem lesz egy a sok közül.
Egy sárkányé, aki megtanult érezni.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához