LFG.HU

San
ismertetőCimkek

“Mindenki dobja ki értékeit, majd ossza is el a tulajdonságai között! A szabály az, hogy az intelligensnek látszódás tulajdonságra nem lehet tenni, az marad az általunk meghatározott minimális szinten, illetve egy, maximum két elemet erősen fel kell tupírozni. Lehetőleg olyat ami első látásra nem illik az egyéniséghez. Most mindenki válasszon felszerelést, lehetőség szerint legyen benne jó pár olyan ami vicces, esetleg normális ember nem vinne magával. Az sem baj, ha használhatatlan. Köszönjük! Akkor kicsit tessék gyakorolni ezt az új, nem túl bonyolult személyiséget. Bármilyen probléma esetén forduljon a Kalandmesterhez!”

Valahogy így tudom elképzelni a játékos alkotás folyamatát, hisz nehezen hihető, hogy külső beleszólás nélkül, nyilvánosan, normális emberek már az első napokban a kéjpapnők titkos praktikáit űzzék nyíltan, vagy az üres órákban hirtelen hangulatváltással olvassanak rá társuk fejére.

De tekintsünk most el ettől a lehetőségtől és nézzük meg két aspektusból a szereplők viselkedését. Azért választottam ezt a kettőt, hogy megmutassam, szerintem miért érdekes ez a műsor, hogyan ad lélektani képet az emberek belső világából.

Az első észre vétel a viselkedés lenne. Hogyan viselkedik az ember amikor tudja, hogy figyelik? Általában felvesz valami szerepet, amiben jól érzi magát, vagy úgy gondolja, hogy ezzel előnyös képet tudna magáról festeni. Ez “kint” nem 24 órai elfoglaltság és megvan, hogy kinek, milyen típusú partnernek milyen arcát mutatja az ember. Ezekben az esetekben csak nüansznyi különbségek vannak, de azok állandóan bekerülnek az adott viselkedési formába. Az állandó megfigyeltség miatt azonban ezek a formák akár be is épülhetnek a személyiségbe. Meg lehet figyelni, ahogy a játékosok az idő elteltével egyre jobban önmagukat hozzák. Előjönnek a szokások, melyeket eddig titkolni akartak, illetve a legfontosabb tulajságok újra átveszik az irányító szerepet. De! Az a pár nap amíg az új viselkedési elemeket folyamatosan, bár általában önkéntelenül viselik, nyomot hagy a “bent” mutatott egojukon. Azokat a részeket megtartják amiket a közösség többi tagja elfogadott, vagy esetleg szimpatikusnak talált, míg a többi helyére, illetve azt kiegészítve néhány régi szokásuk tér vissza. Kérdés az és ezt lesz érdekes figyelni, hogy ezek az önmagára “erőltetett” megnyilvánulások mennyire zavarják meg a belső kontrollt és miképpen tudja majd legyőzni a szereplő.

A másik megfigyelt eset a kiszavazás. Érdekes megfigyelni, hogy mi alapján döntenek a férfiak és mi alapján a nők. A férfiak általában valami kitalált, -lehetne akár mondvacsinált ürügynek is nevezni – indoklást adnak meg (“a gyereke várja otthon”, “múltkor sírt, nem fogja bírni”), vagy a közösség érdekét szemelött tartó magyarázattal szolgálnak (“túl lusta, nem segíti a csapatot”). Ezzel szemben a nők személyes okokkal szolgálnak (“nem sikerült megismernünk egymást”, “nem kért tőlem bocsánatot”). Hogy mi lehet ennek az oka? Az természetesen az egyéntől is függhet, de megadható tágabb értelemben is. A nők nem köntörfalaznak, önmagukból kiindulva a nekik “ártókat” kiszavazzák. A férfiak inkább védik magukat és úgy adják elő, hogy ne sérüljön az imídzsük. Vagy felfogható úgyis, hogy a férfiak jobban kerülik az intrikát és másképp intézik el nézeteltéréseiket, más indokkal, más módon.

Válassza mindenki a számára tetsző verziót, vagy alakítson ki sajátot. Ennek ellenére érdekes megfigyelni a szerepjátékosokat, ahogyan előadják, eljátszák szerepüket. Tényleg tanulmányozni lehet az önként jelentkezett alanyokat.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához