LFG.HU

twillight
novellaCimkek

Az utolsó varázslat a Földön egészen aprócska csoda volt. Mindössze egy egyszerű mesekönyv. Egy vékonyka képeskönyv gyermekeknek.
Nem találtál volna benne semmi különöset, hihetetlen dolgokat: nem lelhettél benne mozgó képeket, amik eljátszanák a történteket, nem kacsintottak volna rád a festett emberek, akik nem viseltek cifra ruhákat és az oldalak sem voltak túldíszítettek.
Mindössze egy mesekönyv volt, ami egyetlen történetet tartalmazott, mégis csodának számított, mert a varázslat, amit a lapokba szőttek mosolyt csalt a gyermekek arcára, és megnyugvást jelentett, amikor felnőttként nosztalgiázva visszaemlékeztek rá.

Pedig a mese csak egy igen egyszerű történet volt egy szegény ember legkisebb fiáról, aki elindult, hogy megcsinálja a szerencséjét, s végül – számolatlan megpróbáltatások után – elvette a gyönyörűséges királylányt, miután megmentette a félelmetes szörnytől, a végén pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak – mint az ilyen történetekben lenni szokott.
Ám az emberek már teljesen elfeledkeztek erről. A hajdanvolt hatalmas faj maradéka olyan sorba süllyedt, aminél már képtelenek voltak felfogni egy könyv, vagy bármi más művészet értékeit.

Leomlott felhőkarcolók árnyékában vándorolnak büszke hordáik nyomorúságukban olyan helyeken, ahol a természet már sikerrel visszakövetelte a régidőkben elfoglalt területeit.
Gubancos hajú, mosdatlan túlélők kutattak a civilizáció romjai között némi élelem után.
Időnként még összegyűltek kisebb csoportokban, és tüzet gyújtottak abból, amiből lehetett. És nem akadt senki, aki rányithatta volna szemüket a csodára, bárki, aki ismerhette volna az utolsó fennmaradt varázslatot.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához