LFG.HU

Earthly
novellaCimkek

- Ne nyúlj hozzá! – Kiáltott rá Rutiusz a tanoncra, aki épp valami sárga folyadékkal teli üvegcsét készült megérinteni – négy évembe telt, amíg napunk fényét belesűrítettem abba az üvegbe. Nagyobb energiák lakoznak benne, mint minden emberben együtt véve.
- Elnézést mester, kérem, bocsásson meg tudatlanságomért.
- Mivel ez itt az első napod, megbocsátok neked. De ha még egyszer hozzányúlsz valamilyen mágikus eszközömhöz az engedélyem nélkül, békává változtatlak, mint az elődödet. Remélem megértetted!
- Igen mester. Megtiszteltetés, hogy önnek, a sötétség legyőzőjének, a legnagyobb mágusnak dolgozhatok.
- Jól van, jól van. Elég a talpnyalásból. Te voltál a legjobb az akadémián, ezért választottalak téged. Most pedig lássunk munkához! Nálam az első és legfontosabb dolog, hogy tudd, hol van a dolgok helye. Nekem nincs időm keresgélni mágikus kísérleteim közben, nem törhetem meg a koncentrációmat. Egyszerűen transzállapotban is tudom, hogy mit hol tartok. A te dolgod az lesz, hogy megtanuld azt a logikai rendszert, amely szerint a varázslataim komponenseit tárolom a laborban. Figyelmeztetlek, nem könnyű feladat, két évembe telt kifejleszteni. Tehát akkor kezdjük is el. A porokat, persze, csak ha…

Teltek múltak a hetek, az idő kereke megállás nélkül forgott. A tanonc szorgalmasan tanult, Rutiusznak nem kellett csalódnia benne. Két hónap elteltével már úgy érezte, tökéletesen átlátja a varázsló bonyolult rendszerezési szokásait, és mesterének csak egy szavába került, ő máris csukott szemmel vette le a megfelelő kelléket a polcok végtelenbe nyúló soráról. Lassan kezdett összemelegedni mesterével.
- Mester, kérhetek öntől valamit?
- Mire lenne szükséged?
- Csak egy szabad estére a városban, mester. A városiak egyik akadémiába tett látogatásán megismerkedtem egy lánnyal. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Muszáj újra találkoznom vele ma este. Kérem mester, engedjen el.
- Hmm… Hát, ha szerelmes vagy, azzal nem vitatkozhatok. Eredj hát, érezd jól magad ma este. de előtte készíts elő pár dolgot a ma esti kísérletemhez. Rakd őket a bronztálba. Itt a lista. Nekem el kell mennem a nagygyűlésre.
- Köszönöm mester! Köszönöm! Nem is tudom, hogyan háláljam meg!
- Úgy, hogy igyekszel. Isten áldjon.
- Viszontlátásra mester.
Rutiusz elhagyta a termet. A tanonc majd ki csattant a boldogságtól. Örömében futva, szökdécselve keresgélte a varázslatkomponenseket, majd amikor mindennel végzett, fölugrott a levegőbe, és egy hatalmas piruettel zárta le munkáját. Igaz kicsit rosszul érkezett, és megtántorodott, de sikerült megtámaszkodnia a mellette lévő polcban, melyen emiatt megcsörrentek a gondosan egymásmellé állított üvegcsék és fiolák. A tanonc fülig érő mosollyal leemelte a fogasról a kalapját, majd az ajtót becsapva sietős léptekkel elhagyta a Nagy Tornyot. Nem vette észre azt a piciny, sárga üvegcsét, mely meginogott, majd egyenesen a bronztálba hullott.
Rutiusz késő éjjel tért vissza, fáradtan, de tettre készen. Elégedetten nyugtázta, hogy tanonca már mindent előkészített. Hozzá látott hát a varázslathoz. Sorba öntötte bele, az üstökébe a varázsszereket, porokat és löttyöket. Mechanikusan, oda sem figyelve. Végül sorra került a kicsiny, sárga folyadékkal teli üvegcse is…

A planéta egyharmada elhamvadt a robbanásban, a maradék pedig darabjaira hullott. A több ezer év múlva érkező űrhajók csak egy aszteroida mezőt találtak.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához