LFG.HU

Thirlen
VegyesCimkek

Thirlen - Shadowrun  logó[Előző rész]

VI. Játékalkalom

A játékra betegség és egyebek miatt csak három játékos jutott el, így a bandát ezúttal a humán rigó, a bandacsaj és a sámán képviselte. Nem sejtették, hogy valahol egy üveg tej képében várja őket végzetük.

A legutóbbi játék folyományaként a rigó (K fizikai) és a sámán (S fizikai) hazafelé még külön-külön beugranak némi sebkötözésért és golyószedegetésért a banda némiképp lestrapáltnak tűnő utcai doki kapcsolatához.
Otthon némi vita után (pl. jár-e rész olyan játékos karakterének, aki nem jött játszani) nagyjából elosztják a legutóbbi munkáért kapott pénzt, alaposan átverve vele Zúzót, a korábban velük tartó ork NPC-t. Kb. a része tizedéből alkoholt vesznek neki, de ő gyakorló alkoholistaként ezzel is boldog.
A rigó elmegy átvenni a korábban rendelt két bandajelzés nélküli páncéldzsekit (bár felmerül benne, hogy a törpéét mégsem veszi át). Utána felhívja legjobb fegyvernepper kapcsolatát, aki rögtön le is ordítja a fejét, hogy nem ment el a megrendelt robbanóanyagért. Végül valahogy megbékíti, és leadja a rendelést egy új sörétes puskára. A régit fékkitámasztásra használta legutóbb a benzinkút felé.

Közben a sámán rádöbben, hogy gyógyulásának költségei igencsak megterhelik a költségvetését. Úgy dönt, hogy némi kiárusítást rendez a felszereléséből. A többiek elkerekedő szeme láttára előkap egy jó tizenöt kilós, cirill feliratú ládát, melyben egy orosz gyártmányú föld-levegő rakéta lapul (20H). Állítólag találta az utcán. Közli, hogy ezt most akkor elviszi eladni. A többiek némi vita után belemennek.
Mivel elég jó kapcsolatokkal rendelkeznek a puyallupi Crime Mallban (egyfajta alvilági bevásárlóközpont a pusztulat mélyén), úgy döntenek, ott próbálkoznak először. Mennek mind a hárman. Zúzó ugyan ott van kéznél, de láthatóan nincs teljesen magánál. A többi bandatag éppen nincsen sehol, még ennyi játék után se vette senki a fáradságot, hogy valamelyest kidolgozza őket (“Kérdezzünk meg valakit a bandából!” “Nem tudunk, nem ismerünk senkit!”).
Út közben egyszer csak egy kihalt útkereszteződésben találják magukat, ahol egy lelket sem látnak, ellenben az autókat mintha szétdobálta volna valami. Erős szél fúj. A sámán átnéz asztrálba, és szembe találja magát a legnagyobb szellemmel, amit valaha látott. Közben az egyik autó a közelükben felemelkedik, majd zajosan visszazuhan a tetejére. Csak amikor az ő autójuk eleje is elkezd emelkedni, akkor jut eszükbe, hogy menekülni kéne. Csikorgó kerekekkel ugyan, de a négykerék-meghajtásnak hála végül sikerül kacsázva hátratolatni. Szerencsére az óriás alakú légelementál nem követi őket, tovább szórakozik a kereszteződésben.

Odaérnek a Crime Mallhoz. Kívülről hatalmas raktárnak néz ki, belülről itt-ott félhomályos, több szinten rengeteg apró üzletre osztott kánaán. Jó pénzért mindent lehet kapni.
Tudni kell, hogy a sámán itteni kapcsolata egy helyi maffia fejes, akinek egyszer megmentette az életét egy orosz fegyverszállítmányba illúzióvarázslattal rejtett pokolgéptől. A kapcsolata így túlélte a robbanást, ő viszont megvakult, de azóta már jobban van. Ennek teljes tudatában a sámán elhatározza, hogy egy gyenge illúzióvarázslat alá rejti az orosz katonai ládát és miután megvágják őket öt nujenre egy bevásárlókocsiért, közös erővel beviszik.
A maffiózó két jókora gorillája kíséretében eléjük siet. Jóóó messziről megérdeklődi, hogy ez most akkor mi a fene akar lenni, mert neki nagyon deja vu érzése van… Végül tisztázzák a félreértést, az olasz pedig megnézeti az egyik emberével a cuccot, némi sutyorgás. Itt a sámán hosszas tárgyalásokba kezd vele, amelynek egy pontján már ott tartanak, hogy a maffiózó nagyon szívesen elfogadja ajándékba a cuccot, végül is már csak pár hónap és itt a karácsony. A sámán mellett álló bandacsaj (a csapat “arca”) fogja a fejét, de nem szól közbe. Végül kialkudnak egy háromezer nujen körüli árat, és a csapat elmegy vásárolni.
A rigó pótolja a külön bejáratú autótolvaj készletéből hiányzó dolgokat. Főként amik felrobbantak a benzinkúttal együtt. Próbálja lejjebb alkudni az árat, de így se ússza meg olcsón.
Úgy döntenek, hogy itt az ideje pár mikro-adóvevő vásárlásának is. Útba is igazítják őket “a Szerbekhez”, ahol csakugyan akad is belőle. Pici, vadonatúj Mitsuhama termék, most esett le a kamionról. d6 szintű, sikeresen kidobják a kockán az egyes szintet. Némi alkudozás után (“Hát azt hiszitek, lopom én az árut? Na jó, igen, de…”) vesznek is pár darabot.

Thirlen Streets of Puyallup - PaladinMásnap a rigó elmegy puskát venni. Egyedül. Odafelé sziréna hangját hallja a furgon háta mögül. A másik két játékosnak rejtve megmutatom, hogy milyen lapot húztam erre (A Paladin, a pusztulat utolsó becsületes rendőre, megvesztegethetetlen stb.). Fennen vigyorognak, ugyanez az NPC juttatta őket legutóbb a rendőrörsre. A rigó közli, hogy azonnal félrehúzódik, hátha csak el akar menni mellette. Megmondom neki, hogy végül is van rá esély, ha d6-on hatost dob, ez lesz. Persze megdobja, a járőr szirénázva elhajt mellette. A másik két játékos gyilkos tekintettel méregeti.
Odaérve egy Fort Lewis melletti raktárban elé tolnak egy ládányi vadonatúj Enfield sörétest, hogy válasszon. A rigó itt elkezd alkudozni, hogy ő nem ilyet szeretne (bár ez némileg jobb, mint amit ő akart). Sajnos akivel ő beszélt, az épp elérhetetlen. Némi alkudozás után arra jutnak, hogy az árból ugyan nem engednek, de mellé csapnak egy ötven lőszeres dobtárat is. Végül kiböki, hogy nincs ennyi pénze. Rövid úton kitessékelik. Lógó orral hazavezet.

Odahaza hamarosan váratlan esemény történik – kuncsaft érkezik. Végül is ők autószerelő műhely, a szomszéd banda főnöke hozzájuk küldte egy ismerősét. A rigó megnézi, hogy olyan ötven nujen az alkatrész, munkadíjnak kb. hasonlót szoktak felszámolni, és ezt meg is mondja a vevőnek. A bandacsaj fogja a fejét. A rigó neki is lát, segítség nélkül egy embernek két napos munka. Persze nem segít neki senki.

Estefelé a Ms. Johnson, akitől már több jövedelmező megbízást kaptak, egy kis megbeszélésre invitálja őket a szokásos helyre. A bandacsaj és a sámán be is vágódnak előbbi nemrég visszakapott Ford Americarjába, a rigóval pedig közlik, hogy “csak dolgozgasson”, majd ők elintézik. Futólag ránéznek a masszív másnapossággal küzdő Zúzóra, de inkább úgy döntenek, hagyják pihenni.
Az odaúton váratlanul lelép eléjük valaki és elütik. Kiszállnak, és megtekintenek egy csúnyán összetört, hosszú szőke hajú elf férfit fekete bőrdzsekiben. Először általuk ismert bandajeleket keresnek rajta, majd nem találva kicsit megnyugodnak. Legjobb tudásuk szerint bekötözik a nő frissen vett elsősegélycsomagjából, majd ráragasztanak egy “Mennyé orvoshoz, vazze!” cetlit és elhajtanak.

A célban a szokásos teljesen üres szobában Ms. Johnsont találják egy irodai széken üldögélve, kifogástalan céges eleganciával, kesztyűben, a lába mellett egy hűtőtáskával. Megérdeklődi, hogy merre van a banda főnöke, de megnyugtatják, hogy most nem elérhető, őket küldte. Ms. Johnson közli, hogy ez csak egy kisebb feladat lesz, és elővesz a hűtőtáskából egy üveg tejet. A játékosok nagyokat néznek.
A megbízó elmondja, hogy holnap reggel 6.42 perckor (plusz-mínusz egy perc) egy kertvárosban lévő ház elé ki fog rakni a tejesember egy üveg tejet. Pont ilyet, mint ez. Ezt kellene kicserélni a táskában levőre feltűnés nélkül. Az akcióért ötezer nujent tud felajánlani. A két karakter azonnal belemegy.
Elhatározzák, hogy nem kérdeznek semmit, de azért azt még megérdeklődik, hogy elhozzák ide a másik tejet? “Nem szükséges, megihatják.”, feleli mosolyogva Ms. Johnson. Búcsúzóul még kér tőlük egy számlaszámot. Eddig végül is elégedettek voltak velük a megbízói, és így nem kell a jövőben állandóan a fizetség átadását szervezni.

Thirlen Streets od Puyallup - TejHazafelé végig azon tűnődnek, hogy hogyan akadályozzák meg, hogy a most kapott üveg tartalmát Zúzó elfogyassza…
Az ötletelés otthon is folytatódik, felvetődik a lehegesztett hűtő ötlete, vagy az, hogy azt mondják az orknak: “Ha megiszod, kivonja a szervezetedből az alkoholt!”. Utóbbinak a másnapossággal küzdő Zúzó talán még örülne is.
Végül csak meggyőződnek róla, hogy reggelig nem romlik meg, és elrekkentik valahová.

Hajnalban a bandacsaj és a sámán kettesben indulnak útnak, a rigó nélkül. Nem teljesen értem, miért, ez ugye már az első mesében is jól sült el. A hasonlóság kísérteties: ismét bejelentik, hogy otthon hagynak minden fegyvert (még a sámán kését is), A bandacsaj játékosával sokadszorra lefutom a már annyit ismételt köröket, hogy igen, az ő páncéldzsekijének a hátán is ott a bandajel, mint a banda minden tagjának. Kicsit besértődik, és közli, hogy akkor páncél nélkül jön. Nem teszek fel kérdéseket.
Hajtanak a lassan ébredező utcákon a cél felé. Váratlanul egy kabrió vágódik ki eléjük, amelyből veszettül lődöznek egy őket üldöző fekete furgonra. A bandacsaj kétségbeesetten tekeri a kormányt, és pár centi híján, de elkerülik az ütközést. Ami már csak azért is szerencsés, mert a nő páncélozatlan Ford Americarjával vannak.
További gond nélkül elérik a házat. Mivel még csak fél hét van, mennek egy kört a háztömb körül, ezzel az információgyűjtést letudottnak érzik. Hirtelen felindulásból eldöntik, hogy nekik most kávét kell venni. Elmondom nekik, hogy a GPS legközelebb öt perc autózásra tud egy bevásárlóközpontot, ahol lehet kapni. El is mennek, autókáznak öt percet, tökölnek még ötöt a boltban, majd vissza. Az üveg tej – minő meglepetés – már percek óta ott van. Szerencséjükre MÉG ott van.

Itt jön a zseniális terv: A bandacsaj odahajt a ház elé, leparkol, kiszáll a kocsiból a cseretejet lóbálva, odamegy, kicseréli és vissza. Döbbenten pislogok, erre aztán tényleg nem számítottam. A házat kamerákkal megfigyelő FBI ügynökök sem. Szerencsére az enyémekkel ellentétben az ő reflexeiket kiberverrel javították.
Mielőtt a karakter visszaérne a kocsihoz, feltűnik az eddig a szomszédos utcában parkoló nagy fehér furgon (felirata szerint a telefontársaságé), amelynek hátuljából kipattan egy fekete öltönyös humán, és egy nagykaliberű pisztolyt fogva ráordít a nőre: “TEGYE LE A TEJET!”.
Utána a szokásos, már unalomig ismert feküdjön a földre, kezeket tarkóra stb. Úgy tűnik, ez kezd visszatérő elem lenni a meséimben. A másik ügynök a kormány mögött marad.

Itt némi vádaskodás, miszerint nem szóltam a játékosoknak arról, hogy az egyik szomszéd utcában a telefontársaság furgonja parkol (szigorúan véve az se biztos, hogy jártak arra, amikor tettek egy kört). Felhívom a figyelmüket, hogy nem is igazán keresték, de ha jobban megnézték volna a műholdképet amit adtam (lásd lejjebb), még azon is látszik kicsiben.
Szerencséjükre a sámánt nem vették észre (a mágusok miatt a legtöbb autó ablaka kívülről nem átlátszó). Megidéz egy 3-as erejű városszellemet (ugye még eléggé sérült a legutóbbi meséből), és parancsba adja neki, hogy használja a Zavarás paraképességét a kint álló ügynökön. Annak tekintete zavartan elködösül egy kicsit, és bizonytalanul pislogva lejjebb engedi a fegyvert. A bandacsaj ezt látva megiramodik a kocsija felé. A tejet természetesen viszi.
Innentől átveszik az uralmat a kezdeményezés dobások.

Thirlen Streets of Puyallup - Külváros

A környék légi felvétele

A megzavart ügynök rálő kétszer a futó nőre. Az jókora mázlival mindkettőt kikerüli (páncél ugye nincs rajta), majd bevágódik a kocsijába, és indít. A Ford Americar gyorsulásának köszönhetően el is ér 16-os sebességet (kb. 20 km/h), és ennyit távolodnak.
A másik ügynök felidézi quanticoi kiképzésének vonatkozó részét, és a “Geek the Mage first!” metódus szerint jár el. Nem látja a mágust, de feltételezi, hogy a kocsiban lapul, így szépen beleereszt két lövést a Fordba úgy, hogy az esetlegesen anyósülésen ülőt találja el. Feltételezése helyes, és az esélyekkel dacolva (vaktűz +8) még el is találja egyszer a sámánt. Sajnos az páncélt visel, és így a golyónak egy nagy ütésen kívül nem sok hatása van.
A következő kör elején a a sofőrként tetszelgő ügynök beleereszt egyet a kocsiba (mínusz egy hátsó gumi), társa beugrik hátra. Sajnos az előző lövés (és az ezzel járó plusz célszámok) folyományaként a bandacsaj egyszerűen képtelen autóvezetésre sikert dobni és felgyorsulni, így a hihetetlen 20 km/h-s sebességgel menekülnek. Usain Bolt kétszer lehagyná őket. Az FBI-osok furgonja a maga félelmetes 4-es gyorsulásával egyre jobban behozza lemaradását.
Mivel visszalőni nincs mivel, a sámán utasítja szellemét, hogy zavarja inkább a furgon vezetőjét. A szellem pár pillanat múlva visszatér azzal a válasszal, hogy “Nem lehetséges!”. Ezen megidézője némiképp meglepődik. Átnézve asztrálba egy nem túl jó dobással megállapítja, hogy az őket üldöző jármű dereng asztrálban (varázsburok – az FBI nem szeretné, ha egy kósza mágus első pillantásra megmondaná, ülnek-e bent). Némi poénkodás az őket üldöző varázsfurgonról. Végül arra kéri a szellemet, hogy rejtse el a saját autójukat. Ez a szellem nem túl nagy ereje miatt kb. annyit jelent, hogy innentől kezdve a Ford aszfaltszínű, felfestett útburkolati jelekkel. Mivel ezzel ő sincsen megelégedve, gyorsan varázsol egy Páncél varázslatot a bandacsajra (aminek történetünkben semmi szerepe nem lesz), és a továbbiakban fenntartja.
Végül amikor be akarnak kanyarodni a sarkon, az időközben előremászott második ügynök hosszas célzás után beleereszt egyet a kocsijukba, amitől az lefullad (pont eléri a H sebzést). Szerencsére a brutális száguldásnak köszönhetően ütközés nincs, a jármű egyszerűen felugrat első kerekeivel a szemközti járdára, és leáll. A furgon követi, és kicsit megkoccantja a hátsó lökhárítót.

Mindkét karakter ki a kocsiból, és mint az őrült, futni kezdenek egy irányba. A játékosok kérik, hogy mivel nem látják tisztán a helyzetet, rajzoljak. Ezt jó is, hogy kérik, mert lerajzolva én is rájövök, hogy a furgon pont elállja a bandacsaj menekülési útvonalát. Így pont a sofőr korábban letekert ablaka elé kerül, aki a fegyveréért kap.
A kezdeményezést megint az ügynökök nyerik. A sofőr fegyvert ránt, ezúttal egy elektromos sokkolópisztolyt. A bandacsaj ismét hatalmas mázlival kikerüli a tűt, több lövés pedig nem jön (a fegyverrántás is cselekedet). Eljött az ő ideje. Ráébredve, hogy lényegében egy lépésre áll a célponttól, közelebb lép, és megragadja annak kinyújtott karját. Az ügynök felfedezi a Sokkoló Kéz nevű kiberver barátságtalanabbik végét, és rángatózva elájul. A bandacsaj még gyorsan hasra vágja magát, hogy ne legyen szem előtt.
Az elájult ügynök társa dob egy Érzékelés próbát, amiben a legmagasabb egy árva kettes, így minderről mit sem tudva kipattan a kocsiból a másik oldalon, és egy hasonló sokkolópisztollyal hátba lövi a menekülő sámánt. Az egy Súlyos kábulási szint újdonsült tulajaként úgy dönt, hogy leheveredik pihenni, ha már úgyis ilyen kedvesen megkérték rá. Az ügynök ordítva ellátja a vonatkozó utasításokkal a minél szakszerűbb földön heveréshez.
A bandacsaj elkezd átkúszni a furgon alatt. A sámán ezt békés fekvő helyzetéből látja, és megpróbál egy Láthatatlanságot varázsolni rá. Sajnos eddigre már annyi különböző sebzést gyűjtött össze szorgosan, hogy nem sikerül. Ebben annak is lehet szerepe, hogy a mágikus tartalékából csak egyetlen kockát hajlandó belerakni, a többit kimerülésre tartogatja, nehogy elájuljon. Hogy egy Súlyos (hat kocka) és egy legfeljebb Közepes (három kocka) Kábulás sebzés eredményeképpen pontosan miért is ájulna el (tíz kocka), nem teljesen értem, de csinálja.
Szerencséjükre az ügynök egyikük ténykedését sem veszi észre, így igencsak megrázóan hat rá, amikor a bandacsaj az autó alól bokán ragadja. Ő is elájul némi szikrázás kíséretében.

Feltápászkodnak, és megszemlélik az eszméletlen férfiakat. Mivel korábban épp eleget látták azokat a mandzsettájukba motyogni (majd ordítani), tudják, hogy szorítja őket az idő.
Alaposan átkutatják őket, és a bandacsaj egy zsebkendővel megfogva elveszi tőlük minden fegyverüket. Csak ekkor tudatosul bennem, hogy nem visel kesztyűt, és a lecserélt tejesüveg tele van az ujjlenyomataival. A zsákmányolt fegyvereket gondosan eldobálja, elvégre már nem lesz rájuk szüksége senkinek, nem igaz?
Összekötözik egy adatjack kábellel az egyik áldozatukat, majd rádöbbennek, hogy a másikat nincs mivel. Kinyitják a furgon hátulját, és szembesülnek több tízezer nujen értékű megfigyelőfelszereléssel. Gyorsan tépnek maguknak kábelt és megkötözik a másikat is.
Úgy döntenek, hogy valamit kezdeni kell a róluk készült esetleges felvételekkel. Az elektronikához értő sámán útmutatásával a bandacsaj gondosan megmancsolja a merevlemezeket, lemerítve ezzel Sokkoló Kéz implantját.
Ráébrednek, hogy a két eszméletlen ügynök viszont látta őket. Úgy döntenek, hogy nem ölnek FBI-osokat, viszont mindkettőt bezárják a furgonba.
Elhatározzák, hogy valamit kezdeniük kell a Forddal is, ami bizony névre szólóan szerepel a bandacsaj frissen kapott RASZ-án. Leírom nekik, hogy vagy elmenekülnek gyalogszerrel most rögtön, vagy egy 10-es célszámra dobott Autó Építés/Javítás képzettségpróbával egy kockát vissza tudnak “gyógyítani” a kocsin, és elgurulhatnak (az Elsősegély táblázatból lopom az ötletet). Felhívom a figyelmüket, hogy ha ez nincs meg, akkor bizony szoros lesz.
Úgy döntenek, megéri, megjavítják. Megkérdezem, mivel. Kiderül, hogy semmi ehhez kellő szerszám nincsen náluk (a kocsi tulaja nem vett, mert a rigó műhelyében úgyis mindig van…), de már nincsen szívem tovább növelni a célszámot. A bandacsaj dob (a sámán nem tud segíteni), tízes célszám, a legmagasabb dobása pont kilences…

Elmondom nekik, hogy fékcsikorgást hallanak a nem is olyan távolból, szirénázást viszont nem. Eszükbe jut, hogy talán le kéne lépni. A sámán még próbálkozik, hogy ha futtában a Ford ülésére dob egy bekapcsolt öngyújtót, akkor az attól majd jól felgyullad és kiég. Felhívom a figyelmét, hogy a kocsik nem szoktak váratlanul lángba borulni, ha valaki leejti bennük rágyújtás közben az öngyújtóját. Így inkább hanyagolja, és futásnak erednek a járdán. A tejet az autóban hagyják.
Elmondom nekik, hogy több fekete Ford Americar száguld el mellettük, és mivel futkározni azért elég feltűnő a tett helyszínén, dobatok velük egy Lopakodást. Mivel a sérült sámán amúgy se dobná meg, megengedem, hogy a bandacsaj vezesse, és ő dobjon mindkettejük helyett.
Persze katasztrofálisat dob.
Az egyik fekete autó megáll, kiszáll belőle egy fekete öltönyös úriember, és megérdeklődi, hogy mi történt itt. Nem törődve a mellette álló nővel, akit a csapat szociális szakértője, a sámán már mondja is: “Mentünk az autónkkal, amikor bevágott elénk egy autó, hátulról meg belénk jöttek. Az első autó elhajtott. Ja, és rám lőttek.”
Ennél a pontnál az ügynök összevont szemöldökéből rájönnek, hogy ez azért így nem igazán hihető, illetve hogy a sámánon semmi nyoma lőtt sebnek (elektromos tű és több napos, ellátott sérülés). A bandacsaj gyorsan próbálja menteni a menthetőt: “De nem találták el!”. (Gyalog galopp, bárki?)
Az FBI-os szépen megkéri őket, hogy legyenek szívesek leülni a műfűre, hív mentőt, mivel láthatóan sokkos állapotban vannak. A társa a kocsiban marad, az ő keze pedig láthatóan nincs túl messze a fegyverétől. Motyog a mandzsettájába.

Adok öt percet a játékosoknak, hogy kicsit összeszedjék magukat, és kitaláljanak valami zseniális tervet, amivel megmenthetik magukat. Nem sietek. Közben azon tűnődök, hogy mennyi időbe kerülhet, amíg a két szerencsétlenre a furgonban ráragasztanak egy Ébrenlét tapaszt.
Négy perc után a két játékos közli, hogy feladja, semmi ötletük sincs. Kicsit emlegetünk egy mindannyiunk által ismert játékost, aki valószínűleg átharapná a saját ütőerét és a sebből kispriccelő vérrel próbálná elvakítani az ellenséget, amíg elmenekül. Vagy valami hasonló.
Megjön a mentő. A vén DocWagonos orvos megvizsgálja őket, megállapítja, hogy azonnali intézkedést igénylő vészhelyzet nincs. Megkérdezi őket, hogy ki tudják-e fizetni az ellátást? A sámán bevallja, hogy nála csak háromszáz nujen van. A bandacsaj közli, hogy a karaktere “csak nem annyira hülye”, hogy minden pénze nála legyen, így úgy dönt, hogy nála is csak kb. ennyi van. A DocWagonos mentő “Jó lesz ezeknek a közkórház is!” felkiáltással elviharzik.
Innen rövidre zárom. A két karakter hamarosan a puyallupi 2-es számú rendőrőrs – mint fogdával rendelkező legközelebbi hely – vendégszeretetét élvezi. Az őket vallató FBI ügynököket igen érdekelné, hogy miért próbáltak “ismeretlen biológiai anyagot” juttatni Miss Kornegay, az egyik polgármesterjelölt reggeli tejébe. A “felbérelt minket valami céges spiné, előre fizetett, csak ennyit tudunk” magyarázatot nem igazán veszik be.

Odahaza a rigó befejezi a javítást és átadja a tulajdonosnak az autót. Felmerül benne, hogy a másik kettő megint jól elmarad, de mivel azok lényegében egy szót sem szóltak a melóról, fogalma sincs, hol lehetnek. Nem is sejti, hogy társainak egy üveg tej lett a végzete. Keresett viszont ötven nujent autószereléssel.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához