LFG.HU

HammerTimeCafe
Kashuka
VegyesCimkek

Az elmúlt hónapokban régi hiányt sikerült betöltenem a szerepjátékos életemben: ha nem is játékosként, de újra elmerülhettem a Shadowrun világában, amit, egy egyetlen estés játékot leszámítva, már évek óta nem volt szerencsém megtenni.

Legelőször is Thirlen kollégának tartozom köszönettel: az itteni fórumos bejegyzései (későbbi reinkarnációjukban cikkei) hozták meg a kedvemet újra ehhez a világhoz, valamint ezek miatt határoztam el azt is, hogy a nagyközönség számára is összefoglalom a kalandjainkat – s nem utolsó sorban, jelen események alapmotívumát is az egyik itteni írás ihlette.

Másodszor Urbannak, és az általa indított LFX közösségnek szeretnék köszönetet mondani! Bizonyára mindenkinek ismerős helyzet, hogy mikor végre kedvet és időt is sikerül találnia a szerepjátékozáshoz, végül egy csapatra való ember összeszedése akadályozza meg a játékot. Ebben hihetetlen segítséget, illetve váltást jelentett személyesen nekem az LFX, gyakorlatilag föltámasztotta a hobbit számomra, azóta tényleg csak az időm és kreativitásom jelenthet akadályt egy-egy új ötlet elindításához.
Ez a játék is a segítségével jött létre – az érdeklődést jelezte, hogy már egy napon belül megvolt az összes jelentkező. Nem tudom, mennyiben nyújtott más élményt a többieknek az online forma, személy szerint nem éreztem, hogy hiányzott volna bármi az egymásra hangolódáshoz; de ezt mindenki döntse el az elkövetkezők alapján! :)

És akkor következzen a Haláli Meló címen meghirdetett akció-mese; a történteket IRL egyetlen este, kb. 4 óra alatt játszottuk le.

Hőseink korán kezdték a mai napot: hajnalok hajnalán (fél 9 is alig múlt el) ébresztette őket kommunikátoruk csipogása, amin Mr. Elizalde, közös barátjuk kereste őket egy sürgős melóval. Ez alól egyedül Bruce, a puszulat-beli troll képezett kivételt: az otthonául szolgáló régi víztározónak ugyanis elég szegényes a közmű-ellátása, így neki meg kellett elégednie a fixer fiatal küldönceinek egyikével.

Még aznap délelőtt le is zajlott a találkozó: egy országúti büfé hátsó bokszában fogadta őket a spanyol úriember, aki be is mutatta egymásnak a csapat tagjait. Bruce, a nagydarab, de meglepően kecses troll adeptus; otthona és szaga is egy igazi puyallupi fenegyerekhez méltó. Thomas Oak, humán sámán, a Mosómedve követője. Kifejezetten fiatal, 16 év körüli utcagyerek (bizalmas ismerőseinek elárulta, hogy már 17 is van). Totemje hajlamainak engedelmeskedve hamar rálelt az észrevétlen ügyködés és a lopkodás örömeire, de továbbra sem felejtette el származását, a város szegényeihez még mindig különös becsületkódex köti. Harmadik csapattársuk Adam (vezetéknevét nem kötötte az orrukra), visszafogottan krómozott humán ex-zsoldos.
Mindhárman gyakorlottak kisebb-nagyobb bevetéseiknek köszönhetően, de így, árnyvadász csapatként még nem dolgoztak együtt, csak néhány közös, de idegen parancsnoklás alatt elvégzett akciójuk volt korábban.

35___1_

Mr Elizalde gyorsan be is avatta árnyvadászait a részletekbe: Puyallup észak-nyugati, viszonylag kulturáltabb részén össznépi mágia vásárt tartottak, egy hatalmas parkolóház szintjeire berendezkedve. Az esemény valóban nagy dobás volt, még a szomszédos törzsi államokból is érkezett rengeteg sámán az eseményre. Így vált ideális célponttá egy szélsőségesen mágiaellenes, kiber-mániás terrorista csoport, a Króm Gyermekek szemében. A harcosaik beszivárogtak a vendégseregbe, majd, miután bombát robbantottak az egyik népszerűbb standnál, heves lövöldözés kíséretében távoztak. A rend biztosítására felbérelt Lone Star egységek sem bizonyultak teljesen tehetetlennek, valószínűleg több támadót is megsebesítettek, és ami biztos, az egyiküket sikerült is hatástalanítaniuk. Egy gyors válaszcsapástól vagy mentőakciótól tartva (nem alaptalanul), a hatóságok gyors úton a legközelebbi rendőrőrs-erődbe szállították a fontos nyomokat tartalmazó testet, ahol meg is kezdték az első vizsgálatokat rajta. Annyi már hamar kiszivárgott, hogy feltűnően jó minőségű, katonai kiberverekkel volt telepakolva a támadó.

Ez keltette fel a megbízó figyelmét is, pontosabban az a belső információ, hogy a beültetések közül legalább egy az ő gyártmányuk. A karakterek ennek a szálnak egyáltalán nem jártak utána, megbíztak a fixer előzetes kockázatfelmérésében. Így ők nem tudtak róla, de ez egy „független”, kizárólag első osztályú kibervereket (béta- és gammaver) gyártó illetve beültető cég. Az idézőjeleket az indokolja, hogy az általuk alkalmazott technikák és a források alapján biztos, hogy ez valamelyik nagykutyának a leányvállalata. Mivel nem örülnek, hogy holmi terroristák rohangálnak az ő játékszereikkel, szeretnének kicsit többet megtudni az esetről.

A művelet hátteréről kaptak még némi belső infót: a testet még a mai nap, éjszaka vagy hajnalban elszállítják a szomszédos Fort Lewis területére, ahol egy közelebbről meg nem nevezett kormányügynökség keze alá kerül. Ezt megelőzendő, a karaktereknek el kell lopniuk a holttestet a kísérettel megerősített konvojból (kapnak még némi útmutatást, hogy mit hozzanak, ha szelektálni kell, de ennek végül nem lesz jelentősége). Közli még velük a fizut (15.000 alap, 5.000 teljes test leszállítása esetén, +5.000 ha bármi plusz infót tudnak meg a támadókról), és elköszönnek.

Ezután következett minden Shadowrun kaland elkerülhetetlen része: a 2,5 órás tervkészítés. A kedves játékosok ezzel együtt még viszonylag normális keretek közt tartották a dolgot, igazából nem sok ötlet került elő, ami semmilyen formában ne került volna bele a végső verzióba (pl. taktikai atomcsapásra sem készültek B-tervvel).

Mindhárman többé-kevésbé otthonosan mozognak a Pusztulatban, így első körben még konkrét felderítés nélkül tervezgettek. Az ex-zsoldos ezen kívül jártas a UCAS reguláris szervezeteinek taktikájának alapjaiban, így a Lone Star akciótervéről is egész biztos tippjei voltak (jól megdobott ismeret próbák).

Maga a rendőrőrs valójában egy lakótelepnyi komplexum szögesdrótos betonfallal körbevéve; belül egy külön megerősített épületegyüttesbe húzódnak meg az irodák, kihallgatók, cellák és raktárak végetlen sorai; ezt egy kb. háromszor ekkora, tagolt udvar veszi körül gyakorlóterekkel és a járműparkkal.

A kiindulópont ez, Puyallup észak-nyugati csücskében, a cél pedig Nyugatra a Fort Lewis városrész. A térkép tanulmányozását követően arra jutottak a karakterek, hogy az LS-nek erre két lehetséges útvonal akad: vagy egyből Nyugatnak indulnak a Pusztulat sűrűjében az egyik keresztúton, vagy Északnak tartva az 512-es főútra kanyarodnak, ahonnan végig autópályán mehetnek a katonai negyedig. A nyugati utak elég durva bandaterületeken haladnak keresztül, így ezt egyből kizárták a játékosok is; az Északra vezető lehetőségek közül háromból kettőt még elvetettek (a keleti főút maffia terület, a két nyugati közül pedig az egyik sokkal sebezhetőbb csatlakozásnál találkozik az 512-essel), így végül arra készülnek, hogy a Woodland Avenue-n támadják meg a konvojt.
Az útvonal különböző lerobbant lakótelepek, külvárosi lakóövezetek közt fut, közben három banda területét is érintve, de mindegyiknek csak a határa mentén fut. Drogbérencektől kezdve trollgyűlölő rasszista törpökig sokféle motoros társaságról hallottak arrafelé, de végül egyik sem nyerte el a tetszésüket, így elvetették a tervet, hogy velük állíttassák meg a kocsikat. Továbbra is elsősorban a bandatevékenységet figyelve úgy döntöttek a játékosok, hogy már jóval az utolsó befolyás alatt lévő terület után, egy 4×4 sávos kereszteződésben állítják fel a csapdát.

Map_overview_lowres_detailed

Első ötletnek a zsoldos bedobta, hogy kaszálják le az útról a hullaszállítót egy vontatóval, oldalról teljes gázzal belehajtva. Utóbbi, mármint hogy egy vontatót használnának erre, nem tudom honnan jött – talán tudat alatt felmerült, hogy furgonostul mindenestül távoznak, ha kell; el ilyen nem hangzott –, de a tervezés további részében következetesen ragaszkodtak ehhez a részlethez.

(Játékosi) illusztráció:

Igen ám, de ezzel még mindig csak a megállítás problémája lett megoldva, továbbra is ott az erősített kíséret. Később, a Lone Star tanya körbejárásakor jobb ötletük támad az eltérítésre, így a vontató az előőrsből a felmentő nehézlovasság szerepkörébe kerül – de erről majd ott.
A járművet egy ismerős autóbontóból szerezték be, nettó 1000 nujenért egy hallgatag sofőrt is kapnak ajándékba.

A rajtaütés akciótervén kívül egy dolognak akartak még utánajárni a játékosok, ez pedig a LS kísérő csapata. Ebben újfent az ex-zsoldos kiterjedt kapcsolatrendszere jött segítségükre: egy dekkerrel megpróbálták felnyomni a helyet, ami részben sikerült is. Magáról a szállítás menetéről keveset találta, azonban egy furcsaságon megakad a szemük: még a nap folyamán helyeztek át sürgősen egy kommandóst az akcióra, nevezetesen egy Groth Krieger nevű ürgét. Ami külön furcsa volt, hogy csak a közvetlen felettesétől jövő parancsot találták meg, a szükséges felsőtiszti engedélyezések nagyobb része hiányzott. Képhez vagy más személyes adathoz nem sikerült hozzájutniuk, de egy másik, rendőrségi informátoruktól (óvatosan) érdeklődve megtudtak pár aggasztó részletet az illetőről: egy veterán troll ex-katona, robbantási és nehézfegyverzet-szakértő. Még a szolgálat alatt telepakolták a legkülönbözőbb hadászati kiberverekkel, így rágós falatnak ígérkezik. Mindenesetre most már pontos leírást kaptak a fickóról, és a rajtaütés prioritásai is rendeződtek. Felmerült bennük az a (helyes) gyanú is, hogy az illetőt a terroristák építették be.
Szintén még a dekker adataiból tisztázták az akció eddig homályos paramétereit: a konvoj 1:20-kor indul, 34 percet számoltak az útra, és a csapat által is megtalált, woodland-i útvonalon mennek.

Utolsó résznek maradt a felderítés. Mint korábban írtam, a karakterek egyikének sem idegen környezet Puyallup mocska, így autóba szállva gond nélkül el tudtak jutni az őrshöz. Körbejárva megállapították, hogy a betonkerítés mentén futó gyűrűn járőrözik egy rendőrautó; paraállattal nem őrzik a helyet, illetve komoly mágikus megfigyelés és védelem csak a belső épületkomplexum határánál van. A falat és a gyűrűt kamerarendszer figyeli, de a dekker-támadásból ismerték a pontos látóterüket.
A sámán már korábban játszott a gondolattal, hogy egy pillanatnyi zavart okozó parancsvarázzsal téríti el a halottszállító sofőrjét, azonban akkor még le kellett tennie az út-közbeni bűbájolásról: kifejezetten a varázslók miatt minden szolgálati kocsinak sötétített az üvege, illetve gyakran rendelkeznek valami kisebb asztrális fallal. Azonban az őrs pontos elrendezését látva új lehetőséget találtak: maguk a kocsik már a mágikusan védett blokkon kívül, nyílt terepen parkolnak, így elvileg van lehetősége távcsővel levarázsolni a sofőrt, amíg beszáll.

A tervet ezzel véglegesítik is, jöhet a kivitelezés!

A játékos karakterek együtt vonulnak ki még 1:00 előtt, majd a sámán fókusszal fenntartott láthatatlanságba burkolva fölül egy szomszédos fa lombjába, és onnan kémleli a parkolót. A várt időpontban meg is jelenik két fakabát, kényelmesen, dohányozva az autóhoz sétálnak, majd beszállnak. Amint a páncélozott furgon ajtajához ér a keze, a megfelelő sofőrre rábocsájtja a sámán a parancsvarázst: e szerint a kiválasztott kereszteződés után jobbra kell rántania a kormányt. Titokban dobok akaraterő ellenpróbát – szerencsétlen egy pillanatra sem fog megtorpanni mielőtt az árokba hajtana. A játékosok erről nem tudnak, de a rendőrség kétszeresen is készült a mágikus védelemre: előzetesen lescannelték az összes akciótagot – az eligazításon, úgyhogy a parkolós akciót már nem veszik észre –, valamint a kísérők között van egy varázsló is – ő viszont akció közben figyeli, hogy nem rendetlenkedik-e valaki az asztrálban; a korábbi parancs észrevétlen maradt.

Ezután az ex-zsoldos a mosómedve-imádóval autóba pattan, és a kereszteződéstől Északra hagyott vontatóhoz hajtanak. Közben a troll elbújik motorjával a bozótosban, onnan figyeli az indulókat. Komlinkje mindenkinek van beépítve, vagy kézben, így végig tudják tartani a kapcsolatot.

A rendőrségi magánúton az eddig is látott járőrautón és páncélozott csapatszállítón kívül egy harmadik kocsi is követi őket; éjfekete terepjáró marad le párszáz méterre mögöttük, ahogy kihajtanak a főútra. Az éjszakai csendben az adeptus tudja őket követni a nélkül, hogy látótávolságba kerülne. Természetesen jelenti a terepjárót a többieknek. Nem esnek kétségbe tőle.
Az út simán telik a kereszteződésig, az útba eső bandák elég értelmesek hogy ne vonuljanak ki az amúgy is frontvonalon lévő határaikra páncélozott rendőrautókat bosszantani.

A troll jelenti, hogy közelednek a kereszteződéshez; a hallgatag törpe sofőr beindítja a motort, az ex-zsoldos összehúzott szemmel vár mellette; a sámán az útszéli bozótosban lapul; a Lone Star mit sem sejt. És a kereszteződésből kihajtva elszabadul a pokol…

Elsőként az elől haladó járőrautó érzi meg a zavart az Erőben: finoman lassít, és jelenti rádióban, hogy szemből nehézsúlyú gépezet érkezik. Sok idejük nincs a helyzetértékelésre, mert ekkor a hátuk mögül hatalmas robaj hangzik fel – a csapatszállító teljes sebességgel ugrik le az autópálya töltéséről, és hatalmasat bukfencezve jó 50 méteres utat vág a növényzetbe; csodával határos módon a talpára érkezik (a d6 szeszélye). A varázsló nem sokkal tőle északra helyezkedett el, így most – újfent láthatatlanság alatt – sietősen megindul felé.

Közben a kisebb kocsi sofőrje megpróbál kitérni a vontató útjából, ami azonban egyáltalán nem sikerül neki (0 vs 3 siker a törpének vezetésre), így hatalmas csattanással összeismerkednek a lökhárítók. A pehelykönnyű Americar épp csak fél pillanatot tölt lassító tényezőként, egy pördüléssel maga is az árokban landol, fejtetőn (ala d6).

Eddigre érkezik a helyszínre a fekete terepjáró is, ami viszont így kitűnő célpontot nyújt az egyenesen továbbrobogó vontatónak. A csattanás itt is megtörténik (újfent 2-3 siker a törpének), de az ügynökök már egy fokkal jobban kezelik a helyzetet (sofőrnél 1 siker összejött), így nem fordulnak le az útról, némi ellenkormányzással sikerül a nagyobb kocsitól 15 m-re manőverezniük. A motorja totálkáros, úgyhogy ennél messzebb nem jutnak. Az ex-zsoldos kipattan a fülkéből a túloldalon, a törpe lehúzza a fejét. Valamikor a helyezkedés közben fut be motorján a troll adeptus is, azt leborítja egy szemétkupac mellé, majd sebesen a spontán erdőirtás felé veti magát.
Északra a távolból rotor zúgás hangzik fel. A játékosok vagy elfoglaltak, vagy nem látnak rá a horizontra.

A sámán eközben óvatosan megkerüli a páncélautót. A vezetőfülkéből fojtott beszéd és káromkodás hallatszik, de nem nyílik az ajtaja. Tom hátraérve rápróbál a kilincsre, de az zárva van. Egyszer csak hangos fegyverdörrenés hallatszik a fülkéből. Értetlenül néz vissza, ahol végre nyílik az anyósülés-felőli ajtó, és kiszáll a korábban azonosított troll kommandós. Szeme helyén masszív vizor, a bőrét furcsa, gránát-köpeny szerű négyzetes beültetések torzítják el, szarvai tövig vannak vágva, fém erősítéssel a csonkok végén. A varázsló gyorsan fölmászik a kocsi tetejére, biztos, ami biztos.

Krieger hátra jön, kinyitja a halottat rejtő ajtót (a sámán nem érti; a kilincs szerint „Ujjlenyomat felismerve, üdvözlöm Krieger hadnagy!”). Nekikezdene maga kihúzni a koporsót, de ekkorra megérkezik a fajtárs adeptus is, elkezdődik az adok-kapok. Amíg ezzel vannak elfoglalva, a sámán bemászik hátra: odabent zárt fémkoporsó, számlapos mágneszárral – látja, hogy biztosan nem tudja kinyitni. Közben kint több rövidsorozattal is mellélő a kommandós, az adeptus így szépen lassan ájultra veri a trollt.

Ezalatt a főúton: az ex-zsoldos behajít egy claymore-t a rászerelt kisebb időzítővel a terepjáró alá, majd felhívja a bent tartózkodók figyelmét a helyben maradás káros egészségügyi következményeire. Azok csak félszívvel hallgatnak rá, futás illetve vetődés közben kapja el őket a lökéshullám (2 rontott és egy épphogy csak sikeres ügyesség próba). Egyikőjük azonnal életét veszti, a másik két öltönyös (köztük a hivatali mágus) súlyosan sérültben próbálnak továbbmászni, de végül egyikükkel (mágus) halálos lövés, másikukkal kábító tűlövedék szeretteti meg a vízszintes testhelyzetet.

helikopter

A rotor zúgás egyre erősödik, majd felbukkan az égen egy feketére festet Ares harci helikopter. Az egyetlen nyílt színen lévő játékos a zsoldos, ő már a közeledő hangra a vontató fedezékébe bújik. A bozótosból nem látni a gépet, valamint a troll kiborgot is lefoglalja a küzdelem. A helikopter valójában arra várt nem messze, szintén terrorista személyzetével, hogy a beépített kommandóssal megkezdve az akciót, valamivel Északabbra maguk üssenek rajta a rendőrökön, és elrabolják a bizonyítékká vált társukat.

A legutolsó üzenetük az volt a trolltól, hogy „valami” baj van, és megkezdte a céltárgy kimentését. Megérkezésükkor többszöri jelzésre sem érkezik válasz, így a belátható tereppel kezdenek törődni: a keresztúton hangulatosan égő terepjáró, látszólag üres és mozdulatlan vontató, valamint a felborult járőrautó – bingó! Utóbbiból még nagyban próbálja kiszabadítani magát a két közrendőr, a következő két körben ennek tesz pontot a végére a helikopter nagy-kaliberű gépágyújával.

Az ex-zsoldos kényelmesen tárat cserél, automata fegyverébe robbanótöltetek kerülnek. A fedezékből kihajolva lead egy sorozatot az Ares-re, és a hihetetlenül pontos lövéssel (9 siker…) egyből le is szedi a fémszöcskét. Az szégyenében tűzgolyóvá alakul talajéréskor. Hát, ennyit a nagy fordulatomról…

A Lone Star-osok mind elbuktak, a terroristák kiiktatva, egyedül a troll és az egyik FBI ügynök hever kábultan. Utóbbi nem sokat látott, így életben hagyják; a troll viszont a biztonság kedvéért kap még egy kis fémet a kobakjába. A Mesélői szemszögből ezt igazából akár rossz döntésnek is lehet venni: a megbízóik szép pénzt adtak volna egy kihallgatható terroristáért…
A koporsót nem sikerül helyben kinyitniuk, így azzal együtt kerül a célpont a vontató platójára. A troll adeptus motorján követi őket. A robbantásos kinyitás már csak itt jut eszükbe (az ex-zsoldos még rendelkezik tartalékokkal), így miután legnagyobb örömömre bejelentik, hogy útközben, a vontató platóján hajtják ezt végre, dobatok, mennyire sikerül ez a kocsi félbetépése nélkül. Sikerül, a fémtető csengve ugrik az aszfaltra. Bent megnyugtatóan magas krómtartalmú elhunyt várakozik, minden bizonnyal a célpont.

Végül megszabadulnak a vontatótól, rátelefonálnak az átvevő kontaktra (aki már meglehetősen ideges, a meló előtt kellett volna a helyszínt bemondaniuk – de ezen a ponton inkább várja az árut, mint a betartott protokollt), negyedóra múlva találkoznak egy elhagyott garázsban.

Lehet, hogy már a 11 utáni időpont teszi, de ennél a résznél egy kissé alulteljesítettek a játékosok: a megbízó felajánlja a 20.000-et a megrendelt testért, majd érdeklődik, van-e még valami? Számomra egy kicsit lassan, de végül bedobják Kriegert (miután a csapat trollja lerángatta róla a méretben passzoló páncéldzsekit). Esetleges terrorista hátteréről egy szó sem esik – ami nagy hiba, így csak egy 5-össel emelik az összeget; teljesen elmagyarázva a helyzetet megért volna nekik ugyanannyit, mint az első holttest.
Mivel kissé passzívnak érzem a játékosok tárgyalását, még rákérdez ősz kapcsolattartójuk, volt-e valami bonyodalom. A srácok elintézik a választ egy „Á, jött egy fekete helikopter, de ne aggódjon, nem volt semmi para!”-val; terrorista befolyásról, vagy bármi konkrétumról a járművel kapcsolatban itt sem esik szó. Persze a Cég is levágja a helyzetet, utána is jár – de egy odadobott mondatért nem erőltetik meg magukat, hogy jutalmat osszanak.

Végül lezajlik az átvétel-fizetés utolsó jelenete is, ahol a játékosok megpróbálják munkaköltségként elszámoltatni a felgyújtott vontatót, de egy borzasztó ellenpróba után (5 vs. 0 siker a céges kapcsolattartó javára) még rendes is az ürge, hogy különösebb beszólás nélkül utasítja vissza a kérést („Önök döntöttek a kivitelezés módjáról!”).

Ezzel véget is ért első játékülésünk. A karakterek egy jelentékeny honoráriummal lettek gazdagabbak (főleg a pusztulati troll érzi a váltást), és sikerült jó benyomást tenniük egy lehetséges jövőbeni megbízóra. Az alkudozást leszámítva tökéletesen teljesítették a feladatot, még sérülést sem szerzett senki. Következő alkalommal egy rövid kitérőt teszünk, de később még vissza fog köszönni ez a szál, és a Króm Gyermekek.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához