LFG.HU

HammerTimeCafe
Kis Ervin Egon
ismertetőCimkek

8MM
forrás: http://www.relax-magazin.com/

8MM; amerikai, 1998., 123 perc
Producer: Judy Hofflund, Gavin Polone, Joel Schumacher
Forgatókönyvíró: Andrew Kevin Walker
Rendező: Joel Schumacher
Főszereplők: Nicholas Cage, Joaquin Gandolfini, Peter Stormare
InterCom bemutató: 1999. május 13.
Hivatalos magyar weboldal: http:/www.intercom.hu/8mm

Ígéretes volt az a néhány előzetes mondat, amely a 8MM című legújabb
amerikai filmről napvilágot látott.
Azt sejtette, hogy az általam meglehetősen középszerű cipészmesternek
megismert Joel Schumacher, levetkőzve jól bevált manírjait, valami
meredek dologba kezdett, és talán sikerült neki végre olyan filmet
készíteni, amelynek mozzanatai nem előre kiszámíthatóak. Tévedtem. A
8MM nincs tele meglepetésekkel, legfeljebb hibáin lehet csodálkozni.
Pedig tényleg úgy ültem be a moziba, hogy végre egy jó kis krimi, amin
az ember kiizgulhatja magát.

Meghal valami gyáros, akinek özvegye a dollár-milliárdok mellé egy
nyolc milliméteres filmtekercset is örököl, amelyen egy fiatal lány
bestiális meggyilkolása látható. Nem tudni, hogy a felvétel csak játék
vagy valóság, mindenesetre az idős asszony nyugalmat szeretne, ezért –
hogy kiderítse a szalag eredetét – felbérli magánnyomozónak az egyik
legfelkapottabb hollywoodi sztárt, Nicolas Cage-et. De az is lehet,
hogy egy átlagos magánnyomozót bérel fel, akit Nicolas Cage játszik a
filmen – ezt nem akarom pontosan eldönteni, mert így legalább van
valami izgalom… Ám a film alkotói szemmel láthatóan nem kívánnak
eljátszani a látszat és valóság, kép és tükörkép adta lehetőségekkel;
megkímélik a nézőt attól, hogy az emberi lélek és világkép baljósan
félhomályos útvesztőiben kelljen barangolnia. Ehelyett felkínálnak
valami nyálkás és sikamlós mesét egy beteges világról, amely annyira
hiteltelenre sikeredett, hogy még csak nem is undorító, legfeljebb
szánalmasan bárgyú. Az egészben az a szomorú, hogy a moziközönség
döntő többségét kitevő tizenévesekre valószínűleg hatással lesz, amit
a vásznon látnak. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy biztos erkölcsi és
esztétikai érzékkel lesznek képesek elhárítani a film sekélyes
gondolatiságát, amelynek egyetlen célja, hogy szalonképessé tegye a
tehetségtelen rémisztgetést, érzékeink gátlástalan ingerlését.
Márpedig aki – ellentétes ingerek, például egy Bergman-film híján – az
ilyen mozik alapján próbál magának fogalmat alkotni szexualitásról,
gazdagságról, bűnről, ne adj’ Isten: művészetről, szerelemről, annak
igencsak lecsökkennek az esélyei a boldogság elérésére. Mert minden
ellenkező híreszteléssel szemben a boldogság forrása bensőnkben
található, és nem arrafelé, amerre az óriásplakátok mutatnak.

A 8MM – mivel alaptörténete nem tanulság nélküli – egy érzékeny alkotó
keze alatt páratlanul izgalmas, felejthetetlen mozivá is válhatott
volna; így viszont maradt az, amire a cím is utal: keskenyfilm a
feledés homályában. Ha valakiben mégis mély nyomot hagyna, az tekintse
magát megsebzettnek, és forduljon orvoshoz!

(A szerző filmjegyzetei a Calypso Rádió hétévégi, reggeli magazinjában
hangzanak el.)

Kis Ervin Egon


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.