LFG.HU

Vorador
ismertetőCimkek

X-Men WolverineAz előző részben lezártam a Chris Claremont korszakot, ám mielőtt rátérnék a 90-es évekre, következzék egy kis kitérő Rozsomákra, melyben bemutatom nektek, hogy az X-Men legnépszerűbb tagja mennyire más karakter volt régen, mint manapság. Ezt eredetileg különszámnak terveztem, de aztán úgy gondoltam, hogy talán mégis érdemesebb a cikksorozat részeként kezelni. A Rozsomákon lezajlott változások ugyanis elég jól szemléltetik, hogy Claremont kilépése után milyen színvonalzuhanáson ment keresztül az X-Men franchise egésze. Szóval szerintem e Rozsomákos részek megfelelő átvezetésül fognak szolgálni a Claremont-éra és a 90-es évek X-Menes szörnyűségei között. Különösen ajánlom e cikket azon olvasóimnak, akik a modern képregényekből ismerik Logant és nem kedvelik, ellenszenvesnek találják. Most megismerhetnek egy olyan Rozsomákot, aki talán jobban az ínyükre lesz.

Az összehasonlítás során használt jelzések: – Claremont: ahogy Chris Claremont írta Rozsomákot 1975 és 1991 között – Modern: a Claremont távozását követő általános Rozsomák karakter

A félreértések elkerülése végett néhány megjegyzés:

  • Természetesen nem az a problémám Rozsomák modern ábrázolásával, hogy eltér Claremontétól. A bajom az, hogy a Claremont kilépése utáni 21-22 év Rozsomákos történetei közül két kezemen meg tudom számolni azokat, amelyek nem voltak semmitmondóan jellegtelenek vagy szimplán rosszak.
  • Az egyéb írók jó Rozsomákos sztorijai majd kiemelésre kerülnek a cikksorozatban, amikor elérünk a megjelenésük idejéhez. Egy ilyen már volt is a 8. részben, Barry Windsor-Smith-től a Weapon X, amelyet kiválónak tartok.
  • Nyilván nem jelenik meg együttesen a modern résznél taglalt összes hiba minden egyes Rozsomák történetben. Néha kevesebb, néha több fordul elő, de annyi szinte mindig, hogy jobb esetben is csak egy unalmas, közepes képregény legyen a végeredmény.
  • Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 17 éve alatt Claremontnál is volt kettő eset, amikor nem sikerült jól megragadnia Rozsomákot. Az egyik Rozsomák első saját ongoing szériája, amely eléggé unalmas lett. Abszolút érződött rajta, hogy Chrisnek semmi kedve sem volt az írásához, mivel fölöslegesnek tartotta, hogy Rozsinak önálló sorozata legyen. Amint tehette, rögtön át is adta másnak az újságot 8 szám után. A másik esetre viszont nincs mentsége, az UXM 207. számának vége és a 208. szám eleje nagy-nagy hülyeség (bár még e számoknak is nagyon jó a fennmaradó részük). Röviden arról van szó, hogy Rozsi megpróbálta megölni az egyik csapattársát, Rachelt, mert így akarta meggátolni, hogy Rachel kivégezze Selenét, egy energiavámpír sorozatgyilkost. Ez annyi ponton értelmetlen, hogy inkább bele sem kezdek az elemzésébe. Egyébként Claremont eléggé szégyellhette magát e fiaskó miatt, mert nem hagyta nyugodni a dolog és 4 évvel később, a 14. X-Men annualban visszatért a történethez, egy teljesen logikus magyarázatot adva Rozsi tettére. Bárcsak ezt írta volna eredetileg is…

 

I. Regenerálódás

Modern

Az évek során Rozsomák mutáns „healing factor” képességét brutálisan feltápolták, így eljutott arra a pontra, hogy (másod)percek alatt bármilyen sérülésből képes felgyógyulni. Az olyan apróságok, mint pár tucat kardvágás vagy pisztolylövés szóra sem érdemesek, ezek azonnal gyógyulnak. Még az igazán komoly, borzalmas sérülések se hátráltatják sokáig, ha kitéped a belső szerveit vagy a szemén keresztül szétlövöd az agyát, azt is mindössze 1-2 percbe telik regenerálnia. Gondolom többen is kíváncsiak vagytok, hogy mi a legextrémebb dolog, amit Rozsomák túlélt. Nos, szerintem ez nem is lehet más, mint amikor a Civil War crossover során néhány méterről elkapta a Nitro nevű szuperbűnöző robbanása, melynek nyomán Rozsiból csak az adamantium csontváza maradt meg, de aztán pár oldal alatt teljesen helyrejött. És most ne gondolja senki azt, hogy eltúlzok valamit, ez pontosan így történt! Nitro robbant, Rozsiból csak a csontváza maradt, nulla hússal vagy bármilyen organikus maradvánnyal. Nitro telefonálni kezdett és közben elsétált az autójához, de mielőtt lenyomta volna a kilincsét, már ott is állt mögötte a szinte teljesen felgyógyult Rozsomák (a jobb vállán még egyetlen képkocka erejéig látszott egy jelképes égett rész, de különben tipp-topp állapotba került).

Csak ennyire futotta tőled, Nitro? Jobban kell igyekezned, pajti, ha le akarod győzni Rozsomákot!

Csak ennyire futotta tőled, Nitro?
Jobban kell igyekezned, pajti, ha le akarod győzni Rozsomákot!

Még szebb volt, amikor a Marvel elhatározta, hogy kitalál valami „logikus” magyarázatot Rozsi halált megvető regenerálódására. Így végül felfedték, hogy az I. világháború óta, ha Rozsi a halál közelébe kerül, akkor nem is a mutáns képessége szokta helyrerakni, hanem ilyenkor megküzd egy asztrális arénában Lazaerrel, a halál angyalával, akit mindig legyőz, ezért az visszahozza az életbe. Külön idegesít, hogy az egészen brutális sérülések sem okoznak látható fájdalmat Rozsinak. Például felrobbantották autózás közben egy rakétával, a teljes testfelületén szénné égett, de nem látszott rajta semmi gyötrelem. Normálisan tudott mozogni, egy üvöltést vagy szisszenést sem adott ki magából, csak közönyösen beszélt a többiekkel – mintha egy gép lenne. Vagy a Schism minisorozat elején hazajött egy bevetésről, de még mindig kiállt a testéből kb. 15 nyílvessző és dobócsillag. Most komolyan hazarepült Japánból az X-Men repülőgépével és az út alatt nem vette a fáradtságot, hogy kihúzkodja ezeket magából? Hogy tudott egyáltalán leülni/feküdni, ha mindenhonnan nyílvesszők álltak ki belőle? Ennyire nem zavarta, hogy tűpárna lett? Nevetséges.

Claremont

Nem fogjátok elhinni, de Claremontnál csak 50 szám (6 év) után derült ki egyértelműen, hogy Rozsinak emberfeletti regenerálódása van. Előtte mindössze egy kisebb utalás volt erre, amikor a Savage Landen egy raptor megharapta Rozsi karját, aki azt mondta Viharnak, hogy „Ne aggódj, gyorsan gyógyulok.” De a kesztyűje miatt nem is lehetett látni a sebet vagy a gyógyulását, szóval a jelenet inkább kelti azt az érzetet, hogy Logan kemény fickó, aki elbagatellizálja a sérülését, mintsem azt, hogy mutáns öngyógyító képességről lenne szó. Viszont ha 6 évig nem volt látható hatású healing factora, akkor hogyan élte túl ezt az időszakot? Hát úgy, hogy Logan a harcok során védekezett, pl. egy rakétába nem beleállt, hanem elugrott előle, így nem szerzett feltűnően nagyobb sebeket társainál, tehát egyszerűen nem igazán volt alkalma megnyilvánulni a gyors gyógyulásának. Egyébként a regeneráció a konkrét felfedése után nem lett egy hangsúlyos dolog Claremontnál, nem változott meg Rozsi harcmodora, továbbra sem rohant bele esztelenül egy golyózáporba, így nem kevesebb, mint 20 számmal később jött csak újra elő a healing factor, és ráadásul nem is harcban kapott szerepet. A regeneráció hatékonysága egyáltalán nem volt elszállva, Rozsi közel sem lett tőle halhatatlan, több korlátozó tényezővel is számolnia kellett:

  • Egyrészt a gyógyulás viszonylag lassú, így inkább arra alkalmas, hogy Rozsit két harc között helyrehozza, nem pedig arra, hogy harc közben azonnal összezárja a sebeit és legyőzhetetlenné tegye. A durvább sérülések után pedig akár több hónapot is kellett várnia a teljes felépülésre. Claremontnál durva sérülés alatt azt értsétek, amikor pl. Rozsit szívtájékon keresztüldöfték egy karddal vagy keresztre feszítették. Ennél súlyosabb dolgok nem történtek vele, nem kellett atombombát rádobni, hogy életveszélybe kerüljön.
  • Másrészt sokat segített a regeneráción, ha Rozsi közben pihent és nem erőltette magát. Többször előfordult, hogy bekötözték a sebeit, ezzel is segítve a felépülést.
  • Harmadrészt a gyógyulás fájdalmas folyamat és bár Rozsomák szükség esetén elviseli a fájdalmat, de ettől még nem szereti. Például a Fall of the Mutants során szinte már azt kívánja, hogy bárcsak inkább belehalt volna sérüléseibe, mert annyira szenved, miközben a teste próbálja meggyógyítani magát.
  • Végül a healing factor egyszerűen nem elég erős, hogy egy bizonyos fokon túl helyrehozza a károkat. Ha mondjuk elvágják Logan torkát, akkor komoly esély van rá, hogy elvérzik és meghal. Nem véletlen, hogy az UXM 214. számában karmaival hárítja a torka felé dobott kést, pedig nem valami fénykard repül felé, csak egy mezei bicska. Ma már ki hinné el, hogy egy kés bármiféle fenyegetést jelenthet a Rozsomákra nézve? Vagy hogy volt olyan, amikor kezdett beállni nála a sokk, mert vállon lőtték egy 44-es Magnummal? Vagy hogy a csapattársai nem merték visszavinni a Xavier-kúriába, mert túl válságos volt az állapota a szállításhoz?

Halandó korában bizony még számolnia kellett a fentiekhez hasonló veszélyekkel.

Rozsomáknak felszakadnak a 6 számmal korábban szerzett sebei. Annyira megkínozták, hogy azóta hallucinál is. (Kattintsatok nagyobb méretért!)

Rozsomáknak felszakadnak a 6 számmal korábban szerzett sebei. Annyira megkínozták, hogy azóta hallucinál is.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

II. Karmok és csontok

Modern

Logan a karmaival képes mindent szétvagdalni, a csontjai pedig törhetetlenek – ennél többet nem igazán tudok hozzáfűzni. Csak egyszer tűnt úgy, hogy végre valami érdekes fog történni, amikor Magneto kitépte Rozsiból az adamantiumot, aki emiatt pár szám erejéig valóban legyengültnek tűnt. De aztán ellensúlyozásképpen felruházták szuper healing factorral, amelyet az adamantiumja visszaültetését követően is megtartott, szóval az egészből táposabban került ki, mint előtte volt.

Claremont

A karmok használata jól szimbolizálta Rozsomák és az X-Men fokozatosan bekövetkező változását. Kezdetben Rozsi szétkaszabolta volna az ellenfeleit és Vihar próbálta kérlelni, hogy csak végszükség esetén vesse be a karmait. Idővel Rozsinak sikerült közelebb kerülni a lelki békéjéhez és több esetben immár önnön elhatározásából kerülte a gyilkolást. Viszont az évek során nem csak ő változott, hanem a világ is: jócskán fokozódott a mutánsellenes hangulat, egyre kilátástalanabb lett Xavier álmának, az emberek és mutánsok békés együttélésének elérése. A túlélésért küzdő, kitaszítottá váló X-Ment mind kevésbé érdekelte, hogy Rozsi mit művel az ellenfeleikkel. Például a Mutant Massacre után Vihar e szavak kíséretében küldte el Logant levadászni az elkövetőket: „Egy fogoly elegendő, a többi Martalóc a tiéd.” Ironikus és tragikus, hogy az életet egykor szentként tisztelő Vihar ennyire megváltozott, és már nem csupán nem fogta vissza Rozsit, de egyenesen ráuszította az ellenségre, hogy legyen a hóhéruk. Pedig ő tudta a legjobban, milyen nehezére esett Rozsinak korlátok közé szorítani a gyilkos ösztöneit.  Ilyen körülmények közt nagyon érdekes volt szemlélni, hogy Logan miképp viszonyult a továbbiakban karmai használatához. Természetesen nem csupán a fenti morális kérdések döntötték el, hogy előpattannak-e karmok, praktikus szempontok is előtérbe kerültek. Egyszer például Rozsi azért küzdött a puszta ökleivel, mert nem akarta, hogy a harc után megtalálják az áldozatait, és a karomnyomokból rájöjjenek a Sentinelek, hogy Rozsomák visszatért a városba. Több esetben a harcon kívül másra is használta a karmait, mondjuk odaszögezte velük magát a földhöz, hogy ne fújja el a vihar, vagy feldarabolta a szétrombolt Danger Room berendezéseit, hogy könnyebb legyen eltakarítani azokat.

Az adamantium csontvázat illetően hasonló a helyzet, mint a healing factor esetében: csupán 4 év után derült ki, hogy Rozsi csontjait adamantiummal borították. Utalás volt erre is korábban, pl. a már említett raptorharapásos incidensnél Rozsi megemlítette, hogy nem találkozott még olyan bestiával, ami képes lett volna eltörni a csontjait. De szerintem az akkori olvasók ebből nem kezdtek gyanakodni semmilyen emberfeletti vagy mesterséges csontozatra, csak megerősítést kaptak arról, amit eddig is tudtak: Logan egy keménykötésű alak, aki bírja a gyűrődést. A fémcsontok nyilván számtalan esetben jól jöttek, és Rozsi ökölcsapása olyan lett tőlük, mintha egy acélrúddal találná el az ellenfelét, ám közel sem tették sebezhetetlenné. Több ellenfele is megjegyezte, hogy maradt még elegendő sérülékeny testrésze. Például Tam Anderson genoshai főtörvényőr nem bírt szupererővel, de kiképzésének hála puszta kézzel le tudta verni Rozsomákot, mivel a sebezhető pontjain támadta. (Persze biztos nehezebb dolga lett volna, ha Rozsi keze nincs hátrabilincselve, de egyáltalán nem biztos, hogy ezen múlott a végkimenetel.) És bizony előfordult, hogy harcon kívül a csontok kellemetlenséggel jártak, pl. a reptéri fémérzékelőn való áthaladásnál. De a kedvencem, amikor az X-Men gépe légörvénybe került és összeütközött Vihar meg Rozsomák feje. Ezt látva Árnyék rögtön kapcsolt és aggódni kezdett, hogy Vihar nem sérült-e meg komolyan, mert Rozsi adamantium koponyája miatt olyan, mintha egy acélgolyó csapódott volna a fejéhez. Többek közt az ilyen apró részletekre való figyelmessége teszi nagyszerűvé Claremont munkáit.

A törhetetlen adamantium csontok ezúttal nem sokat számítanak. (Kattintsatok nagyobb méretért!)

A törhetetlen adamantium csontok ezúttal nem sokat számítanak.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

III. Éles érzékszervek

Modern

Nagyon jó a szimata, képes bárkit követni a szaga alapján. Ennél több vagy mélyebb értelmű dolgot nem lehet elmondani arról, ahogy a világot észleli.

Claremont

Bár mindig is a szaglás volt Rozsi legfejlettebb érzékszerve, a későbbi írók mind elfelejtették, hogy Claremont alatt az összes többi érzéke is emberfelettinek számított. Például Rozsi meghallotta, hogy a szomszédos háztetőn harc folyik, és az egyik fél csapásai egy páncélos ellenfélen csattannak. Ebből a mellette álló Árnyék semmit sem hallott. Mint Claremontnál szinte minden szuperképességnek, az éles érzékszerveknek is voltak hátulütői, ugyanis Rozsit csapattársainál jobban megviselte mondjuk Banshee sikolya vagy Dazzler vakító fényei. A szaglása terén is akadtak korlátozások, pl. a szeméttelep bűzében nem vette hasznát, illetve az egyik rafináltabb ellenfele bűzbombával alapozta meg a harcot, aminek hála leplezni tudta, hogy honnan fog támadni. Vagy egyszer Vadóc és Rozsi követtek egy szagnyomot, és a röpképes Vadóc megkérdezte, hogy miért gyalogolnak, ha repülve gyorsabbak lennének. A kicsit a föld felé görnyedő Rozsomák csak annyit mondott, hogy a levegőből nem tudná követni a nyomot. Az ilyen epizódok miatt Logan szaglását nagyjából egy vadászkopó szimatának feleltettem meg, nem pedig egy mindig beváló, mágikus helymeghatározó jokerlapnak. De a legrosszabb, ami Chris Claremont távozása után történt, hogy Rozsi éles érzékszervei elveszítették minden mögöttes tartalmukat, amiknek hála nem csupán szupererők voltak, hanem a karakter személyiségének alapját meghatározó pillérek. A claremonti Rozsomák felfokozottan észlelte a fizikai világot, viszont nem tudott mit kezdeni azokkal a dolgokkal, amiket nem lehet látni, szagolni, tapintani stb. Arra építette fel az életét, amit az érzékszerveivel tapasztal, minden más megfoghatatlan és riasztó számára. Az X-Men tagjainak nyugtalanító elemzése közben Rozsomákhoz érve Sinister fel is tette magának a kérdést: „És mit tehet a kis vadember, aki egész lényét az érzékeibe sűríti, mikor azok olyat mondanak, ami egyszerűen nem lehet igaz?” Nem hiszem, hogy a Peter David által írt Jamie Madroxon kívül tudnék még mondani Marvel szereplőt, aki olyan hihetetlenül érdekfeszítő és a karakterét alapvetően meghatározó, elemi kapcsolatban lenne a szuperképességével, mint Claremont Rozsomákja az emberfeletti érzékszerveivel.

Ez az oldal egyszerűen tökéletes. Szinte hihetetlen, hogy lehetséges ennyi érzelmet, gondolatot és mélységet átadni néhány képkockán. Ragyogó, lélekbemarkoló, mesteri alkotás Chris Claremonttól. (Kattintsatok nagyobb méretért!)

Ez az oldal egyszerűen tökéletes.
Szinte hihetetlen, hogy lehetséges ennyi érzelmet, gondolatot és mélységet átadni néhány képkockán. Ragyogó, lélekbemarkoló, mesteri alkotás Chris Claremonttól.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

LEGKÖZELEBB: áttekintjük Rozsomák személyiségének változásait!

/A szétkarmolt logoért köszönet Stratonak!/


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához