LFG.HU

HammerTimeCafe
Vorador
ismertetőCimkek

X-Men WolverineAz előző részben bemutattam Rozsomák szuperképességeinek eltérő ábrázolását Chris Claremont és az őt követő korszak esetében. Ezúttal egy vegyesebb témájú összeállítással folytatom az elemzést.

IV. Harci taktika

Modern

Itt nincs sok variáció harcok terén: Rozsomák tűzön-vízen (aknamezőn, golyózáporon, nindzsahadseregen stb.) keresztül odamegy az áldozatához és szétkaszabolja. Néha persze teljesen jól szórakozom ezeken az agyatlan darálós számokon, de ha egy évben minden Wolverine képregény ilyen, akkor az már szörnyen monotonná válik. Bár Rozsi szempontjából végül is érthető az egysíkú harcmodora, hiszen minek kéne vacakolnia olyan taktikákkal, amelyek használata esetén elkerülhető lenne, hogy harcról-harcra szétlőjék, felnyársalják vagy felgyújtsák, ha mindezekről gondoskodik a healing factor?

Claremont

Mivel Rozsi regenerálódása jóval korlátozottabb volt, így nem alapozhatta pusztán arra a túlélését, sok egyéb tényező is közrejátszott:

  • Ha lehetséges volt, akkor kerülte azon harcokat, amelyekben nem látott reális esélyt a győzelemre. Pl. az UXM 135. számában valaki (nevezzük Spoilernek) könnyedén elverte az X-Ment. Ezek után Rozsinak nem igazán fűlött a foga egy visszavágóhoz, amiért Vihar meg is kérdezte tőle, hogy most akkor komolyan fel akarja adni? A válasz: „I may be stubborn, Ororo, but I ain’t stupid. I’m a realist an’, realistically, Spoiler trashed us without even raisin’ a sweat. You think a rematch will end any diff’rently?”.
  • Kerülte a direkt harcot, ha könnyebb, egyszerűbb opciók is rendelkezésre álltak. Pl. a Phoenix Saga során a Hellfire Club alagsorából kellett eljutnia egy felsőbb emeletre. Rozsi az ételliften keresztül, észrevétlenül érte el a kívánt szintet, így elkerülte a konfliktust egy rakat állig felfegyverzett Hellfire zsoldossal. („There’s a time fer scrappin’ an’ a time fer bein’ sneaky. Either way, Wolverine’s the best there is.”)
  • Ha az adott helyzetben nem jelentett fenyegetést, akkor Rozsi nem feltétlenül rontott rá valakire pusztán azért, mert az illető egyébként bűnöző. Pl. az UXM 183. számában Rozsi, Árnyék és Kolosszus egy kocsmában múlatták az időt, és már jó néhány italon túl voltak, amikor Rozsomák kiszagolta, hogy megérkezett régi ellenfelük, Juggernaut. Felmérte, hogy Juggernaut nem az X-Men miatt jött ide, csak Murphy törvénye alapján keveredett ma este ő is ebbe a kocsmába, és maximálisan lekötötte az a nő, akit éppen ölelgetett. Szóval Rozsi megpróbálta összeszedni Árnyékot és Kolosszust, hogy csendben lelépjenek, mielőtt Juggernaut észrevenné őket.
  • A harcban próbálta hárítani az ellenfél támadásait vagy kitérni előlük. Még a hétköznapi lőfegyvereket sem vette félvállról, pl. ezt gondolta magában, miután ráeresztettek egy gépfegyver sorozatot: „That was close – almost too close. If I hadn’t spun away when this guy fired, his burst would’a cut me in two ’stead o’ simply creasin’ my side.” Ezt pedig rögtön követte egy másik kiemelendő jelenet is, melyben Rozsi igyekezett szavakkal megfélemlíteni a puskáját rászegező zsoldost.
X-Men 10-02

Bírom, hogy Rozsi rá akar ijeszteni a zsoldosra („Bub, Wolverine is virtually unkillable.”), de magában azért tisztában van a korlátaival („That was close – almost too close.”).
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

  • Nem szégyellt elmenekülni, ha reménytelenné vált egy harc. Sőt, egyszer már a küzdelem előtt is felmérte, hogy milyen menekülési útvonalak állnak rendelkezésére, ha rosszra fordulnának a dolgok. A Classic X-Men 10. részében Rozsomák tudta, hogy valaki követi, de a nyílt utcán, az embertömegben még ő sem volt képes érzékelni, hogy honnan leselkedik rá vadásza. Ezért Rozsi kedvezőbb helyszínre váltott, és betért egy nyugis kocsmába. Hátát a falnak vetve leült egy sarokba, így jó rálátása nyílt a helyiség bejárataira, amiken keresztül megérkezhet ellenfele – vagy kijuthat ő maga, ha úgy hozná a szükség.
    (A képen csak az első néhány panel kapcsolódik szorosan e ponthoz, de Claremont ezúttal is annyira szuperül ábrázolja Rozsomákot, hogy nem volt szívem kihagyni a többi részét sem.)
X-Men 10-03

(Kattintsatok nagyobb méretért!)

 

V. Berserker Rage BERSERKER RAGE!!!    

Modern

Rozsomák harci dühét két módon használják az írók. A gyakoribb változat, hogy Rozsi agya rendszeresen elborul harc közben, de ezzel sem neki, sem csapattársainak nincs problémája. Valószínűleg mindenki úgy könyveli el, hogy Rozsi +4-et kap az erő és állóképesség tulajdonságaira őrjöngés közben, szóval nem is olyan gáz, ha képtelen uralkodni a vérszomján.
A másik változat akkor fordul elő, ha nagyon ritkán elhatározza egy író, hogy elmélyült, gondolkodós Rozsomák történetet fog írni. Ilyen esetekben aztán elszabadul az émelyítő művészieskedés, pl. a Netsuke minisorozat borítóján valamiért a meztelen Logan kikel egy óriási lótuszvirágból. Ezekben a sztorikban az írók rendszerint egy kivételesen emelkedett szellemű, nemes lelkű emberként akarják ábrázolni Rozsomákot. A berserker rage szigorúan olyan kontextusban kerül szóba, hogy Rozsi alapból hibátlan jellem, csak az a csúnya harci dühe készteti gyilkolásra, amiről egyáltalán nem tehet.

Claremont

Először is leszögezném, hogy Claremontnál Rozsit ritkán borította el a harci láz, egészen pontosan 17 év alatt mindössze 15 alkalommal (igen, olvasás közben húztam a strigulákat). A tombolásai sokkal gyakoribbak voltak az első években, akkor akadt egy olyan szám, amiben kétszer is elborult az agya. Később egyre ritkábban veszítette el az önkontrollját, Claremont utolsó 4 évében pedig már egyáltalán nem.
Rozsi alapvető, meghatározó jellemzője volt, hogy küzdött a berzerker dühe ellen. Ez elég sablonos karakterelemnek tűnik, de csak addig, amíg fel nem fedezzük e küzdelem okát. Ugyanis Rozsi elsősorban nem azért próbálta kordában tartani az őrjöngéseit, mert félt, hogy közben megöl valakit. Persze az X-Menhez való csatlakozását követő években gyilkolás terén is visszafogta magát, de ez és a berserker rage két különböző dolog.
Rozsi soha nem szégyellte, hogy gyilkol. Az X-Menben tapasztalt élményei miatt csak mérsékelte az ölést, de esze ágában sem volt letenni róla azokban a helyzetekben, amikor ezt vélte a megfelelő megoldásnak. Ilyenkor pedig hiába is próbálták lebeszélni a csapattársai, rá kellett jönniük, hogy bár Rozsomák hajlandó változni, de csak bizonyos határok között. Pl. az ötödik annualban az X-Men nagy csatája előtt Árnyék megkérdezte Rozsit, hogy fogja-e használni a harc során a karmait, amire e válasz érkezett: „This is war, pal, an’ I’m a soldier. The Badoon are the enemy. I’m gonna show them the same mercy they’d show me. (…) So don’t ask me to hold back, ’cause I won’t. An’ don’t try to stop me, ’cause you can’t.”
Tehát a gyilkoláshoz elég pragmatikusan állt hozzá. Nem élvezte, de nem is rázta meg, ha ledöfött valakit, aki ártani akart neki vagy a barátainak. Különböző események hatására persze időről-időre ingadozott, hogy milyen fenyegetésekre válaszolt halálos erővel, de azért a lényeg egyszerű maradt: nem egy életbiztosítás Rozsomákkal szarakodni.
Az őrjöngés viszont ennél összetettebb. Az előző részben bemutattam, hogy Rozsi kifinomult érzékszervei milyen gyökeresen meghatározzák a személyiségét, az életszemléletét. Logan egy ösztönlény és nagyon könnyű számára, hogy a tudatos gondolkozást maga mögött hagyva teljesen elmerüljön állatias énjében. Egyszerűbb lenne az élete, ha nem kéne tetteinek következményein gondolkodnia, ha nem terhelnék kötelezettségek, ha nem kötődne másokhoz, csak egyszerűen követné a legprimitívebb, legelemibb késztetéseit. Egyszerűbb lenne, ám Rozsi mégis ellenáll a kísértésnek, mert tart attól, hogy egyszer olyan mélyre csúszik a félállati léthez vezető spirálon, ahonnan többé nem tudja és nem is akarja visszaküzdeni magát emberi mivoltához.
Ezért próbálja a kezdetektől fogva megfékezni a dühkitöréseit. Ezen tombolások során sokkal közelebb kerül állati énjéhez, mint azt szeretné. Nem az a baj főként, hogy harci láza során gyilkol, mert ezt teljesen nyugodtan is megteszi. Az a riasztó, hogy egy őrjöngés az önkontroll kudarcát jelenti, és ha nem képes féken tartani bestiális énjét, az egyre inkább ki fog teljesedni rajta. Szóval Rozsomák eldöntötte, hogy a puszta ösztönlét többé nem elég számára: ha nehéz is, de előre akar jutni, fejlődni és változni. Már 1982-ben úgy gondolkodott, hogy ha megragad a tomboló, állati önmagánál, az nem egyéb, mint „Stagnation – a safer, more terrible form of death. Not of the body, but of the spirit.”

Claremont nem tette meg bűnbakká a berzerker dühöt a múltbeli gyilkosságokért.
Logan katartikus felismerésen ment keresztül és nagy lépest tett bestialitása legyőzése érdekében. Megerősödött emberségében, de nem fordult ki önmagából: Shingen sokat ártott neki, amiért meg kell bűnhődnie.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

 

VI. Crisis of Infinite Wolverines

Modern

Rozsomák a 90-es évektől kezdve új szupererőre tett szert és képessé vált egyszerre több helyen is tartózkodni. Vagy klónozni kezdték. A lényeg, hogy a Marvel iszonyatos mértékben kezdte túltelíteni Rozsomákkal a képregényeket. Persze az írók nem igyekeztek egyeztetni egymással, így képtelenné vált megállapítani, hogy Rozsomák szereplései milyen kronológiai viszonyban állnak egymással. Simán előfordulhatott, hogy az X-Men v2-ben a nyáron megjelent számok Rozsomák egy folyamatos, néhány órás kalandját mesélték el, ugyanezen idő alatt viszont a Wolverine v2-ben hónapok teltek el, miközben Rozsi ide-oda utazgatott a nagyvilágban.
2010-ben mindössze ennyi sorozatban szerepelt Rozsomák havi rendszerességgel: X-Men v3, X-Force v3, Uncanny X-Men v2, Astonishing X-Men v3, Avengers v4, Wolverine – Origins, Wolverine ­– Weapon X. Plusz ez évben volt még 5 Rozsomákos különszám és természetesen a vendégszereplései. Az olyan képregényekről meg már nem is szólva, mint a Dark Wolverine és az X-23, melyek Rozsomák fiának, illetve női klónjának kalandjait dolgozzák fel.

Claremont

Chris nagyjából hasonló mértékben szerepeltette a főhősöket az Uncanny X-Menben, Rozsomák nem telepedett rá az egész újságra. Előfordultak olyan számok, amelyekben egyetlen szereplő került reflektorfénybe, de Claremont nem csak Loganről írt egyéni fókuszú sztorit, hanem nagyjából mindenkiről, szóval egyensúly volt. Az persze igaz, hogy Rozsi kapott két minisorozatot (egy sajátot és egy közöset Kittyvel), de egyrészt ez szerintem 17 év alatt nem szinte semmi, másrészt a minik idejére Claremont kiírta Rozsit a fősorozatból. Így például a második limitált széria ideje alatt az Uncanny X-men 8 hónapig teljesen mentes volt Rozsomáktól, és nem dőlt össze a világ.

Alig várom már, hogy eljussunk Peter Milligan szatirikus műveihez. (Kattintsatok nagyobb méretért!)

Alig várom már, hogy eljussunk Peter Milligan szatirikus műveihez.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

 

VII. The best there is

Modern

Rozsomák mindenben a legjobb.

  • Harcban nyilván legyőzhetetlen, hiszen nem lehet megölni, viszont ő bevadulva felszeletel akárkit.
  • Minden nő Rozsomák után vágyakozik, aki a legjobb szerető a Marvel univerzumban és a Shi’ar galaktikus birodalomban tanult fortélyokkal juttatja el a csúcsra partnereit.
  • A kőkemény külső alatt Rozsomák hihetetlenül okos és művelt, sok nyelven beszél, valamint már minden könyvet olvasott, szóval születésnapjára mást vegyél neki.
  • Bár flegma tahónak tűnik, valójában mégis roppant karizmatikus alak, aki gondol egyet és a világ mutáns népességének fele követi.

Claremont

  • Rozsomák kiváló harcos, de ha valaki végigolvassa Claremont képregényeit, akkor látni fogja, hogy azért nem a legjobb, „csak” az egyik legjobb. Például Kardfogú egy abszolút veszélyes ellenfélnek számít, aki nagyobb, erősebb, gyorsabb Rozsomáknál. Kettejük harca könnyedén billenhet bármely irányba.
    Claremont igen vékony határon egyensúlyozott. Egyrészt nem akart legyőzhetetlen Rozsomákot: ha Logan hasonló képzettségű ellenféllel (vagy nagy túlerővel) kerül szembe, akkor az kétesélyes küzdelem legyen, aminek néha Rozsomák a vesztese. Ugyanakkor ügyelnie kellett arra, hogy ne váljon az olvasó szemében hiteltelenné Rozsi híres mondata: „I’m the best there is at what I do. But what I do best isn’t very nice.” Szerintem Claremont rátalált a tökéletes arányra a két oldal között.
  • Rozsomák nem volt egy nagy Casanova. Például a Savage Landen Kolosszus ágyba vitt két bennszülött nőt, miközben Rozsomák csak a szakadt jelmezét varrta meg. A 17 év alatt Rozsinak akadt 2-3 rövidtávú szexuális kapcsolata, ezen kívül szerelmes volt Jeanbe (de nem kellett neki), illetve feleségül akarta venni Marikot – ennyi.
  • Rozsomák egyáltalán nem volt művelt vagy feltűnően intelligens. Inkább jellemezte egy jó adag ravaszság, ha az ellenfelek átverésére került sor, illetve hosszú élete során sok mindent átélt, ami egyfajta durva bölcsességgé érlelődött benne. Az ösztönös és tapasztalt dolgok számítottak az erősségének, nem a tanultak. Eleve lehetetlen is volt, hogy könyvet vegyen a kezébe, mert ahhoz le kellett volna raknia a sört.
  • Rozsomák soha nem kívánt vezető lenni, csak tenni akarta a dolgát és kész. Persze többször morgott, ha Küklopsz vagy Vihar olyan parancsot adott, ami nem tetszett neki, de azért szinte mindig végrehajtotta őket. Egyszerűen érezte, hogy jelleméből fakadóan ő egy katona, nem pedig inspiráló vezér. Csak egy alkalommal vállalta el az X-Men irányítását (néhány szám erejéig), amikor a távozó Vihar szabályosan rákényszerítette erre, mivel tényleg nem maradt Rozsin kívül más tapasztalt ember a csapatban.

X-Men 10-06   X-Men 10-07

Egy kép az X-Men ausztráliai korszakának elejéről (1988), egy másik pedig a végéről (1989).
A két „It isn’t enough.” mondat ellentéte tökéletesen szimmetrikus keretet alkot.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

VIII. Emlékek

Modern

1991-ben hirtelen kiderült, hogy Rozsomák amnéziás és a meglevő emlékei közül sem tudja biztosan, hogy melyik valódi és melyik koholmány. Ilyesmiről korábban persze szó sem volt, de talán az író (Larry Hama) azt gondolta, így majd könnyű lesz

  • bármilyen új random dologgal előállni Rozsi múltjából, hiszen elég csak annyit mondani, hogy amnéziás volt, de most eszébe jutott, illetve
  • bármely eddig megismert emlékét semmissé tenni azzal, hogy ez csak hamis memória-implantátum volt.

Képzeljétek el, milyen lenne, ha a Batman következő számában felfednék, hogy Bruce Wayne szüleit mégsem öltek meg évekkel ezelőtt, csak Joker ezt a hamis emléket ültette ellenfele elméjébe…
Rozsomákot illetően a következő szerény 14 évben ment a kavarás, melynek során Logan egyes emlékeiről kiderült, hogy hamisak, illetve megismerte néhány elveszett emlékét, amiket igazinak hitt, de később rájött, hogy nem mind az. Inkább hagyjuk.
Aztán 2005-ben jött a House of M, és Rozsinál bevillant az összes, immár 100%-osan hiteles emléke. Szóval gyakorlatilag Rozsomák múltjának 1991-2005 között felfedett eseményei mentek a kukába. Na, persze egyáltalán nem kár értük, de azért így sikerült még nagyobb időpazarlássá változtatni azt az időszakot. És milyen lett Rozsomák új, valódi múltja? Hát kiderült például, hogy Rozsi nem ember, hanem egy emberhez hasonló faj, a lupus sapiens tagja, mely az evolúció során majmok helyett farkasokból fejlődött ki. Az X-Men filmek magyar fordítója nagyon tudott valamit! Én meg anno hülyének gondoltam, amiért a Wolverinet félrefordította Farkasnak.

Claremont

Rozsomák egyetlen dologra nem emlékezett a múltjából, az adamantium beültetésére, de ettől eltekintve nem volt amnéziás, az előtte és utána történt eseményekkel is teljes mértékben tisztában volt. Emlékezett az apjára, a II. világháborúra, Japánra, a punk éveire, a kanadai titkosszolgálatnál töltött idejére – a traumatikus adamantium kísérlet kivételével nem voltak üres foltok a memóriájában. Ha szerepet kapott a múltja, akkor mindig képben volt, akár 5, akár 50 évre kellett visszanyúlnia.

X-Men 10-08

Claremontnál Rozsit – a személyiségéhez teljesen passzolóan – ennyire nem foglalkoztatta, hogy kik végezték el rajta az adamantium kísérletet. Ehhez képest 1991 után évekig más se ment, csak a múltban való céltalan dagonyázás.
(Kattintsatok nagyobb méretért!)

LEGKÖZELEBB: Rozsomák halála!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához