LFG.HU

Aszketa
VegyesCimkek

[A csapat korábbi kalandja itt olvasható.]

Prológus

Picture

Hipós Tony nyálcsorgatva ül a versenyautók ülésére hajazó, szintetikus bőr fotelében és egy vadiúj Ares Citymaster 3D-s képét bámulja vágyakozón, az egész falat betöltő trideo képernyőn. A Mátrix egy eldugott, főként járműbuzi rigók által látogatott fórumán olvasta épp az imént, hogy az oszmán háborúk alatt ilyen Citymastereket rejtettek el, az akkoriban tucatszám épített titkos katonai bunkerekben. Azonnal megfogan benne a perverz gondolat, hogy mi lenne, ha felkutatna egy ilyet magának és a csapatnak. Rá is mozdítja gyorsan a dekás cimboráját, hogy nézzen már körül jobban a Mátrixban, hátha talál valami utalást, hogy hol épültek ilyen bunkerek Budapest közelében, a harmincas években.

Kezdődik

Hipós dekás haverja mindössze néhány homályos utalást talál egy bizonyos katonai bunkerről, amelyiket valahová a Budai-hegyekbe építettek, de pontos koordinátákra nem bukkan, és a műholdas felvételeken sem látszik semmi, ami bunkerre emlékeztetne. Nem sok, de legalább valami. A Budai-hegyeket a Zöld Haza felügyeli, RASZ nélkül és kapcsolatok nélkül átjutni az ellenőrzőpontokon nem könnyű feladat. Hipós azonban kitartó, ezért miután extra magabiztosságra tesz szert a néger ork nőjével töltött órácska után, elhatározza, hogy körbetelefonálja a többieket, hogy rábeszélje őket egy vidéki kiruccanásra.

Az épp meló nélkül tengődő csapatot annyira nem villanyozza fel az Ares Citymaster víziója, mint a rigót, azonban, ha valóban létezik egy elfeledett bunker, abban sok értékes szajré lehet. A sok-sok nujen gondolata már inkább lázba hozza a többieket, akik hamarosan bősz találgatásba kezdenek, hogy mi mindent is szoktak egy ilyen bunkerbe bezsúfolni, amit el lehet passzolni jó pénzért. Sőt, ha valóban ennyire titkos a hely, akkor még akár menedékként is szolgálhatna a csapatnak, ahol meghúzhatják magukat, ha valamiért netán forróvá válik a talaj a lábuk alatt. Mivel több információt nem tudnak összevakarni a városban, elhatározzák, hogy kirándulni mennek, hogy majd a helyszínen keresgéljenek tovább.

Előkészületek

Rendkívül ravaszul kitalálja a csapat, hogy a bunker felkutatására irányuló expedíciót valami másnak kell álcázniuk, mivel nem akarnak kíváncsiskodókat, másrészt meg a Zöld Haza fegyveres erői nem nagyon örülnének neki, ha hozzájuk hasonló söpredék garázdálkodna a féltve őrzött erdeikben. Beindul az ötletbörze, hogy milyen frappáns fedősztorival álljanak elő, de nem jutnak egyről a kettőre.

Lehet, hogy tényleg van Karma, mert egyszer csak Bútor kommlinkjén megjelenik egy rusnya ork pofa, amelyik egy Kerecsen névre hallgató utcai sámánhoz tartozik, aki mellesleg Bútor spanja. Az általában hipercsóró sámán most új, drága partigöncökben feszít és drága koktélt vedelve újságolja Bútornak, hogy milyen jól fizető, egyszerű melója volt az elmúlt hetekben, csak mivel most végre szeretné elverni a zsetont, inkább lepasszolná a melót a trollnak, ha érdekli.

Bútor találkozik is Kerecsennel egy diszkóban, ahol az ork kissé illuminált állapotban elmeséli, hogy az elmúlt két hónapot az erdőben töltötte, ami baromi unalmas volt, viszont jól fizetett és kb. semmi dolga nem volt, csak annyi, hogy a munkaadóinak közelében őgyelegjen, amolyan testőrként. Megadja a törpe megbízó számát, hogy beszéljen vele, ha érdekli a meló, azzal beleveti magát a kőkemény partizásba.

A troll fel is hívja a kapott számot. Beszél egy Simon Gábor nevű törpével, aki meginvitálja a csapatot a Lapos Csirke nevezetű, József utcai kajáldába. Hamarosan meg is jelenik a díszes társaság a megbeszélt helyen. Meglepődnek, amikor kiderül, hogy ez egy elit étterem, valódi kajákkal és valódi, öltönyös ork biztonságiakkal a bejáratnál. Kis tanakodás után benyomulnak, némi unszolásra lepakolják a fegyverarzenáljukat a direkt erre a célra kialakított páncélszekrényekbe, majd helyet foglalnak a számukra fenntartott méretes asztalnál, ahol két farmert viselő törpe fogadja őket. Mint kiderül, a két törpe valamiféle talizmánárus, akik testőri munkára keresnek 4-5 arra való embert, városon kívüli munkára. A feladat annyi lenne, hogy amíg ők a hegyekben gyűjtögetik a nővényeket és az ásványokat, addig a csapat vigyázzon a testi épségükre és távol tartsák az esetleges paraállatokat. Mindezért bemondanak 300 nujen napi bérezést fejenként, plusz háromszori kiadós étkezést. A megbízás egy hónapig tartana minimum. Hipósék szépen megkajálnak, majd gyors választ ígérve elhúznak.

Bika valamit motyog, hogy ő igazából varázskunyhót akar építeni, úgyhogy most nincs egy hónapja ilyen melókra. A többiek ugyan nem értik, miről dumál a lepukkant sámán, de ráhagyják. Citrom is más melót kap a motoros bandafőnökétől, amire nem mondhat nemet, így végül csak Rövidzár, Hipós, Bútor és az időközben felbukkanó Szecska marad a feladatra, akit a többiek beavatnak grandiózus terveikbe.

A törpéknek azért utánanéznek, de tisztáknak tűnnek. Jól menő varázsboltot üzemeltetnek valahol a belvárosban. Főleg talizmánokat készítenek és árulnak, amikhez ők maguk gyűjtik az alapanyagokat a közeli hegyekben és erdőkben. Úgy fest, teljesen legálisak, minden engedélyük megvan. Hipós kapva-kap a lehetőségen. A törpék testőreiként simán átjuthatnak a Zöldek ellenőrzőpontjain és egy hónap alatt biztosan a bunkerre is rá fognak bukkanni. Rövid tanakodás után ezért fel is hívják a törpéket, hogy elvállalják a melót, majd elvonulnak az orgazda kapcsolatukhoz, hogy felvásárolják a kamionról leesett túrafelszerelést. Be is szereznek mindent, ami egy jófajta kiránduláshoz kell, a zseblámpától a katonai sátorig. Otthagynak a cuccért 1.200 nujent. Az orgazda ragadozóvigyorral hozzáteszi még, hogy amúgy, ha nem amortizálják le az árut túlságosan, akár 400 nujenes álomösszegért vissza is vásárolja majd az egészet.

Utazás

A törpék hét elején indulnak terepre, péntekig gyűjtögetnek, hétvégente pedig visszatérnek a városba, hogy kipakolják az összegyűjtött cuccot és feltöltsék a készleteket. Így hát, hétfő reggel, kisimultan és tettvágytól égve, megjelenik a megbeszélt helyen a csapat Hipós GMC Bulldog kamionjával, és besorol a törpék két Ford Bisonja mögé. A három jármű konvojban indul a Budai-hegyekbe. Megbízóik láthatóan nem bízzák a véletlenre a biztonságukat, mivel hamarosan 5-6 vad kinézetű troll motoros fejlődik fel melléjük. Nem nehéz kitalálni, hogy a hírhedt „Troll Agy” nevű banda kíséri őket, hatalmas Viking motorjaikkal. Nyilván a törpék szokásosnak mondható városi védelméről van szó. A trollok szántszándékkal bömböltetik a motorjaikat, így gondoskodnak arról, hogy még a legelszántabbaknak se jusson eszébe szarakodni velük. A banda az áthúzott (és golyó ütötte lyukakkal tarkított) Budapest tábláig kíséri a csapatot, majd visszafordulnak, és elrobognak a város felé.

Hamarosan egy ellenőrzőponthoz ér a csapat. A Zöld Haza állig felfegyverzett alakulata tartja fel az áthaladni kívánókat. Az egyik törpe – amelyik Tímár Lajos névre hallgat -, diszkréten átnyújt egy kis csomagot a Zöldek vezetőjének, akinek így nincs is további kérdése, és int, hogy a konvoj áthaladhat. Ennyit a természetvédőkről.

Az aszfaltos utat rövidesen murvás, göröngyös terep váltja fel, míg nem egy negyed órás zötykölődést követően, a Ford Bisonok megállnak. A kikászálódó törpék közlik, hogy az út melletti tisztáson fog a csapat tábort verni a következő néhány napra, az erdő szélén. Ez a hely is pont annyira jó, mint a többi, úgyhogy a csapat is előbújik a GMC-ből és nekilátnak a táborverés hálás feladatának. Közben előkerül egy bogrács is, az egyik Ford Bisonból pedig igazi marhahús(!), így a gyorsmelegített nutriszója kajákhoz szokott brigád végül úgy habzsolja a törpék által megfőzött pörköltet, mintha hetek óta koplalnának.

Mint a mókus…

Az elkövetkező napok a totális unalomról szólnak. A törpék egyre nagyobb köröket leírva bóklásznak naphosszat az erdőben és gyűjtögetnek látszólag értéktelen növényeket, köveket és más gyanús matériákat. A városi környezethez szokott csapat persze egyből kitalálja, hogy lehet a munka könnyebbik végét megfogni, így beosztják egymás között, hogy mikor, ki lát el őrszolgálatot, a többi addig pihen. A hőlátással és éjszakai látással megáldottak, úgy, mint Rövidzár vagy Bútor, éjjeli műszakot vállalnak. Közben a környék feltérképezése és bejárása zajlik, bár meglehetősen enerváltan. A törpéknek azt a mesét adják be, hogy ez fontos teendő a hatékony védelem ellátásához, más részről pedig közben lehet titokban dolgozni a bunker felkutatásán. Találnak egy patakot, meg valami batár lánctalpas által hagyott régi nyomot, de annyira azért nem érdekli őket, hogy utána eredjenek. De legalább jó a koszt! A Lajos nevű törpe igen tehetséges szakácsnak bizonyul, úgyhogy a táborozás egészen kényelmesnek mondható, leszámítva a tényt, hogy borzalmasan unalmas a természet egy városlakónak. Végül csigalassúsággal, de eljön a hétvége. A törpék visszaindulnak a városba, a csapat pedig úszik a boldogságban, hogy végre ők is visszatérhetnek a civilizációba. Hétvégén mindenki feltöltődik, bulizik, nőzik, trideózik, csak, hogy mindenkinek meglegyen a betevő elektroszmog adagja, hogy aztán hétfőn ismét visszatérjenek a múlt heti táborhelyükre. Ezúttal sem maradhat el a troll motoros kíséret és a Zöldeknek átnyújtott kis csomagocska.

A második természetben töltött hét már sokkal jobban fáj a csapatnak. Most már mindenki a saját bőrén érzi, miről beszélt Kerecsen, amikor azt mondta, hogy könnyű a meló, csak baromi unalmas. A bunkernek egyelőre hűlt helye. Második napon csúnya vihar közeledtére figyelnek fel. Hamar kiderül, hogy ez nem egy szokványos természeti jelenség, hanem egy manavihar tart épp feléjük. A csapat kicsit hitetlenkedik ezen, de a varázslatokat ismerő törpe megbízójuk szerint ez bizony komoly dolog és azonnal az autókba rendeli a népeket. Mindenki bezsúfolódik hát a kocsikba, a törpék az egyik Bisonba, az árnyvadászok pedig a GMC Bulldogba. A vihar valóban irtózatos erővel söpör végig a táboron, dörgések és ózonszagú villámok kíséretében. Persze a kamionba belecsap a villám, ahogy illik, de mindenki megússza, csak Bútor huzalozott reflexei rángatóznak kissé tőle.

A manavihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vonul. A tábort rendesen szétzilálja, de mindenki sértetlen, úgy tűnik. Miután rendbe szedik a cuccokat, Rövidzár felmászik a szokásos fájára és elfoglalja a megfigyelőállását. Hipós is kiküldi újra az egyik drónját, hogy járőrözzön a fák fölött. Hamarosan látogatókat kapnak. Két egyenruhás, pilótasisakos fickó bukkan fel a tisztás szélén. Az egyik láthatóan biceg, a másik támogatja. Hipós a drónjával föléjük röppen, és mikor kiderül, hogy a jövevények németül karattyolnak, Hipós is előveszi a középiskolás német nyelvtudását és a drón hangszóróin keresztül közli velük, hogy “Halt! Legen Sie Ihre Waffen!”, azaz, hogy le lehet tenni a fegyvereket és meg is lehet állni ott, ahol vannak. Végül megjelennek a többiek is állig fegyverben és megadásra kényszerítik a betolakodókat. Persze kiderül, hogy a két csóringer épp Berlinbe indult helikopterrel, amikor lecsapott rájuk a vihar és fogalmuk sincs, mit keresnek Magyarországon. Állítólag két idomított tűzkakast szállítottak volna le megrendelésre. A Gábor nevű törpe szerint, előfordulhat, hogy a manaviharban emberek és gépek valahogy átkerülnek más földrajzi koordinátákra. Mivel úgy tűnik, hogy a két megszeppent pilóta semmi mást nem szeretne, csak hazajutni, így nem tűnnek túlságosan veszélyesnek. Hipós bánatára a jövevények helikoptere szétcsattant és felrobbant a zuhanást követően, úgyhogy nem sok használható alkatrész maradt utánuk. A németek még elmondják, hogy a katapultálás utáni földet érés nem volt egyszerű, ugyanis rájuk támadt valamilyen elvadult, trollszerű, rücskös bőrű lény, akit (vagy amit) csak nagy nehézségek árán tudtak lerázni.

A törpék elhatározzák, hogy bekísérik a lezuhant pilótákat Budapestre, ahol segítenek nekik hazajutni. A csapatnak pedig külön melót adnak. Mivel aggasztja őket, hogy az erdőben ilyen paralény garázdálkodik, megbízza a társaságot, kutassák fel és vadásszák le. Persze a testőri megbízásban ilyen nem szerepelt, ezért némi alkudozás hatására a törpék felajánlanak 10.000 nujen extra díjazást a napi 300-on felül, valamint egy-egy ingyenes gyógyítást. Ez utóbbi kicsit furcsa felajánlásnak tűnik, tekintve, hogy senki nem tervezi, hogy megsérül, de még lehet, hogy tényleg jól jön. Mivel korábban a törpe szemmel láthatóan képes volt majdnem teljesen meggyógyítani a sérült pilótát, így nem volt kétséges, hogy birtokában van az ehhez szükséges tudásnak.

A törpék lelépnek, a csapat pedig Hipós kamionjába zsúfolja az összes tábori cuccot. Ezt követően nekiindulnak az erdőnek teljes fegyverzetben, rücskös, dühös trollra vadászni, valamint bunkert keresni.

PictureVadászat

Először a lezuhant géphez vonulnak. A helikopter darabjaira hullva hever egy völgyben. A becsapódás csúnya lehetett, sok ép alkatrész nem maradt belőle. A szállított paralények egyike szétlapítva hever egy összepréselődött ketrecben, a másiknak hűlt helye. Egy élő tűzkakas befogása szép summát jelentene, de a fő cél a bunker megtalálása és a garázdálkodó troll leölése. A természetjárás ugyan senkinek nem erőssége, de valami csoda folytán, na meg a pilóták elbeszélése alapján, nagyjából belövik, melyik irányból is érte a németeket a támadás. Elindulnak arrafelé. A régi, gazzal benőtt lánctalp nyomok is ebbe az irányba vezetnek, így végül azt követve haladnak.

Fél óra menetelést követően, egy magas fűvel és bokrokkal tarkított tisztáson bukkannak ki. Szemben velük, gazzal és folyondárral benőve, ott tátong az áhított bunker sötét bejárata. A masszív, páncélozott ajtók a földön rozsdásodnak. Valószínűleg valamivel egyszerűen kirobbantották. A tisztáson egy régi, oszmán háborúból itt felejtett katonai dzsip roncsa hever. A környéken csend honol, sehol semmi gyanús. Bútor végül elunja az óvatoskodó toporgást a tisztás szélén, és toronyiránt, AK-97-esét előre szegezve, elszánt tekintettel megindul a bunker bejárata felé. Nagyjából féltávnál járhat, amikor kellemetlen kattanást hall a talpa alatt és az alattomosan megbújó taposóakna a levegőbe repíti. A három méter magas, 250 kilós troll, két és fél csavaros, dupla Tsukahara mozdulatsort mutat be, majd elterül a dzsiptől pár méterre. Csak a Karmának köszönheti, hogy egyben marad. A többiek aggódó arccal néznek, hol a füstölgő trollra, hol a bunker bejáratára. Ha valaki, vagy valami lakik odabent, az biztos, hogy meghallotta a robbanást. Bútor is összekapja magát és lefoszló katonai bakancsáról tudomást sem véve, kipattintja a csőtámaszt rohampuskáján és csak úgy, fekve, becélozza a bunker bejáratát.

Nem is kell sokáig várni. A bunkerből artikulálatlan hangon ordító, ocsmány képű, elvadult troll fenegyerek rongyol ki egy hatalmas tűzoltóbaltával, és ráront a tisztás közepén fekvő Bútorra. A rücskös képű troll meglepően gyors. Már-már úgy tűnik, eléri Bútort, aki végül higgadtan meghúzza a ravaszt és három lövedéket tunkol a felé rohanó troll szemei közé, aki eztán hanyatt vágódik és jólétre szenderül. Bútor már épp tápászkodna fel, amikor a bunkerből egy süvöltő, levegőt fodrozó manalövedék csapódik ki és mellbe taszítja a meglepett kiberszamurájt. A mágikus energia a pillanat tört része alatt elsöpri Bútor acélosnak kevésbé mondható akaraterejét és szétrobban a testében. A troll ismét bemutat egy látványos tornamutatványt – igaz, ezúttal csak másfél csavart -, majd elterül. Orrán-száján dől a vér, látszik, hogy már csak percei vannak hátra. Utoljára még az jár a fejében, hogy milyen nagyszerű is lenne, ha valaki a homlokára ragasztaná a páncélmellényének zsebében rejtegetett traumatapaszát, majd hörögve elájul.

Rövidzár is akcióba lendül és hihetetlen gránátdobás szakértelemről téve tanúbizonyságot, megcélozza egy füstgránáttal a bunker bejáratát. A gránát persze gellert kap a bunker betonfalán és visszapattanva, beborítja füsttel a fél tisztást. Végül a szerencse és a szélirány folytán ez nem is bizonyul olyan nagy problémának, mivel a bunkerben dekkoló varázsló így nem lát ki, igaz, a csapat se lát be.

Szecska kihasználva a pillanatnyi tűzszünetet, – az esetleges taposóaknákkal mit sem törődve – odarohan az agonizáló Bútorhoz és rövid kutakodás után megleli a traumatapaszt, amit határozott mozdulattal a troll homlokára is tapaszt annak rendje-módja szerint. Ennél többet jelenleg nem tehetnek érte. Ahhoz meg túl súlyos, hogy csak úgy, elráncigálják a tisztásról. Eközben Szecskán is átfut az ártó varázslat akaraterejét ostromló bizsergése, de az ork kemény játékos és leküzdi.

PictureHipós és Rövidzár végül eléri a bunker bejáratát. Kiberszemmel bekukkantva látják, hogy egy másik, rücskös képű troll bujkál a félhomályban egy törmelékhalom mögött. Valami mágusféle lehet, megsárgult csontok és szakadt göncök lógnak rajta. Az ügynök és a rigó benyomul és azzal a lendülettel teletömik skulóval. A troll végül meginog, ajkára fagy az utolsó varázslat, majd elpusztul.

Mivel Bútort már stabilizálták, ott is hagyják a tisztáson pihenni kicsit és bemennek körülnézni a bunkerbe. A bejárat félig ugyan beomlott, de úgy tűnik, hogy a trollok nem tudták kinyitni a bentről nyíló acélajtókat, így remélni lehetett, hogy odabent még akadnak értékek. Ha eddig nem tudott senki bemenni, talán még várhat a dolog pár hetet, míg Bútor úgy-ahogy felépül. Megcsörgetik a törpéket kommlinken, hogy jöhetnek is vissza, mert levadászták a csúnyagonosz trollokat, akik a német pilótákat zaklatták és nem mellesleg kéne az a beígért gyógyítás, mert úgy alakult, hogy eggyel több troll szenvedett sérüléseket, mint kellett volna. Míg a törpék visszakocsikáznak a táborhelyre, addig Szecska és a többiek is eszkábálnak ágakból egy rögtönzött hordágyat, amire rápakolják kínkeservesen Bútort a traumatapasszal a homlokán, és valahogy leráncigálják hárman a táborig.

A Simon Gábor nevű törpe később megpróbálja a lehetetlent, hogy varázslattal meggyógyítsa a kibercuccokkal telepakolt trollt, akiben nagyjából kevesebb az életesszencia, mint egy szójakávé automatában. Kétszer is nekifut, de nem boldogul vele. A csapat kicsit méltatlankodik, hogy nem erről volt szó, de mit lehet tenni, marad a költséges megoldás: irány a kórház!

Bútort hátrahagyják a kórházban, ahol a csinos nővérkék és a high-tech orvosi vívmányok hatására rohamtempóban gyógyulásnak indul. Végül két hét alatt kiheveri a legutóbbi balhét. Közben elhatározza, hogy pszichológushoz fog járni, hogy megacélozza az akaraterejét, nehogy újra kifogjon rajta valami jött-ment utcai varázsló.

A többiek a maradék két hétben még kitöltik a törpékkel kötött szerződéses időt és testőrként tengődnek a Budai-hegyekben. Közben álmokat szövögetnek arról, hogy vajon mi minden lehet a bunker mélyén. A törpék végül korrekten megdobják az eredeti összeget 5.000 nujennel a kórházi költségek miatt. A piszkos anyagiak rendezése után a csapat szépen felmond. Köszönik szépen, de a vidéki élet nem nekik való. A törpék láthatóan nem tűnnek meglepettnek, bizonyára már hozzászoktak, hogy az árnyvadászok nemigen bírják sokáig a természet lágy ölén.

PictureSzajré

Mikor végül Bútor csatlakozik hozzájuk, felszerelkeznek a felderítéshez szükséges eszközökkel és fegyverekkel és visszatérnek a bunkerhez, kihasználva a törpék által „kitaposott” útvonalat. Rövidzár és Hipós sorban kinyitogatja a nehéz, kártyaleolvasókkal és mágneszárakkal ellátott acélajtókat. Az áporodott szagon és a mindent belepő poron kívül más ellenállásba nem ütköznek. A bunkerben a létfenntartáshoz szükséges összes eszköz megtalálható, saját áramforrással és saját ciszternával felszerelt, igazi óvóhely. Konyha, zuhanyzó és még egy orvosi szoba is van benne. Még a szórakozást is igyekeztek megoldani a tervezők. Odabent kissé idejemúlt DVD/Chip lejátszókat, LCD TV-ket no meg néhány felnőtt tartalmú filmet és krimit találnak. Ezen kívül eredeti, bontatlan whiskys üvegek és szivarok fogadják őket a parancsnoki szobában. Nem mellesleg a bunkerhez tartozik egy fegyverraktár is, felszerelve álcaruhákkal, rohampuskákkal, távcsövekkel és más hadászati kellékekkel. A raktárból egy lépcső vezet egy magaslaton kialakított, lőréssel ellátott, fedett tüzelőálláshoz, ahonnan kiválóan be lehet látni a bunker előtt elterülő terepet. Hipós kissé kezd aggódni, hogy esetleg nincs is jármű az objektumban, de aggodalma hamar szertefoszlik, amint elérnek a garázshoz. A helyiségből komplett műhelyt alakítottak ki a szükséges szerszámokkal. A garázs éke azonban mégis csak az az Ares Citymaster, amire a rigó annyira vágyott. Apró szépséghiba, hogy az oldalán egy szép méretes, páncéltörő gránát ütötte lyuk tátong. Ezzel így nem mennek haza, az biztos, de a bunker titka és a benne felhalmozott cucc szép kis summát jelent.

Epilógus

A grandiózus felfedezés után a csapat gondosan lezárja és elrejti a bejáratot, majd visszaindul a Pusztulatba. A bunker rendbe hozása és fenntartása igen költséges, a Citymaster kijavítása szintúgy. Hazafelé zötykölődve a GMC-ben, azon morfondíroznak, hogy vajon készen állnak-e arra, hogy birtokba vegyék a helyet és titkos bázissá alakítsák, avagy inkább passzoljanak el mindent és maradjanak továbbra is a kezdő, ám de gazdag árnyvadászok ligájában. A döntés nem könnyű, ezért nem is sietik el. Jelenleg megelégszenek a zsákmányolt, kézről-kézre járó whiskys üveg tartalmával és a füstölgő szivarokkal, amin azt írják: Churchill.

[A csapat következő kalandjához kattints ide!]

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához