LFG.HU

In Nomine
novellaCimkek

Ülök. Nézem a körülöttem elsuhanó tájat. Fények. Eszembe jut a csodálatos nyár. Zöldbe borult fák szökellő szarvasok, vaddisznók amint csemetéikkel kutatnak élelem után. Aztán sötétség. Elmúlást hoz magával, s a depresszió hangulatát. Szinte érzem. A zsigereimben. Valami történni fog. Emberek. Megannyi nyüzsgő, és siető siserehad, hasonlatos a hangyákra. Valaki rámmosolyog. Visszamosolygok, bár tudnám minek. Megérkezem. Kiszállok. Fel a lépcsőn, ki a Metróból. Felnézek az égre. Esik. Besétálok Sam kocsmájába. A csapos int. Biccentek. Behúzódom a boxomba. Figyelek. Vagy csak bambulok? Egyre megy. Emberek jönnek mennek, sietnek. Vagy nem is emberek. Furcsa érzés tölt el. Szinte reszketek. Egyik sör a másik után. Nem számolom. Lassan kezdek berúgni. Fiatalok. Látszik hétvége van. Isznak, beszélnek, mulatoznak. Bejön egy nő. Megjegyzéseket tesznek. Nem figyel rájuk. Vagy mégis? A srácok befogják. Ép ideje. Egy kicsit zavart. Egy kicsit nagyon. A nő felém jön. Alig ismerem meg. Joan. Leül velem szembe. Beszél valamit hozzám. Csak bambulok. Nem értek semmit. Látom észreveszi hogy nem figyelek rá, s megráz. Érdeklődik. Elmondom neki mi van velem. Dől belőlem a sör szaga. Joan elfintorodik. Részeg disznónak tart. Talán igaza van. Talán nem. Semmi köze hozzá. Amióta Ann elhagyott azzal a fickóval, azóta hidegen hagynak a világ dolgai. Joan szerint az alkohol nem megoldás. Szerintem igen. Ő azt mondja menekülök. Talán. Papol. Kell nekem ez? Menjen a fenébe. Ennek nyomatékot is adok. Kiöntöm a söröm. A fenébe. Inkább a szemem folyt volna ki. Joan azt hiszem kiabál. Kezd kínos lenni. Pedig ő az egyetlen, aki tényleg foglalkozik velem. Lassan annyira berúgok, hogy az éntudatom is elveszik. Azt hiszem itt kellene abbahagyni. De az alkohol egy lehetséges alternatíva a felejtésre. Vagy nem? Mindegy. Azt hiszem beletörődtem abba, hogy vesztes vagyok. Joan itt ül velem szemben. Ő is kér egy korsóval. Elmosolyodok. Ő pofon vág. Messziről érzek valamit. Nem fáj. Majd fog. Joan erősen tud ütni. Mindegy. Megérdemlem. Talán tényleg kellene csinálnom valamit. Azt hiszem vissza kellene mennem melózni. Joan örülne neki. Meg is mondom neki. Egy kicsit meglepődik. Talán azért, mert nem erre számított. Kezdek józanodni. Hamar józanodok, nem szeretem. Miért pont velem történik mindez? Rendelek. Azaz csak rendelnék. Joan lefogja a kezem. Ő rendel. Nem sört. Kávét. Jól nézek ki. Ő azt mondja nagyon jól. Na akkor tényleg baj lehet, ha ő is hallja amit gondolok. Ezek szerint magamba motyogok is. Tényleg részeg lehetek. A test érdekesen reagál az alkoholra. De ez senkit nem érdekel. A fiatalokra nézek. Táncolnak. Szeretem Sam kocsmáját. Lehet itt táncolni. Itt ismerkedtem meg Annel. Szerelem volt első látásra. Akkor. Valamikor rég. Joan mintha valami olyasmit hogy Ann visszatért, de már ő sem a régi. Ann mindig a régi marad. Ezt a kijelentést sem kellet volna megtennem. Joan pofon vág. Na ez fájt. Annről beszél. Nem érdekel. Nem hallom meg mit mond. Joan állítólag szerelmes “volt” belém. Talán most is az. De kettőnk közt sajnos nem lehet semmi. Törvény írja elő. Testvérem. Ő ezt mondja, meg a többiek is. Nagy család vagyunk. De jó nekem. Néha tele van a hócipőm az egésszel. Azt mondják felelősség. Azt mondom kapják be. 22 évesen nem könnyű. Úgy érzem sokkal több élményen mentem keresztül, mint bárki más. Ismerős? Mármint az érzés. Mindenki ezt mondja. Pedig tényleg. Na most magamba beszélek. Széééééép. Imádom mikor mindenki megmondja, mit csináljak. A francba is. Ez az én életem, nem az övék. Joan kérdezi figyelek e rá. Azt mondom igen. Pedig nem. A Fiatalok a szomszédban, már engem néznek. Kiröhögnek. Van bennük valami, ami határozottan nem tetszik. Talán az öltözékük, vagy a viselkedésük? Egyre megy. Joan már nincs itt. Elküldött a fenébe és elment. Holnap bocsánatot kérek tőle. Nem akartam megbántani. A srácok nagyon néznek. Már szinte zavar. Vagy csak képzelődöm? Talán az alkohol teszi. Azt hiszem, megiszom a kávém. Remélem segít. Aztán mégsem. Leteszem a csészém. A fiatalok közül ketten táncolni mennek. Aztán az ajtóhoz közeli boxba. Összegabalyodnak. Emlékek. A múlt kísértetei. Fájdalom. Könnyek. Azt hiszem sírok. Ciki. Azt hiszem így mondják. Lesöpröm a kávét. A csapos rosszallóan csóválja a fejét. Ő már ismer. Apám lehetne. Szeretem őt. Őnála nevelkedtem. Szép is volt. Samet nem látom. Biztos hátra ment a raktárba. A fiatalok csak néznek. Odatántorgok a zenedobozhoz. Kiválasztok valami keményet. AC-DC Highway to Hell. Ez jó lesz. Max hangerőőőő. Hoppp. Na most vagyok bajban. Nem találom a hangerő szabályozót. Tényleg nagyon be lehetek rúgva. Ehhh. Mindegy. Visszatántorgok. A fiatalok néznek. Kezd idegesíteni. Beszólok. Ők csak néznek. Miért nevezem fiataloknak őket? Hiszen korombeliek. A Francba. Megint kilöttyintettem a söröm. Emlékeztessem magam arra, hogy majd megköszönjem a szüleimnek ezt az életet. Majd ha egyszer megtudom kik voltak. Soha nem ismertem őket. Sam a leközelebbi rokonom. Nem kéne ezt csinálnom. Szégyent hozok magamra, s rá is. A munkát az erdészetnél is ő szerezte. A többi meg történelem. Rendelnék még egy sört, de Sam nincs sehol. Kiszolgálom magam. Holnap új életet kezdek. De ma rendesen elzüllök. Holnap bánni fogom. Sebaj. Éppen visszafordulok a sörcsaptól, amikor szembetalálom magam az egyik gyerekkel. Kérdezi, hogy vagyok. Megmondom neki hogy van az az anyja, es odébb lököm. Ő is engem. Felborulok. A sör is kiömlik. Rohadék. Kezdek mérges lenni. Felállok. Ők körém gyűlnek. Vendégek nincsenek. Hmmm. Ostoba részeg disznónak neveznek. Megmondom nekik, hova tegyék a megjegyzéseiket. Ők röhögnek. Valami zavar. Büdös van. Elhánytam volna magam? Vagy leöntöttem volna magam sörrel? Nem. Tiszta vagyok. Nézőpont kérdése. Javítok Részeg vagyok. Hirtelen előkerülnek a kések. Na azért ennyire durva nem lehettem. Vagy mégis? Nem érdekel. Ki kell másznom ebből a szituból. Nem szeretem a külvárost. Sok bűntény történik errefelé. New York veszélyes hely. Elkezdenek körözni. Mondom nekik, nem vagyok vad, s ők nem vadászkutyák. Röhögnek. Arcuk eltorzul. Szemfogaik megnőnek. Vámpírok, konstatálom a helyzetet. Van egy kis probléma, mondom nekik. Rossz helyre jöttek. Csak röhögnek. Mindegy. Én szóltam. Átalakulok. A részegség kitisztul a szervezetemből. Meglepődnek. Én nem. Támadok. Az első egy testépítő srác. A bordakosara már a markomba van. Gyorsan elporlad. De nem állok meg. Tombolok. Nem kímélek senkit és semmit. Hamar végzek. Megsebeztek pár helyen. Nehezen fognak begyógyulni. Ezüst. Utálom. Visszaalakulok. Sam is előkerül. Azt hittem megölték. Pedig csak a szomszédba ugrott át. Segítek neki takarítani. Visszaülök a helyemre. Nem könnyű dolog Vérfarkasnak lenni.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához