LFG.HU

Aszketa
VegyesCimkek

Picture

[A csapat korábbi kalandja itt olvasható.]

Prológus

Az ex-zsarukból álló árnyvadász csapat előző melója a Budai-hegyekbe vitte őket, ahol egy hónapig élvezték a vidéki élet kétes örömeit, és ráadásképp rábukkantak egy elfeledett, kissé lerobbant, ám elég szépen felszerelt katonai bunkerre is. Az árnyvadászok végül úgy határoznak, hogy megtartják maguknak. Ugyanakkor a bunker helyrehozatala és fenntartása – no meg a benne talált, kilyukasztott oldalú Ares Citymaster megjavítása – csúnya összegeket igényel, amivel a csapat finoman szólva sem rendelkezik. Újabb, jól fizető meló után kell hát nézzenek….

Kezdődik

Hipós Tony krómozott GMC Bulldogja ugyan szép darab, de a gyári verzió híján van a Pusztulatban elengedhetetlen páncélzatnak. Igazából kész csoda, hogy eddig még nem lyuggatták szitává. Ezt orvosolandó, Hipós el is viszi a verdát az Olajos nevű törpe autószerelőhöz, aki állítólag mestere az efféle átalakításoknak. Bútor, a troll kiberszamuráj persze elkíséri, arra az esetre, ha netán elfajulna az alkudozás. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Olajos a Fehér Hollók motoros banda védelmét élvezi. A Fehér Hollók ugyan beengedik a csapatot a területükre, amióta visszavitték nekik a korábban ellopott, majd megtalált Toyota Carrierjüket, de azért soha nem árt az óvatosság.

A műhely igen forgalmasnak bizonyul, szakik sürögnek a legkülönbözőbb járművek és alkatrészek körül. A műhely környékén Fehér Hollók lézengenek. Hipós, a kamionjával behajt a műhelybe, majd hozzáértőként hosszas alkudozásba kezd Olajossal az esetleges páncélozást és az árat illetően. Bútor viszonylag hamar elveszti a fonalat a szakszavaktól hemzsegő konzultációt figyelve, így inkább téblábolni kezd odabent. Nem esik nehezére kiszúrni az elegáns, metahumánokra átalakított Ford Americart a többi, Mad Max-szerű, páncélozott roncsautó között. A Fordon épp akkor cserélik le a gyári szélvédőket sötétített, golyóálló üvegre. A műveletet szakértő szemmel figyeli a boldog tulajdonos, egy kifogástalan öltönyben feszítő, kissé pocakos troll. Bútor ritkán találkozott fajtársakkal, főleg ilyen jól öltözött példányokkal. Közben a másik troll is kiszúrja a kiberszamurájt és odasétál hozzá. Viking néven mutatkozik be. Mint kiderül, a fickó egy jól menő közvetítő. A két troll összecimborál, persze csak a jó ízlés határain belül. Kiderül, hogy ez a Viking már hallott Bútorról és a csapatról. Igen jól tájékozott lehet, hiszen valójában ők még nagyon kezdő-ligások. Közben a fickó megpedzegeti, hogy ő tulajdonképpen embereket keres egy melóra, ezért jött a Fehér Hollókhoz, de azok nem vállalták, mert más dolguk akadt. Mivel állítólag hallott a csapat első emberrablásos sztorijáról, úgy véli, hogy Bútorék is megfelelőek lennének, mert most is hasonló munkáról lenne szó. Számot cserélnek és megbeszélnek egy találkozót másnapra a Zork Adatbányája nevű számtech boltba. Eközben, ahogy az várható, Hipós szakmai vitába keveredik Olajossal, a kért összeg pedig meghaladja a csapat költségvetését, így végül nem születik megállapodás a kamion páncélozását illetően. A feldúlt Hipós szerint, ennyiért már inkább vesz egy tankot.

A meló

Bútor másnapra összecsődíti a csapat egy részét és elkocsikáznak Zork Adatbányájához. A bolt kívülről elég szánalmasan fest, bent azonban, az üzlet hátsó részében komoly tárgyalóterem fogadja az érkezőket, kényelmes székekkel és frissítőkkel(!) az asztalon. Viking már várja a csapatot, oldalán egy zömök törpével, aki alig látszik ki az asztal alól. Ami azt illeti. elég röhejesen néz ki a hatalmas troll mellett, még így, ülve is. Ráadásul a félember szakadt megjelenése totális kontrasztban áll a közvetítő makulátlan, méregdrága öltönyével.

Ott ül tehát Bútor, Bika és Rövidzár, szemben a troll közvetítővel és a törpével. A szokásos udvarias, puhatolózós köröket követően, Viking felvázolja, hogy tulajdonképpen egy céges sztoriról lenne szó. A megbízó maga a nagy Shiawase cég, a jobbján ülő törpe pedig a cég képviseletében fog a bandához csatlakozni a munka elvégzéséig. Ennek hallatára félhangos, lefitymáló moraj fut végig a társaságon, közel sem diszkréten. Ezt látva, Viking gyorsan hozzáteszi, hogy cserébe a meló díjazása is “céges”, azaz nem az árnyakban szokásos, piti összeg. Amikor a törp közli, hogy mindenki hívhatja Mogyinak, a csapatból kirobban a féktelen röhögés. Elcseszett egy név, annyi biztos. Bika rá is pillant gyorsan a törpére az asztrálsíkon. A törpe aurája fehéren ragyog, nem pettyezik fekete foltok. Látszik, hogy a szakadt kinézete ellenére is makk egészséges és nincsenek kiberbeültetései. Továbbá az is kiderül, hogy a félember is afféle varázsló. A tartásából és a testfelépítéséből ítélve, valószínűleg adeptus lehet. Végül úgy-ahogy lecsillapodnak a kedélyek, úgyhogy a troll rátér a részletek ismertetésére:

Picture

Két nappal korábban, a Shiawase budapesti komplexumában nyoma veszett két igen fontos alkalmazottnak. Egyikük egy tünde nő, bizonyos Bartha Emese, aki kutatóként dolgozik a kibertechnológia részlegen, a másik pedig Lukács Iván, a biztonsági szolgálat vezetője. Mindkét eltűnt személy komoly értéket képvisel a cég szemében, ezért az előkerítésük rendkívül fontos, amiért a cég komoly anyagi áldozatra is hajlandó. Amennyiben élve visszahozzák őket, a Shiawase a nőért 200.000 nujent, a fickóért pedig 300.000 nujent fizetne. Holtan ennek csak a töredékét, szám szerint 50, illetve 150 ezret csengetnek. A csillagászati összegek elhangzása Bikát arra készteti, hogy felköhögje a frissítőjét, részben az orrába, részben az asztalra. A többieknek is nyomban eloszlik mindennemű kételye a melóval kapcsolatban. Ennyi pénz elég lenne a bunkerre, a Citymaster kijavítására és még jócskán maradna is belőle bambira. Viking átad két Shiawase holo-plasztik adatlapot, amelyen a két eltűnt személy szerepel, képpel, fontosabb információkkal, barátok listájával, hobbikkal, főbb előfordulási helyekkel, stb. Látszik, hogy a cég alaposan nyilvántartja bérrabszolgáit.

Rövidzár azonnal elkezd agyalni ott a tárgyalóteremben, hogy vajon ezek maguktól szöktek-e el, vagy elrabolták őket. Nekilát kifaggatni Vikinget a részletekről. A közvetítő szerint egy árnyvadász banda is benne volt a buliban. A csapat némileg furcsállja, hogy egy biztonsági szolgálatosért többet fizetnek, mint egy értékes kutatóért. A fickó ráadásul még holtan is fele annyit ér, mint élve. Egyből megfogan a gyanú, hogy biztosan van benne valami, ami nagy értéket képvisel. Rendkívül logikusan arra következtetnek, hogy az a valami valószínűleg egy kísérleti kiberver, vagy valami hasonló high-tech kütyü. A troll közvetítő alá is támasztja ezt a gyanút, sőt! Elmondja, hogy a fickó visszahozatala kissé problémás lehet, ugyanis Iván valóban tele van cuccozva. Ezért is hajlandó a Shiawase ekkora anyagi áldozatra. Viking még átnyújt egy spéci céges blokkolót. Ez az elmés kis szerkezet állítólag képes kiiktatni az elkószált testőr kibercuccait. Sajnálkozva teszi hozzá, hogy a hatótáv viszont elég rövid. Arra vonatkozóan Vikingnek és a törpének sincs infója, hogy a két eltűnt személy között van-e bármilyen intim kapcsolat.

Mivel mást nem tud mondani a közvetítő sem, a többi szükséges információnak kénytelenek ők maguk utána járni. A vicces nevű törpe hozzácsapódik a távozó csapathoz. Kifelé menet még elmeséli, hogy ő igazából egyszerű fitness edző, aki csak órákat szokott tartani a Shiawase alkalmazottaknak, hiszen “ép testben, ép lélek”, tartja a bölcs mondás. Emellett a biztonsági szolgálatosoknak tart néha emelt szintű Aikido edzéseket, amiken úgy emlékszik, hogy ez a Lukács Iván is részt vett régebben néhány alkalommal. Jó tanítványként jellemzi, aki fizikálisan edzett és gyors észjárású, és aki kimagaslott a többi tanítvány közül az órákon. Bútor egyből lecsap a dologra és megkérdezi, hogy látott-e a törpe rajta bármilyen kiberbeültetést. Bár régen volt, de Mogyinak(!) úgy rémlik, hogy a fickó akkor még “tiszta” volt, legalább is nem volt feltűnő cucca. Igaz, általában sokan vannak az edzéseken és nem nagyon szokta megfigyelni a tanítványokat ilyen szempontból. “Veled is csak eggyel többen vagyunk” - gondolják a többiek, de a véleményüket egyelőre megtartják maguknak.

Nyomozás

Mivel Hipós totálisan belemélyed a kamionjának bütykölésébe, nem akaródzik neki kimozdulni és nyomozósat játszani. Az Olajossal történt nézeteltérést követően, elhatározza, hogy inkább maga tuningolja fel a verdát. Azért annyit megígér, hogy körbekérdez a faterjának a lőterén, mit tudnak erről az Ivánról, mivel a fickó adatlapja szerint, többek között oda járt gyakorolni. Valaki biztos ismeri. Végül elhatározzák, hogy Rövidzár és Mogyi utána jár a kutató csajnak céges területen, mivel ők rendelkeznek legális RASZ-szal, míg Bika és Bútor addig megpróbálja felkutatni Iván nyomait a Pusztulatban.

Rövidzárék elindulnak az adatlap alapján a Klassz Fitness Klubba, ahol Emese elviekben fallabdázni szokott. Egy csuklószorítót és fejpántot viselő, hórihorgas ürge áll a recepciós pultban, aki némi unszolásra elmondja, hogy Emese valóban ide szokott járni heti rendszerességgel. Egy biztonsági ember mindig elkíséri, hiszen bizonyára fontos személy, de az soha nem játszik, csak kint megvárja. A személyleírás alapján Ivánról beszél. Mást nem tudnak kiszedni a fickóból, csak annyit, hogy Emesének egyébként gyönyörű a fonákja.

Közben Bútor és Bika elhatározzák, hogy meglátogatják Iván anyját. Elfurikáznak a Parlament nevű romkocsmáig, mivel az adatlap szerint a kedves mama itt melózott utoljára. A hely valaha egyszerű kocsma lehetett a Kőbányai Pusztulat legmélyebb bugyrában, csak a törzsvendégeknek hála, mára meglehetősen romossá is vált. Ordít a helyről, hogy semmi köze nincs az egykori “romkocsma” trendhez, amikor is sok pénzből csináltak szarul kinéző kultúrhelyeket a metroszexuális hülyegyerekeknek, és ráadásul mindezt szántszándékkal. Még szerencse, hogy ez a korszak már rég leáldozott. Bútor és Bika tehát benyomul a helyre, ahol a pult mögött maga a tulaj hessegeti a pimasz legyeket egy gyanúsan kinéző, nedves-szürke ronggyal, egy pulton alvó ork törzsvendég társaságában. A “Lukács Szilárdné” név említésére, a kocsmáros egy embereset köp a saját cipőjére, ezzel is kifejezve véleményét a kedves mamáról, majd elmondja, hogy az asszony takarítóként dolgozott a helyen, de ritka rossz munkaerő volt. Rendszeresen késett, lopta a piát és chipezett. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a kasszából is lopni próbált. A kocsmáros már hónapok óta nem látta, viszont egy pár nujen segítségével a nő pontos címe is eszébe jut neki. Irány hát a megadott cím!

Ezalatt a város túlfelén, Rövidzár és a törpe, Emese adatlapját bújva elhatározza, hogy a következő állomásuk Dr. Puskás Vilmos pszichológus praxisa lesz. Az agykurkászoknak mindig elmondanak mindent a kedves páciensek, sőt, egyenesen divat, ha nem elvárás efféle menő dilidokikhoz járni céges körökben. Így aztán hamarosan ott feszengenek mindketten a mustárszínű, szintetikus bőr fotelokban a sorukra várva, nőknek szóló életmód magazinokat olvasgatva, egy műmosolyos, kosztümös titkárnő gyanakvó szemeinek kereszttüzében. Némi várakozás után egy szemüveges, szakállas doki fogadja őket. Rövidzár igen hihetően előadja a szerepét, miszerint, hogy ő a Shiawase alkalmazottja, aki Emese után nyomoz. Minden jó hazugság valóságon alapul, így hát a dilidoki totálisan benyalja a sztorit és még az sem tűnik fel neki, hogy Rövidzár kissé amatőr módon hozzáteszi, hogy fizetni is hajlandó az információért. Alaposan kikérdezik hát a készséges pszichológust, aki elmeséli, hogy Emese két heti rendszerességgel jár hozzá, és mindig elkíséri Iván is. Legutóbb egy hete volt nála, amikor is arról beszélt, hogy már nem érzi olyan jól magát a cégnél, rengeteget dolgozik és olyan gondolatok gyötrik, hogy munkahelyet kellene váltson, viszont a kutatási eredményei a Shiawase céghez kötik, amit nem szívesen hagyna hátra. Egyértelműen őrlődött. Rövidzár pofátlanul elkéri a beszélgetéseikről készült videofelvételeket és elmenti azokat a feji memóriájába. A dilidoki végig annyira készséges a Shiawase “nyomozóival”, hogy pénzt se hajlandó elfogadni, no nem mintha Rövidzárék annyira erőltetnék a dolgot.

PictureBútor és a sámán nem sokkal később leparkol egy valaha szebb napokat látott, potyogó vakolatú társasház előtt, ahol a kocsmáros szerint, Iván anyja tengődik. Az épület földszinti ablakai rácsozottak, néhány be van deszkázva, néhány pedig sötéten, dohosan ásít, betört ablaküvegekkel. A szutykos “hallba” belépve, meglepetésükre egy portás köszönti őket, egy kopott, felnyitható fémpult mögött ücsörögve. Bútor magabiztosan közli, hogy Lukács Szilárdnéhoz jöttek, majd érdeklődik, hogy melyik lakásban lakik. A portás gyanakvóan megkérdi, mi célból keresik az asszonyt. Erre a troll csak annyit felel: “rokonlátogatás”. A fickót sem ejtették a fejére, összehúzott szemöldökkel végigmérve a trollt, hozzáteszi, hogy bizonyára távoli rokon lehet, de Bútor termete és az övéből kikandikáló Ares Predator markolata meggyőzi, hogy nem éri meg a kényes rokoni szálakat firtatni, így végül megmondja, hogy 1. emelet, 14-es ajtó, majd visszasüpped szokásos, ébren-alvó pózába. A lépcsőház és a folyosó, ha lehet, még igénytelenebb. A lakások egy része ajtó nélkül tátong. Némelyikbe bekukkantva, chipesek és drogosok szánalmas matracait látják. Némelyik rongykupac emberfélékre emlékeztet. A folyosó közepén egy chipes fetreng, épp akkor tolja be az agyába a következő adagot. Mellette kis chiptartó dobozka hever, benne néhány kopott chippel. Végül megtalálják a 14-es ajtót, ahová bekopogva, Iván anyja dugja ki a fejét. A némber láthatott szebb napokat, de a lakása viszonylag rendezett, a többi, eddig látott lyukhoz képest, leszámítva a dohányzóasztalon szétszórt chipeket és műanyag piás flakonokat. Bútor és Bika előadja, hogy őket bizony Iván küldte. Az asszony kicsit vonakodva hiszi ezt el a trollt méregetve, de végül átsiklik a dolgon, amikor a szeme fényére, Ivánkára terelődik a szó. Először azzal a mesével próbálkoznak, hogy némi pénzt hoztak Ivántól, de egyrészt egyikük sem akar túlzottan költekezni, másrészt a beesett szemű nő furcsállja, mivel a fia pont előző nap járt nála és hozott egy kis apanázst is, ahogy mindig. Hozzáteszi viszont, hogy nagyon furcsán viselkedett, pedig mindig kedves, nyugodt fiúnak ismerte Ivánkát. Most viszont ideges volt, ingerlékeny, csapkodott, kiabált, sőt, majdnem kezet emelt a saját anyjára is. Ezt meglovagolva, töredelmesen bevallják a közben kezdeti chip-elvonási tüneteket produkáló nőnek, hogy tulajdonképpen nem is pénzt hoztak, hanem azért jöttek, mert ők Iván barátai és mivel ők is látták rajta az efféle jeleket, nagyon aggódnak érte. Megpróbálják azt is kideríteni, hogy a férfinak van-e nője. A kedves mama cinkosan vigyorogva elmondja, hogy a fiának mindig is voltak ilyen-olyan kapcsolatai nőcskékkel. Legutóbbi látogatásakor is említette, hogy becsajozott, de nevet nem mondott. Akár lehetett Emese is (akinek köztudottan gyönyörű a fonákja). Szintén furcsaságként említi a drága mama, hogy Iván arról érdeklődött, merre vannak a környéken csövestanyák, pedig korábban szóra sem méltatta az efféle alakokat. Mivel többet nem tudnak kiszedni az asszonyból, távozóra fogják a dolgot. Bútor még illemből és némi szánalomból kirongyol a folyosóra, és a nyáladzó, belőtt chipes dobozkájából találomra kivesz egyet, majd odaadja Iván anyjának ajándékba. “Nedves Latex Álmok 2“, hirdeti a megkopott felirat a JMÉ chipen.

Picture Rövidzár – Mogyival a nyomában -, közben befordul a belváros öltönykéktől nyüzsgő körútjáról egy néptelenebb mellékutcába. “Félhomályjós és tisztánlátó -”, hirdeti a pszichedelikus hatást keltő, vörösen vibráló neoncégér a fejük felett. Emese ehhez a sarlatánhoz szokott járni, ha hinni lehet a Shiawasetől kapott adatlapnak. Belépve, azonnal mellbe vágja őket a tömény füstölőillat, meg egy feldúlt troll, aki csörtetve igyekszik épp kifelé, “Rohadék csaló!” felkiáltással. Rövidzárnak egyből Bika jut eszébe: “Minden sámán egyforma” – gondolja. A nehéz, bordó függönyön átverekedve magukat, a belső helyiségben ott ült maga Félhomály, egy kopasz, tetovált sámán, napszemüvegben. Először bepróbálkoznak, hogy ők biza szeretnék megtudni, mit tartogat számukra a jövő, de annyira levágósan viselkednek, hogy a jósnak hamar leesik a tantusz, hogy itt nem a szokványos ügyfélkörről van szó. Amikor a helyzet már kezd kínossá válni, Rövidzár gyorsan a szokásos tarifa háromszorosát ígéri be a sámánnak, ha a saját jövőjük helyett inkább Emese jövőjéről beszélget velük a derék, napszemcsis “tisztánlátó”. Bár a sámán motyog valamit arról, hogy az élőkkel nehezebb kapcsolatot teremteni a transzcendensben, de az elé tolt csekkrúd kissé mégis megkönnyíti a dolgát és végül csak nekilát kibeszélni korábbi ügyfelét, Emesét. Közben azért igyekszik fenntartani a pozitív imázst, így ujjával csettintve, takarékra húzza a trükkösen plafonba szerelt, vöröses led-izzók fényerejét, végül átszellemülve belekezd a nő legutóbbi jóslatába: “Emese vérben fog gázolni, mire szabad lesz. Gonosz szellem kíséri útján, míg a bádogember árnyékba húzódik“. A többi már csak a halandzsa. A törpe és az ügynök közben hol egymásra, hol a sarlatánra néz és emberfeletti akaraterőről téve tanúbizonyságot, nem röhögik el magukat. Talán van valami alapja az előadott sztorinak, főleg, ha a nő hisz is abban, amit ez a sámán elregélt neki. Ezen töprengve távoznak az émelyítő illatú helyről, megpróbálva értelmezni az imént hallottakat, miközben odabent a sámán vigyorogva eltünteti valamelyik zsebében a jól megérdemelt csekkrudat.

[A történet folytatásához kattints ide!]

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához