LFG.HU

HammerTimeCafe
Aszketa
VegyesCimkek

Picture

[Az előző részhez kattints ide!]

Intermezzo

A kaland első részében, a kis árnyvadász csapat céges megbízáson dolgozott gőzerővel. Két elkallódott “báránykát” kellene megtaláljanak és visszavigyenek a gazdinak élve, vagy holtan, nem akármilyen honoráriumért. A “gazdi” jelen esetben a nagy Shiawase cég. Az árnyvadászok két irányba indultak. A csapat egyik fele az eltűnt biztonsági főnök után eredt a Pusztulatban, míg a többiek a kutató csaj nyomait követve igyekeztek rábukkanni a szökevényekre. Az információszerző körutak végeztével a csapat ismét összeül Bútor menő lakásán, hogy átbeszéljék az eddigieket, és a kiderített infók alapján eldöntsék, hogy merre tovább.

Nyomozás

Rövidzár egy laza mozdulattal bedugja az adatjacket a feji kiberverébe és kivetíti a dilidokitól szerzett felvételeket, Bútor szobafalnyi tridim képernyőjére. Hamarosan befut Szecska is, no meg Hipós Tony, egy nagy adag nasival. A csapat végignéz néhány videót, amiben Emese a pszichológussal arról beszélget, hogy váltani szeretne. Közben popcornt zabálnak szójakávéval. A tünde nő a látottak alapján igen erős, céltudatos személyiség lehet. Amikor Ivánról beszél, nem úgy tűnik, mint aki fülig szerelmes belé, a kettejük viszonya inkább egyoldalú érdekkapcsolatként definiálható. A dilidoki igazat beszélt, a felvételek alátámasztják, hogy Emese ki akart ugrani a cégtől. Ezt persze már mind összerakták eddig is. Ami mégis az újdonság varázsával hat, az Emese barátnőjéhez fűződő viszonya, akivel minden jel szerint igen jóban van. És ugye az köztudott, hogy az “öribarik” mindent tudnak egymásról és egymás fehérneműit hordják. Legalább is Hipós szerint. Ő már csak tudja, mivel neki már volt tünde csaja… állítólag. Persze még azelőtt, hogy felszedte a jelenlegi, néger ork nőjét. A James Bond filmeken nevelkedett Rövidzár fejéből azonnal kipattan a tuti ötlet, hogy felhívja ezt a bizonyos barátnőt, Kovács Emőkét, és Emese hangját utánozva a kommunikációs kiberverei segítségével, megpróbál további információkhoz jutni. Félrevonul hát a másik szobába és a videókból analizált hangszínen, Emese kellemes, búgó hangján csacsogni kezd a kissé gyanakvó barátnővel. Rövidzár technikai lehetőségei kissé korlátozottak, ezért a beszélgetést rövidre fogja, mivel nagy a lebukás veszélye. Az igazi barátnő azonban akaratlanul is ott segít, ahol tud. Kiderül ugyanis, hogy Emese már beszélt néhány órával korábban a nővel, és kétségbeesve kérdezte, hogy amaz tud-e valahol egy jól felszerelt kiberklinikáról, amit használhatna. Mivel ez az Emőke pár hete csináltatott magának lila tollakat a felkarjára egy szépészeti beavatkozás keretein belül, jó szívvel ajánlotta neki a Férc Elek klinikáját, ahol olcsón, de igényesen végeznek beültetéseket. Most pedig javában érdeklődik a vonal túlsó felén, hogy Emese is olyan szimpatikusnak találta-e a szolgáltatásaikat. Rövidzár hamarosan “rövidre zárja” a beszélgetést, “barinősen” elköszön, majd bontja a vonalat. Megvan hát az újabb nyom!

Nem lehet véletlen egybeesés, hogy a megbízó óva intette a csapatot Ivántól. A jelek arra utalnak, hogy az ex-biztonsági főnök kísérleti beültetései nem úgy működnek, ahogy azt várták és a fickó kezd bekattanni. A tünde nő pedig most kiberklinikát keres, valószínűleg azért, hogy az Ivánba épített cuccot valahogy kiszedje. Mindenki tudja, hogy egy ilyen kaliberű műtéthez komoly felszerelés is kell, nem lehet csak úgy, valami nyomorúságos pincében eltávolítani a cuccot. Közben a gondolatra Bútornak viszketni kezd a kiberfüle. Nincs más hátra, mint előre! Irány Férc Elek szépészeti klinikája!

Mogyi, a törpe hamarosan közli, hogy ő inkább visszatér a Shiawase komplexumba, hátha megtud valamit Iván pontos beültetéseiről. Senki se bánja túlzottan, hogy nem lézeng a csapat körül. Akcióban amúgy sem szívesen mutatná senki a hátát egy cégbérencnek. Bika is újfent közli, hogy valaki betört(?) az asztrális kunyhójába, majd kétségbeesett arcot vágva beveti magát a Pusztulat sikátoraiba. Szokás szerint senki sem érti túlzottan a kunyhóizéjével kapcsolatos dolgokat, de a csapat már megszokta, hogy az öntörvényű sámán a maga útját járja, így hagyják elmenni. Majd csak előkerül, ahogy eddig mindig. Így aztán Bútor, Rövidzár, Hipós és Szecska elindul a kinyomozott címre. Mikor kiderül, hogy a cím céges területen van és ehhez 3-4 ellenőrző ponton is át kell haladjanak, Bútor szomorúan lemond az M79B1 LAW rakétavetőjéről és csak a jó öreg AK-97-et hozza magával duzzogva. Azt is kénytelen szétszedni és Hipós kamionjának titkos rekeszeibe rejteni, nehogy kiszúrják a céges majmok az ellenőrzőpontokon.

PictureAkció

Meglepetésükre, Férc Elek kiberklinikája nem tűnik túl legálisnak, mivel kívülről egyszerű, rozogább épület fogadja őket, aminek a bejárata fölött csupán ez áll: “Szépségszalon“. Biztosan sokat jattolnak a Renrakunak, ha azok eltűrik, hogy a területükön tevékenykedjenek, ilyen körülmények között. Ugyan körbeautózzák az épületet, de semmi mozgást nem tapasztalnak, így végül Bútorral az élen, diszkréten benyomulnak a váróba. Odabent már sokkal kulturáltabb körülmények fogadják őket. Leszámítva persze, hogy a recepciós pult üres, a székek fel vannak borogatva és a távoli sarokban egy tépett blúzos, fiatal nő nyöszörög összegömbölyödve, sokkos állapotban. A betört orrából vér szivárog. Vélhetően ő maga a recepciós. Mivel ennek a fele se tréfa, közben előkerülnek a fegyverek. A nő nincs abban az állapotban, hogy sokat csacsogjon, csak azt hajtogatja, hogy “Ez egy vadállat!”. Lehet, hogy Ivánra gondol?

Továbbindulnak a belső folyosón. Elől Bútor AK-val, mögötte Szecska és Rövidzár egy-egy Ares Predatort előreszegezve, végül a sort Hipós zárja, kezében a rigódekkel. Mellette két, könnyű fegyverágyakkal felszerelt harci robot baktat engedelmesen. A jobb oldalt nyíló helyiségben két kórtermi ágyat látnak, az egyiken egy kitört nyakú tünde férfi hever, a másik ágy mellett pedig, arccal a vértócsában egy ember holtteste fogadja őket. A kötéseikből ítélve, frissen műtött páciensek lehettek. A csapat nem veszi a fáradtságot, hogy bemenjenek körülnézni alaposabban. Bútor viszont aktiválja a hangszűrős, hallásjavító kiberbeültetéseit és kiszúrja, hogy egy távolabb nyíló helyiségből nyöszörgő, kaparászó hangok szűrődnek ki. Elindulnak hát tovább a folyosón, mígnem elérnek egy gazdagon berendezett irodához, ahol egy ötvenes fickó hever a feldúlt íróasztal mögötti bőrfotelben, fájdalmas képet vágva. A fejét betörték, a haja merő ragacs a vértől. Fehér, orvosi köpenyt visel, de most vastagon vöröslik rajta a megalvadt vér. A felborogatott cuccok között ott hever egy gravírozott névtábla, amin ez áll: “Dr. Ferencz Elek professzor“. Rendkívüli fantáziára vall, hogy ebből a névből Férc Elek szépészeti klinikára keresztelte a kis birodalmát. A jöttükre a prof elhaló mozdulattal mutogatni kezd a szoba túl felén falra szerelt kis szekrénykére és közben egyre azt nyögi, “tapasz”, “tapasz”. Rövidzár ocsúdik elsőnek, odaszökken az elsősegély szekrényhez, feltépi az ajtaját és az ott heverő trauma tapaszok egyikét laza mozdulattal a doki mellkasára ragasztja. A professzor zihálása hamarosan normálissá enyhül, az állapotát sikerül stabilizálni. Kéri, hogy hívjanak szakszerű segítséget, mert így nem húzza sokáig. A csapat hajlik is rá, de jó tett helyébe jót várj alapon közlik vele, hogy csak akkor lesz segítség, ha a doki előtte beszámol mindenről, ami itt történt. Mivel a fickónak sok választása nincs, ezért szépen elmeséli, hogy megjelent a klinikán egy tünde nő és egy nagydarab, kibercuccokkal felszerelt férfi, valamint egy törpe és egy állig felfegyverezett ork zsoldos. Ellentmondást nem tűrve ki akarták “bérelni” a műtőt, hogy a fickóból eltávolítsanak valamilyen high-tech biovert. A kérdéseikből ítélve úgy tűnt, hogy a nő profi lehet a szakmában. Mikor mondta nekik Elek, hogy ezen a klinikán csupán szépészeti beavatkozásokat végeznek, és, hogy egy ilyen bonyolult műtéthez nem rendelkeznek megfelelő felszereléssel, a férfinak eldurrant az agya és törni-zúzni kezdett. A zsoldosok lefogták a professzort és addig verték, míg ki nem nyögte, hogy az előző munkahelyén, a GenoTechnél tud olyan titkos klinikáról, ahol meg lehet oldani a műtétet. A klinika bejárata azonban az 1-es metró egyik alagútjában van a Mexikói út közelében, szervizalagútnak álcázva és közel sem publikus. A proftól elkobozták az egykori GenoTech-es belépőkártyáját, majd leléptek. Annak a néhány szerencsétlennek, akik kifelé menet az útjukba akadtak, alaposan ellátták a baját. Nagyjából ennyit tud elmondani. A GenoTech név hallatán a csapatnak beugrik egy korábbi megbízás, az első közös melójuk. Mint kiderült, ott is a GenoTech állt az emberrablások mögött. Lehet, hogy a szálak összefutnak? Mivel a professzorból már többet nem tudnak kihúzni, Hipós a doki kezébe nyomja a közelben megtalált komlinkjét, hogy segítséget hívhasson, majd angolosan távoznak. Ideje metrózni egyet!

A fülük mellett elengedett reggeli hírek akkor nyernek értelmet, amikor kiderül, hogy minden metróállomáson megerősített őrség és ellenőrzőpont várja a közlekedőket egy reggeli túszdráma folyományaként, amelyben a hírek szerint néhány fegyveres túszul ejtett a Deák téren vagy ötven utast, majd némi lövöldözést követően eltűntek a metróalagutakban a maguk által keltett füstfelhőkben, amikor megérkeztek a Társasági Zóna páncélozott, különleges biztonsági alakulatai. A médiából az egyelőre nem derül ki, hogy kik voltak a túszejtők és mit is akartak tulajdonképpen. Arról sincs hír, hogy vannak-e áldozatok, vagy eltűnt személyek.

A csapat szempontjából ezek a fejlemények egyáltalán nem jönnek jókor, hiszen többüknek még RASZ-uk sincs, így a hagyományos módon nem juthatnak be a metró alagutakba, főleg nem Hipós két harci robotjával. Rövidzár viszont, aki több személyazonossággal is rendelkezik, bevállalja, hogy utasként lemegy a metróba és “körülszimatol”. Azonban mindössze két megállót tud haladni nagyjából egy óra alatt, mivel minden állomáson komoly motozás és kérdezősködés várja. Ez annyira lelassítja a közlekedést, hogy a torlódás miatt rövidesen be is mondják a hangosbemondókban, hogy a metró forgalmat bizonytalan ideig leállítják. Ezt követően az utasok nagy része a felszínre tolul, csupán néhány kitartó figura marad a peronokon, abban a reményben, hogy a leállás nem fog órákig tartani. Mivel az állomásokon hemzsegnek a jól felszerelt biztonságiak, kizárt, hogy a csapat észrevétlenül az alagutakba tudna osonni. Más megoldást kell hát találni.

Hipós ismét felhívja a dekás cimboráját, – akinek már amúgy is sokkal tartozik -, hogy küldjön már valami használható térképet a metróalagutakról. A csapat lassan felvehetné ezt a dekást havi bérért dekázni, annyit nyaggatják. Mindenesetre a fickó közli, hogy nem nagyon ér rá, de gyorsan előhalászik és átküld egy térképet, amin ugyan nincs rajta minden apróság, de azért egy fokkal részletesebb, mint a megállókban kihelyezett utastérképek. Ezen tisztán látszik, hogy a Mexikói úti végállomásnál van egy szervizjárat, amin általában az alagutakban dolgozó, karbantartó melósok járnak le. A csapat bepattan hát Hipós kamionjába és elrobog az említett épülethez. A brutális stílusban épült, emeletes kockaépület leginkább egy múlt századbeli műhelyre emlékeztet. Rövidzár és Hipós nekiesik a vasajtó zárjának és pillanatok alatt szétberhelik. A csapat felkészül a legrosszabbra és hanyagul előre szegezett fegyverekkel, benyomul az épületbe. Odabent egy árva lelket sem találnak. Öltözők és egy ezer éves diszpécserszoba fogadja őket. Az öltözőszekrények ajtajára itt-ott egy-egy kék melós ruha van aggatva. A diszpécserszoba faláról egy nagy, metró alagutakat ábrázoló térkép bámul le a társaságra. A doki elmondása és Hipós dekásának térképe alapján kisilabizálják, hogy nagyjából hol lehet az az oldaljárat, ami a titkos GenoTech klinikához vezet.

A nagy tanakodás közepette egyszer csak nyikorogva nyílik a vasajtó mögöttük, amin belép egy fejlámpás sisakot viselő, középkorú, bajszos ürge munkásruhában. Hirtelen az egész társaság lefagy. A melós tekintete végigfut a csapat kezében tartott fegyverarzenálon, majd azzal a lendülettel rémülten fordulna is ki az ajtón. Bútor, a huzalozott reflexeit kihasználva két öles lépéssel, villámgyorsan a pánikoló melós mellett terem és vasmarokkal nyakon csípi a menekülni próbáló szerencsétlent, majd azzal a lendülettel visszapenderíti a helyiség közepére. A munkás rémülten motyogva kérdi, hogy ők-e a terroristák, akiket mindenki keres. A csapat próbálja megnyugtatni a fickót, hogy nekik semmi közük nincs Deák téren történtekhez, sőt, váltig állítják, hogy ők is a terroristák után kutatnak, de nem igazán sikerül meggyőzniük az ürgét. Némi nézeteltérés támad a csapaton belül, hogy mi is legyen a fickóval. Szecska már-már elengedné, Bútor viszont amellett érvel, hogy vigyék magukkal, hiszen soha nem árt egy “idegenvezető” az alagutakban. Kifaggatják a szerencsétlent, hogy mit tud arról a bizonyos bejáratról, ahol vélhetően a GenoTech labor lapul. Mint kiderül, semmit. A szerencsétlen csak annyit tud elmondani – azon kívül, hogy ne bántsák, mert neki családja és gyerekei vannak -, hogy ő úgy tudja, ott egy lezárt szervizjárat van, de ő még soha nem járt odabent. Mivel kockázatos lenne ezek után szélnek ereszteni a melóst, Rövidzár előkapja a falloszra emlékeztető sokkolóját és néhányszor megcirógatja vele a szerencsétlen fickót, aki ennek hatására mély álomba szenderül. A magatehetetlen fickót aztán szépen bezárják az öltözőbe pihenni.

A rögtönzött árnyvadászok végül felcihelődnek és a térképet követve elindulnak a metróalagútban. Hipós két harci robotja engedelmesen kullog utánuk. Néhány méter után Rövidzárnak eszébe jut, hogy mi van, ha az alagutat megfigyelik. Nem lenne jó, ha észrevenné valaki a csapatot. Ezzel elpuskáznák a meglepetés erejét, meg aztán nem árt, ha a visszaút is nyitva marad számukra. Ezért aztán, az ügynök előre megy és lopakodva, figyelve halad. Igaz, hogy így gyötrelmesen lassú a tempó, de legalább nem rohannak csapdába. Nem is kell sokáig így araszolniuk, mert Rövidzár kiszúr egy nyomjelzőt. Kicsi, szinte láthatatlan lézercsík fut térd magasságban keresztben az alagútban. Egy gyanútlan ember simán átgyalogolna rajta. Hipós vállalkozik rá, hogy hatástalanítja. A vadászok még csak-csak át tudnák lépni, de a harci robotok minden bizonnyal aktiválnák, ha áthaladnának rajta. Egyetlen esélyük van hát. Ha nem sikerül, lebuknak. Mindenki lélegzet visszafojtva figyeli a műveletet, ahogy Hipós felgyűri az ingujját és nekilát. Néhány kínosan lassú perc után, a rigó közli, hogy kész, csak az a baj, hogy egy perc múlva be fog riasztani, mert, hogy csak késleltetni tudta a szerkezetet. Csodálatos kilátások.

A csapat nekilódul hát és a maradék távot már futva teszik meg. A lezárt ajtó pont ott várja őket, ahol a térkép szerint lennie kell. Rövidzár villámgyorsan feltöri a számkódot és az ajtót feltépve benyomulnak. Nagyjából ekkor telik le az egy perc…

PictureAz nyilvánvaló, hogy a hely minden, csak nem szervizalagút. Egy zöld linóleumos folyosón találják magukat, amit halványan bedereng valamilyen rideg, kékes fényforrás. Balra mellettük egy plexifalú szoba ásít üresen, afféle porta lehetett. Odabent monitorok és számítógépek sötétlenek, ahonnan valószínűleg belátták az egész titkos komplexumot és talán a metróalagutat is. Mivel a csapatnak nincs dekása, nem valószínű, hogy működésre tudják bírni a rendszert, így nem is nagyon törődnek vele. Már csak azért sem, mert a folyosó kanyarulatából fémes, csikorgó hang üti meg a fülüket, majd szinte azonnal felbukkan a hang gazdája is, egy tekintélyes méretű harci robot.

Bútor a termeténél fogva nagyjából eltorlaszolja a folyosót, így a mögötte lévők takarásban vannak. Igaz, így ők sem nagyon tudnak bekapcsolódni a kibontakozó akcióba. A troll azonnal beleereszt egy hármas sorozatot a felbukkanó robotba, de a golyók fémes kopogása arra utal, hogy simán lepattogtak a kemény páncélzatról. Rövidzár egy csukafejessel bevetődik a portaszobába. Köszöni szépen, de a tűzharc nem neki való, arra ott vannak a többiek. Szecska, Bútor mögül ki-kisandítva igyekszik az Ares Predatorral becélozni az ellenséget, igaz, csak úgy, becsületből, mivel maga sem hiszi, hogy ezzel a tevékenységgel komolyabb kárt tehetne a gépben. Hipós viszont előreküldi a két póklábú harci drónját, majd maga is fedezékbe húzódik. Az ellenséges robot is tüzet nyit a ráerősített gépfegyverekből, de az egyik sorozat a plafonba kaszál, a másik pedig elakad Bútor király páncéldzsekijében. A troll látja, hogy a gépkarabély ezúttal nem a legoptimálisabb fegyver, ezért az AK-t a hátára vetve, titánium karpengéit kivillantva megrohamozza a harci gépet és villámgyorsan mögé kerül egy laza mozdulattal. Puszta testi erejét kihasználva, hátulról megragadja a robot két fegyvercsövét és nagyot ránt rajtuk. Ez némileg megzavarja a fémszörnyet (és az őt irányító rigót), így a következő sorozatok is a plafonba, illetve a falba kaszálnak, sűrű vakolatesőt terítve a többiekre. Mivel a tűzvonalból kikerült a szamuráj, Hipós is tüzet nyit mindkét drónjával. Kalapálnak a golyók mindkét oldalon, de a robotok páncélzata hatásosabbnak bizonyul a rájuk erősített karabélyok kaliberénél, mert alig-alig okoznak értékelhető sérülést egymásnak. Közben Bútor az ellenséges robot mögött módszeres pusztításba kezd és karpengéivel iszonyatos csapásokat mérve a gépre, püfölni kezdi, ahol éri. Fém szikrázik fémen, ahogy a robot fölött tornyosuló troll vicsorogva ütlegeli. Hipós is becsülettel ontja a golyókat az ellenségre saját játékszereiből. Kész csoda, hogy egyetlen gellert kapott lövedék sem köt ki Bútor bordái között. Végül néhány másodperc elteltével, az ellenséges rigó által irányított szerkezet füstölögve, behorpadva, félig leszakadt végtagokkal összeomlik és nem mozdul többet. Hipós sajnálkozva csóválja a fejét az elpusztított robot láttán. Hasznos kis ketyere lett volna, de már mindegy. A troll is legörbülő szájjal vizsgálgatja a kicsorbult karpengéit. Rájuk férne egy alapos élezés.

PictureMivel más ellenséges mozgást nem észlelnek a folyosón, körülszimatolnak. A folyosó két irányban halad tovább. Egyenesen egy másik kijáratra bukkannak, ahol egy hasonló portaszoba sötétlik, mint amilyen mellett már elhaladtak. Mintha csak letükrözték volna amazt. A másik folyosó viszont így kizárásos alapon nyilván a komplexum belsejébe vezet, a műtőkhöz és a kutató részleghez. Bútor előszedi azt a távirányítóra hasonlító, blokkoló szerkezetet, amit még Vikingtől kaptak, aki szerint ezzel ki lehet kapcsolni Iván kibercuccait. A biztonság kedvéért sűrűn nyomkodni kezdni. Ha a szökött biztonsági főnök a közelben van, remélhetőleg már azelőtt ki tudják iktatni a beültetett high-tech ketyeréit, mielőtt még valami leküzdhetetlen terminátorrá változik.

Óvatosan haladnak tovább. Végül a folyosó egy széles plexifalban és egy fotocellás ajtóban végződik. Odabent egy jól felszerelt műtőt látnak, két ággyal. Az egyiken egy meztelen férfi fekszik, félig letakarva, felülről erősen megvilágítva. Úgy rémlik, Iván az. Fölötte ott áll a tünde nő, Emese, aki kezében egy fentről lelógó szerszámmal, erősen koncentrál a műtétre. A másik ágy mögött egy bőrkabátos, különösen csúnya ork árnyvadász figyeli a bezárt fotocellás ajtót feszült tekintettel, kezében egy SPAS 22-es sörétespuskával. Mellette egy ugyanolyan robot álldogál, mint amilyet korábban romhalmazzá ütlegeltek a folyosón. Egyelőre nem mozdul. A műtő túlfelén, az ork mögött további két ajtó vész a félhomályba. Közben Rövidzár bekapcsolja az akciókamerát a kiberszemén.

Az ork azonnal kiszúrja a betolakodókat, amint a csapat felbukkan a plexifal túloldalán. Egy laza mozdulattal felborítja a használaton kívüli fém műtőasztalt és rögtönzött fedezéke mögül kikandikálva várja a további fejleményeket. Emese is felpillant egy röpke másodpercre. Valamit idegesen odakiált az orknak és a csapat felé int, majd egy lépést hátrál. Eközben a műtőasztalon mintha megmozdult volna Iván is és lassú mozgással elkezd feltápászkodni. Bútornak se kell több, vaskos ujjával újra és újra megnyomja a kezében tartott Shiawase blokkolót, hogy kiiktassa Ivánt, mielőtt túl késő lenne… klikk… klikk…klikk..

A háromszázezer nujenes klikk

Klikk!

A felülni próbáló, félmeztelen Iván feje a jól sikerült gombnyomás hatására hirtelen egy fültépő robbanás kíséretében cafatokra szakad. A tőle nagyjából egy lépésre álló tünde nőt a detonáció úgy vágja a falnak, hogy a becsapódás helyét csupán a megrepedt, véres csempék jelzik. Emese rongybabaként terül el a padlón. Az orkot a sújtólég szintén méterekkel arrébb taszítja, sörétes puskája szaltózva koppan a földön valahol messzebb. A csapat döbbenten nézi a jelenetet és a ripityára zúzott műtő cafatokkal borított romjait a plexin keresztül. Agybomba! Hát persze… Bútor egy különlegesen cifrát káromkodik, majd a markában tartott detonátort módszeresen összemorzsolja a kezei közt, mint valami nyamvadt szójakávés poharat. Élve ötszázezret értek, holtan fele annyit sem. A háromszázezer nujenes klikk. A Shiawase nem bízott semmit a véletlenre. “Rohadék céges banda” – gondolják a még mindig döbbent arcot vágó vadászok. Feldúltan nyomulnak be a műtőbe. Túljártak az eszükön és ez jobban fájt, mint bármilyen sérülés.

Az ork közben mocorogni kezd. Hiába na, az ork fajzatok szívósak. Szecska mondja is neki gyorsan, hogy ne nagyon tekintgessen a földön heverő puskája felé, inkább tápászkodjon fel szépen feltartott kezekkel. A másik hadarva kéri, hogy ne lőjenek, hiszen a megbízása már nem él, mivel a megbízói halottak. Közben jelentőségteljesen mutogat a fej nélküli Ivánra és a fal tövében, rongykupacként heverő, szintén halott Emesére, majd illedelmesen bemutatkozik. Ő bizony nem más, mint Pitypang, utcai szamuráj. Nos igen, ő is csak egy árnyvadász a sok közül, akinek mindez csak egy meló volt, semmi több. Nagyjából ekkor nyílik a távolabbi ajtó és belép rajta egy zilált fizimiskájú napszemüveges törpe, aki úgy néz ki, mint aki épp most ébredt a téli álmából. Nyakában ott lóg egy rigódekk. Kábán felfejlődik Pitypang és a harci robot mellé feltartott kezekkel, majd szépen ő is bemutatkozik: Junkie, a rigó. Nem csoda, hogy még nincs egészen magánál, hiszen Bútor épp néhány perce zúzta ripityára a másik robotját odakint, ami biztos nem esett neki túl jól. A két árnyvadász bajtársiasságra és más egyéb, az árnyakban tán még valamit érő utcai becsületre hivatkozva igyekeznek kidumálni magukat a kutyaszorítóból. A csapat már-már el is engedi őket, amikor Szecska a rend kedvéért azért bekukkant a másik, hűtőkamrának tűnő helyiségbe is…

Igazságszolgáltatás

A GenoTech logós hűtőkamrában ugyanis nagyjából egy tucat, viszonylag friss hulla hever takaros rendben. Öltönykék, csövesek és átlagemberek egyaránt. Néhánynak a végtagja hiányzik, némelyiken ilyen-olyan műtéti hegek láthatók. Az első közös melójuk végén is az derült ki, hogy ez a cég bízta meg a kiiktatott bandát az emberrablásokkal. Hát most a saját szemükkel is láthatják, mire kellettek ezek a szerencsétlen emberek a GenoTechnek. Egyszerű szervdonorként végezte mind, csak épp nem önkéntes alapon. Emese pedig, akaratlanul is követve a GenoTech filozófiát és tradíciót, nyilván szintén ezekből a hullákból akarta összefércelni Ivánt újra, a nemkívánatos kiberbeültetések eltávolítását követően. A csapat gyomra kezd felfordulni a gondolattól. Meg attól a ténytől is, hogy ott ácsorog kint két fickó, egy ork meg egy törpe, akik árnyvadászoknak vallják magukat, de némi pénzért simán bevállalták az emberrablásokat meg a túszejtő akciót, csak, hogy a megbízóiknak összegyűjtsék a megfelelő alanyokat a műtéthez.

Rövidzár és Hipós szerint ez nem az ő ügyük, a meló az meló, az árnyakban pedig nem hiányzik senkinek még több ellenség, így amellett érvelnek, hogy engedjék el a két fickót. Szecska és Bútor viszont még nem egészen felejtette el, hogy a valaha szebb napokat látott rendőrség kötelékében arra esküdtek fel, hogy szolgálják és védik az ártatlanokat. Mivel a rendőrség, mint olyan, megszűnt létezni, a Zöld Haza politikusai pedig csupán a cégek bábjai, így az igazságszolgáltatás azokra marad, akik számára ezek az értékek még jelentenek valamit, azaz rájuk.

Bútor vicsorogva kifordul a hűtőkamrából, átlépve néhány hullát. Elszánt, dühös arccal a mellette álldogáló Szecskára néz, aki a troll tekintetéből mindent kiolvasva, csak sokatmondóan bólint egyet, majd feldúlt társa után indul. A kint sakkban tartott két árnyvadász, a troll kivillanó agyarai láttán már tudja, hogy valami nem lesz oké. Bútornak minden erejére szüksége van, hogy elfojtsa állati ösztöneit. Fogai között préselve a szavakat, kérdőre vonja az orkot és a törpét az odabent heverő, nagy halom hullát illetően. Amazok, látva, hogy ennek a fele se tréfa, mentegetőzni kezdenek, hogy ez csak egy meló volt, ők nem tudták, mit akarnak művelni a megbízóik az elrabolt emberekkel, stb. Még ha így is volt, bűnrészesek legalább egy tucat ártatlan járókelő halálában, akiket minden bizonnyal saját kezűleg intéztek el. A kifogásaik nem túl meggyőzőek.

Bútor higgadt hangot erőltetve magára, közli velük, hogy tegyék a kezeiket a tarkójukra és térdeljenek le. Kezében közben ott terem az AK-97-es. Az ork és a törpe leszűri a lényeget, hogy itt most ők bizony öntörvényű igazságszolgáltatás elszenvedői lesznek, így utolsó cselekedetükként, no meg, hogy mentsék az irhájukat, akcióba kezdenek. A Pitypang nevű szamuráj, letérdelés helyett lenyom egy tigrisbukfencet a földön heverő sörétes puska felé, majd felkapva azt, beveszi magát a műtő távolabbi szegletébe. Eközben Junkie, kihasználva, hogy a figyelem a társára irányul, rohanva becsúszik az egyik műtőasztal alá. Az eddig csendesen álldogáló harci robot nagyjából ugyanebben a pillanatban, fémeset nyikordulva megmozdul. Elszabadul a pokol.

Szecska kezében felugat az Ares Predator. Bútor nem törődve a fedezékkel, dühösen megindul az ork irányába és egy hármas sorozatot tunkol a hátába. Az üvöltésből ítélve, fájhatott neki. Hipós a műtő távolabbi sarkába húzódik és ő is szabadjára ereszti a két drónját. Rövidzár pedig ismét bemutatja az eddig már többször bevált csukafejesét és kimenekül a tűzvonalból a fotocellás ajtón át. Ha eddig megúszta ép bőrrel, minek is lyukassza ki most, hogy 200 ezer nujen várja a megbízónál? Pitypangnak gyakorlatilag esélye sincs. Mire a kezébe kaparintja a SPAS-22-esét, a következő sorozat is megérkezik a troll rohampuskájából. Kettő a mellbe, egy a fejbe. Pitypang lehanyatlik. Kalandja itt véget ért.

Junkie közben a rigódekkjén zongorázik a műtőasztal takarásában. A harci robotja kellemetlen ellenfél, mindent egy lapra feltéve épp azon van, hogy az összes töltényt kitárazza a fejére pályázó vadászokra. Ha eddig még nem volt eléggé leamortizálva a műtő, hát most már le lesz. Szecska Ares Predatora is pokolian visszhangzik a zárt térben. A nagy kaliberű töltények áthatolnak a műtőasztalon és egyéb akadályokon is, így a berendezést nem kímélve pumpálja az ólmot ő is a törpe felé. Hipós is meg-megereszt egy-két golyót. A visító hang alapján, sikerrel járnak. Össztűz zúdul Junkiera. A csapat tudja, hogy ha kiiktatják a rigót, megszabadulnak a robottól is. Még pár másodperc és Bútor újabb precíz lövése leteríti a sebesült törpét. A harci masina is abbahagyja a tüzelést. Hirtelen beáll a csend a romhalmazzá lőtt helyiségben. Csak a műtő távoli sarkában hullik le egy megkésett csempedarab csörömpölve. Bevégeztetett.

Picture

Epilógus

A kis csapat szokatlanul szótlan, ahogy Zork adatbányája felé gurulnak a GMC kamionnal, hogy találkozzanak a megbízót képviselő Vikinggel. Az esti neonfények elsuhanó kavalkádja festi színesre arcukat, ahogy komor tekintettel bámulják a Pusztulat nyüzsgő utcáit. Ennyire talán még soha nem voltak csendesek, amikor épp jól megérdemelt jussukért kocsikáztak. Pedig 200 ezer nujent érő csekkrúd üti a markukat hamarosan. A metróban történtek azonban ráébresztették őket arra, hogy az árnyvadászat olykor több, mint egy jól fizető meló elvégzése, némi lövöldözés, majd a zseton felmarkolása. Olykor nehéz, morális döntések elé állítja őket a sors a megacégek tornyainak árnyékában, ahol néha nem is olyan könnyű embernek maradni…

Persze azért a beígért, hatalmas összeg gondolata mégis csal egy kis mosolyt a szájuk szélére…

[A csapat következő kalandjához kattints ide!]

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához