LFG.HU

Anatoleprophet
ismertetőCimkek

Az online CCG/TCG (collectibe/trading card game – gyűjtögetős kártyajátékok) játékok most nagy reneszánszukat élik. Igaz, a World of Warcraft ihlette Hearthstone eléggé feldobta a piacot és a Magic: the Gathering a legismertebb, de most egy szerepjáték alapján készült kártyajátékról írnék egy kis kedvcsinálót, bemutatót.
Teljesen részletesen azért nem megyek majd bele, mert sok részét úgyis csak valódi játékkal tapasztalja és érti meg az ember, ellenben talán felkelti pár olvasó érdeklődését.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2015/07/312146.jpg

A korok hajnalán…
A Vampire: the Eternal Struggle a Vampire nevű szerepjátékot veszi alapul, ami a World of Darkness nevű „univerzum” része. 1994-ben indult útjára a kártyajáték és egészen 2010-ig aktívan fejlesztették, utána sajnos már leállt a gyártás, így a címszereplőkhöz igazodva valódi élő-halott játék lett. Halott, mert sajnos a jelenlegi helyzetben nincs, aki átvenné és vinné tovább.  Élő, hiszen még mindig sokan játsszák és egy csoport még a mai napig kezeli a játékkal kapcsolatos ügyeket, bajnokságokat szerveznek és lapokat terveznek. Emellett a játék érdemeit mutatja, hogy két ízben is díjat nyert: egyszer, mint a legjobb többjátékos kártyajáték és egyszer a legjobb kiegészítőnek járó díjat is bezsebelte… A történelemóra véget ért nézzünk meg magát a játékmechanikát, a fluffingot (ööö… hátteret? tölteléket?).

Fiatal matuzsálemeknek
Szerencsére az újoncoknak nem kell ismerni magát a világot ahhoz, hogy egy jót játsszanak, persze sokat hozzátesz egy kis utánaolvasás. Ebben rendelkezésre állnak a (kártyával ellenben) magyarra is lefordított szabálykönyvek és regények, és a legtöbb vámpírnak fellelhető a története az interneten is. Bár a kártya angol, de relatíve gyorsan és könnyen elsajátítható. Ha pedig egyszer megtanuljuk a lapjainkat, akkor már rutinból fog menni. Szóval az angoltudás mellé kell még nyilván egy pakli és valamilyen jelölő alkalmatosság.
A játék legnagyobb előnye, hogy nem az alap 1v1-ben zajlik a játék, bár az is megoldható. Eredetileg 2-5 játékosra van tervezve és bár többen is lehet játszani, a sok játékos eléggé lelassítja a játékmenetet, így nem javallott. A legideálisabb 4 vagy 5 résztvevővel nekikezdeni. Időkorlátban általában a két órát szokták meghúzni, ez elég szokott lenni, ami addig nem dől el, az sokszor utána sem.
13 vámpír klán játszható és számos kisebb vérvonal is, és emellett a vámpírvadászok is helyet kaptak, mint aktív résztvevők. Bár a klánok meghatároznak bizonyos aspektusokat, de egy klán több játékstílust is képes játszani. Lehetőség van gyors és véres paklikat csinálni, akiket nehéz megfogni, lehet fal, politikai pakli vagy épp sok kicsi vámpírból álló hadsereg. Számos típus áll rendelkezésre, mindenki könnyen rátalálhat a neki legmegfelelőbbre. Az előre összeállított paklik (általában) elég következetesen képviselnek egy-egy stílust, de a több ezer rendelkezésre álló lappal könnyedén fel lehet turbózni vagy módosítani a pakkunkat. Sőt, a klánokat is lehet keverni!

969-large.jpgA kéz, amely táplál
Na de, hogy is néz ki a paklink? Két részre lehet bontani. Az egyik a minimum 12 lapból álló kripta, amiben a személyek vannak (vámpírok elsősorban, de akár vadászok is). A másik a 60-90 lapszámmal dolgozó könyvtár, melyből az egyéb finomságok kerülnek ki.
Mint matuzsálem (azaz idős vámpír) a játékos megpróbál befolyást szerezni a fiatalabbak között és velük bábozva szépen lassan legyőzni az ellenfeleit. Ennek legnagyobb kerékkötője az, hogy egyszerre csak egy ellenfelet tud hatásosan kiiktatni és főképp az, hogy közben a többiek őt is megpróbálják likvidálni. Játéktechnikailag ez úgy néz ki, hogy az asztalt körülülve a balra ülő játékos a préda, akiért győzelmi pontot kapunk és a jobbra ülő a predator, aki végezni akar velünk. Bábmesterként és öreg, minden hájjal megkent vámpírként a saját befolyásunk a legfontosabb, ezt a játék elején kiszámolt 30 token jelöli. Ha ebből kifogyunk, akkor vége a játéknak és valószínűleg naptej nélkül élvezzük a délutáni napfényt a Bahamákon. A probléma ott kezdődik, hogy amellett, hogy az ellenségeink a befolyásunkat támadják, nekünk is azt kell beáldozni a hatalom oltárán. A kezdeti harminc pontunkból „nyerünk hatalmat” a kriptában lévő vámpírok felett.
Minél idősebb és erősebb egy vámpír, annál drágább. Ezt a jobb alsó sarokban található kis vérpöttybe írt szám jelöli. Amennyiben a vámpírra tolt token/counter/jelölő eléri a lapon szereplő számot, megkapjuk őt és a rajta lévő számlálók jelölik az új háziállatkánk „életerejét”. Bal fent láthatjuk a nevét és a klánja szimbólumát. Jobb felül a kiadást. Bal közép tájt és lentebb a diszciplínáit, képességeit. Ennek két fajtája van, a négyzet jelöli az alapszintjét és a rombusz a felsőt. Mellette a csoportja számát. Ez azért van, mert ahogy a kiadások egyre jöttek, úgy ügyelni kellett rá, hogy a legtáposabb vámpírokat ne lehessen összepakolni egy legyőzhetetlen hadsereggé. Szintén a portré alatt, a kiszürkített részben a szekta, címek, egyéb jellemzők és a speciális képesség (ha van) olvashatók. A játék elején a kriptánk négy legfelső lapját vesszük magunk elé. Ezeket szabadon nézegethetjük, de csak mi. Tehát, lefordítva vannak és nem a másik szemét nyomjuk ki, ha arrafelé nézegetne.  Ők jelenleg a kontrollálatlan régióban vannak. Ha befolyást szerzünk felettük, akkor felfordulva (nem úgy) a kontrollált régióba kerülnek. Amit még mindenképp érdemes megemlíteni, hogy egy vámpírból általában (kivételek vannak) csak egy lehet kint, így hiába van lent két ugyanolyan, nyilvánvaló okoknál fogva nem létezhetnek egyazon univerzumban, mert a tér-idő kontinuum széttépné az egyiket.

A könyvtár már jóval sokfélébb lapot tartalmaz. Ezek olyan specifikus cselekvések, amik túlmutatnak egy vámpír hétköznapi rutinjain, mint a vadászat, megütöm a másikat, megyek és kárt okozok egy másik matuzsálemnek, felébresztem a mélyálomba taszított társamat vagy épp kannibalizálom őt. Az általános akciókra nincsenek lapok, anélkül is végrehajthatóak, míg a speciálisabbakat lapok tesznek jól meghatározott keretek közé. Hogy még ma a végére érjünk, így részletekbe menően nem fogok mindent leírni – a szabálykönyv megtette helyettem. A könyvtárból hét lapot húzunk, ez a kezünk. Lehet több és kevesebb is, ezt is lapok tudják variálni, de legtöbbször pótoljuk. Legfontosabb jelölései a lap fajtája és az ára (ha van) és hogy milyen diszciplína, képesség szükséges a kijátszáshoz, ha kell hozzá valami.
A mester lapok a matuzsálem „megnyilvánulása”. Vadászterületet szerezhet, vérhez és befolyáshoz juthat és juttathat másokat, képességeket taníthat meg a szolgáinak… izé, patronáltjainak és hatalmas dolgokat tehet meg, végtére is már-már félisteni ereje van.
192624.jpgA többi lapot már a megszerzett vámpírjaid „játsszák majd ki”. Az akcióknak se szeri se száma. Az erősebb károkozástól kezdve a gyújtogatáson és hamisításon át a nagyobb erő megszerzéséig bármi lehet itt. Ezt módosítja az akciómódosító. Meglepő, ugye? Ezek árnyalják a cselekedetet, erősítik, a másikat gyengítik és hasonlók.
A szövetséges, követő és felszerelés lapok, nos… adják magukat. Az első kettő lehet, hogy tán kissé zavaros: a szövetséges egy külön lapként funkcionál és cselekszik, míg a követő egy vámpírhoz csatlakozik, mint segítő, akár a minyonok. A játék egy nagyszerű lehetősége a politika. Úgy bizony! Lehetőség van politikai lapokat is használni, melyekkel igen keményen oda lehet pörkölni a másiknak és szavazatokként is funkcionálnak. Ha harci kártyák a vámpírok közötti harcot modellezik a meneküléssel és a `leszakítom a fejed` vagy `hozzád vágok egy csatornafedelet` opciókkal együtt. A reakciók pedig, mint a nevük is mutatja, a másik játékos vámpírjainak akcióira reagál, megpróbálva ezzel megállítani a tönkretételünket. Az események pedig a világot érintő nagyobb volumenű változásokat hivatott lemodellezni.

Körbe-körbe
Most, hogy már nagyjából képet kaptunk a lapokról, rátérnék a játék alapvető fázisaira. A matuzsálemek egymás után cselekednek, néha megtörve, beleszólva és reagálva a történésekre. Ha egy vámpírunk cselekszik, akkor általában „kifárad”, ezt azzal jelezzük, hogy elforgatjuk. A legtöbb akció és számos reakció ezt megköveteli. Néha többször is lehet cselekedni, de nem ez az általánosság. Szóval a körünk azzal kezdődik, hogy visszaállítunk mindenkit, akit lehet. Utána jön a mester fázis, ahol maga a matuzsálem avatkozik közbe, ha tud. (Mester lapok kijátszása, vér és befolyás átcsoportosítása.) Következnek a szolgálóink és végre rajtuk keresztül aktívan árthatunk prédánknak vagy védekezhetünk a nyakunkba lihegő őrült ellen, aki a skalpunkat akarja.  Itt akcióznak a befolyásolt vámpírjaink is, akiknek céljuk, hogy észrevétlenül tudjanak kárt okozni a másik játékosnak. Ezt sokféleképpen véghezvihetik: politika, privát infók megszerzése, bármi. A lényeg, hogy a másik vámpírjai ne kapjanak el. Ha elkapják a vámpírt, jön a harc. A harcban lehet előkészülni, a távolsággal játszadozni és persze csúnyán bántalmazni a másik élőhalott testét… vagy éppen meglépni az elől. Harc után van lehetőség a lefordított vámpírokra befolyást gyakorolni, majd ezt követi a dobás, ahol, ha nem tetszik a kezünkben lévő lapok valamelyike, attól megválthatunk és húzhatunk újat.
A körök és lapok persze ennél jóval összetettebbek, de azokba úgyis leginkább játék közben futhat bele az ember.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2015/07/lackeyccg_vtes_game.jpg

A vámpírok esszenciája
A kárhozottak nem csak eszetlen gyilkológépek, pont annyira sunyik és manipulatívak is tudnak lenni, mint amennyire brutálisak. Ezeket a módszereket pedig a matuzsálemeknek is alkalmazniuk kell, hogy ők maradjanak talpon utoljára. Mivel 4-5 játékos játszik egy asztalon általában, így gyakorta kényszerül valaki szövetségre (vagy árulásra), persze ez az öribari (vagy örihari) hangulat csak addig tart, amíg a másik nem válik a prédáddá, vagy vadászoddá – hiszen, ha kiejtesz valakit, jön a következő a sorban. Így a játékban nagy hangsúlyt kap a blöffölés és az asztal egyensúlyának megtartása, illetve annak manipulálása a számodra kedvező irányba. Ezt nem mindig könnyű megvalósítani és a játékosok és a paklik stílusa is sokat befolyásol ezen.

Summa Summarum
Jó ideje játszok már a játékkal és azt kell, hogy mondjam: nagyszerű. Sajnálom, hogy a gyártás leállt, de még így is érdemes csatlakozni.  A vámpír egy szívós faj, sosem tudni, hogy mikor és mennyi sérülésből kel még fel. A magyar közösség rendszeresen játszik, segítőkészek és az új játékosokat szívesen megtámogatják jó pár lappal. Bár vannak nehezen beszerezhető lapok, ritkák, de mégis sikerült elkerülni a legyőzhetetlen paklikat és lapokat (a játékegyensúly pedig ritka madár), így az olcsó pakli is lehet jó.
Nem vagyok nagyon kompetitív játékos, én általában a szórakozásért játszok és ahhoz pedig nem is kellenek a legdrágább lapok. A VtES kellően összetett, viszont elkerülte, hogy megtanulhatatlanul bonyolulttá váljon. Bár gyűjtögetős kártyajáték, de nem méregdrága, így nem kell csillagászati összegekben gondolkodni és a lapok nem évülnek el.
A grafika általánosságban szép, bár sajnos becsúszott egy-két kritikán aluli kép is. Nekem nagy kedvenceim Christopher Shy illusztrációi, igazán betegre és sötétre, valóban vámpír-szagúra sikeredtek. A több játékossal való csatározás megunhatatlan, sosem ismétlődő fordulókat eredményez. Ezeket pedig a kedélyek csillapodása után (nézek itt rád Uno) egy bambi mellett kellemesen kitárgyalhatjátok.

cardhb071.jpgPro:
+ több játékos
+ relatíve olcsó
+ politika
+ egy egész asztalban kell gondolkodni
+ igazi vámpírok, nem az Alkonyat-féle
+ sok klán és játékstílus

Kontra:

+ a játék már évek óta áll, így fogy a készlet
+ változó minőségű illusztrációk
+ egy-két lap furcsán reagál a másikra
+ néha nehéz összeszedni elég embert
+ néha sokat kell várni, míg a többiek cselekszenek

Köszöntem, hogy elolvastátok és remélem sikerült valakinek meghozni a kedvét egy kis játékhoz.

Anatoleprophet

Kapcsolódó linkek:


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához