LFG.HU

Aszketa
VegyesCimkek

[Az előző részhez kattints ide!]

A kaland első felében derék hőseink alkalmi fuvarosnak álltak és tapasztalt zöldségeseket megszégyenítő szaktudással a tarsolyukban nekivágtak, hogy Lúdvérc területén, a balatonberényi átadó állomást elérve, szert tegyenek 4 tonna termelői burgonyára, ami az Árnyak világában már-már arany (jobban mondva orikalkum) áron mért portéka. Az útjuk eddig a pontig mérsékelten kalandosnak, ám meglehetősen hosszúnak bizonyult, és hát tulajdonképpen még oda sem értek, azonban a cél viszonylag közel volt. Már csak néhány óra zötykölődés…

Utazás – Harmadik nap

A hajnalban kilőtt paralény hulláját hátrahagyva Hipós újra becsatlakozik a kamionba és csak úgy heccből nagyot húzva az öblös hangú kürtön, ismét nekilódul. Nem jutnak azonban túlságosan messze, amikor a raktérben ülők hirtelen zöttyenve azt tapasztalják, hogy a GMC szisszenve megáll. Az egykori országút maradék aszfaltfoltjai ugyanis egy fából és vályogból épült nevesincs településen futnak keresztül, amelynek a határában egy keresztbe tolt szekér, valamint egy dupla csövű sörétes puskát markolászó, bozontos öregember állja el az útjukat. Ránézésre nehéz eldönteni, hogy vajon a puska vagy a gazdája vénebb-e. Szecska kidugja a fejét a kamionból és kérdőn ránéz a fickósan hadonászó öregre, aki nem túl magabiztosan közelebb lépve közli, hogy ez bizony itt most egy ellenőrzőpont, és aki itt át akar haladni, annak vámot kell fizetnie. Mivel a Völgyhíd punkjai már lehúzták a csapatot 3000 nujennel, semmi kedvük további költségekbe verni magukat, főleg, mivel az öreg fószer sem tűnik túlságosan fenyegetőnek. Látva, hogy Szecskáék nem nagyon pattannak, a vénember újra megismétli a betanult szövegét, fizetést sürgető mozdulatokat imitálva kopott sörétesével. Végül a patthelyzetet Bútor oldja meg, aki vállán az újonnan beszerzett IWS Multivetővel kipattan a kamionból és háromméteres termetével az öregember fölé tornyosulva, kivillantott agyarakkal tapintatosan megkéri, hogy tolja el a szekerét az útból, mert különben még fel találja helyezni a varjúriogató mordályát a ráncos hátsójába, vazelin nélkül. A vén fószernek a vazelin hiányának gondolata már túl sok, ezért remegő térdekkel engedelmeskedve, nekilát arrébb tolni a szekeret vámszedés helyett. A buzgó igyekezetet látva a troll is besegít neki kicsit, majd az átmeneti akadály elhárultával visszapattan a raktérbe és Hipós gyorsan keresztüldriftel a szánalmas falun. Ennyit az önkéntes vámosokról…

A térképek szerint már Lúdvérc földjén kocsikáznak. Valahol itt húzódhat a határvidék. Ezt alátámasztja az is, hogy a technika gyakorlatilag elmarad mögöttük. Sehol egy villanypózna vagy útjelző tábla. Még az aszfaltos út is engedelmesen megszűnik létezni, és a helyét felváltja a keményre taposott földút. Tisztára, mint a korai középkorban. A csapat merő undorral szemléli a kietlen vidéket, ahol a dús, rekultivált vegetáción kívül semmiféle jel nem utal civilizációra. Az út viszont érdekes módon egészen járhatónak bizonyul, mintha gondos kezek tartanák karban. A GPS szerint valahol előttük Marcali lehet, az első valamirevaló település Lúdvérc birodalmának mezsgyéjén. Nagyjából dél körül fel is bukkan egy kanyarulat mögött a városka, ami inkább valami természetes erődfélére emlékeztet, sem mint klasszikus, urbanizált helységre. Sehol nem látszik benne beton, fém, vagy műanyag. Úgy tűnik itt minden sárból, meg óriásira nőtt, indaszerűen körbefutó növényekből épült. Micsoda egy szarkupac – gondolják. Ezek a tüskés indák viszont akkorára nőttek, hogy a tetején emberek sétálgatnak vígan, mintha csak valami groteszk fal lenne. Tulajdonképpen az is. Biztosan valamilyen mágikus praktika kétes eredménye.
A fából ácsolt masszív kapu árnyékából egy fegyvertelen ork férfi bukkan elő és megálljt int a kamionnak. A rigó leállítja a motort. A fickó érdeklődik, hogy mit akarnak és mi az úti céljuk. Ahhoz képest, hogy nincs nála fegyver, a fazon baromira magabiztosnak tűnik, nyilván valami varázshasználó lehet. Az óriási indákon mászkáló – főként metahumánok – egy része fegyvertelen, néhányuknál azonban géppuska villan a napfényben. Kerecsen odabent a kamionban nyugtalanul mozgolódni kezd. A sámán átkukkant az asztráltérbe, majd riadtan felszisszen, amikor körülnéz. A városban ugyanis hemzsegnek az elementálok és az egyéb entitások. Szép kilátások. A raktérben kuksoló kibertroll is feszengeni kezd kissé, amikor a sámán elmeséli, mit látott “odaát”. El is dönti, hogy ő bizony itt nem száll ki. Közben a pilótafülkében ücsörgő Szecska és Hipós előkotorja a Lapos Csirke tulajától kapott menetlevelet, amely cirádás kézírással adja tudtára a nagyérdeműnek, hogy krumplibeszerzés semmiképp sem elhanyagolható céljából jár el a derék csapat, a menő pesti étterem megbízásából.

Az ork a kapuban átfutja a levelet, majd gyanakodva megkérdi, mi lett Rugófejékkel, akik eddig hordták a krumplit a Lapos Csirkének. Szecska erre hozzáteszi, hogy bizony ezt ők is szeretnék tudni, egy azonban biztos, valahol nyomuk veszett az országúton. Közben a nyomozónak bevillan, hogy ha ezek ismerik az előző bandát, akkor biztos azok is ezen az útvonalon fuvarozták a cuccot. Így hát rákérdez, hogy mikor látták őket utoljára. Mint kiderül, már hosszú hetekkel ezelőtt. Csak néha választották ezt a szárazföldi kerülőt, egyébként úgy tudja, hogy szinte mindig a vízen szállították át a krumplit Balatonberényből. Némileg sajnálkoznak, hogy Rugófejék hogy jártak, majd a vendéglátójuk kurtán közli, hogy áthaladhatnak a városkán, de ne időzzenek bent túl sokat, mert nem nagyon kedvelik a hozzájuk hasonlókat odabent. Hipós a korgó gyomrától vezérelve azért még rákérdez, hogy van-e a városban gyorskajálda. A fickó szúrós szemmel végigméri a rigót, majd foghegyről odaveti, hogy ha akarnak, jó pénzért ehetnek, de utána húzzanak el. Végül a kapu kinyílik, és szabaddá válik az út a település belsejébe.

A helynek baljós atmoszférája van. Bár látszólag senkit nem érdekel különösebben a kamionba zsúfolt árnyvadász csapat, valahogy a zsigereikben mégis azt érzik, hogy elég egy rossz mozdulat és máris rájuk szabadul a pokol. A raktérben kuksoló sámán szerint tucatnyi őrző szempár figyeli őket az asztrálban, ugrásra készen. Végül Hipós is letesz a kajálási szándékáról és inkább a lehető leggyorsabban áthaladnak a főúton a városka túlfelére, ahol nem is nagyon marasztalják őket, hanem jó előre kitárják nekik az észak-nyugati kaput. A GMC végül sértetlenül maga mögött hagyja Marcalit, a benne utazó csapat pedig végre lerázza magáról az eddigi megmagyarázhatatlan, nyomasztó érzést és látványosan megkönnyebbül.

Bár nyoma sincs aszfaltnak, mégis gyorsabb tempóban tudnak autókázni, mint a régi M7-es nyomvonalán. Ugyan itt csak földút, meg gondosan lenyírt gyep húzódik, de az mégis sokkal simábbnak és járhatóbbnak bizonyul, mint eddig bármi, ahol jártak, leszámítva talán a belvárosi, céges aszfaltcsíkokat. Hipós is magára talál és élvezettel csapatja a kamionnak. Egy óra sem telik bele és a távolban feltűnik a furcsa konténerváros: Balatonberény.

PictureA városka tulajdonképpen egy raktárakból és konténerhegyekből összeállított településsé nőtte ki magát az idők során. Itt is érezhető, hogy Lúdvérc fennhatósága alá tartozik a hely, mivel komoly, ám meglehetősen diszkrét fegyveres és mágikus védelmet detektál mindenhol a kamionnal érkező csapat. Marcalival ellentétben itt elég nagy a nyüzsgés, és bár érezhetően nagy hangsúlyt fektetnek a mágiára, azért itt jelen van a technika. Sok teherautót, sőt néhány különlegesebb országúti verdát is látnak. Zöldségekkel és más egyéb termelői portékákkal megrakott átadó állomások előtt haladnak el. Néhánynál épp intenzív rakodási tevékenység zajlik. Szecskáék nem nagyon tudják, hová is kellene menniük a krumpliért, így hát egészen a központig gurulnak, ahol a raktárak úgy kerültek kialakításra, hogy egy viszonylag nagy teret fogjanak közre. Kerecsen azt mondja, itt is árgus szemekkel figyelnek az asztráltérben, úgyhogy nem javasolja, hogy keménykedjenek. Bútornak már volt néhány kellemetlen tapasztalata mágusokkal, így nem nagyon akaródzik neki kimászni a raktérből az agyonhuzalozott végtagjaival, hogy nyomorult céltáblája legyen valami hókuszpókusznak, így inkább tovább ücsörög odabent a puskáját markolászva izzadtan, annak ellenére, hogy már rojtosra ülte bent a kiberseggét. Végül jobb ötlet híján Szecska kikászálódik a kamionból, hogy útbaigazítást kérjen. Tróger is mellé csapódik, mert már nem bírja odabent a troll lábszagát. Némi tétova sétálgatás után az ork és a törpe végül egy furcsa szemüveget viselő kereskedőféléhez lép oda, amelyik az egyik raktárépület árnyékában felállított pultnál számolgat épp valamit egy zsebszámítógépen. Mellette egy nagydarab, tetovált humán férfi ácsorog karba font kezekkel. A félig nyitott raktárba bepillantva, még a trollnál is magasabb hegyekbe rakott krumpliszsákokat látnak, takaros rendben. Közöttük szabályos ösvények húzódnak a könnyebb rakodás és átláthatóság érdekében. Itt van hát a portéka, amiért jöttek.

Szecska szóba elegyedik a kereskedővel, majd hamarosan rá is térnek az üzletre. Némi alkudozás után megállapodnak 4,5 tonna burgonyában, 10 rúd orikalkumért cserébe. Ez jó alku, mivel a csapatnak így marad 2 orikalkum rúdja, no meg 100 ezer nujenje is a Lapos Csirkében kapott összegből. Ha nem jön közbe semmi hazáig, elég szép profit üti a markukat, még úgy is, hogy ebből 25-öt ki kell csengessenek Kerecsennek, a bérsámánuknak. Hipós tehát betolat a raktárba és elkezdődik a vidám rakodás. Mivel a kamionban ott pihen két harci robot meg egy felderítő drón, így kisebb logisztikai problémába ütköznek. Végül úgy döntenek, hogy kipakolják a robotokat, bezsúfolják a krumplit, majd visszarámolják a rigó játékszereit, hiszen gyaníthatóan a visszaúton nagyobb eséllyel lesz szükség a drónokra, mint néhány zsák burgonyára. Így aztán Bútor is kénytelen kimászni a kamionból, aki némi nyújtózkodást követően nekidurálja magát és az 50 kilós zsákokat kettesével-hármasával elkezdi behordani a raktérbe fütyörészve. Örül, hogy legalább csinálhat valamit. A többiek is segédkeznek, így egy röpke óra alatt végeznek is. Bár meglehetősen szűkös hely maradt a krumpli és a robotok mellett a kamionban, azért úgy tűnik, el fognak férni a visszaúton is. Legrosszabb esetben majd “kicsi a rakást” játszanak odabent, csak arra kell figyelni, nehogy Bútor kerüljön felülre.

PictureAz alku nyélbe ütését követően a szemüveges kereskedő lelép valahová a bevizsgált orikalkumokkal a hóna alatt, csak a biztonsági szolgálatos fickó marad a csapattal, felügyelni a berakodást. A katonai gyakorlóban és atlétában feszítő, kopaszra nyírt manus egy ideig a szokásos karba font kézzel ácsorog a kamion mellett, majd Szecska arra lesz figyelmes, hogy a tag izgatottan topogni kezd és várakozón tekintget az ex-nyomozó felé, mintha valamit mondani szeretne. Végül egy alkalmasnak tűnő pillanatban odalép az ork mellé és félrevonja, hogy négyszemközt tudjanak beszélni. Szecska kíváncsian várja, hogy mi fog ebből kisülni.

Mint kiderül, ő nem más, mint Zsilett, aki az átadó állomás biztonsági szolgálatánál dolgozik immár 15 éve és egy ideje már szeretne munkahelyet és lakhelyet váltani, azonban elmondása szerint Lúdvérc birodalmából nem lehet csak úgy lelépni azoknak, akik nem külhoniak, mint Szecskáék. Közben a többiek is abbahagyják a pakolást és érdeklődőn az őr köré gyűlnek. A tag amolyan harcművésznek vallja magát, amit alátámaszt az is, hogy mindössze egy rohamkést visel a combjára erősítve. Tróger, a csapat törpe adeptusa erre felvonja a szemöldökét majd feltesz egy-két szakmai kérdést, hogy a fazon mégis melyik harcművészeti ágat képviseli. Állítólag egy Krav Maga nevű, kommandósok által használt stílus mestere. Érdekesen hangzik. Bútor is hallott már róla, sőt az alapokat neki is megtanították még az előző életében, ő azonban többre tartja a nagy kalibert és a karpengéit. Zsilett végül közelebb hajolva, szinte suttogva rátér az igazi mondandójára: szeretne lelépni a csapattal. Hipós és Tróger elég gyakorlatias, így egyből kérdőre vonják, hogy mégis mit adna cserébe, amiért megérné kockáztatni, de mint kiderül, a fickónak nincs valami sok megtakarítása, tehát gyakorlatilag le van égve. Viszont ajánlkozik, hogy az árnyvadászok rendelkezésére bocsátja a harci tudását. Hát ez nem sok, de mégis valami. Szecska és Bútor elég szolidáris típus, már már meghatódnak, amikor a figura elmeséli, hogy nem itt született, viszont semmire nem emlékszik korábbról. Amióta tudatánál van, Lúdvérc fennhatósága alatt tengődik és nagyon szeretne eljutni Budapestre egy igazi metropoliszba, ahol új életet kezdhet. A csapat meghányja-veti a dolgot. Szecskának máris beugrik az ötlet, hogy ha tényleg ekkora harcművész, futtassák Pesten és neveljenek belőle ketrecharcost. Tróger kétkedik, hogy valóban akkora harcművész-e, úgyhogy hajszál híján összehoznak egy rögtönzött párviadalt, hogy megbizonyosodjanak a tag képességeiről, végül azonban úgy döntenek, hogy elhalasztják a dolgot, mert túl feltűnő lenne itt a raktárban elkalapálni a biztonsági őrt. Hipós kicsit sajnálja a dolgot, mert közben már egy üveg whiskyben fogadott Kerecsennel.

Végül az árnyvadászok úgy döntenek, hogy jófejek lesznek és kiszöktetik Zsilettet Lúdvérc karmaiból, már csak azért is, mert egy ilyen helyen élni maga lehet a pokol. Szecska azt javasolja a fickónak, hogy ugorjon el a cókmókjáért, míg ők befejezik a rakodást, mert utána azonnal indulnak is vissza. Az így is tesz. Hátrahagyva őrhelyét, gyorsan elszalad a nyomorult konténerlakásába, felnyalábolja a cuccait, magához veszi a csigás íját és öles léptekkel igyekszik is vissza a csapathoz, nehogy itt hagyják. Útközben imádkozik, nehogy valakinek feltűnjön, hogy mit mászkál itt szolgálatban zsákkal meg íjjal a hátán, de végül megússza. Úgy tűnik, senkinek nem szúr szemet a kis sétája.

Közben Bútorék is végeznek a pakolással, így mindenki szépen bemászik a GMC-be és elfoglalja igencsak szűkös helyét a krumpliszsákok között. Tróger káromkodik egy nagyot, amikor kiderül, hogy Zsilett is a raktérben fog utazni. Eddig sem repesett a boldogságtól, hogy a bőrüket kockáztassák egy idegenért, aki ráadásul konkurenciát is jelent számára a csapatban, de hogy még összébb is húzza magát egy humán kedvéért, az már sok. A kisebb nézeteltérés kezelésével el is telik szépen vagy negyed óra és amikor már-már becsapják a raktér ajtaját, hogy végre indulnak, felbukkan a kereskedő fickó, aki értetlen arccal nézi Zsilettet, hogy az mit szorong ott a kibertroll meg az alkoholszagú ork sámán között a kamionban. Legújabb patronáltjukat sem ejtették a fejére, így máris jön a rendkívül hihető magyarázat, hogy hát lejárt a szolgálat, és ezek a derék fuvarosok felajánlották, hogy elviszik Marcaliba egy kicsit szórakozni meg lenge ruhás lányok társaságát élvezni, mivel Balatonberényben ilyesmire nincs lehetőség. A kereskedő kissé kétkedve hallgatja a mesét, de végül ráhagyja a dolgot Zsilettre azzal, hogy ő tudja mit csinál, de azért hozzáteszi, hogy a saját érdekében érjen vissza időben, azzal int, hogy mehetnek a fenébe a raktárából, ha már végeztek amúgy is.

A terv az, hogy megállás nélkül pirítanak addig, míg jó alaposan maguk mögött nem hagyják Lúdvérc területét, ugyanis egyikőjüknek sem akaródzik lidércek meg fapados varázsló-földművesek között tölteni az éjszakát. Hipós azt állítja, hogy simán rigózik akár egész éjjel, ha kell. A Berény-Marcali távot hamar lenyomják a sima földúton. Kicsit izgulnak, nehogy az utolsó városkában kiszúrják, hogy egy fővel gyarapodtak, mert azt elég nehéz lenne kimagyarázni. Kerecsen feszülten figyeli a rezdüléseket a manahálóban, ugrásra készen, de végül a tüskés indák keretezte kapu kitárva várja a kamiont, így megállás nélkül át tudnak haladni a nyomasztó helyen. Kilépésnél sem ugyanazok állnak a kapuban, mint jövet, így senki nem tesz fel kényes kérdéseket, és a kamion végül kigurul Marcaliból, gyomrában a krumplival és a szökevénnyel. Mindenki megkönnyebbül, egyedül a sámán tűnik gondterheltnek.

Hamarosan besötétedik. Hipós töretlenül vereti a kamiont, az szinte szárnyal (a többiek meg borulnak egymásra a raktérben). Mivel nemrég ugyanezen az útvonalon jöttek, a rigó már sokkal bátrabban vezet, hiszen megjegyezte a nagyobb akadályokat és buktatókat. Az érzés is hajtja előre őket, hogy Lúdvércet minél távolabb tudhassák maguk mögött. Az éjszaka már a Zöld Haza felségterületén éri őket, azonban a térkép szerinti határokat nem lehet készpénznek venni. Kerecsen szerint a lidércek és szellemek mozgásterülete korlátozva van, nem járkálhatnak csak úgy, amerre akarnak, de Lúdvércről senki sem tudja biztosan, miféle entitás és mekkora hatalma is van, egyáltalán létezik-e. Teljesen megnyugodni ezért senki sem mer, főleg nem a sámán. Talán majd ha átvészelik az éjszakai utazást.

Picture

Éjfél felé jár az idő, amikor végre megpillantják a régi M7-es nyomvonalát a reflektorfényben. A rigó kurjant egyet örömében és ad egy emberes gázfröccsöt a GMC-nek. Az meglódul, de hirtelen tejfehér ködbe hajtanak minden előzmény nélkül. Hipós riadtan rátapos a fékre, nehogy nekirohanjon valaminek. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyel, csak a kamion motorja duruzsol halkan a nagy sötét semmi közepén. Az ork sámán pattanásig feszült idegekkel vizsgálja az asztrálsíkot, majd remegő hangon közli: “- A kurva életbe! Valami nagy közeledik! Megpróbálom feltartani!” – majd fennakadnak a szemei. A megszöktetett Zsilett is nyöszörögni kezd: “- Tudtam bassza meg, utánam jöttek!”. A csapat halálra vártan feszeng, jobb híján várják, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen. Kisvártatva meg is érkezik a “valami“. Jeges korbácsként csap le a járműre a megmagyarázhatatlan, rideg fuvallat. Mindenki vacogni kezd, még a vastag bőrű troll is. Saját felszálló leheletüket figyelik rémülten kalapáló szívvel…

Kerecsen eközben az asztrálsíkon minden erejét egy védővarázslatra fókuszálva rákezd az énekre, amelyet még a totemállatától, Sólyomtól tanult. Amikor az utolsó hang is elhagyja a torkát, elégedetten szemléli az áthatolhatatlan burkot, amely körülöleli társait és saját auráját. Talán elég lesz a közeledő lény ellen. Egy szemvillanás múltán meg is érkezik az a “valami“. A sámán agyán rémülten átfut a gondolat, hogy talán mégis kevés lesz a burok, de akkor már késő. Ez a lény nem egy közönséges lidérc, Kerecsen még soha nem látott ilyen erős asztrális ellenfelet. Csakis Lúdvérc egyik csatlósa lehet. A lidérc visítása iszonyatos csapásként söpri el a sámán szánalmas védelmét, majd a rémület pettyezte aurákra fittyet hányva fekete ködként körülöleli Zsilett pislákoló energiaburkát…

A kamionban hirtelen mindannyian a sámánra pillantanak, amikor az bántóan éles hangon felordít és dőlni kezd a vér a füléből és az orrából. Valami nagyon ellátta a baját az asztrálban. Zsilett nyöszörgése is abbamarad és egy krumpliszsákon elterülve vergődni kezd, akár egy epilepsziás. Bútor és Tróger elkerekedett szemmel figyeli a lezajló jelenetet, hol a vergődő szökevényükre, hol a vérző sámánra pillantva. Végül úrrá lesznek a kezdeti borzongáson és minimális élettani ismereteiket kamatoztatva – ami nagyjából egyenlő a nullával -, igyekeznek stabilizálni a vergődő harcművészt és a sebesült Kerecsent.

Az egész mindössze néhány percig tart. Hipós és Szecska a pilótafülkében nem is nagyon realizálja, mi folyik a raktérben és az asztrálsíkon, csak a jeges fuvallatot és az áthatolhatatlan ködöt érzékelik. Mire összeszedik magukat, és a sistergő mikrofonon keresztül hátraszólnak, hogy minden rendben van-e, a köd egyik pillanatról a másikra eloszlik, mintha ott se lett volna. Csak a kamion motorjának monoton zaja marad, meg a reflektorok fényében repkedő bogarak hada. Előttük ott fénylik az egykori autópálya töredezett aszfaltja. Akármi is látogatta meg őket, már elment.

Zsilett tág pupillákkal mered a raktér plafonjára: “- Elengedtek… Egy ideig.” – mondja döbbent hangon. Amikor megnyugszanak, Zsilett részletesen is elmeséli, hogy mi zajlott le közte és a lidérc között. Azt mondja, hogy Lúdvérc nem örül, amiért elhagyta, ugyanakkor megérti és elengedi őt világot látni, de csak egy darabig. Egyszer majd vissza kell térnie, amikor eljön az ideje. Szép kilátások. Hát, ez legyen az ő baja – gondolják a többiek. Úgy tűnik, a sámán is túl fogja élni a találkozást. Ha nem próbál meg keménykedni, valószínűleg megússza ép bőrrel, mivel a lény csak Zsilettet akarta. Kerecsen becsületére legyen mondva, hogy megdolgozott a pénzéért (amit valószínűleg kórházi számlára fog fordítani).

PictureUtazás – Negyedik nap

Végre maguk mögött hagyják a lidérceket és egy rakomány krumplival haladnak nagy elánnal Budapest irányába. Hipós egész éjjel rigózott pihenés nélkül. Bár fáradtnak tűnik, nem akar megállni, pedig már majdnem pirkad. Éjszaka simán áthaladtak a völgyhídon, kifizették az újabb 3000 nujent a punkoknak, akik nem kekeckedtek sokat, gond nélkül átengedték őket.

Valahol az egykori balatonvilágosi letérő közelében járhatnak, ahol jövet lekanyarodtak a küngösi kolóniához az orikalkumért, amikor a felüljáró takarásából a hajnal első fényében, masszív porfelhő kíséretében, három elfogó jármű szegődik a GMC nyomába. Két mozgékonyabb, könnyű géppuskával felszerelt homokfutó és egy lomhább, nehézlöveges, páncélozott SUV. Annyira hiányzott ez a fáradt rigónak, mint kezdő dekásnak az áramszünet.
Hipós kinyújtott nyelvvel ösztökéli egyre gyorsabb tempóra a megpakolt kamiont. Persze sokáig nem képes tartani az előnyt a mozgékony, terepre tervezett homokfutókkal szemben, amik nagyjából százötven méterrel lemaradva nyargalnak a GMC nyomában, ha azonban a nehézlöveges páncélos is utolérné a kamiont, az igencsak kellemetlen találkozás lenne. Így aztán Bútor káromkodva előkapja az IWS multivetőt és betárazza a két járműelhárító rakétát a másik két normál lövedék mellé, majd felcsapja a tetőablakot és derékig kimászik rajta a rakétavetővel a kezében. Ha átvészelték Lúdvércet, nehogy már valami nyomorult országúti fosztogatók köpjenek a levesükbe a célegyenesben! Szecska is előhalássza a Remingtonját az ülés alól és az ablakon kihajolva várja, hogy valamelyik virgoncabb jármű rigója belekukucskáljon a célkeresztjébe. Zsilett is próbálja hasznossá tenni magát és a csigás íjára helyez egy robbanófejes nyílvesszőt amolyan rambósan, a többiek őszinte riadalmára. Némi időbe telik neki elmagyarázni, hogy íjjal nem biztos, hogy az oldalsó lőrésen át hátrafelé ki lehet lőni. Ezt szomorúan veszi tudomásul, majd izgatottan várja, hogy valamelyik járgány melléjük érjen. Eközben az ex-tűzszerész Tróger is előkotorja a hátizsákjából a kétkilós plasztikot és egy kis darabot lecsípve belőle, gyorsan eszkábál rá egy időzítőt olyan megfontolásból, hogy majd a homokfutóra dobja, ha közel ér, hogy érezzék a törődést. Egyszóval csodálatosan kreatív jármű elhárítási taktikák bontakoznak ki néhány szempillantás alatt.

Picture

Hipós minden igyekezete ellenére a távolság egyre csökken az üldözők és a kamion között. Bár a rigó bemutat pár hajmeresztő trükköt, a krumplival telepakolt GMC nyilván nem versenyezhet a fürge, elfogásra tervezett járművekkel. A két gyorsabb homokfutó igyekszik a kamion két oldalára felfejlődni, hogy tüzet nyithassanak, miközben a nehéz gépágyús páncélos is egyre jobban behozza a lemaradást mögöttük. Mivel összesen két járműelhárító rakétája van a trollnak, azokat a páncélosra tartogatja, a két kicsi remélhetőleg értékelni fogja a simát is. Sajnos Bútor nem valami nagy mestere a rakéták célba juttatásának, de mivel felcseszték az agyát, úgy van vele, hogy ez most mellékes. Van összesen 12 lövedéke, majd csak célba talál néhány. Meg is ereszt egy próbalövést a nagyjából 100 méterre lévő jármű felé. A rakéta persze kb. 8 méterrel a járgány előtt csapódik az aszfaltba. Ugyan a robbanás kicsit kizökkenti az ellenséges rigót, és a verdája is kap néhány repeszt, de az üldözés folytatódik.

A páncéllemezekkel megerősített homokfutók végül hamar utolérik a kamiont. A troll a tetőablakban újabb próbát tesz. Talán most sikerül, mivel a jármű közvetlenül a GMC mellett repeszt. Felugat az üldözők autóra szerelt géppuskája is, de valami csoda folytán nem okoz nagy kárt a kamionban. Bútor ekkor sisteregve szélnek ereszti a második rakétát is. A löveg a tragacs motorházába csapódik, szikrát és fém alkatrészeket repítve szanaszét. Még látják a benne ülő rigó fájdalmas arckifejezését, amint a verda port kavarva, keresztbe fordulva megáll. Mínusz egy. Sajnos a robbanás olyan közel történik, hogy a kamion is bekap néhány repeszt, így két lövés között kénytelenek végighallgatni Hipós Tony válogatott szitkait is.

A másik elfogó alkalmatosság eközben a kamion túlfelén kellemetlenkedik. Szecska kihajolva megpróbálja becélozni a benne ülő rigót a Remingtonnal, de a golyó valamelyik páncéllemezen koppan. A válasz egy sorozat a géppuskából, amelyik végigkalapál a kasznin. Trógernek se kell több, kihasználva, hogy a rigó az orkra figyel, egy laza mozdulattal az ellenséges kocsira hajítja az élesített plasztikbombát a lőrésen keresztül. Egy, kettő, három, BÁMMM! A detonáció lerepíti a homokfutó páncélozott elejét és a motorháztetőt. Bizonyára nem esett jól a sofőrnek, de még kitart. Kicsit lemarad, de aztán újra a kamion nyomába ered. Eközben a nehézlöveges SUV is vészesen közeledik, már csak száz méter a hátránya. A troll odafent úgy dönt, többre megy a jó öreg AK-97 rohampuskával a homokfutó sofőrje ellen, ezért bemutat egy fegyvercserét. A multivetőt letámasztva, a puskát a hátáról a fegyverkapcsolatos markába kanyarítva már tüzel is, egyenesen az ellenséges rigóba, akit már nem véd páncéllemez, hála Tróger plasztikbombájának. A fickó mind a három golyót leveszi mellel, úgyhogy a másik verda is csikorogva megáll. Ha túl is éli az ürge, a kedve biztosan elmegy az autós üldözéstől egy darabig. Mínusz kettő.

Bútor újra szeretne bemutatni egy fegyvercserét, hogy az IWS multivetőbe tárazott két járműelhárító rakétával szépen megkínálja a most már lőtávolságon belül került, páncélozott SUV-t. Van azonban egy apró bökkenő: a nagy kaliberű toronyágyús üldözőknek szintén lőtávolságon belül került a menekülő kamion és egyúttal a tetőablakban derékig kilógó Bútor is. Hogy az elrabolni kívánt rakomány meg ne sérüljön, valamint, hogy a fentről lövöldöző troll se kellemetlenkedjen annyit, a SUV-re szerelt ágyú fülsiketítő robajjal dörögni kezd. A nagy kaliberű lövedékek telibe trafálják a meglepett kiberszamurájt, akit ezúttal sem a páncéldzseki, sem a vastag bőr nem ment meg. Egy ilyen találat egy embert azonnal cafatokra szaggat, de egy kibertrollt azért nem lehet egykönnyen elpusztítani. Bútort ezúttal is megmentette valahogy a Karma és bár a golyók felszaggatták a mellkasát és a fél karját, valahogy talpon marad és még a multivető is a keze ügyébe kerül. Most aztán igazán felbosszantották, úgyhogy célra rántja az IWS-t és egy “K*rva anyátok!” kiáltással elküldi a járműelhárító rakétát, majd összerogy egy kupac krumpliszsákon. A lövedék leír egy kis kunkort, már-már úgy tűnik, elkerüli a SUV-t, de végül pont így lesz jó. A rakéta nagyot csattanva takaros lyukat szakít a páncélos utasterébe, csúnyán megdobva a járművet. Akárki is ül benne, biztos nem ez lesz a kedvenc napja. Bár a várva várt robbanás végül elmarad, a lényeg, hogy az utolsó üldözőjük is lekopott. Mínusz három.

A GMC ugyan bekapott néhány golyót és repeszt, de nagyjából sértetlenül megúszta a kergetőzést. A trollra is szépen felkerül a szokásos trauma tapasz és a sámán is egészen összeszedi magát a lidérccel való találkozást követően, úgyhogy teljes az idill. Szinte már-már dalra fakadnak örömükben, de aztán mégsem. Inkább piálnak. Közben a karikás szemű Hipós közli, hogy elérték Székesfehérvárt. Ezúttal nem ütköznek ellenőrzőpontba vagy őrjáratba, gyakorlatilag lassítás nélkül kikerülik a várost és haladnak rendületlenül Budapest felé. Persze az autópálya maradványa ma sem lett sokkal járhatóbb, mint néhány nappal ezelőtt, úgyhogy az út most is elég gyötrelmes, főleg, mivel Kerecsen és a nem kicsi Bútor is fekszik, ráadásul 4,5 tonna krumpli és három robot, valamint egy potyautas is velük zötykölődik.

Az utazás a továbbiakban a lassúságtól és a rigó végkimerülésétől eltekintve egészen nyugodt. Szecska, Budapest határától kb. 20 km-re rácsörög a Lapos Csirke tulajára, hogy útban vannak a krumplival és mellesleg megkérdi, hová is vigyék az árut pontosan, mivel ez az apróság nem lett megbeszélve. A megbízójuk roppantul örvend, hogy sikeresen lebonyolították a fuvart, majd megnyugtatja az orkot, hogy elintézi a bejutást, az árunak pedig megad egy címet, ahol lerakodhatják majd.

PictureBudapesttől néhány kilométerre váratlanul harci helikopteres kíséretet kapnak. Minden jel szerint a Zöld Haza gépe. A helikopter szembefordul a kamionnal és az út felett ide-oda lebegve, hangszórón megparancsolja, hogy álljanak meg amíg megtörténik az azonosítás. Az odabent nyomorgó árnyvadászok térdei remegnek picit, ugyanis a kamion nincs hivatalosan beregisztrálva és a csapat nagy részének még rendes RASZ-a sincs. Kár lenne, ha a célállomásuktól egyetlen köpésnyire csinálnának belőlük darált húst, így aztán mindenki szépen kuksol és várja, mi lesz. Végül egy végtelen hosszú perc után a pilóta közli, hogy az azonosítás megtörtént, továbbhaladhatnak. Nyilván a megbízójuk intézte el, hogy a helikopteres őrjárat szemet hunyjon, a parancsnokuk meg bizonyára kap egy-két ingyen kajálást az étteremben. Így megy ez. Amúgy is kár lett volna ennyi kiváló minőségű termelői burgonyáért, ha netán úgy alakul, hogy szarrá lövik a kamiont.

Epilógus

A krumpli végül sértetlenül leszállításra kerül a megadott címre. Bár a pakolással akadnak nehézségek, mivel Bútor nincs abban az állapotban, hogy fütyörészve rakodjon, de a Lapos Csirke emberei besegítenek, így viszonylag hamar megszabadulnak a cucctól. A sámán kicsit kivan, megviselték az elmúlt napok. Szecskával szépen leszámoltatja a zsoldját, majd hozzáteszi, hogy egy darabig, ha lehet ne hívják, mert elege van a vidéki kiruccanásokból meg a pofájukból is. Tróger, a törpe adeptus is lelép, de azért örül, hogy együtt melózhatott a csapattal, akár a régi szép időkben. Hívják, ha munka van – közli, majd ő is felszívódik a pusztulatban. Hipós végkimerültségben szenved, úgyhogy a többiek gyorsan beletolnak egy szójakávét meg valami gyorskaját, majd hazaküldik pihenni. Szecska felajánlja, hogy vezet hazáig, de a rigó erről hallani sem akar, úgyhogy az ork nyomozó végül zsebre dugott kézzel, gyalog indul hazafelé. Útközben bedob valami kétes eredetű kínai kaját és kiélvezi a Kőbányai Pusztulat ismerős szag- és fénykavalkádját. Séta közben vidáman fütyörészni kezd, hiszen ide tartozik. A kimenekített Zsilett is beköltözik a csapat egyik lepukkant menedéklakásába átmenetileg, míg beilleszkedik és ünnepelt ketrecharcos nem lesz, de akár még az is lehet, hogy árnyvadász válik belőle. Ki tudja? Bútor pedig ismét befekszik egy kicsit a kedvenc kórtermébe lábadozni, ahol az a csinos, vörös hajú nővérke dolgozik, aki a csajára emlékezteti. Apropó, hetek óta fel se hívta a nőjét, ugrik be neki. Ehh, mindegy, úgysem működött a dolog – gondolja. Így megy ez, ha visszataszító metahumán az ember, még ha ilyen sportos alkat is. Fáradtan csukja le a szemét ahogy az infúzióba kevert fájdalomcsillapító hatni kezd. Félálomban még mosolyog, amint a sikeres küldetésre és a megkeresett pénzre gondol, álmában pedig ismét fent áll a kamion tetőablakában, lobogó hajjal, kigombolt páncéldzsekiben, és egy fémes illatú IWS multivetővel lövöldöz kacagva, a szűnni soha nem akaró üldözőire…

[A csapat következő kalandjához kattints ide!]

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához