LFG.HU

Valgab
ismertetőCimkek

Eljött a január, 2001 óta a Gyűrűk Ura-rajongók kedvenc hónapja, és végre megnézhettem A két torony-t. A film amellett, hogy remek szórakozást nyújtott, egy újszerű – legalábbis számomra újszerű – felismeréssel is szolgált a film, a regény és a mítosz kapcsolatáról. A cikk második felében erről szeretnék beszámolni. Előbb azonban fejet hajtok Peter Jackson, a rendező és csapata előtt – amit ugyanis ebben a filmben alkottak, az csak egy szóval jellemezhető: mestermű. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a Gyűrűk Ura-trilógiát, ha elkészül, a filmtörténet egyik korszakalkotó remekműveként jegyzik majd az évkönyvek.

A közel 3 órás film – a történetet ismerők számára nem meglepő módon – legnagyobbrészt a rohani eseményekkel, kisebb mértékben Frodó, Samu és Gollam előrehaladásával, legkisebbrészt pedig Trufa, Pippin és az entek találkozásáról szól. Az egész filmről elmondható, hogy mindenki példásan végezte a dolgát, hibákat nehezen találhatnánk.

Középfölde megjelenítése, akárcsak az első részben, csodálatos és minden részletében hiteles. Hála az utólagos digitális átdolgozásnak, a képek színvilága, hangulata teljesen visszaadja a regényt. A kamera látható élvezettel köröz Rohan füves dombjai és a hegyek fölött, Edoras házai és az Arany Csarnok mintha a regényből léptek volna elő. A rohírok külseje, fegyverzete, építészete az ősi germán népekét idézi, és ezt zeneileg tovább színezi Rohan témája a maga kelta motívumaival. A Fangorn-erdő kellően bizarr, az enteket is sikerült úgy megcsinálni, hogy alakjuk – mégiscsak járkáló fákról van szó! – ne váljék mulatságossá. Említendő még Gollam remekbe szabott megjelenítése, amely a látványtervezés egy újabb mérföldkövét jelenti.

A cselekményben vannak első látásra szokatlan megoldások is. Kétségtelen például, hogy a film önállóan nem állja meg a helyét, megköveteli a karakterek és az előzmények ismeretét; ez bizonyos szempontból hiba. Helyet kapott ugyan benne egy Galadriel-féle visszaemlékezés, de furcsa módon a film közepén és nem a legelején, mint az első részben – bár azt el kell ismerni, hogy ott is jó helyen van. A különböző cselekményszálak eltérő mértékben kapnak szerepet, Trufáék például a film zömében nem csinálnak semmit, csak utaznak Szilszakáll vállán. Mindezek ellenére a film végig izgalmas. Az első rész egy kicsit “leült” a vége felé, ezt A két toronynál sikerült elkerülni: a három történetszál lezárásából kettő (Kürtvár és Vasudvard) gondoskodik a hősi hangulatról, az utolsó azonban (Frodóék elengedése és Gollam rosszabbik énjének felülkerekedése) jóval komorabb befejezést ad a filmnek, mint az előző résznél.

A szereplőkről is csak jót lehet elmondani, mindegyikük meggyőző. Mint sokan, én is tartottam a pletykák által emlegetett szerelmi háromszögtől, de Jackson végülis időbeli (vissza- és “előre”-emlékezések) és térbeli csúsztatásokkal oldotta ezt meg, és így nem volt zavaró. Miranda Otto kiváló választás volt kedvenc Éowynünk szerepére, de ez a többiekről is elmondható (az egy Liv Tyler és a kissé talán túl morózus Hugo Weaving kivételével). Aragorn figurája a film központi alakjává növekszik, Viggo Mortensen mesteri alakításának is köszönhetően. Arwen és Aragorn szerelmének újabb mélységeit mutatja be a film, benne az Aragorn halálát ábrázoló gyönyörű jelenettel. Végül szegény Gimli említendő, akire, úgy tűnik, a feszültséglevezető szerepét osztották a második filmben; figurája jópofa, bár nem túl sok hiányzott hozzá, hogy komikussá váljon.

Térjünk rá a komolyabb témára. Több kritikát is olvastam, ahol konzervatív Tolkien-rajongók bírálják a filmet azért, mert az több ponton is – szerintük feleslegesen – elszakad a regénytől. Ebben az érvelésben egy a bökkenő: ezek az emberek azt hiszik, Tolkien regényének filmváltozatát látták. Nem mintha elítélném őket ezért, már csak azért sem, mert az első film idején még én is ebben a tévhitben éltem. Mert ez tévedés. A két torony ugyanis nem a regény, hanem a mítosz filmváltozata, amelyben a regény csak annyi szerepet játszik, hogy természetesen belőle ismerjük a történet részleteit. Adott tehát a mítosz, a Gyűrű Háborújának legendája, amelyet részleteiben megírt egy Tolkien nevű szerző, az ő regénye azonban nem feltétlenül tükrözi pontosan a “valódi” eseményeket. (Maga Tolkien egyébként szintén “csak” a legenda megtalálójaként és lefordítójaként gondolt magára.) Jackson a mítoszhoz akar hű lenni, és nem a regényhez. Magánvéleményem az, hogy ezt helyesen teszi: szerintem Tolkien mítoszteremtőnek jobb volt, mint írónak. A könyvben (szigorúan A gyűrűk uráról van szó; a Szilmarilok pl. irodalmilag magasabb színvonalat képvisel) vannak gyengén vagy közepesen sikerült részek is, ami nemigen mondható el a mítoszról, hiszen Középfölde legendája egyike a legcsodálatosabb emberi alkotásoknak, amelyet azóta sem tudtak utolérni.

Visszatérve a filmhez, ugyanannak a mítosznak két különböző elbeszéléséről, két különböző történetről van szó tehát: Tolkienéről és Jacksonéról. Hogy miben különbözik a kettő? Jackson Középföldéje általában sötétebb és kiszámíthatatlanabb. Anélkül, hogy behatóbb elemzésbe fognék, íme a főbb eltérések.

Jackson változatában a szereplők esendőbbek: többet tépelődnek, gyakrabban és látványosabban hibáznak, gyengeségük – még ha csak látszólagos is – nagyobb hangsúlyt kap. És ez minden egyes szereplőre igaz, Gandalftól Galadrielen át Frodóig. Az új film egyik főszereplője Gollam, akinek skizofrén lelkiállapotát elég jól megismerhetjük a két én, Szméagol és Gollam “párbeszédeiből”, és végül még sajnálhatjuk is szerencsétlent, amikor a rosszabbik énje végül felülkerekedik. Théoden király tépelődőbb, mint amilyennek a regényekből megismertük, gyakran csak Aragorn sugallatára jut döntésre. A rohír népből általában csak nőket, gyerekeket és öregeket látunk, akik szörnyű veszélyeknek teszik ki magukat. Az entek nem hajlandók háborúba menni a többi fajért, csak amikor véletlenül rádöbbennek az ő népüket fenyegető árulásra. (Ezt mondjuk logikailag sántít egy kicsit.) Végül pedig ott van Faramir, aki a regény kedvelőinek nagy bánatára ott folytatja, ahol bátyja abbahagyta, és csak a film végén, Samu hatására tér jobb belátásra.

Minél esendőbb a hős, annál nagyobb a győzelem. De a siker nagyságát a tét nagysága is meghatározza. Jackson pedig gondoskodik arról, hogy a tét nagy legyen. A könyvben Kürtvár csupán egyike a rohírok menedékeinek, a filmben azonban egész Rohan, sőt szinte az egész középföldi emberi civilizáció utolsó bástyája, magányos sziget a sötét áradatban. Mindent vagy semmit, teljes győzelem vagy tökéletes pusztulás, alternatíva nincs. Kürtvár ostroma éppen ezért emelkedik mitikus magasságba, ezáltal domborodik ki még jobban a hit, a bátorság, az önfeláldozás, az áldozatvállalás másokért (például az elzárkózónak hitt tündék részéről). Jackson művének egyik fő témája a remény: a győzelem mindig az utolsó utáni pillanatban, megváltásszerűen következik be, és addig csupán ez tarthatja a lelket a jó oldal harcosaiban. Aki elveszti a reményt, elpusztul maga is, amint azt Boromir példája bizonyítja.

Kétségtelen, hogy Jackson változata némileg aktualizáltabb, például az emberi kapcsolatok és a háború bemutatásában modernebb Tolkiennél, akit egyedül az előképekhez való ragaszkodás érdekelt. Az emberi kapcsolatok terén példaként említhető Aragorn és Arwen szerelmének bemutatása. A könyvben szerelmük a lovagregényeket idézi, formalitásokkal teli és szinte plátói, a filmben viszont közvetlen, gyengéd és hangsúlyozottan kölcsönös (gyanítom, Arwen ezért kapott nagyobb szerepet a filmben). A háborúnál Tolkien a lovagi hősiességre helyezte a hangsúlyt, Jackson a konfliktus árnyoldalait, az egyszerű emberek szenvedését is ábrázolja: falvakat mészárolnak le, rettegő menekültek húzzák meg magukat barlangokban, a kisfiúkat elszakítják az anyjuktól és kardot adnak a kezükbe. Mindezek közelebb hozzák a mítosz mondanivalóját a mai emberhez.

Jackson változata tehát semmivel sem rosszabb Tolkienénél, csak más koncepcióra épül. De mindenképpen érdemes megnézni – persze a másik változat, a regény elolvasása mellett. Valamivel úgyis ki kell húzni ezt a tizenkét hónapot addig, amíg a Király visszatér…


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=2465]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához