LFG.HU

Juhász Luca
VegyesCimkek

Hát van olyan, aki azt nem szereti?

Biztosan mindenkinek vannak nagy kedvencei, emlékezetes filmélményei. Számomra az egyik ilyen a Vissza a jövőbe trilógia. Emlékszem azon kevés filmek közé tartozott melyet a lefekvési időn túl is megnézhettem gyermekkoromban. Szüleimmel együtt izgultuk és nevettük végig késő estig.
Aztán frissebb élményként él bennem, amikor pár éve nyáron az unokatesóimmal egy fesztivál utáni pihentető egész napos Vissza a jövőbe maratont tartottunk.
Mint azt biztosan tudjátok Marty McFly a múlt héten érkezett meg a „jövőbe”, így hát engedjétek meg, hogy némi személyes véleménnyel, pár apróbb érdekességgel fűszerezett áttekintést tegyek e műremekről.

BttF trilogy poster 2

A Vissza a jövőbe, eredeti címén Back to The Future, Robert Zemeckis rendező és forgatókönyvíró és Bob Gale forgatókönyvíró 1985-ös sci-fi komédiája. Az író pároshoz később producerként csatlakozott Steven Spilberg is.
Zemeckis nevéhez fűződik egyébként a Forrest Gump, a Kényszerleszállás, A smaragd románca, a Roger nyúl a pácban és a jelenleg is moziban megtekinthető Kötéltánc. Az 1984-es év szerencsés volt Zemeckis számára: mivel A smaragd románca egy-kettőre sikerfilm lett, a rendező könnyen megkapta a kellő támogatást a Vissza a jövőbéhez.
Készítői nem is remélték, hogy ekkora sikere lesz a filmnek. 1986-ban elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó Hugo-díjat, valamint jelölték Golden Globe-ra is.
Az alapötlet tulajdonképpen Bob Gale-é volt, akit érdekelt, hogy vajon milyen lenne, ha a saját apjával egyszerre járna iskolába. Ebből kerekedett ki a film története, miszerint Marty visszarepül 1955-be, ahol későbbi szüleivel találkozik, és közben meg kell találnia annak is a módját, hogy visszakerüljön 1985-be anélkül, hogy a múlt változtatásával megváltozna a jövő.
Michael J. Foxot akarták Marty McFly szerepére eredetileg is, de mivel ő épp szerződésben állt a Családi kötelékek című sorozattal, a forgatás első heteiben Eric Stoltzcal forgattak. Végül sikerült megegyezni és a két forgatást összeegyeztetni, így Fox lett a végleges McFly (én el sem tudom képzelni a filmet nélküle). Michael J. Fox mellett, Christopher Lloyd és Lea Thompson is a színészi stábot erősítette.

Érdekesség, hogy a film eredeti címe Spaceman From Pluto lett volna (Űrhajós a Plútóról) de szerencsére ezt hamar elvetették, így 1985. július 3-án Vissza a jövőbe címmel került a mozikba, majd később az év legsikeresebb filmje lett. Ennek a nagy sikernek köszönhetően nem csoda, hogy a folytatásokba is belefogtak, valamint animációs sorozat és videojáték is készült a film nyomán. A második részt 1989-ben mutatták be, amely a jövőben játszódik, egészen pontosan 2015-ben, a harmadik rész pedig rá egy évre, 1990-ben debütált, melynek cselekménye a vadnyugaton játszódik 1885-ben.

A Vissza a jövőbe az első képkockájától az utolsóig hiteles képet ad a ’80-as évek Amerikájáról. Marty, filmünk főhőse, az akkori tinédzserek megtestesítője a szubkultúra minden hozadékával. Gondolok itt a ruházatára, a frizurájára, a modorára, a szóhasználatára, vagy az általa hallgatott zenére (a ’80-as évek rock zenéjére). Átlagos életet él, és átlagos kamaszkori problémákkal küzd. Ehhez az egyszerű kezdőképhez társul Dr. Emmett Brown, Marty egyáltalán nem átlagos barátja. Doki ugyanis feltaláló, aki épített egy időgépet, pontosabban időgéppé alakított egy DeLoreant, mellyel Marty egy szerencsétlen véletlen folytán visszarepül 1955-be.

BttF Great Scott

„Magasságos egek!”

A bonyodalmat nem csak maga az időutazás szolgáltatja, hanem Marty sikertelen landolása is, egyenesen a szülei „nagy pillanatába”, mellyel könnyen megváltoztathatja mindnyájuk jövőjét. A történet ezzel indul be igazán, ugyanakkor a nem kis túlzással bárgyúnak nevezhető ’50-es évek körítés tompít a film kaland/sci-fi jellegén. Ugyanakkor a megírt párbeszédek hozzá segítik a filmet ahhoz, hogy a valaha volt egyik legjobb és legszerethetőbb vígjátékká váljon. Néhány példa:

Marty McFly: Ha netán lesznek gyerekeitek a jövőben, és ha az egyik gyereketek úgy 7-8 év múlva véletlen felgyújtaná a nappali padlóját… kérlek, ne haragudjatok majd rá!

Marty McFly: Hol a nadrágom?
Lorraine Baines: Odatettem, a kelengyeládámra. Még sosem láttam lila alsógagyát, Calvin.
Marty McFly: Calvin? Miért szólítasz folyton Calvinnek?
Lorraine Baines: Nem az a neved? Calvin Klein. Az van ráírva az alsóneműdre… Biztos Cal a beceneved.
(Ezt a párbeszédet egyébként több nemzet szinkronja is megváltoztatta. A franciáknál Pierre Cardin lett Calvin Klein helyett.)

Dr. Emmett Brown: Akkor mondd meg, ki lesz az Egyesült Államok elnöke 1985-ben?
Marty McFly: Ronald Reagan.
Dr. Emmett Brown: Ronald Reagan?! Az a pojáca?!
(Ezt a jelenetet, pedig Ronald Reagan az USA egykori elnöke visszatekertette, hogy újra megnézhesse.)

Stella Baines (Martyról): Milyen furcsa ez a fiatalember.
Sam Baines: Idióta! Örökletes lehet. Biztos a szülei is idióták. Lorraine, ha egyszer fiad születik, és ilyen lesz, kitagadlak.
(Személyes kedvencem.)

BttF Marty

A film alapkoncepciója egy olyan régi, sokszor hallott elméletre épít, amely könnyen ellaposíthatná és érdektelenné tehetné. A pillangó-hatás viszonylag gyakran használt eszköz, különösen grandiózus történelmi háttérrel és összeesküvés elméletekkel keverve. A Vissza a jövőbe különbözik ezektől a történetektől, bár alapját ugyanaz képezi, az teszi mássá és jobbá, hogy mozgató rugója egy olyan egyszerű dolog, mely mindannyiunk fantáziáját megmozgathatja, és talán már nem egyszer meg is tette. Életünk során többször eljátszunk a gondolattal, milyenek lehettek a szüleink a mi korunkban? Vajon ők is átmentek mindezen?
Bár Marty utazásait követhetjük végig a múltban, a történetet a háttérben mindvégig Doki mozgatja. Ő oldja meg a tér-idő kontinuum problémákat, és ő jutatja vissza Martyt a jelenbe. Minden újranézés során várom a pillanatot, amikor végre színre lép a hátborzongató tekintetű és mimikájú örült tudós, aki rögtön magával hoz egyfajta drámai hangulatot, amitől néha a hideg is kiráz. Bevallom gyerekkoromban talán kissé féltem is tőle. Viszont el kell ismernem én, sem tudom elképzelni az életemet Doki jellegzetes mondatai felkiáltásai nélkül:

„Ha számításaim helytállóak, amikor eléri a 88 mérföldes sebességet, csudát fogsz látni, fiú!”

„Magasságos egek!”

A film jól koreografált, egyszerű, közérthető elemekkel dolgozik mind a technikai megoldásokat (a DeLorean hátulján látható Mr. Fusion reaktor például nem más, mint egyszerű Krups kávéfőző), mind karaktereket kidolgozását nézve (mindenki levezethető egyszerű archetípusokra). Minden szereplőnek megvan a helye és jelentősége, nincsenek fölösleges töltelék szálak a filmben.
A jól eltalált karakterek, igazi színészek, valódi játékkal teszik hitelessé és emlékezetessé ezt a filmet. (Kevesen tudják, hogy Billy Zane első filmszerepe ez a film: Biff csatlósaként tűnik fel.)
Nem tudnék senki mást elképzelni Fox helyett Martyként, vagy van valaki, aki ne ismerné fel rögtön George McFlyt és nevetését? Esetleg Chrisopher Lloydról nem rögtön Doki ugrik be mindenkinek, ha más filmben látja? (Pedig a zseniális színésznek még jócskán vannak emlékezetes alakításai.)

BttF Zane

Billy Zane balra, Biff mögött

Persze nem szabad megfeledkeznünk a folytatásokról sem. Mikor már kezdtem volna csüggedni, hogy a film a végéhez érkezett, mindig megjelent Doki tovább lendítve a történetet és a cselekményt a következő rész beharangozásáig. Amin aztán izgulhattam és agyalhattam a következő rész tényleges megtekintéséig.
A második rész elénk vetíti 2015-öt. Ha ma körülnézek a környezetemben aztán, végiggondolom a filmet, megmosolygom a készítők fantáziáját. A film jövőképe lényegében egy utópia, ha megváltozik a jövő, akkor sarkítva bár, de a gonosz győzedelmeskedni látszik a jó felett. (Míg persze nem jön Marty és Doki és rendbe nem teszi a dolgokat.) Erős váltás a tingli-tangli, turmixos és pörgős szoknyás ’50-es évekhez képest.
A kiindulópont, hogy mi lenne, ha összetalálkoznánk önmagunkkal, s meglátnánk a jövőnket ismét ismerős, mindenkit foglalkoztató kérdések.
Az első rész több eseménye, helyszíne is felbukkan a második rész történetében. Például a bál jelenet itt is előkerül csak csavartak rajta egyet. A befejezés is a tovább gördülő szisztémát követi.
Kevés olyan második rész van a filmtörténetben, ami túlszárnyalja az elsőt, vagy legalábbis eléri ugyanazt a szintet. A Vissza a jövőbe II szerintem ilyen alkotás.

BttF 2

“Nyuszi vagy, McFly?”

Be kell, hogy valljam a harmadik rész sosem volt nagy kedvencem. Mindig is indokolatlannak találtam ezt a hatalmas ugrást a korban, és a helyszín és velejárói is távol állnak tőlem. Úgy vélem, hogy a Vissza a jövőbe III-on már erősen érződik a „lovagoljuk meg az első kettő sikerét” erőltetett szaga. Emlékeimben azonban ez él a legdrámaibb epizódként, egy szerelmi szállal a középpontban. Doki, pedig végre valójában is főszereplőként lép elő.
Számomra az egész harmadik rész egy kísérletnek tűnik a súlyozások szempontjából. Háttérbe kerül az időutazás maga, valamint Marty is, és teret kap Doki és a már előbb említett szerelmi szál. A történet egy kicsit összecsapott nem olyan kidolgozott, mint elődjei. Lehetséges, hogy úgy gondolták, elviszi a „hátán” az előző két rész sikere és a vadnyugati téma.
Érdekessége a szerep- és szövegcserék mellet az ismételt áthallásosság, azonban ezúttal olyan filmekből merítettek ihletet, mint a Volt egyszer egy Vadnyugat című film, amely valljuk be, minden western film alapja és legnagyobbika. Mikor Marty Hill Walley-be érkezik, a kamera felemelkedik a jelenet kezdetén, akárcsak a már említett Volt egyszer egy Vadnyugat hasonló jelenetében.

BttF 3

Azon kívül, hogy sikerült néhány kedves emléket felidéznem a film kapcsán megkérdeztem néhány ismerősömet is, akikről tudom, hogy kedvelik vagy akár rajongójuk a filmnek, milyen élményekkel gazdagodtak a film kapcsán, mit jelent számukra a trilógia.

Ági

„Nekem a Vissza a jövőbe c. trilógia több szempontból is nagyon fontos és emlékezetes marad. A legalapvetőbb persze szerintem mindannyiunknak, hogy már gyerekkorunkban nagyon megkedveltük. Izgalmas volt és új, és persze mindannyian jókat nevettünk. Emlékszem, még nagyon pici voltam és naiv, amikor először láttam, és azt magyaráztam édesapámnak, miközben néztük, hogy úristen mi lesz a jövőben! Ilyenekkel fogunk járni! És csak ismételgettem, hogy de hát apa! Te tudtad ezt? Azzal fogunk légszörfözni, amikor már nagy leszek! Szegény édesapám, pedig hallgatta egy darabig, majd egyszer csak elnevette magát, hogy „de ugye tudod, hogy ez csak kitalált dolog? Ez csak egy film” és akkor nagyon elszégyelltem magam, mert bár pici voltam, tudtam, hogy erre magamtól kellett volna rájönnöm.”

Feri

„Gyerekkoromban marha kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet az időben utazni, és baromi kíváncsi voltam, hogy mégis, hogyan lehet ez meg miképp. Ekkor jött a képbe édesanyám, amikor leültetett Marty Mcfly kalandjai elé, fluxuskondenzátorostul, Einsteintestül, Dokistól. Elvarázsolt, kevés az olyan mese, ami egyszerre szól humorosan a barátságról, sci-firől és a szerelemről. Vagy ki ne akarna egy DeLoreant vezetni, aminek marha jól felfelé nyílik az ajtaja, vagy azt a jövőt, ahol nincs szükség utakra? Ma már nagyon sok filmből hiányzik az a báj, ami a sorozatot áthatja, és ez marad számomra továbbra is és valószínűleg az életem végéig az egyik legkedvesebb filmtrilógia.”

Adrián

„Nehéz megfogalmazni, mert az egész annyira összetett sztori, nem bonyolult, hanem követhető. Persze ehhez folyamatosan figyelni kell a történésekre, mondjuk, ha a szívemre teszem a kezemet, nekem nem is engedte elveszíteni a fonalat ez az alkotás. Igaz a 2015-ös jövőképpel kicsit mellélőttek, de hát ugye akkoriban nem tudhatták, hogy milyen technológia fogja körbeölelni az emberiséget, szóval kreativitásban egyáltalán nem volt hiány egyik filmben sem. Azok a jelenetek meg végképp tetszettek, amikor Marty a vadnyugaton volt, és a sírkövön hol megjelent a neve, hol nem, és tényleg nem lehetett kiszámítani, hogy mi fog történni, ahogyan a legvégén, a professzor megmentette a nőt, akinek elméletileg meg kellett, volna halnia. Tudod ezek azok a „hideg kiráz jelenetek”, amikből azért akadt rendesen a filmben. Nem egy Star Wars trilógia, de a maga módján hozzá tartozik az alapműveltséghez szerintem.”

BttF trilogy poster 1

Dóri

“A legjobban azt szeretem a Vissza a jövőbe filmekben, hogy a mai napig fedezek fel bennük olyan apró, rejtett utalásokat, összefüggéseket, amik mind-mind egyre részletgazdagabbá és szórakoztatóbba teszik számomra ezt a trilógiát, a sokadik nézés után is. Doki a kedvencem, iszonyatosan vicces, jól eltalált karakter!”

Gergő

„Hát van olyan, aki azt nem szereti?” (Gergő válasza arra a kérdésemre, hogy szereti-e a Vissza a jövőbe filmeket.)
„A kedvenc Matchboxom a DeLoreanos volt és akárhányszor elgurítottam azt vártam, hogy majd tűzcsóvákat hagyva eltűnik, de nem történt így sajnos. Na meg a társaságban akkoriban, ha valaki nem mert valamit megcsinálni, mindig a legendás „Nyuszi vagy, McFly?” mondat hangzott el.”
Kedves ismerőseim elmondásaiból is látszik, hogy nem telhet el gyermek s felnőttkor sem fluxuskondenzátor, „nyuszi vagy, McFly” felkiáltás, Doki, Johnny B.Goode, Twins Pine Mall/Lone Pine Mall, légdeszka és még sok más nélkül. A Vissza a jövőbe trilógia amellett, hogy mára már tényleg klasszikusnak számító műalkotássá nőtte ki magát, szórakoztató, értékeket közvetítő kikapcsolódás, mely örök élmény marad minden néző számára.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához