LFG.HU

Valgab
ismertetőCimkek

Ebben a cikkben egy tavaly megjelent társasjátékról szeretnék beszámolni nektek, amely a mélyebb kétszemélyes játékok közé tartozik, és valahol félúton helyezkedik el a gondolkodós-számolgatós és a tematikus játékok között. Ráadásul a témája valamennyire közel állhat hozzánk is.

Bevallom, elsősorban a tervezője miatt döntöttem a Wir sind das Volk! azonnali beszerzése mellett: a játékot ugyanis az a Richard Sivél jegyzi (Peer Sylvesterrel együtt), akinek a zseniális Friedrich és Maria játékokat köszönhetjük. (Aki nem ismerné ezeket, sürgősen nézzen utánuk, pl. itt!)

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2015/12/pic2239210.jpg

(Richard Sivél)

A hidegháború kezdetén, 1949-ben Németország két részre szakadt: a nyugati elköteleződésű Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK) és a kommunista Német Demokratikus Köztársaságra (NDK). A kettészakadás éppen tavalyhoz huszonöt éve, 1989-ben szűnt meg a berlini fal leomlásával és a két ország békés újraegyesítésével. A két német állam negyven éves egymás mellett élése és vetélkedése adja a Wir sind das Volk! témáját. (A játék címe is az NDK rendszerváltás egyik jelmondatára utal: „Mi vagyunk a nép!”) A játékot tehát ketten játszhatják, egyikük az NSZK, a másikuk az NDK vezetőinek öltönyébe bújik.

A hidegháború, mint téma mindenképpen népszerű, pl. a BoardGameGeeken jelenleg első helyezett Twilight Struggle is ebben a korszakban játszódik, és ennek mintájára a sorsfordító 1989-es évről is készült külön játék (1989: Dawn of Freedom). Sokan őriznek nosztalgikus emlékeket a korszak végéről, pl. arról, hogy mit csináltak éppen, amikor a berlini fal leomlott. Ha tervezői szemmel nézzük, a hidegháborús téma jellegéből adódóan lehetőséget ad olyan játékra, amely félúton van a hagyományos háborús társasjátékok (wargame-ek) és a békésebb eurogame-ek között.

A Wir sind das Volk! a másik játékos legyőzéséről szól, ebben tehát a konfrontatívabb vonalat követi, ám ezt nem katonák bevetésével, hanem közvetett módon, gazdasági versengéssel tudjuk elérni. A Nyugat célja, hogy gazdasága kiépítésével, életszínvonala fejlesztésével bebizonyítsa a kommunista modell működésképtelenségét, és az így fellobbanó felkeléseket kihasználva megbuktassa a keleti rezsimet. A Kelet természetesen a kommunizmus felsőbbrendűségét próbálja bizonyítani azzal, hogy nagyobb lázadás nélkül átvészeli a negyven évet.

 

Mi van a dobozban?

Maga a játék gusztusos kisméretű dobozban található, amelybe a keménytáblás térkép és a kétnyelvű szabálykönyv mellett sok-sok kártya és egyéb alkatrész fért be.

Mint az előzőekből kiderült, egyfajta történelmi eseményekkel megspékelt gazdaságfejlesztős játékról van szó. Az események kártyákon találhatók, ezek négy korszakba vannak rendezve (egy korszak kb. egy évtized), mindegyikhez 21-21 tartozik. A kártyák háromféle színűek aszerint, hogy melyik félnek kedveznek, ill. vannak „semleges” események is. Kissé a modern kártyavezérelt játékokhoz hasonlít az, hogy egy kártyát nem csak az eseményért lehet kijátszani, hanem válaszhatjük ehelyett a rajtuk lévő pontot is akciók végrehajtására. Nyilván az ellenfélnek hasznos eseményt inkább pontért célszerű kijátszani.

A fejlesztgetés természetesen a kettészakadt Németország térképén zajlik. A két állam tartományokra van osztva (az NSZK-ban 8, az NDK-ban 6 van), az ezeken bejelölt városokba tehetünk fel gyárakat. Berlinnek különleges státusza volt ebben a korban, így Kelet- és Nyugat-Berlin külön tartománynak számít, az utóbbi ráadásul három (brit, francia és amerikai) zónára van osztva. A térképen található sávokon jelölhetjük országunk egyéb fontos jellemzőit is: a presztízst, az NDK-ban található nyugati deviza mennyiségét, a menekülés szintjét stb.

Ami a gazdasági oldalt illeti, ezt a játékban háromszög alakú gyárak és az őket összekötő utak jelképezik, ezeket kell szép lassan felrakosgatnunk a térképen szereplő városokba, ill. városok közé. A gyárak lapkáin számok vannak, ezek közül a felfelé mutató jelzi a gyár szintjét. A gyárak szintje mindig eggyel több, mint ahány másik gyárral összeköttetésben van (pl. ha két másik gyárhoz vezet tőle út, akkor a gyárunk 3-as szintű). Vannak egyéb jelzők is a játékban: kockák jelzik az elégedetlenkedő polgárokat és a szocialista forradalmárokat, hatszög alakú hasábok pedig az életszínvonalat.

 

Országunk menedzselése

A játék négy fordulóból (évtizedből) áll, minden fordulón belül két-két azonos alfordulóval. Egy alforduló során mindkét játékos kap 2-2 kártyát a kezébe, 7 kártyát pedig felcsapunk. (Tehát minden játékban fordulónként két esemény nem kerül játékba, ez biztosítja a változatosságot.) Ezután felváltva lépnek úgy, hogy mindig vagy a kezükből játszanak ki egy kártyát, vagy a felcsapott lapok közül választanak egyet. Ha az utolsó felcsapott kártya is elfogy, az alforduló véget ér.

Minden fordulóban van egy-egy különleges lap is, amelyet csak az NDK-t irányító játékos választhat. Ezek az adott évtized legfontosabb döntéseit szimbolizálják: a szovjet tankok behívását a berlini felkelés elfojtására, a berlini fal felépítését (igen, ez csak egy opció a játékban!), Erich Honecker hatalomátvételét, illetve a berlini fal lebontását (vagy ha nem épült meg, akkor a kerekasztal-tárgyalások elkezdését).

A soron lévő játékos négy lehetőség közül válaszhat: levesz magától egy elégedetlenséget, felhasználja a kártyán megjelenő eseményt, fejleszti a gazdaságát, illetve növeli az életszínvonalat. Ezek közül az utóbbi három érdekes. A kártyákon ikonokkal jelölik az adott történelmi esemény hatásait. Pl. Kennedy elnök 1963-as beszéde csökkenti a nyugati elégedetlenséget és növeli az NSZK presztízsét, míg a számítógépek elterjedésével (1983) a Nyugat kap egy életszínvonalat, levehet egy elégedetlenséget és csökkentheti a valuta mértékét kettővel. Bizonyos kártyák kijátszása rendőri hatalmat ad a keleti játékos kezébe, ezekkel csökkentheti az elégedetlenséget; más kártyák növelik az NDK-ból való menekülés szintjét.

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2015/12/pic2252950_md.jpg
(Richard Sivél)

A gazdaság fejlesztésekor új gyárakat és utakat tehetünk fel, a célunk minél sűrűbb infrastruktúra létrehozása, hiszen a gyáraink szintje az összeköttetéseik számától függ. A Kelet számára létfontosságú a gazdasága fenntartása, mert nagyon sok hatás van, ami visszafejleszti a gazdaságát (ilyenkor gyárakat és/vagy utakat kell levennie). Ha erre bármikor képtelenné válik, akkor a gazdasága összeomlott és elvesztette a játékot.

A fejlett gazdaság persze mit sem ér, ha az emberek nem tapasztalják hatását a mindennapi életükben. Erre szolgálnak az életszínvonal-jelzők, amelyekből egyszerre max. hármat tehetünk fel a megfelelő akcióval, de csak annyit, amennyi az adott tartomány összes gyárszintjének a harmada. Tehát ha pl. egy tartományban van egy 2-es és egy 3-as gyárunk, akkor max. 1 életszínvonalat tud fenntartani.

Nagyon fontos nyomon követnünk a tartományainkban az elégedetlenség mértékét. Az életszínvonal növelése azonnal csökkenti eggyel a tartomány elégedetlenségének szintjét. Érdekes, hogy az NDK nem csak életszínvonallal, hanem szocialistákkal is tudja kezelni az elégedetlenséget: ha van ilyen kockánk, akkor ez leváltja az elégedetlenség-kockákat („az értelmiségiek megmagyarázzák a munkásoknak, miért jó, ami történik”). Természetesen a keleti állam rendelkezésére állnak a rendőri hatalmat adó lapok is. A Nyugatnak ilyen eszközei nincsenek.

Ha bármely tartományban 4 vagy több elégedetlenkedő van, akkor tömegtüntetés kezdődik: fel kell tennünk egy jelölőlapkát, és ha négy ilyen összegyűlik, az állam összeomlott. (Jópofa megoldás, hogy a tüntetés-lapkákon egy-egy négyszavas jelmondat szavai láthatók: keleten a már ismert „Wir sind das Volk!”, míg nyugaton a „Keine Macht für niemand!”, azaz „Semmi hatalmat senkinek!” lesz a tüntetők szlogenje.)

 

Lássuk, mit csináltunk

Az építgetés és fejlesztés eredményét igazából a forduló végén lezajló tízlépcsős „évtized vége” fázisban láthatjuk meg. Ennek során először a keleti játékos ellenőrzi, mennyien menekültek el Nyugatra (ennyivel kell visszafejleszteni a gazdaságát), illetve ha megépítette a Falat, akkor kifizeti ennek költségeit. Ezután megnézzük, melyik államnak van nagyobb presztízse, azaz melyikük képviseli „a” Németországot a világ szemében. A győztes kap egy-két fejlesztési lehetőséget.

Ezután kiszámoljuk, van-e elegendő kemény valuta az NDK-ban ahhoz, hogy fenntartsa az életszínvonalát. Ehhez a gyárainkat kell bizonyos szempontok szerint összevetnünk. Persze a forduló során kijátszott események is módosítják ezt az értéket (pl. az NDK jó pénzért „eladhatja” a politikai foglyokat Nyugatra). Ha nincs elegendő valuta (általában nincs), akkor a különbséggel egyenlő számú keleti gyár „leromlik”: ki kell cserélnünk a jelzőjét egy elavult gyár-jelzőre, ami eggyel kisebb szintű.

Ezután a tartományok életszínvonal-szintjeinek összehasonlítása kezdődik. Először az országon belül: ha túl nagy a különbség, a leszakadt tartományok elégedetlenkedni kezdenek, célszerű tehát egyenletesen fejleszteni. Majd a lényeg következik: minden tartományunk „megtámadhatja” a másik állam egy szomszédos tartományát. Persze nem katonailag, hanem csupán az életszínvonalat hasonlítjuk össze, a vesztes elégedetlensége nőni fog. A Nyugatnak elemi érdeke magas életszínvonalat megcsillogtatni a Kelettel szomszédos tartományaiban, mert ezzel tudja lázadásra bírni a kommunista állam polgárait.

Végül a keleti játékos kap vagy veszít szocialista-kockákat, amellyel csökkentheti az elégedetlenségét. Van itt is egy érdekes győzelmi lehetőség: ha mind a 12 szocialista a térképen van, akkor a Kelet győzött, bebizonyította a szocializmus magasabbrendűségét. Ugyanakkor ha nem tud levenni elegendő szocialistát, akkor a kommunista kísérlet elbukott, a keleti játékos veszít. Az utolsó lépcsőben megnézzük, összegyűlt-e valamelyik államban négy tömegtüntetés, ilyenkor az adott állam összeomlott.

 http://lfg.hu/wp-content/uploads/2015/12/pic2280521_md.jpg
(Henk Rolleman)

Akkor most ez jó játék?

Van még néhány részletszabály (pl. a Nyugat-Berlin helyzetével foglalkozók), de talán a fentiekből is kiderül, hogy a Wir sind das Volk!-ban bizony sok mindenre kell figyelnünk, ha sikeresek akarunk lenni. A kártyáknál segít a színük, de azért jól meg kell fontolnunk, milyen sorrendben vesszük ki őket és mire használjuk. Néha érdemes az ellenfél lapját felvenni és pontért elkölteni, ha erős eseménye van rajta. A gazdaság fejlesztésénél mindig figyelnünk kell a többi tartományunkat és az ellenfél teljesítményét. Ezek miatt a játék végig izgalmas és interaktív. Az eseményeknek is van egyfajta íve a játékban: az elején a kommunisták még erősek, az utolsó évtizedben viszont már keményen meg kell harcolniuk az NDK fennmaradásáért a fokozatosan, de megállíthatatlanul fejlődő NSZK-val szemben.

Természetesen megfogalmazhatók kritikák is a játékkal kapcsolatban. Tagadhatatlan, hogy kissé száraz és számolgatós, különösen a forduló vége fázisban, bár ez az eurojátékok híveit valószínűleg nem tántorítja el. A kártyákon nem szerepel háttérinfó, emiatt ha nem ismerjük a német történelem e szakaszát, bizony az események sem fognak sokat mondani számunkra, ha nem nézünk külön utánuk. (Ez sajnálatos hiányosság, ugyanis emiatt csökken a játék egyik erénye, a tematikussága, legalábbis a német közönségen kívül.)

Ami a stratégiát illeti, a Nyugat játéka az egyszerűbb: fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni. A Kelet választhat, hogy mivel kerüli el az elégedetlenség halmozódását: rendőri elnyomással, az életszínvonal emelésével vagy a szocialistákkal – általában persze ezek egyfajta keveréke a nyerő. Az NSZK-nak egyáltalán nincs könnyű dolga, ugyanis ha a negyedik forduló végéig nem sikerül megbuktatnia az NDK-t, akkor a keletiek nyernek.

Hogy megválaszoljuk a címben feltett kérdést: ha valaki szereti a tematikus gazdasági játékokat, illetve nem riad vissza egy olyan játéktól, amelynek célja felebarátunk államának megbuktatása, vagy netán érdeklődik a közelmúlt német történelme iránt, annak melegen ajánlható a játék. Már csak azért is, mert a jól sikerült kétszemélyes játékok közé tartozik, és minden számolgatás ellenére viszonylag rövid idő, kevesebb mint két óra alatt lejátszható. Úgyhogy még visszavágóra is maradhat idő – és közben belegondolhatunk: milyen jó, hogy a valóságban már nem volt visszavágó.

Jó játékot!

 

WIR SIND DAS VOLK!
Tervező: Richard Sivél, Peer Sylvester
Megjelenés: 2014
Kiadó: Histogame
Kategória: Kártyavezérelt, gazdaságfejlesztős
Ajánlott életkor: 12+
Játékosok száma: 2
Játékidő: 150+ perc
http://www.boardgamegeek.com/boardgame/165401/wir-sind-das-volk


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához