LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

SOK-SOK ÉVVEL ezelőtt nagy háború dúlt a valódi világban. Sok ember megsebesült és borzalmas dolgok történtek. A Készítő látta mindazt, ami történik és mélyen elszomorodott. Az ő alkotásai a világ legjóindulatúbb teremtményei voltak, akiket borzalmasan megráztak ezek a tragédiák. A Készítő, aki bábukat alkotott, a tomboló káosszal és erőszakkal szembeszegülve elkészítette főművét; a Készítő Földjét, egy helyet, ahová minden bábuja elvonulhat, és biztonságban lehet, amíg a háború véget nem ér.
Így született meg a Készítő Földje. Egy reggel a Készítő boltja zárva maradt és minden bábuja eltűnt. Kesztyűbábuk, ujjbábuk, marionettek és a többiek – mind eltűntek. Egy reggel a bábuk felébredtek és hol találták magukat? – a Készítő Földjén, ahol a szörnyű emberek nem tudják többet bántani őket.
A Készítő Földjén minden jó volt. A bábuk félelem nélkül éltek és boldog szabadságban töltötték napjaikat. Nem volt kéz, ami irányítsa őket. Nem rángatták zsinóron őket. Úgy élhettek, ahogy akartak és mindenük megvolt. Mindenki ép volt és egészséges. A Készítő volt közöttük az egyetlen ember, és ő is jószívű és kedves volt mindenkivel. Megjavította a sérült bábukat, újakat készített és távol tartotta a húsos embereket, akik (a Készítőt kivéve, persze) már csak a bábuk álmaiban éltek.

Aztán egyszer jött Punch, aki a leghatalmasabb bábunak képzelte magát. Egy éjjel belopózott a Készítő házába egy nagykalapáccsal és agyonütötte az alvó embert. A Készítő halálával nem maradt élő ember a Készítő Földjén. De élő hús azért maradt, mert Punch elvette a Készítő arcát és új, kegyetlen ábrázatot formált magának. És ez még nem volt minden: reggelre nem csak új arcot, hanem hat hűséges bábut is varrt a Készítő húsából. Ezek hatan, akiket Punch a fiúknak nevezett, álltak mögötte, amikor kihirdette a világnak, hogy mostantól ő a királyuk. Ő volt Punch a Készítő Gyilkosa, és a szava törvény volt.
Punch és Punch fiai uralják most irgalom nélkül, kegyetlen szívvel és sötét lélekkel a Készítő Földjét. A többi bábu csak azért létezik, hogy őket szolgálhassa. Minden bábu keményen dolgozik hosszú órákon keresztül, hogy új ruhákat, új házakat, új ételt, új játékokat készítsen – vagy bármi mást, amit csak Punch és a fiúk akarnak.
Vagy legalábbis majdnem minden bábu.
A nagy tej és süti tavon túl fekszik Menedék, a kis falu. A falu vezetője Judy, aki valaha szerelmes volt Punchba, de ez már nincs így. Jobban tudja bárkinél, hogy Punch micsoda kegyetlenségekre képes. Ismeri a gonoszt, ami az ő torz szívében lakik. Judy a kis faluban egy maroknyi olyan bábunak ad otthont, akik elmenekültek Punch karmai közül. Nekik sikerült elkerülniük a rettenetes diótörőket, megmenekültek Punch fiainak kegyetlenkedéseitől és Menedékbe mentek, ahol Judy és a többi szabad bábu várják a napot, mikor végre legyőzhetik Punchot és a Készítőt visszahozhatják az életbe. Mikor Punch megölte a Készítőt, Judy is ott volt és sikerült felfognia és megőriznie a Készítő utolsó könnyét egy ezüstgyűszűben. Ezzel a könnycseppel a Készítőt vissza lehet hozni az életbe, legalábbis Judy ezt mondja. Ez az ő legdédelgetettebb álma és a Készítő Könnye az ő legbecsesebb kincse.

Nagyjából ez a háttértörténete a Puppetland szerepjáték világának. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a felállás (megerősítve még a szabálykönyv további részleteivel) számomra az egyik legjobban sikerült horror-koncepció, amit valaha láttam. A teljesen ártatlan és gyermeki bábuk és a kísérteties, megroppant világuk – ahol a Készítő halála óta éjszaka van, hiszen nincs aki a világ tetején nappalira állítsa a fedőt – benne Punch-al és fiaival elég érzékeny húrokat penget, amire a tálalás stílusa is rájátszik. A szintén a Hogshead New Style-sorozatban kiadott Violence-hez (http://member.rpg.hu/cu/cuo27/violen.htm) hasonlóan a könyv (vagy inkább füzet, hiszen a Puppetland 20 oldal hosszú) olvasmánynak is nagyszerű, még ha nem is játszik vele az ember.

Ha viszont játszani is akarunk vele, újabb furcsa jellemzőkkel szembesülhetünk. A játéknak három alapszabálya van:

- Egy játékülés nem lehet hosszabb egy óránál. A bábuk persze játék-időben vándorolhatnak akár napokig is, de ha a valós időben szabott egy óra letelt, Készítő Földjének minden bábuja álomba merül és a legközelebbi játék elején mindenki otthon, az ágyában ébred fel épen és egészségesen, még ha korábban akár Punch börtönében is raboskodtak.

- Amit mondasz, kimondasz. Az egy órás játék alatt a játékosoknak csak azt szabad kimondaniuk, amit a karakterük beszél. Offtopic dumálgatásnak nincs helye. A karakterek akcióit pedig úgy kell közölni, ahogy azt a valódi bábszínházban is kommentálják cselekedeteiket a szereplők (például: “Azt hiszem fogom ezt a létrát, felmászok rajta és belopakodok az ablakon”), illetve a mesélőnek sem lehet közvetlenül kérdéseket feltenni. Azt hiszem ez a megoldás valahol storytellerebb, mint a Storyteller játékoknál szokás…

- A játékosoknak és a mesélőnek lehetőleg úgy kell beszélniük és viselkedniük, mintha egy valódi előadásban szerepelnének – a “Tünés a hátsó ajtón, de gyorsan.” helyett passzentosabb például a “Fussunk! Fussunk a hátsó ajtón át! Nem szabad, hogy a diótörő utolérjen minket!” használata.

Igazából nincs is sokkal több szabály a játékban. Dobókockát mint olyat nem is használ, a cselekedetek lebonyolítása a mesélő józan eszére (meg a mese-hangulatra) van bízva. Az un. freestyle játékosok örvendhetnek… A szabálykönyv maradékában mesélői jótanácsok, NPC-k leírása (Punch és fiai, egy tipikus diótörő-katona, valamint Judy statjai), a Készítő Földjének rövid, de meglehetősen plasztikus bemutatása és pár kalandötlet található.

A karaktergenerálás is meglehetősen szimpla; a játékos kiválasztja, milyen fajta bábuval akar játszani, milyen a bábu, mire képes, mire nem képes (ez utóbbi három főleg a bábu fajtájától illetve a jellemétől függ). Négyféle bábu létezik: kesztyűbáb, ujjbáb, árnyékbáb és marionett. Ezek mindegyikének megvannak a maga korlátai és előnyei: az ujjbáb például gyors, könnyen félreugrik a felé dobott dolgok elől, de mivel se kezük, se lábuk sincsen, nem tudnak felvenni vagy megrúgni dolgokat. Az árnyékbábok képesek láthatatlanná válni (mivel papírvékonyak, ha élükkel fordulnak valaki felé, az nem veszi észre őket), de anyaguk miatt (papír) nem túl strapabíróak és elég gyengék is.

Ihol a szabálykönyv példakaraktere, illusztrációképp (a dőlt betűs tulajdonságokat a játékos adta hozzá a bábfajta alapjellemzőihez):

Név: Pirosgombos Sally
Bábu fajtája: Kesztyűbáb
Ez a bábu: közepes méretű; elég nehéz; nem túl gyors; elég erős; nagyon okos; meglehetősen csinos és jó a mágikus trükkökben.
Ez a bábu tud: rendes sebességgel mozogni; félreugrani a felé dobott dolgok elől, ha azokat már a eldobáskor észreveszi; eldobni dolgokat; megfogni dolgokat; gyengén megütni dolgokat; mágikus trükköket csinálni, elbűvölni egy bábut, hogy az szívességet tegyen neki; nagyon szépen énekelni; és csendesen mozogni, ha elég óvatos és szerencséje van.
Ez a bábu nem tud: megrúgni dolgokat; gyorsabban haladni, mint egy ujjbáb; hazudni; gyorsan úszni; bántani egy másik bábut, ha az korábban vagy most nem akarja őt vagy valaki mást bántani, akivel Sally törődik, vagy csendesebben mozogni, mint egy ujjbáb.

A játékosnak már csak egy életnagyságú rajzot kell készítenie a báburól a karakterlap üres kirakós-részére és játszhat is.

Sebzések, életerő, karakterhalál vagy hasonlók csak meglehetősen közvetve fordulnak elő a játékban. Valahányszor egy bábu olyasmit tesz, amire a leírása alapján nem lenne képes (pl. Sally esetében hazudozik, vagy ártatlanokat bánt), illetve ha valami nagyon rossz dolog történik (pl. egy diótörő leszakítja egy karját), akkor a játékosnak be kell satíroznia a karakterlap kirakós-részének egyik mezőjét (16 darab van belőlük). Ha ezek elfogytak, a bábuval már nem lehet játszani a következő alkalommal. Ezen kívül csak egy módon lehet meghalni: Punch képes arra, hogy kalapácsával bármelyik bábut megölje.

A Puppetland kalandok célja végül is egyszerű: valamilyen módon véget kell vetni Punch uralmának, és életre kelteni a Készítőt. Az talán nyilvánvaló lehet, hogy a Puppetlandet nem kimondottan a hosszú távú kampányok jegyében tervezték, de kellőképpen ráhangolódott csapatok egészen biztosan jól tudnak szórakozni, ha kipróbálják. De ahogy mondtam, olvasmánynak mindenképpen nagyszerű, remek stílusban van megírva (még ha ezt némileg agyon is csapja az utolsó oldal, ahol az író a szánkba rágja, hogy tulajdonképpen ez a játék minek az allegóriája – kösz John, nyilvánvaló volt).

Ami a játék hozzáférhetőségét illeti: tőlünk nyugatabbra élőknek meglehetősen olcsónak számíthat a maga hat dolcsis árával, idehaza ez talán kevésbé költséghatékony megoldás. Szerencsére egy rövidített változat hozzáférhető a http://www.johntynes.com/rl_puppetland.html címen. Hozzám hasonló elborult gyűjtőknek viszont mindenképpen a polcára kívánkozik…

Ja, ha valakinek az érdeklődését esetleg ilyesmi is motiválja: a játékot John Tynes írta, aki többek között a Delta Greenért is felelős, amiért, mint tudjuk a Call of Cthulhu játékosok – már akik találkoztak vele – térdre hullva, kántáló hangon adnak hálát.

(A Puppetland szabálykönyv tartalmaz még egy három oldalas Power Kill című mini-metajátékot is – ez is érdekes dolog, bár inkább gondolatkísérletnek hasznos, mint kipróbálásra, mert szájbarágósabbra sikeredett, mint a Puppetland utolsó oldala. A Power Kill más szerepjátékokkal párhuzamosan játszható, lényege az, hogy a “normál” szerepjátékban elkövetett erőszakos cselekedeteket a valós világra megfeleltethető erőszakos cselekedetekké írjuk át, oszt’ szembesülünk azzal, miért is hentelünk annyit. Fene tudja, nekem kissé prédikálósnak tűnik ez a cucc, bár tény, hogy érdekes lehet…)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához