LFG.HU

Aszketa
VegyesCimkek

Prológus

Két vaskos hét is eltelt már, mióta az árnyvadászok visszatértek Budapestre a rakomány krumplival és bezsákolták a jól megérdemelt lóvét az elvégzett melóért. Mindenkire ráfért már egy kis különlét és szabadidő, így aztán derék vadászaink végre foglalkozhattak egy kicsit önmagukkal is, pihenhettek, ügyeket intézhettek, kisebb melókat vállalhattak, egyszóval pár hét nyugalom köszöntött rájuk, már amennyire ez a Kőbányai Pusztulatban lehetséges volt.

Szecska, a csapat ork nyomozója és közvetítője, kihasználva a pihenőt, visszavonul, hogy rendezze az ilyen-olyan ügyeit, ápolja kapcsolatait és lezárjon egy-két futó, korábban elvállalt, unalmas megfigyelési és lehallgatási ügyet, amit Rövidzárral, a Pusztulat magyar “James Bondjával“ közösen intéznek, egy kis mellékes kereset reményében.

Bútor néhány röpke nap alatt kiheveri sérüléseit, köszönhetően a színvonalas orvosi ellátásnak és a csinos nővérkék látványának. Troll csont beforr, tartja az Ébredés utáni dakota mondás. Kicsit ugyan bosszantja, hogy ennyi nujent ki kell dobnia az ablakon, de hát mégis csak benyalt egy nagy kaliberű toronyágyúból kilőtt sorozatot a legutóbbi üldözéses jelenetben, ami kis híján kettészakította. A kényszerpihenőt követően aztán ismét nagy erőkkel beleveti magát a testépítés gyönyöreibe, hiszen a sok komoly meló mellett egy kissé elhanyagolta a kedvenc sportját és a konditermek fura népét (bár a krumpliszsákok lelkes rakodása és az IWS multivető lengetése azért segített neki edzésben maradni). Sőt, még a Renrakunál dolgozó csajára is szakít némi időt ebben a két hétben, hogy ápolja a némileg egyoldalú, romantikusnak vélt kapcsolatát (már ha létezik ilyesmi egy huzalozott kibertroll és egy szexuálisan deviáns titkárnőcske között, akinek az a fétise, hogy óriási méretekkel bíró metahumánokra gerjed). Hiába na, szép dolog az igaz szerelem…

Citrom, a Láncos Kutyák motoros bandába beépült ex-zsaru az utóbbi időben nem mozgott az árnyvadászokkal, kimaradt a legutóbbi néhány melóból is, de azért néha még össze-összefut a többiekkel, apró-cseprő szívességeket kérni, vagy épp teljesíteni. A Pusztulat alvilági bandái ugyanis sok olyan infóhoz is hozzájutnak, amihez az árnyvadászok nem, vagy csak nagy nehézségek árán, így aztán mindig jól jön egy alvilágba beépült, megbízható kapcsolat. Bár Citrom komolyan fontolgatja, hogy kiugrik a bandából és felcsap főállású árnyvadásznak, de az évek során már jelentős mértékben összefonódott a bűnszervezettel, ahová befogadták, megbíznak benne, barátságokat alakított ki a klubtagokkal és hát a fél-nomád, motoros életmód amúgy is bejön neki, így egyelőre halogatja a döntést. Amikor pedig épp nincs bandaháború, vagy üzlettel kapcsolatos teendő a klubban, akkor szívesen beugrik az Anyaszomorítókhoz amolyan “cserejátékosként” egy-egy vastagabb csekkrúd reményében.

A csapat rigója, Hipós is alaposan kipiheni magát végre és feltöltődik a balatoni kiruccanás után, aminek sikerességében kimondottan nagy szerepe van a stabil nőjének. Hiába na, a néger ork csajok nagyon hálásak tudnak lenni… Közben igyekszik a faterjával közösen üzemeltetett, Geller névre keresztelt lőtér ügyeit is egyengetni, hiszen mégis csak egy többé-kevésbé legális vállalkozásról van szó, és mint olyan, ez olykor némi papírmunkával és a kenőpénzek megfelelő helyekre juttatásával jár, amit nagy hiba lenne elhanyagolni!

A többiek még ennél is jobban felszívódnak az árnyvilágban, mindenki szépen besüpped a saját sekélyes kis életébe, és ki tudja, miféle ügyekkel foglalkoznak, merre járnak, hol tengődnek. Bika bizonyára valamelyik sikátorban riogatja a csöveseket, vagy az asztrálsíkon kóborol, Tróger, a törpe adeptus szintén másféle utakon jár, regenerál, vagy külön melókat intéz, a Lúdvérctől kimenekített Zsilett meg az Anyaszomorítók egyik lepukkant menedéklakásában dekkol és próbál beilleszkedni az új világba. Így megy ez…

A cégluvnya

Hipós Tony épp a lőtér parkolóra néző, üveges konténerirodájában borítékolja a hatóság embereinek szánt szokásos havi összegeket, hogy azok cserébe ne firtassák túlságosan a lőtéren használt fegyverek eredetét, amikor hirtelen felbukkan egy tűzpiros Audi Avus és csikorogva megáll az ablak alatt, majd a kicsapódó kocsiajtó mögül riszálva előtűnik egy makulátlanul tiszta, elegáns kosztümöt viselő tünde bombázó. A spiné laza mozdulattal felcsapja a legmodernebb, intelligens hololencsés napszemcsit, méla undorral körülnéz, majd átlépve egy pocsolyát, kissé félszegen bekopogtat a konténer ajtaján.

PictureHipós kis híján szívinfarktust kap, amint az ablakon keresztül meglátja, hogy miféle vendéget sodort a lőtérre a város felőli, párás szmog ma délután. Hirtelen felugorva, hevenyészve összekapja magát, majd izzadt tenyerét a melós nadrágjába törölve ajtót nyit. A nő kellemes parfümillata és modern szabású ruhája hihetetlen kontrasztban van a környezetével, amit csak az oldalán fityegő pisztoly markolata enyhít valamelyest. Ordít a csajról, hogy afféle belvárosi céges bige. A rigó kényszeredetten próbálja levenni a szemét vendége tökéletes idomairól, nem túl sok sikerrel. A nőci tettetett félszegséggel mutatkozik be Miss Johnson néven, majd mosolyogva kezet ráz a meghökkent arcot vágó Hipóssal. “Miss Johnson”. Na persze… Igazi céges fedőnév lehet, már csak azért is, mert a nőnek abszolút nincs semmiféle akcentusa, leszámítva a belvárosi, fennhéjázó hanghordozást. Eredetileg nyilván Bíró Icának, vagy valami hasonlónak hívták, csak hát az elég hülye név lenne egy céges cicababának, aki keménynek és határozottnak akar látszani.A háttérben nagyjából ekkor kezd el kerepelni egy Heckler & Koch rohampuska, amit az egyik fülvédős ork fizetővendég tesztel épp a 3. lőállásban. A nő minden rövid sorozat után összerezzen és kissé behúzza a nyakát. Most vagy nagyon jó színésznő, vagy tényleg valami amatőr puhány, aki egyáltalán nincs hozzászokva, hogy “terepen” dolgozzon. Erre némileg rácáfol a tünde spiné bársonyozott pisztolytáskájából kikandikáló Ares Light Fire 70 markolata, de ez lehet, hogy szimplán az álca része. Mindenesetre Hipós nem agyal sokat ezen a kérdésen, inkább a  bige kellően mély dekoltázsát bámulva hallgatja zavartan bólogatva, hogy a nő tulajdonképpen az 1G névre keresztelt, nemrég alapított cég képviseletében jár itt. Mivel szükségük lenne egy megbízható csapatra és hallottak az Anyaszomorítókról, ezért szeretnék felbérelni őket egy melóra.

A rigó eléggé el tud gyengülni, ha szép nők szépen kérik, úgyhogy azonnal rávágja, hogy érdekli a munka, miközben a nő verdáját méregetve a szeme sarkából, dicsérni kezdi a lökhárítóit. Mármint a kocsinak. A csaj láthatóan megkönnyebbül, hogy pozitív választ kapott, így igazítva egyet a blúzán (még több vizualitást engedve beszélgetőpartnere számára), búgó hangon kéri, hogy toborozza össze a csapatot, végül megad egy címet a Pusztulat peremén, ahol az 1G képviselőivel fognak találkozni, akik majd elmondják a munka jellegét és a részleteket. Még azt is hozzáteszi, hogy ő csupán egy közvetítő, úgyhogy ő sajnos nem rendelkezik pontos infókkal a melóról, de azért számot cserél Hipóssal, biztos, ami biztos, majd hirtelen összerezzen, amikor öblös hangon felugat egy Ares Predator a lőtér egy távolabbi pontján. Miután rendezi bájos arcvonásait, kedvesen mosolyogva elköszön, gondosan ügyelve ismét átlépi az autója melletti pocsolyát kissé felhúzott szoknyával, végül behuppan a kocsiba és sportosan elhajt. Hipós még döbbenten néz utána vagy egy percig a konténeriroda bejáratából. Mélázásából csak az overalljából érkező, jól ismert ti-ti-ti-tá-tá-ti-ti-ti szignál zökkenti ki, ami félreérthetetlen jele annak, hogy az ork nője hívja a kommlinken. Hipós nagyot sóhajtva csukja be maga mögött az iroda ajtaját… “Szia Drágám… izé.. jaaa, nincs semmi, csak melózom…” – szűrődik még ki tompán a konténer mélyéről.

A Meeting

Hipós marhára lelkes, hogy a csapatuk már olyan híres-neves az Árnyvilágban, hogy egyenesen házhoz jön a meló és az ezzel járó zseton (csinos elf nő képében). Gyorsan körbehívogatja a többieket – már akiket elér -, és összecsődíti őket, hogy megdumálják, mi legyen ezzel az ölükbe pottyant lehetőséggel. A srácok a saját bőrükön tapasztaltak már ezt-azt az “ígéretes” céges megbízásokról, úgyhogy azért némi fenntartásokkal kezelik a dolgot. A rigó is elkezd végre a farka helyett a fejével gondolkodni és belátja, hogy igen, bizony lehet, hogy az egész valami csapda. Végül is már ráléptek néhány tyúkszemre a korábbi ténykedéseikkel, úgyhogy simán benne lehet a pakliban. Ezért aztán megcsörgeti a rendkívül hasznos és önzetlen dekás kontaktját, hogy ugyan nézzen már utána ennek az 1G-nek, mert senki nem hallott még róluk. 1-2 óra elteltével jelentkezik is a fickó. Mint kiderül, a cégnek egyetlenegy irodája van, ingatlanügyekkel, biztosításokkal és befektetésekkel foglalkoznak. A dekás talált pénzügyi tranzakciókat, nem túl nagy összegű utalásokat, híváslistákat, de azok nem tűnnek gyanúsnak, bár az szinte nyilvánvaló, hogy az ott dolgozó hölgyike csak kirakat szerepet tölt be. Lehet simán egy feltörekvő kis cég, amelyik most próbál berobbanni a piacra és hasítani egy kis szeletet a tortából, nem feltétlenül 100%-ig legális módszerekkel. Vélhetően pont emiatt is lenne nagy szükségük árnyvadászokra. Olyan vérbeli profikra, mint például az Anyaszomorítók.

​A tűzpiros Audi Avus már ott parkol a megadott cím előtt, mire a csapat odaér. Hipós rigóverdájából nagyot nyújtózva kipattan Szecska, a dörzsölt ork nyomozó, mögötte egyből érkezik Rövidzár, a mindig elegáns ügynök, aki azonnal gyanakvó tekintettel végigpásztázza a környéket kiberszemeivel.  Tűzerőnek magukkal hozzák még az elmaradhatatlan házi kibertrollt, Bútort, akin most csak egy pimpelt AK-97 rohampuska és egy Ares Predator fityeg hanyagul, hiszen mégis csak tárgyalni jönnek, nem háborúzni, bár a kettő néha egy és ugyanaz. Végül pedig nagy lendülettel berobog Citrom, a motoros utcai szamuráj cimbora Harley Davidson Scorpion cirkálóján, akit a biztonság kedvéért magukkal csábítottak, arra az esetre, ha netán elmérgesedne a tárgyalás valamilyen oknál fogva.

Kissé gyanakodva lépnek be egy jobb napokat látott bérház utcára néző ajtaján, ahol a földszinti részt valaki egész igényesen felújította és amolyan tárgyalóterem féleséget alakított ki belőle. A csapat aggályai némileg szertefoszlanak, amikor odabent a most is tipp-top Miss Johnson fogadja őket mosolyogva és az egyik fal mellett felállított svédasztalhoz invitálja Szecskáékat, hogy fogyasszanak bátran, míg a megbízók megérkeznek. A pogácsától kezdve a szójakávén át a valódi sörökig van ott minden. Nem kell kétszer mondani a népeknek, hogy megdézsmálják a készletet, hamarosan mindenkinek a kezében ott terem egy-egy üveg pia. A terem közepén nagy tárgyalóasztal áll, körülötte kényelmesnek tűnő szintibőr karosszékekkel, a szemközti falat pedig egy hatalmas tridim képernyő teríti be, amin stílusosan az 1G kék-ezüst animált céglogója forog lassan, 3D-ben. A közvetítő spiné, miután meggyőződött róla, hogy mindenki magához vett valamit az italos pultról, sajnálkozva bejelenti, hogy az ő feladata itt véget ért, ezért most le is lépne, mert még sok dolga van, de legyenek türelemmel, az 1G képviselői pár percen belül itt lesznek és minden kérdésre kielégítő választ fognak adni, azzal kilibben az ajtón és egy szempillantással később már hallják is az Audi csikorgó gumijait, amint eltűnik az egyik kereszteződésben.

Picture1G => OneG => GenO

Magukra maradnak hát a menő tárgyalóteremben. Tiszta szerencse, hogy van elég sör, hogy átvészeljék azt a mintegy negyed óra várakozást, míg a leendő megbízóik felbukkannak. Kicsit gyanakodnak ugyan, hogy miért nincs itt még senki, de a svédasztal kitart, úgyhogy annyira nem aggódnak, inkább szisszentenek még egy doboz piát addig, hátha hamarosan történik valami.

A történésre nem is kell sokáig várni, ugyanis a laza iszogatás közepette egyszer csak résnyire nyílnak az ajtók és a terembe két repeszgránát röppen be, majd fémesen pattogva, annak rendje-módja szerint begurulnak a székek közé. A várakozó árnyvadászok úgy rebbennek szét, mint valami félrészeg verébraj. Rövidzár azonnal bemutatja a híres-neves tigrisbukfencét, ami párszor már megmentette az életét, és egy szempillantás alatt fedezékbe vonul a svédasztal mögötti sarokban, majd előráncigálja a pisztolyát, minden eshetőségre felkészülve. Bútor szintén hamar felocsúdik és egy “hö… mi a f@sz van” frázist követően, elszántan az egyik gránát után veti magát azzal a célzattal, hogy majd visszadobja a feladónak. A bökkenő csak az, hogy az ajtók azonnal visszacsukódnak, amint a gránátok berepülnek rajtuk. Citrom és az ork nyomozó kicsit később reagál, meg aztán túl sok fedezék se akad a szobában, sőt, még a sör is a kezükben van (amiért ugye nagy kár lenne, ha kiömlene), úgyhogy ők gyakorlatilag szépen végignézik, ahogy a barázdált felületű, halálos tojások beszánkáznak a lábuk alá a laminált padlón csúszva. Az egész olyan, mint valami lassított felvétel. A természetellenesre nyúlt idő aztán hirtelen újra felgyorsul és a két kézigránát fél másodperc eltéréssel, fülsiketítő hanggal felrobban: BANG! … BANG!

Az igényes tárgyalóterem hirtelen háborús díszletté alakul. A mennyezeti lámpák szilánkjai a leszakadó vakolatdarabokkal együtt potyognak a feltápászkodni próbáló csapat nyakába, csak egy-két renitens fénycső zizeg odafent pislákolva és elektromos szikrákat szórva. Az egész szobát sűrű, szürke por lengi be, amitől az embernek azonnal köhöghetnékje támad. A svédasztal tartalma a padlón hever szanaszét, a szétforgácsolt bútorok maradványai közé vegyülve. Az egész terem ragacsos és szutykos a szétrobbant piás dobozok tartalmától. Rövidzár látszólag sértetlenül kászálódik ki az asztal mögül, csak a haja és a csinos kis szakálla fehérlik a ráhullott vakolatdaraboktól. Elszántan tekintget körbe, előreszegezett Ares Predatorával. A kibertroll éppen lehajolni készült a gránátért, amikor az felrobbant, de a rinocérosz vastagságú bőrében és a fölötte hordott páncéldzsekiben elakadnak a repeszek. Csak a bal szeme alatt szivárog belőle egy kis vér (vagy gépzsír). Szecska is szerencsés csillagzattal születhetett, mert valami csoda folytán elkerülik a szétcsattanó gránátdarabok, csak a füle cseng irtózatosan, meg a cucca igényel majd egy alapos mosást, bár ez már a detonáció előtt is igaz volt rá. Citrom már nem ennyire mákos, a pillanatnyi tétovázás sokba kerül neki, ugyanis a székek közé zuhanva nyöszörög épp valahol a földön. Combján és vállán csúnyán megsérült. Azonban épp annyi idejük marad, hogy körülszemlélve felmérjék a kárt, ugyanis az ajtók ismét kicsapódnak és a szétzilált csapatot közrefogva, két golyóálló mellényes, gépfegyveres ork sziluettje bukkan fel a kijáratoknál, akik szó nélkül tüzet nyitnak “vendégeikre”…

​Az AK-97-es rohampuskák torkolattüzei villózva bevilágítják a félhomályos, porlepte helyiséget, ahogy a két elszánt arcú ork támadó igyekszik eltrafálni a bútorok romjainak fedezékében mocorgó alakokat. Azonban az Anyaszomorítókat sem ejtették a fejükre, meg nem is olyan fából faragták őket, hogy néhány ilyen kifutófiútól berezeljenek. A válaszra sem kell hát sokáig várni. Szinte egyszerre ugatnak fel öblös hangon Szecska és Rövidzár nehézpisztolyai és Bútor is emberfeletti gyorsasággal pattan fel – hála a huzalozásainak -, majd karpengéit kivillantva, nagyot bődülve nekiront a kijáratot eltorlaszoló orknak, akit ez szemmel láthatóan kissé meglep, mert a rohampuskája is megremeg a kezében. Citrom is összeszedi magát annyira a tárgyalóasztal takarásában, hogy elővakarja valahonnan a SPAS-22-esét és eleresszen néhány sörétet félig vakon, az ajtók irányába. Közben a kibertroll három öles, döndülő lépéssel az ajtónál terem, majd csak úgy dühből meglendítve karpengéit, egyszerre szúrja át a döbbent ork alhasát a mellény alatt és nyesi le az ocsmány fejét a nyakáról, ami dinnyére emlékeztető hanggal, tompán toccsan a küszöbön, a fej nélküli test pedig az ütközéstől szépen hanyatt zuhan, egyenesen ki az ajtón, a sáros utcára. Bútor csak ekkor észleli, hogy közben bekapott egy rövid sorozatot, de a páncéldzseki ismét jó szolgálatot tett, úgyhogy némi zúzódástól eltekintve nem érte más kellemetlenség. A másik ork, látva társa halálát, még dühösebben kezdi szórni a golyókat. Egy-két lövés őt is eltalálhatta közben, mert a haragos ordításába fájdalmas hangok is vegyülnek már, de küzd becsülettel. Citrom valószínűleg kétszer is megbánta már, hogy nem maradt otthon a motoros haverjaival, mert ehhez a kutyaszorítóhoz képest még az az élet is sokkal biztonságosabbnak tűnik. Kell is a francnak árnyvadászat – gondolja, amikor egy újabb golyó cuppan a testébe, szétforgácsolva a jobb kulcscsontját és újra a padlóhoz szegezi. Bútor eközben fellelkesülve az egyik támadó halálán, megpördül a tengelye körül és gyakorlott mozdulattal kezébe kanyarítja a saját, vállán lógó, városi álcaszínűre pingált, fegyverkapcsolatos AK-97 rohampuskáját, majd vérbeli kommandósként szeméhez emelve azt, elereszt három skulót: kettő a mellbe, egy a fejbe. Az utolsó támadó döbbent arccal hátravágódik a becsapódó lövedékektől. Estében még rátapad gépfegyverének ravaszára, úgyhogy kreál még egy golyó-ütötte csíkot a szemközti falra, arra az esetre, ha eddig még nem lett volna eléggé leamortizálva a pofás kis tárgyalóterem, majd hörögve kimúlik ő is.

Picture

A csapat végül egész jól megússza ezt a korántsem veszélytelen “tárgyalást”, csak Citrom agonizál összeszorított fogakkal egy méretes sör-üdítő-vértócsa kombóban fetrengve. Valamilyen csoda folytán, a rövidebb falat betöltő tridim képernyő viszonylag épen megúszta a pusztítást, rajta még mindig ott forog az animált 1G logó. Azért látszik, hogy az utcai szamurájt is kemény fából faragták, mert hamarosan önerőből feltápászkodik és leroskad egy épen maradt székre a sebeit nyalogatni. Eközben a szemük sarkából detektálják, hogy a képernyőn megváltozik a logó, sőt még titokzatos zenei aláfestést is kap. Az 1G logó szépen átvált OneG-re, majd lassan forogni kezd újra. Bizonyos szögből nézve és visszafelé betűzve, egészen olyan, mintha GenO lenne. Szinte egyszerre villan be mindenkinek az a nem elhanyagolható tény, hogy már kétszer is beleköptek a GenoTech levesébe, akarva-akaratlanul. Először az elrabolt ork énekes, Hentes kiszabadításával, másodszor meg a metróalagútban tették taccsra a cég egyik titkos laboratóriumát. Ez egyben azt is megmagyarázza, hogy miért is fogadták őket ilyen “szívélyesen” az imént. Egy újabb alattomos csapda volt hát ez az ígéretes munkalehetőség is, csak épp alábecsülték az Anyaszomorítókat!​Hipós kissé berág a tényen, hogy megint palira vették, úgyhogy feldúltan azonnal megcsörgeti a közvetítő spinét a kommlinkjén, ott helyben, a romok között ácsorogva. Miss Johnson kihangosítva válaszol a hívásra. A háttérzajból egyértelmű, hogy még mindig a kocsijában ül és vezet. A rigó, amilyen kedves tud lenni, annyira fenyegető is, ha felpiszkálják, úgyhogy ordítva csak annyit mond a nőnek, hogy azonnal forduljon meg és tolja vissza a csontos seggét a tárgyalóhoz, mert ha nem, megkeresi és kinyírja. A csajt ez némileg zavarba hozza, hangjába leplezetlen értetlenség és félelem vegyül. Úgy tűnik, nem tudja, hogy mi történt, mire számítson, vagy, ha igen, baromi jól leplezi. Hipós “kedves” invitálása után pedig nem valószínű, hogy azonnal csikorgó gumikkal visszapirít majd a helyszínre. Mindenesetre remegő hangon azt mondja, rendben. Persze lehet, hogy csak azért, hogy lekoptassa a felbőszült rigót.

PictureAkció – Reakció

Kb. negyed órája járkálnak fel-alá a rommá lőtt tárgyalóban, amikor Bútor kommlinkje jelez, hogy igaz szerelme, Petra, a Renrakus titkárnőcske hívja. A troll mosolyogva válaszol a hívásra, sőt még ki is hangosítja azt leplezetlen büszkeséggel, hogy mindenki irigykedhessen, milyen bomba csaja is van troll létére. Azonban a csajszi mindig buja arcocskája helyett, némi meglepetésre most csak egy maszkos csóka jelentkezik be, a kamera pedig a megkötözött és kipeckelt szájú Petrát mutatja, amint épp letépett ruhában tűri, hogy két másik perverz állat, röhögve szórakozzon vele. Bútorban azonnal felmegy a pumpa, tehetetlenségében pozdorjává zúzza a viszonylag épen maradt berendezés nagy részét is, és ordítva fenyegetni kezdi Petra “vendégeit” , hogy ezért kinyírja őket. A torzított hangú maszkos férfit azonban ez nem nagyon hatja meg, kimért hangon közli, hogy legközelebb már nem lesznek ilyen kedvesek a csajjal, ha nem szállnak le a GenoTechről, hanem egyszerűen csak elvágják a csinos kis torkát. Elég egyértelmű az üzenet…

Közben Hipóst kissé lelombozza, hogy a közvetítő spiné még mindig nem ért vissza, és sanszos, hogy nem is fog mostanában, úgyhogy a körülményekre való tekintettel beleegyezik, hogy akkor ne várjanak tovább. Amúgy is két ork hulláján ücsörögnek egy szanaszét cseszett tárgyalóban, amit elég nehéz lenne kimagyarázni, ha netán felbukkannának itt a Zöld Haza egyenruhásai, vagy valamelyik helyi banda képviselői.

Miután beszuszakolják magukat a kamionba a sebesült Citrommal és a mocijával együtt, Hipós gyorsan megcsörgeti a dekás kontaktját, Edét, azzal a célzattal, hogy ráállítja a GenoTechre meg a közvetítő bukszára. De ekkor jön az újabb meglepetés, ugyanis a dekás vért köpdösve, bevert arccal válaszol a hívásra. Mint kiderül, hamarosan ott fog elpatkolni, annyira helyben hagyták, a cuccait meg módszeresen szénné zúzták, úgyhogy mostanában nem lesz abban az állapotban, hogy dekázgasson a rigó kedvéért. Sőt, egyenesen azzal vádolja Hipóst, hogy miatta került ilyen helyzetbe, mert állandóan olyan dologba akarja ütni az orrát, amit jobb nem piszkálni. A rigó persze kicsit berág ezen (is), hiszen a dekások azért vannak, hogy ott kutakodjanak, ahol amúgy nem kéne. Na mindegy, jó egészséget kíván Edének, majd kinyomja. A GenoTech nyilvánvalóan nem viccel. Jobbnak is látják megbeszélni a kamionban, hogy most egy ideig kerülik a feltűnést, úgyis van egy csomó egyéb dolguk. Például jött üzenet, hogy megérkeztek a korábban megrendelt cuccok a vidéki bunkerben vesztegelő Ares Citymasterhez, úgyhogy lehet értük menni. Sőt, Bútor fegyverkereskedő haverja, Pilóta is bejelentkezik szinte ugyanakkor, hogy az egyik ismerőse beszerezte végre a hőn áhított Panther rohamágyút a kibertroll számára. Persze Bútornak most Petra kiszabadítása a legfontosabb, de a rohamágyú gondolata azért mégis csak csal egy kis mosolyt az agyaras pofájára. A többiek inkább az alkatrészekért mennének.Picture

Végül a csapat kettészakad, ugyanis Butor sürgeti, hogy azonnal menjenek kiszabadítani a nőjét, mialatt Citrom teljesen összevérzi Hipós szintibőr üléshuzatát a GMC-ben, sőt még oda is hány, szóval elég ramatyul néz ki, úgyhogy ráfér egy kis kórházi kezelés. Ezért aztán Bútort és Rövidzárat kidobják a troll lakásánál, majd Hipós és Szecska tovább dönget a legközelebbi kórházig, ahová szépen beadják Citromot megőrzésre. Ezalatt a troll az ügynökkel együtt behuppan a saját kocsijába, gyorsan betáplálja úti célnak Petra belvárosi lakását és bekapcsolja a robotpilótát, ugyanis valahogy soha nem ment neki valami jól a vezetés. Közben a dühös kiberszamurájnak azon kattog az agya, hogy mi mindent is fog csinálni a maszkos fickókkal, ha még ott találja őket. Kicsit sajnálja, hogy nincs idő előtte beugrani a rohamágyúért, mert akkor hatásosabb lenne a belépője…

A hatásos belépő végül persze elmarad, ugyanis a maszkos ürgéknek volt annyi eszük, hogy nem várták meg, míg odaér a felmentő sereg. Így hát be kell érniük azzal, hogy a csaj szétzilált nappaliján átgázolva találjanak rá a kipeckelt szájú Petrára, akit egy kötegelővel jó alaposan a lépcsőkorláthoz kötöztek. A csajon zúzódások nyomai látszanak, testén csak itt-ott lógnak ruhafoszlányok. Fehér melleiről és csupasz szemérméről támadói durván leszaggatták a ruhát és nyilván többször is használták a nőt, nem túl gyengéden. Feszes bőrén azonosítatlan, vérrel kevert testnedvek megszáradt foltjai csillognak. A nő láthatóan megkönnyebbül, mikor a szeme sarkából meglátja megmentőit. Petra könnyes tekintetében ugyanakkor Bútor haragos villanásokat is felfedezni vél, így egy pillanatra elgondolkodik, hogy jó ötlet-e kivenni a csaja szájából a beletömött rongydarabot, mert még a végén megszólal. De a kibertroll igazi gavallér, így aztán mégis bevállalja a dolgot és kiszabadítja szerelmét, lesz, ami lesz. Rövidzár eközben próbál mindenhová nézni, csak a pőre nőre nem, de a tekintete minduntalan visszakalandozik Petra idomaira, aki ezzel mit sem törődve, zokogva, dühösen, ököllel csépelni kezdi a troll hegyomlásnyi mellkasát, miközben eszelősen azt ordítja, hogy Bútor mekkora szemét, hogy ez az egész miatta van, mert mindig hülyeségeket csinál és különben is rohadjon meg, hogy nem jött hamarabb és, hogy most egy ideig nem akarja látni, de most azért még ne menjen el, mert nem akar egyedül lenni és amúgy meg vigye be a kórházba, mert szanaszét repedt, majd mintha csak ekkor tudatosulna benne, hogy nincsenek kettesben, feldúltan magára kanyarít egy köntöst. A meghökkent troll ezekre a vádakra nem nagyon tud mit reagálni, úgyhogy csak ennyit mond, “bocs“, miközben azon agyal, hogy a fenébe repedhetett szét pár nyominger maszkos embertől, azok után, ami köztük történni szokott? Végül az idillt Rövidzár hangja töri meg, aki szerint most már menniük kéne a kórházba (meg az autóalkatrészekért), úgyhogy összeszedik a nőt, majd beadják megőrzésre Citrom mellé a kórházba őt is lábadozni.Picture

A seftes

A kórházas körjáratozást követően újra találkozik Rövidzár, Bútor, Szecska és Hipós. Most, hogy a szeretteiket biztonságban tudják, nem marad más, csak a vásárlás semmihez sem fogható, kellemesen bizsergő érzése. Célba is veszik gyorsan Drótmester raktárát. A megnyerő külsejű tünde seftes a város szélén vert tanyát egy nagy épületben, ami leginkább egy szerelőműhelyre hasonlít első ránézésre. Hipós kapcsolata ajánlotta be a tagot, mivel a nem mindennapi Citymaster alkatrészek beutaztatását állítólag csak ez a Drótmester tudja elintézni a városban. Ez tényleg így is lehet, ha igaz, hogy a szajré már meg is érkezett. Jó nagy mozgás van a félig-meddig raktárra emlékeztető műhelyben, jönnek-mennek a melósok, partnerek, szóval szemmel láthatóan virágzik a biznisz. Hipósék is besétálnak hát a nyüzsgő szerelőcsarnokba, ahol hamar kiszúrják az elfet a többi melós között. Éppen széles mozdulatokkal gesztikulálva magyaráz valamit egy overálos törpének. Amikor meglátja a jövevényeket, a törpét elzavarja, majd odavakkant a csapatnak: – Uraim, miben állhatok a rendelkezésükre?
Hipós egyből bizalmasan közli, hogy üzleti ügyben jöttek, mire Drótmester a fejével rábök egy hatalmas, megsárgult táblára, amin a műhely publikus tarifái vannak feltüntetve sablonbetűkkel felmatricázva, hozzátéve, hogy ott vannak a szolgáltatások árai, időpontot meg a szakállas törpével tudnak majd egyeztetni, azzal már fordul is el, hogy egy másik melósával kezdjen kötekedni valamin. A rigót persze nem lehet ilyen könnyen lerázni, úgyhogy gyorsan utána szól, hogy tulajdonképpen az Ares Citymaster alkatrészekért jöttek, amit korábban rendeltek. Erre már Drótmester is megtorpan, széles kereskedőmosollyal visszafordul a csapathoz és tompított hangon, bizalmasan odasúgja, hogy ne olyan hangosan az Isten szerelmére, majd sürgető mozdulatokkal elkezdi terelgetni vásárlóit a csarnok végében nyíló irodaféleség ajtaja felé, hozzátéve, hogy igazán mondhatták volna, hogy ők “speciális” ügyfelek. A csapat tagjai sokatmondó pillantásokkal néznek össze az elf háta mögött. Végül benyomulnak a szűk irodába, de csak azért, hogy meglepetésükre onnan egy másik raktárféleségbe jussanak, ami tele van zsúfolva ilyen-olyan alkatrészekkel. Hipós szeme egyből könnybe lábad, amikor a tekintete végigfut a sok ritka cuccon. A helyiség közepén egy robusztus munkapad fölé görnyedve, egy kopasz, körszakállas troll hegeszt épp valamit, arcán hamiskás mosollyal.

Picture

Ő itt Erős Pista, a legjobb mérnököm! - közli Drótmester a tagbaszakadt troll felé bökve, majd odakiált neki, hogy kapja már le a Citymasterhez rendelt cuccokat a 902-es raklapról, ha már ott áll, mert megjöttek a vevők.
- Máris főnök! - ugrik azonnal Erős Pista, abbahagyva a hegesztést, majd lapátkezeit gondosan megtörölgetve, elkezdi kenegetni azokat munkavédelmi kézkrémmel, miközben félreérthetetlenül vigyorogva szemezni kezd Bútorral, akit ez igencsak kényelmetlen toporgásra késztet. Mikor végez a krémezéssel, két öles lépéssel odariszál a megilletődött vevőkhöz, konkrétabban a kibertrollhoz, majd már-már erőszakosan megfogja a nála fél fejjel magasabb Bútor kezét és negédes hangon bemutatkozik: – Szia, Erős Pista vagyok! - Nagyon csinos troll vagy, mondák már? – teszi hozzá még ártatlanul pislogva baritonján, miközben másik kezének ujjaival végigsimítja “csapdába esett” fajtársának izmos karját. Bútor nincs különösebben elragadtatva ettől, úgyhogy nagyot mordulva elrántja a karját és gyorsan hátrább lép egyet, miközben fenyegetőn kivillantja agyarait, valamint az egyik karpengéjét.
Erős Pista ettől láthatóan kissé megilletődik, de végül megvonja a vállát és elindul az alkatrészekért. A cuccok viszont a legfelső polcon vannak, ahová még a troll sem ér fel, úgyhogy odahúz egy masszív vaslétrát, majd kedvesen odaszól Bútornak, hogy jöjjön már egy kicsit segíteni és másszon fel, amíg ő tartja, nehogy felboruljon. A kibertroll persze nem lelkesedik az ötletért, úgyhogy végül a fickó kénytelen egyedül felmenni a rendelt áruért. Drótmesternek közben Hipós leszámolja a megbeszélt csekkrudakat, megbizonyosodik róla, hogy az alkatrészek rendben vannak-e, majd int a Bútornak, hogy kapja a cuccot a hóna alá és pakolja be a kamionba. Erős Pista is azonnal ugrik, hogy segítsen fajtársának cipekedni, úgyhogy felkapja a Citymaster váltót és némi nyögdécselés közepette elindul vele két lépéssel lemaradva, miközben az előtte haladó kibertroll seggét stíröli közel sem diszkréten. Végül bepakolják a szajrét a GMC-be.
- Hát, eljött a búcsú ideje... – búgja a troll mérnök szomorúan, a kamion mellett toporogva. Bútor nem akar nagyon bunkó lenni, úgyhogy csak ennyit mond: – Bocs öreg, de heteró vagyok! Szállj le rólam míg szépen mondom!
Erős Pista ugyan még próbál valamit papolni a másik trollnak arról, hogy ne rejtse el az “igazi” érzéseit, nyíljon meg és legyen végre önmaga, de látva Bútor egyre ködösebb tekintetét és az Ares Predator markolatán nyugvó kezét, hamarosan feladja, majd az orra alatt sértődötten “lebunkózva” őt, faképnél hagyja. Hát ez “meleg” helyzet volt, gondolja még a troll a kamion mellett ácsorogva, majd megkönnyebbül, mikor végre felbukkannak Szecskáék is és elhúznak onnan.

Picture A szadista

“Jean Pierre Vignale”. Fegyverkereskedő, gengszter és egy szadista állat. Ennyit tudnak a fickóról, akihez épp suhannak a kamionnal a Kőbányai Pusztulat patkánylepte utcáin. Ezt is csak Bútor kereskedő haverja mesélte a trollnak, hozzátéve, hogy jó lesz, ha vigyáznak vele, nem kérdeznek, nem ütik bele az orrukat Jean Pierre dolgaiba, csak az üzletre koncentrálnak és amilyen gyorsan csak lehet, eltűnnek. Szép kilátások, de a megrendelt Panther rohamágyú és az APDS lőszer gondolatára még így is összefut a nyál a kibertroll pofájában.

A megadott címtől kicsit arrébb kénytelenek leparkolni, mivel úgy fest, a szűk utcácskába nem férnek be a kamionnal. “Napsugár köz“, hirdeti a tábla. Találó név ennek a tűzfalakkal határolt, szánalmas kis sikátornak, ahová napfény vélhetően még soha nem jutott be, már ha egyáltalán áttört a város feletti szmogrétegen. A bejárat csupán egy jellegtelen, telegraffitizett vasajtó, mellette a falon egy kopott intercom egyetlen gombbal. Sehol egy lélek. Szecska némi tétovázás után megnyomja a gombot, mire rövidesen megszólal egy recsegő férfihang: – Mit akartok?
Miután illedelmesen elmondják, hogy Bútor haverja, Pilóta küldte őket a megrendelt cuccért, a vasajtó zárja berregve enged, a csapat pedig belépve, eltűnik a sikátorból.

Odabent áporodott szag fogadja őket, mintha legalábbis vérszag keveredne olcsó cigifüsttel. Négy rossz arcú, gengszterforma alak azonnal ellentmondást nem tűrve közli, hogy pakoljanak le minden fegyvert, mert különben nem találkozhatnak Jean Pierrel. Hogy a mondandójuknak nyomatékot is adjanak, noszogatva meglengetik kicsit a kezükben lévő, itthon elég ritkának számító Steyr-AUG CSL géppuskákat. Hiába, úgy látszik, hogy egy magára valamit is adó fegyverkereskedő (és gengszter) az embereit is rendesen felszereli. Nyilván fontos a pozitív PR az “üzleti életben”. A csapat kissé vonakodva, de eleget tesz a kérésnek, mire a négy alak bekíséri őket a főnökhöz.

​Aki rápillant Jean Pierre Vignalera, azonnal tisztában van vele, hogy minden róla szóló pletyka igaz. Ötven év körüli fickó, őszes szakáll, rövidre nyírt haj, kemény, fenyegető tekintet.  Kopaszodó homlokának vonalát csupán egy első generációs adatjack töri meg. Régi szép idők emléke lehet. Felhajtott ujjú bőrdzsekit visel praktikus okokból, ugyanis egy vágóhídra emlékeztető szobában épp egy leszíjazott, félholtra vert orkot ütlegel, amikor Szecskáék betoppannak. A padlóhoz rögzített vasszék alatti összefolyóban véres víz szörcsög, Kartávolságra tőle, egy gurulós szervízasztalon legalább húszféle, különböző kínzószerszám hever takaros rendben: fogók, kalapácsok, kések és acéltűk. A hülye is látja, hogy a fickó nem szarral gurigázik. Amikor Jean Pierre kiszúrja a jövevényeket, tettetett meglepetéssel, cápamosollyal megfordul, kezében egy véres fogóval, majd enyhe akcentussal elnézést kérve a “felfordulásért”, kicsit arrébb hellyel kínálja őket egy kopottas kanapén. A “tárgyalót” paravánok veszik körül, amin hétköznapibb és egzotikusabb fegyverek vannak kiállítva vevőik számára. A helyiség dísze azonban mindenképp az a forgatható, háromlábú fegyverállványra szerelt, hatcsövű  GE Vindicator, ami egyszerűen vonzza a műértő tekinteteket, különösen Bútorét. Mikor Szecska elmondja, hogy az APDS lőszerért jöttek, no meg a Panther rohamágyúért a kibertroll számára, Jean Pierre megértően bólogat, majd vélhetően franciául odaszól valamit az egyik emberének, aki bólint, majd rövidesen egy méretes ládával tér vissza, amiben ott pihen az álcaszínűre festett rohamágyú. Szerelem első látásra. A troll úgy vigyorog, akár egy dawn-kóros kisgyerek, azonnal felkapja a fegyvert és próbálgatja a súlyát, lövésre emeli, simogatja, forgatja. Számára megszűnik a külvilág néhány percre. Az APDS lőszerek is előkerülnek kis fémdobozokban, amiket szépen felhalmoznak a kanapé előtti asztalon. Kicsit mélyebben zsebbe kell nyúljanak, mint amire számítottak, és még csak nem is a rohamágyú miatt, de a szadista fickó tekintete, valamint a mögötte álló négy gépfegyveres gengszter arra készteti Szecskáékat, hogy ne akarjanak alkudozni. Fizetnek hát szépen, mint a katonatiszt.

Közben Hipós azért csak nem bír magával, minduntalan hátra-hátrafordul, amikor a leszíjazott ork nyöszörög, vagy fészkelődik. Ez Jean Pierre-nek is feltűnik, úgyhogy meg is kérdi a rigót, hogy tán csak nem zavarja a dolog, vagy valami? Hipós erre gyorsan igyekszik megnyugtatni, hogy közel sem erről van szó, csak rohadt mocsok napja van és nagyon jólesne neki is, ha ő is ütlegelhetné kicsit az orkot. Erre vendéglátójukból hangos nevetés tör elő, majd előzékenyen int, hogy csak tessék, övé a lehetőség. Még azt is hozzáteszi, hogy a nyomorult megpróbálta felrobbantani Jean Pierre raktárát, és azért tartja leszíjazva, hogy kiszedje belőle, ki volt a megbízó, eddig azonban nem járt sikerrel. Sőt, felajánlja, hogy kapnak 30% kedvezményt az árból, ha Hipós kiszedi belőle ezt az infót. A rigó ennek nagyon megörül, bár Szecska és Rövidzár tekintetén látszik, hogy nem tartják túl jó ötletnek a dolgot, inkább elhúznának már innen a picsába. Végül Hipós is felgyűri az ingujját és néhány ütést követően az ork fülébe súgja, hogy jelenleg ő az egyetlen esélye az életben maradásra, úgyhogy jobban tenné, ha kiköpné a megbízó nevét, de amaz csak hümmög és kidülledt szemekkel nyöszörög. Nagyjából tíz kínos percig próbálkozik a rigó, a végére egészen belelendül, de az ork kitart. Végül amikor a fogoly ismét elájul, házigazdájuk nevetve odalép Hipós mellé, ráteszi a kezét a rigó vállára, majd mintha csak valami vicc lenne, közli, hogy ez jó móka volt, de nem valószínű, hogy szóra tudja bírni az orkot, mivel a nyelvét már korábban kivágta, úgyhogy marad az eredeti ár, majd egy véres törölközőkupacra mutat hahotázva, amiben valóban, mintha vöröslene valami húscafat. Szecskáékat elfogja a hányinger, úgyhogy inkább sietősen búcsút vesznek a szadista seggfejtől, felmarkolják a cuccot és amilyen gyorsan csak tudnak, távoznak. Búcsúzóul Jean Pierre még hozzáteszi, hogy reméli, nem kell emlékeztetnie őket arra, hogy amit itt láttak, az maradjon köztük. Valóban nem kell…

Picture​​​A kontakt

Nem is olyan unalmas így, meló nélkül, gondolják Szecskáék, miközben a GMC-ben kuksolva nézik a mellettük elsuhanó külvárosi utcákat. A megrendelt cuccok a lábuknál hevernek, ládákban: Ares Citymaster alkatrészek, APDS lőszer, rohamágyú. Minden cucc itt van, ami a Budai-hegyekben elrejtett katonai jármű felújításához, és a bunker rendbehozásához szükséges. Egyetlen szépséghibája van a dolognak, mégpedig a Zöld Haza. A terület az ő fennhatóságuk alá tartozik, így aztán nem lehet csak úgy, ki-be mászkálni a városból a bunkerhez. Főleg, hogy a katonai objektumról elvileg nem is nagyon tudnak mások. Valahogy kénytelenek lesznek egyezkedni a Zöld Hazával, hogy szabad ki-bejárást kapjanak a területükön. Egy ekkora szívesség azonban nyilván nagyon sokba fog kerülni, már ha egyáltalán sikerül kideríteni, ki a kompetens személy a Zöldeknél, akivel egy ilyen jellegű korrupciós ügyletet nyélbe lehet ütni.

Rövidesen megérkeznek Hipósék lőterére, ahol a rigó faterjának segítségével, átmeneti jelleggel elsuvasztják a Citymaster alkatrészeket, míg valahogy eljutnak majd a bunkerben veszteglő járgányhoz. Hipós meg is kérdi a faterját, ismer-e valakit a Zöld Hazánál, akivel esetleg tudnának beszélni a szabad ki-bejárásról. Némi gondolkodást követően, az öregnek beugrik, hogy van egy törpe, aki mindig egy virágmintás Volkswagen TT50-es teherautóval mászkál a városban. A Zöldeknek valami beszerzője, Pipacs névre hallgat. Állítólag a helyi bandák békén hagyják, cserébe néha a Zöldek is szabad átjárást biztosítanak nekik a városhatáron kívül. Hipós faterja gyorsan megereszt pár telefont és kideríti, hogy a tag minden városi beszerző körútján betér a kedvenc kupijába, a G-Pontba.

​Több se kell a csapatnak, azonnal beugrálnak a rigóverdába és elindulnak felfedezni a G-Pontot. A GPS segítségével hamar odatalálnak és azonnal kiszúrják a parkoló hippy-mintás VW teherautót az utca túloldalán. Tehát Pipacs épp bent van. Micsoda szerencse! Miután Szecskáék kikászálódnak a kamionból, benyomulnak a kupiba. Kívülről elég olcsó helynek tűnik a bordély a vibráló rózsaszín neonfényével, de belül elég kellemes atmoszférát sikerült kihozniuk belőle, részben a retro-bútorok és a vastag, vörös kárpitok miatt, részben a lenge öltözetű, fiatal csajok révén, akik azonnal rárepülnek az érkező csapatra, némi pénzkereset reményében. Végül eléjük siet egy kellemes-negyvenes, bögyös nő, a madam, aki azonnal rendezkedni kezd és noszogatja a lányait, hogy vigyék szobára a derék kuncsaftokat. Némi közjátékot követően aztán Szecska kinyögi, hogy ők tulajdonképpen Pipacsot keresik, mivel tudják, hogy itt van. Hortenzia, a madam nagyon diszkrét, ezért közli, hogy a G-Pont vezetősége fontosnak tartja a diszkréciót, így nem mondhat semmit, de, ha akarják, várják meg a szalonban, vagy válasszanak maguknak addig a rendelkezésre álló hölgyek közül, hogy kellemesebben teljen az idő addig is. Rövidzár hajlik is rá, úgyhogy gyorsan az ölébe ültet két feszes fenekű, félmeztelen csajt az egyik kanapén és heves diskurzusba kezd velük.

Tíz perc se telik el, mikor a szalon ajtaja kicsapódik és nagy elánnal bezúdul rajta két fegyveres, dühös ork. Szinte körül se nézve – bár a tekintetük egy röpke pillanatra megállapodik a nem annyira kicsi kibertrollon -, odasietnek a madamhoz és Pipacs után érdeklődnek. A megszeppent madam kisandít a türelmesen várakozó Szecskáékra, majd az orkokból áradó fojtott agresszió hatására megsúgja, melyik emeleti szobában tartózkodik a jelek szerint igen népszerű törpe. A két ork ezt követően azonnal, döngő léptekkel felviharzik az emeletre. Amint Szecskáék kapcsolnak, ők is felpattannak, hiszen nehogy már beelőzzék őket, mikor ők itt illedelmesen várakoztak eddig, úgyhogy Bútor futtában még kikapja Rövidzárat a két hölgy gyűrűjéből és mind a négyen az orkok után sietnek.

Odafent nem nehéz kitalálni, melyik szobában is lehet a Zöldek beszerzője, ugyanis az orkok simán rárúgták az ajtót a fickóra és most odabent ordítoznak vele épp. Bútoréknak se kell kétszer mondani, ők is szemrebbenés nélkül betolulnak a nyilvánvalóan nem nyolc főre tervezett szobába, ami így hirtelen igen szűkössé válik, főleg mivel a kibertroll önmagában nyom vagy öt mázsát, a közel három méteres magasságával. Úgy kell lehajolnia, hogy ne fejelje le a mennyezetről lelógó, vörös burás hangulatlámpát. A két ork nem sokat teketóriázott, mert a borvirágos orrú Pipacs már most feldagadt szemmel ücsörög az ágyban, miközben gatyátlan mivoltát igyekszik takargatni egy gyűrött lepedővel. Az ágy mellett a törpe szajhája zokog összegörnyedve, anyaszült meztelenül. Rövidzár rémülten hőköl hátra, mikor a szeme sarkából kiszúrja, hogy a nő milyen borzalmasan szőrös mindenhol. Hiába, a Zöldek nyilván mindenben a természetességet kedvelik. Az orkoknak nem nagyon tetszik, hogy gyarapodtak négy fővel a helyiségben, az meg még annyira sem tetszik nekik, hogy ez a négy fő állig fel van fegyverezve. Kicsit vissza is vesznek az arcukból, de azért illedelmesen felteszik a kérdést, hogy ugyan már, kik ők és mi a frászt akarnak itt? Szecska úgy érzi, hogy az ork testvériesség jegyében neki kell beszélnie, úgyhogy közli, hogy üzleti ügyük van Pipaccsal, úgyhogy jó lenne, ha nem nyiffantanák ki. A két ork erre alpári stílusban előadja, hogy a félember hamis orikalkumot sózott rájuk és követelik vissza a pénzüket. A törpe erre vonyítva védekezni próbál a pöcsét takargatva, hogy értsék meg, ő sem tudta, hogy az orikalkum nem valódi, hanem őt is átverték, de majd kicseréli őket valódira, vagy visszafizeti a pénzt, ha lesz neki, de ez nem nyugtatja meg annyira a némileg felpaprikázott üzletfeleit. Végül némi unszolásra és egy beígért orrbetörés hatására, az ágy mellé lerúgott gatyájának zsebéből előkotor egy marék nujent és odapasszolja az orkoknak:
- Nesztek, itt van a mocskos pénzetek, köcsögök, most kérem vissza az orikalkumomat! … Te meg ne picsogj már itt, te kurva! – teszi hozzá még kedvesen, az ágy mellett sipákoló nőjéhez fordulva kedveskedőn.
Az orkokat feltehetően kielégítette a marék pénz, mert cserébe a törpéhez vágnak egy kis, szigetelőszalaggal áttekert csomagot – vélhetően a szóban forgó orikalkumot -, majd a szobában görnyedten álldogáló Bútort még egyszer, utoljára végigmérve hozzáteszik:
- A tijjétek a fé’ember, fijúk! Remé’ük azé’ bebasszátok a zorrát ennek a csaló patkánynak! – azzal angolosan távoznak. A lépcsőfordulóból még beszűrődik egy reccsenve döndülő hang, az egyikük nyilván levezette a feszültséget valamelyik csenevész ajtón kifelé menet.

- Kösz srácok, a legjobbkor jöttetek! Azt hittem már, hogy ez a két, diplomás agysebész letépi a tökömet… az idióta vadbarmok… - kezdi a hálálkodást Pipacs, miközben gyűrött gatyáját igyekszik magára rángatni, nem túl sok sikerrel. A szőrös hónaljú picsa is ezt a pillanatot választja, hogy meglógjon a szobából. Senki nem állja az útját, sőt Rövidzár még el is fordul közben. Valahogy felzaklatja a látvány.
Szecskáék szépen, nyugodtan megvárják, míg a törpe összeszedi magát, majd rátérnek az üzletre, miszerint, hogy állandó átjárást szeretnének intézni a Budai-hegyekbe. A kereskedővénával megáldott Pipacs azonnal könnyű pénzt szimatol, ráadásul épp most dőlt be az orikalkumos biznisze is, meg a seggét is megmentették az imént, úgyhogy készségesen megígéri, hogy némi “jelképes” közvetítői díjért cserébe, segít összehozni egy találkát a Zöldek sámánjával, Ezüst Tölggyel. Hozzáteszi, hogy a hétvégéig még a városban lesz beszerző körúton, mivel van még néhány rendezetlen üzleti ügye, majd még reménykedve megkérdi, hogy nem érdekli-e Szecskáékat olcsó orikalkum esetleg. A határozott nemleges választ követően végül számot cserélnek, és megbeszélik, hogy vasárnap újra találkoznak ugyanitt, a G-Pontban, addig pedig megpuhítja Ezüst Tölgyet, hogy fogadja a csapatot. Közben a törpe kapkodva összeszedi minden göncét, majd közli, hogy neki mára elég is volt a sok izgalomból meg a szajhákból, úgyhogy inkább elmegy berúgni, mert kiszáradt a torka…

Epilógus

Hipósék végül elcsigázva indulnak haza, ki-ki a saját vackára. Hosszú nap volt ez, ahhoz képest, hogy elvileg a jól megérdemelt pihenésüket töltik, semmi extra. Mégis, lyukra futottak egy kecsegtető munkaajánlattal, szokás szerint megpróbálták őket kinyiffantani, Citrom, és Bútor nője kórházba került, egy homokos troll molesztálta őket, vendégeskedtek egy szadista állatnál, ja és megmentettek egy alkoholista, ravasz kis törpét is, de ugyanakkor beszerezték végre a hiányzó alkatrészeket a Citymasterhez és a kibertroll is a keze közé kaparintotta legújabb játékszerét, a hőn áhított Panther rohamágyút, aminek méltó helyet biztosít majd az IWS multivető mellett, szupertitkos fegyverszekrényében. Hazafelé menet az esti fényekben szótlanul ücsörögnek a légrugós GMC-ben. A rigó becsatlakozva suhan a korábbi esőtől nedves aszfaltcsíkon és élvezettel fröcsköli az utca söpredékére az útszéli pocsolyákat, akár egy kisgyerek. Kellemes, gondtalan nap volt ez a mai, vélik mindannyian. Csak egy sima árnyvadász hétköznap, semmi több…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához