LFG.HU

Vidra Gyula
ismertetőCimkek

Mostanában igazán jó Lovecraft tisztelőjének, vagy úgymond rajongójának lenni, még Magyarországon is. Tavaly, sok év szünet után, újra ki lett adva magyarul is az Arkham Horror társasjáték, a Black Aether gondozásában, honi szerzők által készülőben van egy, a mester által ihletett novellagyűjtemény, és az Ixtlan Artworks egy rövid filmet is készít (From Beyond), ami nem csak lelkesnek, de profinak is ígérkezik az előzetesen látható anyagok alapján. Most pedig a kezemben tartom az Azilum első, úgynevezett próba számát.
Miután óvatosan kivettem a gondosan becsomagolt borítékból, beleszagolok, és bár nem érzem azt a tipikus nyomdai illatot rajta (náthás lennék? Vagy az orromba költözött volna egy polip…?), minden más kárpótol, a külcsíntől kezdve a tartalomig.

Lovecraft az utcánRéges-régen, még ebihal koromban amikor éppen csak felfedeztem H. P. Lovecraft írásait, a Necronomicon fogalmát, és egyéb evilági nyelvtannal és szájszervekkel kiejthetetlen borzalmak neveit, elsődleges tájékozódási forrásom az In Memoriam nevezetű honlap volt, később pedig a hplovecraft.hu portál. Az utóbbi úgy tűnt nekem, hogy megszűnt. Öt éven át inaktív állapotban leledzett (de hát tudjuk, nem halott az, ami fekszik át örökkön…), és most, mint derült égből a nyúlványcsapás, megérkezett a portál gondozásában az Azilum című lovecrafti magazin. Színesen, szagosan (már akinek) és nagyon baráti áron.
Nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene mennyire hiánypótló ez, nem csak az irodalmi, de mint horrorral kapcsolatos folyóiratok között is. Mivel elsősorban Lovecraft műveiről, személyéről, kultuszáról és hagyatékáról szól, nyilván nem ez a kiadvány fogja a rémüldözésre és az obszcénul véres részletekre fogékony olvasók régóta tartó éhségét csillapítani. A műfaj érett rajongói viszont igazán kedvüket és örömüket lelhetik az Azilum lapozgatása közben, otthon, buszmegállóban, vagy egy orvosi rendelőben büszkén a magasba emelve az igényesen megszerkesztett, vészjósló külsejű füzetet.
Egy-két képnek a felbontása alacsony, találkoztam talán egy elütéssel a bevezetőben, de ez semmit sem von le az az összértékéből. Könnyen elmerülhetünk benne annyira, hogy ne vegyük észre, hogy elment egy busz, vagy egy beteg MEGINT megelőzött minket a váróban… Vagy az én esetemben egy újabb vásárlónak felejtek el köszönni. Hát igen, a lelkesedés káros tud lenni a közlekedés, az egészség és az üzlet szempontjából…

Ennyi előzetes méltatás és bevezetés után rávetném magam a tartalomra is, hogy tudjátok mivel  találkozhattok az Azilum lapjain. Somogyi Gábor bevezetője mellett a taratalomjegyzékkel szembesülhetünk. A cikkek témák szerint vannak szétbontva, hangzatos nevekkel ellátva mint pld. Scriptorium, illetve Laterna magica. Vannak könyv- és filmajánlók, interjú, rövid novellák, esszék és egyéb gondolatébresztő szövegek. Változatos a tartalom, melyet a szerkesztő jegyzetei és megjegyzései fűszereznek.

Sokat nem kellett gondolkodnom mivel kezdjem, amikor megláttam a francia író, Houellebecq nevét a tartalomban, akinek regényeit igencsak kedvelem, és engedjetek meg nekem egy rövid kitérőt:
Amikor anno megtudtam, hogy foglalkozott Lovecraft munkásságával, nem voltam rest, és magamra kaptam a cthulhus pólómat, amikor Houellebecq a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége volt pár évvel ezelőtt. Amikor a dedikáláson meglátta rajtam, egy diszkrét “Cthulhu fhtagn”-al nyugtázta a látványt egy cinkos mosoly kíséretében.
Houellebecq írt egy esszét Lovecraftról, ennek a bemutatására kerül itt sor, és a magazin Traktátorum részében az előszava is előkerül. Nem bántam volna, hogyha ez a két kapcsolódó szöveg egymás közvetlen közelébe került volna, de egy 39 oldalas magazinban ez a lapozgatás még belefér.
A Walking with Cthulhu című “pszichogeográfia” ajánlójához is tartozik egy pár oldallal később megjelenő részlet, Lovecraft New Yorkban tett csavargásairól.

A következő érdekesebb cikk, a Cthulhu ébredése Takács Gábor tollából, mely a Lovecraft által ihletett vallásokról szól. Szóba kerül a megkerülhetetlen Necronomicon eredete, és Crowleyval való urban legend kapcsolata is. Nagyon izgalmas írás, olvastam volna bővebben is a témáról, hogy az okkult “új hullám-új korszak” csoportok miket magyaráznak bele Lovecraft műveibe, és életének részleteibe.
Az “Egy séta New Yorkban” című részletnek, amiről már korábban szó volt, nem nagy kedvvel indultam neki, de végül kétszer is elolvastam annyira élveztem. Lovecraft érzékenyebb, szociálisabb, mondhatni kalandozóbb énjét ismerjük meg, aki bár nem kedvelte a várost, élvezettel indult neki, hogy felfedezze annak titkos zugait, katasztrófa turistáskodjon, barátjaival lófrálhasson illetve kóbor macskákat etethessen. Az iromány ennél persze jóval összetettebb, nem kezdek bele a “pszichogeográfia” jelentésének magyarázatába, fedezzétek fel ti, mint hősünk a Nagy Almát!
A következő oldalakon egy levágott fej képe háromszor is díszíti a novellákat. Már a szemei sem állnak jól. Az ismétlődő illusztráció kicsit furcsa, de legalább jól beleégett az agyamba. Az első két aprócska novellát gyermekkorában írta hat és tíz évesen. Az első humorosabb, ironikusabb, a második kifejezetten keserű, de tanulságos. A Nyarlathotep című novellát már ismerheti az olvasó, amit ezúttal Somogyi Gábor fordításában élvezhetünk, bőséges jegyzettel kiegészítve.

Azilum

A novellák füzére megszakad egy S.T. Joshi interjúval, aki az egyik legnagyobb szakértője Lovecraftnak, a szó legjobb értelmében véve érdekes beszélgetés.
A következő rövid történet, a Boszorkányház görbülete (Wendy N. Wagner írása) nekem nagyon tetszett. Rövid, de nagyon ütős, egy matek tanárnő tébolya varjakkal és a geometriával.
A Közhelyek könyve egy 222 jegyzetből álló terjedelmes lista Lovecraft spontán ötleteiből. Hangulatok, idézetek, helyszínek valamint történetek, amiket később akart felhasználni. Ezekhez is társulnak megjegyzések. Kifejezetten inspiráló olvasmány, rövidségük és pillanatkép jellegük miatt mintha egy-egy rémálom felidézett momentumai lennének. Nagy kár, hogy Lovecraft nem tudta ezeket kidolgozni. Az egyszerűen csak “vámpírkutya” és “a könyv, amin mindenki elalszik” jegyzeten elmosolyodtam.

Lassan a vékonyka, de gazdag tartalmú Azilum végére érek, ahol még vár rám két horror film ajánló a kétezer-tízes évekből. Ezek a House of the Black Wings, illetve a Banshee Chapter című alkotások, amikről idáig – bevallom – még nem is hallottam.
A befejezés Molnár Balázs írását tartalmazza, Robert E. Howard pesszimista világképéről, a Conan írások függvényében. Szóba kerül Lovecraft is, akivel éveken át levelezett és vitázott, többek között a civilizáció haladásával kapcsolatban.

Nem írtam le minden apró részletét a tartalomnak, jusson nektek is valami meglepetés! Remélem, kedvet csináltam hozzá. Csak ajánlani tudom az Azilumot mindenkinek, akit a téma kicsit is érdekel. Pazar fanzin lett.
Bővebben Lovecraftról és az Azilumról az azilum.net és a hplovecraft.hu oldalon olvashattok, valamint az utóbbihoz tartozó Facebook-oldalon.
(Az Azilum 1. száma elfogyott, de készül az utánnyomás, melyet elő lehet rendelni. – a szerk.)


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához