LFG.HU

Jinx
ismertetőCimkek

Mikor a Baldur`s Gate épp kiadás előtt állt, már ismert volt, hogy az Interplay egy hasonló játékon dolgozik. Ekkor kapott lábra az a híresztelés, hogy a Baldur`s Gate igazából csak egy főpróba a következő műhöz. Ez így elsőre elég furcsán hangzott. A Baldur`s Gate megjelenése után méginkább.

Az addig megjelent egyik legjobb RPG-t készítették el egy új engine-nel, szép grafikával, érdekes történettel. Kijött a Tales from the Sword Coast kiegészítő, folytathattuk a kalandozást a Forgotten Realms világában. Majd megjött a várva-várt csoda, a Planescape: Torment. És ekkor rá kellett döbbennünk, hogy a hír igaz: a játék bárminél jobb…

A négy CD-ből az első az install, es szépen fel is másolja magát a HDD-re. A második lemeztől kezdődik maga a játék. Miután felinstallálta magát, elindíthatjuk végre az .exe filet. Először egy szép Black Isle reklám jön, majd a TSR házisárkánya próbál lángot lehellni ránk, amit szerencsére a köztünk levő monitor megakadályoz. Majd jön az előtörténetünk, egy nagyon szépen elkészített movie formájában: csúnyácska, izmos bácsit tologat egy zombie egy hatalmas, kőből faragott kórházi ágyon körbe egy hullaházban.

Nyitóképernyő: találóan az ABYSS feliratú gombbal lehet kilépni a játékból, a másik kettő egyszerűbb, új játék vagy korábbi játékállás visszatöltése. Értelemszerűen az ember először új játékot indít, és ekkor éri az első meglepetés. Az eddig megszokott szerepjátékokkal szemben a karaktergenerálás itt egészen más módon zajlik: kizárólag az alap tulajdonságokat tudjuk befolyásolni, azt is csak oly módon, hogy minden tulajdonságra
van egy kilences alap érték, és ezekre oszthatunk el 21 pontot úgy, hogy kilenc alá nem csökkenthetünk semmit.

Karakterünk egy ember harcos, harmadik tapasztalati szinten, 6000 XP-vel a zsebében, és egy masszív amnéziával a fejében. A játék kezdetén még 2000 tapasztalati pont szükséges az első szintlépésünkhöz, amivel 4. szintű harcossá válunk. Természetesen később lehetünk pap, tolvaj, varázsló is. Természetesen nincs egy darab tárgyunk sem, egy boncasztalon fekszünk, épp magunkhoz térünk, mikor mellénklebeg egy koponya, és azt mondja: Hello, hát te ki vagy?

A grafika gyönyörű, a kezelhetőség nagyob jó, egy igen profi gyorsmenü nyílik le a jobb egérgomb lenyomására, ami formájában leginkánn egy konzolos játék control pad-jére hasonlít, és innen elérhető a legfontosabb kezelőszervek, mint pld. a quick items lista, a varázslatok, a speciális képességek, vagy akár az inventory is. A gyorsmenü lenyílásakor természetesen a játék megáll, tehát ilyenkor van időnk például gondolkodni is egy csata közepén.

Az animációk tökéletesek, Morte nevű barátunk, a lebegő koponya könnyedén lebeg ide-oda, míg a zombiek nehézkes, lassú helyváltoztatásra képesek csak himbálódzó felsőtesttel.
A játékban nagy szerepet kap a szerepjáték, mert minden egyes helyzetet nagyon sokféle módon lehet megoldani, a harc szinte minden esetben elkerülhető ügyes beszéddel. A dialógusok lehetőségei, a válaszok száma, illetve beszélgetőpartnerünk hozzáállása a játékos karakter bölcsesség, intelligencia és vonzerő (wisdom, intelligence, charisma) tulajdonságaitól függ.
Természetesen az eseményeknek van egyfajta sorrendisége, hisz a főszörnyet ugye nem támadjuk meg első szinten, de ezen belül szabadon dönthetünk, hogy mikor milyen feladatokat vállalunk el, melyikért mit kérünk cserébe, ha kérünk egyáltalán valamit.

Természetesen a játék folyamán mellénk szegődnek mindenféle alakok, akik a legkülönbözőbb fajok egyedei. Érdemes felfogadni őket, hiszen sokrétű tudásuk nagy segítség lehet, és egy plusz kard minden  konfliktushelyzetben jól jön.

Ennél többet nem érdemes a játékról beszélni, mindenki próbálja ki maga.
Érdemes.

 


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához