LFG.HU

Kharon
RPGCimkek

Üdvözlet az olvasónak!

Csaknem egy év telt el azóta, hogy a magyarországi Live Vampire szervezetét és speciális viszonyait utoljára nagyítóm alá vettem, és igyekeztem azokat a lehető legobjektívebb módon bemutatni az érdeklődő olvasónak. Két cikkben tettem kísérletet arra, hogy a megszokott hétköznapi társalgási szintet túllépve, egyfajta fél-tudományos igénnyel tárjam fel az általunk ismert speciális szórakozási forma egyedi jellegzetességeit, struktúráját, és történelmi alakváltozásait.
Többek számára különleges volt, hogy egy alapjában véve rendkívül egyszerű elgondoláson alapuló, a szabadidő eltöltésére lehetőséget nyújtó szórakozási forma, miként kerülhet kapcsolatba olyan absztrakt tudomány területtel, mint például a szociológia. Úgy hiszem azonban, hogy azoknak a többsége, akik megtiszteltek azzal, hogy korábbi esszéimet elolvasták, elfogadta az általam felvetett gondolatok létjogosultságát.

Bizonyára nem ismeretlen az érdeklődő olvasók előtt, hogy az elmúlt egy-két évben a magyarországi Live Vampire szervezetében milyen új tendenciáknak lehettünk tanúi.
Ahogy már korábban is több alkalommal (lásd: OBT, Kanonizációs Kongresszus, Öt város szövetsége), most, a Live történetének 6-7. évében ismét felvetődött az országos méretű szerveződés és szervezés igénye, mely némileg eltérő formában és időben, két szerveződésben: a Magyar Főhercegségben (MF) és a Societas Electarum-ban (SE) öltött testet.
E két törekvésben résztvevő szervezők és játékosok arra tettek kísérletet, hogy a Live Vampire magyarországi szervezetének jelenlegi helyzetét (amelyet korábbi cikkeimben status quo-nak neveztem) viszonylag rövid időszak alatt és igen jelentős mértékben megváltoztassák.

Rögtön felvetődhet az olvasóban, hogy ezt a “leülepedőben” lévő témát miért veszem elő ismét, hiszen jelen pillanatban 2003. elején ez a kérdéskör nem aktuális.
Ennek magyarázata egészen egyszerűen az, hogy a napirenden lévő, konfliktusokat eredményező kérdések nemigen tehetők fél-tudományos esszé tárgyává. A jelen értelmezése ilyen szituációkban könnyen politikai nyilatkozattá válhat – efféle cikkek írásától pedig tartózkodni szeretnék.
Emellett természetesen az sem elhanyagolható tényező, hogy egy ilyen bonyolult kérdés letisztult, teljes körű vizsgálatához minden esetben bizonyos idő eltelte szükséges, amely segít megérlelni az ezzel kapcsolatos gondolatokat. E sorok írója maga is közreműködött valamilyen minőségben mindkét szervezetben; az esszé alapját tehát többek között személyes tapasztalatai képezik.
Fontos megjegyezni e ponton, hogy a múlt idő alkalmazása ellenére sem az MF, sem az SE nem tekinthető történelemnek, ugyanakkor de facto, jelen pillanatban lezárultnak tekinthető az az időszak, amikor tevékenységüket olyan mértékben kifejtették, hogy az jelentősen befolyásolta a Live Vampire egészének szervezetét.

Ilyen szempontból tehát megfelelő az időpont ahhoz, hogy a fenti két szervezetet, és az általuk kifejtett hatásokat mélyebben, objektívebben vizsgáljuk, megmaradva a politológia, és a szociológia tudományának határain, elkerülve a politikába való átsodródást.

Talán felvetődik az olvasóban a gondolat, hogy nem túlzás-e a “politika” szót használni, amikor egyes eseményekre utalunk. Korábban is alkalmaztam már olyan politológiai kifejezéseket, mint a “hatalom” vagy “befolyás”, és úgy vélem ezek a fogalmak 90%-ban ugyanúgy megállják helyüket a Live Vampire vizsgálata során, mintha a hétköznapi politikára vonatkoztatnánk őket.
(Utólag ironikusnak tűnik, hogy én magam voltam az, aki évekkel ezelőtt megjegyeztem a fórumon egy hozzászólásomban: “A Live lassan kezd OUT-ban is a politikára hasonlítani, nemsokára pártok alapításának is tanúi lehetünk?”)
Ma, 2003 elején ezt a tézist akár igazolni is lehet; példának okáért a politikai pártok és a Live szervezetében létrejött két formáció (MF és SE) funkciói között legkevesebb 10 ponton fedezhető fel azonosság:
- tagok toborzása,
- szelektálása,
- felkészítése;
- érdekek integrálása,
- képviselete;
- a közvélemény befolyásolása,
- irányítási,
- döntési,
- szocializációs és
- képviseleti funkció.
Emellett azonban az a bizonyos 10% különbség sem elhanyagolható – mint az alábbiakban olvasható lesz, talán pont erre vezethető vissza a magyarországi Live Vampire sorsának egyedi alakulása.
Mielőtt azonban tovább folytatnám gondolataim sorát, fontosnak tartom megjegyezni, hogy az MF és az SE között van egy alapvető különbség: Míg a Magyar Főhercegség kezdetben egy IN-es, addig a Societas Electarum egy OUT-os szerveződésként deklarálta magát, s ez alapján közöttük párhuzamot vonni legalább olyan nehéz, mintha a Coca Colát hasonlítanánk össze az oroszkrém tortával. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az MF számos OUT-os szervezeti jellegzetességgel és funkcióval is rendelkezik, IN-es alapjai mellett számos OUT-os célt is kitűzött maga elé, így mégsem tekinthető lehetetlennek, hogy a két egységet egy lapon említsük.

Lévén, hogy ennek a cikknek nem összehasonlító elemzés a tárgya, hanem a Live-ban bekövetkezett új események vizsgálata, elegendő megállapítanunk azonosságként azt, hogy mindkét szervezet célja (a számos egyéb célkitűzésen kívül):
- a fennálló helyzet megváltoztatása,
- új struktúra teremtése illetve
- országos kiterjedésű játék megalapozása volt (még ha ezt expressis verbis, nyíltan nem is deklarálták).
Ha a tényeket vizsgáljuk, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy ezeket a változásokat sem az MF-nek, sem az SE-nek nem sikerült úgy és olyan mértékben elérnie, ahogy a résztvevők kívánták.
A status quo csak részben változott, új struktúrát csak szűk körben tudtak létrehozni, és természetesen egységes, országos kiterjedésű játék sem jött létre.

A legérdekesebb kérdés tehát, melyet ebben a cikkben megkísérlek megválaszolni, hogy az elmúlt időszakban e két szervezet egységes törekvései ellenére miért nem sikerült “(rendszer)változást” eszközölni a Live-ban?

Részben, korábbi cikkeimben már választ adtam a kérdésre, a szociológiai háttér bemutatásával. Nagy valószínűséggel egyik oldalról ebben az esetben is a Live Vampire játékos közösségének ilyen jellegű sajátosságai képezték a változások gátját.
Például gondoljunk arra, hogy már mintegy 5-6 év óta a résztvevők többségének szeme előtt az “országos Live” álomképe idealisztikus délibábként lebeg – egyfajta messiás-váráshoz hasonlítható ez. Mindenkiben ott él az idea, hogy egyszer valaki, vagy valamilyen szervezet egy csapásra megold minden problémát, és félresöpör minden akadályt, ami az áhított egységes és szervezett országos Live útjában áll.
Ez természetesen ilyen formában nem lehetséges. Az átlagos résztvevő idealizmusa túlzott elvárásokat fogalmaz meg minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a fenti törekvéseket meg kívánja valósítani, s ezáltal delegitimálja, szárnyaszegetté teszi a kezdeményezőt még azelőtt, hogy tényleges tevékenység kifejtésére kerülhetne sor (klasszikus esete a hungaro-pesszimizmusnak).

További példaként lehet említeni a “közügyek” iránti közömbösséget és az általános depolitizáltságot. A hazai Live közösség hozzáállását hűen tükrözi például az, hogy míg a “Malkavian forever” nevű fórum az első volt, amely látogatottságából kifolyólag a “lángoló mappa jelét kapta” (500 hozzászólás felett), addig a “Magyarországi Live közös meseszálak” fórum az első volt, amely a halott témák temetőjébe került.

Szintén fontos tényező, hogy a szociológiai-, demográfiai- és kor-csoportok eltérésén túl olyan elemi szinten is eltérések tapasztalhatók a résztvevő közösségek között, mint egyes fogalmak értelmezése. Vajon képes lehet-e egy szervezet egységes konszenzust kialakítani például a szervező funkcióit és tevékenységét illetően? – vagy, hogy egy IN-es példát említsek – Az Elysium fogalmának kialakítható-e egy általánosan elfogadott értelmezése olyan helyzetben, amikor senki sem kíván a saját álláspontjából engedni?

Elhagyva a szociológia területét – a másik oldalt vizsgálva, magukban a szervezetekben és módszereikben kell keresnünk a változások elmaradásának okát, azaz politológiai jellegű tényezőket kell szemügyre vennünk.
Mint már említettem, számos hasonlóság mutatható ki a Live elmúlt két évének eseményei és a hétköznapi politikai események, illetve a két szervezet és a hétköznapi politikai pártok között.
Az MF és az SE is egy önálló szervezetrendszerrel rendelkező egység, amely tevékenységével más játékos közösségeket, szervezőket és játékosokat a saját elképzelésének megfelelően egy olyan útra kívánt vezetni, amely elvezethet a megjelölt célhoz; a szervezettebb, országos méretű Live kialakításához.
Ilyen egyértelmű, adekvát formában nyilvánvalóan egyik szervezet sem deklarálta elképzeléseinek esszenciáját, részükről egyfajta szemérmességnek lehettünk tanúi, amikor tudatosan igyekeztek magukat inkább “szakmai”, neutrális tényezőnek feltüntetni, és tevékenységüket nem politikai lépések sorozataként, hanem célracionális, a játék jobbá tételét célzó elképzelések foganatosításaként ábrázolni. Ez természetesen nem kifogásolható, hiszen ezzel a finom módszerrel a politikától távol álló, tartózkodóbb, individualistább közösségek is megmozgathatók.
Politológiai szemszögből nézve azonban itt is érdekek és akaratok megnyilvánulásának lehetünk tanúi, amelyeknek a fókuszában – a politológiai értelemben vett – “hatalom” szerepel.
Magától értetődő ugyanis, hogy csak az képes a Live Vampire szerkezetében jelentős változásokat eszközölni, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy elérje, hogy mások azt tegyék, amit ő akar, és rendelkezik a vele szembehelyezkedők ellenállásának megtűrő képességével.
Nem egy hétköznapi pejoratív értelemben vett hatalomról van tehát itt szó, hanem arról a lehetőségről és képességről, hogy valaki a valóságot és a körülményeket elképzeléseinek megfelelően tudja alakítani.

Politológiai szempontból nézve megállapíthatjuk, hogy mindkét szervezet egyértelműen deklarálta magát a magyarországi Live közösségek előtt, a résztvevőkben tudatosította létét, és igyekezett saját image-ét kialakítani. Megteremtették szűk bázisaikat, ahonnan kiindulhatnak, többé-kevésbé megfogalmazták céljaikat, elveiket, felépítették szervezeti struktúrájukat.
Az MF és az SE is nyitva hagyta kapuit, és megjelölte azokat a kritériumokat, amelyek szükségesek a szervezetükhöz való csatlakozáshoz.
Látszólag tehát meghatározott méretekben funkcionáló közösségekként jelentek meg, amelyek tagjaik tevékenységét szervezik. Valójában azonban mindkét közösség igen aktivista módon törekedett arra, hogy a kívülálló városokat megnyerje az ügyének, integrálja őket, s ezáltal valósítsa meg az elképzelései szerinti (közel) országos méretű játékot. Így egyfajta csendes, de jelentős változtatást kívántak kivitelezni a Live-ban, amely az önkéntességre illetve a közös célra alapozta volna legitimitását, létjogosultságát.

Ez a békés “(rendszer)változás” azonban nem következett be. Egyrészt azért, mert a két szervezet szinte egyszerre és egy időben kívánta elérni célját, s ezáltal akaratukon kívül konfrontálódtak, másrészt pedig azért, mert a kialakult kényszerű politikai jellegű helyzetben eredményesen nem tudtak, illetve nem kívántak politikai eszközökkel élni.

Rövid időn belül akarva-akaratlanul is létrejött a Live résztvevők tudatában az MF vs. SE reláció; egyes radikálisabb gondolatokban már az ellenségfogalom, a MI | ŐK megkülönböztetés is fellelhető volt. Többek között az internet nyilvánosságának köszönhetően a közvélemény élénk érdeklődéssel figyelte az események alakulását, amely szükségszerűen egyfajta “aréna” effektust idézett elő.
Ott lebegett a virtuális küzdőtér közepén a kérdés: Vajon ki tud szakítani a múlttal? Ki tudja a másik törekvései ellenére megvalósítani a saját elképzeléseit, és ennek mentén megváltoztatni a Live-ot?
Kísértetiesen emlékeztet ez a helyzet az országgyűlési választások környékén tapasztalható jelenségekre. Amikor ebben az arénában a tömeg lefelé fordított hüvelykujjal áll, a legerősebb cézárnak is meg kell gondolnia, hogy döntésének milyen következményei lesznek.
Mindezen hatások összessége olyan légkört teremtett, amely a “csendes változás” elképzelését lehetetlenné tette, és egy olyan kényszerpályára terelte mindkét szervezetet, ahol a célok megvalósításához szükséges ráfordítások már nem voltak arányban az elérhető eredményekkel.
Direkt politikai eszközök alkalmazására lett volna szükség ahhoz, hogy eredeti álláspontjuk mellett kitartva megmaradjanak ebben a kényszerű virtuális arénában – ezt azonban sem az MF sem az SE nem vállalta fel.

Alapvetően mindketten törekedtek arra, hogy minél több város a szervezetük tagjává váljon, vagy olyan helyzet jöjjön létre, hogy egy adott közösség számára az integráció szükséges lépés legyen. Ez a stratégia elméletben helyes, hiszen, ha az ország Live-ot játszó közösségeinek túlnyomó többsége valamely szervezet tagjává válik, akkor a többiek számára is ez marad szükségszerű alternatívaként.
Tagadhatatlan, hogy az érdekek és álláspontok integrációja során MF és az SE berkein belül is számos probléma, konfliktus vetődött fel, ennek ellenére igyekeztek az egységesség és a szervezettség képét kialakítani, amely magától értetődő módon előfeltétele annak, hogy mások számára is ígéretes alternatívaként tűnjenek fel.
Törekedtek arra, hogy pozitívan befolyásolják a közvéleményt, és különböző módszerekkel legitimitásra tegyenek szert a játékos közösségek szemében, mindenekelőtt azzal, hogy választható és minden szempontból kecsegtető útként tűntették fel magukat. Olyan útként, amely a jövőbe vezet, és amelynek végén a szervezetlenséget szervezettség, a negatívumokat pozitívumok, a kérdéseket válaszok váltják fel.

Mindennek ellenére azonban sem az MF, sem az SE nem tudott egy olyan stabil pozícióra szert tenni, amely kiutat jelenthetett volna a kényszerpályáról. Állandó legitimációs kényszernek voltak kitéve, minden lépésüket igazolniuk kellett, rendszeresen teljesítményt kellett felmutatniuk.
Annak ellenére, hogy “kapuikat szélesre tárták”, nem nyitottak teret az esetleges kompromisszumoknak – sőt, azzal, hogy éreztették, eredeti álláspontjaiktól és elképzeléseiktől nem kívánnak eltérni, a kívülálló közösségektől annak az illúzióját is elvették, hogy a szervezetükhöz való csatlakozás esetén lehetőségük lesz saját körülményeiket, feltételeiket érdemben befolyásolni.
A politológiai tényezők által előidézett kritikus helyzetben egyikük sem fordult komolyabb ideológiai eszközökhöz. Nem fogalmazták meg például lecsupaszított formában, hogy mi a jelenlegi helyzet (mi az “ancient regime”) amelyen változtatni akarnak, és mi az az állapot, amelyet ehhez képest elérni kívánnak.
Ebben a politikai jellegű “arénában” a “kevesek” szempontjai helyett szükségszerűen a “tömeg” szempontjai érvényesültek; a finomabb eszközök, racionális érvek már nem vezettek eredményre.
Ilyen helyzetben csak az juthat előre, aki képes megszólítani és integrálni a “tömeget” – a résztvevők többségét – megszerezni a lojalitását és szert tenni az engedelmességi készségére. Aki képes olyan kemény politikai eszközök bevetésére mint a propaganda: közérthető jelszavakat fogalmaz meg, érzelmileg és nem racionális alapon képes befolyásolni a többséget, jelentős tekintélyre tud szert tenni, sztereotípiákat képes átvinni a köztudatba, háttérbe szorítja az ellenérveket és saját gondosan megtervezett érveit ezek fölé helyezi.
Ahogy Machiavelli mondja: “Győzzön tehát a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki csak dicsérni fogja; mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy; a világon, pedig csak tömeg létezik, az egyes embernek csak akkor nyílik tér a cselekvésre, amikor a nagy tömegnek nincs kire támaszkodnia.”

Ilyen mélységű politizálásra (talán szerencsére) a Live Vampire-ben nem került sor, a túlfeszített húrok elpattantak, az MF és az SE elhagyta a kiabálásoktól zajos arénát, fel kellett adniuk azt a felhők magasságában lebegő, csak suttogva említett céljukat, hogy megteremtik az “országos Live-ot”.

Mint mindig, a kiáltásokat most is csend követi; jelen pillanatban mindkét szervezet visszatért szűk bázisához. A Live Vampire Magyarországon (legalább) két realitásban él tovább.
A politikai jellegű mechanizmusok által emelt “aréna” romjain az általános depolitizáltság jegyei fedezhetők fel – a közvélemény óvatos tartózkodással vagy apátiával viseltetik minden “politikai” kérdéssel kapcsolatban.

Egy történész közömbösségével vonhatjuk le a következtetést, hogy az “OBT”, a “Kanonizációs Kongresszus”, az “Öt város szövetsége” után az “MF és az SE” nevéhez is a magyarországi Live Vampire történelmének egy korszaka fog kapcsolódni – egyszersmind utalva arra, hogy hány kísérlet történt az elmúlt 6-7 évben az országos, közös játék, illetve szervezeti struktúra létrehozására.
Megállva egy pillanatra az idő örvényében, 2003 elején mi, a játék résztvevői dőljünk hátra karosszékeinkben, és gondolkodjunk el ennek a négy korszaknak a tanulságain.
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy megannyi ember törekvése és munkája ellenére miért nem tudott az általunk kedvelt játék az országos méretű szerveződési szintre lépni?

Ha ebben a cikkben adott válaszokhoz, e rövid filozofálás során mindenki hozzáfűzi saját gondolatait, talán mindannyian tisztábban látunk majd, és olyan megfontoltabb, bölcsebb, értékesebb tagjaivá válhatunk a magyarországi Live közösségnek, akik a jövőben tudni fogják, hogy az aréna forgatagában hüvelykujjukat melyik irányba érdemes fordítaniuk…

_Kharon_
Szeged, 2003.01.25.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=1493]
[http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=1766]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához