LFG.HU

Jesper
RPGCimkek

Obaid al-Dosary a toroni Pidera-Shín tartományban született a Liechard-ház uralkodásának 3872. (P.Sz. 3942) esztendejében. Bár ekkoriban még a toroni nép nagy részének ő egyszerű obsor volt, fajtársai, a többi udvari ork között pedig Ghlobwurz, a vékonykarú. Ötödik kölyökként látta meg a napvilágot egy kisebb nemesi házat, a Chadrassynokat szolgáló családban. 6 éves korában kezdték okítani arra az egyetlen dologra, amiért udvari orkokat tartanak Toronban. A harcra. Két mester foglalkozott az állati sorban élő obsorokkal: Egy velük azonos fajú gladiátor, aki toroni viszonylatban tisztességesen bánt velük, és egy boszorkánymester, akinek a dolga ugyan az lett volna, hogy “szalonképessé” tegye őket, de gyakorlatilag inkább az életerő kutatására szolgáló kísérleteihez használta az emberállatokat. Mire Ghlobwurz 15 esztendős lett, vele együtt kezdő társainak több mint fele lelte halálát kizárólag a feketemágus tevékenysége miatt. Ghlobwurzot is csak szerencséje, valamint fajához képest szokatlan intelligenciája mentett meg egy-két alkalommal. Mentális képességeinek fajtársai között is nagy hasznát vette, hiszen valamivel ellensúlyoznia kellett azoknál való kisebb termetét és erejét. Egyértelmű tiszteletet vívott ki közöttük azonban akkor, amikor ellesve az oktatók egyes fogásait, meggyógyította egyikük törött kezét. Gyors tanulási képessége szemet szúrt a Chadrassyn-ház egy ifjú tagjának is. Ghlobwurz szerencséjére a fiatalember sokkal inkább vallotta magának a Tűzkobra, mint a Háromfejű tanait, így azon kezdett gondolkozni, miként tudná a tehetséges kölyköt megmenteni a biztos haláltól, hiszen ha kiderültek volna udvari orkok között különlegesnek számító képességei, bizonyosan a Háromfejű oltárán végezte volna, mint potenciális veszélyforrás, s egyes tanok élő cáfolata. Kapóra jött ekkor, hogy a Chadrassyn-háznak szüksége volt egy fóliánsra, melyet kizárólag a külhoni barbár isten, Krad egy papjától, bizonyos Muwallid al-Dosarytól tudtak megszerezni.

Muwallid al-Dosary különleges ember volt. El Hamedben látta meg Galradzsa napjának fényét, innen került az erioni Gulámra tanulni igen fiatalon. Dzsadtól szokatlanul különös vonzódást érzett más emberek segítése iránt, s élete célját a gyógyításban találta meg. A Gulámon nem találta meg a számára megfelelő oktatási formát, így került kapcsolatba Krad erinoi papságával. Jó tíz évig tanult tőlük, mindent, amit azok az emberi testről tudtak. Ahogy telt az idő, úgy szakadt el egyre jobban először népétől, majd azok gondolkodásától, végül vallásától. 30 éves korában pedig tudta, hogy a gyógyításon kívül van még ez feladata a világban. Krad első dzsad származású papjává lett. Járta a világot, terjesztette az igét, és meggyógyította azt, akit meg lehetett. Így került birtokába, szinte véletlenül egy kyr heraldisztikáról szóló fóliáns is. Igazából nem volt rá szüksége, ezért mikor a Chadrassyn-ház képviselője felkereste, szinte azonnal, jelképes összegért eladta azt neki. Őt magát lepte meg legjobban, hogy a kialkudott 3 aranytallér mellé egy ajándékot is kapott. Az ifjú nemes az idős bölcset egy testőr-rabszolgával ajándékozta meg, akit Obsor Ghlobwurzként mutatott be.

Az idős embert kevés dologgal lehetett meglepni. Azzal azonban igen, hogy a kamasz udvari ork hasra vágta magát előtte, és nem mozdult, s jóformán a beszédre sem reagált. Muwallidnak ez nem tetszett különösebben, de mint mindenben, ebben is megoldandó feladatot látott. Elkezdte nevelni a kölyköt a maga értékrendje szerint. Megtanította pyarul, s szeretettel, bölcsességgel, s helyenként bizony isteni segítséggel is kinevelte belőle annak jóformán zsigereibe ivódó kisebbségi tudatát. Megtanította írni, olvasni, s mivel látta benne az elme hatalmára való fogékonyságot, a pszi alapjait is. Meglepte, hogy a nagydarab kölyök mennyi érdeklődést tanúsít gyógyító tevékenysége iránt is, és mindez földöntúli örömmel töltötte el. Úgy érezte, Krad reámosolygott, hogy élete végéhez közeledve talált valakit, akinek átadhatja tudását, mert az hasonló érdeklődéssel és tehetséggel viseltetik tudománya iránt. Felszabadította Ghlobwurzot, s még ennél is többet tett utána, meglepve jó pár paptársát ezzel. Hivatalosan a fiává fogadta. Innentől kezdve Ghlobwurz nem volt többé. Obaid al-Dosary lett, s büszkeség töltötte el új neve hallatán. És boldogan köszönte meg, immár Kradnak, hogy új életet adott neki. S ahogy járta a világot apja mellett, látta, hogy ami Toronban van, az nem jó. Sőt kifejezette természetellenes. S két új érzés támadt a szívében. A megvetés mindazzal szemben, amit Toron képvisel, s a gyűlölet mindazokkal szemben, akik az életerőt elorozzák más emberektől. A 12 év, amit Muwallid mellett töltött, örökké felejthetetlen maradt számára.

12 év. Muwallid akkor sem volt már fiatal, mikor magához vette Obaidot. És az idő nem állt meg. Eljött az óra, mikor Krad magához emelte. S ő nyugodt szívvel ment, mert tudta, hogy a tömérdek élet mellett, melyet megmentett, egynek teljesen új értelmet is adott, s ez a személy tovább fogja vinni mindazt, amit ő képviselt, pusztán más megközelítésből, s ez Krad akaratának tetsző, hiszen a változás szelleme is megvan.

Obaid maga is tisztában volt vele, mennyi mindent köszönhet apjának. S tudta, hogy az nyugodtan halt meg. Elfogadta Krad misztériumát, s mosolyogva engedte el apját istene síkjára. Nem tett ígéreteket. Mindketten tudták, hogy hogyan fogja folytatni életét. S a gyászidő leteltével Obaid al-Dosary új utakra indult, hogy vándorfelcserként, s a titkok kutatójaként folytassa apja munkáját.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához